Belső tartás,

az ember

emberiesnek

született,

ki miből

hozta a

többletét,

tehetségét,

abban lehetne

jó minta, kiváló is.

Menet közben amíg

felnő, sok mindenféle

hatás érheti, ami

benne a jót

erősítheti,

vagy attól

eltéríti és

elgyengíti.

Ha egy család

az összetartozását

nem erősítik meg azzal,

hogy működik ott a

tisztelet és

ki van

mondva

a szeretlek.

Akkor bizony

majd kívülről

jön a mézes-mázas,

segítséget ígérve viszi

bele a sáros sűrűjébe.

Egyszer jut el oda,

hogy átbillentik,

azok a túlzó

energián.

S utána

nem

biztos,

hogy tud

uralkodni

önmagán.

Hiába

akkor,

ha én

 most, nem

kerülhetek

olyan helyzetbe,

hogy meghívnának

azokra a helyekre,

ahol a legnagyobb

szükség lehetne most,

minderre a tudásomra.

Nem várhatom, hogy

kiálljon mellettem

bárki, egyedül

találtam fel,

egyedül

rajzoltam le,

úgy is oktatom,

mert ez egyedi.

A tapasztaltnak

ésszerűségére,

is figyelhetnél,

de inkább oda

figyeltek az idegen

energiákra, hiszen

azok távolról jöttek.

Kontrollálni nem lehet,

az eredetét sem, de az

nem zavar senkit sem,

kell az izgalom onnan is.

Na majd ha jól össze és

vissza is, szutykolnak vele,

izgalmas lesz megígérhetem,

kíváncsian figyelem, hogyan

tudtok majd kijönni belőle.

Imádkozni na azt már tudok,

mert segíteni nem tudok,

ismeretlen számomra az,

na meg inkább hiszek az

Istenben. Mint a pénz

mesteri isteneiben,

akik egyik napról a

másikra gyógyítanak.

Szinte meghasonulva,

látszik az arcukon, hogy

jól meg vannak ijedve tőle,

hogy mibe is mentek bele.

Az a csoda, hogy is lehet

ilyen hirtelen kinőni

és belőle akkora

üzletet csinálni.

Na persze, ha

jók az üzletben,

nem is csodálom,

hogy ilyen hirtelen

nőttek ki, előtte

kitudja mivel

is foglalkoztak.

Máról holnapra

mindenki elhiszi

nekik, hogy ílyen

gyorsan tisztán is

látók lettek, így

megváltoztak.

Ide is oda is húzni,

össze-vissza  menni,

a szellemeseket hívni,

meg is kapják ajándékul,

egész életükben viszik, cipelik,

jól megkötötték le nem tehetik.

Itt a bibi szétágazó gyökere ám,

hogy a sok álságos hitelessé,

igen nagyon divatossá

lett, tömegek járnak

oda, nap mint nap.

Csinálják a nagy

üzleteket egymás

szerekét jól megtolva.

Zárt körben jó sok embert

alaposan össze is „szutykolva”, az

arra igénytelent meg is kakaskodva,

az intelligensekből is hülyét csinálva.

Él-e még a lelkiismeret bennetek,

vagy már régen kihűlt az is, mint a

tisztelet, meg a jóság és szeretet is.

Az Isten a tehetséget nekünk adta

ebben, azért adta oda, mert tudja, mi

nem rontjuk el, nem csinálunk belőle

a segítés helyett üzletet. Megengedte,

ezért nekünk, hogy mi megéljünk belőle.

Ha nem Magyarországon, Pakson élnék,

valószínűleg már taníthatnám mindezt

és városok szerte, hogy bizonyíthatóan

megtanulják a családokban a segítést.

Olyan formában, ahogy eddig nem is

hitték volna el, hogy segítségükre

lehet minden minőségre vágyónak

a saját tenyere, mint a térképe.

Győzz meg, legyőznöd könnyű,

 nem harcolok ellened sem, az

 oktatás lehetősége miatt és

az írásommal segíteni jöttem.

Ismerem mint a tenyeremet,

a tréning, ami a tartást és

a méltóságot,

megerősítve

megmutatja,

azt az őserőt

amit az Isten

mindannyiunkba

beletett, amikor, az

 ember megszületett.

Nagyon erősek lettek,

az alacsony szinteken,

a pénzhez közelikben,

működtetett energiák.

S amíg csak ott voltak

hatással, azokra, akiknek

 nem idegen az természetes,

az legalább két oldalú volt.

Hisz, meg kell tennünk az

életünk során,

mindenben

szinteket,

hogy

elérjük azt,

amit visznek is

tovább a sarjak,

ha fogy az, ami

addig megvolt,

mint jó energia,

hát miattuk kell.

Megalapoznunk

a következő

generációknak

a lábuk alá a talajt.

Na az nem mindegy,

hogy visszafelé visz-e

a könnyűben megragadva,

vagy felvállalva a nehezét,

ami a tatásunkban megtart,

marad-e. Vagy felerősödve

úgy hat a hiánya a jónak és

szépnek, hogy azokat is oda

vonzza megtévesztve, akiknek

ott, azzal dolga soha sem lehetne,

a benne lévő hiányok vonzották be.

Amikor a könnyebbet választva halad

valaki az útját, ki és kihagyva abból sokat,

hat amit elszórnak mint a cukorkákat az ő

számára csaliknak. Belecsalogatják a csidi-

csuda, csalódákba, s kapja a könnyű hamisat.

S megdolgozzák azokkal az energiákkal,

ami már nagyon durván és magabiztosan,

hathat, hiszen a tudatlanságot összemosva,

a könnyűséggel, Uram Isten itt meg mi lett.

Vigyázz magadra ember, igazítsd meg a belső

tartásodat, hogy az emberi méltóságodat el

ne hagyjad, mert egyszer fordulsz ki, s máris

ott vannak, a következő alacsony szintű sűrűk.

Felelős vagy, ha tetszik, ha nem, ha „energizálod” az

embereket, mert egy ideje már olyan nagy a szutyok,

hogyha azt mint átküldöd rajtuk, hát segítője lettél te is

valaminek, ami nem emberiesen működik, túl könnyű lett.

Felelőse vagy te is akkor is, ha akkora a kegyed, hogy az

már hatalmas lett, azt csinálhatsz amit akarsz, kegyeltje

vagy valamiknek, valakiknek, a látszatba ragadva hatsz.

Ha te sem kontrollálod mindazt,

amit cselekszel már olyan helyszíneken,

ahol tényleg csak a természetesen tiszta tudás,

színe java lehetne, hogy kerülsz oda, tán csak nem személyes

tuningot tartasz olyanoknak, akiknek már nincs tán életenergiája.

S te tartod rendben, hogy mégis az a látszata legyen, hogy hinnye,

de energikus nahát, azt az angyalát, pedig csak őket is rángatják az energiák. Már látszik az élesben, s olyan hatások is érik őket, amit,

ha fel nem ismernek, igen sokat árthatnak már mindenben nekik is,

és azzal mindenkinek, mert minden összefügg és már mindennel.

