Látszik már ami látható, nem váltott szintet, mert nem volt motivációja, lehet, hogy többet ért el, mint amiről valaha is álmodhatott volna. Oktatás közben szoktam használni a nagymágnes kifejezést, a hatására utalva. Tudás nélkül már nem élhető jó minőségű élet, hiszen két oldalunk van. A racionális énemet most igyekszem megismerni, mert nekem is van olyan. A lelkes, szíves, gondolkodó énem adta tehetségemmel, jutottam el odáig, hogy a hivatásommá lett. Az, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., azt is tartalmazza, vissza az eredőhöz. Nem mindenki vállalta fel, mert azt gondolta, hozzá méltatlan, hiszen magas végzettsége van. Mások meg azt kérdezték, itt mindenki ilyen kicsi lesz. Az egyszerűségnek a nagyszerűségét kapták, mint útmutatót, hogy így is lehetne élni. Betartani azt, amit a saját belső kontrollunk jelez, hol vannak a határaink, ahhoz, hogy végleg ki ne billenjünk. Amikor az egyik oldalunk felé teljesítettünk, a másikról nem szabadna elfeledkeznünk. Mert a gondolkodó agyunk megkéri azt ami jár neki, a napi sikerélményünket, használja arra, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Nem szükséges aggódni, nagyon nehéz megtanulni, akkor, ha a racionális én már telítődött, mindenféle túlzásokkal, nem is fogadja be, inkább marad a megszokott, jól beváltban. Erősítve az akaratát, nem riad vissza attól, hogy csak neki lehet igaza. Mivel lehetnek sokan, akik elérték a legfelső szintjüket és nem váltottak, a saját idejükben. Gondolom, majd megoldják, hogy ki legyen az, aki megmondja, azt, hogy hol érvényesíthetik a jól kifejlett akaratukat. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, ha időben, a helyén hangzik el, az még nem ártott meg senkinek. Hátha megtetszik néhány embernek és a gyakorlati életükben, ők is alkalmazni tudják. Rájönnek, tisztelettel, a saját sorsukat élve, a lelkiismeretük szerint is, elégedettek lehetnek. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné ( Julamami ). Szeretettel.
Tiszteletem, 2022. évben, magamat igyekszem, minden a hétköznapokban, ártótól, átélve, megtapasztalva is, megtanulni megvédeni. Nem akarok csúnyákat mondani, nem illik hozzám, hát igyekszem kikerülni minden olyan negatív hatást, ami kihozná belőlem, azt, amit ha nem mondanék ki, mint ártó energia hatna rám. Mond mit tettél, meddig mentél, amikor a falig értél, elhitted-e, hogy át tudsz menni rajta, majd az elvárásod által valaki, azt is megoldja. Bezsákolod mint sikeredet, hiszen, ahogy látszik, már mindent birtokolhatsz. Hallotta-e valaki is, aki tán szólni merne, oda mondhatná, siralmasan néznek ki, az emberekből sokan, a hétköznapi életüket élve. A tapasztalatom szerint, a gondolkodó agynak, napi szinten, sikerélményre van szüksége. A pénz tengerek megadják-e a motivációt, a széphez a jóhoz, nem tudom, azért teszek, amikor lehet, hogy legyen nekem, emberi tartást adó tartalékom. Birtokolni is születtünk mindannyian, ott van az emberek tenyerében a jele annak is, na meg az is, amikor túlzásba esne. Azt szoktam mondani olyat látva, hogy tán nem kéne. A gyermekeknek, a korosaknak van-e sikerélménye, hiszen hirtelen változott meg minden, nem lett előre bejelentve, nem készülhetett fel, senki, a hirtelen jöttre. Én magam, éppen ott tartottam, hogy tán van remény arra, hogy a csoportos oktatásomat elindítsam, na ebből lett számomra, az ismétlés, amiben várakozom több mint, tíz éve. Az erre vonatkozó reményem, meg elbujdosott valahova, szégyenkezve, azért várom, hátha megjön, mindent nem tudhatok, hála Isten én sem. Akik felvállalták, tán már sok éve készülődtek erre, nem érdekelt az senkit se, hogy hány ember üresedik ki, mert az addig felépítettjét, nem tudta befejezni. Motivációt a változáshoz, hirtelen nem volt honnan meríteniük, át sem láthatták, mert adott az számukra, hogy átformálhatnak mindent, ami nem hozta meg a kedvezőket. Nem hagynám el a Hazámat, kitartottam mellette, a sok engem megtisztelő ember által, Hazaszerető lett belőlem. Nem mondták, senki sem merte mondani, hogy vagyunk itt még sokan életben. akik nem várunk mást, tennénk a dolgunkat, gyakorolnánk a hivatásunkat. Hiszen nem mindenki tudott adni jólétet, a gyermekeinek, pedig az adott lehetett volna, mert odáig értek, a sorsukban esetleg. Ugye nem leszünk sorstalanná, akkor is, ha mindent megtettünk azért, hogy a jó sorsunkig elérjünk. Emberségesen éltünk és élünk, sokat tapasztaltak lettünk, érveink vannak, mert a hivatásunkra rátaláltunk, a tehetségünkből igyekszünk megélni. Amit feltaláltam, azt mutatja meg, hogy mindenkinek két oldala van, amit tükröz az arra utaló énje. A lelkiismeret piszkálódik, jelezget, nem hagyja abba, azután egyszer csak rámordul, pont akkor, amikor a legnagyobb hibáját követné el, a könnyű mellett döntve. Aki ebből már jólétben él, helyettem, kiszabva, esetleg, egy – egy apró részletet belőle, örüljön neki, ha még szégyellni tudja magát érte. Átadnám, a feltalált oktatásomat, oda, ahol értően tudják, mit is találtam fel, ezzel. Ha tudnák mi mindent képes bennük, a sorsuk megismerése által, a helyükre tenni, sietnének az online oktatásomra bejelentkezni, Az egészséges egyensúly megtartható lenne, ha nem nagy a kimozdulás tőle, visszarendezhető vele. Ahhoz képest amit tettünk, a Hazánkért, jót és szépet, nem jó életminőségben éljük, azt amit, akkor lehetne, ha amit a Hazánkhoz adtunk, a jóból és szépből, ugyanazt vissza is kapnánk. Nem várunk mást, de azt sem szeretjük látni, ami nekünk jutott itt, a szeretett Hazánk helyett. Nem mondhatja oda senki gondolom, nem merné felvállalni, hogy ezt nem szabadna velünk tenni, mert kipusztulhatunk, mint nyáron a hóvirág. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, kezdjük el feltölteni vele, a következő hegyet. Hátha divat lesz belőle, mert rájönnek, miközben bocsánatot kérnek, megszabadul egy tehertől, a lelkiismeretük. A feltaláltamban benne van, az is, hogyan tudnák megoldani, azt, jól, akik, arra már emberileg éretten látnak hozzá. Na mögötte van ám, a sikerélménye, a szintváltásnak, a biztos lépése, amihez szükségük volt, annak az átélésére. Szint alatt, nem kaphatja meg a kellő tiszteletet, amit úgy érez, hogy megérdemelne, hiába na, átélés nélkül, emberesedés nélkül, nem megy. Tiszteletem. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. heringesarpadne@gmail.com, +36302470589 által. Szeretettel.
