Ne tessék zokon venni, nem a türelmetlenségem,

leginkább a 24. tapasztaló és a 67. életévem.

Vagy megkapsz, mindent hozzá,

ami szükséges, ellátnak

minden olyannal,

ami lehet,

a háttered is.

Pályázhatsz, vagy,

helyetted pályáznak.

Mások tudásából is,

meríthetsz, úgysem

reklamálhatnak, később

derülnek ki a turpisságok.

Döntöttek felettük, amikor

ők, már nem volt hova,

beszámoljanak.

Tulajdonképpen,

maradhatnak,

ha meghúzzák

magukat, hinnye.

Hiszen alkalmazkodni,

azt nagyon megtanultak.

Egy Haza ez csak egy,

mind hoztunk ám, valamiben

tehetséget. Ide teremtettük a szépet

 a jókat, itt várjuk azoknak a hozadékából, ah,

az azokból eredőket, a nekünk is megfelelőket.

Ha csak néhányan,

juthatnak el odáig, hogy tudjanak arról,

rólunk, miben lettünk eredményesek,  anélkül,

hogy támogatott volna, bárki bennünket, hinnye.

Az is látszik, hogy van arra is, akkor ezt,

minek nevezik, mert akik

átélni kénytelenek,

pontosan tudják,

hiszen benne

vergődnek, ah.

Ha nem kapják

meg, a Hazájukban,

a megfelelő tiszteletet, az

online, Világba szaladva teljesítenek.

Alázattal lenni, az önmaguk által sikeresek,

a Hazánkban, tevékenyen emberiesek

fele, hát, az is jó minta

lehetne, ah, hinnye.

Maradnak, várnak,

majd csak, előjön az

összefüggésében

látás, általi tudás,

ott is, ahol kellene.

Annak a pótlására

is lehetnének ám,

igényesek, ah.

Ide teljesítettek

először, ahol,

megszülettek, itt

élik meg a sikereiket.

Hogy is mennének el,

 hiszen hazaszeretőek,

hivatás, szolgálat, ah,

segítőknek születtek.

Nem a pénzbeni az,

amivel dolguk van,

ők is most tanulják,

ebben az anyagias,

hirtelen jött

helyzetben, ah.

 Lelkesen teszik,

amit, nekik is

megengednek,

abból is élnek.

Tanulják, amit

nem tudnak,

vállalkoznak.

Gondolkodva,

szívesen megélik,

a hétköznapjaikat.

A tudásukkal érvelnek,

nem harcolni születtek.

Segítik megoldani,

az igényeseknek,

hogy ők, magukon is,

segíteni tudjanak,

a tudásukhoz véve,

jó minták legyenek.

A tapasztalt tudásuk,

talpon tartja őket, „feltalálnak”.

Fejlődnek ám, ők is azáltal, hát,

naponta, megtalálják azokat

a megoldásokat, amit csak

ilyen odafigyeléssel lehet,

el nem lehetetlenülnek.

A kiválasztottak, meg nem

mérlegelnek, lehetőség van,

a jó helyekre bekerülhetnek.

S ott, tornyosulnak majd,

érdekből mögöttük, hinnye,

ügyeskedve, rászervezve.

Az elvárásoknak megfelelően

teljesítenek, naponta

kísérleteznek, vagy

bejön, vagy nem.

Nem számít,

hisz elvégezték,

amit elvártak tőlük,

hogy utána, mi van,

senki nem kérdezi,

azt meg tőlük.

Jó volt-e a

tanácsuk,

hosszútávon,

nem kontrollálja,

senki sem, hinnye.

A terv teljesítve,

nem felelős érte,

senki se, azt a.

Vagy a magad

tapasztalatai

alapján

haladva,

összeáll,

működik,

alkalmazod,

nevelsz általa,

igényesen, oktatod.

Az arra már igényeseket.

Vagy, a szinted fölöttiben,

még tapasztalatlanul, ah,

alkalmazol.  Egy valaki

által, valahol kitalált,

módszert, mert

mások is

tehetik,

teszik, pedig,

nem tudják azt sem, jó

 hatással van-e, az emberekre.

Nem kell a „Hazai” minek, hinnye,

még rájönnének, jó a minősége.

Gyors pörgésben vagyunk,

változik a Világ, hát

alkalmazkodunk.

Fejlődünk,

haladunk,

vagy

megy,

minden

tovább, úgy,

hogy feltételezed,

te magad vagy, a jó döntés.

Mindenben mindig ugyanazokat,

láthatják, mert rajtuk kívül, nem

kontrolláltak másokat, a jól

megszokottat nyomják.

Hamar lapossá lesz,

berakják a fékeket.

Jól föltolják oda,

ahol másoknak

lenne dolga, ah.

Ezért aztán, a jól

kitaláltak, találnak,

gyakran eltévedteket.

Azzal csábítják őket, ah,

amit nem kaphattak volna

egyébként meg, még akkor

sem, ha megérdemelnék.

Nem lett népszerű, a

 megbecsülés, se a tisztelet.

Vakmerően megtalálják hát,

azokat, akik már, nagyon

vágynak, az elismerésre.

Van rálátásuk, minden

átmegy, információként

rajtuk, nincs kontrolljuk.

Oda, másokat be nem

engednek, így csak,

az éppen soron

lévők láthatóak.

Bocsánatot kérek,

ahogy szoktam.

Látszik, ami látható,

a tekinteteken, ah, átható,

prevenciós vagyok, megelőznék.

Továbbadnám, a feltaláltamat,

legyen számukra

is meg, ez,

mint lehetőség, a nevelés,

oktatás és egyéb helyeken, ah.

Adjon az Isten minden földi jóból,

akkor és annyit, ami mindenkinek,

éppen, akkor jön, amikor az neki a legjobb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

 

 

 

 

Amikor ráébredsz a valóságra, hát ne

 uraljon el, a bánat, úgy lépj előre, a

  saját megérdemelt szintedre, ah,

 a jövőd, megveregesse a vállad.

A belső tartás, a méltóság és az

alázat, belső körös rokonok, ah.

Így születtünk, mindannyian,

jól tedd mérlegre, mi lehet az,

amiért leépíted magadat, ah.

Tanuld meg, nem hárítani, a

felelősséget, tartást ad az,

önmagadért is felelős vagy.

A legnehezebb megtartani,

az emberi méltóságot,

amikor erőpróbán

van a tartás.

Mi lehetne

más,

kapaszkodó,

mint a tudás.

Mindenki

hozott,

tehetséget

valamiben.

Amíg az nincs

meg, nem ismerte

fel, kipróbál mindent.

Alaposan megpróbálja

az élet, ha a sorsát

igyekszik megélni.

A belső kontroll

figyelmezteti,

meddig mehet,

hol vannak,

az egészséges

határai, mikor

illik elnézést, s

 mikor bocsánatot,

még időben kérni.

Lehet úgy is élni,

mintha, minden

rendben lenne.

Pedig már

kiül az,

a külsőre.

Minél erősebben

akarja végigvinni,

annál, nagyobb, a

leépülés belül, hinnye.

Van amikor, már nincs

más, csak a pénzhatás,

mint, a külső látszatos,

ha az sem fokozatos, ah.

Egy darabig tartja még,

aztán, amikor észleli,

nem kapja meg, azt a

tiszteletet, ami megjárna

neki, önmagát újra rongálja.

Óvatosan, az igazságérzettel,

amíg kialakult, az is időbe telt.

Ha bevonz, egy ugyanolyat, a

megoldatlan gondok nőhetnek.

Van aki tud kommunikálni, mert,

abban tehetséges, van aki nem.

Na meg, a szintkülönbségek, ah.

Minden meglenne hozzá, ah, neki,

az önismeretét szükséges gyakorolni.

Sajnálom, de a tapasztalatom során, úgy

észlelem, nem lehet, csak úgy, elodázni.

A belső kontroll figyelmezteti, mindent

idejében, amikor az érte szól, ott akkor.

Nem csinálhatja meg azt, más senki,

ugyan, hogyan ismerhetné, annál

jobban más, mint ő önmagát.

Egyszer fordul ki, azután,

már csak pörög körbe,

mindenki más mondja

meg, mit tegyen.

Nem érdekel

senkit sem az, ah,

hogy neki is jó legyen.

Ha nem veszi észre időben,

a feladatát, kinőtte már régen.

S nem vált még időben, üresedik,

akkor is, ha mindent megad magának,

azért, hogy az, be ne, következhessen.

Amit hozott tudja, amit nem, azt tanulja,

az élet erről szól, ah, nem a punnyadásról.

Tartsd a szinteden, a gondolkodó agyad,

ne feledkezz meg, a lelkes énedről se,

a szívesség, ne kopjon ki belőled.

A belső tartásod, méltóságod,

neked, mindig fontos legyen.

A könnyűt, ne irigyeljed, ah,

s ne utánozd semmiképpen.

Magyarországról, Pakson, a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Nem tartozom, se ide, sem oda, ah,

tartozom az engemet megtisztelőhöz

és akkor éppen oda, hinnye, azt a.