Ébredjetek,

intelligensek,

kommunikáljatok,

mi az amitől szenvedtek,

mi az ami úgy hat rátok, hogy

 meggátol valamiben éppen benneteket.

Az Isten adott nektek mindent ahhoz, hogyha

 belenéztek az eredőbe, ott mindent meg is leltek.

Hiszen rendelkeztek mindennel, ami oda szükséges,

s rájöttök, ott van egy mondat, ami megoldja az egészet.

Mondjad, tudod-e szeretni a Hazádat, mondjad ismered-e

a tiszta utat, mondjad, hiszel-e abban, hogy van intelligens energia

ami felettünk megszabja,

hogy meddig az arra,

hogy ne tévedjenek el.

Ne érezhessék egyesek, a kettesek,

a hármasok, se, Istennek

magukat, mert olyan engedélyekkel bírnak,

aminek a szövegét

talán nem is értik,

de felhatalmazza őket az mindenre.

Bele tartoznak a belső körökbe és ott olyan

szép és jó minden, mutatják is gyakran, mintha,

így élnénk mind megérdemelten jól a Hazánkban.

Szabadon hamiskodva és azzal is

meggazdagodva, ismeretlenül az

energia mezőket használva,

mintha értenének is hozzá.

Szép a ruha, oda a buda is,

hihetővé átvarázsolva, jól

megtévesztő kicsinyes, ha

 megszólal, jaj csak nem azt

hallod, el sem hiszed, hogy

úgy jártál, hozzá fordultál.

Látszik már jól a felszínen,

 hogy teljesen elszabadultak,

kontrollálatlanul megvezetik az

embereket a szintjük alá víve,

hiszen ott ők vannak otthon.

S akik azt, fel sem fogva,

mibe mennek bele,

velük tartanak oda,

ott ők ismeretlenként

dolgokkal találkoznak,

nem is feltételezik,

hogyha ők nem is,

ártanának másoknak, nekik simán ártanak ott, legott.

A megszövegezésekben benne van minden, csak le kellene

fordítani, ha valaki értene is ahhoz. Én már fordítok évek óta,

emberiesekről emberekre, pedig egy a nyelv amit beszélnek.

Összefüggésében látom  már, talán ezért nem kerülhettem

 vissza olyan helyekre, ahol régen természetes volt, előadást, tréninget tartottam. Most nagy szükség lenne, hogy előadjam megelőzésben, amíg van értelme, mert túl sok a katyvasz már.

Csirketoll, kutyaszőr, megvezetőkör, macskakar és jaj,

libaháj, pulykamáj, mondjad, varázsolni tudsz-e már, vagy

majd jön a hol volt hol nem, ide-oda rángatós, szellemesen.

Hiszen megtanulod az interneten, átküldik neked emailben,

hogy kell mágiázni, másokat rontani, körbe energiázni, ártani.

Ismerem mint a tenyeremet tréning a minőségre igényesnek,

az a sajátod, a valóságosat látod a sorsodról, mint lehetőségedről.

Nagyon fontos lenne most, legalább azoknak tudnia róla, hogyan is

működik ez, amit feltaláltam, megtaláltam az emberek tenyereiben,

hogy boldoguljanak az emberek, a megérdemeltben s a szintjükön is.

Legyen minden családban legalább egy ember, aki foglalkozik otthon

a lelkükkel, szívükkel, gondolkodó agyukkal, hogy felkészületlenül

ne menjenek ki az otthonukból, mert váratlan helyzeteket is fel

kellene már ismerjenek a gyermekek, fiatalok. Nézd meg hova,

gyűlnek és miért éppen oda vonzzák őket, azok amik ott vannak

a hétköznapjaikban, de most nincsen a tiszta oldalon láthatóan semmi olyan, ami hitelesen, nap mint nap

szinten is tarthatná a magyarázatát is, az

 egész hamisas katyvaszra rámutatna,

hogy legalább választhassanak,

mert, a másik oldal is van,

inkább szabad a vásár.

Hű de kifordultál,

de elszálltál már,

Uram Isten,

csak nem,

ne már,

de kár.

Két oldalunk van,

ha egyiket megélted,

hát ismerd meg, tanulj ahhoz,

 hogy tudjál élni a másikkal is,

a talajon maradj, ne szállj el.

Hívjatok meg, ha érdekel a minőség,

a különleges, különös oktatási formám,

a művelődési házaitokba engemet,

ismerjétek meg

mit találtam fel és meg,

az emberek tenyereiben.

Legalább egy bemutatkozó

alkalmat kérek, hogy rálássatok,

eddig mit háríttattak el azok tőletek,

akik megtehették,hogy ne legyek látható sem.

Ne ismerjetek meg, így nem ismerhettétek meg,

a saját tenyereiteket mint az Isten adta,

használható térképeiteket.

Ha ez sem megy, akkor

eladom a védjegyes

oktatási anyagot,

hogy amiatt mert

én találtam fel és oktatom, ne

menjen pocsékba, kár lenne érte.

Édes Hazám Csodaszép, ismerem

a Hazaszeretet érzését, az embereket,

 ugye nem mégy még, hiszen a széppel a jóval,

amit ide teremtettem, nekem még meg sem jöttél.

Adjon az Isten minden földi jót, szép napot kívánok.

Szeretettel.

Ami nem a te ötleted,

azt ne vállald fel, se el,

abból nem lesz más,

 csak látszatos siker,

zajos a felszín, de

 így eredménytelen.

Hahó intelligensek,

kiindulni magatokból

már nem lehet, amit ti

nem tennétek meg, az

bizony megtörténhet.

Tanuld meg azt is amit, te

nem hoztál a születéseddel,

tanuld felismerni a különbözőt.

Hahó, a vezetés nemcsak rólad

 szól, leginkább a többiekről,

aki érti, mekkora kegyet kap,

ha vezethet alázatot gyakorol.

Ha hiszi, ha nem, az Istennel, a

 saját idejében ő is elszámolhat.

A  lelkiismerete, a mindennapos,

kontroll igénye, a tükrébe nézve,

Ha ez nincsen, nem tisztelhető ő,

ha csak utasít, parancsol, helyzetet

teremt, tanulja meg gyorsan a jót.

Hisz, három éve gyors pörgésben

vagyunk, lemaradtak sokan, év

vége van és a legtöbben még

azt sem értik, hogy

most, mi is történik,

már a jóban vagyunk.

Amikor megszületünk,

hozzuk a tehetségünket,

mindenki sikerélményekre

született, abból táplálkozik a

lélek, a szív, a gondolkodó agy.

Generációsan is fontos mindaz,

ha valamit meggátolnak, az

nem megy végig, félbemarad.

Nem hajtja meg a szekeret se,

az olyan mintha, megfőzöd az

ételt, aszerint ahogy gondolod.

A belevalót belerakod a tudást is,

el is képzeled, milyen ízletes lesz.

Hiszen beletettél mindent, amit

tehettél, a többieknek is főzöd,

de azért,

te is ennél,

velük örülnél.

Elszólít onnan

a következő feladat,

s azt veszed észre mire

visszaérkezel, hogy neked

abból nem hagyták meg az

adagodat, így éhes maradsz.