2018.11.24.
Van-e, belső tartás, méltóság,
vagy csak mások után kullogás.
Van, amit, tudásként hoztunk,
van amit szükséges tanulnunk.
Ahhoz, hogy megértsük, a
miérteket, napi szinten,
fejlődnünk szükséges.
A gyermekednek, nem a
kritikusa, a szülője vagy.
Tanuljál hát, gyermekül,
boldogulni a “mostban”,
ne élj, álmodozva, ah.
Meg se értés, csettintés,
utánzás, ha, úgy sem
lehet kontrollálni, ah.
Azt a, messziről jött,
milyen csudás, ah,
az ismeretlen
varázs, hinnye.
A valóság az más.
Hatások innen,
mondvacsinált onnan,
hozzáértés nélkül,
mintának
lenni,
na
az
meg mi.
Megoldatlan,
félmegoldások,
lefegő hatások.
Látod, de
megoldani
nem tudod,
nincsen
hozzá,
forrásod.
Van amit
szabad, mást
meg nem, a
rálátás hiánya,
összecsipegetve
abból, ami van, na
minek neveznéd, ah.
Van egy általam rajzolt,
tisztelettel ajánlom hát.
Általános műveltséget
nyújtó ” Tenyérolvasó”,
önismeretként oktatom.
Ha nem tervezel, mihez
képest haladsz-e és hova tartasz.
Ha valami elindul, hinnye, az akkor is végig
fog menni, ha nem látja azt, nem kíváncsi arra már senki.
Másra váltotta, unatkozva, fel és nem megoldotta, hinnye.
Jó emberismerőnek tetszik-e lenni, a régi sémák szerint, ugyan,
hogyan lehet a jelent működtetni. Közben haladt fejlődött minden,
a legkönnyebb, hozzáértés nélkül, vélt hibákat keresni, hinnye.
Ami elmúlt, az kézzel foghatóan, már nincsen, akkor, miből lehet
ahhoz, miérteket, motivációkat meríteni. Merre fog az, a valóságtól
eltérni, milyen irányt fog venni, ha alapja nincsen, mire tud építkezni.
Jól kitaláltan, afelé terelve, majd lesz belőle valami és azt meg, minek
alapján, lehet kiteljesíteni. Miért nem lehet, a tapasztalt, összeállt,
itt feltalált, átlátható tudást, sokaknak rálátással, megismertetni.
Miért csak a régit, de itt, nem eredményesen működőt
lehet, a felszínre hozni, a hasznukra, közzé tenni.
Túl sok a miért, kevés a valóságot tükröző,
hétköznapi módon is működő válasz.
Ah, az emberek lelke meg kornyad.
Mond mikor és miért látogatod
meg, a régen látott szüleidet.
Felteszed-e a válasz nélkül
maradtokat, még időben.
Addig, amíg van válasz.
Lelkesen, szívesen és
gondolkodva fontos élni.
Tisztába vagy-e, azzal, ki mit
és miért úgy cselekszik. Honnan
jönnek a hatások, miért az fog meg
és miért nem mások felé fordulsz most.
Tudod-e, hogy addig, amíg valami miatt, el
nem romlik, mindenkinek van belső kontrollja.
Tudod-e, hogy minden hat mindenkire, csupán az
a különbség, hogy ki, mikor, miért akkor fogja fel.
Szükség lenne, a szintek közötti fordítókra, azt a,
jó hatással lehetne legalább egy, minden családban.
Várom, az arra érett rálátót, aki megvásárolja, a
védjegyes oktatási formát, amit magam találtam fel.
Nem élhet, mindenki ugyanakkor, nem törlesztheti, a
generációs feladatát, sablonban, egy időben, ugyanúgy.
Mind egyenként, máskor, máshol, másféle módon éljük meg,
az oldásokat is, a megoldást is magunkban hordozzuk. Eljön,
az a pillanat, amikor váltani szükséges, hogy be ne szoruljon a
lélek, meg ne szűnjön a lelkesedés, a szívesség, nem kötelesség.
Ha nem használod, az intelligens agyadat, nem fejlődsz, senyvedsz.
Másokat utánzó, okoskodót utánozva, leépülve várod a megoldást.
Kitálalsz, előjönnek, a múltbéli fel nem dolgozottjaid, na azzal meg,
mit kezdesz, ha ahhoz nem értesz és mégis csinálod, felelős vagy.
Majd felhalmozódik benned, feldolgozatlanul marad, azzal
meg mire mégy, ah, az elmélet, az nem a gyakorlat.
Kérem ne olvassa el, ha nem szeretne tudni arról, hogy Heringes Árpádné ( Julamami ), szerintem, van-e dolga azon kívül, hogy úgy érzi megjár az, ha ünnepli már, a hétköznapjait is. A 2022. évben, a tudás általi érvek nélkül, hitelesen jól működni nem lehet. Meddig bocsáthatod meg magadnak, hogy nem haladtál, se nem fejlődtél, csupán a jó életminőségedre vártál. Hol vannak az emberséges határaid, a túlzásba vitt, igazságérzeted okán, mikor lépsz mások hatására, egy teljesen új életformára váltva, anélkül, hogy ahhoz, a megfelelő tudással rendelkeznél. Ad-e tartást neked az, hogy tudod, adni születtünk mindannyian és az elfogadást is időben teljesíted-e, a sorsodnak megfelelően. Tudod-e mi az amit szükséges lenne, generációsan megalapoznod a következőknek, önmagadhoz képest. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatásom. Szeretettel.
