Bocsánat, ha a valóságról tudok  írni csak, hiszen benne élek.

Egy kicsit szemezgetek, azokból, amiket, átküldök, ha

megrendeled. Ezzel is segítenék magamon, elolvasva,

hátha másokon is, az örökölhető,  míves könyvem,

mielőbbi, általam megjelenítéséhez.

A 21. évnek a gyümölcse,

  a hivatásom gyakorlása

közben, ah,

generációs

jeleket

fedeztem fel.

Egy írásomat megosztom

veletek, hasonlókat küldök,

ha megrendelitek és elkülditek,

az email címet ahova küldjem.

„Odalép a  levélhez,  mellette, egy

még vaskosabb boríték, várja.

Gondolkodik

melyiket

nyissa ki

előbb,

a sima

borítékért

nyúl és feltépi.

Na aztán rögtön le is ül,

olyan módon  elérzékenyül.

Apám, mire a levelemet olvasod,

valószínűleg már egy vonaton döcögünk.

Hálás  vagyok  mindenért,  köszönöm neked,

hogy a legjobb iskolákban tanulhattam, hogy

megengedted, milyen szakot választhatok.

Jó apám vagy, egy kicsit túlzásokba estél,

meg  ne  bántódjál, amikor mindent,

meg akartál adni nekem, még

mielőtt kigondoltam volna.

Nem igazán értetted

akkor,  hogy miért

zárkózom el attól,

hogy minden olyanom

meglegyen,  amit én

nem igényelnék.

Gondolom  nehéz azt

elfogadnod, hogy nem

szeretnék  élni az ajánlatoddal,

hogy vegyem át mielőbb, a cégeidet.

Én a semmiből szeretnék  kezdeni apa,

mert eddig mindenem  megvolt és azt

érzem,  nincs motiváció a  lelkemben.

Megismertem  életem szerelmét, pont olyan

határozott, mint az édesanyám, a  volt  feleséged.

Akitől azért váltál el, mert nem szeretted volna, hogy részese

legyen a  hétköznapjaidnak, a vállalkozásaidban tevékenyen tegyen.

Amire akkor hivatkoztál, nincsen megfelelő iskolai végzettsége neki,

azóta már elvégezte,  diplomás nő lett az édesanyám, tudjál róla apa.

Apám, nem olyan régen beszélgettem vele, együtt meglátogattuk, az

öregek otthonában a nagyapát, örült nekünk, amíg magánál volt.

Nem korholásnak szántam,  de nagyon várt téged, mögénk

nézett  gyakran, reménykedett, hátha ott vagy apa.

Mindig halogattad azokat, amik a családdal

kapcsolatosak voltak,  vártunk rád sokat.

A nagyapa  szerette volna átadni neked

azt az ajándékot, a pénzzel teli borítékot.

Olyan vagy mint a nagyapa, bizony,

gyakran érezteted a környezeteddel,

hogy igazad van és abból nem  engedsz.

Túlzásnak érezted,  hogy minden  tudni

szeretett volna rólad, azt gondolta, hogy talán

az zavart, hogy nem tudott gazdaggá tenni téged.

Nem volt hivalkodóan, éppen divatos az öltözeted,

apám biztosan fájni fog, de vagyunk olyan őszinték mi

ketten egymáshoz, muszáj megírnom. Mennyi hátrányom

volt abból,  mert az hitték,  én csak a téged utánzó fiad  vagyok.

Bárhova mentem, azt éreztették velem, hogy az apuci fiacskája,

vagyok akinek megvan mindene és azt sem  tudja mi az igazi élet.

Köszönöm apa, hogy nem néztél mindenben utánam, így nem

tudtad, hogy nyaranta, amíg el voltál  nagyon foglalva,

dolgoztam alkalmi munkákban.

Szükségem volt rá, hogy

lelkileg és testileg,

a  sorsomhoz,

felerősítsem

magamat.

Nem

értettem,

miért nem

barátkozhatok,

a gyermekkori legjobb

barátod gyermekeivel.

Azt a kívánságodat, hogy

ne járjanak hozzánk, mert

más szinten élnek, annak,

nem  örültem, de elfogadtam.

Akik  nálunk megfordultak és

gyakran,  valóban mindenki, a legjobb

és a legszebb  formáját hozva, gazdagodott.

Akire megharagudtál, jobban tette, ha elköltözött,

mert munkát nem  kaphatott, tettél róla, hogy úgy legyen.

Arról,  hogy másképp is lehetne mint ahogy döntöttél, senki nem

alkothatott más véleményt. Mindenkinek  tudomásul   kellett venni,

döntöttél, nem lehetett ellenvélemény, ne akarja azt senki másképp.

Kötelező volt mennem,  mindenhova, bemutattál  mindenkinek,

sokféle helyzetet láthattam,  hogy azt mondjam, nem

szeretném úgy folytatni,  ahogy azok működnek.

A sok  helyszín ahova  utaztunk általad,

amit megengedhettünk magunknak,

azokról nem volt kivel beszélgetni.

Mert senki más nem volt olyan

gazdag mint mi.  Viszont  arra,

éppen jó, hogy tudjam melyik

országban tudom jól segíteni,

a régi barátodat és családját.

Velük megyek, más országba szerencsét próbálni,

a jó  minőségű munkánkból,  jól  megélni, bocsáss meg apa.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból,

Műhely,  a megelőzésért e.v.  szeretettel.

 

 

 

 

Édes Hazánk Csodaszép,  kérlek  ne menj még, hiszen a széppel és a

jóval, amit életünk során ide teremtettünk, nekünk meg sem jöttél.

Bocsánatot  kérek, a szerintem valóságról írok, attól még,  hogy

alkalmazkodni  tudok,  nem ilyen vagy olyan vagyok, hinnye.

Adok –  kapok, a saját tudásom általi körforgásban vagyok.

Valamit feltatáltam, ami fontos lehetne sokaknak,

lerajzoltam egy nap alatt, a tudás benne van.

A hozzám érkező emberek által, időben

megtanultam a hivatásomhoz az alázatot.

A két oldal közötti pallón lehetne járni,

ha nem ragaszkodnának túlzottan,

ahhoz, amivel dolguk nem is lett volna.

Ha előre tolod azt, ami generációsan sem

 lenne adott, a sorsuk helyett evickélnek.

Öt éve láthatóan, megváltozott minden,

attól, hogy tudomásul nem veszik, az van.

A lelkes, szíves,  gondolkodók, aszerint élnek,

sokan vannak pénzhiányosan, szintjük alatt.

Ha majd elmúlik a káprázat,  kitisztulnak a

fejek és a látszatosok, pironkodhatnak, ah.

Ki azt, más meg mást talál, majd abban,

amit leolvashat, már neki szólóan.

Az arra igényeseket, a saját

sorsuk szerint nevelem.

Élhetnék azáltal, amit

jól megoldottam.

A szülőhelyemen, a

lehetőségemre

lenne szükségem.

Sorstalanság

helyett, már

sorsszerűen,

oktathatnék.

Ugyan miért is,

lenne

tele

rajzolva a

 tenyerünk.

Kinek olyan,

neked másmilyen.

Van benne négy fővonal,

van olyan, hogy kevesebb van.

Akinek  a tanfolyamát elvégeztem,

tanulni általa  azt sikerült,  hogy nem

értettem egyet azzal, amit elvárt volna.

Elfogadta,  amikor a vizsgán, őszintén

megmondtam, nem látok összefüggést

a megtanuláshoz tálalt mondataiban.

Rám nézett, nem mondott semmi mást,

csak  annyit, olvassad,  mutatva a tenyerét.

Odaintette a bizottságot és még egy tenyeret

leolvastatott, azt mondta mosolyogva, nagy vagy.

Feloldódott a lelkem, visszamosolyogtam, éreztem,

hogy viccelődhetek, kimondtam, Nagy Júliának hívnak.

Mindenki mosolygott, jót tett a mondatom, szintre léptünk.

Sorsolvasó oklevelet kaptam, ennyi megtisztelő által, az is lettem.

Azt mondta, vegyem megtiszteltetésnek, annak is vettem, hogy ő

hozzám bejelentkezve meg is érkezett, élmény volt mindkettőnknek.

Leolvashattam a tenyereit, addig, azt, senkinek, meg nem engedte,

ma már tudom, mennyire mást hoztam tehetségnek,  mint ő maga.

A  magam kínján tapasztalva, rövidre még mindig nem fogom, ami ott

van, a velem szembenülőknek a sorsát leolvasva bizony, elmondom.

Nyilván mindenkinek másképp csomagolom,  nehezen tudna annyi

információt feldolgozni ott, eltárolja az intelligens agya, megoldja.

Lapoz akkor, amikor odaért a megélésében, pont az a lényege,

adja a lelke az impulzust, a szíve a ritmust, a gondolkodó

agyával  együtt  meghozza a saját,  jó döntéseit.

Tengernyi a tapasztalatom, akkor nézem és

leolvasom, ha megtisztel  és kéri azt.

Fogadott anyám  tesztelt rendesen,

kibillenteni  is, gyakran akaratosan is,

akarta tudni, mit tudok, elismert volt.

Megdolgoztunk rendesen azokért, amit

átadni akart és tapasztalható is volt

egyben. A  sok év után már, meg

is dicsért, nem tudtam mit is

kezdeni azzal, nem volt olyan,

addig a gyakorlati életemben.

A dicséret forrása leginkább,

az volt, igyekezett kimozdítani, ha

nem érvelésnek hangzott, biza nem tudott.

Hivatásból  titokban tartotta, sosem  mondta.

Most már tudom, azért állt mellém, mert nem

tudta meggyőzni a hozzá fordulót, ne tegye azt.

Amikor bajban voltam, nagyot segítettek, ah,

mivel bennem maradt, hát az első hét évben

sokaknak, grátisz olvastam a tenyerüket.

Az utolsó pénzüket, hogy fogadtam volna el.

Lehet, hogy túlmentem azzal, voltak  akik,

azt gondolták megjár az mindenkinek.

Amikor rájöttek, tartásos lettem, a sok

ember által, ki nem használhattak már.

Ki tudtam mondani azt, hogy nem,

lehet zokon vették, tán azóta is durcásak.

Tehetséget mindenki hozott  a születésekor,

kinek, mikor, érik be az a pillanata,  rájön, ah,

miben a legjobb, önmagához képest, azt a.

Már van is sikerélmény érzése, megjegyzi

azt, az arra alkalmas  sejtje, adja a jelet.

Amikor arra a  tudásszintre érkezett,

annak van, jó minőségű energiája.

Nem  tudtam  megtanulni  senkitől

semmit, könyvtári  könyveken nőttem,

az életrajzi regények tartottak életben.

Nem tudtak mit kezdeni velem,  sokadiknak

születtem, se idő sem türelem, maradjak már

csendben, azt gyakran hallottam, elvonultam.

Amit lehetett elsajnáltak tőlem, hát adni tanultam.

Elmélyülve játszottam, abban szerencsés voltam.

Irigyeim akadtak,  voltak  bőven, nem is értettem.

Hallgatni is megtanított a hivatásom, rendesen.

Előjön, amikor újra találkozunk és még úgy van,

közben évek telnek el, megelőzésben olvasom.

Prevenciós 1999. évben adatott, megajánlott.

Hallgat, nem beszél, egyedül dolgozza fel,

ezt hallják gyakran az oktatásomon.

Nem korholom, a lehetőséget

odapakolom, gondolkodjon.

Az érvelni  tudásnak van

egy jó erős rezgése,

nem  téveszthető ám,

az okoskodással össze.

Tartást,  emberséget hozunk,

a határainkat időben felismerve,

amikor magunkért, másokért is teszünk.

