Nézzél néha szét… 2021.04.21. –
2016.04.21. https://julamami.com
Van-e neked is saját belső tartásod,
talán a generációsan hozott
és saját sorsfeladataidat
is másokkal csináltatod, azt a.
Ne árts se bánts, tán a nemlétező
tyúkszemedet is óvatosan védeted.
Nem láttad még az Isten adta Népet,
a Hazánk is belőlünk és miattunk létezik.
Ismerjük a munka becsületét,
a legjobb tudásunk szerint teljesítünk. A sorsunk minőségéért és
a generációs feladatainknak, az időben való elvégzéséért.
Nem vagyunk senkié sem, itt élünk amíg a
Hazánk, ahova teremtettünk jól bánik velünk.
Szagtalanítva lett a gané, nem számít,
már semmi, csak mindig ugyanoda dőljön a lé.
Hozzá nyúltál ahhoz, rákaptál arra ami a másé,
a tükrödben azt is látni fogod, ha nem szeretnéd,
bánod, a körbeérésnél, mások által láttatni fogod.
A múlt elmúlt, alkalmazkodni tanuljál meg a most,
alázatos pillanatához, ha te azt nem hozod, pótold.
Ha elavult már, nem hat, a múltbéliekhez rögzült,
a tudásod. Talán nem a hivatásod, hát vegyed,
hozzá azt amivel alkalmazkodni tudsz, a
sorsokhoz, hétköznapjainkhoz.
Ünnep az életed, ha tudod, ah,
most neked mi is lenne az
alkalmazkodó feladatod.
Nézz magadban szét,
látod milyen szép,
lelked
tiszta
tükre,
így
érkeztél le.
Figyelj arra,
amit a lelked,
jelez, ha rebeg,
nem jól van ez.
Nem adja hozzá,
a ritmust a szíved,
óvatosan jelezget,
túl hiszékeny vagy.
S ha nem figyelsz,
a lelkedre, szívedre,
a gondolkodó agyad,
megteszi azt helyetted,
megállít tán még időben.
Milyen jól is lehetnének,
ha tudnák az emberek,
mindenkinek van egy,
belső hármas kontrollja.
Időben figyelmeztetnek,
ne tedd, ne menj bele,
azt még jól gondold át,
az Isten adta Nép szerint
döntesz-e, hinnye, ah, azt a.
Egyedül
születtünk,
magunkért is élünk,
örüljünk ha van dolgunk,
mert feladat az csak nekünk.
Akkor a saját sorsunkat járjuk,
persze, ha tudjuk, hogy van,
generációs jelünk,
generációs határaink,
bizony azokat be is tartjuk.
Figyelmeztetnek téged is,
egyszer, majd másodszor is,
s harmadszorra csak miattad,
helyetted a sorsod megfordíthat.
Nézel ki a fejedből,
hogy lehet az,
hiszen addig,
mindent jól,
sikeresen,
elintéztél,
megoldottál, hinnye.
Közben, a határaidat be nem
tartva mellé s tán, azon túl is mentél,
elhitted, hogy neked mindent lehet.
Nem gondoltál azzal biza,
ha másoktól kicsalod,
a megteremtettjeiket,
nem adsz munkát, csak ha,
mindenből lecsippenthetsz.
Nem mutatod meg felelősen,
a hivatásukhoz a nekik szántat,
sem a gyarapodásukhoz,
a lehetőségeiket,
az meg visszaköszönhet, ah.
Megtörténhet veled hasonlóan,
ne árts többet, magadnak sem.
A könyvek, festészet, szobrok,
óvjad, az is maga a Nép, a Hazánk.
Azt a mi nagyjaink megalkották.
Megváltoztathat a felszínesség,
a túlzott bizalommal is óvatosan,
aki felé gyakorlod annak is, na,
meg azzal magadnak is árthatsz.
Ha nem a hozzáértő által,
felelősen történik meg,
bizony lehet, megeshet.
Kevesebb lett az értékes,
mint ami előtte volt, ott is.
Figyelj, ha a lelked jelez neked.
Átéled ugyanazokat a helyzeteket,
amiket okoztál azzal addig másoknak,
csak a saját vonatkozásaidban kapod.
Mint a lelked fejlődéséért szóló,
lehetőséget, az még időben,
lenne, hogy változzál meg, ah.
Gyakorold az utat a sorsodhoz
az alázat gyakorlásától te se félj,
a sietségben, lehet, hogy az Isten
létezéséről meg elfeledkeztél.
Győzz meg, legyőznöd
könnyű engemet, nem harcolok,
ellened sem, elérhető vagyok és
értetek is itten, hogy amit feltaláltam,
s gyakorlom 27 éve már, annak az
oktatási védjegyes formáját veletek,
megismertessem, a működését minősíthessem.
Segíts magadon, az Isten is megsegít a lehetőségem,
várom a vevőjét a feltaláltamnak, betanítva eladnám.
Jó egészséget emberségesek, tisztelettel,
megbecsülten,
alázattal a sorszerűséghez,
egyszerűen is nagyszerű az élet.
Tanuld meg, hogyan segíthetnél, önmagadon, meg a szeretteidnek, legalább a családod tagjainak, hogy ne az arra éretlen, alacsony lélekszintű, gépies mondatokat használókhoz menjenek. Ők meg minek fejlődnének, így is megfelelnek. Hiába most minden, ha nem engedik be azokat, akik már tapasztaltan, valami tisztát feltaláltak. Így, most csak azok vannak és már látványosan, a kilincsüket is egymásnak nyújtják, hiszen, nem látnak senki mást, mintha, megállt volna az idő, csak lefele viszi, körbejár. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., neked is lehetne, Három éve, hogy gyors pörgésben vagyunk, alkalmazkodunk ahhoz, ami most, jó nekünk, te se az alacsony szintűtől kérdeznél. Ha már megszenvedted, mert odamentél te is, ahova mások is járnak és sokan várakoznak. Utána nem tudod ledolgozni a rád rakott, tőled idegen érzést, szabadulnál tőle, de nem lehet. Már ő magától se szabadulhat meg, ürességet közvetít, s a hasonlók mennek. Tán tanulniuk kellene, valamit tenni nekik önmagukért, hogy válaszokra leljenek. Nem mehetsz oda és nem mondhatod el neki, hogy nem azt kaptad, amit vártál, hogy azóta bizonytalankodva, járkálsz. Nem megoldódott, hanem terhelt, amikor össze-vissza érzed magad, na akkor tegyél rendet magadban. Tanulj meg igazodni a “mosthoz”, tanulás nélkül nem megy, tanulj. Úgy élj, ahogy neked jó, ha nem szólítanak be, hát nem vagy oda való, azt is érted és neked is szólt. Most, sincs ott dolgod, odamenjél, ahol az emberiesekkel találkozol, ne tarts a tükröktől, gondolkodj. Tanuld meg, hogy kiszolgáltatott ne legyél, egy alacsony, érted nem lelkesedő, nem szívvel adó, nem ad. Visz, csak azt majd utána tudod meg, ha majd már mindent tőle kérdezel, nem mond nemet, hiszen azt érzi, sokkal különb ő, mint az érkezők. Összekötöttek erősen bennetek, egyformán működtök, nincsenek már különbségek, újra mégy, ha ő üzeni neked, neki az egyre megy. Nem az emberek lelke, a bevétel a fontos, bizony igen látványos. Jól igazodott az elvárásokhoz, benne maradsz a múltadban, ismételsz, odajársz, amíg azt akarja, hogy menjél te is oda. Mindenki ellen, csak ő legyen. Múlik az idő, nem fejlődtél, a szintjére lementél, akarni se tudsz már, nincs neked saját energiád, benne vagy már a közösben, hát te is úgy jártál. Egy kis visszanézés, 2012. Éltem ahogy lehetett Uram! Nem ártottam, nem bántottam. Éltem szerényen, sohasem a szintem felettiben. Amikor tehettem, a gondból az embereket kisegítettem. Rájöttem, nem várhatok, az ígéretektől semmit, hiszen ők még nem látják azt, amit én hétköznapi szinten. Volt, hogy sikerült a saját ritmusomban haladnom. Olyankor megéreztem a biztonságot, öröm lett a gond helyett, amiből összefüggésében látás lett. Inkább, maradok a saját ritmusomban, nem venném át, a sietősök ritmusát. Ah, mert akkor futnék, rohannák, nem érezném átélve az életemnek igazi aromáját. Megélések nélkül haladnék, akkor számomra is gyorsan, kiüresedhetne, a hétköznapi világ. Ha nem a közösbe teremted, mi lesz mivelünk, akik sok jót és szépet teremtettünk ide bele. Mikor éljük meg a jót mi is itt, abból amit beleteremtettünk. Kivárom hát, mint már sokan, kitartok én is a Hazánk mellett. Így, a napjaimat alázat járja át, a nyájig neveltem két barikát, s most, a hozzájuk jött terelő kutyát. Figyelj rá ember, el ne szédítsen a hirtelen jövő megcsillanó értéktelen. Amit megteremtesz, az a tied, attól is erősödik, a lelked, a szíved, az agyad. A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rá, ne fussunk a semmibe hahó. Szeretetből, tiszteletből legyen ottan bőven, hogy a zsengék is ebben nőhessenek, s vihessenek belőle kimenőben. S többféle jó minta is legyen. “2012. Az agg is lehet gyermeklélek, egy ártó pillanattól, meg is öregedhet a gyermek”. Arra ébred, hogy nagyon fázik, valami a bokor mögött csapkodja a partot, hangosan loccsanva átcsap feléjük. Oldalra fújja a szél az esőt, ahogy ráesik megcsípi a bőrét. Meg akarná nézni a vizet, szomjas nagyon, cserepes a szája. A kis gubanc egyre hangosabban ugat, belecsimpaszkodik, húzza, kapkod a csúszós csizmaszára után, nem adja fel. Mintha azt akarná mondani, ne menj oda, ne menj oda. Aztán hangosan sikítva ugat, tiszta haragból ordítva járja körbe a kicsi árvát, a csak egy fekete gubanc. Ne tudjon hátramenni már egy lépést sem, mintha az ordítaná bele a vihar közepébe, emberek segítsetek, nagyon nagy baj van. Egyre hangosabban, ritmusosan, dühödtebben, toporzékolva, egyszer csak megfordul a szél és teker rajtuk egy rendeset, beesnek a bokor alá. Akkor emberi hangokat hallani ott, abban a nagy embertelen sötét viharban. Már csak ritmusosan ugat, fárad, de nem hagyja abba, segítségért ugat. A kicsi árva elaludt az esés után, a láz már eluralta. Odaér az ember, érzi a gyapjúszagát, fölkapja a kicsit, odaszól neki, gyere te embernyi hűséges gubanc gyere, hazamegyünk, te még nem is tudod mit tettél értünk… Múlt jelen jövő, tanulj meg boldogulni most, ne álmodozz. Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” 20 óra érted, hogy értsed, nem menj alacsonyabb szintűhöz tanácsért te sem. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. Szeretettel a Julamami. Tégy magadért, 2016.04.20., az Isten is megsegít, felismered, Ismerem mint a tenyeremet, valóban szüksége lenne minden gondolkodónak arra, hogy magyarázata legyen a belső egyensúlyának. Az egészséges körforgásunkat megismerve, megtartható a lelki egyensúlyunk, hinnye. Mindenkinek más az arra megfelelő ideje, helye, a sorsa is megmutatná, ha azt már a tenyeréből olvasni is tudná. Ez egy megerősítése annak a belső kontrollunknak, ami ugyan nem láthatóan hat, viszont megérezzük mert megelőző hatása lenne. Hiszen ki tudja még úgy, ahogy te, mire van, még szükséged ahhoz, hogy jól menjen a sorsod. Az élet szép, ha hallod már, a lelkedben a csendzenéd, kívánok mindenkinek, a jóhoz és a széphez jó szerencsét. Ne tőrje, össze, a lelkét, a szükség. A hiábavalóság, a mondvacsinált, a sablon ami nincs is. A múlt elmúlt, figyelj, a mára, a most pillanatára, a holnap a küszöbön úgy is, megvár benned formálódik, már a jövőképedet pulzálja, a lelked, ritmust ad a szíved, gondolkodva kontrollálja őket, az intelligens agyad, a lelkes éned az. Az életed, a sorsod csak a tiéd, az nem mindegy csak rálátsz-e a lehetőségeidre, vagy megcsinálod a sorsod, az utadra lelve. Az Isten adta Nép teremtette ez a Hazánk, egyenként születtünk, saját sorsot hoztunk. Ha bármilyen magasságokat is érsz el, kérlek minden körülmények között, maradj ember, jó minta legyél oda, ahol hasonlóak az agyrezgések. Értik egymást az emberek, mert mindenki más és más fontos feladatra született, összeköti őket a tisztelet, a szeretet, a tudás, azt a, ez igen, íme hát, a jóérzésűek, jó minőséget adó sokasága. Adjon az Isten minden földi jót, jó szerencsét emberségesek, az életünk, együtt, egymás mellett, szépen, szívesen, lelkesen, a sorsunkat is megélve jobb. Takarít a lélek, a szív, a gondolkodó agy, ez most a hirtelen jött gyors pörgésnek a következménye, bizony az is lehet, hogy fájdalommal is járhat. Aki már értője ezeknek megértő legyen a többiekkel, tartásosan jó mintát adva, helyettük megoldani úgy sem tudja, azt a. A belső egyensúlyod, tartásod maradjon meg, csak egyszerűen legyél a családodnak, főzzél. Vagy kenjél nekik, egy jó ízű zsíros kenyeret, s az, hogy jól vannak, adja a tartásodat neked is. S úgy nyújtsd a kezed, hogy azt belülről is átérzed, adjon egészséges tartásos erőnlétet, tervezhető jövőt, akkor is ha nehéz átélni most az össze-vissza energiákat. Az általános műveltséghez, sokat adhatna, most is, az önismeret, ami ezáltal, az önbecsülést is meghozza. A boldogulást adva, abban ami a saját sorsa és generációs feladata. Nem maradna hátra, teherként a következő generációnak. Mert, értően élnének, mindenki a saját szintjének megfelelően, egy családon belül is. Feltaláltam valamit ami bizony sokat segíthetne az értőknek, hogy adják tovább. Tiszteletem, a tehetségemből lett a hivatásom, ami által, adott lett, a napi, tapasztalatomból, az összefüggésében látás. Nem tehettem mást, mint megrajzoltam, egy napon, egy ritmusban, sokszorosan bizonyított, hitelesen oktathatóvá vált, az arra már érett embereknek, ez a tudás. Amit, a Hazánkban, a szülőhelyemen, ami a lakóhelyem maradt, fedeztem fel, sors és generációs feladatok. Más még nem tudja oktatni, miután megjött a vevője, eldönti, hány arra már érett embernek, az oktatását bízza rám, hogy azt, majd tovább oktatni, hitelesen tudják. Nem könnyű megtanulni, akkor sem, ha a saját családjában, szeretne tanácsot adni utána, ezáltal a tudás által, viszont, még mindenki azt mondta, hogy megéri.