Emberünknek fontos a szabadság érzete, anyai ágról várják többen, a magzati szakaszában látható. Egy domináns ember is jelen van, aki meghatározza az életét, egészen addig, amíg megismeri a párját. Ami által, a saját sorsára találva, el tud térni és sikere alapjává lesz az, hogy gyakorolja a toleranciát. Heringes Árpádné ( Julamami ).Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Nem engedtem meg senkinek sem, a használatát, Julamami védjegy, úgy tudom, hogy a nevemre került 2010. évben. Mint, ahogy a webtenyer honlapom. Igen tudom, most már, hogy valószínűleg, többen is meggazdagodhattak, az online világban való, ismertségem által, mert nem szólt rájuk senki sem. Hiába volt, a 28 évem, az aprópénzes nyugdíjamhoz szerettem volna kiegészítésül pénz keresni a tudásommal. A videóimnak a száma, több mint 600 a YouTubon, az is a nyugdíjam kiegészítésére szolgálhatna. Használták nyugodtan, a Julamami védjegyet, ki tudja hányan, a lehetőségem lett oda általa, tán nem is tudták, kárt okoznak ezzel nekem. Meg is vehették volna, de minek, hiszen, inkább csak kiszolgálták magukat és ki tudja, mi minden volt mögötte. Sokszor írtam le, hogy a Julamami védjegy, újra, Heringes Árpádné tulajdonom, hiszen megvettem, Jula ahogy apám hívott és mami, ahogy a gyermekek, ( ki tudja ), most már, hogy ki mindenki használhatta. Az internet világa úgy is rögzítette, a látszat az volt, hogy nem vették komolyan azt, amit feltaláltam, a saját szülőhelyemen, sem. Nem érdekelt az senkit sem, mással voltak elfoglalva, gondolom, csupán a meggazdagodás győzelmével. Talán nem tudják még, ahol nekik úgy tűnik, hogy elérték, győztek. Másoknak az volt, valamikor régen, az első lépcsőfok, a generációs törlesztésükben. Az apámnak tartozom ezzel, hogy nem engedhetem, megtörténni azt, ami által, a szélhámosok rászedték őket. Az adott szó és a munka becsülete fontos nekem, se szívességet, sem ajándékot nem fogadnék el. Mert az nagyon drága tudna lenni, ha nem tartják be, az adott szavaikat és mások meg arra alapoztak. Szinte még gyermekek voltak, nem figyelmeztette őket senki sem, hogy érjék be, azzal amit anyám örökségeként kaptak. Az apám öröksége, oda lett, a szüleinek a meggondolatlan válásával. A szorgalmukkal úgy is idejében előre juthattak volna, hittek azoknak, akik rábeszélték őket, az örökséget, majd ők meg fogják sokszorozni. Sokat tapasztaltan tudom, nem lehet mások által, a megszokott biztonságot vissza rendezni mert nincs benne, a sorsukban, el is veszítettek mindent. Akik rászedték őket, önmagukhoz képest, látványosan, hirtelen gazdagok lettek. Megszülettem, orvosi javaslatra, hogy anyám enni tudjon, mert lefogyott csontsoványra, azt mondta az orvos, hogy szüljön gyermeket. Mire megszülettem, már albérletben éltünk, a sokadig gyermek voltam, hárman voltunk, a szinte gyermekkorúaknak, velem lett még egy gyermeke, a nagy bánatuk, nem múlt el. Az apám elvitt bennünket, oda ahol a sarokházban vendéglátó egység is volt, úgy zokogott, hogy rázkódott, mind a két munkától erős karja, vele együtt mi is. Sírva mondogatta, ez itt a miénk lehetne, ha nem válnak el a szülei és nem segítenek tönkre tenni sokan, azt amit, annyira irigyeltek tőlük. Az volt a boldogulásuk, össze illő pár voltak, az apám volt az egyetlen gyermekük, a jólétből egy reggelre, nem maradt semmi se. Nem bocsáthatom meg, inkább az oktatás által elmondom, van sorsa mindenkinek. Sok – sok arra érett embernek, hiszen szegénységben éltünk, szakadásig dolgoztak mind a ketten, hogy megéljünk. Hát amikor már a hivatásomban ott tartottam, tudtam, ezt megoldom, hiszen tudom, mi miért és hogyan történt. Nem ártani születtem, hát kivártam, minden pillanatát, az apró lépéseimet is mind megbecsültem, ha haladni, fejlődni tudtam. Az Isten megengedő volt számomra, hogy a sok engem megtisztelő embereknek, az érkezése által, megtapasztalhattam és lerajzolhattam összefüggésében, az oktatási formáját, annak amit feltaláltam. Át kellene adnom, érthetővé fogalmazva, megértetnem, mindazokkal, akik azt hiszik, hogy ami nincs benne a sorsukban, az is az övék lehet. Pedig van az úgy, hogy két, három generáció is szükséges ahhoz, hogy a helyére álljon az egyensúly. Az szétválásuk után, az egyetemen oktathattam és az abból lett akadémián, kitűnő megajánlott nemzetközi diplomát kaptam, 1999.-ben. Tudták, hozzáértők voltak ott, hogy a tizenötezer emberrel, való találkozás, bizonyította addigra, hogy tehetségként hoztam, ami már a hivatásommá lett. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha éppen elérek most oda, hogy megértsék az értők, a sorsomért teszek, hogy sorstalanná ne legyek. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. heringesarpadne@gmail.com
Ezt a logot egy nagy tehetségű ember rajzolta, csak nekem, nem mások kénye kedvére készült el. Ez itt az enyém, ne szólgálja ki magát senki se, ne szélhámosodjon ezzel, mert ha lehet is, az attól még nem az övé! A hatvanezer sincsen, nyugdíjamból spóroltam őssze és segített benne, akinek az a feladata volt, mert úgy érezte. Kérem kontrollálja valaki, hogy ebbe ki nyúlhat bele! Julamami védjegy, Heringes Árpádné nevemen van 2010. év óta. Nem szerkeszthetem, mert valaki kitörli és nem menthetem, mert nem engedi. Ez itt az én Hazám, ide szült az anyám, itt nevelődtem az apám árnyékában és teljesÍtettem, mindazokat amiket a szüleimtől elloptak, sosem kaptak vissza semmit belőle. Hát el a kezekkel, a sorsomtól, vagy akkor tudjon róla, hogy átveheti és viheti helyettem, amit itt okoznak nekem. Legyen ez a saját döntése, mert van az Isten és akkor kicsoda ellenem. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
Magyarország nekünk a Hazánk,
ide szült bennünket az anyánk,
vigyázzunk rá, mert nekünk,
ez az egy, az igazi kincsünk,
ahol önmagunkká lehettünk,
mindig legyen hol élnünk.
Elmehetünk innen, de
vissza is térhetünk, mert itt
Hazavárnak mindig bennünk,
mert ez az egy van nekünk.
Amit másoknak adtál te,
helyettem, aki arra már
beérett, nevelhetne,
oktathatna, tudod-e
mit jelenthet az a hiány
és többlet tekintetében.
Ha nem értesz hozzá, hát
ne te csináld kérlek téged.
Elmondom neked, sokat
tapasztalt emberiesként.
7 generáción keresztül is,
visszavethet benneteket,
tapasztalóként mondom,
nemcsak úgy beszélek.
Ránk raktátok azokat
a terheket, amiket ti
nem oldottátok meg.
Helyettetek nem lehet
elvinni, amit senki sem
oldott abból még meg.
Így az volt a könnyebb,
levittetek bennünket
arra a szintre, így tán
megoldódik nélkületek.
Az nem lehet, hogy ilyen
könnyen veszitek, emberek
vagyunk mi, az emberiesek.
Most csak annyit kívánok,
hogy ne legyen ránk,
a tudásunk kapcsán,
nektek szükségetek.
Kicsiben és nagyban,
ugyanaz a jó lenyomat van.
Nincs különbség emberiesen,
a lentben és a fentben, üres
szemek, révülő tekintetek,
fájdalmasak itt is meg ott is.
Nem látja át, nem hallják
ki, nem is érzékelhetik,
hisz nem benne élnek,
teljesen kiüresedettek.
Saját megteremtett
szintjük fölé emelték
őket és el is hiszik azt,
amibe ott belementek.