Aki megette azt ami neked

járt volna, túlterhelt lett vele.

Az abból felszabaduló ereje,

 ártóan is hathat túlmehet vele.

A sikeres előrelépés helyett az,

túlzó, magyarázkodást kelthet.

Aki érti ezt, az korrigál amikor

lehet, hogy ne maradjanak se,

hiányok senkiben. Sem a másik

eredményével ne menjen túl

önmagán, a számára sokkba,

kezelhetetlenül túl senki sem.

Mindenkinek megvan,

a maga feladata és

az abból eredő,

sikeres élete

lenne, ha

ott végig

is mehetne.

Ha ezt még nem

észlelted, akkor biza

lemaradtál a sorban, te

most hátul haladsz csak,

fel kellene zárkózzál ma.

Gondolkodjon az agyad,

hiszen attól még haladsz,

nem te mások gátoltak.

Jó vezető akkor vagy, ha

azok is, akiket érint mindaz,

a vezetéseddel boldogulnak.

Megvannak generációsan is

a határok, ha az elődeid nem

tették a feladataikat, akkor

se azt jelenti, hogy most azt

hirtelen mind meg is oldod.

Hiányoznak a biztonságos

lépcsőfokok ami fokozatos,

az egyikről a másikra lép,

nem ugrálva közlekedik.

Adok-kapok a legjobb és

legértékelhetőbb dolog,

a jó értelmű, emberies.

Ha kezelhetetlenek a

szintkülönbségek, ott

tárgyalási szintre nem

kerül, nincsenek érvek.

Közvetítőkkel mehetne,

a feladatnak megfelelően.

Úgy látszik rögvest az is,

hol eredményes,

miben lehetne,

úgy hasznára a

közösségeknek,

hogy boldoguljon

azáltal ő maga is.

Mert ha nem a saját

életritmusunkban vagyunk,

akkor alaposan lemaradunk, még

 akkor is ha látszatra már elöl vagyunk.

Már csak körbe járunk hiányt generálunk,

nincs megoldás akkor, ha aki vezethet nem

érti mindezt, múltban maradt, megrekedt.

A sikerélményekből szabadul fel az is, ami,

előreviszi őt, ami akkor neki fontos, mert

önmagáért is ugyanúgy kell tegyen. S azt

a közösbe adja, a tudásának azon részét,

 ami számára már nem az életszükséglet.

Kitalálni, találgatni, a régi elavultban nem

lehet gondolkodni, hasznosabb inkább, a

 most energiáit is jól befogni és a sikerest,

mindenkiből hagyni előjönni azt a saját

idejében. Azzal az összetett energiával

 jól átgondolva, személyükre szabva,

a sikerük energiájával gazdálkodni.

Kommunikálni, kommunikálni és

kommunikálni, az idei, mai módi,

az emberiesnek a lelke fontos.

Tanuld meg ezt, ha te nem ezzel

születtél meg, valamit hozunk,

a többit meg amikor megjelenik

a hiánya, vagy már az igényed arra.

Otthon vagy, amikor a kicsiben te már

látod magadat, nem mentél sehova se,

akik elmentek ebből most kimaradnak.

A Hazáddal együtt dobban a szíved,

 a Világ együttérzése is erősít,

  mintha ott lenne nálad, ne

 halaszd el, oldjad meg.

Tisztelettel legyél,

szeretetből vagy,

elment a tegnap,

figyelj arra ami most

fontos, a holnap majd a

küszöbön úgy is megvár.

Kikapcsol-bekapcsol,

megmondja mit tehetsz,

mit meg nem, még rád

 is parancsol alaposan.

Elég erős vagy már,

még attól sem

billenhetsz ki te

a megszokottan

jól működő, saját

életritmusodból se.

Persze ehhez azt is

tudnod kéne mit írok,

le segítségül ide neked.

Emberiesek nyelvének

neveztem ezt el, ha az

az oktatásomon részt

kívánsz venni megérted.

Na hiszen, csak menned

kellene tovább ott éppen,

abban amiben lehet neked,

tedd félre a sértődöttséged.

Ha megtolták, feltolták a te

szekeredet olyan magasra,

amit te nem láthatsz át és

nem érted mit vállaltál fel,

hát jön egy segítő fuvallat,

 érted lesz az, kezd el a saját

szinteden az életedet, úgy a

sorsodig elérhetsz, s időben.

Átfordultunk, már a jóknak

 energiájában vagyunk,

 felfordult hát az alja

és jól láthatóvá válva,

feje tetején várakozva,

az igaz valóját is mutatja.

A saját életritmusodat

tartsad és neked kell

most ahhoz, amihez

képes vagy igazodnod,

jó emberként haladjál,

magadra is jól vigyázzál.

Használd az intelligens

átlátó, kihalló, gondolkodó,

a mindent megtervező agyad.

Sokan vagytok nem egyedül vagy,

a jónak és szépnek, megvan az

egészséges életszerű ritmusa,

úgy hívják összetett energia.

Ha minden megelőzés,

előkészítés nélkül

megszakad a

folyamata

annak,

hahó

csak

abba ne

hagyjad,

csináld

tovább,

vezesd

le azt a

a jót, ami

másoknak

is adhatna.

Amit

kér

tőled,

s elvárhat

a mai napod, éld.

A mindennaposban,

az eddigi megszokottadban

 az életedhez elvárható ritmusban

maradjál, jó lenne, ha képes lennél rá.

Csináld azt, amit a te saját életritmusod

megkíván tőled, ne úgy vegyed, mintha

most szabadságon lennél. Inkább úgy,

hogy betöltöd azt is valami oda bele

tervezettel, amit addig nem tudtál

az idő hiányától elkészíteni, azt

most tegyed meg, a lényege annak,

 a megszokott életritmusodban maradj.

Nem hozzád igazodnak a többiek azt tudjad,

neked kell gyakorolnod most a jó régi alázatod.

Az a legnehezebb a mai folyamatban, amikor

fogod és elhagyod magadat, keseregsz,

azért ami most nem ugyanolyan,

mint annak előtte minden nap,

lehangolhatna, de nem hagyod.

Úgy érzed kiszolgáltatottja vagy

annak aki miatt megtörtént mindez.

Kikapcsolt a sorsod onnan, de attól még

a tehetséged ugyanolyan, legfeljebb nem

áltatva magadat, hozzálátsz és csinálod azt,

amiről addig csak álmodoztál, ha lesz időd,

akkor belevágsz és önmagadért csinálod.

Kikapcsolt, azt is jelenti, megváltozik az

emberek látásmódja, sajnos olyan is

van, aki azért tisztelt csak aki azáltal

voltál, de attól még az vagy aki vagy.

A belső világításod megmaradt neked,

legfeljebb a dicsfényeződ halványabb.

Ha nem is ugyanabban a helyzetben

gyakorlod a tehetségedet, tegyed a

dolgodat, tanuld meg bevinni azt a

közösbe, hogy körforgásban maradj.

Kikapcsolt, de csak abból, mert attól

még a benned lévő életritmusoddal

bevonzod azokat a helyzeteket, ahol

nap mint nap kibontakozhatsz, de most

egy ideig csak néma követe vagy annak.