Ami a te ügyed, neked fontos,

úgy intézned, hogy

ne ártsál, ne

bánts meg

senkit  de

magadra is

 vigyázzál.

Használd a

gondolkodó

eszed, szíves,

lelkes maradj.

Nem üresedik

ki az agyad, ah.

Becsüld meg a

pillanatot,

amikor

boldognak

érzed magad,

mert egész

életedre

kihathat, ah.

Felszínen élni,

kikerülni a

nehezet,

azt is lehet.

Az ízes élet

értékes,

maga a

tapasztalható

lehetőségek.

Ne hidd el,

hogy vége,

fordulj meg,

na látod,

bekerültél

az elejére.

Hinni a lélek

erejében,

színesíteni

a szürkeséget.

Elhessegetni a

kellemetlen

gondolatot,

vízre tenni

a bánatot.

Örülni

annak,

amit,

a mai

nap

adott.

Emlékszel

még a szeretetre,

a tiszta adni tudóra,

nem magamutogatóra.

Nézz mélyen a lelkedbe,

ott lakik jó mélyen, benned.

Mind, jóakarattal születtünk,

nem mehet el tőle a kedvünk.

Jelez a belső tartásunk, mikor,

éppen, mire van szükségünk.

Nem csinálhatja meg senki

más, úgy, ahogy jó neked,

neked, neked, egyenként

születtünk, mindannyian.

A tehetségünk sem véletlen,

azzal erősíthetjük a sorsunk.

Egymás sorsát és hozottját,

szükséges lenne ismernünk.

Ha nem történik meg időben,

megláthatjuk, a külső tükröt,

ha a belsőre, nem figyeltünk.

Azt mondják, úri huncutság,

ez valami nagyon furcsa, ah,

se nem úri, se huncutság, ah.

Nem érinti az emberies határt,

nem rólunk szól, nem életszerű.

Ha nagyon erőlködik akiből már

kikopott az emberies, kényelmes

ritmusában, meg sem érinti azt.

Ami követhetetlen életidegen

lett, az „életszerűtlenségbe”,

alaposan beleszaladt, hinnye.

Látszik ám minden sokaknak,

az emberiesek a saját, bevált

életritmusukban maradnak.

Sorsuk szerint haladnak, nem

ártanak, ritmusban maradnak.

Jó minták már, a tehetségükből

élni igyekvők, nem rejtőzködők.

Tapasztalva felvállalják a nehezet.

Szép napot kívánok emberiesek.

Adjon az Isten, minden földi

jóból, annyit és akkor, amikor

az a legjobb és mindenkinek.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Így szoktam fogalmazni,

amikor azt látom,

generációsan is,

volt előzménye,

annak, hogy

akinek a

sorsát

olvasom,

jó minőségű

lett az élete.

Hiszen az

egyik

családtagja,

a rámaradt,

komoly

mennyiségű

terhet megoldotta.

Amit nem oldottak,

meg, akiknek az, a

dolguk lett volna, ah.

Jobbá tehették volna,

a következők életét.

 Felhalmozódott,

fél életét terhelte,

anélkül, hogy köze

lett volna neki ahhoz.

Nem törődtek vele,

mintha nem is, egy

ügyben lettek volna.

Azon gondolkodom,

ahogy a vénám körüli

területet nézem.

Miért ide

születtem,

miért nem egy,

jólétben élő

országba, ah.

A tetejébe még,

ennyi engemet

megtisztelő,

ember által,

Hazaszerető

lett belőlem.

Persze,

látom az

előzményeket,

nem túl messziről

jöttek az elődeim.

A nyugdíjam nettóval

lett számolva, nem

lehetne megélni belőle.

Nem korrigálják, minek,

 az övék nem ennyi lesz.

Tettük a dolgunkat,

ide teljesítettünk,

nem ezt várnánk ám,

ez itt, a saját Hazánk.

A látszatos nem tudja,

felfogni mi az emberies.

Tettünk a szintünkért,

hát, meg is élnénk.

Aki ezt kitalálta,

valószínűleg

nem így él, ah.

Egyféle, az nem

választék, hinnye.

Összekavarodott

minden, hinnye.

Ember ezt nem,

csak az Isten képes

kibogozni, hinnye.

Átlátni, kihallani,

megérezni lehet,

nincs aki tegyen

érdemben, érte.

Hiszen, egyféle.

Összefüggésében

látszik, ki kit vitt oda,

ahol dolga se lett volna.

Másban tehetséges és

rájött közben minderre.

Nincs is kinek mondani,

vagy nem akarja érteni,

így marad, ahogy van.

Talán rosszkedvében

találja ki, kérem

szépen, nem

lehetne hát, ah,

jókedvre deríteni.

Szeretem, ha úgy

tudom, rendben

van minden, ami

csak lehet, ah.

Harmóniának

nevezem hát.

Mintha az ember lánya,

büntetésben volna, azért,

ahogy, adni tudóan éltem, ah.

Hiszen, talán, válogathatnék, ha

 beálltam volna a sorba, hinnye, ah.

Most vessek magamra, ha nem

tudok üresedve élni, hiszen,

csendesen, ahogy lehet,

mumifikálódhatnék is.

Ugyan, hogyan tudnék

elszámolni magammal.

Ha nem tenném a dolgom.

Nem zavarom az üreset,

nincs bizalmam, ah,

felfogják-e azok,

akik eldöntötték.

Jó lesz ez nekünk,

sablonosan éljünk,

ez nem értünk szól.

Miért nem alapos

az emberismeret.

Tessék mondani, ah,

miért nem fontosak, a

 gondolkodó emberek.

Miért nem becsülik

meg azokat, akik

sokat tettek, a

Hazánkért, az

emberekért, ah.

Emberismerőként,

ennyi ember, sorsát

leolvasva, döntöttem el.

Nem volt bizalmam, hinnye,

sajnos, teljesen igazam lett.

Így jártam, mert mások meg,

másképp döntöttek, vajon itt

élnek-e még ők is. Vagy azóta,

már, más országban keresik

a jól élhető lehetőségeiket.

Vagy tervezik, hogy elmennek.

Azt mondják, a reményre, az hal meg

utoljára, én a jó minőségű életet tervezem.

Hiszen még nem rendeztem el generációsan,

bocsánatot, már kértem, a szeretteimtől,

hogy ezt a hivatást választottam,

ah, emberiesnek születtem.

Nem gondoltam, abból lesz

a döntéseknél, a kevesebb.

Jó sok hátrányunk lett belőle,

én nem szólhatok egy szót se.

Én döntöttem úgy, hogy ezt

választom hivatásul, amit

kaptam az Istentől,

mint tehetséget.

Hát viseljem a

következményeket.

Hol bujkálsz tisztelet,

merre rejtőzöl, szeretet.

Annyit kaptam értetek, ah,

hisz felvállaltalak benneteket.

Eggyé válhattam a tisztelettel,

ah, ha, a nagy ridegségben,

fáztam, elmondtam

másoknak is,

szeretettel

élni könnyebb.

Megtisztelnek,

nevelhetek,

oktathatom.

A tapasztalt,

tudásomat,

papírra vetve,

mind átadom.

hogy

másoknak

is legyen, hinnye.

Sőt a sorsukra is, jól

vigyáztam. Néha még

önmaguktól is védtem

őket, nem hibázhattam.

Jó szerencsét jó emberek,

tisztelettel, szeretetben

élni mindenkor könnyebb.

Egy Haza ez csak egy, ide

teremtettük, a szépet és a

jókat, itt szeretnénk kapni hát,

ugyanazokat, lehetne szó róla,

ejnye, hinnye, azt a, ne már, ah.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Átlátod, kihallod, megérzed,

mi a jó és mi nem jó neked.

A terveidet magadhoz

méred,

nem

más

után

mégy.

Hiszen,

gondolkodik,

a saját elméd.

Amikor először

érzed meg, nem

rólad szól, nem jó

az szerinted neked.

Ahhoz vagy szokva,

felelősen végzik el,

azt amit elvállaltak.

Magadból indulsz

ki, te nem tennél

másokkal olyat.

Igen, mert a

szinteden

vagy.

Nincs

sehol se,

a régi jól,

megszokott.

emberies, hiteles.

Nincs választék, ah,

mintha minden egyről

csak egyről szólhatna.

Keresed, az egyszerűbb

megoldást, elhessegeted

a bizalmatlanságodat, ah.

Egyszer, kétszer, hinnye,

a következőket, már,

nem ott oldod meg.

Egyszer mindenki,

szembesül, a saját

meggondolatlan,

szintje fölé kerülése,

következményeivel.

Amikor ráébredsz

a valóságra, ne

uraljon el a

bánat.

Úgy

éld át,

el tudjál

majd számolni,

a lelkiismereteddel.

Más nem oldhatja

azt meg, helyetted.

Ha most nincs is elvárás,

nem jelenti azt, hogy eltérhetsz,

attól, hogy nem ártasz, nem bántasz.

Látszik, ami látható, a tekinteten átható,

hahó, hahó, ne mástól várjad, magadért,

csináld meg, a jót és a szépet, mint,

belső tartásodat, tartsad meg.