Nem tartozom se ide,
se oda, tartozom éppen
ahhoz aki érkezik, oda.
A másik oldalon vagyok
szoktam mondani akkor,
amikor ők elszálltak már,
túlságosan túlzókon túl a
megrekedésüket látom.
Nem kérdez, nem tanul,
azt hiszi ő mindenben
jó, boldog és kész is
van, nincs igénye
neki másra,
mint a jó
öreg, de nem is
létező állandóságra.
Légy még velünk Isten,
ne hagyjál el bennünket,
tedd meg értünk amit lehet.
Magyarország a mi Hazánk,
itt szeretnénk megélni azt,
amiért mi sok jót és szépet
tettünk, csak azt, de kérjük.
A feladatunkat végeznénk itt,
küld hozzánk azokat, akiknek
nagy a szükségük a tudásunkra
Julamami Magyarosan Agyalósa,
s még időben lenne a tanácsunk.
Megelőzés, megelőzés, hogy ne
legyen ennyi válás, inkább leválás,
ameddig lehet, a megoldás a lényeg.
Hiszen, az összevisszában vidáman
viribülnek, akik azért és úgy tettek,
védtelenné válnak a gyengék abban.
Szétcsúszott családok, emberek tartás
nélkül, befejezetlen védtelen sorsúak.
Julamami Magyaros Agyalósa nevet
adtam egy oldalnak, ott azok vannak,
akiket oktathattam és felvállalnak.
Mi lesz a zsengékkel, a védtelenbe
csábító kifényesedett sokak által,
felkészületlen ne vesszenek bele,
az álságos mindenki számára
elérhetőnek tűnő semmibe.
Nagyságos, üres tengerbe,
ne árthassanak nekik még
mielőtt felnőnének, had
maradjanak gyermekek.
Ők a jövőképek, akikre
számíthatunk, mert úgy
nőttek, hogy méltóságuk és
tartásuk lett, el nem vesznek.
Hiszen ők nem láthatták, se
nem tapasztaltak még soha
olyat, ami természetesnek
tűnik, de nem lehetne az.
A felnőttnek látszót utánozza,
hiszen nincsen most más életszerű,
csak a fenékig tejfel, s elérhetetlen.
A lépésről – lépésre, a boldogulva
haladva, megdicsérve még időben.
Nem is hozott, nem tanulta,
olyan mintha ahhoz köze se
volna, ott időzik unalmába.
Nem hozzáértően teszik,
a maguk érdekeit látják,
amit nem tudnak bizony
nem tanulták még meg.
Pedig már látszik, mi az
ami hiányzik mint tudás.
Nem tudják majd védeni
azt amit megalkottak ők.
Emberismeret nélkül nem.
Hiába az, ha a tehetségük
nem egészül ki, a mostnak
megfelelő plusz tudással.
Különböző családokban
születtek a gyermekek,
mások a minták,
a jók és a rosszak.
Ha nincs olyan minta,
ami mindenkire hathatna,
hisz azt a belső tartásával
mindenki kontrollálhatná.
Akkor mihez képest legyen
jó vagy rossz valaki, helyesen
cselekvő, vagy romlott mintát
követő, hatalmaskodásra vágyó.
Kinek mi a jó minta, hiszen mind
mások vagyunk, beszorulva egy
nem működő mások kultúrája
sablonba, nem magyaros az.
Különös oktatás, nevelés,
ami által megtanulható ez.
Akkor hol van a tartás és
méltósága azoknak, akik
azt sem tudják honnan
jöttek, kihez tatoznak.
Nem működő családokra
látszatosok, álságosak csak
ki is csábítják őket onnan.
Hova lesznek az eltűntek,
miért nem fontos az, hogy itt
mindenki sajátjának megfelelően
jól érezhesse magát az ő bőrében.
Ki mondja meg, miért aprópénz az
amiért dolgoztunk egész életünkben,
nem sokan vagyunk így, néhány 10 ezren.
Ki mondja meg miért kell a nyugdíj mellett
vállalkozóknak, ugyanannyi átdolgozási díjat
fizetnie, miért olyan fenyegető a fogalmazása
ezeknek a formáknak, miért nem emberiesek.
Amikor kéréssel fordultam, egy kamarához,
hogy adjon nekem is olyat, mint másoknak,
szerettem volna átélni, hogy ugyanazon
elbírálás alatt vagyok, én is vállalkozom.
A jól megérdemelt életemet szeretném.
Nemleges volt a válasz, amikor kértem,
hogy tehessek mestervizsgát, nincs ilyen,
mondták, nincs hol vizsgázzak. Amikor azt
mondtam, élnék a lehetőséggel és adnám
a tudásomat, mit kell tennem, akkor, hogy
vizsgáztathassak, furcsa hangot adtak ott.
Próbálkoztam több helyen, hogy ugyanúgy
mint másokat emberszámba és komolyan
vegyenek, hiszen itt vagyok, létezem és ide
teremtettem, honnan várnám a megoldást.
Rá kellett jönnöm, nem oktathatok, nevelhetek,
nem engednek be, hétszer kattintva rájöttem, hogy
szerettek volna engemet is bevinni a puccos módon
kitalált kerengőbe. Így járok mindenhol, várják tőlem,
hogy teljesítsek úgy, mintha kaptam volna lehetőséget,
pedig magamnak köszönhetem, hogy túléltem eddig is.
Mit tesznek értem akkor, ha valamit nem tudok aszerint
csinálni, ahogy elvárják tőlem, az is megtörténhet-e
velem, amit soha el sem követtem, rendes ember
voltam világéletemben. Néhány év elég volt
ahhoz, kezelhetetlenné lettek mindezek.
Mintha nem is léteznénk, nincs felelőse
ezeknek az embereknek, tán csak nem
arra várnak, hogy hamar megszűnünk.
Magyarország a mi Hazánk, itt élünk,
ide teremtettük a sok jót és szépet,
arra várunk, mindezt mikor kapjuk
meg, hogy ne végtelenben lefegő,
teljesíthetetlen sorsunk legyen.
Nekem már az oktatás, nevelés
maradt mint teljesítés és kész.
Akkor a sorsom is teljes lesz.
A nyugdíjas éveimet én
sem így képzeltem el,
semmi különöset nem vártam, csak
annyit kapjak, hogy megmutathassam,
mit találtam fel, oktathassam, nevelhessek.
Ne nézzenek se leépülőnek, se ostobának, se
tehetetlennek, a méltóságomat, tartásomat,
nap mint nap megigazítva élek, ahogy lehet.
Pont az hiányzik most, amit én feltaláltam,
a tartás és méltóság megtartása, minden
körülmények között, alázatra váltva.
A sok emberies, ha tudná, hogy
mit adna ez, talán maguk kérnék,
hogy legyen nekik is elérhetően.
Így hát segíts magadon, az Isten
is megsegít módon haladok, ha
lehet, ha nem, akkor az alázatot
gyakorlom, azt már jól ismerem.
Mi lesz az emberies gyermekekkel,
akkor, ha olyan nincs más a miliőben.