Amire születtél és megvan annak a hiánya

valahol más helyen, más megoldásban, keresd,

meg ne állj, haladj, hiszen tehetséges ember vagy.

Legyen szép, emberhez méltó ez a nap, tisztelettel

legyél, hogy a saját életritmusodban megmaradj.

A harmóniád akkor van meg, ha senkinek sem

ártasz, senkit sem bántasz, a megelőzésben

maradva, megfogalmazod a téged érintő,

de a közösségnek adni tudó folyamatot.

Adok abból ami nekem fölösleges,

nem halmozok, nem rakosgatok,

az életszerű most körforgásában

vagyok. Haladok ahogy tudok, nem

a mások életritmusában, a sajátom

szerint cselekszem, ki magamat nem

billentem, de kibillenteni sem hagyom.

Egészséges életritmusban maradva adom

a szépet és jót oda, ahonnan majd azt én

is visszakapom, ha körbeért és mások

oldják meg, mert ők tartanak most ott.

Adjon az Isten mindent ami fontos,

a meglévő széphez és jóakarathoz,

jó szerencsét kívánok a mai naphoz.

A megnyugtató békés holnaphoz,

a jóba való bekapcsolódáshoz.

Szeretettel:

 

Édes Hazám Csodaszép,

kérlek ne menj még,

ugyan hova mennél,

hiszen,

számunkra,

a széppel, a jóval,

amit ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

Hosszú idő kellett nekem is, amire

rájöttem, itt sem szenvedni születtem.

S azt is megtanították nekem az emberek

és az élethelyzetek, hogy a reményt azt el

ne veszítsem, még akkor sem amikor úgy,

kellett éreznem, elbujdosott énelőlem.

Túl korán, tán, amikor mások még

éppen elkezdik, én eltemettem, s

felébredtem tőlük, akikért viszem.

Megtaláltam a saját gondolataimat,

a szívem, a lelkem rezgését is időben

 felismertem, Hála Isten tőle erős lettem.

Mert a saját életemet a sorsomhoz így is

 elevickéltem, a gondoknak tengerében.

Beérhettem a sok tapasztaló hétköznapi

ünnepek minőségében, megtanultam bánni

az emberek lelkével, a megelőzésre tettem

rá a lelkiismeretem. Hiszen helyettük nem

dönthettem, önmagukhoz segítettem fel,

őket, a megelőzést erősítettem, ha még

lehetett. A lelki egészségükre figyelve,

adtam tanácsot, amíg még lehetett, ha

nem tudtak rám figyelni, elköszöntek.

Ők is megoldják, ahogy majd képesek.

Az Isten az embert is megteremtette,

tán azt is azért ő maga tette, hogy a

hozzáértésüket nélkülözve ne,

kísérletezhessenek a

kényük, kedvük

szerint az

önjelöltek,

rongálóan

látványosak.

A pénz jelével

rajzolták át, a

saját tisztára

vágyó arcukat.

A szeretetet

nélkülöző is

nehéz eset,

az nem úgy

emberies,

gyorsan a

kiüresedés

felé is vezethet,

találjad meg abból

 a számodra jó kiutakat.

Ne csapd be magadat se.

Ha a generációs feladatod

helyett a gyors, látványos,

mágiázót választottad, az

legyen a te gondod, ha az

majd önmagadtól elragad.

Abból meg sérülés nélkül

most gyakorolom, hogyan

tudnának visszafelé is jól

 kihátrálni az érintettek, s

ezt bizony most magamra

vetítve élni nem fogom.

Amikor rájöttem azt

megérzem, amikor,

túlmennék azon,

amiben addig

voltam, nem

vagyok se,

felelőtlen,

se ostoba,

hogy bele is

menjek abba,

amit fel nem

ismerek még a

rezgésében sem.

Így hát, tapasztalva

tanuló és oktató is,

lettem egyben.

Hol bujkálsz

szeretet, ó

mennyit

kaptam

érted,

hogy

én minden

körülmények

között kitartottam

melletted, nem tudtam

 kiszeretni se belőled.

Még akkor sem,

amikor úgy tűnt,

mindenki elhagyott,

csak egyedül maradok.

Azzal ami a lelkemből,

szívemből eredt és

tudtam, hogy az

csak jó lehet,

 azt ne, csak

magamnak,

tartsam meg,

 adjam át azt is,

 az értőknek, de

ne mindenkinek.

Persze akkor ha,

ők majd beérnek

arra és a saját maguk

sorsának megfelelő időben.

Megtanultam, ülni a küszöbön,

gyermekként, várni valakire,

aki úgy ment el,

hogy hozzám az

élete során meg

sem érkezett.

Megtanultam

felnevelni

magamat,

hogy ki

ne égjek,

mielőtt a

 gyermeki

énemmel is

megbékélve

felnőtt leszek.

Rájöttem arra,

menet közben,

hogy ne várjam,

az emberektől,

hiszen még csak

igen kevesen

tudnak adni,

 csakis  kapni

szeretnének.

Ezért, amikor

nagyon vágytam

a szeretetre, hát adtam,

hogy ki ne üresedjen az

a lelkemből, a szívemből,

a gondolkodó agyamból.

Amikor azt is

megérezhettem,

hol van az utam,

hát elindultam,

azon az úton,

ahol lehetett

s láttam az

emberek,

szemében,

a lelkük tükrét,

az örömüket, így

többet és többet, még

többet adni igyekeztem.

Kicsit rácsodálkoztam,

azt a, nem is üresedik,

inkább töltődik

a saját lelkem is.

Sokat és gyakran

imádkoztam értük,

mert egyszerűbb volt,

az is mint elmagyarázni,

hogy mit is jelent az ima.

Amikor egy nagyváros

gyönyörű templomában

imádkoztam az Istenhez valakiért,

némán haladtam, ahogy vettem

a vállamra a keresztet,

mintha igaziból tenném.

A félhomályban egyszer

csak megszólalt a négy

apáca, akik ott voltak,

s elmélyülten imádkoztak.

Éreztem, hogy ott én nem vagyok

egyedül, de látni nem láttam őket.

Hangosan kezdtek imádkozni és

én boldogan haladtam velük,

hiszen ugyanazt mondták,

amit én már egy órája

néma igyekezetemben.

Hiszen ott is belekerültem

egy új egészséges körforgásba, az

adok-kapok természetes folyamatába.

Az ima kapcsán néhány ember rám lelt ott,

s egy segítségért imádkozóhoz csatlakozott.

Aztán már megkértem a hozzám érkezőket,

hogy tegyék meg magukért és a szeretteikért,

tanuljanak meg imádkozni ott, ahol a helye van.

Nem siettem, nem kapkodtam, haladtam ahogy

azt megengedted Isten, s közben megéreztem az

életnek jó és rossz ízét is, hogy azt a különbséget

felismerve, tudjak adni a hozzám érkezőknek.

Közben meg áztam, fáztam, sok ridegséget

át, s megéreztem, a lelkemen átfutva,

így tőlem nem idegen már az sem.