Teljes-e az életed…2021.04.19. – 2017.04.19. https://julamami.com Imádkozom, meg írok vagy főstök, oly mindegy, kivisz belőlem mindent. Ami sok lenne ha ott maradna mint többlet, magától az nem oldódik fel, tegyél magadért, s az Isten is segít neked. Vajon te, te, te, mivel gondolod feloldani a lelkedet. A szinteden vagy-e, a bőrödben magadat most jól érzed-e, vagy a saját szinted helyett, csak úgy elvagy, s majd lesz valami ami kihoz a felszínre tán, esetleg. Két oldalunk van azt tudod, féloldalasan megoldani nem tudod. Most tanulom azt amit nem hoztam, nem is tudtam mit kezdeni azzal, de már megértettem. Te tanulod-e azt amit nem hoztál és eddig azzal nem is boldogultál. A kettő együtt adja a minőséget a jó életünkhöz, megjár mindenkinek, senki sem sanyarogni született, ne hidd el. Jelez a lelked, ha felismernéd az érzést ami ott keletkezik benned. S azért, hogy jelezze mi az, amivel te is jól érezhetnéd magadat, ha odafigyelnél és önmagad ismerve, magadon segítenél. Mert amikor a szíved adná már a ritmust, a lelked impulzusához, a belső kontrollod elindult és tenné a dolgát, hogy a gondolkodó agyad, meghozza, a neked jó döntéseidet. Ezek a rajtad átfutó érzéseid sorából összeálló működést jelzik feléd, az egyensúlyod összeállt, adott mind a két oldalad csak használjad. Jól vagyok szokták mondani, a kérdésekre, azt jelenti rend van benned, csak éljed azt meg. Nincs szükséged semmi másra, csak megélni a hétköznapok adta sikereidet, az egyszerűben. Ne vedd azt se természetesnek, ha nehezen lehet kibillenteni belőle, kiszolgálja azt, az az arra megfelelő egészséges sejted. Minden nap kell érte tenned, nemcsak úgy beleélsz a semmibe, komolyan veszed a saját létezésed. Magamért is felelős vagyok, teszek érte, hogy meghozza a jó minőségű holnapomat, gyakorlom a hivatásomat. Egyedül viszem a hivatásomat, nem tartozom se ide sem oda, a tehetségemből lett a hivatásom. Prevenciós még 2000 előtt lettem, többen is megtévesztően használták a Jula ahogy apám szólított, mami ahogy azzal a gyermeklelkűek hívtak. Egy általam tisztelt emberséges figyelmeztetett, hogy használják mások a Julamami védjegyemet, Rájuk szóltam, igyekeztem azért tenni, hogy az ne úgy legyen, nem vették komolyan, tovább folytatják. Pedig nem használhatnák azt az engedélyem nélkül, hinnye, azt a. Egyenlőre egyedül oktatom azt amit feltaláltam, szolgáltatok, oktatok, 70 éves kisnyugdíjas egyéni vállalkozó vagyok. Rájöttem már az egyszerűség nagyszerűségének az értelmére. Nem mennék bele semmi olyanba ami csupán a látszatokról szólna. Igyekszem megvédeni a védjegyemet, fura az is, hányan birtokolták volna már el. Így bizony sok évet veszítettem el azzal, hogy megtartsam az emberi méltóságom. Emberségemben tartásos lettem, a hivatásom maga a mesterségem, megélem amit a sorsom adott. Gyakorlom a feltaláltamat és a jó öreg hozzám illő alázatot. Vannak akik nem értik, hogy miért úgy fogalmazom meg, átviszem a saját olvasatomra a történéseket, emberiesen. A hivatásodnak mondhatod, ha jól esik azt gyakorolnod, nem kell hozzá más, csak a veled született tehetséged. Így ami egyszerű neked, az lehetetlen másoknak, ez már így van, mind különbözünk. Én tapasztalva tanulok, nap mint nap, ha megtisztelnek és érkeznek, rákészülnöm nem kell, csak leolvasom a tenyerükben lévő jeleiket. Mint egy jelnyelvet oktatom, különleges, de nem lehetetlen, megtanulnia azoknak sem akik, a másik oldalon működnek jól. Előbb utóbb rájönnek a hiányára, bosszankodni szoktak, hogy miért nem tanulták meg ezt előbb nálam. Szerencsémre az alkalmazkodás az egyik, ami nekem természetes. Hiszen hányféle embert ismertem már eddig meg, tanultam tőlük azt, ami nekem addig nem volt ismert. Adok – kapok körforgásban vagyok, alkalmazkodva tanulok, oktatok és nevelek, azzal is amilyen vagyok. Különös oktatás, nevelés, neked aki már megérted azt, nap mint nap, mi is hiányzik ahhoz neked, hogy, értően, teljesnek éljed az életedet. Szeretettel a Julamami. Ide születtél… 2018.04.18. 2021.04.18. https://julamami.com Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menjél el tőlünk, ne hagyjál el bennünket, az Isten adta Népünket. Benned van a reményünk. Megbecsülünk, a szépre, s csak a jóra, jár az eszünk. Kitartunk melletted, ah, ide születtünk, tisztelünk. Olyan a rezgésed mint a Hazádnak, azért fog el, idegenben a bánat, ah. Már Hazaszerető lettél, pedig, jól bánnak veled is, ott ahova a megélhetésed miatt, dolgozni elmentél. Megszülettünk pont oda, ahova tartozunk, fontos ide teljesíteni nekünk. Itt a saját Hazánkban, ahhoz, hogy tudjuk, mire vagyunk képesek máshol. Ki miben tehetséges, abban tudna, kiteljesedni itt. A lehetőségét, a saját Hazájában, lenne szükséges megkapnia, hogy érezze, otthon van. Lehetne, a jó Hazája, szépre, jóra oktatja, taníttatja, hogy őt is, minősítse, tegye, a többletét majd ide. Ha még sem át se, összefüggésében nem látja, hát nem szabad felvállalnia. Megtanulhatná mit olvashat ki a saját tenyeréből, mi az ő sorsa a családja felé a generációs feladata, azt a. Ne érje be azzal, hogy punnyadhat. Mint aki az álmait készre teljesíthette. Mert akkor kezdődne, az Isten adta Népnek a szolgálatába állhatna. Megerősödhetne általa az emberséges tartása. Legyen előtte, az a lehetőség, ami megérinti az okos agyát, haladjon, menjen tovább. Abból lehetne, egy szép, szívesen, lelkesen, gondolkodó és folyamatosan bővülő tiszta szavú tartásos Világ. Akiknek van önismeretük, azáltal önbecsülésük és nem a székeikhez ragaszkodva élnek. Vihesse hát haza, ah, ha nélküle annyira fél. A birtoklás is fontos érzés, és mindannyiunknak, megnyugtató az, ha biztonságban lehetünk, élhetünk. Az a kontrollja mindezeknek, amikor az Isten adta Nép jó minőségű életet élhet, hiszen ide a Hazájába teremtett. Ha nem számít, hogy végigdolgoztad az életedet, a változásba pottyantál bele, így nyugdíj helyett, aprópénzzel érd be. A túlzóktól mentsen az Isten bennünket, gépiesen potyog, a szájukból a pénz szava. Végigjár a mindenevő, be is gyűjti, hinnye azt, ami úgy gondolja ha lehetséges meg is jár neki. Hiszen nekik nem jut eszükbe, hogy ahonnan merítették, azt ami által sokszorozhatják. Ami van, abból, vissza kellene pörgessen oda, jót és szépet, a jó minőségű életéhez szükségeseket a Népnek, hogy az egészséges egyensúly megmaradjon, kezelhető legyen. A legsikeresebb időszakomban, ah, csináltam egy dombot, oda a bérlemény mellé, közé, leraktam, a bevételemből, nap mint nap, annyit amit jónak éreztem, a lelkem, szívem miatt. Megkérdezte egy ember, ott elhaladva, miért teszem le oda, a fémpénzeket, mondtam azért, hogy a lelkiismeretemnek eleget tegyek. Mert látja ott vannak, akiknek nincsen mit csinálnia, este jól jönne nekik valamire, amit ide teszek. Nem viszik el, ugyan már, hát ők figyelik messziről azt. Amikor kiköltöztem onnan, a dombocska eltűnt, nincs ott. Sok mindent kellett átélnem ahhoz, hogy összefüggésében, láthassam ezt a Világot, amit az én számomra feltárt az Isten. Így aztán tapasztalt lettem, ezért jönnek a tanácsaimért ide, messziről, meg is lepődöm, ha a közvetlen környezetemből. Ahogy vándoroltam én az internet világában, meg kellett, tanulnom, hogy előképzettség nélkül, hol van ott az előre. Mit szükséges körbejárnom és miket ismételnem, hogy a gondolkodó agyam rögzítse. Hiszen másban van az én tehetségem, várom a lehetőségemet ahhoz, hogy fel tudjam venni annak a ritmusát, amit ránk raktak. Nem kérdezték, szeretnénk-e, nem készítettek fel se, hogy mindaz amit ide tettek, mivel jár. Rábízták mindenkire, ha nem bírja lemarad. A megelőzésben találtam meg magamat, pont azért tisztelnek meg, hogy mondjam el, mit mutat a tenyerük. Mi lenne az amivel átláthatóan boldogulhatnak, továbbra is az e, az életritmusuknak megfelelő, amiben vannak. Nem üzleti tanácsokat kapnak, hiszen ők abban, jól otthon vannak, sikeresek, a másik oldalra, ami megtanulható kíváncsiak, két lábbal a földön járnak. Nem egy lábon ugrálva próbálkoznak, azt teszik, amiben tehetségesek, elérik a sokféle rálátásukkal, az ő sikerüket. Összefüggésében látni, kihallani, megérezni, gondolkodva dönteni, vajon eszébe jut-e a döntőknek, ha cselekednek. Van-e abban aktuális felelős, vagy nem számít más, csak ki éppen az erősebb hatású, ki szabja rövidre úgy, hogy nincs mit kezdeni azzal, mert tejesen értelmetlen hat. Úgy marad, nem járják körbe, nem elemzik ki sem, haladnak tovább, s egy csomó sors marad védtelen. Nem emlékezteti tán senki sem, adni születtünk mind, ha azt teljesítettük, érdemben akkor haladhatunk tovább. Mert nem lesz a tudáshoz alapja, ha tovább halad akkor is, ha nincs hozzá a felelősségtudata, hatni fog az másokra. Találkozom mostanában az interneten, azokkal a nem kecsegtető kifejezésekkel, hogy az ön országában, nem látható az, vagy az ön nyelvére nincs fordítás. Nem tudom, kinek a bugyrában leledzenek ezek, mert mentsvára annak az internet, aki már tudja. Miben tehetséges, s ha a Hazájában nem találja, a lehetőséget, hát kimegy a Világba, úgy, hogy ki sem tette a lábát, onnan ahol van, egyáltalán, ah. Hirtelen mentettem ki magamat, a semmiből, akkor, amikor látszatra volt az, ami nem volt, tulajdonképpen azóta fejlődött fel ide, ahova. Kipörgetve onnan azokat, akik gondolkodva teszik, gyakorolják, ami a hivatásuk, hinnye. Látszik ami látható, a tekinteten átható, megmutatkozik, az igaz és a való, hahó. Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta tükre, ah mindannyian így születtünk. Ebben nincs különbség, ezt fontoljátok meg. Mennyire tértek el, tőle, vissza út van-e. Tanulj meg időben, önmagad maradni, a túl sokból, jó időben adni. Ne kelljen, alacsonyabban, a saját szintednél, úgy beleadnod, a közösbe, hogy mások veszik ki. A felszínen maradásért küzdeni, pedig felelősen élted az életed. S mire észrevetted, odalett, mások szerint döntöttek, meg sem kérdeztek. Szerencsés napot kívánok emberiesek, azon legyetek, hogy hallják meg mi az ami életszerű és mi nem. Néma gyermeknek, az anyja sem érti a szavát, mondják. Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni. Akkor tudod a miérteket, ha belátod, hogy alkalmazkodni szükséges ahhoz, ami élhető számodra. Kiemelnek hát az emberek, amikor eljutottál önmagadhoz. Elfogadják azt, amiben jó vagy. Ez egy élhetően szép folyamat. Ha elfelejtetted volna, vagy kinevelődött volna belőled, tanulj meg adni még időben. Ne kelljen elfogadnod, akkor is, ha nem szeretnéd azt megélni. Körforgásban élünk, ha, a kötelességünket ismerve, teljesítettünk s nem kapunk, egyoldalúak is maradunk, ah. Két lábon kellene álljunk. Ha füleled, hogy ki mit csinálhat, megkapod a műsort, magadnak ártasz. Az emberek tisztán jöttek, az egészséges lelkük szerint élik meg az életüket, hinnye. Behúzott nyakkal fogsz járni, észre sem veszed, meglátszik, a tekinteteden, sunnyogó vagy. Hát, mindennek két oldala van, lásd meg, a kicsiben, azt a nagyot, eljön a feltisztulás, hinnye, legott. Az élet szép, ha hallod már a lelkedben a csendzenéd, legyen ez a nap is szép, jó egészséget. A belső egyensúlyból eredően egészségesként is lehet élni, ha már felismerted a módját, a jótékony hatását a megelőzésnek. Segíts magadon az Isten is megsegít, gyakran éltem így. Ami segíthetett abban engem, hogy megtaláltam az emberek tenyerében a lelkes és racionális oldaluknak a rajzait. Aminek következtében feltaláltam és egy nap alatt egy ritmusban lerajzoltam. Az oktatásom azóta bizonyította, a működőképes, hiteles, formáját. Eladnám, olyan embernek, aki kitűnő az üzleti életben, emberségesen. Tiszteletem. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországon, Paksról a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami. Emberi méltóság, tartásos élet… 2017.04.17. – 2021.04.17.