Előre vinne a lábunk, körbenézne a
szemünk és kontrollálna az agyunk.
Majd felnőnek azok is a feladathoz
amit felvállaltak, akik emberiesen
nem mennének át azon a teszten.
Amit feltaláltam, az már a felnőtt
emberhez szól, nem az életkor
függvénye az, lehetne három
kérdésem oda kérem szépen,
mert a válasz most itt van bennem.
Tenyérolvasóként Hazaszerető lettem,
megjöttem én már onnan is sokszor,
ahova még eszükbe se jutott indulni.
Tán önmagukért valamit kellene tenni,
hogy megértsék az emberiesek tudnak,
olyan utakat is bejártak, ahol tapasztaltak.
Így átlátnak, kihallanak, megéreznek, nincs
különbség, nem választja őket szét a pénz.
Mert mindenkinek van saját sorsa,
amit ha tapasztalva végigjár,
a pénze is elegendő lesz,
a jóminőségű
életéhez.
Annak
megfelelően,
hogy az
elődeivel
együtt, mennyit
teremtettek bele,
adtak hozzá a
Hazájukhoz.
Az Isten adta
Nép, az maga, a
tiszteletre épült Haza.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy
2022.06.25. Van sorsod, nincs sorsod, ki hol tart a fejlődésében, hiába minden, ha jól megül abban amit nem ő teremtett meg. S elcsodálkozik, amikor egyszer csak elmúlik az, mert nem járult hozzá, hogy olyan szinten éljen, nem illik bele, abba a mások álal megteremtett helyzetbe, csupán élt benne. Amig nem jön rá, a sorsa azért van, hogy megcsinálja mindazokat, amiket feltálal elé, nap mint nap, az élet, hogy önmagáért, ő maga csinálja meg. Úgy, ahogy bele illik, tanuljon meg alkalmazkodni, viszont nem azonosulni, a mások által megélhető, a számukra már megérdemelt jóval. Generációs jeleknek neveztem el, amiket, nem lehet, a könnyűben lemásolni, sem tréning szintjére vinni. Ha mégis vakmerően megpróbálja, igen nagyot lehet vele bukni. Nem mondhatják, hogy nem írtam le ide, én szóltam volna, még időben, nem kérdezett senki sem. Tiszta forrás, a tehetségből eredő hivatás, egy idő után, a gyakorlat általi, tiszta tudás. Alapja lehet, az arra már igényes, emberileg is érett, bejelentkezőknek. Aggódni nincs miért, megszólítja őket a saját, motiváló énjük kontrollja, ha a fejlődéshez, nem jó helyen lennének. Az oktatásom közben, megtudják, mi mit jelent, könnyen boldogulnak, amikor már a szavak értelmet kapnak és a motiváló énjük helyesli őket. Eltévedni nem lehet, már a bejelentkezésnél, a tájékoztatásom által, rájönnek, elég érettek-e ahhoz, hogy a sorsuk szerint éljenek. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom, azt amit én magam fedeztem fel és rajzoltam meg, jól működik a megfelelő szinteken. Más még nem tudja oktatni, nem tanítottam be, sem meg ez idáig senkinek sem. Ha lesz rá jelentkező és megfelelő értő szinten, eladom és átadom, ezt az általam feltalált, oktatási formát. Túl sokan éltek eddig, abból, amit feltaláltam, úgy mutatva, mintha a sajátjuk volna. Megteheti bárki, azt mondták, a Julamami védjegy, hiába volt a nevemen, számukra eszköz volt csupán, azt is én fizettem meg. Kiszolgálták magukat, pedig nekik lett volna miből kifizetni a díját, megszokták. Fel sem fogták tán, amit lehet, mert, nyugodtan hozzá is férhetnek, azt nem bitos, hogy szabadna. Az oktatásomat meg és betanulni, az, amihez szükséges egy év legalább, hogy magukhoz vegyék, ezt a tudást, egyedül nem bírna el vele, senki sem. Ebben a megnehezített, nem az egyszerű élet hétköznapjaihoz igazított, csak a Nép, megfelelésére alapozott, ki tudja meddig tartó, nehézben. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hegyek vannak már belőled. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
Tiszteletem. Szerintem, sikerélmény nélkül elhalványodik, kiüresedik, mindaz ami addig megélhető volt, elmúlt, szükséges hát igazodni a hétköznapi életben adottak megéléséhez úgy, hogy abban megtaláljuk, azt ami éppen motiválhat bennünket. Ez elég a napi túléléshez, mert ha nem tápláljuk a gondolkodó agyunkat, bizonyára nem is fog motiválóan hatni. Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj, mert magadhoz képest szükséges, előtte kiszolgálni, s utána használni az okos, intelligens hatásokkal az agyunkat. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 kihangosított telefonom által és ezeken, tájékoztatni tudom, hétköznaponként, 10.00 és 17.00 között. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
2022.06.23. A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Megtanulja mindazt, amit nem hozott tehetségként, hogy legyen rálátása a sokféle kulturába született és nevelkedett embereknek, arra az igényére, hogy jó minőségű életet éljenek, ott ahova születtek. Hiszen a Hazájuk az a hely, ahol előszőr érintette a mezítlábuk a talajt, amikor ott járni tanultak, egy volt és maradt, a rezgése az anyaföldnek a saját rezgésükkel. S amikor már, annak megfelelően teljesítettek, azzal a saját Hazájukhoz is adtak, ha önmagukért a jóban és szépben, a legjobb tudásuk szerint tettek. Tisztelettel, gondolkodva, gondoskodni, a legjobb tudása szerint, biztosítja az önmagának is szánt jó életminőséget. Úgy, ahogy ők maguk a Hazájukért tettek, mert a Hazájukhoz teremtettek, ami által, itt azóta, már jobb minőségű élet lehetett. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azt át sem láthatja, nem, hogy a gyakorlatban már bizonyított volna. Szerintem, a saját hivatásom általi tapasztalatom mutatja, nap mint nap. Mindegyikünknek van saját sorsa és generációs feladata, az Isten adta, azon vagyunk, hogy midazokat, teljesíteni tudjuk. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online okatatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.com