A saját sorsunkban is boldogulni tanulunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kérem  tisztelettel, ne olvassa, ha a  valóságról más a véleménye,

akkor nem oda szántam, magam és az értők miatt írom ide, hinnye.

Adjál teret a mának, a holnap a  küszöbödön úgyis megvár majd, ah.

Ne mond  azt, hogy vége, hiszen még nem éltél  jó minőségű életet.

Ha másokról szól minden, akkor valamiről megfeledkezel,

itt élünk, tettük a jót és a  szépet a  Hazánkért.

Nem  várunk mást, mint  azt, amilyen

minőséget ide beletettünk.

Ha nem vállaltál fel

bennünket,

akkor tán,

jelezni

kellett volna,

még időben, hogy

menjen ki  merre lát.

Vagy legalább, valami irányt,

hol fogadnak szívesen bennünket.

A sorsunkat beteljesítenénk, hinnye, a

 generációs feladataink, a sarjainkról is szólnak.

Aprópénzes a nyugdíjam, abból jó minőségben

megélni nem lehetne,  ki döntött így felettünk.

Dolgozunk  amíg élünk,  méltányosság-e az,

amikor nettóból számolták a nyugdíjainkat.

Ne várjad, hogy minden mindegy módon, bele  éljünk

csak, ah, hiszen vegetálunk, tíz éve annak, éppen csak, vagyunk.

Kitartunk, az általunk is megteremtett, a szeretett Hazánk mellett.

Nem hagyjuk el, de nincs is hova és nincs is igény ránk, ha megszűnik,

a tartás, az emberséges méltóság, a tisztelet, a szeretet. Mivé lesz itt,

a tapasztalat, a tudás nélküliek, a nagyszájúak, megmondók lesznek.

Hiszen nem divat már a felelősségérzet, vannak akiknek, mindent

lehet, bele is mentek sokan és gödörben találták magukat, hinnye.

Feltaláltam,  megrajzoltam, emberies jelnyelven oktatom, az

arra igényeseket a sorsuk felé nevelem, nem bánják meg.

Tíz éve várom, hogy valamilyen formában majd,

megtudhatja a nagyközönség, mit találtam fel.

Nincs kihez fordulnom, nem pályázhatok.

Nem  tartozom se ide, sem oda, tartozom,

az engem megtisztelőkhöz, éppen oda.

Szintek közötti fordítás hiányától szenved,

az is aki pénzes, meg az is akinek hiányzik.

Ha nagyon elvitt néhányakat a pénznek

a túlzó imádata, talán gondolkodhatna

azon, milyen módon tesz a Hazánkért.

A mások szerinti életünk minőségéért.

Ami, a vagyonosodást  kiszolgálja, ah,

velünk mi lesz, nincs olyan ember,

akinek a döntök között feladata ez.

Kicsinyke a szeretett Hazánk ehhez.

Megcsináltam állapotban vagyok,

várom, hogy oktathassam azt,

amit tudok, a szülőhelyemen.

Hallgat, nem beszél, egyedül

dolgozza fel,  erősödik tőle, a

 lelkes, szíves, gondolkodó énje.

Tisztelettel, a tudásodnak és

emberi méltóságodnak

megfelelően éljél.

Akikre hat  a

döntésed,

ők  ki vannak

szolgáltatva annak,

amin éppen agyalsz majd.

Kérlek, ha elfáradtál, beleuntál,

nincs már motiváció benned,  a

szeretett Hazánk iránt. Vagy nem

tudod tisztelni az ide születetteket.

Tán, tedd zsebre egy ideig a kezeidet,

ne döntsél,  kérdezzél bennünket.

Mit szeretnénk megélni, mi lenne

jó minőségű nekünk, vegetálunk.

A jó öreg bocsánatot megint kérem.

Nem  vagyok senkinek, de a magam

ellensége sem, hinnye, tiszteletem.

Magyarországról,  Pakson a Hergál  Házból,

 Műhely, a megelőzésért e.v., szeretettel.

 

 

 

 

 

 

Íme, a jó öreg bocsánatot kérek, régen még nekem  se  ment,

kérlek ne olvasd  el, ha csodára vársz, mert az benned  van.

Hinnye, azt a, kész a mű, hű de mű,  igazi remekmű.

Hibátlannak tűnő, remekül

megszabott,

remekelni

tudott,

csillogóan

aranyos a

kösöntyű.

Mintha

nem is

lenne,

élünk

bele a

semmibe.

A semmisnek

láttatottba, a

védtelen,

végtelen

rengetegbe.

Mintha valami

óriás láthatatlan,

elszívná azt ami volt,

a múlt elmúlt, a most fontos.

A gondolkodó emberek arcát látva

belesápadva  ugyan, de sokan vannak,

akik  látják már. Az intelligencia cseppjét,

születésekor kapja,  akinek   azzal van dolga.

Mások  meg nagyon igyekeznek, majd összetörik

magukat,  azt pénzen megvenni nem lehet,  hinnye.

Tanulható lenne, ha rájönnének a magukban lévő  jóra,

s szépre, az emberséges múltra,  a jelen létezésére,  ah.

Úgy tervezem, kétféle lesz a könyvem,  az egyiket natúran,

a másikat örökölhetően szépen, mívesen, rakom  a helyére.

Nem sok embernek lesz szüksége erre,  hiszen emberies  az,

amivel meg  van fogalmazva, nem lett divatossá.  Hisz nem tudnák,

mit kezdjenek  vele, nem könnyű cipelni  se. Elég feltűnő, sok idő az

mire kibogozná, hát összegezve, a végére, még teszek kifejezéseket.

Fél év szükséges még ahhoz, na meg a pénz,  amibe kerül,

a hozzávaló,

a kifinomultabbhoz.

  Kettő évre van szükségem,

azon belül készen lesz,

személyre szólóan.

Nem várok senkitől semmit,

magam  oldom meg, ez lesz talán már a

végső történet, amiből  meríthetnek,

megelőzésként az emberiesek.

Külön,  szavakban elmagyarázni,

nem  tervezem. Aki érti azt, el nem

szakadhat, sem a tehetségétől,

se a szeretteitől, benne a tudás megmaradt, rajzold le, hinnye.

Őszinte kommunikáció az értőkkel, egy  szóban benne van minden.

A tisztelet az eszköze a hétköznapokban, a szintjén marad,  mindaz,

ami a valóságot tudja,  a könnyűt, a neki nem megjárót  se  birtokolja.

Nézz szét,  látod milyen szép, a belső kontrollod szerinti  lelkes éned.

Őrizd  magadat emberségesnek, annál  nagyobb  kincsed nincsen.

Utánozhatod is azt, ami azt láttatja,

minden rendben. Átlátja  azt  is,

amit felvállalt, az idő igazolja, vagy cáfolja majd mindazokat.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, van az Isten, azt a, hinnye.

Ne akarjál nagyot ugrani előre, se felfele,  mert a két lábad arra

van, megállja a talajt, ha vezetés a tehetséged, akkor az is vagy.

Akkor is, ha a látszat mást mutat, ne  add fel, ne  tűnj  el,  maradj,

abban, ami van. Ne csinálj olyat amit nem  látsz  teljesen át, egy

lépés is elég,  ha araszolva is teszed meg, biztosabb, mindennél.

Ami a  talajt elhagyva,  üresben  nyomja, a káprázatot választja,

mert eltévedt még a  kezdetnél és bizony nem  talál onnan vissza.

Olyan mintha belépett volna a kerengőbe, körbe – körbe  járva,

belesüppedve a túlzásba, maradásra készteti a hirtelen jóléte.

Nem ismeri a sorsát se, a generációs feladatát már átadta  a

következőknek, pedig fel sem ismerte  abban a maga dolgát.

A szintek közötti óriás különbségeket át nem láthatja,

ha kifogyott belőle a születésével hozott embersége.

Vissza az eredőhöz, de csak egymaga, másnak

azokkal nincsen dolga, se jó sorsa, hinnye.

Az irigység a legalacsonyabb szintű  energia.

Egy idő után, ha a fejlődéséhez partner is már,

a  sorsára rátalál, ha a saját útját járná már ma, ah.

Hiába a minden, ah, ha semmit nem  tud még, arról se hinnye.

 A valóság nem változtatható, az  most,  a  létező legerősebb  energia.

Ah, meg ne bántódjon senki, ezt csak, a sok tapasztalatom  által írom.

Bocsánat lesz-e postásunk, megkapjuk-e időben a leveleinket.

A hétköznapi életem,  igen szürke  lenne, ha  nem lehetnék

megelőzésben. Gyakorlom a túlélést, mindenben győzni

 igyekeznek, a túlzók. Ne aggódjon a mögöttem álló, ah

van  mit ennem, azt is kimondta, vettem, egy,

 csokit 79.- Ft-ért, tisztelettel  élni jó.

Van  nekem is szerető családom.

Egyenként születtünk mind,

saját sorsot hoztunk,

van  generációsan

is dolgunk, hinnye.

A túl sokat birtoklók, a

 valóságtól eltávolodva, a

hétköznapi hatásoktól

mentesen élőket,

nem érdekli,  ah.

Az önérzetünknek

szüksége van arra,

hogy egyedül akarjuk

megoldani, mert hozzá

voltunk szokva életünk

során, nem változunk.

Tudni akarjuk, hogy

nem vagyunk félre

téve mint  fölöslegesek.

Kommunikálni születtünk,

segítők, megelőzők lettünk.

Ne  várjátok, hogy ne  legyen

véleményünk, kimondjuk.

Lassan már csak ott,

ahol talán  nem

hallják  meg,

azt amit a  privát

körünkben mondunk.

Gondolkodókként,  le

szeretnénk aratni azt,

amit egész életünkben, a

 hivatásunkkal elvetettünk.

Akik tisztelnek és talán

szeretettel is vannak

felénk, igy fogadnak  el.

Akik meg, különösen

adnak a látszatra, azt

gondolják, láthatatlanul,

remekül működik az,

amit kitaláltak.

Kívülre jól mutat,

a számok rendben vannak,

mi más érdekelhetné a gépiest.

Elfelejtették, megjárna azért,

mert végig dolgozzuk az

az életünket, hogy

beszámítsanak

minden jót.

Az életszerűeket,

minden hónapot, amit

ledolgoztunk, minden nap

lényeges lenne nekünk.

Vagyunk,  létezünk,

miért csinálnak

gügyésedőket

belőlünk,  hinnye.

Mindannyian

emberségesnek

születtünk, sokan

segítő  hivatást  kaptunk.

Hinnye mióta nem számít

ennyire az emberséges,

a szorgalmas,  a jó

szaki,  a gondolkodó.

Mikor iktatták ki a

lelkiismeretüket, ha

 azt gondolják mindent lehet,

a gyakorlat az, nekünk azt nem lehet.

Ha mi nyugdíjasok,  nem lettünk  volna

szorgalmas,  tevékeny részesei, a

 Hazánknak,  most nem ez lenne.

Rajta  van a  sablon mindenen,

nincs hova fordulnunk,  ha

nem tartozunk se ide,

sem  oda. Akkor

kimondjuk

hangosan, ne

 csodálkozzanak

rajta hinnye, ah.

Ha felvállalták,

hogy mindent

hallanak, azt

nehezen

tolerálja, a

lelkes énjük.

Ha nem értik

mit vállaltak fel,

majd az idő igazolja.

Emberségeseknek

születtünk, mind.

Hova  lett,

 az

emberséges,  jó

 minőségű munkájának az ára.

Ami van sablonos, nem életszerű,

hiába a nagy igyekezet, hinnye, ah.

Emberségestől –  emberségesig ér,

mert a teremtő gondoskodott róla.

Tán túl sok energiát ad és vesz el,

azt a, kimaradnak belőle,  az

emberségesek, hinnye.

