Kellemes időtöltést mindenkinek,

jó szerencsét jó emberek.

Áldjon meg az Isten, minden földi jóval, a

tehetségünknek megfelelő lehetőségekkel

bennünket. Mit is jelentenek a generációs jelek.

Ükapóra rengeteg föld maradt,

földbirtokos lett.

Ahhoz éppen

nem értett.

Magából kiindulva,

túl nagy volt a bizalma,

hát sok földet elveszített.

Nem vezetni született,

máshoz viszont jól értett.

Nem hitte el, hogy a lelkes énjében

ott van a belső kontnrollja, segíthette volna.

Másoknak  a tanácsaira sokat adott, azt sem látta,

meg időben, a barátai, irigyekre cserélődtek, hinnye.

Nem azt csinálta amire született, vitte a gazdagodás árja,

belekerült, a legfelsőnek mondottak sávjába vesztére, ah.

Adni már nem tudott, mindent magának akart, megtartott.

Olyan módon kiemelkedett, hogy nehezen bírta a terhet.

Nem tehetett mást, mint amit elvártak tőle, sosem volt,

nagyságosok mutatták meg mi a jó és mi a nem megfelelő.

Valakinek a fejéből jött a pihent ötlet, ha csak ők tudják,

a hogyant és a miértet, nem  férhetnek hozzá mások.

Ők szabják majd meg a többieknek hogyan éljenek,

valamivel viszont nem számoltak, van az Isten.

A nagy sietségben sok mindenről megfeledkeztek.

Mindenki hozta a tiszteletet, szeretetet, alázatot,

úgy teremtett meg mindegyikünket,  hinnye.

Ki elveszítette ah, másokból meg már

kikopott a teremészetes jóság.

Nem maradt hát más, mint

a  mű, ami hű de mű.

Szétszilálódott

a természetes

jóságukat, szépségüket,

felváltotta a jól kitalált.

Kinek  mennyi idő kellett,

ahhoz, kikopott minden ami

megnyugtatóan természetes volt.

A hétköznapok helyett folyton

folyvást csak az ünnepségek, nem

maradt más, mint a látszatos, a megfelelések.

Nehezen bírt már el a rárakottakkal, teher lett mindaz,

ami oly nagy álma volt,  hinnye. Lefele  már nem nézett, hátha

meglátja azt ami a többieket, csak teherként érintette, hinnye.

Ah, nem akarta felvállalni a kudarcot,  hát gyártott ujabb és

megint más időigényes feladatokat.  Olyanokat, amiket

még megszokni sem volt idő, megváltoztatott, azt a.

Már nem érzékelte sem  a jót, se a szépet,  a dac

volt ami mozgatta vitte előre, hinnye.

Nem volt türelme megvárni azt se,

hogy megértsék  mit szeretne.

Magához igazított mindent,

úgy hát már mindenki, csak

ráfigyelt. Kénytelen volt,

megfelelni annak,  ami

fölülírta az elképzelését.

Hiszen az eredeti ötlet,

nem  a saját fejéből

pattant. A tudás

helyét felváltotta,

a kapkodás, ah.

Ugyanaz van,

ismétlésben,

mint amiből

kiindult.

Lefékezte,

mutatja a

hiányokat,

az ami nem múlt el,

ott van benne, az ember.

Alázat nélkül nincs

jó minőségű élet sem.

Emberségesnek maradni,

akkor is, ha bármilyen magasságokat

érhettek már el, na az a lényeges, a fontos.

Az ismétlés csodát tud tenni, a belső tartás

nem  felejt ám, szívesen kerül a helyére,  hinnye.

Most jön a bocsánatot kérek, megint fontos lehet.

Önismereti oktatás, nevelés, érted, ha már érted,

heringesarpadne@gmail.com.  Ha a megbeszélt,

személyes találkozásnál, arra kérlek, várjunk még

az oktatással,  na az is érted szól majd, fogadd el.

Mindent idejében, ezt nekem adta azt Isten.

Hát vigyázok rá,  maradjon meg segítségként,

tisztelhetőnek, a lehető legjobb minőségben.

 

 

Ismered-e az egészséges határaidat,

vagy csak abban élsz,

aszerint

teljesítesz,

amit elvárnak.

A valóság az más,

értelmes, érzelmet is támogató jó.