Tiszteletem. Mivel 2009. év óta írom a reggeli gondolatom és sok mindenen átvitt, amikor nem volt mit tennem, nem keseregtem, inkább leírtam ide. Volt már sokféle neve a https://julamami.com, Webtenyer, Web – tenyér honlapomnak, egy ideje a hivatalos nevemen van. Ezt talán nem utánozzák le, mert senkit sem érdekelt, hogy a Julamami, Magyarországon vett védjegy. Kérem ne ajánlják nekem, a szolgáltatásaikat, mert az ingyenes lehetőségeket használom, a saját szintemen maradva élek. A 28 év tapasztalatom során, tudom, hogy ha valaki, magasabb szintre emelkedik, úgy, hogy az a sorsában nincsen benne, majd eljön az ideje, amikor szembesülni fog, a rossz döntésével. Én ebben az életben voltam bizakodó sokáig, már látom, hogy nincs értelme, nem érdekel az senkit se, hogy van-e sorsa az embereknek, vagy sorstalanná lesznek-e. Nem adom fel, benne van már sok évem, a hivatásomat gyakorolva, kerültem egy napon, abba a helyzetbe, hogy lerajzoltam a 153 oldal tananyagomat. A gyakorlatból lett az elmélet, nem adhatom fel, szeretném láttatni az emberekkel, mennyire más az, ha ismerik a saját tenyerüket. Az emberi méltóságomra figyelek, a tartásomat a nehéz életem adta és a sok – sok ember, akik megtiszteltek az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, Tenyér – térképolvasásom miatt. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj, minden hónapon ez vitt túl, aztán már az évek jöttek és elszaladt túl sok év. Amíg ott volt a remény, napi sziten az életemben, hogy elég az ismertségem, a szolgáltatásom minősége, ahhoz, hogy az internet világából bejelentkeznek az oktatásomhoz. Addig a reménnyel együtt, vártam, viszont, úgy ment tovább, minden addigi, hogy szünetet sem tartott. Nem késő még, az életkorom által, jött meg sok minden, a tapasztalás révén. Akkor, hogyan viseelkedjek, amikor nem úgy viselkednek velem, ott, ahol az a legalapvetőbb kelle legyen, hogy legyen kellő alázat, a sokféle emberhez. Tisztelettel vagyok, élek és szolgáltatok, ahhoz vagyok szokva, nem váltanék alacsonyabbra. Így hát, be és meg tudom tanítani, az oktatásom által most is, hiszen átadni is csak én tudom, más nem. Minden körülmények között emberségesnek maradni, ez legyen alapvető, ne legyen ettől eltéríthető. Azon kívül, vagy belül, azon módon, akinek éppen, ahogy lehet, egy sablonba nem férhet bele, ennyi féle ember. Az alkalmazkodni tudást, hoztuk, amikor megszülettünk, van akiből kinevelődött, amire felnőtt. Sokan tanulják meg az oktatásom álal, hogy számukra az, mennyi könnyebbséget jelent. Ha nem kell magukra erőltetni, mert már megismerték, a saját működésükben és számukra, már jól megy. Igen tudom, nem kellett volna, azt gondolnom, hogy majd megveszi tőlem a Hazánk. S az érdeklődő, már arra igényes embereknek, ingyen adja, ezt a nem hétköznapi tudásomat. Nem adtam át, senkinek se, nem tanítottam be és meg senkinek sem, az oktatását, a feltaláltamnak.Elengedtem ezt is, mint sok minden mást is már, nem reménykedem, megoldom úgy, ahogy szoktam. Segítek magomon, hogy az Isten is megsegítsen, ebben az én tehetségemből eredő tudásomban, hogy tovább tudjam adni. Oda, ahol már emberileg éretten, vinnék tovább, a be és megtanított, számukra is oktathatóvá váló, oktatható tudásom által. Jól jönne most az, hogy legyen valaki, aki hitelesen tudja, van-e, a lehetőségem nekem bármihez, ha nem, hát ezt is elengedem. Amikor megismertem a tehetségemet és bevonzottam általa, tengernyi sok embert, boldogulni tanultam. A tehetségemmel úgy haladtam, hogy nem szálltam el, akkor sem, amikor tömegekkel találkoztam, ott ahol előadtam. Pontosan tudtam, hogy legyen annyi alázatom, amennyi segít nekem, akkor abban, kezelni tudjam mindazt, ami akkor nagyon erősen hatott rám. Hát megtanultam, hogy a tudáshoz szükséges, a megfelelő alázat is. Amikor a tudás nélküli jól kitalált, elpénzesítettek, nagyon sokan lettek, hirtelen és látszott, hogy azt el is hitték, az arra vevő emberek, amiket kitálaltak számukra. Tudtam, nem lesz jelentkező, a hitelesen jól működő oktatásomra, hát, mint már sokadszor a 12 év alatt, várakozás lett belőle számomra. Megszoktam már szinte, csupán, az életkorom nem lett kevesebb, most vagyok, éppen, a 71. évemben, már megint, csak, várakoztatva. A tapasztalatom során, úgy tudom, az ember azért született oda, mert az a Hazája, a szülőföldje adja, a talajt számára. Ha ott talált fel valamit, amit már, tovább tudna adni hitelesen, akkor azt meg kelllene tennie, hogy azt az, egészséges körforgásba bele is vigye. Hozzá adja, a tudását a Hazájához, mert egy a rezgésük a szülőhelyével. Jer velem, jó öreg bocsánatot kérek. Ha az Isten velem, hát kicsoda ellenem. Ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tisztelet, szeretet, legyen otthon bőven, hogy vigyenek belőle kimenőben. 2022.06.20.
Most éppen, 2022.06.19. napján, 59.700.- a nyugdíjam, nem tudom, mikor közelítené meg, azt az összeget, amiből, annak megfelelően, amit hozzá tettem, magamhoz képest a széppel és a jóval, a Hazánkhoz, most itthon, meg lehetne élni. Nem terveztek velem, így, ahogy, tehetem a dolgomat, lehetőséget nem kaptam, sem nem vállalta fel, a feltaláltam jól működését, akinek lehetősége lett volna ahhoz. Sem a megfelelő szinten, jól oktatható tudásomat nem szándékoztak bevinni úgy, a köztudatba, hogy a saját nevemen maradjon. Tán az is lehet, hogy van aki a tudásával megcsinálja, feltalálja ), van aki meg meggazdagodik általa. Hiszen nem álltam be, se ide, sem oda, mentem a magam hivatása szerint, arra amerre akkor éppen, volt a sorsomnak megfelelően utam. Nem fértem bele sehova, nem volt abban érdeke tán, senkinek sem, hogy valamilyen lehetőséget én is kapjak. A túlzó pénzesek meg, ahol lenne miből fejleszteniük, csak maguknak akarnak és határtalanúl, oda és máshova nem. Tán nem is hallottak arról, hogy a fölöslegesből vissza is lehetne adni, oda, ahol semmit nem kaptak, ahhoz, hogy a saját Hazánkban, a hivatásuk, munkájuk által, jól boldoguljanak. Nem a hibát keresem, csupán ide leírom, hogy 71 évesen, már nem reménykedem, hogy kapnék lehetőséget, annak megfelelően, amit feltaláltam és rajzosan oktatni tudnám már, csoportoknak is. Volt már, amikor csoportoknak oktattam, nagyon jó hangulatban tanultunk mindannyian. Sorstalanná nem válnék, nem hagyom veszni, azt amit eddig a tudásommal elértem a napi szintű fejlődésben. Talán most is látják a Világban és megjönnek online, heringesarpadne@gmail.com, akiknek most éppen erre lenne kedve és fejleszteni szeretne. Hát megyek tovább, ahogy éppen lehet, hol csusszanva, hol meg várakoztatva, vagy éppen a megváltozotatottaik miatt tájékozódva, haladok, fejlődők, ahogy éppen lehet. Minden a saját tudása szintjén lévő embernek, aki haladni, fejlődni szeretne, napi szinten, most abban szükséges keresnie a lehetőségét, ami éppen van. Ezzel a tudással is emberesedhetne, nem szükséges belefutnia, a váratlan, nem tervezett helyzetekbe. Mert lehet, hogy azt már megélték az elődeik és nem vinné előre őket, csupán ismételnének. Jer elő jó öreg bocsánatot kérek, prevenciósnak születtem, amit lehetett el is végeztem. Tisztelettel élj, hogy amikor eljön az ideje annak, tisztelhető legyél. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. a Hergál Házból. Heringes Árpádné ( Julamami ). Online oktatásom. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, az önbecsülésünkért. Szeretettel.
Győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem harcolok se érted, sem ellened, melletted sem. Csupán az oktatás lehetősége miatt időzök itten is másutt is, ahol megengedők nekem ehhez. Kifizetném én ami díjakat megszabnak, a biztos bevételem a nyugdíjam lenne, amit most emeltek meg, így lett 56.200.- Ft. 2016.06.13.
Pedig vállalkozóként három évet és valamennyi nap munkanélküliséget kivéve dolgoztam egész életemben. Most egyéni vállalkozó vagyok, ha átutalják a szolgáltatásom díjait akkor tudok azzal is számolni. Nem élek a szívesség lehetőségével sem, tartásosan csupán annyit kérek arányosan szabják meg a díjaikat, kérem szépen.
A segítségtől mentsen meg az Isten, egy olyan embert mint jó magam, /segítőnek születtem/ vagyok, annál megalázóbbat elképzelni sem tudok. Nem csak beszélek róla tenyérolvasás szolgáltatás közben, oktatom is a sorsszerűséget, ami látható a tenyerekben, magam is úgy élek.
A generációs feladataimat nem hagyom meg a következőknek, hiszen tudom, hogy nekik nem lenne dolga vele. Nem tudom, tudja-e, ha az irigységet nem koptatta ki az emberismeret jó szintje, jó minőséget biztosító vezető nem lehet belőle.
Vagy tudja-e, hogy minden embernek más és más az életritmusa. Ha egyenben gondolja és a ritmust nem kipróbálva határozza meg, túlhajtja az embereket. Akik gyakran szinte már csak a fennmaradásukért, sikerek nélkül élik a hétköznapi életüket.
A tapasztalatom szerint, bizony nem fejlődhet fel anélkül a feladatához és jó vezető nem lehet, amíg az irigységnek a legapróbb rezgése is jelen van az életében. Ideje megkérni a jó öreg alázatomat, legyen velem, el ne hagyjon, akkor se, amikor Bocsánatot kérek.
Tiszteletem. Julamami védjegy
Összefüggésében látni… 2021.06.12. –
2016.06.13. https://julamami.com
Az internet által, 2009. év óta írok.
van még nagyon sok írásom, naponta rakom fel.
Azt kérdezte tőlem valaki, hiszen a 70. évemben vagyok,
mikor hagyom abba, ah, ha sok emberségeseknek átadhattam.
Ja, megemelték a nyugdíjamat, 335.-Ft, amivel többet utalnak.
Íme így hát, a tudásomnak és az önbecsülésemnek okán, az
emberséges tartásomnak jogán, most már kivárom azt, a
megfelelő időt. A legmegfelelőbb emberséges, kitűnő
üzletembernek adom el a magam által feltaláltamat.
S miután az üzlet és a tulajdonoscsere létrejött,
elkezdem igényesen oktatni az alapokat.
Betanítani az oktatására, mindazokat,
akik arra éretten, azt felvállalják.
Az általam
feltalált és meg is rajzolt,
életszerűen jól működő oktatási
formáját, emberséges jelnyelven.
Nekem ezt adta tehetségemnek
a teremtő Isten, az emberek
tenyereinek leolvasása
hozta meg a tudást.
Összefüggésében
rajzoltam meg,
más nem tudja
oktatni rajtam kívűl még.
Nem szeretnék világgá menni azért,
hogy valahol megértsék, miért lenne
fontos ezt a tudást magukévá tenni.
Tartást megtartó ereje van, az
emberi méltóságot is a helyén
tartja ez a rajzosan megtanulható
tudásforma, önmagukat építik fel általa.
Grátisz voltam nagyon sok embernek 7 évig.
Ami jót életem során kaptam, mindazt vissza is
adtam, akkor éppen nekik volt szükségük a tudásomra.
Az általam feltalált és lerajzolt képek,
segítségével tanulunk.
S amikor az már jól megy, akkor már a
különböző szinteken és kultúrákban élő emberek,
tenyereinek fényképeiről való olvasására váltunk.
Azokat is használjuk amiket magukkal hoznak akkor.
A tréning végén, pedig, a családjuk és az ő tiszteltjeiknek, a
szeretteik tenyérfotóiról olvassuk le a legfontosabb jelzéseket.
Így van sikerélményük abból is, amikor közlik azt majd velük.
A jól olvashatóság a lényeg, nem teszünk hozzá
és nem hallgatunk el belőle.
Leolvassuk úgy ahogy látjuk,
mert akkor többféleképpen is láthatjuk.
A meglévő tudáshoz kiegészítésnek is jól bevált.
Összefüggésében látni,
múlt, jelen, jövő,
a /mostban/,
a sorsban,
láthatóan
minden jelével ott van.
Mondhatnám viccesen,
látod, nem látod,
na látod,
hogy
nem
látod.
Ideje
lenne
most,
tőlem
hitelesen,
már meg
is
lehetne a saját
tenyereidnek a
leolvasását tanulnod.
Akkor majd megláthatod,
hogyan lesz belőle, sok sikeres,
boldogságérzést átélő pillanatod.
Az összefüggésében látás, az
nem a megvilágosodás,
ahogy hallom azt,
a kifejezést,
gyakran
használják.
Inkább
az
amit,
az addigi
életükben még
nem láthattak, attól
kezdve már átlátják,
amit addig nem tudtak.
S azáltal a magyarázatát
is megkapják ott hozzá,
működésében, időben.
Mi mivel függ össze,
ha csak annyira
egyszerű lenne,
hogy 20 órában is,
át lehetne azt adni,
akkor soha többé
nem igyekezne,
tapasztalni senki.
Megtanulná és kész,
igen ám, de azáltal,
a tapasztalt tudása,
nem alakulhatna ki,
csak annak a hiánya.
Gondolkodni tanulunk,
nem készen kapjuk, a
fokozatosság az alapja.
Megtanulni azt is tudja, mi
módon élhet a saját szintjén,
s hogy a már tisztánlátását
attól kezdve használhatja.
Azzal emberiesként élje,
az életét a saját szintjén,
annak megfelelően,
hogy már felismeri közben,
a saját és generációs határait.
Amikor látszik,
hogy mondja,
csak mondja,
s ragyog tőle,
úgy meg van bizony,
magával elégedve.
Egy pillanatnyi
alázat sincs benne,
nem érett még arra. Kiérződik
a tudásának a hiánya, meg, hogy
hiányzik az összefüggésében
látása. Tapasztalatlanul már
a tökéletességéről is,
meg van győződve.