A belső kontrollod időben

figyelmeztet, hol vannak,

a még kezelhető határaid.

Egyszer fordulsz ki, utána,

keserves lesz visszafordulni,

de még akkor is, megéri, ah.

A könnyűben, punnyadva,

kiüresedik a lelked, szíved,

gondolkodó agyad, hinnye.

Ne add fel, mások miatt, ne

válj el, a Hazádat végleg,

ne hagyd el, hinnye.

Emberies maradj,

ne hagyd, az át

nem látható,

ígértekért,

kibillenteni, az

 egyensúlyodból,

végleg magadat.

Gondolkodás nélkül,

mások után menve,

belekerülhetsz,

ám az üresbe, ah.

Mi lesz, a kezdet és

a vég között semmi.

Van akiknek kezelhető,

másoknak kezelhetetlen,

ha nem tervezhet, akkor,

hogyan érheti el a célját.

Különösen nevelés.

Generációsan,

ki teljesít,

helyette,

túl nagy

lesz a

következő

szintjén

lévő terhe.

Ha nincs alapod,

a talpadat gyorsan

kapkodhatod, ah.

Annak reménye

kerget, hogy

nagyobb

leszel,

bárkinél.

Sokan vannak

ezzel ugyanígy.

Maradj hát,

minden

körülmények

között a saját

szinteden.

A nehezet,

nem irigyli,

senki sem.

Erősödik,

a gondolkodó

lelkes, szíves éned.

Megtanulhatod, a

saját és generációs

feladatodat, ah,

az is segíteni fog,

önmagad maradnod.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel,

Julamami

 

 

 

 

Amit látsz, még nem hiszed,

úgy mégy el mellette,

mintha nem is

létezne.

Nem

akarsz

gügyének

látszani, hát

hagyod, nem

beszélsz róla.

Megérezni,

kihallani,

átlátni,

három

jelzés.

Az

egyik

vagy a

másik,

nem

elég,

ahhoz,

hogy

tudjad,

működik,

a belső

kontrollod.

Harmóniában

önmagaddal,

elfogadó vagy.

Nem keresed

a miérteket,

hiszen tudod,

van az Isten,

gondoskodó.

Gyakorlod az

alázatot ahhoz, ah,

éled a valóságot.

Kommunikálsz,

kommunikálsz,

kommunikálsz,

az egyensúlyt

megtartod.

A fölösleges

energiát meg,

kibocsátod.

Felszínen élni,

kikerülni a nehezet,

azt is lehet. Az értékes élet,

 az maga a tapasztalható lehetőségek.

Megfelelően, önmagához mindenkinek.

Tisztelettel élj, hogy tisztelhető legyél.

A belső kontrollod, segít, amikor

jelez, ne lépjed túl, a saját,

„harmónikus” határod.

Különösen nevelés…

Magyarországon,

Pakson a Hergál

Házban.

Szeretettel,

Julamami

 

 

Látod, látod, a magad útját járod,

amikor mások irigykednek,

neked, akkor is

van, emberies

kapcsolatod.

Az üres

szót,

hagyd,

magadban.

Az értelmeset se,

szakítsd le, se idő előtt.

Életszerűen élj, hinnye.

A tudásnak hiánya

mögött, sokáig

nem bújhatsz.

Ismerd meg

a sorsodat,

s generációsan

is tartsad magad.

Tartsd tiszteletben

a mások életét, az

nem a tiéd. A sorsuk

helyett, nem élhetnek, a

 neked jó, „révbeérőseidért”.

Generációsan is teljesítenének.

YouTube,Tisztelettel élj, hogy

tisztelhető legyél, hinnye, ah.

Emeljék most, a kalapjukat,

a nekik is jó, cselekedeteidért.

Egy Haza ez, csak egy, sokan, ide

teremtettük, a szépet és jót, hinnye.

Itt várjuk meg, a körforgását, annak,

amikor megélhetjük, a jó életünket.

Adjon az lsten, mindenkinek,

annyit és akkor, ami éppen

neki a legjobbkor jön.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

 

 

 

Kihez képest jobb, vagy más és

most éppen ki a hibás, hinnye, ah.

Tanulj, fejlődj, gondolkodva éljél, hát

időben tanuld meg, amit nem tudsz.

Amikor át nem látod, ki nem hallod,

meg nem érzed, csak azt

csinálod, amit

mások is,

mert olyan

jópofának tűnik.

Mindent idejében,

késve, kimarad a lényeg.

Benned van ám, a mihez,

kihez képest, de nem

törődsz vele, mégy

azután te is, ami

után lehet.

Azzal a

semmit

erősíted,

most sem, a

gondolkodásra

késztet, hinnye, ah.

Erősíted az üreset,

a benned lévő jó

és tartalmas

szép helyett, ah.

Mindannyian, másban

 hoztunk a tehetségünket,

más az, amiben sikeresek

lehetnénk és vagyunk.

Jól tápláltak lennénk

mindannyian, a

  saját sikereinkkel,

arra éhes, a sorsunk,

a gondolkodó agyunk.

Ha nem veszed

észre idejében, ah,

majd, mások adják meg,

az irányt, merre az előre, ah.

Nehezen, vagy nyögvenyelősen.

tudod mozgásba hozni magadat, ha

a késztetésed, nem belülről való.

Nem erősödhet fel benned se,

a sorsszerűséged, az igaz való.

Pörög a jó öreg megszokott, ah,

s ha, nem veszi senki sem észre,

idejében, elkopik, kikopik, közben

a szép, s a jó. Ami előrevihetne, ah,

ha figyelnél végre a belső jelzésedre.

A jó minőségű életedet ki éli helyetted.

Ne halmozd fel a sok meg nem oldottat,

ne rakjad rá, a következő generációkra.

Nem születtél punnyadásra, leépülhetsz,

általa, igen gyorsan, s már nem lesz erőd,

gondolkodni se, csak beleélsz valamibe.

A lelkes, a szíves, a gondolkodó éned,

felkavaró élményeket is adhat. Hisz,

úgy érzed, megvan, mindened és

mégis dolgozik a lelkiismereted.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, ismerjed meg

a tenyeredet. A legpontosabb

tükröd az, önmagadat ismered

meg, a valóságos, kiteljesedhet.

Ismerd meg a gyermeked által

használt hétköznapi nyelvet.

Tanuljad, azoknak a nyelvét,

akik, bár, egy anyanyelvűek

veled, mégis mást mondanak,

számukra, ugyanazok a szavak.

Emberies jelnyelvnek nevezem,

azt, amit, tíz éve fedeztem fel.

A lefordításával oktatok,

a „különösen nevelés” által.

Hozzátanulják a tudásukhoz.

Sokan értik, kevesen beszélik.

Jó szerencsét, minden jónak,

szépnek, nem ártó embernek.

Ah, tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

Tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó.

Amit nem hoztál tudásként, tanulható.

Átlátod-e, kihallod-e, megérzed-e,

a belső kontrollod működik-e.

Mihez képest van a most,

ami neked fontos,

változtatható-e.

A saját

sorsodat

ismered-e.

Benne van

a rajzolata a

 tenyeredben.

Ha ismernéd,

tudnád, mi a

fontos, mi

meg

még,

csak

azután lesz.

Miután már,

felismerted,

a fontosságát.

Ha nem oldod

meg a feladatod,

a sarjaidra rakod.

Annak hozadékát,

olyan teherrel indul el,

amivel, nem bírna el.

Különösen nevelés,

segíts magadon és

neki is segíthetsz.

Ah, ha nem látná át,

nem érezné meg,

ki sem hallaná,

nem értené.

Miért pont ő,

miért nem más,

kapta a nehezet.

Ismerem, mint a

tenyeremet, én

igen, s te, hogy

vagy ezzel.

Adjon az

Isten,

minden

földi jóból,

annyit, ami

a legjobb

nektek.

Szép

napot

kívánok,

mindenkinek.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Nehezebb megtanulni az

alkalmazkodást az egykének,

hiszen, nincs kihez,

alkalmazkodnia.

A felnőttek mind

érte vannak oda,

ezt jól megszokja.

Igyekeznek hát,

a felnőttek, az

 övéiknek,

biztosan

jó legyen.

Úgy

vinni a

közösségbe,

hogy azt sem

tudja mit

szükséges

ott tennie,

ahhoz, hogy

ne közösítsék

ki onnan. Ne

ő legyen az,

akit, majd

mindenki

piszkál.

Pedig az

Isten adott

többletet,

másból,

neki is.

Ha

tudnák,

ki miben

jobb, a

többieknél,

összeadnák

a tudásukat, ah.

Megélhetnék a

 sikerélményt,

mindannyian.

Rájönnének

hamar, ki

mit tudna

hozzáadni.

S abból jó

minőségben

megélni, ah,

ha felnőtt.

Szívesen,

lelkesen,

gondolkodni

születtünk mind.

Kezdettől fogva,

használnánk az

agyunkat, ah.

Fejlődhetnénk,

amit nem tudunk,

tőlük megtanulnánk.