Hiszen minden hat mindenre és ha az

ember kerül a háttérbe, csak teljesítve, ah.

Ne csodáld majd, ha csak azt csinálja,

amit éppen, abban elvárnak tőle.

El ne feledd, ha csak egy az

ami számít már, elment

melletted az

értelmes

jól élhető

életednek

egy része.

Maradt az

 átláthatatlan,

vagy éppen ami

kipattan, hinnye.

S  lám,  íme,

miért tisztelnéd,

az emberségeset, hiszen,

csak teljesítesz, valamiért valamit.

Nem látod, ami nem életszerű azoknak,

akik a saját sorsukból  kimaradnak, hinnye.

Mert nem érzik, hol az alap és mit miért is csinálnak.

Mindig mások mondták meg, mit csináljanak, ami éppen

kényelmes volt a kitalálóinak.  Semmi köze a valósághoz,

párhuzamos. Nem látnak mást, csak az aktuális műsort,

keresik a talpuk alatti talajt. A jól kitalált tudta-e azt,

ha belefáradnak, fogják magukat és élik,  azt

amit még lehet. Ami naponta adott.  Na

meg vannak,  akikben ott van

a tudás,  a  tehetség,

emberségesek.

Ismerik a

miérteket.

Nemcsak

beleélnek,

teremtenek.

Abban és úgy, ahogy

lehetséges, a  sorsukról

nem feledkeznek  meg.

Generációsan is teljesítenek.

Mindenki eldöntheti, hány élete van

szerinte. Nekem ez az egy az, amit úgy

szeretnék megélni, hogy ne okozzak

csalódást magamnak és senkinek.

Önismereti oktatás, nevelés.

Az alapja a tisztelet, ami

a végére kölcsönös lesz.

Győzz meg, legyőzni

könnyű engemet.

Nem harcolni,

megelőzésként

oktatni, nevelni,

kölcsönös tiszteletre

utalva kommunikálni vagyok.

Az amit a jelentkezőknek átadok,

mire elvégzik,  a tartásuk és az emberi

méltóságuk a helyére is kerül, hinnye.

Mindaz azért, mert úgy szeretnék.

Kérem ne vegye zokon,  ha nem értene ezzel egyet,

még korán van ahhoz, hogy most bocsánatot kérjek.

A megelőzésbe tettem bele,

a hozott tehetségemet,

a hivatásommá lett, ah,

az emberek által lettem tapasztalt.

A tapasztalt tudásom onnan van, hogy amikor

ijedtemben kiszaladtam az online világba, csoportos

oktatást csináltam. A különböző országokban élőkkel,

mindannyian magyarok, néhányan hazát váltottak.

Talán most már némelyek tudják,

Magyarországon,

Pakson,

a szülőhelyemen is,

hogy a Julamami

védjegy mögött,

annak a tulajdonosa,

Heringes Árpádné én magam itt élek, s vagyok.

Emberesedtem, a nehézben sokat tapasztaltam, ah.

Nem ártó, sem nem bántó, az aki tudja, lehet neki jó a

sorsa, úgyis, hogy teszi a dolgát a többiekért, tettem.

 Van aki, a saját életritmusát betartja, működik a belső

kontrollja, a fölöslegesnek helyet keres, nem halmozza.

Amikor megtudják azok, akik még nem tapasztaltak

ennyire, hogy bizony,  bizony jól  is lehetne érvelni.

Azt ami letörleszthető meg lehet csinálni, semmi

fölöslegesre nem vágyni. Mint azt amit

a hétköznapok már odatesznek,

jó minőségben,

jól megélni.

Hiszen átfordultunk,

a jó energiákban élünk már.

Ne maradjanak a szavak se, ah,

kimondatlanul, megrekesztőek.

Sorsszerűen is élhetnék az

emberek  az életüket.

Ha

felismerték volna,

hogy úgy is lehetne,

megértik azt, ami jót és

szépet a sorsuk eléjük tesz megélik, hinnye.

Jó szerencsét a jóért már tenni képes embereknek.

Áldjon meg a

 teremtő, minden földi jóból,

annyival benneteket,

ami

a generációs törlesztésetekhez,

még az idén szükséges lehet.