Felismerem azokat a rezgéseket,

amikkel találkozhattam, a 22 gyakorló

éveim során, a velem szemben ülő emberek,

hozták ide. Megtisztelve azzal, hogy a tanácsomat

kérni érkeztek, szerettek volna rálátni valamire, ami

éppen akkor a hiányt keltette bennük, megkapták a

válaszaikat, s vitték haza, a szeretetet, amit hoztak.

Hol bujkálsz szeretet, hova mehetnek az emberek,

ha ebben a ridegségben veled töltődni szeretnének,

ne bújj el kérlek, segítek neked, hiszen mennyit kaptam

érted. Amikor a hiányoddal nem békéltem meg, csak mentem

úttalan utakon és kerestelek téged, még akkor is amikor azt is

megüzenték, hogy utcára akkor ne menjek, mentem, kerestelek.

Sok olyat élhettem meg, amit mások nem ebben a hivatásban, de ők

is valamiben biztosan rád leltek, látszik az emberek szemében, hogy

van-e bennük belőled, vagy csak élnek bele abba amibe, éppen lehet.

A sokfelől jövő, sokféle szeretetet felismerni gyakorlom naponta itt,

fel nem adhatom, hiszen ez a sorsom, az Isten ezt adta nekem, éljem.

Az ember, az embernek segítője lehet, ha értik egymást, még akkor

is, ha különböző nyelven beszélnek, kommunikálnak egy rezgésben.

Amikor megérzik az emberek, hogy a tisztelet, szeretet nyelvén ők

is értenek, már baj nem lehet. Van amikor az ember eljut a telített

energiához. Így, belerakja azt ami számára már fölösleges lenne,

nem halmozza fel, nem gyűjtögeti, hogy őrizgetnie kelljen, ott

 meg igen jól jönne, hogy a másik ember is érezze van aki

törődik ővele. Nem hagyja magára ha bajban van,

megtanítja arra, amin ő már régen és sokszor

túl van, menni előre az úton, hiszen az a sorsa.

Hahó szeretet, látod megbékéltem azzal is, hogy

most is egyedül kell menjek, mert rájöttem van már

bennem belőled bőven. Így tudok oda is adni megint

és újra, s újra, ahol, most éppen a tisztelet hiányával,

learatni szeretnék, azt is, amit nem is ők vetettek.

 Nem tudhatják, a jóérzés hiányától szenvednek,

ők is felnőnek, akik még csinálják a fölösleges

akaratos köreiket. Hiszen szeretet nélkül jó,

minőségi élet nincsen, tegyél érte, hogy

neked, neked, neked is legyen bőven.

Áldjon meg az Isten minden földi

jóval, azzal ami a legjobb nektek.

Éljen a tisztelet és a szeretet,

hiszen a legalapvetőbbek,

aki tud imádkozzon ezért is,

kérlek benneteket emberek.

Hinnye már, ej de kár,

bocsánatot kérni

tudsz-e már.

Ne aggódj,

nem úgy

mondom,

hogy nem

is ismerem fel,

azt az érzést amit

kivált, én is mondom,

nap mint nap többször is,

 a hivatásomban gyakorlom.

Vagy arra gondolsz talán,

hogy

majd

hírül

viszi

azt is, a

jaj de kár,

telemadár.

Nálad van-e

generációs

határ, vagy

úgy tudod,

neked

ott mindent

szabad lett már.

Ha olyat hallasz,

hogy neked azt is

és amazt is szabad,

amivel a többieknek

árthatsz, akkor bizony

nem jó helyen vagy.

Hiszen gyakran esik

meg, hogy az minta

neked, rád ragadhat.

A többieket kérlek,

ne törpítsed le te sem,

csak egyre, a saját szintedre.

Inkább tanuljad meg azt amit,

nem hoztál a születéseddel,

hiszen felfele néző a szem,

felfele fejlődő a lélek is.

A különböző kultúra,

generációs feladat,

egymás tisztelete,

nem ártva, nem is

bántva élnek ők,

egymás mellett.

Ugyan milyen is

lenne, ha minden

egy katyvaszban,

jól kitaláltan lenne.

Egyesek kényére és

kedvére, akkor ugyan

miért születtünk volna,

ennyire különbözően ide.

Egy Haza ez csak egy, mind

megfértünk benne, tedd a

dolgodat a tehetségednek

megfelelően haladj előre.

Ne kelljen megélni azt,

hogy csak számlálnak

bennünket, még a

sorsunkat sem

ismerhetjük meg.

Mindenkinek kell,

egy hely ahol ő is

megszülethet, s az

ő Hazája az lehet.

Az Isten nem

teremtett,

fölösleges

embereket,

mindenki fontos

feladattal jött ide.

Ha tolerancia még

nincs tebenned, hát

 tanuljad, hogy legyen.

Vannak határai is az

„emberesedésnek”,

hogy túl ne menj,

önmagadon sem,

hát ismerd meg, a

generációs jeleidet.

A lelkednek ereje az

a legerősebb benned,

nem pótolható mással.

Aki itt született annak

ugyanolyan a rezgése,

mint az ő Hazájának.

Az érzést is hozza,

mit jelent számára

az a szó, hogy Haza.

Ez lenne az első ami

meg is történhetne

vele, ha hitelesen

lenne az tálalva.

Megvan annak,

 a maga rezgése.

A gyermek csak

kicsi, nem hülye

gyakran tanulni

is lehetne tőle.

Amikor a szép

ruhádat betölti a

 tested, s nincs ott

még benne ember,

akkor tanulni kell.

Egyszer fordulsz

ki, utána nagyon

nehéz lesz majd

visszafordulni.

Meglátod-e

mond, amit

felvállaltál,

az nem csak

munka, feladat

is lehetne neked,

ha felismerhetnéd

abban a tehetséged.

Felismered-e a te

és a családodnak a

generációs jelét.

Látod-e már hol

lehetne nemet

mondanod,

ahhoz,

hogy

még

kezelhető

lenne a sorsod.

Mi a módja annak,

hogyan számolsz el

magaddal, ha feljön

amit

mások

ellenére úgy is

megtettél, hogy azt is

tudtad mit miért teszel.

S egyszer csak neked

is szembesülnöd kell

egy hasonló helyzettel.

A kontrollálhatóról ne térj le,

 ha biztos a sikered még akkor sem.

Ne árts, ne bánts, magadra is vigyázz,

s bármilyen magasságban is, ember

legyél a talpadon, ki ne billenjél tán.

Pedig azt hitted természetes az,

a nagyságodnak tudtad be, az

téged úgyis megóv mindentől.

Addig még kezelhető, amíg

rájössz, milyen nagyszerű is,

egyszerűnek lenni, akkor is, ha

  csábítana a telhetetlenség íze tán,

 másokat eluralhatnál, nem élsz vele.

Mert ha nem nőttél fel még ahhoz se,

kezelni a többieket, hogyan tudnád te.

Megkérnélek, hagyd meg azt amivel ők

megszülettek, fejleszd magadat, hogy fel

 ismerjed, a tehetségükben őket segítsed,

hogy egészséges lélekkel élhessenek.

Ismerem a sorsomat a tenyereimből,

a saját  találmányommal oktatom.

Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó), neked, ha érted,

hogy mindez érted és a családodért.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból,

Online oktatásom, még  nem tanítottam meg

senkinek  sem, az oktatását, tervezem.

+36 30 2470 589 vagy

heringesarpadne@gmail.com

Mindent

idejében

mondják,

tapasztalom az,

hogy igen, valóban

megvan, mindennek

a maga ideje és helye.

Ezért, aki megengedi,

hogy alkoholt igyanak

nála a gyermekek és

amikor azt észleli,

hogy nem tudnak

már járni sem, nem

törődik mi lesz velük,

úgy, ahogy vannak

 őket hazaengedi.

Amit utána

nekik nehéz

lesz követni,

maradandó

lehet annak

is a ténye,

hogy nem

emlékeznek

abból semmire.

Viszont nagyon

rosszul érzik

 magukat utána

a saját bőrükben.

S majd egyszer

csak bevillan,

minden ami

történt velük.

Ne legyen senki

sem nyugodt, ha

bármi olyat tett,

készüljön fel rá

vállalnia kell annak

a felelősségét ám,

időben szembesíti

őt is vele az Isten.

Tégy érte, hogy

tiszta legyen a

te lelked, a szíved,

gondolkodó agyad,

az ember minden

körülmények között

emberséges marad.

Tud-e vajon

nyugodtan

aludni az,

eszébe jut-e,

 hogy nem tett

értük, pedig ő

tehetett volna

 akkor őértük is,

hogy ne legyen

olyan emlékük.

Gyors pörgésben,

a jó energiákban

vagyunk íme 3 éve,

rosszalkodhatsz,

csak ott lesz igen

gyorsan a tükröd,

bele tudsz-e nézni.

Megelőzni, megelőzni,

megtanulni toleránsnak

is lehetne abban is lenni.

A sors forgandó,

azt is tapasztalom,

amit elkövettél tudva,

mit teszel, azt odateszi

neked is okulásul az Isten,

tanulj senki sem tökéletes.

Amit teszel mások ellen, magad

ellen is teszed, majd észleled, ha

holnap ott van veled szemben.

Mindezeket azért, hogy

jól gondold meg és ne

legyél felelőtlen te sem.

Ha nem figyelsz arra, hogy

hol vannak a határaid neked,

magad ellenesnek is érzed, amit

a többiek ellen természetesnek

érzel, hiszen úgy tudod teheted.

Ha túl sok minden jön fel hirtelen,

fordulj oda ahol az Istennek a háza,

csak találsz valakit, aki segíteni tudna.

Változunk mi mindannyian és gyorsan,

tanuljuk azt amit addig nem tudtunk, a

 megelőzésben, mi már jól otthon vagyunk.

Nem különb senki senkinél, a saját sorsát éli.

Legyen ez a nap szép, mosolyogjon ránk az ég,

kívánok mindenkinek szép napot és jó szerencsét.

Mi mennyit ér,

az ami neked

fontos,

azt

más

miért

értékelné

fontosnak,

ha számára

ismeretlen az.

Minden sors más

és vannak amik

hasonlóan,

azonos

időben

zajlanak.

Ők, ha

találkoznak

meglepődnek,

hogy mennyire

hasonlóak azok

a történetek,

hogy az

egyikük

éppen túl

van azon,

a másikuk

meg ott van

a küszöbén

 már annak.

Így aztán,

van is miről

beszéljenek,

jól érzik

magukat.

Megvitatják

a dolgaikat,

nincsenek

egyedül

abban,

úgy

érzik

figyel

valaki

rájuk,

s attól

jó napjuk

is van nekik.

Megbeszélni

és nem kibeszélni,

árulni, de nem elárulni

azzal azt ami méltatlan

lenne önmagadhoz.

A fiatalok annyira

sokféle katyvaszt

látnak, hallanak,

amit feltaláltam

tartást adhatna

nekik, de nem

is tudják azt se,

hogy létezem.

Így aztán bárki,

akihez küldik

őket, össze is

szutykolhatja a

 tiszta lelküket.

Arról már nem

beszélnek, hisz

szégyenlik, hogy

az megtörténhetett,

hogy oda belementek.

Nem könnyű ez a rajzos

tréning, biza erős agytorna,

de a bugyrokat megnyitja.

Azt elvégezve, ha addig

nem tudott, tanulni fog.

Rátalál a saját útjára,

a sorsát tartásosan

felvállalva csinálja.

Nem kell már azt is

titokban tartania,

ami nyomasztja.

Kinek tudod

elmondani te

mondjad csak,

ki az akire te

hallgathatsz,

aki megtartja

azt, a számodra

fontos dolgaidat.

Mennyire fontos

a bizalom, s kiben

tudsz megbízni,

vagy az mindegy

csak kitudjad ott

azt magadból beszélni.

Azt a tanácsot kaptam,

hogy ha nem

akkreditáltatom

a tanfolyamomat,

akkor mehet minden úgy,

ahogy addig, nem piszkálnak majd,

ezért meg amazért az engedélyért,

hisz nem leszek benne a fontosban.

Mondjuk lediplomáztam 1999-ben,

olyanom is van amit nem várnak el.

Másik lehetőségről nem beszéltek.

Mindent végigjártam, kerestem a

megoldást, de nem leltem meg, ha

valakinek van információja erre,

jó lenne, ha közreadná láthatóan.

Valószínűleg nem egyedül vagyok én,

ebben a megoldás nélküli helyzetben.

Azután meg észlelem ám, látom,

ihajja, azt a, nahát, uram Isten,

kik vannak ott mint fontosak.

Hallom, látom a mondataim

ott is használva vannak, hát

itt már minden mindegy, a

tiszta és a katyvasz, egybe

mégsem mehet, mert ez itt

a  sorsa ám valakiknek, hahó.

A ló ha vak is, hallja ám ezt itt,

tartsad annak a ritmusát, mert

ha nagyon eltérsz tőle levethet.

Ne mondjad azt a fiataloknak,

hogy a spirituális dolgok, azok

nincsenek, amikor ennyire

érdekli őket, azok adják át,

akik azt a gyakorlatban is és

naponta tisztán gyakorolják.

Mert az, nem mindegy, hogy

 milyen kezekbe kerülhetnek,

a zsengék, kontrollálhatóak-e

azok akik hirdetve bevonzzák.

S mi lesz majd, ha kérdeznek,

 ugyan te meg milyen módon

magyarázod majd el azt is,

a sok hamisat a tieidnek.

Jól megcsinálták, előre

kidolgozták, ki mehet,

ki meg nem is lehet.

Gondolom jó nagy

számban ontják

kontrollálatlanul és

nagyon-nagyon bátran.

S hiába látszik az nyíltan,

hogy az lehetetlen, amit

csinálnak és tudásként ott

bennük nincsen láthatóan.

Mondjuk bizony meg is

járhatna a dicséret

azoknak,

akik

így

beállították

őket, adják

azt a formát is

majdnem, amit el

 akartak érni velük.

Remekel a hamis is.