Mi is átadhatnánk azt,

amit hoztunk tudásnak.

Megkérdeznék azt is,

mit szólsz hozzá,

szerinted még,

hogyan

lehetne

megoldani azt.

Ismernék a sorsukat, ah,

a generációs határaikat.

S mindenki szeretne,

teljesíteni, bele a

közösbe.

Hazamenve,

megcsinálná,

mindazt, amire

ott nem volt

igényük.

Neki az

fontos.

Láttatni,

a tudást,

legyen

sikere.

Ha azt

szeretné

a teremtő,

hogy csak egyféle

megoldás legyen, úgy

teremtené az embereket.

Viszont, egyenként

születtünk, saját

sorsot hozunk.

A szervezetünket

szinte tökéletesre

teremtette az Isten.

Szükséges lenne

ismerni ahhoz,

hogy jól bánjunk

vele, ne rongáljuk.

A belső határainkat

felfedezve, a boldogulás

lehetőségét meglátva, ah.

Tudom, rájöttem valami

nagyon fontosra.

Eladnám a

tudásomat,

annak aki

tisztában

van vele,

mit vesz meg.

Biztosítva azzal,

generációsan,

 megérdemelten.

Isten ajándékaként

fogom fel és bánok vele.

Hiszen mi lehetne fontosabb,

mint az emberek, mosolygós szeme.

Az elégedettség rezgése, amit érezni lehet.

Elégedettnek lenni, az szerintem, azt jelenti,

elérte azt, amit hozott feladatnak, sikeres.

Éli a saját sorsát, segíti a tanácsaival,

a többieket, ha kérdeznek tőle,

tisztelettel válaszol, nem

aggódik, hogy lemásolják.

Kisemmizik, elveszik azt,

amit az Isten neki adott

boldogulásként, hinnye.

Hiszen tudja, mindenkinek

van saját tehetsége, abból él,

 boldogulva, a szeretet nem idegen.

Nem válik szitokszóvá, nem értik félre,

mert pont nem gyenge, hanem erős tőle.

A belső tartása, méltósága, működik, él

azzal, amit az Isten, neki adott, miért

lenne irigye a többieknek, hinnye.

Tiszteletből, tudásból, legyen

otthon bőven, hogy vihessenek

belőle kimenőben, azt a, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami

.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Látszik, ami látható, a lehetőség,

az igényesség, a tartás,

az emberi méltóság, ah.

Van, akinek az úgy jó,

nem szeretne fejlődni.

Hiába jelez neki régóta, a

 belső kontrollja, hinnye.

Nem tudja, a saját sorsát

sem ismeri fel, hát még a

generációs feladatát, ah.

Emberismeret nélkül,

nem tudhatja, a másik,

igénye mi lenne, ah.

Addig a saját ügye,

amíg nem minta, ah.

A személyes hatás,

a valóság tükrében.

Megváltoztatnák ők,

mert, nem érzik jól

magukat. Igényesen,

a szintjük alatti, rájuk

rakottakban, ah, hinnye.

A fokozatosság fejlesztené,

beülne a tartásába, emberi

méltóságába, igényessé

tenné. Ahhoz, hogy

a feladatát

átlátva,

minden

érintettért tegyen,

 valami jót, szépet. Amiből

sokan építhetnék, a saját

és generációs jövőjüket.

Az emberieseknek, jó a

 kontrolljuk, mert tudják,

ismerik, az egészséges

határaikat. Jeleznének,

ha lenne hova tegyék, ah.

Megelőzés, megelőzés, ah.

Minél kifinomultabb már, az

emberies, annál alázatosabb,

hiszen tudja, Isten kegye az.

Nem a látszatos, a körítés

teszi a fontos mintákat.

Két oldalunk, kettőféle,

a tanulási lehetőségünk,

a talpunk alatti talajért.

Nagyon különbözők az

alap igényességek is.

Van akinek, még ad, a

másiknak az kevés már.

Ki hol tart generációsan,

aki megcsinálta a feladatát,

fejlettebb lett a többieknél.

Mások meg ah, a többiekkel,

csináltatnák meg, mert azt

sem tudják, nem lehet.

Az életünk, az maga,

fejleszt bennünket.

A saját sorsunk, az

nekünk fontos, meg a

 következő generációnak.

S azzal a saját Hazánknak.

Amikor már felnőttünk,

gyermekként, az még a

felelős szülőké lenne, ah.

Ha nem tudja, mi lenne

az ő feladata, hogyan,

várhatnák el tőle, ah.

Ha nem kapja meg, a

megfelelő segítséget,

a belső motivációja, ah,

megrekedhet, hinnye.

Minden megfelelő alap

nélkül, bekerülve egy

elvárásos helyre, ah.

Kiszolgáltatva érzi

magát, mert nem lett

rá felkészítve, hinnye.

Megelőzés, megelőzés,

a hivatástudat, hinnye,

a tisztelettel törődés.

Emberies életforma,

lehet tagadásban lenni,

sokat számít a kultúra.

Ami az övé tisztelje és

tisztelettel legyen oda,

ahol azt gyakorolhatja.

Egészséges ha működik,

oda és vissza, tisztelik.

Mindannyian másban

vagyunk tehetségesek,

ha nem ismerik fel azt,

mondvacsinált minden.

Ne legyenek üresek a

a tekintetek, mert mi

az amit lehetne, ah.

Ha a kontroll nélküli,

döntők szerint élnek.

Nincs más csak fékek.

Fejlődünk, haladunk,

lelkesek, szívesek,

emberiesek

vagyunk.

Így

születtünk,

a teremtő,

ezeket az

alapokat

adta nekünk.

Ahogy látom,

a generációs

feladatokat,

mindannyian,

mást és mást

hoztunk.

Ha

nem

tudod,

mi lenne

a dolgod,

mégy, azok

után a hatások

után, ah, amelyek

erősebben hatnak rád.

Ami téged motiválhatna,

az elődeid, el nem végzett

feladata. A belső kontrollod

figyelmeztet rá, mi a dolgod.

Nem láttam még, a többiek

felé tiszteletlenségre született

ember tenyerét. Pedig láttam már,

nagyon sokfélét, mindegyik eltérő,

a többiekétől, egyedi, csak róla szóló.

Ha ismerhetné a sorsát mindenki, hát

igen serényen hozzálátna, teljesítsen.

A belső határait felismerhetné, hinnye.

Szerencsésnek mondatom magamat, a

 megelőzésben találtam meg, az utam.

A tapasztalásaim, megadják, azokat a

lehetőségeket, amiket egyébként, még

eddig, nem kaptam a Hazámban meg.

Van tapasztalatom bőven, lehetne

már a segítésben hasznosítani.

Megelőzésül nap mint nap

a használatával élni.

Azt mondják,

forduljak oda,

segítségért, ahol a

 lehetőségeket tartják.

Ha valakinek lenne olyan

információja, kérem szépen,

ossza meg velem, szeretném

eladni a felfedezett tudásomat.

Olyan emberiesnek, akinél, én jó

kezekben tudhatnám. A tenyerek,

rajzait, amiket megrajzoltam, azért,

hogy segítsenek magukon az emberek.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél,

hogy azt is kapjad, válaszul te is, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami

 

 

 

 

Amikor napi szinten észleled,

nem értik, miért,

szeretnéd,

hogy nekik

is jó legyen.

Vannak akik

megsértődnek,

mások meg, ah,

birtokolva legyőzni,

nem meggyőzni

igyekeznek.

A hangzatos

mondatokkal

próbálkoznak.

Nem belülről jön,

hát nincsen benne,

a saját rezgése, nem

lesz hiteles, hinnye.

Aközben meg,

nem fejlődnek.

Védekezésül,

a hiányos tudásuk

miatt, hárítanak, hinnye.

Híres elődökre hivatkoznak,

megerősítik a hiányosságukat.

Alacsony szinten maradtak,

így, ugyanazokat a

mondatokat

ismétlik, hinnye.

Amik, már sokszor

segítették ki őket,

alacsony szinteken.

Hiszen, azt uralva,

jól otthon vannak.

Okosnak látszani

próbálkoznak.

Azt méltatlannak

tartják, ah, hogy jól

működhetnek, ah, az

intelligensek, hinnye.

Az emberiesek, akik a

szakmájukban jók, a

 tisztán, tudásukkal

is boldogulók, ah.

Hiszen, ah, hogy

jönnek ahhoz,

már jó sokan,

azt is látják

amit ők

még nem, ah.

Abból indulnak

ki, hogy amit

ők nem

tudnak, az

 nincs is, ah.

A tudatában

üresednek.

Megszokták,

hogy ők jobban

tudták, mint

a többiek.

Pedig

lejárt, az

a lemez is.

Nem tudnak,

naprakészek

lenni,

kevés az

már, ami

az indulásnál

még működött, ah.

Van aki úgy gondolta,

elég lesz az, ami

addig bevált,

csakhogy

a többiek,

már nála

többet

tudnak.

Használja,

a tudásukat,

nem tanulta.

Valamit, ami

éppen aktuális

abból kiragad.

