„Az agg is lehet, gyermeklélek, a gyermeknek,
egy pillanat, elég ahhoz, hogy beleöregedjen”.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem
harcolnék, se veled, sem ellened, oktatnám,
nevelnék azáltal, amit megtapasztalhattam.
Összefüggésében látva, lerajzoltam, hinnye.
Vajon hallja-e, látja-e, tudja-e a fiú, hogy
neki mi lenne a dolga, egy
állandó kapcsolatban.
A lányok lelkét érti-e.
Azt mondta a
nagyapja,
a férfinak
emberesnek
kell lennie
a talpán.
Nem attól
férfias, mert
„nagydarab”,
meg erős, ah.
Lelkiereje van.
A nőknek, az
öregeknek, a
gyermekeknek,
jó minőségű
élete, az is
a férfiaknak
a felelőssége
lenne, mondta.
Persze, ha a párja,
tudja, mi jó neki és
nem a mások szerintit
éli, követi, utánozva teszi.
Az életerős férfinak
a lelkéből, a szívéből,
a gondolkodásával,
védelmet szükséges
sugároznia, azt a.
Nem attól erős,
mert, nagy a hangja,
vagy, gyorsan lendül, a
keze, erőt fitogtatva, ah.
Hanem attól, hogy amikor a
szeretteit óvja, védelmezve,
a karjait, feléjük kinyújtja.
Nem árt, nem bánt,
magára is vigyáz,
a kölcsönös tisztelet
körforgásában, a családok
felerősödnek a feladatukhoz.
Kölcsönös tisztelet, kölcsönös
szeretet, ebben a körforgásban, a
családok, gondolkodva, lelkesen,
szívesen, tartásosak is lesznek.
Ha egy időre, el is hagyják a
Hazájukat, a Világ bármely,
pontjáig, el is mennek.
A családjukban lévő
tisztelet, szeretet, adja,
a hazaváró biztonságot.
A teremtő erőhöz, a belső
tartást, hogy vissza és hazavárják.
Ha a család elfogadó, ha nem kötelezően
erős a köteléke, ott van a megtartó erő benne.
A szabadon hagyó, de erőt adó, hatásukat állják,
tudják, kölcsönös tiszteletből, szeretetből való.
Nem szélednek szét végleg, csak a feladatuk
megoldásáért, időlegesen, átmenetileg.
Úgy fogd a szeretteid, tiszteltjeid,
kezét, ha szükségük van rá,
a távolság se halványítsa,
a családban tartó erejét.
A tisztelet szép, a szeretet jó,
vigyázzunk rá, ki ne üresedjen, a
tiszta szónak, a megtartó ereje, a valóság.
Örömében, bánatával is, ballaghasson nyugodtan,
hazafele, minden férfi. Ne akarjanak tőle többet, meg
mást, mint, amire a legjobb tudása szerint, ő is képes.
Amit megteremtett becsülje is meg, a legfontosabb
dolgait vegye számon. Ha ért a pénz teremtéshez,
ahhoz megfelelő háttér is szükséges, anélkül
ritkán képes, megelégedéssel megélni azt.
Ha tovább is lép, a múltja elkíséri végig.
Visszanézve, nézzen önmagára úgy,
hogy a jóérzésű, „megcsináltam”,
maradjon meg benne, hinnye.
Összegezve, a véglegesen,
„Hazaértem” érzéssel,
mert az újban,
arra vágyik, hinnye.
Ha nem becsüli meg a
múltját, honnan van,
tartása, a jövőképéhez.
Ha valóban ért a pénzhez, a
múltja lehetne annak az alapja.
Amit szükségesnek érez, ahhoz,
hogy a megszokott minőséget
biztosíthassa, otthagyja.
A további teremtéshez,
fontos, hogy ha visszanéz,
látja, adott – kapott és még,
körforgásban is maradhatott.
Megmaradt a tartása, méltósága, ah.
Jó szerencsét kívánok, a mai naphoz.
Magyarországról, Pakson,
a Hergál Házból,
szeretettel.
Julamami