Eszembe jutott, hogy is volt ez kezdetben, mi is mutathatta ezt az utat nekem. Egy helyi újságnál kaptam lehetőséget, írjak cikkeket. Sokat kaptam ott a feladattól, az embereken se lepődtem meg, hogy miért nem láthatók, azok kívülről. Egy másik hely által meg azt kaptam, hogy ha jó vagy, az felbátoríthatja azokat, akik nem tisztelnek, kihasználnak másokat. Nehezen veszik az emberek tudomásul, hogy nem akarsz semmi mást, mint amit mutatsz. Minden ilyen embernek meg kell tanulnia, kezelni ezeket a helyzeteket, hogy ne okozzon magának túl nagy károkat. Viszont ne kelljen megváltoznia se, maradhasson abban, mint amiért olyannak született. A generációs feladatát, ismernie lehetne mindenkinek, hiszen ott vannak, a saját tenyereinkben. Tartást ad, ha más nincs, a sorsod beleírta az Isten, hogy ne kallódj el végleg. Nehéz megtanulnod azt, is, hogy keresd meg ami mögötte van, ne hidd el addig, amit látsz, kontrolláld is. Ki ne billenjél azáltal, az egészséges egyensúlyodból. A könnyebbnek látszóval rád rakhatják a nehezéket. Amikor azt érzed kinötted, az alázatról el ne feledkezz. A régiben elérted a legedet, ha az újat meg sem alapozod, tudatlanul lépnél abba bele. Alázat halmazom is lett, ezzel a hivatással, csak köszönhetem az Istennek, az érkező embereknek, a tudásomat adtam, jöttek és megtiszteltek. 27. éve, hogy a tehetségem általi, itt vannak nálam, átformáltak, Továbbadnám szépen lassan elültetném azt, amire lenne igénye az embereknek, hiszen itt tapasztaltam, tanultam meg. Hát a Hazámban szeretném továbbadni, tudom, különösen nagy szükség van ezekre a rálátásokra. Más szemszögből is látásokra, hozzá adva a saját tudásaikhoz, ez egyfajta kibővíthető tudás folyamat, halmaz. A végeredménye az összefüggésében látása annak, ami eddig nem volt meg. Szintváltás, racionálisan is lelkesen, a gondolkodó agy ne egyedül döntsön, legyen segítségére mind a két oldalunk. Hiszen két oldalunk teremtődött nekünk, akkor is, ha nagyon sokan még tagadják azt, hogy hiányozna nekik, valami fontos most. Megtanulni újra tisztelni egymást úgy is, hogy más nézeteket vall, más helyről jön. Kapott vagy nem kapott jó nevelést, vagy rosszul sült el, az a költséges neveltetés, mert nem illet oda. Az alázat a kulcsa mindennek, vagy van, vagy nincsen addig, amíg a teremtő ahhoz is segíti. Vannak akik kifejezetten már rá vannak kattanva azokra, akiknél látják a gyengeségnek hittet, az intelligencia nekik nem tetszik. Mert nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy nem akarhatnak jót akkor is, ha a többiek, csak nyomják azt a régit. A megkopottat, a hiányt rezgőt, vagy alapban, a régen is rosszat, de nem változtatnak. Hiszen nincs meg bennük a lelkes, szíves, oldaluk léte. Ahhoz se a kellő tudásuk, sem rálátásuk nincs arra. A múlt már elmúlt, gondolj a mára, a most fontos pillanatára, a holnap, a küszöbödön úgyis megvár majd. Különös oktatás, nevelés, az önismeretért. Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/. Neked akinek már régóta beérett rá a jellemed, vagy nektek, akiknek vannak hatásaik oda, ahol a pénz forrása és megnyerik és megveszik. Megtanítok rá, a megegyezés szerint, sok arra érdemes embert, betanítom azokat, akik majd őket is segíthetik. Nem könnyű megtanulni, de megéri általa, a saját szintekre kerülve segíteni, a megfelelő szintjükre a többieket. A saját idejükben, ők is segíthessenek azzal, ahogy felértek azzal, a jól működő, saját szintjükre. Ahogy látom mindenki fejlődni született és szeretne, Eladnám, a feltisztult tudásom továbbadásra megérett gyümölcsét, azt terveztem, hogy még ebben az évben. Magyarországon születtem, itt élek, ide szántam ezt, ha mégsem tudom úgy megoldani, ahogy szeretném, hát eladom oda, ahol megbecsülik jól megérdemelten. Tisztelet, megbecsülés, tartás is, legyen ottan bőven, vihessenek belőle, az érkezők, onnan mind kimenőben. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. Jula ahogy az apám hívott, mami ahogy a lelkükben még gyermekek szólítottak. Julamami védjegy, a 2010. évtől, Heringes Árpádné nevemen van. Tiszteletem. Amikor ráébredsz… 2021.06.15. – 2016.04.15. https://julamami.com Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el tőle a bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd, majd megveregethesse a vállad. Nem ártva, se bántva és magadra is jól vigyázva boldogulhatnál. Ha a saját sorsodhoz és a nagy Világhoz igyekeznél, alázattal alkalmazkodni.
megtartva mindazt, Ha magasabbra vágytál a sorsszerű lehetőségeidnél, bizony visszavisz az életed, oda, ahol azt megugrottad, ahányszor az szükséges. Van közöttetek sok, aki tán már abból is merítve, amit régen tőlem hallott, boldogulva, visszanézve, tán megemeli már a kalapot. Mindazok előtt akiktől látta a jó, a működőképes mintákat és a saját életében is alkalmazhatott. Nem fértem bele a sablonba, így a mellettem kiállásról, az oktatásomnak, az lehetőségeimről még ígéreteket, sem hallottam. Így, hát, teljesítések felém nem voltak, Csupán azért szólnék most, hogy mástól ezt nem tudják megtanulni. Azért szeretném az ebben tehetségeseknek a tudásomat, a feltaláltamat átadni addig, amíg van értelme megelőzésként, ah. Nem tudtam pénzben meggazdagodni, mert a lelkem, a szívem, a gondolkodó agyam, nem engedte meg nekem. Ah, hiszen nem egyoldalúnak születtünk, emberséges maradok, Így hát nem számolnak velem, se ide, sem oda nem tartozom, mert csak a pénzbeni gazdagságról szól most és minden, ah, miközben itt is ott is oktatok. A megszokott módokon, Az első hét év rengeteg tapasztalatot adott, nem lettem olyan mint egy robot, leginkább, a tapasztaltjaimból és az elméletté lett, Összefüggésében látni tanítom az egészet, azoknak, akik megtisztelnek, mert beértek. Megláttatni, kihallani, a belső kontrolljukat, Ah, a nehézségek sűrűjében, a saját szinteden, egészen mást lát a szemed, gondol ki az agyad. A saját idődben, kihallod már, a kommunikációkból, Mert miután már szembesülsz a saját igazságoddal, az már addigra, befejezett tény is lett, visszafordítani nem lehet. Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert ha teljesülhet az, hát neked is bizonyára, kihat a saját életedre, hinnye. Van az Isten, megtudja mindenki, azt időben. Miközben már, a sorsodat is élhetnéd, kavarogsz csak körbe – körbe ismételve, nem haladva egy arasznyit sem előre. A sorsomat már magam igazítgatom, a várakoztatásban se sérüljenek meg, őket már abban eligazodni oktatom. A leolvasott generációs feladataikat, számukra is, emberies nyelvre fordítom. Várakozom, hogy valaki már rálásson, mekkora segítség lenne, ez a tudásom, a gyermekek szüleinek, fiataloknak. Ah, a megelőzésben tapasztalok, naponta átmegy rajtam annak az energiája, amiben akkor éppen megelőzőként azáltal benne is vagyok. Ha megtisztelnek oktatom, nem várhatom senkitől sem, hogy kiálljon a jóban mellettem. Reménykedem, hogy át tudom adni, ezt a tartást, emberséget megtartó és az egyeneshez visszaigazító tudásomat, miután eladtam, az arra érett igényeseknek. Oktathatnák tovább, vigyék be oda, ahol nagy szükség lenne már rá régóta, emberesedjenek, általa, az arra érdemesek. Várakozni is lehet, ha tudják, hogy mire várakoznak, hinnye. Na hiszen, amikor ráébrednek, az emberek, hogy számukra is ott, generációs feladataikat is teljesíteniük, lehetett volna, ah. Kivirulhat az orcájuk, az Ha nehézségek között is, de utána, már tartásossá, lehetnek. Jót formáló a belső tartásuk, erősödik az emberi méltóságuk is, mert szíves, lelkes, gondolkodókként, az élhetőkről, a jókról döntenek. Tartásosként, emberségesek, s az a külső tartásukra is hat, jó minták lehetnek. A nehézben is kitartó, szorgalmukkal, Nagyon nem mindegy előre vagy hátra, felfele vagy lefele, hat a kommunikáció naponta, s az, mit erősít, az emberekben. Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/, önismeret, emberismeret, önbecsülés, tartásos, emberséges, boldogulás. Amit adni tud, az általam megrajzolt 153 oldal megismerése, egy napon készült el és egy ritmusban lesz vele, akinek éppen oktatom. Én magam találtam fel, már sok éve bizonyítja, A formája, most éppen, Műhely, a megelőzésért ev. Heringes Árpádné, prevenciósként. Annyi időt szánunk rá, amennyire szükség van éppen. Tisztelettel, jól alkalmazható, családokon belül, a meg nem értetteknek a megértésére. Ki miért, nem tud beállni a sorba, van úgy, hogy már akkor, meg is magyarázódnak. Az addig kezelhetetlen, miértekre, a generációs feladatokkal, rögvest, válaszokat is kapnak, az oktatásom közben. 2023.04.14. Az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, szolgáltatásom, jó arra, hogy értelmezni tudja, mit láthatok a tenyereiben, mint a saját sorsát. A saját feltaláltam szerint, formálom a szavakat / ahányszor kéri, mindannyiszor, lefordítom, úgy, hogy érthető legyen /. A díja: 20.000.- Ft. úgy, 50 percig olvasom, a Tenyereit, nincs plusz költsége, ha több idő szükséges hozzá. Nem hagyom abba, ha lejárt az 50. perc, ha még van mondani valóm, mert látok, valamit ami fontos lehet, hogy tudjon róla. Összefüggésében olvasom le, 50 perctől 90 percig tart, a két tenyerének a leolvasása, a generációs feladatairól is beszélek, ami ott látható, maradék nélkül, leolvasom. Nem hagyom abba és nem kérek plusz díjat, ha szükséges hozzá, még néhány perc, hogy körbe is érjen, a két tenyerének a mondandója. Többszőr is rákérdezek, hogy átment-e, van-e kérdése és elmondom, azokkal kapcsolatban a saját tudásom szerint, mindazt, amit ott látok. A díja: 28.000.-Ft. Mi szerint, ki szerint próbálod nevelni, vagy neveli önmagát, érettebb mint a korosztálya, vezetni született. Ha a saját veleszületett énjét, intelligenciáját, tehetségét, nem hagyod, tán, meg is élni, ah. A gondolkodó, lelkes, szíves, az emberies. Ha csak azt erősíted fel benne, amit hozott, ah. Hiányos abban lesz, amit nem ő hozott. Mindkét oldalunkat fel lehetne erősíteni a “most-hoz”. Mert haladni, fejlődni, lényeges. Ha oda emeled, fel, abba a magasságba, amit kitalálnak és elvárnak, ah. Egyoldalúvá, csak egy ügyet elismerővé válhat, persze, elboldogulni, könnyebb vele. Csak teljesít és nem gondolkodik. Viszont, a közben keletkezett érzelmi hiányokat, ki fogja pótolni. Vagy majd úgy működik, hogy ő az egyik oldal, mellé áll, a másik oldalra neveltnek. Kiegészítik egymást s úgy, egészen jól mutatnak. Csak akkor lesznek, a hiánytól, magányosak, ha rájönnek, belül úgy is, még is, Hiányt mutat az, ami belülről késztetésként ott van, egyre nagyobb. Ám, senki sem mondta, beszélt arról, hogy nem viszi el, a manó, se a cica. Neki magának a sajátja, az is, megjárna, hiszen azért születtünk meg egyenként, mert úgy hívják egyéniség. Minden nélkül, egyszerűbb az, igaz, viszont, oly könnyűek lesznek, elviheti őket a huzat. Mindenki, valami fontos feladatra született, hozta ahhoz, a megfelelő fejlettségre való igényességet és tehetségét. S megkapja a Hazájában, mindazt, ami szükséges lehet, a fejlődéséhez. Gondolkodóként is gondoskodó, ah, de jó is lenne megélni azt, amit ide mi, beletettünk a szépből és jóból, hinnye. Győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem harcolok, se veled, sem ellened, nem az a dolgom nekem, tapasztaltan érvelek. Átadnám a lerajzolt tudásomat, mint hidat. Ne féljen attól, senki sem, amit még nem tud, az ő idejében a megoldásokat is megtalálhatja, hinnye. Élhessen, gondolkodó, lelkes, szíves emberiesként, ah. A tapasztalva érvelőt, nem viszi el olyan könnyen a huzat. Hiszen aki hallja, tudja, nemcsak, kipörgeti oda, a szavakat, lelkesen szíves, a gondolkodó, kontrollálja közben mindazt. A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzuk rá, ki ne üresedjék, ne csak szaporodjon a szó, legyen tiszta, a mondanivaló. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. A múlt elmúlt, gondolj, a mára, a most élhető, jóleső pillanatára. Ha úgy érzed, megélve is jót tett. Éppen jókor érkezett, megelőző, volt az írásom, segített abban az élethelyzetben. Merítettél belőle, ihletet kaptál általa, megérezted a pillanatot, sikeres, gazdag lettél. Van akinek ez meglepő, a hivatásom, oktató, megelőzésként, nevelő. Adni születtünk, mindannyian, én teszem is, amióta tudom az eszem. Adok és kapok, így körforgásban vagyok, s maradok. Nem tesz jót a túl sok, ha azért meg nem dolgoztatok, határaitokra is figyelve, Fokozottan volt szükséges, Oktatással együtt a nevelés, mindazoknak, akik már értik, miért, szükséges az, hogy maradnak jóemberek, a gazdag életükben is, azt a. Heringes Árpádné, prevenciósként, Heringes Árpádné, prevenciósként, Köszönd meg a szüleidnek, hogy megszülethettél és a saját sorsodat élheted, mert megengedők ebben neked. Nem erőltetik rád az akaratukat, amit előzőleg megéltek már több generáción keresztül és ők maguk is, szenvedtek tőle esetleg. Szerintem az emberek, nem szenvedni születtek meg, ahogy tapasztaltam a tenyerek, sorsok olvasása közben, szinte minden generáció fejlettebb, mint az előzők. Azt is tapasztaltam, hogy legalább, egy ember van, minden családban, aki az intelligenciát hozta, s azáltal emeli a szintjét a családjának. Ők akik vezetni születtek, magasabb szintekről is látják az életüket, a generációs feladataikat elvégzik időben. Sőt, azt is tapasztaltam, hogy felvállalják, a nehezeket, mindazért, amit mások még nem vesznek észre, nem is észlelik. Így aztán, nem készteti őket semmi, azoknak a megoldására, rámarad a következőkre, vagy a családba bele született, intelligens oldja meg. Nem hagyhatja, hogy leépüljön a az általa tisztelt és szeretett, családja. Így hát, még akkor is, ha késleltetve is, igyekszik megoldani, hiszen szenvedést okozna, önmagának is, azzal, ha képes rá és hanyagságból, elodázásból, mégsem oldja meg. Ah, szétzüllhetne azok által, a negatív hatások által, a családja. hát megoldja, ne maradjon se a sarjaira, se ne vessen gátakat neki, aki átlátja, kihallja, megérzi a jó megoldásokat felismeri… Az erőskezű, egy pici cipócskát nyújtott feléje, Gergelykéé, egyél kicsi fiam, na végre kimondta. Belemarkolt a kicsi kéz a cipó puhájába, benyomta a szájába egy falásra, volt némi aggodalma a férfinak, de nem szólt rá, csak óvatosan vigyázta. Azt érezte ezt most a mama vágta, mert úgy volt kanyarítva és olyan szépen mondta hozzá a kicsi fiamat. A jól megpirult szélét a végére hagyta, azt szereti a legjobban, majd elmajszolja gondolta a kicsinyke árva. Nem látott, nem hallott, csak bele volt feledkezve, a jól ismert ízbe, illatba aludt bele. Hajnalban hallja ám a kicsi Gergő, hogy valami mocorog, valami kedves hangocskát, nyüsszentést adva. Hátra fele kicsúszik a dunna alól, óvatosan odaballag, a két párnácska talpával. Látja a kicsi fekete gubanc van ott, bebújik hát a nagykabát alá ő is. Jól megvannak ott alatta a hálótársnak, jóízűen felváltva horpasztanak, a kabát alól ki sem látszanak, de igen hangosak. Hajnalban kelt, megetette amiket kellett, de reggel még egyszer benéz, megnyugtatva magát, néhányszor a kinyújtott karjával a nagy dunna alá beszánt. Keresi a gyermeket óvatosan halad a dunna alatt araszolnak az ujjai. Néhányszor az éjjel is így győződött meg róla, hogy szuszog, nincs semmi baja. Egy pillanat alatt meghökken, nincs a dunna alatt a gyermek. A nagy ijedtség közepette, hallja ám az éktelen egymást felváltó hangoskodást, horkolnak alatta. Beles alá jól beizzadtak, látszik jobban vannak, kialudták már a kabát adta jó melegben a tegnapi borzalmakat. Hagyta őket, csak az asszonyának pisszentett, jöjjön lássa ő is, neki is megjár ez. Visszafojtottan befele kacagtak, bele a reggelbe, mindketten a hirtelen jött örömtől a nagy dunnára huppantak. Kipirulva a kicsi árva, vackorászik a kiskutya odabátorkodnak lassan, araszolgatva hozzájuk. Nyújtja a karjait feléjük, ő is, ő is, látszik formálgatja a szót az aprócska szája. Aztán nagy hirtelen kimondja, ujjal belefúrva a kutya bundájába, a Tüske is. Gurulnak a nevetéstől mindannyian, a kutyuska a farkát csóválva adja a tudtukra, benne van a játékban. Leugrik és körbe – körbe futkos, egyre bátrabban csinálja már az örömköröket, a loholástól kilóg a nyelve, vakkantgatva a boldogságát adja a tudtukra. Teljes a pillanat, úgy érezte, megvan mindene. Jó szerencsét jó emberek, a tisztelet és a szeretet legyen veletek, áldjon meg az Isten minden földi jóval benneteket. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel a Julamami. Tisztelet van-e benned és a sorsodhoz az elég-e …2016.04.13. és még utána is írtam hozzá. Mond, meg tudnád – e, tanulni a tenyered jeleit, mint a sorsod térképét, vagy megtanulnád inkább leolvasni és segíthetnéd a családtagjaidat általa. Prevenciós a végzettségem, én is úgy élek, amióta megjött az eszem. Valahova tartozni, azt is jelenti, a szeretet ereje a legerősebb erő. Ha a családban megtudják tartani, a szeretet ereje, összetartja őket, akkor is, ha nagy távolságra vannak. S úgy nyújtsd a kezed, hogyha arra szükségük van, meríthessenek belőle. Műhely, a megelőzésért, Önismeret, önbecsülés, emberismeret az oktatásomon. Az oktatáson rájön mindenki, hogy mennyi még a dolga, mi mindent nem tett meg a sorsáért, s a rávetülő generációs feladatok, miért. S az életed során észrevetted-e, mikor fordultál ki, a hozott sorsodból, önmagadhoz képest, a generációsan hozott feladatod helyett, más utat választottál-e. Amikor jelzett a belső kontrollod megérezted-e, betartottad-e, hogy ne legyen maradandó a furdalás a lelkiismeretedben. S mi felé mégy, felismerted-e, megismételheted az elődeid könnyebb útját, ha nem törlesztetted le, azt ami rád maradt, mint hozadék. Adod tovább a következőknek azt, s élhetik majd a saját jó sorsuk helyett, hinnye. Az élet élni és kiteljesedni szeretne, ha körbe is érhetne, megérdemelten ki is emelkedhetne. A sikerélmény tápláléka a léleknek, hinnye, sokszor maradnak éhesek, ah. Fel sem ismered, a hogyan és miért ne, juj csak fel ne vállald, ne dönts mások felett. A semmit erősítened könnyű lehet, a megoldáson ábrándozva, magadtól meghatódva, könnyes szemmel, a nagyságodat nevesíted, abból jó nem lesz a többieknek. Segítsétek a tisztákat, az eredetit erősítsétek, hagyjátok menni az üreset, jó minták legyenek az intelligensek, vezethessenek akik arra születetten képesek. Emberségesként a fokozatosan adódó megoldásokat vegyétek úgy, hogy azért kaptátok, mert át is látjátok. Az oktatható, hiány helyett, adni tudó mellé álljatok, belső tartást is biztosít azon saját jeleknek a tudása. Nevesíthesse minden értőnek a Hazát, még időben, a megelőzés lehetőségét, tájékoztatást biztosítva, a Világnak is emberi nyelven oktatva adhassa át. Ábrándozni nem elég, szükséges a tudás, a tehetség. Ne kezd el, amire nem értél be, ah, bocsánatot kérni se tudok helyetted, ha nem ismered a jó sorsod útját sem. A hivatásodban kitűnő is lehetsz, erősítsd meg a lelkedet, szívedet. Persze, ha azokkal időzöl sokat, akikben észre kellene ám vegyed, a számodra is ártóan fék nélkülit, ah. Ha túlmennek, akár mellé is mennek, nem ismerik a generációs határaikat se. Vannak akik úgy tudják, mindent lehet, üres szemekkel oda se legyintenek. A magukhoz képest kiemeltben lám, ők a slágerek, közben azt sem tudják, a többiek mi az, amivel rájuk hatnak. Megteremtik azokat a helyzeteket, ahol a csapdákat helyeznek el bárkinek, s a zsenge, a gyermek meg is sérülhet bele. Nincs se tisztelet, se szeretet, csak kecmec, mindenki és mindenek felett, ah mert lehet. Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a, szépet és a jót, emberiesek lettünk s mi, sem tökéletesek, de teljesítettünk már. Gondoltuk megvárnánk azt amit ide bele tettünk, ha megkapjuk, még időben lesz. Hiszen a sok – sok tapasztalt tudás, akkor is nálunk van, ha úgy is látszik néha, mi is itt élünk, azért tudjuk, számunkra oly kicsi az a határ. Sokat tapasztaltak lettünk, minden által fejlődtünk, a sorsunkat teljesítjük. Irigyeltjei vagyunk azoknak, akik nem ismerik a tehetségüket, vagy fékezésben lettek tapasztaltak. A csőlátással könnyen azonosultak, nem látják, nem hallják, nem érzékelik, mi a módja a minőségi emberies életnek. Jó híján, közvetlen mintákat utánoznak. Van az Isten, ha hiszed, ha nem, megmutathatja magát neked is, s akkor örülj, ha még megkeresi, a térded a helyet ahol letérdelhet. Ahol még időben imádkozhatsz egyet. Érted is lesz, meg a bocsánatért is, amiket, elkövettél már mások ellen, mert megtehetted. Az a nehezebb amikor meg és le igyekszünk győzni önmagunkban, a mindenáron győzni akarás erejét. Nem tudtad, abban is vannak generációs feladataid. S ha azon túl mégy, mert nem szól senki sem rád, hinnye, ejha, nem a megszokott ennek a módja, furára sikerült ez máma, talán nem így vannak, ezzel azok, akiknek ez természetes ez is naponta. Vagy erős volt a hatás s kavargott, az ártó energia, s ami maradt utána, embert próbáló és nem csoda. Amit elfogadni nem lehet, aki így rezeg, nem jól hat, a jó és a szép, az életszerű hatások a hétköznapok. Az élet élni szeretne, ne nyúlkálj bele, a késztetők, hatására se, olyanba, ami megmarad utána nálad, mint ismeretlen panaszokat okozó energiahalmaz. Tiszteld önmagad, s tanulj meg tisztelni másokat, akik arra már érdemesek, nem lettek divatosak, hanem mert megérdemlik, jót adnak régóta. Ne a tökéletesre törekedjél, emberesedjél. Hiszen ha a velük születetten is megelőzők nem, ám helyette az erőlködők lennének, kipusztulna minden. Átfordultunk, több éve már ah, a jó energiákban vagyunk. Aki eddig nem vette észre, az bizony tapasztalatlanul megy félre. Jó szerencsét jó emberek, ti már veletek születetten tudjátok, szeretetben, tisztelettel, a jó energiákban élni könnyebb. Ide születtünk, a jót és a szépet is, itt ide teremtjük, a Hazánkat tiszteljük, szeretjük, megbecsüljük, hiszen az Isten adta Népért van minden jó.