A hivatás,  az valami  más,

adok – kapok jól működik.

Sikerélménnyel záródik,

mindenkinek,  hiszen

benne van a tudás,

az emberség is.

A látszatra  sokat

adóban, nincsen  már

tévedési lehetősége, se a

tudásának értékes gyümölcse.

Megy körbe –  körbe,  várva a

 túlteljesítésének, a túl erős

erőltetetten látványos,

ritmustalanságába.

Nincs benne

tévedési

lehetőség,

csak körbe jár azt  a.

Nem is tudhatja, se nem

láthatja  azt senki  más, hinnye.

Rólunk is szólhatna a saját Hazánk,

ha minden érintettnek megfelelően,

szerintünk is jól működhetnének,  ah.

Elvárás lenne, hogy emberségesek

maradjanak,

a döntők.

Elvárás  is

lehetne,  ha

meghallanák,

egymást,  hinnye.

Honnan tudhatnánk,

hogy van-e más módon lehetőségünk,

életszerű összeggé formálni a nyugdíjunkat.

Ha arról még azok se,  akik tájékozottan töltik be a

hivatásukat,  emberségesen működők se tudhatnak.

Gyorsan megvan ám,  elég egy pillanatnak a töredéke,

hogy sokan túllendüljenek, hinnye,  a saját,  egészséges

életritmusukon, vissza se találva, ha belekerülnek

a  belső kontrolljuk nélkül, az kierőltetettekbe.

Mondjad,  miért nincs szüksége ennek a

 kicsi Hazánknak, az emberségesekre.

Na teszek ide, egy bocsánat szót.

Ne okozzak magamnak  se,

olyat ami árthat, hisz, a

 megelőzésre adtam,

az életemet.

Van az Isten,

majd rájön mindenki,

a  saját érettségének

megfelelően, a maga idejében.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból,

Műhely,  a megelőzésért  e.v.  szeretettel.

 

Bocsánat,  van az a  pillanat,  amikor rájön  az emberséges, hogy

valami kiteljesedett a tudásában, összefüggésében látja mindazt.

Az emberséges a hivatásában, elért oda,  hogy telített az érzése.

Az adott időben,  rájön, hogy előszőr, önmagának  feleljen  meg,

prevenciósként van alázatom,  ah, aminek még értelmét látom.

Ami túlment a túlzáson, azon nincs mit megelőzni, hát hagyom.

A kellő tisztelet nélkül kereső, menjen máshoz,  azt mondom,

nyugdíj mellett szolgáltatok, nem a szolgálója vagyok,  hinnye.

Öt éve már, a jó energiákban vagyunk, van aki még nyomja  azt,

amit megszokott, nem tud róla, hogy már kilátszik,  látják sokan.

Az emberségesektől  lefele építi magát és nagyon gyorsan halad.

Van amihez nem értek, soha nem késő, tanulom a racionális oldalt.

Ah, ne hagyjon, csapot – papot, a tudásán belül változtathat.

Megtanulni szintet emelni,  ha  már tudja, miről beszél, a

hivatása gyakorlása közben, is telítődött az energia,

 elégszer megbizonyosodott róla, tehetséges.

Az írásomat elolvasod, a videóimat hallod,

Julamami Magyaros Agyalósa YouTube.

Köszönöm, ha megtisztelsz mindazokkal.

Amikor már nagyon sok ember jött el,

azért, hogy olvassam le a sorsukat.

Éreztem és  egyre gyakrabban,

fontos lenne  tudnom,  mit tudok.

Mit, miért úgy mondok, teszek.

Két ember megérezte,  mit is

tudok,  miért úgy teszem azt.

Az egyiküknél oktathattam,

párhuzamosan, a másiknál,

láttam, hallottam, mit tudnak.

Tanulni  senkitől sem  tudtam,

hozott tudás, ez a tehetségem.

Sokan lehetnek, hasonlóképpen.

Jó időben, jó helyen  lenni, azt jól,

lekommunikálni, akkor már megy,

ha  azt összefüggésében is látja.

Nem elég,  ha tanultan,

tapasztaltan  is

fontos

tudnia.

Érezni

lehet  a

rezgésén,

a tudását,  a

hozzáértését.

Vagyis valami,

ami azt sugallja,

az azt érzékelőknek,

valamivel, „körbeért”.

Önismereti oktatás, az arra

igényeseknek, neveléssel.

https://julamami.com

+36302470589 számon

tájékoztatlak, ha van még,

a feltaláltamról kérdésed.

Hinnye, megint nem csörög,

nem jön üzenet sem, azt a.

Nagyon sokat adtál,

nem  kaptad meg azt,

ami azért járt volna, ah.

Elölről kezdem olyankor,

felépítem újra magamat.

Hiába a gondolat,  hogy majd

bebiflázod,  mint  minden mást.

Belülről jön az emberségesnek aki,

már elég érett, leírja,  összegzi, hinnye.

Megérinti a lelkes énjét, átmegy, hinnye.

Az ő érve lesz, nem lehet  elvenni tőle,

neki  adta a teremtő, tudásnak hívják.

Telített energiának oktatom, nem

csak úgy mondom, megérzi,

átéli.  A fölösleges fájdalmat

kidolgozza az arra alkalmas

sejtje,  a lelkes,  a  szíves, a

 gondolkodó énje, tudatja vele.

Lépésről, lépésre, megyünk,

vannak  jelei közben annak is,

neki  megfelelően  haladunk-e.

Az ember, a legnagyobb  érték,

ezt régen hallottuk, naponta.

Számomra  nem változott,

hiszen tapasztaltan  tudom.

Emberségesek tisztelnek  meg.

Ami körbeért, az utána már,

spirálisan  lefele visz, ha

a saját idődben,

nem váltasz

szintet, hinnye,  azt a.

Nem tanítottam  meg

senki másnak, eladom,

az átadásánál betanítom.

Egy év szükséges  hozzá,

hogy igényesen átadjam.

Két oldalunk  van,  ha az

egyik szerint teljesítettél,

tán fontos lenne  ismerned,

a saját másik oldaladat.

Két lábbal a földön,

talán  mond ez valamit.

Megtalálod a magyarázatát,

ha megismered a generációs jeled.

Ott van minden a tenyereidben, hinnye.

Magyarországról,  Pakson a Hergál Házból,

Műhely, a megelőzésért  e.v. szeretettel.

Bocsánat, ha többet  várna tőlem, mint amire képes vagyok.

Ha valamihez nem értek,  azt én bizony tanulmányozom.

Tán nem ártana, az újat bevinni, a meglévő tudás mellé.

Tíz éve annak, hogy felismertem nincs lehetőségem,

persze csak magam és a hivatásom szerint.

A nyugdíjamat,  most már párszor

„méltányosságból”, emelték,

így sincsen 54.000.-Ft.

Tehát amíg élek

dolgozom,

addig

élet, ah,

amíg

dolgozom.

Nem tudok ezzel

megbékélni, íme leírom.

Dolgoztam  egész életemben,

nettóból sikerült kiszámolni,  ah.

Néhányszor még biztosan leírom,

nem látok reményt, az emelésére.

Na aztán, üzletasszony sem lettem,

botcsináltaként elevickélek, vándorlok,

az online világában, ijedtemben szaladtam ki.

Mostanra megérett bennem, szeretném eladni,

átadni,  betanítani és az oktatását megtanítani.

A feltaláltam, arra való, hogy legyen hasznára,

a saját Hazánkban az emberségeseknek,  a

segítőknek, a családoknak. A generációs

feladatokat megismerve segíthetne,

  a családok összetartozásában.

A fiataloknak kapaszkodó

lehetne, hogy ami ott

belül jelez nekik.

Az bizony létezik.

Belső kontrollnak

neveztem el, a lelkes,

szíves,  gondolkodó ént.

Ami motiválja  az embereket,

igen, csak az önmagukra figyelőket.

Ha magadat nem  tiszteled kellőképpen,

hogyan várhatnád bárkitől, hogy tiszteljen.

Mivel nagyon szűk az a lehetőségem ,  ahol

ingyenesen hirdethetek, hát ezt találtam ki.

Sokáig tartott,  amíg ezt mint lehetőséget,

elértem. Azt hittem,  másoknak is fontos,

ugyanúgy az emberséges, mint nekem.

Várom  azt a vevőt,  aki megteszi

ezáltal az utat, elolvasva,

ráismer önmagára naponta.

Az alázatot időben megismertem,

túlélésre használom, ha szükséges.

Nem  zavar az sem,  ha gügyének néznek.

Egyedül akarom  elvinni,  addig, amíg lehet,

tiszteletben tartják, a szeretteim mindezeket.

Tartozom vele az önbecsülésemnek, a „Hazaértem”,

érzését keresem általa, úgy, hogy nem mentem sehova.

A Világ mégis itt van,  eljön a vevője,  amit nyilván  már nem

én  bonyolítok le, hiszen nem értek az üzlethez egyáltalán, ah.

Még egy feladatot tűztem ki magamnak, az engedélyét annak,

megkaptam, együtt kiadhatom azokat, amiket eladni nem tudtam.

Megkerestem  a neveseket előzőleg,  nem  vállalták a kiadásukat.

Hát segíts magadon, mint mindig mindenben, készülök megoldani.

A napi sikereim  ebből  vannak, nem hajtom  túl magamat, a  koromat

tiszteletben tartom, viszont, ha jólesik, hát bizony teljesítek, hinnye.

Általános műveltséget növelő  „Tenyérolvasó” az a védjegyes része,

Önismereti oktatás  keretén belül  zajlik most, igény szerint nevelek.

Ne várjátok tőlem kérlek benneteket, hogy megváltozzak, ahhoz,

már, nagyon sok ember tisztelt meg, inkább alázatos maradok.

Azért kérek gyakran, lehet, hogy sokszor bocsánatot,

hogy éreztessem. Nincs igényem arra, hogy csúnyán,

méltatlan megfogalmazással kommunikáljanak velem.

Igyekszem, pont azért, szeretném bevinni a tusásomat

a  köztudatba, hogy sokan vállalják fel, van már igényük

arra, hogy amit feltaláltam, megtanulják tőlem, hinnye.

Bocsánat, hogy meg és feltaláltam valami fontosat.

Ugyan gondolnak-e arra azok, akik betöltenek,

önmaguknál nagyobb posztokat, ártanak.

Ha nem látják át,  hogy mások is vannak,

akiknek nincs hova fordulnia régóta, ah.

Na nem is szólítanék meg én senkit sem,

csak azért, hogy rájöjjön, nem teszi azt jól

amit felvállalt, ha  csak a pénzére gondol.

Akkor van bárki számára jelentősége, ah,

a tanulásnak,  ha rájön nem ismeri a

másik oldalát.

Az egyik

oldalának

teljesített

egész életében.

Most meg, hirtelen azon

kapja magát, nem boldogul, hinnye.

Ami tudás, az egyik  oldalon működött,

a  másik oldalnak ismeretlen, hinnye.

Mind  a két oldalunkat ismernünk

kellene, öt éve jöttem  rá, a

 hivatásom  gyakorlása

közben. Mi

okozhatja, a

hiányérzetüket,

a  gondolkodóknak.

Mivel,  csak itt van,

lehetőségem ezt

kifejteni,  hát

itt teszem.

Amikor

már

nincs,

motiváció,

erős a jele

annak,

kész az

adott

oldal.

Váltani

akkor lenne

szükséges,  ah.

Viszont, ha nem

ismerik a kulcsot oda,

keresgélik a megoldást.

A kulcs megvan, abban,

amit meg  és feltaláltam.

Egyedül csinálok mindent,

egyedül  araszolok, már

megtanultam, nem

értik az emberek,

butának  néznek.