Kényelmesen

kiüresedik hát,

 nem fejlődik,

lemarad.

Sokféle

tehetséget

hoztunk,

generációsan

is van dolgunk.

Kettő a lábunk,

kicsi vagy nagy

a talpunk.

Van

aki

megáll

rajta, más

meg az

előrelépéshez

a többiek vállát

használja, hinnye.

Azt hiszi, hogy

még elég az ő

tudása, ah.

Nem biztos,

hogy rossz a

 szándéka,

csak, más

megoldást

nem lát, a

haladásra.

Nem tudja,

nem hozta,

tanulni meg,

nem akarna.

Úgy érzi,

elég lesz, ah,

ha, nagyobb

az akarata,

a többiekénél, ah.

A könnyűt választja.

azt gondolja, elég volt az

 látszatosnak, jól elfedte.

A többiek látják mindezt.

Ah, ha addig jól bevált, hát,

ugyan, miért tanulna, ah.

Megcsinálja azt, amit

a legjobbnak tart.

Saját magából

kiindulva,

felsorolja,

amit tud,

vagy lát.

Nincsen

kialakulva,

a belső látása,

ezt ő nem tudja, ah.

Azt sem, hogy a tudás

hiánya mögött, már

 meg nem bújhat.

Azzal születtünk

mindannyian, van

aki megmaradt,

emberiesnek.

Mások meg,

tanulás helyett,

megpróbálják

megtartani, a

 régen még,

jól bevált,

látszatosokat,

 akaratossággal.

Nem veszik észre,

közben felfejlődött

a Világ, másképp is

látják és igen sokan.

Már valóban, kevesebben

vannak, akik, nem szándékoznak,

haladni, ah, a felgyorsult Világgal.

Nézzél belül szét, látod milyen

szép, a lelkednek tiszta tükre,

mind így születtünk meg.

Ki, miben, fejlődött

tovább, ki meg,

megtanulta,

azt, amit ő

nem hozott, hinnye.

A Világ nem áll meg,

hogy megvárja azokat,

akik, nem fejlődtek fel, a

 kifinomult emberiesekhez.

Körbejár, nem visszafelé, ah.

Ha nem tanulja, lemarad, hát,

a többiek mellette elhaladnak.

A múlt, elmúlt, fontos a „most”.

Megélni, amit nekünk szánt az

Isten, nem ártva, haladni előre.

Hiszen, a többiek sem, születtek

fölöslegesre. A küszöbön a holnap,

 úgyis megvár, nem szaladhat el, ah.

A lehetőségünk sokaságát kínálja,

amikor, halad, minden, jó irányba.

Legyen szép, ez a nap, tisztelettel

élni jó, szeretettel élni szép, a lelked ép,

 hisz hallod még, a lelkedben a csendzenéd.

Alázat ám, az is, amikor tudjuk, ah, apró fontos

porszemek vagyunk, nem különb senki a másiknál.

Viszont, vannak már, akik összefüggésében is látják.

Sokféleség, a szíves, lelkes, gondolkodó Világ, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Mit vársz el, miről beszélsz,

ha te magad, ah,

nem is úgy élsz.

Miből a tartás,

ha csak felvett,

a méltóság, ah.

Nincs benne a

kisugárzásban,

az emberies, ah.

Tanulj, fejlődj,

nem életkor

függvénye,

az se, hinnye.

A fokozatosság,

a feljutás a saját

élhető minőségedre.

Amiért jól megdolgoztál,

megérdemelten, beépül a tiéd.

Ez lenne az emberi méltóságod,

hova lesz, a tartásos minőség.

Mert, ha csak az elképzelésedet

nyomod, hogy mindenen átmenjen,

nem vagy tisztában vele, hogy hány és

mennyi emberies, nem találja az útját.

Nincs lehetősége ahhoz, hogy önmaga

és a családja szerint teljesítsen, csak

azt nyomja, amit elvárnak tőle, ah.

Egyszer csak, azt veszi észre,

elfogytak a miértek belőle.

Tartásból jönne a miért, ah.

Ahhoz szükséges terveznie,

valahova teljesítenie, hinnye.

A tartásodat, vagy hozod,

vagy emberiesen kialakítod.

Mindenki született valamire,

amiből meríthet motivációt.

Ne menjen át, gépiesbe, ah,

amit előre jelzett, a szíves,

a lelkes, a gondolkodó énje.

Nincs honnan töltődnie, ah,

 nem mehet végig az életén,

gépiesen, hiszen, nem gép.

Arra sem gondolhat, hogy

majd a jól megérdemelt,

öregségére a nyugdíja,

megoldja az élhetőt.

Miért marad éhes a

gyermek, ah, ha enni

szeretne, azt a, hinnye.

Megmaradhat önmaga,

vagy aszerint éli meg,

ami már nem élhető,

de valaki jól kitalálta.

Arra sem méltatta, ah,

legalább rájuk nézzen,

ugyan jól érzik-e attól

magukat a bőrükben.

Nem hall, nem lát,

csak beleél, abban

a minőségben persze,

ahol az jól működik, ah.

Akik a szintjük alatt

kénytelenek élni,

na ott, az elkeserítő.

Az emberek, szívesek,

lelkesek, gondolkodók,

a lehetőségeiket várják,

a tehetségükből élnének.

Ha nem tervezhetnek,

ugyan, hogyan,

mi módon,

nyugtázzák.

Mi a módja,

egyenként,

önmaguk

felé,

hogy

sikerült,

megcsinálták.

Emberismeret,

a család, a generációs

jelek, alázat mindehhez.

Ha nem értik egymást, a

különböző szinten lévők,

szükség van arra, hogy

az emberiesek jól,

fordítsanak.

Aki ezt még

nem érti, ah,

tán tanulja, hinnye.

Haladni, fejlődni, ah.

Különösen nevelés,

a címe az oldalnak.

Segíts magadon, az

 Isten is megsegít.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

A jó minőségű élet, alapos, nem látszólagos.

Belül zajlik, nem a kirakatnak élünk, ah.

Megszülettünk, élünk, aztán megyünk,

magunkért a sarjainkért s azért, amit

megteremtünk, van felelősségünk.

Valószínűleg meg nem szűnünk,

máshol körforgásban leszünk.

Nem mindegy, ha teljesítünk,

mások fölözik-e le, hinnye.

Honnan hová jutottunk

közben, vagy

csak időzünk-e,

a Hazánkban, ah.

S majd ha megint

jövünk, megint,

máshova

születünk…

Mihez, kihez

képest, merre

megyünk.

Vagy mi

az ami

érezteti

velünk,

mit is

kellene

tennünk.

Azért, hogy

önmagunk felé,

a sarjainknak,

jó mintaként

lehessünk.

Véletlenek

lennének,

azok,

akik

egy

családhoz

tartoznak.

Vagy csak az

ilyen, vagy a

másabb fontos,

a többiek nem

számítanak.

Mit jelent

a tisztelet

érzése, hinnye.

Azzal születtünk-e,

vagy csak menet közben

érünk el olyan fejlettséget.

Amikor, valamiért, valakit

tisztelni lehetne, hinnye.

Nem láttam még olyan

tenyereket, akik,

 a többieknek a

kihasználására

születtek volna, ah.

Viszont látom, mikor,

miért fontosabb, a

belső tartás helyett.

Az alapokat, ismerik-e,

akik megkülönböztetnek

egymástól embereket.

Mi miatt, van bennük,

azon érzés, hogy egyik

különb mint a másik.

Valóban csak a pénz

tenné fontosabbá,

elismerhetőbbé, azt a.

Pedig jobb és bal, oldalnak

nevezték el, ha az egyiket

vesszük csak komolyan,

akkor mi legyen a

másikkal.

Azt mondják,

a menetelésnél,

bal, jobb, bal, jobb.

Az mindenképpen

két lábra utal, de

a láb, ahhoz az

oldalhoz

teljesít,

ahol

van.

Ha

egymásról

nem vesznek

tudomást és

mindig csak,

eggyel próbálnak

járni, ugrálásnak hívják.

Hamar össze-vissza lépnek,

akkor is, ha aki a ritmust adja,

 nincsen, belső harmóniája.

Ugyan mivel kontrollálja

önmagát, vagy csak

teljesít oda,

ahol éppen,

elvárják, ah.

Nézz bele hát, a

saját tenyeredbe,

mit mutathat az,

neked, tudod-e.

Magad szerint,

alkalmazkodva

élsz-e, vagy majd

az éppen aktuálisak,

szerint éled-e, helyette.

Ha nem tudod, honnan és

miért jöttél, mit szükséges

ahhoz teljesítened, hogy

a saját életedet éljed.

Milyen módon adod,

az alapokat a sarjaknak.

Amikor majd eljön az ideje

és elkezd a lelkes, a szíves és a

gondolkodó éned kérdezni, mit

miért cselekedtél, úgy, akkor.

Tekintettel voltál-e azokra,

akik tőled várták a jó életet.

A lehetőségüket mindahhoz.

Milyen minta vagy, ah, te magad,

fejlődsz-e, napi szinten, tanulsz-e.