Jelez-e még a lelked… 2017.04.12. – 2021.04.12. https://julamami.com Nem neked szól, ha még nem érted, miért nincs még, a lelkes, a szíves, a gondolkodó fejlődésedhez igényed. Nem zavarnálak meg, fölöslegesen én sem beszélek, tapasztalok, nap mint nap, az érkezők kérnek, hát tanácsot adok. Julamami Magyarosan Agyalósa, az jól jönne mindenkinek, aki érzi szüksége lenne a tudásra, ehhez, abban, hogy segítsen a párjának, a még meg nem rekedt családnak. Jelez-e még a lelked neked, vagy csak te is mégy előre, arra, ahova épp visz a lábad. Vagy megvárod amíg leomlik a térded imához, érted lesz az, ha megszólít a lelkiismereted. Vedd észre ha már ártasz, amíg mások nem veszik észre és nagyon zokon azt, javítsad ki időben a hibáidat. Ha benne érzed magadat a nemlétező sablonban, nem ismered még a generációs jeleidet, hát nem tudod azt sem, neked is van generációs határod így be se tartod. Ne vállald fel amihez nem értesz, ártasz vele most és nemcsak a a sajátjaidnak és másoknak, önmagadnak is. A pénz hatalom, de el ne feledd a tudás az ott kell ám legyen mellette. Mert ha levisz az alacsonyra, a 2017. évnek nem megfelelő szintre, átfordulhat s a vége kerül megint az elejére. A belső kontrollod tudja és meg is oldja. Van-e benned jelzés a lelkiismereted, szól-e még időben, hogy ne kerüljenek bajba azok se, akik már dicséretet érdemelnének. Tudod-e, hogy meg is lehetne veregetned belülről a vállaidat, hogy egészséges maradhass. Mert akinek dolga lenne az, még nagyon az elején van, annak amit tőle elvárnak. Ott ahova hagyta magát felhelyezni, ejnye de kár, át sem látja, nem is érzi, csak gépiesen tesz-veszi. El is hiszi, nagyember lett belőle, a lelke meg fázik ott mint egy pőre. Van akinek az elődei oda tették érte, hogy legyen azzal is neve, mert neki szánta a generációs jele. Van aki még fel sem fogja, mit adtak az ősei azzal neki. Élnie lehetne vele, egészen más szintre kerülhetne, de meggátolta a neveltetése. Szigorúan, szoros sablonba került, nem tudja mivégre. Van aki születetten hozza azt, amiben ott a tehetsége, van akinek sokat kell tanulni érte, hogy rájöjjön ő a legjobb miben is lehetne. Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ azoknak, akiknek már lélekben van rá igénye. Akik tudják már, mind a két oldalukra szükségük van ahhoz, hogy sikeresek a saját sorsuk szerint időben legyenek. Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel és megbecsülve élni sokkal könnyebb lenne. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. a Hergál Házból, szeretettel a Julamami. Önmagától… 2018.04.11. – 2021.04.11.
Lehetetlen az nincsen, ah, hiszen, van az Isten. Önmagától megvédeni senkit sem lehet, ah. Az emberieseket becsüljétek meg. Ha nem lesznek, a szembesülés, önmagatokkal kezelhetetlen. Ha bármi miatt kifordulsz abból, ahol önmagad vagy, könnyűvé válhatsz, elröpíthet a huzat. Ha nincsenek meg a gyökereid, hát magad építsed. Az önbecsülés, arról is szól, mennyire óvhatod meg te, magad, a hamistól. Eldöntheted, igaz, vagy hamis. Ha mellé mentél, talán őszintén, vállaljad azt fel magad előtt. Legyél azon, hogy a jót erősítsed magadban. Tudod-e, hogy mennyi, az a teher, amit elbírsz. Hol vannak a saját és meddig véd meg téged, a generációs teljesítésed. A gyermek még nem felnőtt, hinnye. Kiül az arcára, a lelke tükre, hinnye. Vágyik arra, ah, legyen elismerve, amiben jó. Ha olyan fontos nem lenne, mi van belül a lelkében, ugyan miért lenne az, a saját tükre, azt a. Ne menjél túl magadon, mert nem köszöni meg, még neked sem, a lelkednek belső bugyra, a lelkiismereted. Figyelj a lelkedre ember, az Isten, tisztának teremtette meg azt is, nem azért, hogy szutykold össze. Mert az a legnehezebb, tisztának maradni a nagy katyvaszban is. Arra, csak az képes, aki már, önmagát annyira ismeri és az életét, legalább nem ártva, se bántva élheti. Ne kérkedjél hát, te a mások tudásával sem, ha van sajátod, azzal se. Az alázat az elérhető, sok lemondás van ám mögötte, hinnye, ah. Tiszteld önmagadat, hogy tisztelni tudjál másokat, ez most divatos lehetne. Miért ártanak az emberek önmaguknak, miért másoknak. Mert nem tanulták meg, azt a fontossági sorrendet. Ami által ők már ésszel emberesednek, hiszen mind arra születtünk meg emberségesnek. Ha elfelejtette volna bárki is, a sorsa időben figyelmezteti. Ugyanabban fog ő maga is punnyadni. A csatáját el is veszítheti, aki önmagát sem tisztelni, ugyan hogyan lehetne, tisztelhetően a többi ember fele, hinnye. A csatában vannak akik elvesznek, azért, hogy mások még elvegyenek. Ha a közösbe visszatenni, ah elfeledkeznek. Otthagyja azokat, akik, azzá tették őt, akivé válhatott. Ugyan mivé, válhatott volna, ha ők, mint motiváció nincsenek, aközben ott. Letudja őket a semmibe. Amint az látható, vissza veszi azt, az ő sorsuk, mindazt idejében. Hiányos maradt, nincsen meg a tudás nélkülük. S köszön vissza az, amit nem tettek meg, a tanulásukért. Van úgy, hogy egy generáció kimarad, mert az előzők, nem is teljesíthettek. A lehetőségüket, nem kapták ők meg. Lelkiismeretesen vezetni azt jelenti, önmagát is tiszteli. Attól mentsen meg, bárkit az Isten, hogy kirakja a kirakatba, azt ami nem is az övé. Amikor csak szerezte, az lesz az ő jellemzője. Mások lehetőségét, önmagának tudná be. Addig működik látszatra, amíg, ki nem rakja, óvatlanul, a lelke éretlenségét az orcájára. Bárki leolvashatja azt, hinnye, ah. Felszínen élni, kikerülni a nehezeket, na azt is lehet, az élet maga a nehézségek. Aki ezt még nem tudja, mert elkényeztetett, könnyen lehet, hogy elkésve tudja majd meg. Mindent, a maga idejében, megélni azt amit a sors adott, s nem csinálnák fölöslegesen meg, a körbe kacskaringózót. Megismétlik azt, amitől éppen ott tartanak ahol. Az elődeik sem tisztelték kellőképpen azt amit az Isten, feladatként azért adta, nekik oda, hogy időben, megelőzően megoldják. Ha már kellőképpen ismernék a saját és generációs feladatsorukat az emberek, nem döntenének mások felett, ártva semmiképpen. Hiszen vezetni, születnek az emberek, azt lehet, hogy időközben hosszan tartóan nevelődnek arra, de jó vezetők akkor sem biztos, hogy belőlük lesznek. Jó vezető akkor vagy, ha annak megfelelően abban a lelkiállapotban vagy, nap mint nap. S nem kell, összekanalazzad a látszatoshoz igazítanod mindannyiszor magadat, ah. Hiába igyekszel jól elfedni, ami hiányos, pótolni úgy sem lehet, addig amíg mindazokat meg nem tanultad. A tudás hiánya mögé sem bújhatsz, mert kilátszik az. Biza vagy van az, belülről jövően, vagy nem is volt és úgysem lehet, punnyadozhatsz úgy egész életedben. Ha a mások tudását nem tartod tiszteletben, az nem lehet a tiéd még látszatra sem. Van annak egy adott rezgése, ami oda tartozik ahol az a tudás létrejött. S azóta is folyamatosan fejlődik, a tudását az Isten adja, na meg az emberséges léte készteti a napi fejlődésére. Tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó, vigyázzunk arra is, el ne vigye, az adott szavakat, a mások álmai okán, az üresség hajó. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami Tíz éve írom a napi gondolatom… 2021.04.10. Web – tenyér, az életszerű tiszteletről és az emberi méltóság megtartásának a létező belső kontrolljáról szól. Julamami 2016.04.10. írtam és azóta hozzá is írtam. Magyarország, Édes Hazám Csodaszép, hova mennél, hiszen, a nekünk is jóval még meg sem jöttél. Prevenciósként ennyit szeretnék ide leírni ébresztőnek. Magyarország az én Hazám, ide szült engemet az Anyám! Ha nem érti, hogy miért lenne szükséges a tehetségemnek megfelelően is jól vigyáznia reám, ah, hogy egyszerűbb legyen bánni velem, majd befékezve véleményeznek engemet, hinnye. Magyarországon a 26. éves tapasztalatom szerint nagyon sok intelligens, okos gyermek született, generációs feladatuk lenne. Ha tudnák a szülők, hogy milyen lehetőségekre lenne szüksége a gyermekeiknek akik hozzájuk születtek, tán tennének is érte. Tartásos önismeretre, emberismeretre épül az alapja az Online sorsolvasásomnak, aki tapasztalta, tudja, bizony hat. Megigazítja a belső lelkes, szíves, gondolkodó tartásunkat, s ha még nem mentek mellé nagyon az egészséges körforgásuknak, visszaigazítja a belső kontrolljukat. Amit teszel másokért, egyszer körbeér, s teszik a jót, nem biztos, hogy ugyanúgy, de neked is jó az. Az is megtörtént nem egyszer már, hogy alkalomadtán azt, a szeretteid élik majd meg. Tudod-e, hogy az amit teszel mások ellen, holnap ott lehet már veled szemben, megéled nem sorsszerűen. Gondolkodva, emberségesen élni jó, jó embereknek való, hahó. Emlékszel még a szeretetre, a tiszta adni tudó, lelkes, szíves, eszes, nem a magamutogató szeretetre. Nézz mélyen a lelkedbe, ott lakik az benne. Nem tartozom, se ide, sem oda, a Hazánkat megbecsülve itt vagyok benne, ahol tisztelnek, szeretnek, oda adom a tudásom. Adni születtem, vagyok létezem, keresem az esélyemet. Nyugdíjas nem lehetek, mert nettóból aprópénzes, van tapasztalatom jó és sok. Keresem, merre, hol lehetnék olyan helyzetben, a tehetségemből eredő jót hol oktathatnám. Megüzenték, itt nincs szükség arra, se rám, hogy az általam feltalált emberies nyelvet, a születési helyemen is közreadhatnám, az arra igényeseknek bemutathatnám. Aki nem elég pénzes az nem számít, hát, hogy jönnék én ahhoz, hiszen lelkes, szíves, gondolkodóként elfogadottan a szülőhelyemen, az első 7 évben voltam, megtettem amit tehettem. S tettek róla az irigyeim, hogy már látható se legyek, azóta nézhetik azt ami van, minek a megelőző önmagam. Az Isten mindenkit oda tervezett, ahol a legjobb helye van, fut szalad, minden jóról, szépről, tapasztalhatóról lemarad, nem fejlődik általa a térlátása, összefüggésében sem látja. Vannak akik vezetni születnek, generációsan azt hozzák, vannak akik a saját Hazájuk hasznára feltalálnak olyat, ami nevesítené őket a Világban, megint egy ugyanonnan. Ami adott volt, a hivatásom, feltaláltam által, a lehetséges sikereimet és azt is, hogy megismertek a Világban már megvan, megkaptam az Isten vigyázott rám. Az éppen aktuálisan döntő, a feltaláltamhoz és a tudásomhoz mérhető pénzt zárta el, hát ismétlésben vagyok, egyéni vállalkozásban hivatást gyakorlok. Az egészséges körforgásban benne vannak az anyagi javak, úgy találták ki az életszerűségét az okosak, intelligensek. A tehetségüket már ismerők, a gyakorlatban tudnák azt napi szinten vinni, ha a megfelelő pénzmennyiséget nekik oda is adnák, nem lennének kiszolgáltatva az akaratnak. A Világból jöttek, s a hivatásomat az internet világában, gyakoroltam, a magyarul beszélő honfitársaimnak voltam. Csoportoknak szolgáltattam, a megfelelő nyelvre fordítva, mindenkinek meg lenne a helye a tudására alapozva, azt a. Már gyakrabban látnak, de mindenfélét hallottak rólam, nem a szemüknek hisznek, inkább a szorgos ártónak. Hát honnan jött, ki küldhette, milyen szándékkal, emelték fel annyira, ah magáról azt el is hitte. Megmondónak állt hát, rendet vág a nem is létező sorokban, sablonba rakja mindazt, ami oly elavult, hogy széthordja a szél. Ami megmaradt már nem kell senkinek, abból megtanítanak mindenkit, azt a, hogyan éljen a hirtelen jött semmiben. Aki abból amit önmaga teremtett meg, még nem élt boldogulva, honnan tudja. Mi lesz a Néppel, ha tudás nélkül ontja, azt amit elvár, ki sincs próbálva, hinnye. Alkalmazkodni tudni, alázatot gyakorolni, a legfőbb fontossága a tehetségeseknek, az Isten által jól az vezet, aki arra született. Az időt sürgetni teljesen fölösleges, csupán azt szükséges hozzá tudni, mindenkinél