Nem úgy fogom fel,

mint mások  tennék.

Mert tudom, nem értik,

majd megértik a saját idejükben,

hogy mit mondogattam,  ah, végig.

Nekem adta a teremtő feladatnak,

na most aztán gondolhatnak, amit

csak  akarnak, nem az a dolgom,

hogy magyarázkodjak,  ah.

Inkább lenne az, hogy

oktathassam  és

nevelhessek

a  tudásom

által,  van.

Tudom azt,

ha valaki

elérte az

anyagi síkját,

azt gondolja,

megvan már

mindene.

Egy idő

után

aztán,

elkezdi

piszkálni,

a lelkes,  szíves,

gondolkodó énje.

Tegyen magáért valamit,

mert nem érti,  a miérteket.

Ki úgy,  ki meg  másképp éli át

és várja  a jólétének  hatását.

Nehezen veszi tudomásul,

a két talpa  adja  meg a talajhoz,

a biztonságérzetét. Viszont, ha

csak egyik  oldalának teljesített,

a másik oldala érezteti vele, már  a

hiányérzetet, kinek így, másnak úgy.

Amikor az aprópénzes nyugdíjamról  írok,

azért teszem,  mert attól a naptól számolták,

 nettóból, ah. Tehát jelzem,  hátha rendezik  azt,

addig, amíg még a hasznát tudom venni annak.

Megtaláltam a tenyerek, sorsok olvasása közben,

azokat a fordulópontokat,  sorsfordulókat, amiket, ha

 nem veszünk észre időben, már lényegtelenné lesznek.

Lapoz a gondolkodó agy és akkor veszi sorra újra,  ha

előjön a hiánya és bizony egyre  erősebben, jelezhet.

Az életkorunknak megfelelően, szeretné a belső

kontrollunk rendezni, az egyensúlyunkat, ah.

Átélések nélkül nem megy, hát küldi, egyre

gyakrabban, a jelzéseket, hogy rendezzük.

Jó ritmusban  rajzolódott meg, az oktatási

formája a feltaláltamnak, a helyükre kerülnek

az emberségesekben,  megértik az oktatás közben.

Mi az, ami addig, nem  volt megoldva a sorsukban,  ah.

Mik  a következő  feladataik,  bocsánat,  azt tapasztalom,

hogy ugyanúgy vannak  hiányok,  az egyik, mint a másik  oldalon.

Öt  éve írom, mondom, tanulj, ne tedd félre a fejlődés  lehetőségét.

Annyi  mindent megtanultál már,  ami másoknak, mások szerint jó.

Magadért,  neked van szükséged  tenni,  tudom, hogy nem tudhatsz

arról,  hogy mit találtam fel. Igyekeztem  én hidd el, bevinni a tudást

a köztudatba,  csak másoknak nem jelentett semmit, az,  amit tudok.

Próbáltam kispénzzel, a  hirdetést is,  igen gyorsan lekattintották  és

nem hozott  semmit. Hát kivárom, nem adom fel, tíz éve annak,  hogy

készen vagyok az oktatására, fel vagyok készülve, a csoportokra.

Régebben voltak ilyenek, a hétköznapi gyakorlatomban,  hinnye.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek tiszta tükre,

mind így  érkezünk  le.  A múlt elmúlt, gondolj  a jelenre, a  most,

fontos részleteire, ha  nem látod  át, tanuld meg  és átláthatod.

Online sorsolvasás, tanácsadás, online  oktatás,  ha már érted,

hogy magadért tanulod  meg, jelentkezz, +36302470589által.

Bocsánat, csak  a  túlélés miatt mondom, írom le  azt,  amivel jól

boldogultam, a 25 év  alatt.  Hiszen azóta tudom, hogy

fontos a belső kontrollnak a visszajelzése.

Amikor megigazítod  a belső

tartásodat, egy –  egy

adni  tudás

miatt.

Mivel

rájöttél,

adni születtünk

mindannyian, ki eljut

időben oda.  Kinek meg

majd másokat lesz fontos

elkésve  másolnia, hogy

a lemaradását behozza.

Minden és mindenki hat

egymásra és azokra is,

akik  annak a hatásnak

a vetülésében vannak.

A tisztelet, a megbecsülés,

nem  kophat ki az emberekből.

A  szeretetre ácsingózik mindenki,

de  csak  inkább kapni,  mint adni.

Pedig adni a legfenköltebb érzés,

amikor átmegy a rezgése a belső

kontrollod  közvetíti az arra

alkalmas  sejtednek.

Abban is segít,

hogy a jót

és a szépet,

az adni tudás

közben átéljed,  ah.

Megigazítja ám a belső

tartásodat, rögtön tudod,

nem mentél mellé végleg,

semmi  által, emberesedsz.

Úgy tudsz igazodni a többiekhez,

ha  rendben vagy a belső tartásoddal.

Az intelligensek tudnak alkalmazkodni,

nem ártanak, sem bántanak, megélik.

A másik  véglet, amikor megszerzed,

magadnak amit akarsz,  úgy érzed,

ha  megteheted, akkor szabad is.

Felelőse önmagadnak első

sorban  te magad vagy.

Lehet másokat

utánozva is élni,

az bizony, mellé

is  vihet alaposan.

Egyedül  születtünk,

saját sorsot hoztunk.

Magunkat építjük fel,

a belső kontrollunk

segít. Olyan mint a

tenyérrajz, mind

más  és más,  nem

ugyanolyan,  hinnye.

Egy nap alatt egymás után,

egy ritmusban rajzoltam le,

azt, ami telített energiában volt.

Megosztanám a tudásomat sokakkal,

ha  eljutna az emberségesekhez, az

üzenete annak, meg és feltaláltam.

Oktatom  tíz éve,  igény  szerint,

nevelek  is általa,  ezt már

nagyban is lehetne.

Értőnek eladó.

Be és megtanítanám,

az erre már éretteket.

Az emberségeseket,  akik

ismerik  a megcsináltam  érzését.

Nem  másoktól  várták, egyedül

maguk szerint, megcsinálták.

Jó és működőképes mintát

látva, a gyermekek is,

választhatnának.

A  belső kontrolljuk

szerint erősödnek,

vagy a szüleikkel,

közösen tanulják meg.

Rájönnek menet közben,

a miértekre,  a hogyanokra.

Mert nem életkor függvénye

az sem,  hogy ki mikor lesz érett,

ahhoz, hogy ne szenvedve  éljen,  ah.

Azt jól ismerje fel a sorsában, mikor, mivel

ad, hogy a generációs  feladatait még időben

teljesíteni tudja. A sürgetés, ne legyen benne,

a szerzés az a negatív oldal, ne keverjed össze.

Akkor se, ha utána szükséges nézned, ne mások

után menj,  tanulj,  fejlődj,  a már bizonyítottan,

hitelesen, életszerűen is működni tudók által.

Két oldalunk, két talpunk van, gondolkodj,

ha  az egyik feladatodat  már teljesítetted,

nézz utána, mi a dolgod a sorsodban még.

A generációs feladatodat ismerned fontos

lenne,  ha valaki valamit hátrahagyott, ne

vedd zokon, saját feladatod,  ha megkapod.

Sikerélményekkel  teli lehet általa,  a hétköznapod.

Nem hátráltatónak  véled,  inkább feladat a sikerhez, majd

meglátod, ebből lehet gyakran, a megcsináltam állapotod, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból, Műhely, a megelőzésért e.v. szeretettel.

 

 

 

Előre jön a bocsánat kérésem, hiszen én már tudom,  gyakorlom.

Ah, üresben hömpölyög a jól kitalált másoló, a  semmit halmozó.

Alkalmazkodni tanulni,  felfejlődni az adotthoz, nem  az elvárthoz

igazodni, a sorsok megoldása helyett, sorstalan  lődörögni, hinnye.

A mindent tudók, mindent  látók, sőt mindent hallók,  ah, csőlátásba

szorulhatnak, ha lelkileg feldolgozni nem tudják, mindazokat, azt a.

Az emberséges keresi a lehetőséget az egészséges  túléléshez, lám.

Feltornyosulhatnak az adottakból  származó negatív energiák és

rombolóan hatnak, a tükreik által akik tisztelték, eltávolodhatnak.

Visszarendezhető a belső tartás, ha nem volt még végső kifordulás.

Meg és feltaláltam, lerajzoltam, jelnyelvre  fordítottam,  eladó lett.

Hiszen a racionális oldalamat most tanulom, se  jósnő,  de üzlethez

értő asszony  sem vagyok, mindezekhez még bután, araszolgatok.

Jól  jönne ám már, a családon belüli szintek közötti fordító,  hinnye.

Ne legyen túl sok a párhuzamos egymás mellett elbeszélő akarnok.

Ne adja fel, mielőtt felnőtt volna, mielőtt még jól is élhetett volna.

Készen állok,  az oktatásba is bevinni tudó jelentkezőkre várok,  ah.

Na meg a többiekre is gondoló befektetőre, ha van mivel, vegye, ah.

Isten mentsen, hogy benne legyek bármiben, kívülről segíteném, ah.

Érti az általam a tenyerekben felfedezett jelet, hiszen megrajzoltam,

  már összefüggésében a jelnyelvet, amivel gyakorlom a hivatásomat.

Van aki már odáig eljutott, ha az útját járja,  belekerülve a sorsába,

megéli mindazt,  amit a sorsa ad. Amikor rájön  menet  közben,

a generációs  feladata is adott, megoldja. Párhuzamosnak

nem hagyja a sarjainak, sem nem várja el másoktól.

Amikor a feltaláltam által,  átadom az

oktatásomon, nem tévedhet

már  el. Akkor sem,

ha az ártásra

álltak,  már

csokorban

kandikálnak.

Öt éve annak is,

hogy átfordultunk,

a  jó energiákban vagyunk.

Nem ártana azért, senkinek sem,

tudnia róla, a saját energiáját ő maga

irányítja, ha tudna róla, hogy van, hinnye.

Legalább ne árts, tudatosan,  senkit se bánts.

Persze be lehet állni a már nem létező sorba,  mint

csábítóan gyorsan haladóba, de az csak a látszat, ah.

Közben, kiszolgáltatod magadat, a saját szinted alatt.

Ugyan, miről beszélsz, ha nem  is úgy élsz,  hinnye.

Látszik ám ami már látható, visszavezethető oda,

ahonnan az, nem egyenes szándékkal ható.

Mielőtt bánatos  lennél,  mert lassan

haladhatsz, töltsed  ki a  köztes

időt,  jóval  és széppel.

Önismereti oktatás,

a gyűjtő neve,

igény szerint, a

nevelés is hozzá.

Egy személyre szabva,

csak rád figyelve kapod.

Ha tudtam  volna előre ezt,

mondta egyszer valaki, aki

hat évet várt rá, mire azt

eldöntötte, megtanulja.

A saját szintjét akkor,

visszakapta, hinnye.

Már „nagyember”

lehet, újra, azóta.

A sorsát nem  másra

bízza, csak leolvastatja,

értőtől kapja a tükröt, azt a.

Tanulj, fejlődj, ne punnyadjál, a

 következőknek jó alapokat adjál.

Tudom, hogy nem adjátok fel,  össze szeretnétek kötni a kettőt és

már nem  is lenne a tulajdonomban. Évek óta

látom, hogy mennyire igyekeztek,  hogy elvegyétek.  Nem adhatom

fel,  megvédem  a Julamami védjegyet, eladom  mindenestől, mert

összetartozik, így nevesedett, ennek  a segítségével  maradhatott,

eddig tiszta. Nem működik másban, csak a tisztát  segíti, nem árthat,

problémát nem  okozhat, az emberektől  az emberségesekig  ért  el.