Tudjanak továbblépni a sarjaitok úgy,

hogy azon érzések nektek,

elégedettséget adnak,

generációsan.

A legnagyobbak,

amikről tudok,

a hazaértem és a megcsináltam,

a hazaszeretet állapotok.

Amit a lelkes, szíves,

gondolkodó énetek kontrollálni

tudott, még tapasztaló vagyok.

Az adni tudásban kiteljesedve,

a jólétet tovább élitek.

Ha a túlon is  túlt, talán,

az irigységig nem toltátok, ah. A minőség

megmarad, alapnak, a következő generációknak.

Összefüggésében látva a fontos történéseket,

ha szükséges, araszolva csak, de léphettek.

Mindenkinek megvan a maga ideje,

amikor már képes átlátni azt,

amivel nem  ártva haladhat.

A jó lépések általi felszabaduló érzések,

építően hatnak, a lelkes, szíves, gondolkodó agyakra.

Ahol a sátrak már állhatnak,  egymásra odafigyelve

élnek, nem fagynak meg, akiknek fűtésük nincsen.

A kondérokba folyamatosan főnek az

étkek, hordja bele mindenki aki csak megteheti,

hogy kitartson. Ki ne fogyjon belőle a jó, amikor akinek

van miből  adnia, azt jó érzéssel meg is teszi, hinnye.

A felszabaduló jó érzését hazaviszi, a jó mintát megéli.

Ami itt teremtődött, akivé és amivé vált, az oda nem

figyelés gyanánt, figyelve a fokozatosságra, feloldható.

Ne  szenvedjen senki,

hiszen itt

az idő a jóra, a szépre.  Annak aki arra már

generációsan be van érve, a  karácsonynak a

felszabadító emberséges érzésére, hinnye.

Aki eljutott már emberileg a jó emberségbe,

ne legyen kiszolgáltatva a lemaradozóknak se.

Vannak a körbeért sorsok, akiknek még nincs,

megjön az is idejében, na kapkodjon senki sem.

A jóban, szépben való adni tudás, körbeérhetne,

ezekbe nem  férhet a felszínesség, se a ki ha én nem.

Ha ébredezik már benned az adni tudás utáni vágy,

várjad meg a megfelelő saját időd, ah bele ne csússzál.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek ne menj el mellettünk,

már nagyon várjuk, hogy velünk is jót tegyél. Hisz ide

teremtettük a szépet, a jókat, megvárjuk az érkezését.

Nem várunk semmi mást, mint amit mi ide beletettünk.

Kérem ne olvassa el, ha a valóság bántó lenne hinnye.

Fontos volt leírnom pont most,  az elengedés és  a

megemlékezés napján, nagy teher volt ez nekem.

Bocsánat, ha valakinek a nagyságát  érintené, ah,

ha nem írom le, nem teljesítem a belső jelzésemet.

Ha már megunták a saját fényezésüket a nagyok,

talán lenéznek a porba, hinnye, még itt vagyok.

Sok éve próbálkozom, nem hallják meg, pedig

valószínűleg már érintettek  lehetnek, hinnye.

Feltaláltam valami fontosat a tartásunk miatt,

fontos lenne tudniuk róla a döntő embereknek.

Volt egyszer egy hely, ahova szerettek járni a

gyermekek és fiatalok, akiken látszott, hogy

 érettebbek a koruknál. Megirigyelték, hát

maguk szerint, megcsinálták, a nevemet

meg szorgalmasan alázzák. Valahogy,

nem állította le senki sem őket, nem

gondolt arra, majd ő is sorra jöhet.

Kerestem egy biztonságos oldalt,

amit éppen akkor,

 ott beharangoztak.

Aközben, találtam

valamit,

ami

nekem,

mint megelőzőnek,

nagyon nem tetszett.

Nem szeretnék olyat

mondani, amiért nem

vagyok biztos benne,

hogy nem kezdenének ki.

Nincs még kihez fordulni,

úgy,  hogy érdemes legyen.

Kerestem szorgalmasan, de

nem találtam, legfeljebb újabb

ötleteket adtam a szerzéshez.

Persze mindenki magához,

az általa minőségnek

tartotthoz méri, hinnye.

Nem baj, ha nem kaptam azért,

amit megvalósítottam már életemben,

semmiféle szóbeli vállveregetést sem, hinnye.