Van- e, sikerélménye, a lelkes, a

szíves, a gondolkodó énednek.

Gondolsz-e arra, ki mindenki

várná tőled, a jó minőséget,

mert megtett azért mindent.

Jól megérdemelten, szeretnék

megélni azt, amit megteremtettek.

S azt tapasztalják, hogy nem róluk szól,

sem a sarjaikról, a saját életük-e, hinnye.

Ha bizonyos szavakat, igyekeznek nem

használni, attól azok az emberekben,

érzésként léteznek. Ha kikerülnek

a szótárból, sem elfelejthetőek,

ha napi szinten megéljük őket.

Az emberi szervezetet, szinte

tökéletesre teremtette az Isten.

Ha bármilyen magasságokat

érsz el, maradj emberies.

Ezt hoztuk, erre építjük

az életünket, senkit se

teremtett az Isten, ah,

fölöslegesnek, hinnye.

Jó vezetők azokból

lesznek, akiknél,

a döntésük által,

az emberek, mind,

a saját szintjükön,

boldogulni képesek.

Bocsánatot kérek,

én már, azok helyett

is gyakran, akik még

maguktól nem tudnak.

Tanuljál, fejlődjél, ne mások

életét éljed, van sajátod neked.

Szerintük jól, bánjál, a gyermekekkel, ha

rád bízta valamiért az Isten, az nekik jó legyen.

Figyelj a belső kontrollodra, ne csak, a te igazad

legyen a fontos, igazsága, mindenkinek van.

A belső kontrollodra figyeljél,

alkalmazkodva éljél, hinnye.

Hiába várnád el másoktól,

ha nekik, még nincs olyan.

Ismerem, mint a tenyeremet.

A különösen nevelés, oldalon

tájékozódhatsz, tanulni jó.

Kellemes napot, minden

jóérzésű, embernek.

Akiben éppen nincsen,

hát keresse azt meg.

Tisztelettel legyünk,

hogy el ne fogyjon,

ki nem kerüljön

a szótárból,

gyakoroljuk

naponta, hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,  tisztelettel.

Julamami

 

 

 

A tenyerek olvasása közben láttam meg,

 azután látható volt, az összefüggés is.

Fontos lenne, tudnia mindenkinek,

hol van az ő egészséges szintje.

Mi, után kezd, betörpülni, a

 lelkes, szíves, gondolkodó

énje, s építi magát lefele.

Van egy behatárolt terület,

ami mutatja,

kinek,

mennyi az.

Hol van, az

ő határa, amin

belül érte szól,

építően hat

 még rá,

az a

történés,

hinnye.

Jó lenne hát, tudnia,

mindenkinek, miben,

mikor és mennyit bír el.

Mikor szükséges váltania,

azon belül, amin belül lehet.

Mit szükséges önmagáért,

tennie, hogy jókedvű legyen.

Visszamosolyogjanak a sejtjei.

Kommunikálni, kommunikálni,

megelőzésként kommunikálni.

A tenyerünkben, benne van ám,

ami figyelmeztet, mindenkinek,

más és más, a hatása, a határa.

Menynyugtató annak a tudata,

hogy az út, jó, a nem ártok, nem

bántok, magamra is jól vigyázok.

Jelzi a lelkes, szíves, gondolkodó

énünk, amiben jól boldogulunk.

Ha azon a tapasztaláson, már

túl vagyunk, jöhet a következő,

tapasztalás, nem rögtön a kihívás.

A fokozatosság fontos, azt látom.

Felépítve önmagunkat,

minden sejtünk

lelkesedik, megéli közben,

rögzíti a fontos állomásokat.

Ha úgy huppan, valaki bele,

az elvárások szerintiekbe,

nem tud kialakulni, az érte

szóló „sorstörténete”.

Mindenkinek,

 fontos lenne,

ismernie, önmagát, hinnye.

A saját és generációs feladatát.

Hiszen a belső kontrollja jelez,

ha nem tette meg magáért.

Azt, ami fontos lenne, az

ő egészséges életéhez,

hát lesz, ami lesz, ah.

Sikerre éhes, az agyunk,

vagyunk, gondolkodunk, ah.

Látszik, mert fontos, amikor,

éppen időben rendezhető.

„Ön és emberismeret”,

generációs feladatok.

Lenne dolog bőven,

ahhoz, hogy ne rakja

senki sem, a saját el

nem végzett feladatát,

a következő generációra.

A lelkes, szíves, gondolkodó

énünknek, a kontrollja, amit mi,

lelkiismeretnek tudunk, hinnye.

Látod milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre. Mindannyian,

apró fontos porszemként,

születtünk, nem fölöslegesre.

Jó szerencsét nektek, egymást,

tisztelve élni könnyebb, hinnye.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

Amíg úrrá tud lenni,

rajtad, az irigység,

mert, még nem

ismered, a sorsod.

Nem tudhatod, ah,

lenne bőven dolgod.

Mi adhatná a tartásod,

ha nem tudod, honnan

jöttél, feladatod lenne-e.

Azzal, amit nem értesz,

megérteni igyekeznél, ah.

Tanuljad meg azt is, amit te

nem hoztál, nem tudhatod.

S vigyed be, az egészséges

körforgás miatt, a tudásod.

Adok-kapok, körforgásban

vagyok, fejlődök, tanulok.

Alázat nélkül nem megy,

a minőségi élet, hinnye.

Tisztelet, egymás felé,

megbecsülése annak,

amit teremtettetek.

Lehetőséget adva,

a következőknek, a

tehetségüket ismerjék meg.

A múlt elmúlt, intézd

úgy, hogy ne okozzon

gondot, nálatok sem,

a korkülönbség, ah.

Van amiben a saját

gyermeked jobban

otthon van, mint te

magad, tanuljál tőle.

Egy családként, közös

az érdeketek nektek.

A saját és generációs

feladatotokat is, fontos

lenne, megismernetek, ah.

Ugyanazt élitek-e, mint a

többiek. Vagy ti magatok

szerint és generációsan, a

 feladatotokat is elvégzitek.

Ha csoportokban születtünk

volna, úgy jól működnénk, abban,

ami épp, fel lett tálalva, számunkra.

Talán, nem is gondolod, hogy

a családodat, mennyire,

 mivel szükséges, napi

szinten átbeszélve,

segítened az életében.

Fontos az önbizalma, a siker

érzése, életszerűen, hinnye.

Ne kelljen folyamatos legyen,

az aznapi aggódásod, ejnye, ah.

Elbizonytalanodhat, ha nem

tehet, apró, önálló lépéseket.

A saját ritmusához igazítva,

ahhoz ott, a lelkes tenyere.

Ha jól kommunikáltok, még

barátság is lehet belőle, ah.

A barátság nagyon gyakran,

ment át már irigységbe.

Az mozgatta, s

 nem, az egymás

segítése, hinnye.

Ha problémád

van, a családdal

beszéljétek át.

A megoldást

keressétek,

kommunikálj,

ne kibeszéljed, ah.

A megoldás benne van,

 abban is, hogy milyen

mintát mutatsz, ah.

Ha nem tervezel,

alkalmazkodsz.

Mennyire, más hatású,

a megengedően, értően élő,

 vagy az erőlködve igazságosztó.

A gyermeknek éreznie fontos,

érte szól, mindaz, hinnye.

Nem ugyanazt jelenti a

gyermekeknek, mint

amit el szeretnének

érni a hatásával.

Ismerjed meg

a gyermekedet,

ne gátakat szabj,

beszéljétek át, mit

miért tesz másképp.

Valószínűleg, teszi

azt akkor önmagáért,

mert a hatások őt érik.

Kommunikáljatok úgy,

hogy az át is menjen,

megértően fogadd,

azt, amit felülbírált, ah.

Ha nem vagy ott, abban a

 pillanatban, nem tudhatod.

A gyermekek, megoldják egy

pillanat alatt, amin, a szülő még

gondolkodna és másképp döntene.

Tanulj „gyermekül”, hogy a fiatalt

megértsed, fejlődni szeretne.

Akkor is, ha a felnőttek,

hozzáértés nélkül,

teremtettek.

„Életszerűtlen”

helyzetek lettek.

Nem így akarták, ah,

hát, tanulják meg, a

felnőttek, megérteni,

azt, ami közben lett.

Együtt fejlődni fel,

egymást megértve.

Különösen nevelés,

a címe az oldalnak.

A belső kontrollra

figyelmeztetném

azokat, akik tenni

szeretnének, hinnye.

Belülről indul ki minden,

a tartás, a méltóság, fejlődne.

Ha nem kapja meg a lehetőséget,

keresi a módját, nem adja fel, hinnye.

Kinél mennyi, a tartás ahhoz hozottan.

A gyermek csak kicsi, nem gügye, hát

gyakran, előbbre jár gondolkodásban

  némely felnőtteknél, a szüleinél is.

Generációsan, benne van az ő

sorsában az, amit a többiek

még, meg sem értenek.

Tanuljatok meg tisztán

kommunikálni, működik.

Átmegy, érthetővé lesz.

Kérem azokat, akiknek

vannak gyermekei, vagy

unokái és tenni tudnak.