A tapasztaltak

meg pontosan

tudják, hogy az

csak a látszat,

összeollózott,

innen-onnan, jól,

össze kotyvasztott.

Mondjad köztetek,

naprakészen most,

tisztánlátók, miért

nincsenek, csak

nem azért

mert nem

hiszitek azt sem

hogy egyáltalán

léteznek, hahó.

Na nem azokra

utalok, akik a

médiából

láthatók

által

képzik

magukat.

Hanem azokról,

akik már ott tartanak,

valóban tisztán is látnak.

Lehet viccel is elbliccelni,

mindezeket, inkább meg

lehetne győződni arról,

hogy vannak ilyenek.

Komoly létszámban

vannak a látszatosak.

Szaladtok messzire,

miközben itthon is

vannak már olyanok,

akik felfejlődtek oda.

Úgysem tudod már te

sem ráhúzni azt, ami se

ott sem itt nem működik.

A múlt elmúlt, mire te

kigondolod, a jelen is,

a múlt lett a mostban.

Az első hét évemben

igen sok ember jött,

akik azóta jól ki is

fejlődhettek, ki

miben éppen.

Itt vagyunk

gyors pörgésben, s

ahogy sokszor látszik,

egészen nyugodtan, azt

csinálják, a szerint ami,

már rég elavult, nem

működik, mert lehet,

hogy amikor ott és

valahol igen messze

volt csak lehetőség,

arra meg amarra, na

most megérkezett, s

 itt ontja azt is, ami

igen megtévesztő.

Gondolom jó pénzért,

ha meg nagyon kevésért,

akkor még nagyobb a baj,

hiszen odamennek, egymást

viszik bele, várják a csodát,

s talán soha meg sem

tudják, a csoda ott

bennük van.

A szívességükben,

a lelkességükben,

a tiszta gondolatuk,

a legjobb kontrolljuk.

Nem engednek be már

10 éve annak, amióta

vegetálok csak, s arra

leintve helyzetbe

hoztak,

hogy

ne is

lássanak.

Ne tudják

meg, mit

találtam a

22 év alatt fel.

Hát így jártam,

a kisember, aki

otthon van a

nagykabátban.

Hiszen ijedtemben

kiszaladtam a Világba,

pedig el se hagytam

a Hazámat, a házat.

Most itt tartok,

azzal, hogy itt

beengednek

nem számolok.

Gondolom nem

láthatnak engem, a

 turisztikai térképen.

Tán csak nem azért,

mert hamar kiderülne,

hogy hamis a hamissal,

kézen fogva lejáratják,

ezt a csodát, a Hazát.

Ha élőnek láttatják,

a hót energiákat, a

negatívat erősítve

nagy lesz a bánat.

S azzal igazolják is

az igazságaikat.

Az élet élni akar,

a tiszta vonzza a

tisztákat, öröm is

legyen, ne csak a

rárakodott bánat.

Egyedül megyek,

haladok ahogy

lehet, tiszteletben

tartva minden lépést,

amit most megtehetek.

Így, teszem azt

amit az Isten adott,

föstök, írom azt amiért

felébredek, hogy írjam le ide.

Oktatom azt amit a várakozás

gyümölcseként, én magaménak

tudhatok, amit ha jön egy alkalmas

ember arra, s jó kezekben lesz nála, el

is adok. Nem fontos, hogy birtokoljam,

az már megvolt, inkább fontos, az hogy

segítse az embereket a tisztaságukhoz,

az önismerethez, a valóságos élethez.

Kézzel foghatóan láthassák, olvassák,

a saját tenyereiket, legalább minden

családban legyen egy, aki tanácsokat is

tisztán ad, ha igénylik és kérik rá a többiek.

Nagy gond az egyszerűen nagyszerűeknek,

hogy ezt is mások oldják meg, azok akiknek

fogalmuk sincsen, mit jelent az, ebből élünk.

Ők csak a nagy üzletet látják ebben is mint,

minden egyébben, pedig ezt nekünk adta az

 Isten, hogy a minőségünknek megfelelően,

tegyük azt amiben mi tehetségesek vagyunk.

Viszont nem biztos, hogy van jó üzleti érzékünk,

de attól még, azok vagyunk akiknek látszunk,

az egyszerűségünkben rejlik a nagyságunk.

Mindenki hozott valami fontosat, ez a Hazánk,

ha mi is beletehetnénk a tudásunkat, azzal, biza

sokaknak és a családoknak az életét mentenénk.

Mert meglátva feltaláljuk magunkat abban is ami

mások számára még most nem is látható.

Szombatonként 10-12 vagy 14-16 között,

a kezdés előtt 9.30-ig,  bejelentkezéssel.

Magyarországon, Pakson a Hergál

Házban, vagy online megtervezve,

ha bárhol is élsz a nagy Világban.

Tisztelettel:

Adjon az Isten minden földi jót,

mindenkinek abból, ami neki a legjobb.

Mond, a lelked vágyát ismered-e,

s azt tudod-e, hogy a szíved,

a ritmust ahhoz,

miért

adja,

vagy épp,

nem adja

meg neked.

Ha magad

szerint nem

is tervezel,

hát mit gondol

majd arról a te

józan eszed.

Megsajnál tán,

azért mert,

a szinteden

akkor éppen

magad vagy

és ellened

cselekszel,

azzal, hogy

többre vágysz,

pedig már elérted.

Na ez a legnehezebb,

felismerned, kész a mű.

Önmagadat akkor

meggyőzni,

s ha kell hát

legyőzni az a

 legteljesebb.

Amikor a

családodat

elhagyod,

mert úgy

gondolod,

hogy az a

másik jobb,

s mindent ami

addig volt,

megvonsz.

Kibillented

a biztonságból

a saját gyermeked, s

 az anyját is ő előtte

alázod, hogy az se

maradjon biztos pont.

Akkor milyen energia

mozgat téged mond.

Az egész addigi életed

ott akkor le is rombolod,

mond mi adja neked az

alapot a továbbiakban, a

 hozzád való bizalomhoz.

Van-e akkor neked igaz

 barátod, aki azt mondja,

ne tedd, mert magadat

járatod le azzal.

Már nem a régi

megbízható vagy.

Akkor miért nem

kontrollálod jó-e,

amikor a döntést

meghozod,

vagy a

döntést

sem te

hozod.

Akkor

meg

ki éli

meg

helyetted

a saját sorsod.

Mit hagysz jó

mintának a te

sarjaidnak, s

mit amikor,

a lépésedre

nincs igazán

magyarázat.

Készen vagy-e

arra, amikor

a nagy

feladatot

elvállalod,

vagy csak

a kiemelkedés

erős vágya ami

vonzott ahhoz.

Tudod-e, hogy

a lelked adja

az impulzust

a szívednek,

s a gondolkodó

agyad dönti el,

azt, hogy mi jó,

akkor abban

neked, hiszen

akkor teljesedsz.

Ha hiányos a

” Hármasod”

akkor biza,

a gond meg

vissza is csurog.

Jönnek az ismétlések.

Amikor túl gyorsan

szeded a célod felé

a lábaidat és nem is

kontrollálod a saját

utadat, bizony az

könnyen

mellé

vihet.