A saját megvalósíthatóságomat növeltem azok által,

amit már megvalósítottam, semmiből valami látható.

Persze ígérgetés volt bőven, viszont emberismerőként

pontosan tudom és már mondom is, ne tessék ígérni.

Ne okozzon magának kellemetlen érzést, mert úgy se

tartja be az ígéretét. Én meg szolgáltatóként teszem a

dolgom a legjobb tudásom szerint. Nem szeretem, ha

hálálkodnak, negatívan hat az mindegyikünkre, hogy

a köszönöm az elég is, a szolgáltatásomnak díja van.

Látom milyen ügyesen összeadnak több száz

milliókat, hát ennek apropóján, hátha.

Két dolog van megoldásként arra, hogy

ha már ennyi ártást, megbántást kaptam,

mindenki nézzen magába és segítsen nekem.

Olvassa el a MA-MI alapítvány oldalamat és

gondolkodjon el  rajta,  ha megérinti és  jónak

tartja, jöjjön el az oktatásomra. Megelőzésként

oktatom neki, azt, amit másoknak, a tartásuk

megőrzésének. Vannak akik a családjuknak

szeretnének segíteni, az általam átadott

sok – sok információval, amit addig

nem tudtak, hogy létezik, van olyan.

Kérem a hozzáértők segítségét, mert

nem kérdezte meg senki sem, hogy

mit szólna ahhoz a MA-MI alapítója.

Hinnye, Julamami odaírva, védjegy.

Prevenciósként vagyok elismert,

úgyis, ha akiknek tudnia

kellene rólam, azt sem tudják,

hogy kimentem az online világába.

Úgymond világgá mentem, mert nem volt

más, amit tehettem  volna, még nem jöhetek haza.

Vannak a megoldásokat ismerők, akik készítették tán.

 A Hazánkban, néhányaknak olyan könnyű, másoknak

meg  lehetetlen, hát ilyen életet élünk mi a szeretett,

saját Hazánkban. Nem bizalmatlan vagyok másokkal,

leginkább, sokat tapasztaltnak mondanám magamat.

Az emberismeretet még csak gyakorlom ugyan, hiszen

sokféle nem egyenessel találkoztam az első években.

Viszont látom fejlődnek és igen szorgalmasak, ah.

Vannak akik nem vetnek, viszont sokszorosan aratnak.

Sokat vetettem és még nem arattam egyszer sem,

mielőtt elértem volna a gyümölcsét elvitték előlem.

Ha olyan az üzleti érzék, akkor jobb, hogy nincsen.

Nem találtam olyan emberségeset, ah, aki ne a saját

hasznát látta volna meg a megoldásomban közben.

Ezekbe nem mentem bele, ah, viszont még így is

felhasználnák, a saját hitelesítésükre a létem.

Nem vagyok elég képzett a hamisságokhoz,

viszont, jól tudom hol van a saját határom.

Hát így éppen ezen a napon, kérem, vegye

komolyan mindenki akinek van családja.

A megelőzés egyértelműen hathat sok

mindenre és mindenkire. Amit

garantálni tudok, sok életet

menthetnénk meg azzal,

ha felismernék a belső

tartásukat az emberek.

Az rajtunk múlik marad-e,

vagy beleélünk kibillentve.

A  születésünknél még

képlékeny a dolog, de

ha megkapjuk időben,

a hozzáértő segítséget, bizony,

alkalmazkodva is egyenes maradhat a tartásunk.

Időben döntse el akit érdekel, megadja-e a bizalmat.

Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e. v. utalja,

 a számlaszámomra, az oktatásomnak a díját és

megtanulja tőlem mindazt,

amire szüksége van most, a jó megoldásához, azt a.

Ha egy arra igényes családtag megtanulja nem máshoz

fordul majd a sarja, családban marad ami nem tartozik

másra. A MA-MI alapítvány honlapja eltűnt, pótoljuk.

Nagyon nehéz a saját Hazánkban úgy élni, hogy nem

rólunk szól semmi jó sem szép, marad hát a kötelesség.

Számoljon el mindenki a saját lelkiismeretével, viszont

bocsánatot ne  kérjen,  az nekem  jól áll, hát gyakorlom.

heringesarpadne@gmail.com küldje és tájékoztatom.

