Ugye nem csak álom marad, ugye mindannyian hozzátehetjük a Hazánkhoz, a tehetségünkből eredő tudásunkat. Ugye rájönnek még időben az emberek, hogy tisztelettel, szeretetben, önmagukhoz mérhető lehetőségeiket megélve, nekik megfelelően jó minőségű életük is lehet.
A te gondolkodásmódod, a másokétól, s ők is egymástól, különbözően gondolnak ki és élnek meg dolgokat, saját magukra mért és generációs feladatokat.
Nem különb senki sem a másiknál, ki mit hozott mint tehetséget, ki mennyit érhet el a generációs határait tiszteletben tartva, belőle, ki meg miben megy mellé és veszi észre még időben, hogy uram Isten.
Már látja, hogy az nem az ő egészséges lélekkel élhető élete, túl vitte valamiben, mert elhitte másoknak, hogy az ami nekik jó, az neki is ugyanúgy jó lehet.
S, ha ráébred, nem jól döntött mégsem és lép ki belőle, bocsánatot kérve, amíg azáltal még, elfogadhatóan lehet.
Benne maradva úgy, akkor már felismerte, a lehetetlenséget, egyre nagyobb irigységet generál önmagában, s a jó élete helyett, csak görcsös irigységet érezhet.
Önmagában és mások által, felé is, nap mint nap. Minél több elvárásnak felel meg, önmaga felé annál hűtlenebb lesz.
Ha még időben észlelte, ki is tud jönni belőle, rengeteg hátránnyal jár majd az, hogy elölről kezdje és lépésről – lépésre.
Ahhoz, hogy az elrontott lépésével, önmagának okozott nehézségeket, a járható, egészséges, lelkes, szíves, gondolkodó útjára vigye. nagyon sok kitartó energiára lesz szüksége.
Ehhez adhat erőt, ha önmagát már megismerte, s tudja milyen feladatot hozott, mi a generációs jele, hogy a szeretettel élőket és a többi embert is tiszteletben tartva, lelkes, szíves, gondolkodó maradjon, az ő egész életére.
Az én tapasztalataim szerint, érdemben, önmagunkról szóló életünk, egy van, csak egy, amit teljesítenünk is lehetne. Az összes többi érzet, a visszaköszönések, teljesíthetőségek, a ránk vetülő feladataink, amit eleink mint sajátjukat el nem végeztek.
11 éve jöttem rá, hogy az emberek tenyereiben, benne van róluk, minden fontos jelük, naprakészen jelzik, hogy mi a fontos nekik éppen, s mi az amihez közük sem kellene, hogy legyen.
Időben lehetne figyelmeztetni önmagukat, hogy ne a fölösleges, mellément dolgaikból legyen túl sok, hanem sikerélményekkel teli életüket élve, éljenek meg minden nekik, róluk szóló boldog pillanatot.
Hát így találtam meg magamat a “megelőzésben”, hogy ne menjenek mellé az emberek a sorsuknak teljesen, ha egyszer az Isten megjelölt mindannyiunkat, a saját, csak a miénk lelki – térképükkel.
Ismerem mint a tenyeremet, ha belenéznek a tükörbe, az arcukat megláthatják benne, úgy, ahogy ők önmagukat akkor, az annak a pillanatnak megfelelő élethelyzetükben, s hatások által, láthatják éppen.
Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, a megelőzés ismeretével élek, a harcot nem ismerem, a tisztelettel, szeretetben élhető életet, igen, azt kedvelem.
A lelkes, szíves, gondolkodó emberekkel találkozom, hát bennük látom, az érdemben, hétköznapi szinten is megélhető életüket.
Arról is mondhatom, hogy tapasztaltan tudom, a tudással bírók érvelését, nagyságát, a megelőzésben is hatásosnak tartom, nem életkor függvénye az sem, azt is látom.
Az önmagukról el nem feledkezett, emberiesként működő, sorsukban beteljesedett, nagyságokat
pedig, mélységesen tisztelem.
Az élet szép, ha hallod már a lelkedben, szívedben, agyadban, a zajban is, az általad elérhető, hétköznapi, megélhető életeddé vált “csendzenéd”, tisztelettel kívánok hozzá, jó szerencsét.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel a Julamami védjegy.