Aztán

majd a

visszafelé

úton meg

evickélhetsz,

mert megkapod

mindazt a nehézséget

amit addig elodáztál,

azzal, hogy könnyebb

utat választottál annál.

Mint amit végigtapasztalva

már lenne rálátásod arra,

meg amarra, tapasztaltan,

ritmusosan haladhatnál,

s nem a gondoktól csak

vánszorogva haladnál.

S mond, ismered-e

a megcsináltam

állapotodat is,

vagy csak azt

halmozod, ami

mindig is ott volt.

S lassan módszeresen

üresedik ki az életed és

pont akkor, amikor azt a

jelzést kapod, hogy haladj

tovább, annál amiben vagy.

Hiszen kiteljesedett az már

nem ad, hétköznapivá vált

számodra, s te is azzá válsz,

mert nem látod tőle azt ami

a soros feladatod lehetne,

ha észre is vennéd végre.

Ismerem mint a tenyeremet,

stabilizáló tréning igényeseknek.

Akik már érzik a hiányát mindezeknek.

Bejelentkezéssel, Magyarországon, Pakson

a Hergál Házban, online ha kint vagy a Világban.

Szombatonként, 10-12 vagy 14-16 óra között,

neked akinek már van rá igényed, ne rontsd

 el az életed, mert a saját sorsod felismered.

skype julamami.julamami, +36 30 2470 589

Ha úgy döntesz, egyedül tanulod a rajzos,

általam feltalált oktatási anyagot,

 a saját sorsodra szabom azt.

Aközben oldod is azokat,

amiket fel nem ismerhettél

előtte, de már alaposan nyomtak.

Tüske a családbarát, minden jelenlévőnek felkínálja a labdát.

Igyekeztünk a nagy melegekhez igazítani a frizuráját,

mivel nagyon izgatott volt, vártunk kicsit hát.

Tisztelettel:

A múlt már elmúlt,

a mai nap is itt van,

mondjad hát tegnap

gondoltál a mára, a

 most értő pillanatára.

Az élhető értelmét az

életednek kerested-e,

figyeltél-e másokra,

az ő pillanatukra,

a következő,

s az azt követő

nap fontosságára.

A holnap a küszöbön

úgyis megvár majd,

az egész életünk a

döntéseink sora, s

az majd felül is lehet,

megint és újra bírálva.

Legyen mindenkinek az

 élhetőségünk hasznára,

 ésszel, tisztán és át is látva,

a lehetőségeink Hazája, ne

csak a sajátjaikról szóljon a jó.

Ne keseregni tanítson, ebben

 jól kellene érezzük magunkat,

ez a Hazánk, ide tettük a jót és

a szépet, ugyanazt kapjuk meg.

A szép jövőben is hinni,

életszerűen átérezve élni,

gondolkodva döntést hozni,

meglátni a hétköznapi

és a mai csodát.

Különbözünk,

a többiekre is

figyelve élünk,

nem bántunk,

nem ártunk,

hisz hatással

vagyunk mi is,

mindannyian és

nemcsak egymásra.

Tesznek jót és szépet,

nem szürkülnek el,

az emberiesek.

Akik értékelve,

a minőségre

is figyelnek,

tisztelettel,

szeretetben is

élhessen a Hazánk

és az egész nagy Világ,

kérlek Isten, figyelj reánk.

Mond miért,

nem érzed,

miért nem látod,

miért nem hallod meg,

azt amivel születtél, ott van

benned, a gyermeki éned is,

a lelkedben, a szívedben,

 a gondolkodó agyadban.

Adja a jeleket, érezteti

veled, hogy mi jó neked.

A felelős felnőtt énedhez

mond mikor nősz fel, amit

te nem csinálsz, azt mond,

másoktól miért várod el.

Van-e amiben hiszel,

van- e olyan aki

számodra

hiteles

 lehet.

Vagy csak

magadból

indulsz ki,

s azt hiszed el,

ami jó neked.

Ami nem jó

azt vigye el

nyugodtan

a kánya, ne

zavarjanak

téged azzal is

 kevés időd van,

hogy tapasztalj.

Mond, láttad-e,

olyan gyermek

szemét, amikor

ráébredt,

nincsen

segítség.

Mások

mondják

meg azt,

mi jó neki,

nem kap mást

eszi nem eszi.

Hagyod kiemelni

magad fölé, ihajja

magasságba, nincs is

kontrollod ahhoz se,

azt is megmutatja ám

az ijedt arcvonásod.

Tisztelni nem tudnak,

lenéznek a szintedre

azt te is látni fogod.

Mond tudod-e,

hogy a túlzások

ártanak, azoknak

is akik kapják azt,

s ott is, ahol annak a

 hiánya nem a látszatos.

Mond akik ide születtek

azok miért nem fontosak

annyira, hogy ők lesznek

akikre számítani lehetne,

ez maga az egész, a Haza.

Miből ad majd a gyermek

ha felnőtt, ha azt amit

elvársz tőle, ő nem is

látta, nem is tudja.

Mond tudod-e,

hogy te vagy

a mintája.

Hárítasz

akkor is,

máskor is,

ha nem bírsz

el a feladattal,

ráhúzod azt másra,

menjen ő cipő nélkül

a tarlón az éhesek báljába.

Majd leszel a kritikusa annak

ami nem jött össze másoknak,

s nem is látsz hozzá, jó az neked,

ha mások kárából megtanulhatod.

A jót, a szépet, a látványosat fel is

vállalod, ne mondja senki neked,

hogy nincsen felelősségtudatod.

Múlt nélkül nincs jövőd, vállald

fel a múltad, hogy jövőt építs,

a sokféle tapasztalatod segít.

Honnan jöttem, hova tartok,

mekkora utat tettem meg én

ahhoz, hogy tapasztalt vagyok.

Nem válogathattam én, ha csak a

rossz jött, megéltem, hogy legyen

majd utána szép jövőképem nekem.

Újraterveztem és megint terveztem.

Nem adtam fel azt amiről tudom, ez

az én sorsom, megtettem érte sokat,

hogy a megérdemelten jóig el is jussak itt,

a saját Hazámban érezzem megcsináltam.

Nem várok én senkitől semmit sem, csak

kérlek benneteket, több gátat ne vessen

már elém senki sem, hiszen jó ideje már

csak ismétlem, el kellene már jutnom,

oda ahol az a jó és szép rám vár rég.

Megtettem érte minden szépet és

jót, hogy amit beletettem ebbe a

valóságos, emberies életembe,

legyen az alapom nekem ahhoz,

érezzem magamért is tettem.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” tréning neked,

aki már érti mire lesz jó az,

hogy ő maga adhatja majd.

Tudva, hogy mit mond ad

tanácsokat is, ha kérik

rá, megtisztelve őt

azzal meg is teszi.

Bejelentkezéssel

szombatonként,

9.30 időpontig.

Az oktatás

10-12,

vagy

14-16,

időpontokban.

+36 30 2470 589,

julamami@gmail.com

Oktatás Magyarországon,

Pakson a Hergál Házban, vagy

online ha kint vagy most a Világban.

Szeretettel.