Nem lehet minden a birtokotokban,  nem  tudnátok

mit kezdeni vele, rajtam kívül  más nem  tudja oktatni, se  nevelni

általa.

Tíz év  telt  el, üresben  lődörögve araszolok,  ennyit engednek

nekem, a lehetőségemet szerettem  volna, a  saját Hazámban,  mert

ide teremtettem a szépet és jókat, annyit várok vissza  csak amit

adtam. Bocsánatot  is kérek mindenkitől,  aki most ezt magára vette

volna. Látszik  ami már öt éve látható,  ideje lenne  szembesülni a

valósághoz igazodva élni, hahó, hahó, hahó.

Hát legalább, ne bánts, tudatosan senkinek se árts, magadra is

vigyázz,

mert  téged és egyikönket sem pótolhat senki más.

Tiszta utat keresve,  a sorsodat ismerve,  magadból merítve  élni,

a generációs feladatokat időben elvégezni.  A következőkre csak

azért, hogy könnyebb legyen most megélni, nem rárakni, elvégezni

az adott sorsszerű és generációs feladatot.  Felelősen a nehezet is

felvállalva a dolgunkat tenni,  helyettünk nem csinálhatja meg más

senki. Nem a mások  teljesítése, neve mögé bújva nevesedni,  csak a

könnyűt szaporítva, gyarapodni, mindenkinek  jó lenne  időben

elgondolkodni. Tisztelettel  élj,  hogy magadból merítve,  szerinted is

szerethető legyél. Néhány  képet felraktam a 152  képből,  legalább

itt legyen  látható, ha már sokak számára az oktatásba nem vihető.

14 db.  becsomagolt  tananyag  várt az oktatásra  jelentkezőkre,

most  eladó  lett. Nélkülem semmit nem tudnak  csinálni vele, mint

megőrizni emléknek. Volt Magyarországon egy asszony,  aki amikor

már nagyon sok emberrel  találkozott, lerajzolta egy napon

összefüggésében, oktathatóvá tette, tíz éve jó szolgálatot tesz vele.

Vegyétek  meg emlékbe és azután már csak olvasom a tenyereket.

Hiszen azt tudom a legjobb tudásom szerint, lélektakarításnak

nevezni, hogy megelőzzük  azt, hogy betegségbe bonyolódjon  bárki.

Azoktól,  akik felvállalták volna, hogy megtanulják tőlem az

oktatását, a nevelésben a hasznosságának naponta örülhettek

volna, ilyen módon köszönök el.  Nincs szükség a megelőzésre, ah,

az oktatási anyagban arról  szól minden, arra épült fel életszerűen.

Nem harcolok,  sem veletek, se

ellenetek, értetek  sem.  Hiszen nem kért se meg, sem fel engemet

erre, olyan  emberséges, aki hitelesen segítené ezt az ügyemet.

Nem vagyok más mint apró porszem, egyedül  araszolva  haladok.

Azért, hogy nagyobb csoportok sajátíthassák el, megvette  volna a

Hazám tőlem, nagyon nehéz naponta megvédenem  a védjegyemet.

Ami marad ezután is csak  az enyém, kérem vissza a Julamami

védjegyet, látom mindenféle dolgokhoz  hozzáadták, nem kérdeztek

róla  meg, csak cselekedtek. Kérem, legalább ne mocskolják a

Julamami védjegyet össze.   Ha nem tiszteled a másokét,  önmagadat

sem tanulod  meg, tisztelni, hinnye.  Fontos lenne, működőképesen

is, az érthetően, az értelmeseknek megmaradt, oktatható,

nevelésbe is jól alkalmazható,  jó mintáknak is lenni.

Julamami Magyaros Agyalósa címet adtam a videóimnak,  úgy 600

db. van fent, azért, hogy az aprópénzes nyugdíjamat kiegészíthesse

azoknak  a  nézettségével járó,   szintén aprópénzzel. Köszönöm, ha

meghagytok  valamit nekem  is, úgy sem tehetek ellene semmit.

 

Tisztelettel: Heringes  Árpádné tulajdona aJulamami védjegy=Műhely,  a megelőzésért e.v. Julamami Magyaros Agyalósa

 

Bocsánat,  nem szeretném  megbántani, a  még sértődősöket, hinnye.

Ha majd, elmúlik  a káprázat, kitisztulnak a szemek  és a tájak, azt a.

Mások tollával ékeskedni, munkájuk által nevesedni, a tudás helyett,

össze-válogatottal a sajátjaként kérkedni, közben alaposan üresedni.

A mások hazájából a szeretteiknek utaltak általit többletnek kezelni,

a gyermekek és öregedők problémáit nem létezőknek mutatni,  azt a.

Amikor régen szakadt a könnyem,  még nem értettem  miért, ma már

tudom oldotta a lelkem  azt,  ami fölösleges,  nem tárolta tovább.

Ugyan kinek jó az és miért így ötlötték ki,  névre szóló számlát

adni, a segítő, önismereti tanácsadásban, kipróbálta-e.

Abból a magasságból már nem látja a hétköznapokat,

amikor a saját sorsa helyett, nagyságosban él, hinnye.

Emberségesnek születtünk mind, kiből mikor kopik

ki, kiből, hogy nevelődik ki,  a hozottja.

Hinnye, addig amíg

sírni tudunk,

talán nagyobb

baj  nem lehet.

Megint nem jönnek

meg időre a fontos levelek,

julamami@gmail.com

úgy látom végleg elveszett.

Nem jönnek át rajta az üzenetek,

csak nem került méltatlan kezekbe.

Mostanában gyakran leírom, hogy

julamami védjegy,  ne piszkáld nem a tied.

Úgy látom, nem kapom meg a lehetőségemet,

ahhoz, hogy meg és betanítsam, az arra majd jelentkezőket.

Nincsenek válaszok, gondolom, nem  jól fogalmazom meg, nem

megy át oda, ahol  az intelligensek, az arra igényesek tartózkodnak.

Hát talán így átmegy, aki hallja adja tovább, várom az  oktatására  a

jelentkezőket a feltaláltamnak, nincs mire, nem  látom az értelmét, a

várakozásnak. Nevetnek vidáman lehetnek, azok akik már pontosan

tudják, miért nem kapunk lehetőséget, hisz mondták, bármit  lehet.

Azoknak akik nagy játékosok lettek, bocsánat, nem gond ugye, hogy

nem irigylem egyiküket sem, hiszen bennem olyan már nincsen.

Körbeért a feladatom tíz éve annak is már. Nem  tudok róla,

hogy valahol is  bejelentették  volna,  az én generációm

kimaradna a jóból, a szépből, a jó minőségűekből.

Ez valami újszerű  lehet, annyit azért

mondanék, amit nekem adott

a sorsom, másé nem lehet.

Benne van az emberek

rezgésében a tudás,

hiába ám az oskola,

ha magasszintű is, ah.

Ha nem érződik  az,

a tisztelet elmaradhat,

igazítsd meg a tartásod.

Azt gondolom, itt vagyunk

mindannyian, ki látja, ki majd

a maga idejében fogja. Ha bele –

bele  nyúlkálnak ide – oda, az bizony,

legyen az ő saruk, maguknak  csinálták.

Prevenciós a végzettségem, nem  azért

kaptam,  a kitűnő, megajánlott diplomámat,

hogy a hétköznapokban ne tapasztaljak  sokat.

Az emberies jelnyelven való kommunikációnak,

komoly időcsökkentő a formája, alkalmazom hát  naponta,

benne van az oktatási formámban, rezgésemelő a  hatása,  ah.

Mindenki a saját életrezgésébe kerülhet  általa, hozzá erősödve.

Mások meg, visszakerülhetnek a saját életrezgésükbe, hinnye.

Megtanulható akkor,  ha megfelelő szinten  van, aki jelentkezne.

Így, hát, van aki nem érti még, nem  rajtam múlik mikor érti meg,

van az Isten, megadja  oda ahol az fontos lehet, a saját idejében.

Üzletelni nem lehet általa, mellé sem lehet menni vele, tiszta, ah.

Eladó a feltaláltam, olyan emberségesnek  aki most érzi azt, hogy

be kellene  fektetnie, valami nagyon emberségesen  nagyba, ah.

Mindenkinél eljön az ideje  annak,  amikor gondolkodva,  fontos,

gondoskodnia arról,  mit tud úgy hátra hagyni, hogy el ne avuljon.

Azt mondják  a tudás hatalom, na nem úgy, hanem emberségesen,

a kibontakoztatott tehetségesek  által, összetett energiában, ah.

Ugye nem baj, hogy én a feltaláltamban egyszerűen, emberségesen

élek  és nem változom, viszont jól alkalmazkodom, a fejlődéshez.

Az élet szép,  ha hallod már a lelkes éned szerinti csendzenéd.

Van az Isten,  annak a reménye megmaradt, sokáig nem várat,

megadja  azt idejében,  amivel  túl lehet élni, a fölösleges féket.

Ne  menj  még,  ugyan hova mennél, hiszen még jól nem is élhettél.

 

Kérem ne olvassa el,  ha nem ismerte még fel a határait és úgy látja,

gondolja, amihez hozzáférhet azt mind lehet. Ha nem mondja senki,

hogy nem szabadna, azért még ne csinálja, ah. A belső kontrollunk

jelzi, vannak a saját határaink, meg a sorsunk és a generációs jeleink.

Ha egy generáció  kimarad a jóból, szépből, alap nélküli a következő,

ugyanez a fordítottban  is,  alapok nélküli, a túlzás, az  könnyű,  mind.

Megtaláltam  a pallót, ami átér az arra igényeseknél, emberségesen.

Bocsánat, hogy elhagyják a számat, kiperegnek  a szavak, gondolom,

ha nem írnék, festenék. Állítom össze a könyvemet,  ami tán még

sok kiló is lehet. Magam szerint  magamért is teszem,

hiszen, araszolok csak. Abban, hogy

kinek  mire jó az,  ha

megtanulja tőlem,

hogyan élje meg,

a hétköznapi

ünnepeit,

hogy el

ne  vesszen,

ah, a nem rólunk

szóló rengetegben.

Ritkán mondom azt, hogy

én, leírni is csak  néha – néha, ah.

Nem  mondhatom azt, hogy mi,  hiszen

nem tartozom se ide,  sem oda,  tartozom  az

éppen érkezőhöz, akkor éppen hozzá és csak oda.

Sok energia volt szükséges ahhoz  is,  hogy átvigyem

az egyre nehezedő éveket, bocsánatot is kértem, ha  azt

éreztem, a gyermekeimnek is ugyanolyan nehéz volt mindaz.

Amíg mások mulatoztak,  nekem  azon járt az eszem, hogyan

tovább,  a sok mindenféle fékkel nehezítetten, merre az előre.

Szerencsém volt, hogy mindig  hátul  álltam, jól megszoktam.

Természetessé  vált, nem  volt másra igényem, hiszen mást,

nem is láttam, majdnem teljesen elvonultan éltem, ah.

Az „oskolában” azt mondták és elhittem, hogy ne

igyunk, együnk sokat, se túl jókat,  lehetőleg

  ne gyakran tegyük, mert nem  tesz jót

az agyunknak,  attól elpunnyadhat.

 Így aztán inkább használtam,  az

agyamat, gondolkodva éltem.

Nem bántam  meg semmit,

mindenre szükségem

volt ahhoz, hogy

nyugtázni

tudjam,

kész van.

Oktatom,

nevelek általa.

Kinek mi éppen a hasznos,

mivel kerülhet a saját szintjére.

Ismerem mint a tenyeremet,  neked,

aki már érzed, hiányzik valami ahhoz,

hogy meglépjed a szintedet. Épp, nem

tudod meglépni, teljes érzéssel megélni,

a megcsináltam érzésének hatását átélni.

