Édes Hazám Csodaszép,
kívánom a jó szerencsét.
Adjon az Isten, a
Hazánkban maradva,
egész életünkben ide
teremtve, a jót és a szépet, annak
megfelelően, ahogy a Hazánkba adtuk,
kapjunk vissza minden földi jót itt.
Szolgáltatunk most is, a Hazánkban korosodva,
ahol, az emberi méltóságunkat megtartani igyekszünk.
Azon vagyunk,hogy önmagunkat eltartsuk, a tudásunkat oktatva éltünk,
mivel hirtelen megváltozott és azóta is, gyakran változik minden, ahhoz,
ha tudunk róla, alkalmazkodni is időben igyekszünk.
Nem áll össze, nem kapcsolódhatunk bele, valahol az üresben vagyunk,
mikor hát jusson eszébe mindenkinek, hova és mikor mennyit teremtett.
Ahonn indult az életünk és elértük a sorsunkban azt, ahol most tartunk,
hát mihez képest, éltünk a jóban és szépben, a sorsunkat építve,
s figyelve a generációs feladatainkra.
Magyarországon születtünk, ugyanugy rezgünk mint a Hazánk,
az itt élő, sokféle nemzetiségű Nép,
mi magunk vagyunk, addig egymás mellett jól megvoltunk.
Maradunk itthon alkotunk, teremtünk, a saját Hazánkban,
kitartunk, a szülővárosunk mellett. Lehetőséget adva arra, hogy
az alkalmazkodást, mások is tanulják meg.
Amit bele teremtettünk, a szülőhelyünkre,
annak a megmaradt rezgése az ami, emberileg és szakmailag is,
a tartásunkat adja, tisztelhetően, a szülőhelyünkön.
Nem birtokolhatja el, senki sem,
az általunk ide teremtettekért,
nekünk a Hazánkban megjáró, földi
jót.
Adjon az Isten,
a Hazánkba teremtőknek, hogy ne legyenek,
a szintjük alatt és úgy
éhesek, hogy mások mondják meg,
mi jár nekik és az étel minőségét, ne ellenőrizhessék le.
Jó minőségű, kontrollálható ennivalót,
s amellé számunkra megjáró jólétet kérünk.
A dolgosnak, az interneten is lehetőségeket, annyi
jó munkát,
a szülőknek, hogy biztosítani tudják,
a gyermekeiknek, szeretteiknek, a Hazánkban is mintha,
más országokban teremtenének, a jó életminőségért, világgá mennének.
A szülők és a felnőtt gyermekeik éljék át naponta, ha szükséges a gondoskodás
átható örömét is, a saját Hazánkban.
S éljék meg feltétlen,
amikor megláthatják, a
már felnőttjeik, mi módon
adhatják át, szívesen, szeretettel,
teszik a jót itt is.
Mi, e Hazánkban születtünk,
itt is boldoguljunk, teremtsünk
a hozottal és hozzá is tanuljunk.
Gyógyítók, ápolók, segítők adjunk,
kinek miben van a szükség épp,
boldoguljunk megérdemelten
itt is, akiknek ez a hivatásunk.
Teszünk hozzá a Hazánkhoz,
a népünknek fejlődéséhez,
a legjobb tudásunk szerint,
hiszen egy Hazánk van.
A sarjaink is megélik,
generációsan is viszik,
mond mit jelenthetne,
egy családban az első
diplomás, ha ott addig
nem is volt senki más.
A Haza a gyarapodása,
az Isten adta népnek,
kinek – kinek, a miben
jóhoz, itt a lehetőségét
azt alapban biztosítaná,
azáltal ő is gyarapodna. Hozzá adni,
bele teremteni, a Hazánkhoz,
s megvárni azt, ami a saját idejében megadatik.
Ne csak a számok legyenek
jók, mutatósak, mögötte
ott vagyunk, mi Nép vagyunk a Haza.
Mert felismertük már,
azt érzésként, amit
az megad, amit a
Hazaszeretet
bennünk áraszt.
Minden gazda, az ő
a munkáját látva, tudja
legeltetni, a jól tápláltján,
nyáján, s jószágán tartja a szemét.
S elégedetten mérhetik fel
az őket tanítók, nevelők,
az oktatóik,
az év végi
ünnepen,
hogy
mennyi
itt a jó,
kiváló,
s hogy
részesei
lehettek ők,
mindezeknek is, a
láthatóknak a felfedezésében.
Diplomások lehetnek,
mert megbecsülték a helyet és elvégezték,
amiért odamentek, ismerik az abból eredő, munkájuk becsületét.
Utána segíthetik felszínre
hozni, mindazokat a jókat,
a tehetségesekből, amire
alapozhatnak, ki – ki, miben.
A Hazádat végleg ne hagyd el,
akkor se ha,
a megélhetésért mégy és gazdagítod az emberségeddel,
a tudásodat oda adod, azt az országot erősíted, ahova mentél.
Kívánom,
hogy maradjon meg e Nép, magyarnak,
a kultúráját, nemzetkiségét meg tudja tartani, itt a Hazájában.
Akik el is mennek Világot látni, azt
azért tegyék, hogy hozzáadhassák
ahhoz, amit tanultak, felfejlesztenék.
Visszahúzza majd a Hazaszeretet őket,
mert ez a föld itt, úgy rezeg, úgy dobban,
mint ők maguk, a lelkükben, szívükben.
S gondolkodó eszükre hallgatva,
amikor már hasznossá tehetik,
itt a megszerzett többletükkel
magukat. Tegyék ide a szépben,
a jóban megszerzett legjobbat.
A tudásukkal bővelkedve adják
hozzá a jót is, aminek az ittlévő
hiányok miatt innen elmentek.
Így fejezve ki a hálájukat is oda,
ahol hozzájuk is jók voltak, ahol
tiszteletet, elismerést is kaptak.
Majd, egészséges körforgásban
élik, a továbbikban az életüket,
mert ide az ő Hazaszeretetük,
a szeretteik vissza is vonzzák őket.
Az Ünnepléshez szívesen, lelkemből,
áldjon meg minden jóra valót az Isten.
Békében, tisztelettel, szeretetben élve,
ide a jót és szépet teremtve,
mert egy Haza ez, csak egy, itt a sorsunkat megélő, mindannyiunké.