más az is. Hahó, hinnye, mi ide teremtettük a szépeket, a jókat, az életünk során, nem várunk mást, csak ugyanazokat, ugyanúgy vissza. Nép idősödő gyermekeként se mondjam azt, hinnye, hogy valakinek van még lelke. Nem érted, hinnye, ah, attól tart a lelked, jól láthatóvá lesz. Mi lenne, ha kilátszana, az emberséges éned, akkor, mit szólnának, nem lehet, hátha nem férnél a zsebükben meg. Eltérni az elvárásoktól nem lehet, ah mert meglátszana, ahhoz nem értenek. Mivel önmagamért is felelős vagyok, teremtek magamnak egy építően szép, magamat is fenntartó, szerény világot. Várom az új és megújuló napokat, és a Vevőjét a feltaláltamnak. Adjam át a Világnak ezt a tudást, a várakoztatás, a bizonytalanság, a motiváció hiánya, az üresedés folyamata mindennek a gátja. Ezt a tehetségemből eredőt, az általam egy napon megrajzoltat, más oktatni nem tudja, hiába na. Erős fél év szükséges lenne hozzá, hogy úgy menjen át a tudásom, az arra már érettekhez, hogy azt, tovább is tudják oktatni érdemben. Jó napot, kellemes napot, szép napot kívánok, az utamon járok, a sorsomat élem, amit az arra már beéretteknek is kívánok. Nem tartozom se ide, sem oda, A tehetségemet a születésemmel hoztam, Egy napos volt az oklevelem, s egy Magyarországra szervezett, Meglepődni sem volt időm, mert annyian lettek körülöttem, hogy Hamarosan egy köztiszteletben álló hölgyhöz kísért a segítője engem, Azt mondta, a Világban nagyon ismert leszek, Meg nagyon rosszakat is mondott, amin már azóta régen túl vagyok. Időre volt szükségem ahhoz is, hogy ki tudjam mondani, hála Isten. A sorsomnak is betudhatom, Felhívták a figyelmemet, arra, hogy van egy hely, Köszönöm, hogy megláthattam, miért látom ott és miért fogalmazom meg úgy, Akik nagy tömegnek számítóan, tiszteltek azóta meg, Akkor beültek az autókba többen és bejelentkezés nélkül is érkeztek. Amíg nem tudtam nemet mondani, azért, Igyekeztem emberileg felfejlődni, az egyre nagyobb, Ah, s, meggyógyulni, Március után következett az április, Megtanultam, megszervezni a napjaimat, S azokon a helyszíneken, ahova, A miérteket most már, Meg és feltaláltam valamit, ami Azt, többféle, Ah, ha számukra nem adatott meg, akkor majd, Úgy, hogy ide utaztak nagyon messziről is, Paksra, Mivel, hirtelen jött, a nagyon nagy sikerem, A, tán még a gyermekkorukban, Hát, azóta a saját szülőhelyemen, Márciusban körbeért, gondolom, tán, mindannak a következményeként is, Megéltem ezt is, nem gondoltam volna mást, Az egy másik történet, Az irigyeim számára, kedvező történések következtek, Mivel, a nagy sikerem, Gondolom betudták maguknak, lett sikerélményük, abban is. Sokféle fázisát, más és másabb, szinteken megéltem, Anélkül nem jutottam volna el oda, hogy a saját feltaláltamat oktathatom, Az érvekig jutottam el, van belőlük bőven, köszönöm Isten, A tehetségem és az emberismeretem által, a hivatásomhoz, emberesedtem, van az Isten. Ha elértél oda emberséges, hogy már szeretnéd tudni, Hétköznapokon, 10.00 és 12.00 óra között, szolgáltató és oktató vagyok. Ha előtte, vagy utána hívnál, amikor észlelem a hívásodat már, rád is csörgök egyet, s majd felhívsz, ha van még ahhoz kedved. Tiszteletem. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel a Julamami. Mondja, s már mondják, se eleje se vége, sorjázva szórják, esetlenül esnek, vagy csak leperegnek, a szavaknak az erejével meg nem is törődnek. Ah, miről beszélnek, ha ők nem úgy élnek. S ha majd lekopik az álca, azt, hogy a semmiről és csak beszéltek, ki, hogy magyarázza. Egyedül születtünk, saját sorsot hoztunk, a jóhoz a széphez is alkalmazkodunk. Természetes számunkra, igazítani senki sem máshoz fogja, az ő sorsát, de az életét is neki kell megoldania. Lehet úgy is, hogy beáll a nemlétező sablonokba, másokhoz igazodva. Akkor meg ha visszanéz, mennyire ment mellé, önmagának, hogy magyarázza. Hasonló lelkületű emberek bevonzzák egymást. Őket nem a pénz tette ilyenekké, azt is ők csinálták, teremtettek, termeltek és megalkották, a hozott mellé tanultak. Élnek egymáshoz hűen és azt aki már beérett arra, segítve ahhoz, hogy a saját sorsát ő is megtalálja. Ő maga oldja meg, aszerint, ahogy azt tervezte, amiben az ő tehetsége, azzal vigye be a célba. Nyugtázva, hogy megcsinálta, mert a saját felelőssége a sorsa és a generációs jele. Ne hagyjon hátra semmit csak úgy a semmibe veszve, vagy teherként, a következőkre. Nem ráerőltetve egyikükre se, a saját akaratát, sem azt, amit ő maga, meg sem csinált, így nem is érti, hogy miről beszél. Különös oktatás, nevelés, tréning, hogy ráláthassanak a saját sorsukra, ők is akik élnek elkényeztetettségben, soha semmit nem vittek még véghez, nem. Akik meg végigvinnék, végre odáig elértek, közbeszól a fék, hiszen nem emberiesek által lettek eltervezve, csak ráeresztve. Nem tudja azzal mibe rondít éppen bele, hol vannak az emberies határok tudja-e. Vagy mindegy, esik, puffan, kevesebb lett. Legalább kipróbálták volna ők és előre. Vannak, nem ártanának egymásnak, alapban van bennük hozzá az ami megtanulható is lenne, emberieseknek születtek. Az összeadott tudásaikból, összefüggésében látásból, már csodák is lehetnének. Ha az Isten, rányomná a pecséteket, hogy mehet. Úgy emlegessék az övéi, hogy lám megcsinálta, alapnak megfelelő, arra építhetik majd az ő saját sorsukat, a sarjaik. Tisztelet, szeretet, szerencse, is legyen ottan bőven, hogy vihessenek belőle kimenőben. Szerencsés napot kívánok emberek, áldjon meg az Isten minden jóból annyival, ami a legjobb nektek. Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. szeretettel a Julamami. Úgy sem kerülheted el, hát emberesedj, még időben. Nem fog menni, ha összekevered, a jól kitaláltat, az Isten által felvázolttal, a tenyeredben lévő sorsoddal. Mindkét, oldalunkat, ismerni, szükséges ahhoz, hogy sorsszerűen, menjen az életünk, a hatások tükrében. Ez az, adott időben, egy ritmusban, lerajzoltam, hinnye. Nem lehet összeollózni, se lemásolni, csak megtanulni. Eladnám, az arra, megfelelő üzletembernek, hinnye, akit, még nem vitt el, a valóságtól a túlzó pénze se. Valahova megszületsz, vagy időben veszed észre, hogy ne ismételj, vagy lépsz előre, úgy, tapasztalatod nincs, semmi sem. Belekerülsz ebbe – abba, figyelhetnél, a belső kontrollodra. Van az Isten. Mindenki, teljesedjen időben ki. Nem azt választod, ami nehezebb, azt gondolod, majd, mindig és egyre könnyebb. Pedig még senkit sem láttam, megúszni azt, amit könnyen vett. Akkor, amikor még az idejében volt, késleltetve meg, nagyon macerás lett. Megúszni, könnyen venni, elvenni, megszerezni, milyen fura, hogy hétköznapi szótárba illő lett. Pedig ezektől, nem láttam még, emberesedni senkit sem. Gondoltál-e egy érlelő pillanatban, arra, hogy azért mert neked nem, fontos a sorszerűség, mennyien fogják elvinni helyetted a balhét. Amikor az emberek az életüket, felépítenék, önmagukért, meg a családjukért tennék. Hiába keresik azt, ami róluk szólna, azzal meg elszaladt a cica, azt a. Igazán önmagad tiszta tükre, akkor vagy, ha látod honnan jöttél. Mit, miért hoztál, sorsfeladatként. S ahhoz képest ahonnan jöttél és mit hoztál, kivé, vagy, mivé, váltál. Éled az életedet, ahogy éppen lehet, ah, vagy ismerve a sorsodat, viszed a nehezet. Hiszen pontosan tudod, úgy nem rakod rá, a következő generációkra, felelősen élsz. Pedig nem várják el, hogy beszámoljál, nem kérdeznek rá, teljesítetted-e. A belső kontrollod figyelmeztet, emberesedj a nehézben is haladj. Ha araszolhatsz csak, az is jó lesz, nem várhatja el senki sem azt, hogy mindenki helyett véghezvigyed, azt a. Magadhoz képest tedd a dolgodat, nap mint nap a saját ritmusodban maradva. Úgy is, hogy megfelelsz, a túl szigorú, a kitalálójuk által, nem megéltekben. Nem tudom, mondta-e valaki, minta vagy, mindenkinek, aki, az útját keresi. Hát felelősen vállald, azt amire képes vagy. Ha túl sokat adsz, elvárások jönnek, azon a szinten, ahova beletettél, mindent előzőleg. Magadnak és másoknak is ártasz, ha a túlzó, belekerül a hétköznapjaidba, van sorsod neked is. Beleírta a teremtő a tenyereidbe, ismerem mint a tenyeremet, hallottad már biztosan. Hétköznapi is lehetne, ha nincs más kapaszkodód, nézz rá. Hátha megvigasztal, hogy átmeneti csak, mindaz, ami most, mások szerint van. Ha rájönnek az emberek, mennyi mindent halogattak és lemaradtak. Majd szedik a lábaikat, hogy utolérjenek és önmagukat, jó minták legyenek a családjuknak. Mindegy mit hiszel el, vagy mit nem, a sorsod, odatesz, mindent mindig a saját idődben, hinnye. Eldöntheted, mi, vagy ki fontos neked, aki már adott bizonyságot, a jóról és szépről, folytatná mindazokat. Sikerig menően, már megérdemelten, hozzáértően, emberesedve, szélesebb látókörrel, hivatásból teszi. Óvatosan a hirtelen jövő hatásokkal, nézz mögé, mit látsz, mit érzel, a belső kontrollod, figyelmeztet majd. Felelős vagy mindenki másért is, aki felett döntesz, ah. Nekem van emberismeretem, nem kevés, neked van-e. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, egy idő után belátja. Ha eltérne a sorsától nagyon, keresgélnie szükséges, hogy majd, legalább a kezdeti lépésekig vissza is találjon, ah. Lehet ismételni is, a fejlődés helyett, ha másokra is meghatározóan hat, hát, legyen felelősségtudat. Tisztelettel élj, el ne feledd, szeretetből vagy. Ha bármilyen magasságokat is érsz el, emberséges legyél és maradj is az. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy Tisztelettel kérem, ne olvassa tovább, ha nem ezt szerette volna itt látni. Ne csak azt nézd, hogy mennyi az éveinek a száma, azt is láthatnád, ah, ha a sorsával tisztában lennél, hogy előrébb van nálad, már, a törlesztésben. Hiszen a generációs feladatok rávetülnek, a következőkre, ha nincs éppen akkor, azon a szinten egy családtag sem. Aki úgy lenne képes átvinni, azt, amitől szenvedtetik, azzal, hogy nem értik. Mit is képzel magáról, ugyan, hogyan tudná azt, náluk jobban. Fiatalabb az életkora, annak, tekintetében, nem lehet, másról meg, nem tudnak. Így nem is gondolják, hogy vannak sokan, akik, a fejlődést választották. S nem ragadtak meg a régi módokon még működőképeseknél, rájöttek, megváltozott minden, így hát, alkalmazkodni szükséges. Átfordultunk címet adtam a festésemnek, 50 x 70 cm a mérete, eladnám, annak az embernek, aki megfizetné rendesen, érti, ah, mit festettem meg. Ah, ha látod már ami látható, észleled, ami a tekinteten átható, netán, kihallod azt is, amit számodra ad oda a sorsod, hogy kallódni na hagyjad. Tegyél valamit, amire képes vagy és felelősen tegyed, akkor is, ha mások, nem úgy teszik, önmagadért szükséges tenned, hogy el ne tévedj, végleg. Nem akarsz fejlődni, mert azt hiszed, mindenben toppon vagy, ha egy dolgot elértél már és esetleg, nevesedtél általa, megy a szekered tolva. Elmondom azt neked, hogy a hírnév, azt is jelenti, hogy azon a szinten várják el tőled, mindazt, amit utána élni fogsz, ugyanazon a szinten fogadják csak el. Kontrollálni ott tudják, vagy tetszetősebb másoknál, a hangnem, sok benne a divatossá tehető, jó pofa. Azt se tudják mit jelent, de ők is odatartozóknak látszanak, általa. Ah, ha a saját szintjükön mondják, az is lehet, hogy nevetségesek lesznek, viszont, mindegy, csak egyszer már, rájuk is figyeljenek. Ellehetetlenedhet, minden és mindenki, ha a divatos helyeken, nem mutatják, nem beszélnek róluk, azt hiszik, hogy akkor, tán, nincsenek is. A jól kitaláltakat nevesítik, majd felnőnek talán, ahhoz a nagyon drága, sok pénzt elemésztő lehetőségükért, amit nekik szántak, tán valamiért. Mindannyian, akiknek a hírnevedet köszönheted, mindaddig, amíg azt nem köszönted meg időben, hogy érezzék a törődést is tőled, mindazért. Ha több tudásod nincsen, mert hiányos vagy hiányzik az emberismereted, vagy a saját önismereteddel sem vagy tisztában, komolyan kellene venned, mert az, most, már hiányosan nem megy. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev., azt mondanám neked, ha megkérdeznél, hogy a megelőzés nélkül, már nem tudsz átlátni, semmit. Amit addig, mások Hazájában, a saját kultúrájuk szerint, tanulhattál, másokat utánozva, ott, tán megoldani, anélkül is tudtál, sablonosan boldogultál, hogy azt értetted volna, így ahhoz, hozzáértő nem lettél. Ah, ha nem veszed tudomásul, hogy annyiféle sors és kultúra, na meg, az elért szintek, a generációs feladatok, mozgatnak már mindent, azt a. Na, akkor tán, foglald el a helyedet ott, ahol átlátod, kihallod, megérzed, megértő tudsz lenni, mindazzal, ami szükséges annak a vezetéséhez. Akkor vállaljál, magasabb szintű feladatokat, ah, ha azt már elérted és átlátod összefüggésében, s felelősen vagy képes vezetni, mert minden döntésed, mindenkire hat az ügyben. Vissza is hat rád is, a saját idődben. Mindenkinek más a sorsa, különbözők a generációs feladatai, családokon belül is, meg tudják, az értők már tapasztalni. Nem hadakozni, nem erőből átvinni, nem parancsolgatva élni, leginkább a toleranciát is megtanulni, mint eszközt a jó kommunikáláshoz. Ne sérüljön senki, azáltal, hogy nem érti, mit akarnál átvinni, oda ahol az már nem hat jól, hiszen tapasztaltabbak náladnál, nemcsak elméleti van. A feltalálók, nem véletlenül, születtek oda, ott lenne szükséges mindazt, a tudást átadni elsősorban, csak utána nevesednének, az online Világban. Arra lehet majd építeni, a jót és a szépet újra, nem másolva, nem hamiskodva, a mások tudását sajátjuknak mutatva, nem plagizálva, ah. Hiszen nagyon sokat ártottak mindazok, akik feltételezték, hogy nem veszik azt észre, a többiek, akik már fejlődésben vannak. Mi mindent engedtek meg, maguknak, a népszerűeknek az oldalain, helyettük úgy, hogy nem kérdezték meg, arról őket, csak cselekedtek. Másként hatott mindaz róluk, mintha azonosultak volna, mindazokkal, akik azokat, a megkérdezésük nélkül, cselekedték, úgy, hogy soha nem tették volna azt, a népszerűek, vagy, a nagy látogatottságúak. Ki mikor érti meg, a sorsának a lényegét, hogyan fogja fel, azt mennyit ér, a saját sorsa, a saját Hazájában, s mit érhet el, ott, a mások Hazájában. Érvelek, az a tükre, értek hozzá, s nem, csupán a megelőzésben elért, jó teljesítményeim, mint a feltaláltam, megrajzoltam, okán, írom ide is. Tapasztaltan jöttem rá, nem azonnal, hogy vannak generációs feladataink és nagyon különböznek egymástól, még a családunkon belül is, az gyakran, tapasztalható. Ah, ha időben jönnek rá az emberségesek, nagy tudásúak, jó szakemberek, jó minőséget adni tudó, oktatók, nevelők, arra is rájönnek, hogy mindent a saját idejükben érhetnek el. Arra is, hogy nem tudnak most, csoportosan alkotni, fejlődni, úgy mint régen, egymás tudását és elért szintjét, tiszteletben szükséges tartaniuk. Akkor is, ha a gyermekekről van szó, mert ki, mikor éri el, azt a szintet, amit, neki adott tudásként, a teremtő Isten, a tisztelet alapdolog lett. Ah, ha van, aki még nem vette volna észre és vezetést vállalt fel, a saját tudásának a szintje felett, hát ismétlésbe bonyolódik és valószínűleg, sokat árt az neki és generációsan a családjának. Az ismétlés sokszor jót tesz, a fejlődésben élőknek, hiszen tudják már, a tudásukat kontrollálni általa, hol tartanak ahhoz, képest, ahonnan indultak. Ahhoz mérhetik, mindazokat, ahova az elődeik ejutottak, alap lett az, a saját alapjuk, rájöttek, akkor amikor ők szintet váltottak. Megérezték azt, az elődeikhez képest, tudták felmérni, mert különben megrekedtek volna, ah, ha azt folytatták volna. Tanulj, fejlődj, jó magad is, hiszen elvárni azt, amiről nem tudod, mit is várhatsz el emberileg, azt a, ne már. Nem tudom, nincs tájékozottságom arról, hány ország van hasonló helyzetben, mint mi itt az ide születettek, a Hazánkhoz teremtő Nép. Nekünk magunknak szükséges ezt megoldani, a saját sorsunk szerint, na meg a generációsan hátrahagyott, tornyosuló gátakért, az időben, nem fejlesztettekért. Hát, mostantól, felelősen élni, hogy ne teher maradjon hátra. Mert ugyan, hogyan számol el, önmagával, aki tudott volna időben, teljesíteni, mégis a rámaradt, semmit, akarta, generációsan is megtartani. https://julamami.com Amíg nem tiszteled magadat… 2021.04.08. – 2016.04.08. https://julamami.com 2016.04.08. írtam, a valóságról szól, amit átéltem, amit kiírtam magamból, hátha jót tesz másoknak is. Nem könnyű menet ez, tíz éve írom, amit valószínűleg másképp nem bírtam volna el. 2021.04.08. Prevenciós vagyok, a hivatásom arról is szól, hogy hallgat nem beszél, egyedül dolgozza fel. Ennek lett az eredménye számomra az, hogy megtaláltam az összefüggéseket, a sorsok és a generációs feladatok között. 11. éve Julamami védjegy van, a feltaláltamnak az oktatásomnak, az általam egy napon összeállított rajzos anyagán. Tisztelj meg azzal, ha van már rá igényed, tanuljad meg, mástól nem tudod még csak tőlem. Tiszteletem. Műhely, a megegelőzésért. Heringes Árpádné e.v. Amíg nem tiszteled magadat kellőképpen, addig ne álljál be vezetőnek, ne vállaljál tanácsadói feladatot, nagyon kérlek, ha csak a jó bevételnek a lehetőségéért tennéd. Hamar odalehet ám az önbecsülésed, ha haladni csak úgy tudsz a ranglétrán, hogy valakiket le kell győznöd közben. Az megmarad benned, addig figyelmeztet arra a lelkiismereted, amíg felé is nem teljesítesz, hogy megóvjad az emberségedet. Mindent idejében, ha már ismered a saját sorsodat, akkor tisztelni tudod önmagadat, betartod a szabályokat életszerűvé teszed a magad számára, az jó alapod lesz. Ha nem ismered még fel a belső kontrollodat, mint a lelkes énednek a motivációit, a racionális énedhez képest a saját jelzéseit önmagadért, tanuljad meg. Azt ami azért van, hogy ki ne billenjél a két oldalad szerinti egyensúlyodból. Nem lehetsz biztos abban, hogy mikor lenne szükséges fékezned a saját érdekedben a magabiztosságodat. Az nem elég a tudáshoz, hogy elég határozottan hangzanak el, ugyanazon erővel a kifogásoló szavak. Mindenki más feladatot és tehetséget hozott amikor megszületett. Az egyik embernek láthatóan hatásosak a kijelentő mondatok, ami mögött nincsen az a tartalom, hogy a szeretetnek okán, jogán hangzanak el a szavak. A másiknak lenne igénye arra, hogy tudja, mögötte ott vannak azok a tartalmak, amiket neki is még szükséges lenne megtanulnia. Kommunikálj, tanulj meg jól kommunikálni most, hogy az emberséges lényegedet meg tudjad tartani, az adott helyzetekben és minden körülmények között. Tiszeletem. Julamami Emberismeretnek nevezem, ami az emberekből adódott a sok év alatt, amit tapasztalhattam. Összefüggésében rajzoltam meg, az oktatás által adom vissza, már szélesebb rálátással. Persze lehet beleélni is teljes nyugalomban, abba ami éppen megérinti azt jól megélni. Azután majd, ha megszólal a lelkiismeret, hogy miért nem tett érte még időben, ah hiszen akkor már lehet, hogy szedheti a lábát rendesen szaporázva, le ne késsen. Ha nem sorsszerűen tervezve éli az életét, felgyűlhet rengeteg gondja azzal, ha csak az igazát keresi mindenben és mindenkor. Ahogy tapasztalom mindenkinek megvan a maga igaza, viszont, ha nincs ahhoz alázata, hogy kivárja a sorsa beigazolását abban, ah. Örököse lehet a vitáknak, a következőkre rávetítve adja tovább, ha akarják, ha nem. Az idő meg múlik az értékes emberséges élet helyett, vegetálva várakoznak sokan, mert úgy gondolják, majd meghallják a tutit. Az Isten adta Néphez a tudás alázata nélkül már nem tud jól szólni, hiszen sokféle az ő tudásuk már, nevetségessé teheti magát a csak győzni akaró. Nem tudhatom mi az amit nem lehet nekem, hát így előre, nincs miért, de bocsánatot kérek. Felvállaltak valamit, s ez lett belőle a mindenit, nem lehet letudni benne fognak abban élni, ah. Van az Isten, ha hiszed, ha még nem hiszed, segíts magadon az Isten is megsegít téged. Így élem az életemet, immár 22 éve, az Isten hitemben élem. Ki mondhatja meg, hogy az Ünnepen ne gyakoroljam a hivatásomat, amikor szeretem és nekem arra akkor az életemhez szükségem van. Lehet ezt illetlenségnek venni, te tudsz-e lefékezve élni, úgy hogy közben az egészséges körforgásodban maradj. Ránk rakták mintha természetes lenne mindez, nem érdekli a hozzá nem értőket, mert tán üresednek. Hiszen nem hivatást gyakorolnak, másokat utánoznak, ha valahol jól bevált, jó lesz a már nem létező sablonnak. Felmagasztalod magadat, valami isteni szerepre, s megmondod, mi istenes mi meg nem, ugyan, miért nem hiszel annyira benne, hogy tudjad, hogy az Isten eldönti azt mindenkinek sorszerűen. S honnan tudod, hogy nem ünnepünk-e akkor abban, amiben éppen megoldunk valamit, az érkezőnek fontosat. Az ünnep az ott van bennünk, magunkban építettük a hitünk. Ahhoz, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a pénztelenségnek, miről beszél az, aki nem a saját hétköznapjait éli meg és nem önmagához mérve, emeltebb szinten éli az életét. Előre gondoskodott magáról, hogy ne legyen érintett. Honnan tudná, nem azt éli, hogy a megélhetéshez, mennyi az, ami szerényen is szükséges. Ezt nem magamnak kerekítettem, mások tették, érdemtelenül velem. Miről beszél az, aki önkontroll nélkül, vagy nem a sorszerűen megérdemelt szintjén él, csak a számokban hisz és a mások által összeállítottat, az elvárások szerinti kedvezőket látja meg a szeme. Az ember lelkes, szíves, gondolkodó, eszes, el tudja dönteni mi jó neki, mit vállal abban, vagy annak ellenére is fel. Ha az Isten velem, ismerik-e, a magasságukban ott, az Isten adja a kegyelmünket, van. A dolgozó, hivatásukat gyakorló, kisemberek mondása lett ez, ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk. Akkor is tennem kell, ha nem tetszik az, azoknak akik a behatárolásokból jól élnek. Én a hivatásomat gyakorlom, Ünnep az nekem, a vásárnapjukon is megtisztelnek és hozzám eljönnek, akkor is fogadom őket, mert alkalmazkodni megtanultam. Én szolgálom a tapasztalt tudásommal, őket akik megtisztelnek. Ha ebben is behatárolni szeretne az aki ezt nem így éli meg, az talán más éveket is nézzen hozzá meg, ami miatt, 64 évesen, az nyögve nyelős lett, változtatni nem lehet. Mondanám, addig jó élet ez, amíg nekem is értelmét adja. Nem vegetálni született senki sem, más a sorsa mindenkinek. Amíg dolgozom, a sorsomat is saját minőségemben élem. A nyugodt, értelmes, a magam szintjén, hiányoktól mentes életemet készíteném elő, a már jól megérdemelt öregségemre készülök. Aki abban gondolkodik, hogy az öregeket, tartsák el a gyermekeik, az nem tudja mi a belső tartás. Mit jelent az generációsan alapot adni a tartásos élethez, úgy, hogy a saját sorsot megélve nyugodt a lelkiismeret. Hitelesnek meg azt tarthatom, aki maga is megélte már, amiről félkézzel, összefüggésében látás nélkül dönt. Mondhatnám, maradj abban amihez értesz, amit tapasztalva, tanulva magad értél el, a jóban, szépben, az emberséged által. Az irigyeid meg csak mesterkedjenek, azzal a pocsékban ismételgetnek, méltatlan vitákba ne keveredj, érvelj. Hiszen ők önmaguk ellen tesznek, a helyett, hogy a saját sorsukat ismerve meg is élnék végre. Lehet előttem menni, tapasztalás helyett fékezni, de akkor azon a tudás szinten is kellene lenni. Ember vagyok, kuncsorogni nem fogok, azért, hogy