Önismereti oktatás, az eredeti neve szerint

történik,  íme. Általános műveltséget növelő

” Tenyérolvasó”,  benne van az, ami az arra már

éretteket meghozza, felnevelik önmagukat.

Az éppen aktuális, új  feladatukhoz, hinnye.

Várom a vevőt, eladnám,  hiszen múlnak

az évek. Néhány ahhoz is szükséges,

hogy a gondolkodó agyammal,

segítsem a folyamatot.

Más nem tudja

betanítani,

sem átadni.

Ez még fontos,

hogy a sorsom

meghozza azt

számomra is,

megcsináltam.

Sorstalanul hinnye,

mégsem lődörögtem.

Sokadikként, fölösleges

érzésem nem volt. Sokat olvastam

 nem punnyadhatott az agyam, gondolkodtam.

Mindazokat áldja  meg az Isten, a Hölgyet, aki,

megtanított bennünket,  a történetekből meríteni.

Akik  megírták, az általam  falt könyveiket, túléltem

velük, ah.  Inkább a semmiben maradtam, így kénytelen,

gyakran  fáradtan keltem, de végig is értem, megérkeztem.

Minden napon reménykedem,  jelentkezik a vevője, mert érzi

benne, azt ami sok intelligensnek, a saját kínján növőnek segíthet.

Bocsánat, a valóság, nem ártó, tán  magadnak sem kellene, ártani, ah.

Látszik, hogy nem  fejlődött lelkileg szinte semmit, ugyanazt a

lekezelő szintet nyomja, nem  tanult  semmiből sem.

Na meg minek  ment volna iskolába, ha

azt,  képzetlen is betöltheti,  hinnye.

Nem ad tiszteletet sehova, de elvárja.

Az alázatot félreérti, fogást keres, azzal,

igyekszik, lejáratni másokat, megalázóan

viselkedik. A már bevált hibákat  erősíti

fel, azokban  akik arra vannak ráállva.

A  múltban bejöttekbe kapaszkodik,

sorolja az elődök sarait, hogy

az övé ne kerüljön szóba.

Minek tanulna,  ha

azt a látszatot

fenntarthatja,

ő tudja azt a

legjobban.

A többieknek

nincs szava se,

az övéi meg már

pironkodnak,

miatta

gyakran, ah.

Jól mutatta az,

amikor többen ültek,

várakoztak. Elbeszéltek

egymás mellett, úgy tűnt,

mintha beszélgetnének.

Megengedi magának,

azt a hangnemet,

amit mindenkivel

használ, lekezelően.

Tartanak  sokan tőle,

pedig könnyű lenne,

rákérdezni, mi a baja, hinnye.

Valószínűleg kiszakadna belőle

a régóta begyűrt mondanivalója.

A  külső látszatnak  élnek, nem fejlődnek.

Ugyanazt nyomják,  ugyanúgy, még a szavak

se változtak, nem  olvasottak, úgy tudják okosak.

Mindig akadnak akik leutánozzák őket, mert  olyan

a látszata, mintha bátran kiállnának valami mellett.

Ébresztő  következő generáció,  ha  mentek  csak

és  ugyanazt nyomjátok,  rárakjátok a sarjakra,

azokat  az energiákat, amikkel nekik, nem

is lenne már dolga, hinnye,  ah.

Kérdezz ott,  ahol van

arra átlátó válasz.

Tájékozódjál,

ne azt kövesd,

ami  senkit sem vitt

előre a családodban.

Hiszen így, csak az

egyik  oldalad

erősödik,

hűha.

A másik

éhes

marad

a jóra,

szépre.

Sok  olyat

éltem át,

amihez,

közöm

nem

lett

volna,  ah.

Újra és  megint,

elvittem  a  balhét.

Tíz éve  annak már,

telített energiában

megrajzoltam,

oktatom azóta.

Julamami védjegy.

Tartsd  tiszteletben,

ne  használjad csak úgy, ah.

Botcsinálta üzletasszonyként,

nem tudom  bevinni oda, ahol

a tartás és a méltóság fontos.

Eladó, ha érted a miértet, ezzel,

gondoskodhatsz a fejlődésetekről.

Tartást, méltóságot megtartó lelkierő.

Ah, amit kaptál, annak lenne visszafelé

is energia helye, nem  jár az neked sem.

Olyan, mintha valakitől elvettél volna,

hiány keletkezik, a lelkes énedben, ne

 ígérj, ha tudod, úgy sem teljesítesz.

Átmehet  ártásba, akkor,  ha ugyanazt,

ugyanúgy nyomja, egyre magabiztosabban.

Nincs mögötte tudás, csak takarít  épp kifele.

Észre sem veszi,  öt éve sokan látják már mindazt,

amire szükségük van a segítőknek, azáltal  segítenek.

Teszik a dolgukat, amiben tehetségesek, a hivatásukká lett.

Ha az egyik oldalad feladata elfogyott,  túl sokat ne  várakozz.

Tanulj  meg úgy  élni, hogy  a másik  hozott feladatod,   elégedetten

rád mosolyogjon, hiszen, most minden adott a jóban és szépben, ah.

 

 

Legyen tartásod, ahhoz  aki már vagy,  méltósággal engedd felnőni, a

 saját  nagyságukhoz őket, akik  már bizonyították a tudásukat.

A  sors  forgandó, mondják  akik tapasztaltan tudják.

Gyakran vállal ügyeletet, sebészorvos lett.

Amikor eszébe jut, hogy milyen

fáradt, mennyit  dolgozik,

még sincs annyija,

mint másnak.

Eszébe jut,

honnan

jött,

milyen

nehéz utat

tett  meg ehhez,

amit elérhetett,

megvigasztalódik.

Hányszor volt olyan,

már  gyermekként érezte,

méltatlanul  bántak a szüleivel, azt a,

hiszen, a generációs feladatukat elvégezték.

Néhányan, gőgösen dölyfösen, a magukhoz képest, a

túlzásaikban, ártásban magabiztosan.  Mások meg akik tudták,

mennyi munkájukba került az, hogy

ők  a  testvéreivel odáig eljuthattak,

megadták, a megjáró tiszteletet mind.

Ismerve  a sorsukat, azt, hogy honnan

jöttek, mennyi tennivalójuk van és volt.

Generációsan ki mit nem csináltak  meg,

 késtek el vele és  rávetült a  következőkre.

Rájött még időben, hogy mekkorák, az

emberek között, a gondolkodásuk  szerinti

különbségek, gyakran meglepődött még az

egyetemen az elején,  hogy kerülhettek oda, ah.

Az emberismeretük  hiányos, nem rezegnek úgy,

csak a körítés óriási, amit oda is rávetítettek és mindenre.

Ugyanúgy viselkedtek,  mintha épp, bárhol  máshol időztek

volna,  nem adták meg a megjáró tiszteletet a helynek  sem.

Látszott rajtuk, van üzleti  érzékük, se türelmük,  sem alázatuk,

ahhoz, amivel a  többiek érkeztek, az nekik nem  volt meg, hinnye.

A racionális oldalunk mellett ott van, a hármas kontrollunk, hinnye.

Aki azt, a saját idejében nem ismeri fel, eltévedhet bizony végleg, ah.

Emberségesnek születtünk mindannyian, belső kontrollunk biza van,

az önismeretünknek, az emberismeretünknek, megtartó ereje is van.

Bocsánat nem terhelnélek vele,  csak  mondanám, hogy tudjál  róla.

A valóság  az,  hogy nem  mindegy mit hoztál  generációs feladatnak.

Elvégezhetsz bármit ami megemel,  kiemel, ha a sorsodban nincsen,

a sorskereke visszaforgathat, ha nem becsülöd meg magadat. Abban

amit a generációs jeleid számodra  mutatnak, mint a kontrollodat.

Amikor a nehéz helyzeteket nem látta át, összerakta a

két kis kezét és imádkozott, ahogy ő azt gondolta,

amit másoktól látott, abból csinált sajátot.

Az ima sosem árt, az ember nem

tárolja a panaszát, amikor

lehet megbocsát.

Hála Isten,

egy kis

csend.

Nincs

beteg az

 ügyeleten.

Ilyenkor van

néhány perce,

elgondolkodni azon,

hogy is kerülhetett oda.

Jót játszottak mint mindig,  na

abban aztán, a gyermekek  nagyon

megéheznek. Fizetés  nap van, várják

haza az apjukat, kiülnek hát a kisdombra,

onnan jól belátják a kanyart. Nagyon várják,  már

csak  pár száz méter az és meglátják, ahogy

az  apjuk tekeri a család közös  biciklijét.

Nem volt akkor még  csak az, később aztán

amikor megismerték a mondjuk nagyapjukat,

lett egy versenykerékpárjuk,  négyük örömére.

Az apjuk azért is örült, mert  nem azt gyepálták,

amivel ő több kilométert tekert  naponta,  amire

elérte a munkahelyét.  A szőlészetet, ahol  az

egyik csoportot vezette, naponta  kétszer elérte.

Hazabiciklizett ebédidőben is, mert volt egy kicsi

malacuk, amit úgy kaptak ajándékba. Vagyis majd ha

beérik  a kukoricájuk, visznek oda  egy zsákkal, ha felnevelhető volt.

Túl nagy lett az alom, az egyik barátjának a disznaja, nagyot alkotott.

Elhozták egy  zsákban a kicsi malacot,  amit  megtömnek kukoricával,

ha disznó lesz belőle, úgy viszik  vissza,  kostolóval  együtt a zsákot.

Úgy hívták  ennivaló, jókat ivott a kecsketejből, amit a munkahelyén

vett az apjuk, bádogkannával  hozott naponta, a munka  végeztével.

Az kitartott forralva, a következő telekannáig, voltak

hozzá bőven, a gyermekek, a  malac,  meg ők  ketten.

Amikor az asszonya forralta, kifutni sem tudott  volna,

úgy várták a gyermekek, a sparheltet  körül állva.

Egy jó szelet kenyeret  fogtak a gyermekek

a kezükbe,  a másikban a zománcos bögre.

A vakarék állt hátul,  álmos volt már,

látszott rajta, amikor a  merőkanál

félfordulatot tett  meg. Átfordulva

kiüresedett a bögréje felett, már

hátrált is egy külön kis zugba.

A jó meleg tej párájában

megfürdött az arca,

átélte, látszott rajta.

Hálás azért a percért,

kiteljesedett az arcán az öröm,

talán nem is volt  jelen, csak  úgy látszott.

A többi gyermek tartotta még a bögréjét és kapott is bele.

Meglátta, mennyire  éhes a többi gyermek, már nem is kívánt több

tejet. Akkor viszont szomorú lett, amikor a mondjuk nagymama,

kiosztotta  a pici nugátot, megint hátul  állt. Nem érezte  azt,

hogy elől jó lenne állnia, tudta fölöslegesen áll oda, neki nem ad.

Viszont szeretett  volna megbizonyosodni,  minden alkalommal,  azt

várta,  hogy  majd egyszer  csak nem  mondja neki, menj innen jula.

Nem tudta megszokni, hát igyekszik azon lenni,  hogy majd egyszer,

nem  azt érzi, fölöslegesen  állt be,  hiszen tudja, nincs is hova állnia.

Jól megtanulta mire felnevelte magát, tanult amikor lehetett, az

tényleg segített a helyére kerülni benne,  hogy mi függ  össze mivel.

Így összefüggésében látva,  nem tartozik  se ide,  sem  oda, tartozik

hát, a megtisztelőkhöz, a megérkezőkhöz, akkor éppen oda, hinnye.

Nem tud különbséget tenni úgy mint mások, ki tudja miért teszik azt,

benne nincsen  olyan jelzés érték, inkább hisz  a belső kontrolljának.