Divatosan igyekszik,
a közönségének átadni,
miközben őket meg sem érinti.
Azon jár láthatóan többek esze,
hogy őt meg milyennek láthatja,
s szerinte milyen az ő élete.
Nincs meg az egyensúly,
sem bennük,
se köztük,
sem a teremben,
csak a megelégedett,
saját bűvköre van jelen.
A körbeérés egy pillanat csak,
de az érzés az a tiéd marad,
attól is tartásosabb vagy.
Az ember adni született,
ha az neki már jól megy,
akkor ő is megtanulja,
önmagáért mit tehet,
hogy jól boldoguljon
és boldog is legyen.
Mert hiába minden,
ha önmagaddal nem vagy
békében, ugyan, mi módon,
tudnál segíteni úgy a többieknek.
Tehát a körforgás akkor van ott meg, ha
az láthatóan át is megy különböző szinteken.
Úgy élj, hogy adjál oda ahol éppen
jókor vagy ahhoz jó helyen,
s azon érzés adjon neked.
Hiányból többlet nincs
ha az nem megy át,
ha hiányzik a körforgás.
Hiába minden, amit csak,
a magad fényezésére és
az anyagi javaid sokszorozására
fordítottál, ismétlődő energia csak,
azzal is önmagad köré építed a falaidat.
Kérlek ne vedd túl komolyan magadat, a várt
siker helyett, könnyen nevetségessé válhatsz.
Alázat, alázat, mindenhez a legalapvetőbb alap.
Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ értetek,
akik már értitek, hogy ezzel a tudással majd többet tudtok.
Online, ha magyarul beszéltek és ha a Világban bárhol éltek.
A jó gazda, előszőr jól ellátja mindazokat akik rá vannak bízva, hogy neki is örömére legyen, az elégedettségüket látva. A gyermekeket, öregeket, a munkájukból, hivatásuk által teremtőket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Az emberi méltóságuk okán, gondoskodásáról biztosítja midazokat, akik a bevételükből, önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. Azért születtek ide, hogy a saját Hazájukat, gazdagítsák, a tudós agyuk által, a szakmai tudásukkal, azért megbecsüljék őket, hogy ne menjenek el, más országokba, ide teremtsenek. Attól épüljön, szépüljön a Hazájuk, amit hozzá adnak, mert szeretik a saját Hazájukat. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, hozzáértés nélkül, nem hoz megalázó döntéseket, ha azok szerint kell majd élnie az érintetteknek. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online okatatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.com
Tartást, méltóságot adó érzések halmaza azután már,
ha rátalálva abban élnek az emberek, meglátják azt is,
amit addig, a mások ritmusai közben akkor még ők sem.
Ünnepi érzés az, ha jól érzed magadat a saját bőrödben,
nem azt érzékeled, ki, hogyan milyen módon hatna rád.
Hanem tiszteletben tartod, másoknak is a fontosságát,
megéljük egymás mellett, nincsenek kirekesztő hatások.
Nem alakulnak ki, megkülönböztető jelzések, ezek mind,
alacsonyabb lélekrezgéseknek a következtében hathatnak.
Befolyásolni próbálják azokat, akik meg vannak elégedve,
azzal amit sorszerűen élnek, magukhoz képest fejlődnek,
hiszen tudják, generációsan is teljesítenek, alapot adnak.
Amikor elérték, a lelkes, a szíves, gondolkodó sorsaikat,
annak az érzését, hogy “Hazaértek”, harmóniába kerültek.
Pontosan tudjuk, mi mindannyian, lelkesnek és szívesnek,
gondolkodva döntőknek születtünk, a mi saját sorsunk felett,
biztonságot ad az érzés bennünk, tudjuk már az a mi sorsunk.
Saját tapasztalásaim tengerei mutatták meg, hogy akik előre
szaladnak azokhoz képest, amit már felismerhetnének, mint
tapasztalatuk, megélik ott ahova jutottak a várakozásaikat.
Hiába a túlzott igyekezet, a hamarabb révbeérés, túl sok
energia, napi pótlóan hozzáadottnak kell lennie, ahhoz,
huh, fenntartható legyen látszatra révbeéréses állapot.
Vannak akik az arcukat sem igazítják már meg, ahhoz se,
ami megvédené esetleg őket, attól amit azzal kiváltanak.
Kiüresedésük után, nem fogadják el a kontrollnak jeleit,
elhiszik, hogy mindent lehet, amit kigondolnak már nekik.
Van az Isten, hiszik, nem hiszik, majd ők is, időben elhiszik.
Visszarendezés van, átfordultunk három éve, a múlt elmúlt,
vannak velem együtt sokan, akik érzékelték és azóta már azt
élik, köszönik szépen jól vannak, akkor is ha a látszat mást mutat.
Megéljük, átéljük, nem a kirakatnak élünk, magunk szerint visszük,
a saját sorsunkat, alapozzuk azzal párhuzamosan, generációsan is.
Minden felszínre kerül, mert átfordultunk és három év elég volt már
ahhoz, hogy láthatóvá váljon minden ami gátja lehetett, a jó sorsnak.
Köszönet mindenkinek akik azért tettek, hogy az érzéseink szerint
megélhessük, kifejezhessük, az egyszerűségnek a nagyszerűségét.
A gondolkodó, tevékeny önmaguk szerint szorgalmasak, sorsukban
kiteljesedő emberiesek hatásai láthatóak, akik akkor is tesznek jót.
Ha mások megszólják már őket, majd ők is rájönnek, inkább a saját
sorsukat megélve, sokkal többre mennének, ha nincs problémájuk.
Hát minek csináljanak, elég akkor megelőzni, ha láthatóan gond az.
Megélni a napjainkat a saját döntéseink szerint, nem gátolva azt,
aki egészen mást lát fontosnak, meghallgatva egymást is tanulunk,
abból mert valóságos, nem kitalált elméleti, megélhető gyakorlati.
Becsüld meg a pillanatot ha boldogulhatsz, mert egész életedre
kihathat, ne kergesd a boldogságot, a boldogulásban benne van az.
https://julamami.com 2022.06.05. Se a gyermek, se a lehetőséget nem kapott idősödő, se a magáról gondoskodni nem tudó, ne legyen kiszolgáltatva. A jó gazda előszőr ellátja, mindazokat, akik rá vannak bízva, nem hagyja éhesen, azokat sem, akikre van rálátása. Tisztelettel élj, hogy a saját idődben azt is kapjad. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképként online okatatom, mindazt amit hitelesített a nagyon sok ember, aki a 28 hivatásomat gyakorló éveim alatt megtisztelt. Összefüggésében rajzoltam meg, minden apró részletét, a Tenyérolvasások közben tapasztaltam meg. Magyarországról. Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
Heringes Árpádné nevemen van a julamami védjegy, a díját magam fizettem, az engedélyem nélkül ne nyúljanak bele a szerkesztésembe sem. Kérem tartsák azt tiszteletben. https://julamami.com.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