Olvassák amit reggelente

írok, ismernek engemet,

tegyenek azért, hogy

el és bejuthasson, ah.

Az Általános műveltséget

növelő „tenyérolvasó”, eladó.

Engedjék most be, azt amit

meg és feltaláltam, ah.

Megtanítanám azokat,

akik erre már érettek.

Vigyék be oda, ahol,

nagy szükség lenne,

ennek az ismeretére.

Tartást, méltóságot

adva, egymást,

megismerve,

nem kibeszélve,

át és megbeszélve.

Haladva, fejlődve,

megértőnek lenni,

a saját és másoknak,

a gyermekeivel, hinnye.

A gyermekek, életszerűen,

megértésben, élni szeretnék azt,

amit, sorsukként hoztak, hinnye.

Kellemes időtöltést kívánok emberek.

S magamnak, mint a „különösen

nevelés” feltalálójának. Na meg,

 a gyermekek szüleinek kívánok,

jó szerencsét, ami most fontos.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, sem veled, se ellened.

A gyakorlati életemben láthatóan,

még nem értem révbe. Pedig lehet,

hogy emlékszel rám, segítettem, tán,

neked is, amikor magamon segítettem.

A különösen nevelés, szakmai képzés,

oktatás is a védjegyem.Tanáccsal látom

el azokat, akik megtisztelnek, jönnek.

Van-e benned még, jóérzés, vagy,

mire felnőttél, sikerült

kitakarítani

belőled is.

Emberiesnek

születtünk mind.

Kit, mikor, sikerült

kibillenteni, úgy, hogy

azt utánozza le, aki azt

végigvitette odáig vele.

Miért gondolják, akik

önjelöltként mondják,

hogy nem fontos már, ki

mit hozott tehetségként.

Mindegy mit, tanuljon,

csináljon valamit, hinnye.

Nem juthatnak vele révbe.

Legfeljebb, a mondvacsinált,

sorba állnak fölöslegesen be.

Beleszürkülnek hamar, ah.

Gyakorlatiasnak tanuljuk,

azokat a szülőket, akik, bár

ott, jelen, vannak, de nem

vesznek részt. A megoldás,

az ismétlés, s a szintemelés.

Megtanulnak, a gyermekeik,

 érzelmi életében, úgy részt venni,

hogy az, igényüknek megfelelő legyen.

Emberismeret nélkül, nincs a gyakorlatban

sikerélményük, nem fejlődnek fel, a feladathoz.

Kívülről intézik, nincs érzelmi része, azt a, hinnye,

mint egy, betanítható gépecske a gépiessel szemben.

A tapasztalatom szerint, a lelkes, a szíves, a gondolkodó

 énünk, a legigényesebb részünk, mindannyiunknak, ah.

Ha nem ismerik időben fel, az igényességük fontosságát,

bizony,  az igénytelenségbe futhat bele, minden, hinnye.

Van az Isten, ki már tudja, ki majd, megtudja idejében.

Nem helyettesíthető, rengeteg önjelölttel sem, nem a

mennyiség, az emberies minőség, most már lényeges.

Attól tanulj, aki tudja, önmagadhoz fejlődj fel, a saját

sorsod után, vannak a generációs feladataid, hinnye.

Sikerélmények nélkül, kiüresedik, az erős jellem is.

A jól bevált gyakorlatom szerint, bocsánatot kérek,

még azért is, ha nem mennek át, a visszahívásaim.

Adjon az Isten minden földi jóból, annyit és akkor,

amikor az, egyenként, neki, neki,neki, a legjobb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel,

Julamami

 

 

Minden ember más és másabb élettörténet.

Élhessen a tisztelet, a szeretet, attól már, jobb

  minőségű, mindenki számára, a földi élet, hinnye.

Mondjad, megszólít-e még, időnként, a lelked, a

szíved, a gondolkodó agyad, kéri-e a kontrollod.

Vagy, ahhoz szoktál, neked jó legyen, a többi,

meg él, ahogy képes, nem érzed ügyednek.

Mondták-e sokan azt, hogy nyugodtan,

szolgáljad ki magadat. Akkor is, ha

azt sem tudod, tettél-e

valamit,

valaha, a

 közösért.

Ha nincsen

emberismeret,

s nem tettél, az

itt születettekért.

Úgy, hogy az, nekik

jó legyen, hiszen nem

fölöslegesre született,

ide egyikünk se, hinnye.

Akkor, honnan tudnád,

a saját igényeiden felül,

hogy legyen jó, a többieknek.

Látod-e összefüggésében, hinnye,

ha nem, hát tanulni attól még lehet.

Mi az alapja, mihez képest haladna,

 kinek, miben, mennyi az ami elég.

Ahhoz, hogy legyen alapvetően

megfelelő, emberiesen. Hiszen,

mindannyian emberiesekként

születtünk, ki hova, mi a dolga.

Nem született senki sem, csak

úgy, azért, hogy ami neki járna

jó, abból meg mások költekeznek.

Van-e honnan, hova, valaki tudja-e,

mihez képest, kihez képest tart ott.

Vagy mi az ő alapja, ami másoknak,

elérhetetlenül magas. Nem tudják,

még elérni sem, nem, hogy élni általa.

A csecsemőtől, nem azonnal az öregség,

közte vannak a lényegesek, maga az élet.

Lehetne esetleg, hogy megsúgná neki,

valaki, akinek abból baja nem lehet, ah.

Kérdeznie illene, olyanokat, akik tudják,

azt, amiről ő még, nem is hallott, sosem.

Egy Haza ez csak egy, közös az érdekünk,

hogyan látnak, bennünket, ők, akik, abból

szűrik le, milyen emberek vagyunk, hinnye.

Kik tudnak eljutni külföldre, ők a minták, ah.

Hiszen a többieket, akkor sem láthatják, ha

ide jönnek, az is a kiválasztottak kiváltsága.

Vannak-e pillanatok, amikor, a pironkodás,

még megérinti, ha nem is tudja miért, de van.

A tól-ig, neki is megvan-e, vagy csak nekünk.

Tudja-e, hogy minta mindenki, aki kiemelkedik,

jól láthatóvá válik, akkor is, ha elérhetetlen az.

Mit mondjanak a gyermekeknek, mit kell tenniük,

ahhoz, hogy a minta, működőképes legyen számukra.

Egyenként születtünk mind, az egypetéjű ikreknek is,

mást látok és másképp van a sorsuk, nem egyforma, ah.

Nem tudom, hogy vannak-e olyan emberiesek, akik nem

törődnek a többiekkel, mert én nem látok olyanokat, ah.

Azt sem tudom, mikor jön el, az a pillanat, amikor már,

nem számít más, csak a saját világom. A többit mind,

hagyjam ki, vagy, szemellenzővel közlekedjek-e. Kit

 mikor, miben, szólítja meg, a lelkiismerete, hinnye.

Mások, mikor jutnak el, felelősek-e, abban, azt a,

amit hivatásul választottan gyakorolnak, hinnye.

Azt viszont, látom, nem egyedül vagyok ilyen,

hála, a magasságos Istennek, ez megnyugtat,

engemet, hogy felelősen éljünk, mindannyian.

Tisztelet, szeretet, megbecsülés nélkül, hinnye.

Gazdagságra vágytál, a sietségben nem nézted,

alapos tükröd lett, a túlzás lesz, az ellenséged.

A tisztelet nem múlik, a szorgalommal együtt, a

 boldogulás hosszú értelmes útja, lesz a válasza.

Nem a boldogságot kergeti, hiszen már tudja,

 születésétől fogva, rajta van az Isten áldása.

Megéli a hétköznapjaiban, az egyszerűben,

azt amit, ő maga lát nagyszerűnek, hinnye.

Mindannyian más sorsot hoztunk, ami

 fontos most, a generációs feladatunk,

ezzel is építjük, szépítjük a Hazánkat.

Bocsánat, ha megbántottam volna,

bárkit, a belső kontrollomnak fontos.

Összefüggésében látva, foglalkoztat.

Hát megosztottam veletek, kívánok,

kellemes időtöltést. Minden jóakaratú,

tisztelettel élő embernek, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

 

S mond, szerinted mi a te kontrollod,

van-e még őszinte pillanatod, hinnye.

Amikor, ráébredsz, mikor mentél el,

a saját sorsod mellett, ah, mert, nem

tudtál ellentmondani, a könnyűnek.

Ugyan, hogyan magyarázod meg, a

 saját családodnak, s akik tiszteltek.

Maradj, a kicsinységedben, nagy, ah.

hisz az egyszerűben is nagyszerű vagy.

Elérheted a tudásoddal, úgyis azt, amit

nem irigyelnek, a restek sem, a munka.

Otthon vagy, amikor a kicsikben,

már tisztán, láthatod magadat.

A saját és generációsan

 fontos feladataidat.

Nem mentél

sehova,

a Világ

mégis,

ott van

nálad, ah.

Amit nem te

teremtettél,

 nem a tied.

Ha elvennéd,

leépülne tőle, a

lelkes, szíves éned.

Kihagyna tőle, a

gondolkodó

agyad, hinnye.

Az egészséges

motivációban

működik ám, az

alázat. Kivárja,

átlátni tanulja,

ami jót, szépet,

neki szánta, a

 teremtő Isten, a

 saját sorsa, ah.

Megveszi, nem

elveszi, hinnye.

Nem vállal fel

olyat, amihez

nem ért, hinnye.

Végigmegy a lépcsőn

minden lépésből tanul.

Tudja nem érheti el azt,

ami csak néhányaknak

van kitalálva, hinnye.

 Hát, egyensúlyban

marad önmagával,

most is megélni

tanul, hinnye.

Ha nem adja

meg a megjáró

tiszteletet oda,

ahol a tudás van,

nem lesz neki sem,

méltósága, tartása.

Lesz helyette, másik

vakmerő. Nem lesz

azért, amit művelt

tisztelhető, azt a, ah.

Vannak a tartásosak,

s azok, akik meg,

gépiesen,

ugyanazt

nyomják,

„szint alá”.

Lemásolják,

magukat alázzák

azzal, akár, hét

generációra, ah.

Néhány jól bevált

szót forgatva,

mint az a

nyomtató

lovacska.

Nem tanul,

csak nyomja.

leépülhet, ah.

Ha már nincsen,

 saját jó szava se.

Nem pörög,

elfogyott, a

motivációja, ah.

Ha ismerné, a saját,

s generációs feladatát,

még lenne motivációja.

Kiült már, az arcára, a

 telítettség energiája.

A motiváció hiánya,

már a szintje alá

vitte, hinnye.

Nincsenek

ígéretek se,

inkább csak,

kijelentések.

Innen-onnan

szemezgetve.

Se jó hatások

innen, sem

jóérzések

onnan, hinnye.

Átmegy az őszinte,

jelzi a lelked, szíved.

Kontrolláljad, azt a,

van neked lelkes,

szíves éned.

Gondolkodva

döntsél, hinnye.

Tanuljál hát meg,

élni a „mostban”,

s ne álmodban.

Mutathatod, a

mondvacsinált

jót és szépet.

Nem beszélt

őszintén, nem

tiszta a szó sem.

Nem vették észre.

Élnek úgy, mintha,

még teljesítenék ah,

azt, amit megígértek.

Szunyókálás közben,

helyettük, behúzták a

már, a működő fékeket.

A bocsánatkéréseket, ah

helyettesíteni, nem lehet.

 Energia hiányossá lettek,

s pörögnek körbe, hinnye.

Elindultak általa lefele, ah.

Hozták, a tehetségüket mind.

Elérték, a saját szintjüket is, hát

mi mozdíthatta el őket. A tartásuk,

méltóságuk, megvolt addigra, elérték.

Ebben, nem élhetik meg, mi motiválná,

tartásban és méltóságukban őket, hinnye.

A generációs feladatuk maradt hát, félbe,

talán nem vették észre, nem tiszta a szó,

ami kimozdította, az elértjükből őket.

Belekerültek, egy tervezhetetlenül,

kezelhetetlenbe, a szintjük alá,

összekeveredve katyvasz lett.

A könnyűket nem vették észre,

tudás nélkül, sokáig nem megy.

Átfordultunk, a jóban vagyunk.

Olyan magasra lett raktározva, az

egyszerűek azt nem láthatják, ah.

Látják viszont, a magas szintjüket,

maguk teremtők, biza tehetségesek.

A túlságosan, könnyűekből letteket,

remény szerint, nem szédülnek meg.

Mindenkinek adott az Isten

fontos feladatot. Azért, ah,

hogy a tehetségét ő maga,

bontakoztassa ki. Annak

az elért eredményében,

érezze jól magát életében.

Miért gondolják, hogy azzal

bármit érdemben elérhetnek,

amit mások, hozottan kaptak.

Nem teremtett az Isten, ah,

senkit sem fölöslegesnek.

Nem élheti meg a többiek

helyett, senki más, tudatos

kivárás, magadból indulj ki.

Kommunikálj arról, amit te

hoztál többletként, mások

szintén hoztak többleteket.

Egy Haza ez, csak egy, nem

véletlenül születtünk, mind ide.

Hozzáadódik a sok intelligensnek,

okosaknak, szaktudással bíróknak,

emberieseknek, a többletrezgése.

Olyan a rezgésünk, mint a Hazánk, a

saját anyaföldünk rezgése, ah, hinnye.

Itt szükséges kibontakozni nekünk mind,

a tehetségeinkben, fejlődni a Hazánkkal.

Nem pótolható ám, a tehetség rezgése,

bármilyen kiemelt mondvacsinálttal, ha.

Akik meg előtte már készen voltak a saját

szintjüket elérve, élhettek érdemben. Hát,

amikor rájönnek, a történésre, leépülnek.

Ah, maradj a saját szinteden, akkor is, ha

most még, nem találod fel magadat, ah.

Vedd magadhoz a tudást, tanuljál,

nem életkor függvénye, az sem.

Lásd át a saját helyzetedet,

neked és rólatok szól az.

Egy Haza ez csak egy,

ha tanulsz, fejlődsz

generációsan is.

Adjon az lsten,

minden földi

jóból, annyit,

s akkor, amikor

a legjobb nektek.

A Julamami védjegy,

ne piszkáld, nem a tied.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Ha észre sem veszed, mi mindenben

jók a sarjak, ah, tehetségük miben vinné

előre a Hazánkat. Okosak, intelligensek,

nagy szaktudásúak, nagyon sokan. hinnye.

Gyermekeink, nekünk is vannak, sajátjaik, a

 sorsaik, generációsan fontos haladniuk.

Az neked jó, hogy beszélsz, beszélsz,

nem mondasz semmit, hinnye.

Pocsékba megy az energia,

nem lehet hasznára az

senkinek, kiürítve.

Mit mondasz majd,

a gyermekeidnek,

mit, miért tettél úgy.

Vagy csak megfeleltél,

feltétlenül, mindenkinek,

mindenkor és mindenhol, ah.

A lelkesedésed, mikor mondott,

neked nemet, a szíved szerint éled-e,

a gondolkodó agyaddal, jóban vagy-e.

Vagy, csak élsz bele, oda ahova lehet,

nem tervezhetsz, mert a megfelelés,

motivál már csak. Legalább arra

figyelj, ki ne üresedj, hinnye.

Ha annak élsz, hogy ki,

mit várna el, tőled.

Mi adja azt a

sikerélményt,

amitől egészséges

marad, a lelkes, szíves,

gondolkodó éned. Ha

nem szeretnéd, hogy

változzon az életed.

Maradjon minden,

úgy, ahogy neked

jó, minden csak

rólad szóljon.

Nem tudod

mi az, a felelősen

gondolkodó, hinnye.

Amikor, a hatásoktól,

az, valamiben, mindenkit

érintően, nekik is jót hoz.

Ha az Isten, úgy szerette

volna, mindenki egyforma.

S a szürkeség, ah, mindenhol,

mindent beborítana, hinnye.

Szíves, lelkes, az emberies,

megéli azt amit lehet, ah.

Tudod-e, felelős vagy,

azokért akiket érint

a döntésed, hinnye.

Ugyan, hogyan élnél,

továbbra is jólétben,

ha kisemmizted őket.

Akik bíztak a születésük

óta, kiszolgáltatva neked.

Mikor, milyen, a hangulatod

éppen, annak megfelelően élnek.

Mi motivált, a teremtésben, ha az

nem, hogy értük, nekik teremtesz.

Ne rongáld a saját sorsodat sem.

Nekik meg generációs feladatuk

lenne, kiszolgáltatva neked,

azt teljesíteni képtelenek.

Másban tehetségesek, ah.

Megrekesztetten, minden

megy a pocsékba, amiért

addig tettél. Attól kezdve,

másképp, ítélnek meg az

emberek, nem tisztelnek.

Ugyanaz történik feléd is,

őszintétlen kapcsolatok,

amik nem adnak, visznek.

Becsüld meg az emberies

kapcsolataidat, azoknál

nagyobb, kincsed nincsen.

Ahogy bánsz az emberekkel,

úgy bánnak majd, veled is.

Felelősen éljél, hogy, ah,

ha, majd visszanézel,

azt érezd, mindent

megtettél. Azért,

hogy ne ártsál,

legalább, ah.

Ha majd,

összegzed,

elégedetten,

nyugtázzad,

emberies

maradtál.

Nyugodt

életedet

éljed, ha

az öregség

beköszönt.

Köszöntésük

őszinte legyen,

megérdemelten

hajtsad le a fejedet.

Ne magyarázkodnod

kelljen, büszkén viseld,

a döntésedet, jó minta

legyél a többieknek, ah.

Megigazíthatod, a belső

tartásodat, elhatároztad.

Jólétben élhetnek ők, a

 nekik szántaknak

következtében.

Általuk lett ez,

ide teremtettek.

Emberismeret,

alázat nélkül,

nem megy.

Egy döntés,

életeket

határoz

meg, ah.

Szeretettel,

Julamami

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.