Bocsánat, ha nem érdekel a valóságos, kérlek ne olvasd el.
Miért nincs értünk szóló, miért mások kényelméért
élünk úgy, mintha, minden mindegy lenne, hinnye.
Azt, amire egy dologban végig érünk, ah, jön a következő teher.
A gondolkodó agynak az egészsége miatt, napi sikerélményre van
szüksége, hinnye. Ahhoz, hogy boldogulni tudjon általa, aki azt
gondolkodóként naponta használja, mert van hozzá térlátása.
Ha nem tud gondolkodva élni, bizony leépülhet, hinnye.
Ez itt a Hazánk, ide teremtettünk szépeket és jókat,
innen várjuk azt az összegű nyugdíjunkat,
amiből gondolkodva megélhetünk.
S ne legyen kiszolgáltatott, se
éhesen ténfergő gyermek.
Szebben nem tudom
megfogalmazni,
bocsánat, ah.
A kicsiktől
miért várod el,
azt amit a nagytól.
Magát tartja el, nem
lenne ráutalva a döntőkre.
Az emberséges oldalát nézve,
nem mindenki lehet, mindenben jó.
Mi lenne, ha a szeretett Hazánk rólunk is
szólna, a fejlődésünk lehetőségét megadva.
Az átlátását megtanulva, ami a hiányt okozza.
Legyen és maradjon meg, az önbecsülésünk, ah.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok,
se ellened, sem veled, érted sem, oktatnám azt amit feltaláltam.
Hisz pont arról szól, az oktatásom nevelési része, hogyan segíthetsz
magadon, azokban, amiktől aztán felnőhetsz, az anyagi jólétedig, ah.
„Az agg is lehet,
egész életében gyereklélek, a gyermek lelke,
egy ártó pillanatba, bele is öregedhet, hinnye.
Szinte nem volt nap,
amikor ki ne hajtott volna a bricskával.
Érezte a lelke, nagyon fontos,
hogy láthassa.
Egyszer egy napon, amikor szomorúan hajtott
hazafele, meglátta, szinte osont a leányka,
de a tartását, emberies
méltóságát nem
fedhette le.
Valamiféle szakajtó volt a kezében,
letakarva, tele valamivel.
Elég volt tartania,
ahogy ment volna át a másik oldalra,
hogy ne ijessze meg, óvatosan kanyarodott be.
Nem hagyhatta, hogy megint eltűnjön, az egyik
ajtó mögött az átjáróházban.
Jó napot kisasszony, köszönt rá.
Úgy megijedt a leányka, hogy a dióbelek a
szakajtóból, szana – szét szóródtak.
Befékezte a kocsit, megállította a lovat,
leugrott, hogy segítsen összeszedni.
Ahogy lehuppant, újra megijedt a kisasszonyka.
Ami benne maradt a szakajtóban, még az is odalett.
A lányka keze, lába remegett, belepirúlva, otthagyta a széthullott
diót és elszaladt. Utána nézett, annyit már látott, hogy messze nem
mehetett onnan. Nem ártana az ismerkedésüknek többet, rábízta a
holnapra, ebből még valami jó is lehet. Az öltözékéről tudta, nagyon
takaros, de nem úri kisasszonyka. Elképzelte sokféleképpen, a
legközelebbi találkozásukat. Udvarolgat éppen egynek, néha
beszélgetnek, de őt elfogja a kuncogás,
amikor úgy jár- kél, mintha nem
is a földön járna.
Nem tudja komolyan venni,
hiába a feltűnően nagy igyekezete a leánynak”.
Emlékszel még a szeretete, a tiszta adni tudó érzésre.
Nézz mélyen a lelkedbe, ott lakik benne.
Becsüld meg a pillanatot, amikor
boldog vagy, mert egész
életedre kihathat.
2010. év óta a julamami védjegy, 73 éves egyéni válallkozó, Paksról a Hergál Házból írok, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com