 /julamami@gmail. com/,

ne használja kérem,

mert nem tudom hova megy az odaküldött üzenet.

Nem kapom meg egy jó ideje ott az üzeneteimet, a

sajátomat néha megkapom, ah, azáltal kontrollálom.

A Julamami nevet, ahova leírom ott védjegy, vegye,

vigye eladó, ha megteheti vegye meg és birtokolja.

A Julamami Generációs Jelei

oldalamat, egy időre letiltatták, azt már visszakaptam.

 Hát engedjük el  a sok rosszat, ha megszólalna éppen

ma a lelkiismerete, gondolkodjon halottak napja van.

Holnaptól kezdjen új életet, jót, szépet, rendezze úgy,

hogy minden érintettnek jó legyen, a saját szintjén, ah.

Kaptam már sok rosszat, a hírnevemen kiélték sokan

magukat. Talán nézzenek magukba, legalább saját

maguknak ne ártsanak, ne  alázzák vele a sarjaikat.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolnék, se veled,  sem ellened, azt,

senki ne várja tőlem. Hagyjad hát a saját

szülőhelyemen, hétköznapi emberként,

egyszerűen élni az életemet, hinnye.

Oktathattam volna már Pakson is,

nincs a nevesítéséhez partner.

Nevelnék azáltal, amit feltaláltam, sok

 jót tenne az mindenkinek, majd generációsan.

Ne csinálj úgy mintha mindezekről nem tudnál, ah,

kibuggyant belőlem, hát jön a jó öreg bocsánat, hinnye.

Ahova ma útra keltél, hogy tiszteletet adjál, ott már

a tisztelted megvár. Úgy közlekedj, hogy tudjad,

ma is mindenkit hazavárnak.

 

Az agg is lehet gyermeklélek egész életében, a

gyermek, egy ártó pillanatba bele is öregedhet.

Ha  nem teszik meg köszönetképpen azt feléd,

jól megérdemelten, gesztusba formálva, ah.

Azért hagyjad, hogy a lelked, a szíved,

a gondolkodó éned,

belülről,

a  tartásos

vállaidat

megveregesse.

Mert neked az egy

egészséges légkörben,

bizony meg is járhatna, hinnye.

Éld át az érzést ah, ha a tehetségedet,

szorgalmadat,  okosságaidat,  tudományosan,

vagy hétköznapi szintre fordítva gyakorlod. Hiszen

erősítetted a jót és a szépet, a szeretett Hazádban, ah.

Ne szégyellj úgy élni, hogy a fölöslegedből, ha már

megtanultad azt, hogyan, hát adhatsz, hiszen,

közben a lelkes éned gazdagszik általa.

Másról szól az látványosítva, azt a.

Ah, ha valakinek a méltóságát

megbántottam  volna, hű,

bocsánatot kérek, ah.

Összefüggésében

íródnak azok, amik

éppen kijönnek az

ujjaim alól, hinnye.

.

Az Átfordultuk címet adtam,

amiben az életszerűség egyszerűségét

fogalmazom meg, úgy mennyivel  könnyebb.

Lehetne a régit is forszírozni, ah, nem működik,

nincs energiája, az élet élni szeretne, hinnye, ah.

Itt vagyunk  mindannyian, ki látja, ki majd fogja,

a saját idejében, szintjén,  érettségében, ah.

Legyen miből adnotok, ha arra beértetek,

a lelkes, szíves,  gondolkodó énetek,

kontrollálna  mindent, hinnye.

Az elengedést tanulni

is lehet, ott tanuljátok

meg, ahol a tudás van.

Van aki tudja,  van

aki még nem érti,

értünk is van az Isten,

egy minden, minden egy.

Az alázat, a hétköznap, az

emberséges egyszerűben.

Ha mégsem, nem gond az se,

csak addig,  amíg meg nem jön az, ah,

sorszerűen, természetesen a saját időtökben.

Generációsan vannak feladataink, ki mikor észleli,

az lesz a kezdete, a megalapozása,  a következőknek.

Aki már felfogja felelősen van mozgásban tudja, várják

 haza, ahova elindul, nemcsak ma, mindenki megvárja.

Tolerancia, alázat, töltse be a mai napod, élj tisztelettel,

majd jól megérdemelten, a saját idődben meg is kapjad.