Tisztelettel élj, ne vedd el  másoktól a  reményt, emberséges maradj,

persze most jön, a jó öreg  alázattal teli, bocsánatot kérek,  hinnye.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, az Önismereti oktatás

keretében, az arra  igényeseknek, van, emberismeretre nevelés.

Ismerem mint a  tenyeremet, vajon mit is jelezhet,  hinnye.

heringesarpadne@gmail.com,  +36302470589telefon.

 

Bocsánat,  nem bántásnak szánom a szavaimat, összefüggésében

jönnek, hátha megértésre lel  általa aki elolvassa.

Minden nem lehet egy emberé,  mert akkor mindenki más,

fölösleges lenne,  a teremtő  tudta  mit miért tesz,  ah.

Ha ismernéd a saját tehetségedet a szépben, a jóban, hinnye,

tán, nem vágynál másra, túlzásra. Mint a magadból eredő,

lelkes, szíves, gondolkodó éned általi, önmagad szerinti,

teljesíthető sorsod, generációs feladatod  megoldására.

Nem hinnéd el, másoktól átvetítetten,  azt sem, hogy

neked ugyanúgy,  ugyanazt szükséges tenned, ah,

 a saját sikereidnek eléréséhez, azt a, hinnye.

Amikor elindulunk a saját utunkra érve,

ott a sorszerűség,  ah, ami a generációs feladatokat,

is elénk tárja. Akkor, ha  megéljük  azt,  amit nekünk szánt,

nem megyünk túl a saját kontrollunk figyelmeztet rá időben.

Viszont, ha mindent egy ember gondol ki, akkor neki biza,

összefüggésében látással szükséges rendelkeznie.

Ahhoz, hogy az emberek sorsa teljesüljön időben.

Nem mindenki képes, az ekkora feladattal járó,

felelősséget, úgy átélni, hogy ne sérüljön meg.

Van az Isten, odateszi a feladatát  mindenkinek,

az azzal járó többlettel és mindenkinél, azt, amiben

a széphez és jóhoz való alázatában, a legtehetségesebb.

Ha tanult módon igyekszik, felzárkózni a tehetségesekhez,

sokat tanulva,  tapasztalva, fejlődve, idővel összeáll a tudás.

A saját lelkes énjének, fejlődése  érdekében, fontolja meg, ah,

  aki vezetni készül, alázata van-e, ahhoz, már elég-e őbenne.

A sok ember,  aki megtisztelt az  érkezésével,

tapasztaltan vagy anélkül,

hozta magával,

a megoldásait,

csak leolvastam.

Fordított itt a

helyzet,

mint

amihez

szokva voltak.

Én mondom

azt,  amit látok,

hiszen leolvasom

a sorsát,  ami ott van

benne a tenyereiben.

Így is oktatom, csak azt,

olvassuk le,  amit látunk,

nem fűzünk hozzá mást.

Akik  megtapasztalták  ezt,

időnként, a külső kontroll  miatt,

amit a  sorsuk leolvasása ad,  eljönnek.

Már a kezdet kezdetén, kértem őket,  csak

akkor látogassanak meg újra, ha az amit leolvastam

körbeért, tehát megélték,  akkor  van értelme sorsot olvasni.

Amikor már nem az ismétlésekből hallja a többet, megváltozik a sors

ha megéltük azt amit elénk rak, odarakja az újabb lehetőségeinket.

Ha azt nem rendezi valaki át, a saját szája íze szerint.  Tapasztaltan

írom, vannak  „átvetülések”, azok által, amit gyakran tesz meg,

valaki úgy, hogy azzal dolga nem is lenne, csupán irigységből.

Belekerülhet, azokba a magának generált energiákba,

amire nincs felkészülve, mert ismeretlenek számára.

Amikor még kerestem a megoldásokat, rájöttem, a

 megoldások  is ott vannak, együtt járnak a sorsunkkal.

Ha csak, lelkesedsz és nem adja hozzá, az életritmusodat

a szíved. Nem  jut el, a saját idődben a pulzálása, a  gondolkodó

agyadig, várakozik,  mert érzi,  nem teljes, nincs készen az impulzus.

Belőlem,  ha egyáltalán volt valaha  is, korán kikopott  az irigység is,

mint nem  előre vivő  energia, akár fel  is halmozódhat az,  bárkiben.

Ha  a sokféle  információ, hosszú időn keresztül, átáramlik rajtad,

megnő a térlátásod, a következőkben összefüggésében  látod.

Körbeért a sok – sok  tapasztalat bennem, hát lerajzoltam.

Oktatnám, hogy másoknak is segítsen,

meglátni mindent,

ami  fontos lehet  számára,

hogy átadhassa a családjának, a jót és a szépet meglátva.

Tőle  kérdezzenek, mint régen a családok működjenek  jól

és szépen, kommunikálni, kommunikálni,  kommunikálni.

A tudás mindenkiben ott van, más és más tehetséget hozva.

Önismereti oktatás, igény szerint neveléssel együtt, neked, akiben

már összeért, az igény arra, mi  minden lehetne a sorsában, másképp.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most itt,  előre kérek sok bocsánatot, hisz oly sokan vagytok nagyok,

kérlek benneteket, ha lehetne, a hatalmat, ne rajtunk gyakoroljátok.

A tapasztalat tenger azt jelenti, megjöttem onnan is, ahova indulnál,

teljesítettem, amit éppen kötelezően elvártak, a lehetőségem még

nincsen meg, oktatnám a meg és feltaláltamat, a saját Hazámban.

Ne vedd zokon tőlem, de ha lehet,  csupán vegyél komolyan kérlek,

na akarj használni reklámként, mintha a hivatásod által adtál volna.

Aki nem  tudja még, akinek fontos volna, ez itt a szeretett  Hazánk,

Hazaszerető lettem, a sok emberséges által, akik megtiszteltek, ah.

Az aprópénzes nyugdíjam mellett, egyéni vállalkozó vagyok, hinnye.

Beszélnék rólatok szépeket, jókat, ah, nincs ilyen emlékképem, azt a.

Semmiképpen se ártani, sem megbántani nem szeretnék senkit sem,

csupán itt  leírnám, sok minden okoz fájdalmat, a hivatásom által, ah.

Tudom a vállalkozók más  kategória, miért vennék komolyan, amikor,

nem  felelős értünk senki  se, ugyan minek vállaltuk, akkor, cipeljük.

Akit egyszer megérintett, a tehetsége által hivatása lett, gyakorolja.

Hiszen tudja azt,  amit feltalált, jól működik, nem gond az sem, hogy

el sehol  sem ismerik, nem vállalják fel a jóban, a kötelessége adott.

Tán, annyit még, a lelkiismeret az bizony jelezget gyakran és  időben.

Tán önmagadért tegyed meg, ne  hagyjad, hogy rád morduljon a saját

lelkiismereted, megteszi érted, hogy, amit rád bízott, jól oldjad meg.

Felvennélek ismerősnek, lefagy attól minden, kizár engem az oldal.

Amikor online szolgáltatok, kérlek ne vegyél úgy, engem,

mintha, a kiszolgáló személyzeted lennék.

Tán odafordulj,  ahol  az természetes.

Megőrzőm, az emberi méltóságom,

hiszen szolgáltatni azáltal tudok.

Ugyan,  hogyan segítsek neked,

ha nem adod meg,

a kellő tiszteletet sem.

Az emberek, emberségesnek

születtek, ki ebben, mások másban,

hagyják kikopni, a legnagyobb kegyüket.

Na hiszen, amikor önmaguk fölé törekednek,

még nem gondolják, nincsenek tisztában azzal,

ott mások mondják meg, mit tehetnek, hinnye.

Kellemetlen az, ha látom az általam, mert volt miért,

  mélyen tisztelteket, meglátom feljebb  annál, mint amit

jól megérdemelten megszoktak, hinnye, kiszolgáltatottak.

Korosodó emberségesként, kapom rendesen a feladatokat,

tudom,  hogy azért nem várhatok mást, hisz, szolgáltatok.

Oly kár értük,  kikopnak,  elkopnak, modvacsinált

az ahhoz képest, amit emberségből na meg,

tehetségből megcsináltak, elértek, ah.

Lehet azt gondolták, ott is olyan

az emberi minőség, mint

ők maguk, mindaddig.

Megkeményedett

vonások, hinnye,

mint a szürke

beton, ah.

Pedig az

is lágy

volt

valaha.

Miért nem

vagytok  elég

fontosak magatoknak,

ahhoz, hogy megtartó

ereje legyen, bennetek, a

 jónak és szépnek, hinnye.

A gép jobban tudja, mint az

ember, mi tartozna össze, ah.

Tanulhatnál emberismeretet,

azzal együtt összefüggéseket.

Önismereti oktatás, az arra

igényesnek neveléssel, hinnye.

Legyél bátor, ismerd meg magad,

lehet utána én kérlek tán, arra, engedd

meg, hogy az oldalamon, kiírjam a neved.

Tisztelettel  élj, hogy szerethető maradj.

 

 

 

Bocsánat, én minden érintettnek időben szóltam, hogy ne csinálja,

azt,  nem hitték el, hogy a valóságról beszélek, mint megelőzőt,

nem tiszteltek, nem értették, hogy van ilyen ember, hinnye.

Azt látták, hogy alázatos vagyok az éppen adotthoz,

ami nem volt a sorsomban, csak rám rakottan.

Én meg alig akartam elhinni, hogy vannak, akik,

pont arra ügyelve jól boldogulnak,  ah, másokat kijátszanak,  azt a.

Akkor jó neked is, ha jelen tudsz lenni, abban, hiszen átmegy aminek

akkor jelentősége van, ah. A többi majd akkor érint meg, ha fontossá

válik, mert ott van az ideje a jónak, szépnek, a sorsod adott, hinnye.

Sokat tapasztalva, tudom már, akik felemelkednek az új tutijukba,

megváltoznak, olyanokká mint előtte, amikor sikeresek voltak.

Pedig lehetőséget kaptak, hogy jó emberekké válhassanak.

Egyedül csinálom, másra ezt sem bízhatom, ne ártsatok.

Igyekszem érthetően írni, nem szerettem, soha, sírni,

ha már kiártották magukat, változzanak meg, ah.

Lehet, nem is tudják, sokan látják azt, hinnye.

A jó energiák, megengedőek most ahhoz,

hogy szintet váltson, aki arra már érett.

Minden sors más,  se nem különb,

sem élhetőbb,  vagy talán,

élhetetlenebb nem lesz attól,

ha megismered a sajátodat. Az arra

való érettségedet fontos lenne,

hogy észre is vegyed, a

 saját időd adott ahhoz, amikor tapasztalsz.

Persze más az, ha magasabb szinten punnyad, aki

a könnyebbet választotta, se a kiutat,  sem a sorsszerűt,

önmaga számára nem találja, megrekesztő lehet másoknak.

Ha csak a saját igazát keresi, ah, mindenben, azt a, hinnye, ejnye.

Valóságos emberismeret nélkül, a jelenben már nem megy, hinnye.

Egyszerű lenne, ha az ismerem mint a tenyeremet, komolyan véve,

 elfogadóvá válnának, ah, ahhoz, amiért ide eljönnek messziről is.

Csőlátásban nem lelheti meg se a teret, sem az összefüggéseket.

Íme néhány rajzom, a különböző sorsokról, családon belül  is más

a sorsa mindenkinek és fontos lehetne, ha felismernék időben.

Nem kerülnének, megoldhatatlan vitás helyzetekbe, hinnye.

A értő szó, a  megértő mondat, átmegy,  hasznos lehetne.

A hozzáértő érti a miérteket, tudja a hogyant, adná  át.

Mert,  ha az egyik feladat  elfogyott, a tétovázás helyett,

hozzá kezdhetne a  másikhoz, hiszen felelős önmagáért.

Nekem  ezt adta a teremtő feladatnak, sorsolvasó lettem,

mert arra akkor már beértem.  A tehetséget  hoztam, mások meg

másban  hozták a tehetségüket. Amikor nem  láttam  át, úgy, ahogy

az nekem megfelelő minőségű  lenne,  képzésekre, tanulni mentem.

Viszont rájöttem, nem tudok hozzátanulni, senkitől  sem.

Hát adott lett, egyenként oktatok, igény szerint nevelek.

Még csak a csoportok megfogalmazásánál járok, hiszen,

minden fordítások általi ott. Nem biztos, hogy ráillik az úgy,

mindenkire, engem viszont, biztosan nem  kérdeznek meg.

Egyre többszőr hallottam,  láttam, megbizonyosodtam arról,

kérdezés nélkül is összetett energiában vannak, ah, hinnye

 Én a saját tudásom által, nem tartom

helyesnek azt akkor, ha az aki kapja,

nem  is tud róla, honnan jön, hinnye.

Talán tiszteld meg azzal,  kérdezd meg, hinnye,

szeretné-e ha kibillenne az egyensúlyából, ah.

Több ember is panaszkodott már,

hogy nagyon erős, szinte csípős az,

amitől nem tud megszabadulni,

nem kérte,  de kapja, hinnye.

Mielőtt orvoshoz fordultak

volna, nem  akartak gügyének

látszani.  Talán segítettem  azzal, akkor azt,

jól érhetően megfogalmazni. Miszen attól tartottak,

az orvos majd össze –  vissza beszélőnek tartja őket.

Ha rajongásig van valaki,

vagy éppen, valami iránt,

nem önmaga akkor,

az üresben lebeg és éppen

abból töltekezik fel, ami ott van, bocsánat, tapasztalatam.

A rajongói kifejezés mellett, lehetne egy tiszteletem  gomb,

arra kattintanék gyakrabban, hátha más is gyakorolná azt.

Bocsánat a jóban és egyébben is van tapasztalatom bőven, ah.

Viszont van, saját, érvelő véleményem, hinnye.

Benne van akkor az érintett,

a saját szintje feletti hatásban,

vagy alatta is lehet, hasonló hatás, ah.

Ugyan mindegy, nem a sajátja egyik sem.

Időnként, a most működőképesekre, én is a „tetszik”

gombbal,  adom a

jelzésemet,

az egyetértésemet.

Viszont mivel nem tudom hova megy,  mit  erősít  az éppen,

hát óvatosan teszem, jó lenne, ha pontosabb jelentésűek lennének.

Kérem ne

vegye zokon,  de a rajongásomnak se,

nem  azt jelenti számomra.

Én is úgy gondolom azt, az a valóság inkább.

Sok rajongóm volt az első öt évben,  amikor bizony, több

száz ember előtt is előadtam. Belekerültek az egy terem általi,

összetett, vegyesbe mint kontrollálhatatlan energiákba.

 A többlettudásom vonzotta be, mindazokat a rezgéseket,

amik hasonlóak voltak ott, kontrollálatlanul, összetett lett.

Elköszöntem azoktól a szervezőktől, remélem nem

ártanak miatta. Nem kaptam meg a kellő tiszteletet,

ahhoz, hogy nyugodtan eljöjjek, sokan vártak utána.

Mindenféle hatások érnek mindenkit a sikereikben,

tisztában van az emberséges azzal, tudomásul veszi.

Ha még nincsen tisztában, talán ideje ott tanulni,

ahol az eredetit kapja, nem sokszorosan másolva,  ah.

Van már bőven  olyan,  amiről fogalmuk sincsen, árthat  is.

Feltupírozva, a kiollózottakkal összekatyvasztva,  divatosan tálalva,

kapni szeretne mindenki aki elmegy oda, aki elolvassa, fokozatosság.

Nincs itthoni, eredeti kínálat, a láthatáron sem, vakmerően ajánlják

  mindenhova, ha nincs más, tán az intelligens is óvatlan és elfogadja.

Nekem nincs másom, mint a saját meg és feltaláltamat oktatnám,

ide jöttek  el messziről  is,  online is, oktatom,  tíz éve már annak  is.

Ismeretlen a Julamami védjegy, a saját szülővárosomban, hinnye.

Aztán mi kellett ehhez, mennyi belőle, ki által  és  kontrollált-e.

Nem szeretném, ha bárki bocsánatot kérne, sokat ártott,

tudomásul vettem, nem akarok  semmit tenni ellene,  ah.

Gyakoroltam  az alázatot naponta, túléltem az éveket,

nem adtam fel, a remény, az Isten, a megtisztelő

megérkezők,  segítettek át mindezeken, köszönöm.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” nálam.

Tapasztaltan gondolom, tanulni másoktól semmit nem

 tudtam, a magam ritmusában és megtapasztalva haladtam.

Az eredményét a telitett tudásomban, egy napon lerajzoltam.

Íme néhány abból, ha megérint egy  – egy képlet belőle. Esetleg

segíthet neked, egy döntésedben, ha megtanulod, leolvasni

a saját sorsod, a generációs feladatod. Miután azt már

tudod, akkor sokat szükséges gyakorolnod,

ahhoz, hogy mellé  ne menjél. Fontos,

a  pontos leolvasás és semmi más.

Eljön az idő amikor a családodnak,

adhatod a tanácsokat, mert  már,

érted a miérteket és a hogyant is.

A lelkes, szíves,  gondolkodó éned,

pontosan tudatja veled,  a tiéd az,

a belső valós  kontrollod, hinnye.

Ahhoz, hogy tanulható legyen ez,

érettnek szükséges lenned,

akkor, annak az érdembeni megértésére.

Nemcsak elhangzanak a szavak, átmennek rajtad,

akkor, ha arra már addigra érett vagy, megrezegtet.

Ébredésre készteti, pulzálja, az arra alkalmas sejtedet.

A legtöbb embert a kíváncsiság hozza, a kostóló  órán,  már

tudja, neki azzal még nincsen dolga, fejlődni egyéb módon tudna.

Légy hű ahhoz,  amit hoztál,  tartást  igazító,  megtartó erő a fejlesztő

akkor neked, rólad szól, már be vagy érve ahhoz, megérted a miértet.

Összefügg minden mindennel és azok akik  abban benne vannak, bíz,

érintődnek általa, nem  térítődnek  el viszont, ismerik a sorsukat,  ah.

A tapasztalás fontos,  ha van hozzá egy általad ismert alapod a jóhoz.

Segíts magadon az Isten is megsegít módon neveltem  fel  magamat.

A  sok  tapasztalás közben, már láttam olyat,  ami azt igazolta,  nem

az a sorsa, amiben érintődött naponta, nyomot hagy, ah, nem árthat.

Ha tudja, nem  végleges az, mert nem az a sorsa, túléli és megoldja.

Használjad a lelkes,  szíves. gondolkodó agyad, kontrollálja azt is.

Ami

másokról  szól ugyan, mégis érintettje  vagy,

gyakoroljad az alázatot, jól jön az, ha megadatott.

Sokszor adtam és volt, hogy sokat, sajátmagamhoz képest, meg

is rendített egy ideig, nem találtam vissza, energia hiányos voltam.

Megtanultam általa, amit már tudok, tiszteljem jobban magamat,

ne várjam azt, hogy megváltoznak, akiknek az nem érdeke, minek.

A tisztelettel éljél,  hogy tisztelhető legyél, tegyél  magadért, ha már

eleget tettél a sorsodnak, a generációs feladataidért tapasztalva  élj.

Ha segítőnek születtél, párhuzamosan másokért is teszel, pont azzal

ahogy élsz. Az álmaidat hagyd szunnyadni addig amíg nem ad ahhoz,

lehetőséget a sors, hogy teljesítheted, a fejlődésedért felelős vagy.

Legyen szép és jól megélhető ez a nap, hiszen a szeretet az alapja, ah.

Bocsánat,  ha nem érdekel  a  valóságos, kérlek ne olvasd el.

Miért nincs értünk szóló, miért mások kényelméért

élünk úgy, mintha, minden mindegy lenne,  hinnye.

Azt, amire egy dologban végig érünk,  ah,  jön a következő teher.

A gondolkodó agynak az egészsége miatt,  napi sikerélményre van

szüksége, hinnye. Ahhoz, hogy boldogulni tudjon általa,  aki  azt

gondolkodóként naponta használja, mert van hozzá térlátása.

 Ha nem tud  gondolkodva élni,  bizony leépülhet,  hinnye.

Ez itt a Hazánk, ide teremtettünk szépeket és jókat,

innen várjuk azt az összegű nyugdíjunkat,

amiből gondolkodva megélhetünk.

S ne legyen kiszolgáltatott, se

éhesen ténfergő gyermek.

Szebben nem  tudom

megfogalmazni,

bocsánat, ah.

A kicsiktől

miért várod el,

azt amit a nagytól.

Magát tartja el, nem

lenne ráutalva a döntőkre.

Az emberséges oldalát nézve,

nem  mindenki lehet, mindenben  jó.

Mi lenne, ha a szeretett Hazánk rólunk  is

szólna, a  fejlődésünk lehetőségét megadva.

Az átlátását megtanulva, ami a hiányt okozza.

Legyen és maradjon meg, az önbecsülésünk, ah.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok,

se ellened, sem veled, érted sem, oktatnám azt amit feltaláltam.

Hisz pont arról szól, az oktatásom nevelési része,  hogyan segíthetsz

magadon, azokban, amiktől aztán felnőhetsz, az anyagi jólétedig, ah.

„Az agg is lehet,

egész életében gyereklélek, a gyermek  lelke,

egy ártó pillanatba, bele is öregedhet, hinnye.

Szinte nem volt nap,

amikor ki ne hajtott volna a bricskával.

Érezte a lelke, nagyon fontos,

hogy láthassa.

Egyszer egy napon, amikor szomorúan hajtott

hazafele, meglátta, szinte  osont a leányka,

de a tartását, emberies

méltóságát nem

fedhette le.

Valamiféle szakajtó volt a kezében,

letakarva, tele valamivel.

Elég volt  tartania,

ahogy ment volna át a másik  oldalra,

hogy ne ijessze meg,  óvatosan kanyarodott  be.

Nem  hagyhatta, hogy megint eltűnjön, az egyik

ajtó mögött az átjáróházban.

Jó napot kisasszony, köszönt rá.

Úgy megijedt a leányka, hogy a dióbelek  a

szakajtóból, szana – szét szóródtak.

Befékezte a kocsit,  megállította a lovat,

leugrott, hogy segítsen  összeszedni.

Ahogy lehuppant, újra megijedt a kisasszonyka.

Ami benne maradt  a szakajtóban, még az is odalett.

A lányka keze, lába remegett, belepirúlva, otthagyta a széthullott

diót és elszaladt. Utána nézett,  annyit már látott, hogy messze nem

mehetett onnan. Nem   ártana az ismerkedésüknek  többet,  rábízta a

holnapra, ebből még valami jó is lehet.  Az öltözékéről tudta, nagyon

takaros, de nem úri kisasszonyka. Elképzelte sokféleképpen,  a

legközelebbi találkozásukat. Udvarolgat éppen egynek, néha

beszélgetnek, de őt elfogja  a kuncogás,

amikor úgy jár- kél, mintha nem

is a  földön járna.

Nem tudja komolyan venni,

hiába a feltűnően nagy igyekezete a leánynak”.

Emlékszel még a szeretete, a tiszta adni tudó érzésre.

Nézz mélyen a lelkedbe, ott lakik benne.

Becsüld meg a pillanatot,  amikor

boldog vagy, mert egész

életedre kihathat.