Nézz mögé, ha csak egyféle a választék, ah.
Lehet ott más is, ami érted, neked szólhat.
Egyenként születtünk mi, nem párban, ah.
Kiegészítjük egymást a kapcsolatokban.
Másban hoztuk, a tehetségünket mind,
megtanuljuk azt, amit nem tudunk.
A többlettudás által, teljesedünk,
összetett energiákba kerülünk.
Összefüggésében is láthatunk.
Fontos, hogy ismerjük a sorsunk.
Mikor mérlegelted magadat,
örültél-e, ah, a belső
tartásodnak.
Csináltál-e
mérleget,
mennyit
érsz,
magadnak, hinnye.
Ha már mindenkinek
eleget tettél, marad-e
energiád magadra.
Tervezel-e,
vagy
élsz
bele,
abba,
amit
neked
szánnak, éppen.
Hol olyan, aztán meg
másmilyen szinten, ah.
Ha nem jössz rá időben,
hogy váltsál, megrekedsz,
a mások szintjén élve.
Kinek, mikor adott a saját
sikere, a generációs feladata,
mutatja, hol boldogulhatna.
Mondjad, mikor veregetted
meg a vállaidat, volt-e már
olyan, legalább,
gondolatban.
Tényleg attól
várod, ah, aki a
szinted alatt van.
Vagy érintett-e
érzékenyen az,
amikor tudatosan
nem figyeltél arra.
Mit jelzett, a belső
tartásod, hol van
a te generációs
határod, ah.
Vagy minden
mindegy,
mégy,
azután
ami éppen
akkor, hat rád.
Jelez a lelkes éned,
ne tovább, önmagadra
is figyelve éljél, hinnye.
Mindannyiunknak van,
saját és generációsan
fontos tehetsége.
Van úgy, hogy
csak később
veszed
észre. Addig,
csak éltél bele,
az önmagadhoz
képest semmibe.
Ah, ha megérinti
a lelkedet, ne
csinálj úgy,
mintha,
nem is lenne.
Magadat viszed ám,
a saját szinted alá, hinnye.
Hallgat nem beszél, egyedül
dolgozza fel, aki a hivatását
gyakorolja, megtanulja.
Belső tartás, méltóság
nélkül, mihez képest
nézel vissza.
Honnan
jöttél,
melyik
ágadon hoztad, a
generációs feladatodat.
Odateszi a saját sorsod azt,
amivel teljesíteni tudsz oda.
Miért fontos, hogy igazad
legyen mindenben, ezen
gondolkodj el kérlek.
Hiszen a te igazságodon
belül, hányféle igazság lehet.
Milyen megközelítésből nézed,
ha azt érzed, rossz az neked,
lehet, hogy már azért
történt, fékezzél.
Ne menjél
túl, magadon,
ne csússzál bele
a túlzásba, hinnye.
A saját életedet éld.
Mert, ha már megvan
mindened, a motiváció, ami
addig frissen tartott, saját ritmust
adott, megszűnhet, nincs már miért.
Rád köszönhet az üresség, motiváció
helyett, jöhetnek az irigység fokozatai, ah.
Átbillenve, már kirekeszted magadat, nincs
miért, mihez, kihez képest, teljesíts magadnak.
Ha az egyik oldalunk, tartást adó részének már
teljesítettünk, megkapjuk a másikat is feladatnak.
Ha komolyan veszed azt, ami szinted alatt tartana,
komoly kárt okozol magadnak is, hisz minta vagy.
Időben ismerjed meg, a saját sorsodat, generációs
határaidat. Ah, ne kelljen vesződnöd hosszasan majd,
azzal, hogy visszatérhessél, a működőképes életedhez.
Miről beszélsz, ha nem a saját kútfődből merítve élsz, ah.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami