Édes Hazám Csodaszép,

kívánom a jó szerencsét.

Adjon az Isten, a
Hazánkban maradva,
egész életünkben ide
teremtve, a jót és a szépet, annak
megfelelően, ahogy a Hazánkba adtuk,
kapjunk vissza minden földi jót itt.
Szolgáltatunk most is, a Hazánkban korosodva,
ahol, az emberi méltóságunkat megtartani igyekszünk.
Azon vagyunk,hogy önmagunkat eltartsuk, a tudásunkat oktatva éltünk,
mivel hirtelen megváltozott és azóta is, gyakran változik minden, ahhoz,
ha tudunk róla, alkalmazkodni is időben igyekszünk.
Nem áll össze, nem kapcsolódhatunk bele, valahol az üresben vagyunk,
mikor hát jusson eszébe mindenkinek, hova és mikor mennyit teremtett.
Ahonn indult az életünk és elértük a sorsunkban azt, ahol most tartunk,
hát mihez képest, éltünk a jóban és szépben, a sorsunkat építve,
s figyelve a generációs feladatainkra.
Magyarországon születtünk, ugyanugy rezgünk mint a Hazánk,
az itt élő, sokféle nemzetiségű Nép,
mi magunk vagyunk, addig egymás mellett jól megvoltunk.
Maradunk itthon alkotunk, teremtünk, a saját Hazánkban,
kitartunk, a szülővárosunk mellett. Lehetőséget adva arra, hogy
az alkalmazkodást, mások is tanulják meg.

Amit bele teremtettünk, a szülőhelyünkre,
annak a megmaradt rezgése az ami, emberileg és szakmailag is,
a tartásunkat adja, tisztelhetően, a szülőhelyünkön.

Nem birtokolhatja el, senki sem,
az általunk ide teremtettekért,
nekünk a Hazánkban megjáró, földi

jót.

Adjon az Isten,
a Hazánkba teremtőknek, hogy ne legyenek,
a szintjük alatt és úgy

éhesek, hogy mások mondják meg,
mi jár nekik és az étel minőségét, ne ellenőrizhessék le.

Jó minőségű, kontrollálható ennivalót,

s amellé számunkra megjáró jólétet kérünk.
A dolgosnak, az interneten is lehetőségeket, annyi

jó munkát,

a szülőknek, hogy biztosítani tudják,
a gyermekeiknek, szeretteiknek, a Hazánkban is mintha,
más országokban teremtenének, a jó életminőségért, világgá mennének.

A szülők és a felnőtt gyermekeik éljék át naponta, ha szükséges a gondoskodás

átható örömét is, a saját Hazánkban.

S éljék meg feltétlen,

amikor megláthatják, a

   már felnőttjeik, mi módon

 adhatják át, szívesen, szeretettel,
teszik a jót itt is.

Mi, e Hazánkban születtünk,

 itt is boldoguljunk, teremtsünk

a hozottal és hozzá is tanuljunk.

Gyógyítók, ápolók, segítők adjunk,

kinek miben van a szükség épp,

 boldoguljunk megérdemelten

 itt is, akiknek ez a hivatásunk.

Teszünk hozzá a Hazánkhoz,

a népünknek fejlődéséhez,

a legjobb tudásunk szerint,

hiszen egy Hazánk van.

A sarjaink is megélik,

 generációsan is viszik,

mond mit jelenthetne,

egy családban az első

diplomás, ha ott addig

nem is volt senki más.

A Haza a gyarapodása,

az Isten adta népnek,

kinek – kinek, a miben

  jóhoz, itt a lehetőségét

 azt alapban biztosítaná,

azáltal ő is gyarapodna. Hozzá adni,
bele teremteni, a Hazánkhoz,
s megvárni azt, ami a saját idejében megadatik.

Ne csak a számok legyenek

jók, mutatósak, mögötte

ott vagyunk, mi Nép vagyunk a Haza.

Mert felismertük már,

azt érzésként, amit

az megad, amit a

Hazaszeretet

bennünk áraszt.

Minden gazda, az ő

a munkáját látva, tudja

legeltetni, a jól tápláltján,

 nyáján, s jószágán tartja a szemét.

 S elégedetten mérhetik fel

az őket tanítók, nevelők,

az oktatóik,

az év végi

ünnepen,

hogy

mennyi

itt a jó,

kiváló,

s hogy

részesei

lehettek ők,

mindezeknek is, a

 láthatóknak a felfedezésében.

Diplomások lehetnek,

 mert megbecsülték a helyet és elvégezték,
amiért odamentek, ismerik az abból eredő, munkájuk becsületét.

Utána segíthetik felszínre

hozni, mindazokat a jókat,

a tehetségesekből, amire

 alapozhatnak, ki – ki, miben.

A Hazádat végleg ne hagyd el,

akkor se ha,
a megélhetésért mégy és gazdagítod az emberségeddel,
a tudásodat oda adod, azt az országot erősíted, ahova mentél.

Kívánom,
hogy maradjon meg e Nép, magyarnak,
a kultúráját, nemzetkiségét meg tudja tartani, itt a Hazájában.

Akik el is mennek Világot látni, azt

azért tegyék, hogy hozzáadhassák

ahhoz, amit tanultak, felfejlesztenék.

Visszahúzza majd a Hazaszeretet őket,

mert ez a föld itt, úgy rezeg, úgy dobban,

mint ők maguk, a lelkükben, szívükben.

S gondolkodó eszükre hallgatva,

amikor már hasznossá tehetik,

itt a megszerzett többletükkel

magukat. Tegyék ide a szépben,

a jóban megszerzett legjobbat.

A tudásukkal bővelkedve adják

hozzá a jót is, aminek az ittlévő

hiányok miatt innen elmentek.

Így fejezve ki a hálájukat is oda,

ahol hozzájuk is jók voltak, ahol

tiszteletet, elismerést is kaptak.

Majd, egészséges körforgásban

élik, a továbbikban az életüket,

mert ide az ő Hazaszeretetük,

a szeretteik vissza is vonzzák őket.

Az Ünnepléshez szívesen, lelkemből,

áldjon meg minden jóra valót az Isten.

Békében, tisztelettel, szeretetben élve,

ide a jót és szépet teremtve,
mert egy Haza ez, csak egy, itt a sorsunkat megélő, mindannyiunké.