az egyszerű életemet élhessem, mert olyan dönti el, aki ebben nem élt sohasem. Vagy túl nagyot lépett felfele, s nincs már a talpa, alatt talaj sem, az ember nem repül, a talpán állni tanult. Egyensúlyozva járni a talajon próbálkozott, tanulhatott, fejlődhetett, emberségesként el tudta tartani a családját. Amíg nem, vagy amiben még nem tudod tisztelni magad, ugyan, hogyan, miért tiszteljenek a többiek abban téged. Vannak feladatok, amiket mindenki a génjeiben hozott, van amit azon belül, meg kellene tegyen önmagáért. Mert hiába várná azt el jó minőségben másoktól, ha csak kiszolgálják mindazok akiket azzal megbízott. Ha az ő lelkes, szíves énje, gondolkodó agya nem tud fejlődik attól. Honnan tudod merre van az előre, ha a sorsodat nem ismered, ah. A kényelmesek már eleve olyan emberekkel veszik magukat, körbe, akik helyettük, mellettük gondolkodnak és értük. Nem lehet az sikeres igazán, aki másokkal végezteti el azt, ami érdemben az ő dolga lenne. Sorsot hoztunk amikor megszülettünk, abban lehetne kiteljesednünk, a tökéletesre ne törekedj, mert az csak az Isten lehet, az egy. Magadért is úgy tegyél, hogy azzal készen is legyél, hát vedd észre mi az amit a sorsod odarak, nap mint nap neked mint fontos feladatot. Van amikor addig kerülgeted, hogy már szinte, hasra esel benne, odébb teheted, halogathatod, el is mehetsz mellette, csakhogy az hiányozni fog, mert egy lépés hátrányt is okoztál magadnak vele. Odateszi azt a hiányt nap mint nap a sorsod neked, ha bármilyen magasságokat is érsz mások által el. Nem vagy beérve a feladatodra akkor sem, ha egy feladatodban eljutottál a “legedbe”, s azon a szinten, várnád el, hogy a sorsod a következő sikeredet odategye. Bizony azt tapasztalom 22 éve a sorsok leolvasása közben, elölről kellene kezdenie mindenkinek azt, amit azután vállal, miután azt a feladatát, amiben éppen benne van, jól végigvitte. Fejlődik tőle a lelke, szíve, gondolkodó agya, úgy lesz készen, egy következő, annál magasabb szintű feladatra, ha kipipálta. Nem kerülgette, hagyta ki az emberesedésének a fázisait sem. Egy Haza ez csak egy, belőlünk lett, akik tettük érte, a szépet, a jót, hogy megélhessük benne, ha eljön az ideje ugyanazokat. A “most” azt jelenti, nem tegnap, nem holnap, sem holnapután. Figyelj a lelkedre ember, ne érintsen meg túlzottan, a megcsillanó, felszínes, az értéktelen, a könnyen jött az könnyen is megy. Szinte meg sem érinthetett, mert az nem a tied, nem fejlődik tőle a lelked. Vannak akik, arra kifinomult érzékkel rendelkeznek, hogyan lehet embert, akkor megközelíteni amikor, éppen meginog valamiben. Hopp már ott is vannak, s felajánlanak valami nagyon kiváltságosat. S akkor jönne a belső kontrollod, hogy ne vedd komolyan azt, mert nem neked szánta az Isten, a sorsodban nincsen benne. Az életedet elfordíthatod a könnyűek fele, csak aztán majd észre kell venned, akinek hittél is könnyelműen jön, megy, érdemben nem éli meg. Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem harcolok ellened sem, oktatnék, várok és teszek érte sorszerűen Online is, tíz éve a sok megtapasztalt most jól is jön. S te, hogy vagy ezzel, mire vársz és kitől, ha nem élted meg a nehezeket mindet ah. A hiányával alá mentél a saját sorsodnak, a másik szintjére helyezted magadat. Könnyűnek ítéltek meg téged, azt a sorsot is szánták neked. Bármikor kibillenthetnek onnan, mert meggondolták magukat esetleg. Ahogy magad fölé emeltek, s ahhoz te, partner is voltál, elhitted, becsapva ezzel, önmagadat, s őket akik a jókra érdemesek voltak. Pörgettyűbe rakattad magadat, hiszen úgy rángatnak, ahogy éppen kedvük van, mert bármikor felsorolhatják, az oda kevés mivoltodat, s az ahhoz nincs is dolgaidat. Ne gátold a gondolkodó eszeset, ne büntesd a kitűnőt, a Népnek, a Hazánknak jövőt építőket becsüljed meg. Az ember felfelé, előre, nem lefele nézőnek született. A tartásos gerincét, a belső tartását is az Isten teremtette. Óvnék mindenkit attól, hogy divatból nyúljon a sorsokba bele, ha nincsen kellő önismerete, önbecsülése, tudása, alázata, ah. Szeretet, szerencse, legyen a zsebetekben bőven, hogy ne szűkölködjetek majd egyszer sem, ha az arra érdemeseknek adni lehetne.Tanuld meg, hogyan segíthetnél a szeretteidnek… 2017.04.20. julamami.com
ha tudnál róla. Tanulhatnál, emberismeretből fejlődhetnél általa,
a saját szintednek megfelelően, ez sokszor bizonyítottan hiteles.
Amikor szükséges, ezzel a tudással, az arra igényes,
családtagjaidnak, segíteni tudjál.Tégy magadért… 2016.04.20. – 2020.10.19. https://julamami.com
azt is, majd a saját idődben.Teljes-e az életed… 2021.04.19. – 2017.04.19. https://julamami.com
Ide születtünk… 2018.04.18. – 2021.04.18. https:// julamami.com
Emberi méltóság, tartásos élet… 2017.04.17. https://julamami.com
napi tapasztaltaim, a tanultak,
emberileg is sokat adtak.
talán, csupán, nem lát rá, a lehetőségekre.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami.Amikor ráébredsz… 2021.06.15. – 2016.04.15. https://julamami.com
amiért megdolgoztál.
Ami az emberséges tartásodat adja,
amit a Hazánkba bele teremtettél,
hogy amikor szükséged lesz arra,
abban a minőségben, azt meg is kapjad.
hogy kezd el még egyszer,
a fejlesztésére szolgáló,
online eszközeihez való támogatásról, a jó
s lám pénz, az aprócska nyugdíjamnak a rendezésére, se jutott.
annak hiányával, nem lehet, hitelesen, jó minőséget nyújtani.
Online elérhető, már nem,
helyette, a +36302470589, telefonom által, vagyok.
a megrajzolt, 153 oldalaim által,
minden apró részletet, betanítok és átadok.
működésében megláttatni oktatom.
az emberiesek, által, a számodra, segítő mondatot.
volt a lehetőség, hogy időben tegyék meg, a
oktatásom közben, amikor rájönnek,
csak a múltnak lett vége,
a teljesítésükhöz a lehetőségük, még adott .
az átadhatóan jó minőségű, szaktudásukkal, az alkotásaikkal,
az oktatásuknak, a nevelésüknek, a láthatóan jó minősége, által.
Mindannyian, a saját tudásuk által, elért szintjének megfelelően.
a hitelességét, amikor arra van igény, naponta.
Önismerettől az önbecsüléséig, vezeti végig, az oktatásom, más oktatni, ezt még, nem tudja. Arra is, igényesen beszélünk át, minden jelet, hogy amit hall tőlem, az át is menjen. Ha szükséges többszőr és másképp is, lefordítom, hogy érthetővé legyen, azt, megtanulhatóvá teszem, a bejelentkező, számára. A saját elnevezéseimet használom, a sorsára, a generációs feladataira, a személyére, fordítom. Így hát, nem sablon, úgy mondom, azon a szinten, érthetően, ami által átmegy, a jelenlévő, személyiségére alkalmazom, emberies jelnyelvnek neveztem el.Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., szolgáltatásom. https://julamami.com
Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a Julamami.
Hétköznapokon 10.00 és 12.00 óra között szolgáltatok és külön kérésre, délután is, igyekszem, a kért időpontban szolgáltatni. A nem fogadott hívására, egy csörgéssel jelzek, ha még aktuális a kérdése, tegye fel, mert akkor már, újra fel tudom venni és meg tudjuk beszélni. Tiszteletem. Julamami védjegy.Mi szerint, ki szerint… 2018.04.14. https://julamami.com
hozzáértés nélkül, úgy,
egyedül vannak, ah.
vagy, az elismerésre méltó alkotásaitokkal,
a Hazánk hírnevét, nem erősíthettétek.
A szaktudásotok elismerve a Hazánkban, nem lett,
azzal a Hazát nem erősíthettétek.
A saját és generációs
ide bele, aszerint megfizetve
nem lettetek, se emberileg is elismerve.
nem teremthettetek.
arra figyelnetek, hogy kikezdhetők ne legyetek,
s a magatok által felismertek szerint,
a kezelhetőn belül maradjatok.
Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból.
Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból.Szeretettel a JulamamiA sors, nem öröklődik, a rossz, átvetülhet, viszont, kijavítható… https://julamami.com
Örömkörök… 2017.04.13. https://julamami.com
Heringes Árpádné, prevenciósként,
Műhely, a megelőzésért ev. Tizennégy éve írom, a reggeli gondolatom… https://julamami.com
Jelez-e még a lelked… 2017.04.12. – 2021.04.12. https:julamami.com
Magyarországról, PaksonÖnmagától… 2018.04.11. https://julamami.com
Tíz éve írom a napi gondolatom. 2021.04.10. https://julamami.com
Kellemes időtöltést mindenkinek, kinek, miben, éppen, a legkedvesebb. https://julamami.com
tartozom az engem megtisztelő,
az oktatásomra bejelentkezőhöz és akkor éppen oda.
amikor a legelső, papírforma szerint tenyérelemző lettem.
nemzetközi táborba hívtak meg és oda el is mentem.
napokig az elém nyújtott, nyitott tenyereiket néztem ott,
az engem, azzal, megtisztelőknek.
mert látni szerette volna, ki vagyok valójában,
arra a tenyereimnek a leolvasását alkalmazta.
az emberek hasznára, megsegítésére, szült az Anyám engem.
Csupán a nehezeknek, az időnként ismétlődéseire,
magamnak volt szükséges rájönnöm, az is megtörtént.
viszont, megértettem azt is,
hogy a tehetségemből lett a hivatásom.
ahol megtudhatom, mit miért úgy mondok, a tenyereik
leolvasásakor az embereknek.
a magyarázatokat megkaptam, ott voltak akkor, a tudásukért tisztelhetők.
kezdetben, ahogy a nemzetközi táborból hazaértem,
már másnaptól, jöttek az emberek.
az alkalmazkodást megtanultam időben,
a toleranciát is hozzá vettem.
látogatottságomból adódó, sikereim adta lehetőségek által.
amikor, egy felettem hozott, döntés következtében,
leállt minden, amit fejlesztésnek szántam,
abba, bele is betegedtem.
jöttek és megtiszteltek, a telefonos szolgáltatásomért is.
Mint megoldást, találtam ki, a tudásomért azóta is, már
áprilisban, volt példa arra, most is, erre is.
úgy, hogy az érkezőket várni is tudjam.
sok országból érkeztek a vendégek,
akiknek leolvastam a tenyereikben lévő,
sorsukról szóló jeleket, képleteket.
összefüggésében is ismerem,
megértettem, letörlesztettem, mindent,
amit megláttam, s már tudtam nekem szól az.
akkora irigységet váltott ki, hogy
gondolom rám is pakolták, cipelhettem.
szinten, mindent, ami ott volt bennük,
tán már nagyon régóta, mint sérelem, azt a.
tesznek róla, hogy nekem se legyen akkora, sikerem.
a tudásom hozta el őket és az ember, aki addigra lettem.
kihozta belőlük, alkalmasnak találták, hogy
ki és megéljék, a fékeket sok évig, naponta kaptam.
semmiképpen nem, általam ható, sérelmeiket,
kiontották felém, évek óta látszik, nagyon hatásos lett.
Pakson, csupán csak, itt lakom, telefonos a szolgáltatásom.
sok éve, nem volt előadásom,
sem az oktatásomra nem jelentkeztek be,
mert lehetőségem sem volt, arra, a saját szülő és lakóhelyemen.
egy garasnyi bevételem sem lett, nem volt hirtelen, várható volt,
hogy ez is megtörténhet velem.
hiszen van emberismeretem bőven, na meg,
szolgáltató vagyok, volt annak díja.
hogy emberileg nem mindig tartottam helyesnek,
hogy elfogadjam.
nem lettem tisztelhető, az igazukat vélték felfedezni,
valahogy, valami által, nem akarom tudni, ki és miért.
a Világban való ismertségem arányát tekintve,
a meggazdagodásom nem következett be.
van hétköznapi tapasztaltom bőven, azáltal lett a feltaláltam.
hitelesen, több éve annak is, hogy alázatom is van már hozzá, hála Isten.
az iskolámat elvégeztem, nemzetközi a végzettségem.
miben vagy tehetséges úgy, hogy az a hivatásoddá is lehetne,
a sorsod ismerete által, a generációs feladataidat is szeretnéd megoldani,
elérhetsz. A szó ereje… 2017.04.09. https://julamami.com
Úgy sem kerülheted el, a saját idődben, emberesedjél… 2019.04.09. https://julamami.com
Még várat magára, a jó és a szép… 2023.04.08. https://julamami.com
Amíg nem tiszteled magadat… 2021.04.08. – 2016.04.08. https://julamami.com