Hónap: 2019 június

A lelkes, szíves énünknek, a gondolkodó

 agyunknak, a tápláléka a „siker”.

Az, hogy mi jók és szépek

által van a sikerünk, na

az, szinte mindegy.

Legalább ne árts,

magadra is jól

vigyázz.

Vedd észre,

mondjad ki,

időben a nemet.

Ha felkúszik, a

tudásod által,

a helyére és

nem nyújtja a

kezét érted, időben,

ártottál, mindkettőtöknek.

Ne vedd majd zokon, viseld el,

a lelkifejlődésedhez az is kell.

Mert,  arról van éppen, szó,

a szintedre kerülni,

azon maradni,

nagyon

nehéz,

de jó.

Amikor

rájössz erre,

már tudod is,

kezelni. Az adott,

nem általad tervezetteket,

helyzeteket, ne a rossz maradjon

meg benned, a fejlődésed helyett.

Amikor az oktatásomon látom,

a meglepett arcokat, hogy

megértették, éppen,

a miértjeiket.

 Már tudom,

megmaradnak,

s boldogulni

otthon is,

tudnak.

A megfelelő

emberies, rálátva,

kihallva, megérezve,

teljes életet élhet.

Nemcsak,

úgy

beleél,

tervezve

is élhet, azon

belül, ami neki van.

Ha nem vált szintet

időben, irigységbe

bonyolódva éli meg, ah.

Legyen bőséges sikered.

magadhoz képest tervezz.

S megkapod, abban  is, a

hétköznapi szinteden a jót.

A neked valót, a saját határodat

felismerve, nem mégy mellé, hinnye.

A sorsod és generációs feladatod adott,

kellemes napot kívánok.

 

 

Kinek, a hétköznap is ünnep, másnak

meg, az ünnep is hétköznapi.

Pedig, milyen jó

érzés lelkesedni.

Valamit szívesen

megtenni.

Gondolkodva élni.

Ki mit hozott,

kinek

teljesítettek

az elődei.

Kinek meg,

meghagytak

mindent, amit

le is lehetett volna,

 generációsan törleszteni.

 Legyen szép napja minden

emberségesnek, tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Ah, el ne felejtsem, bocsánatot kérek rögvest, a valóságról írok, azt a.

Nem az a lényeges, hogy gazdag vagy szegény-e, hiszen két oldalunk van. Az egyik a lelkes énünket, a másik a racionálisat erősíti, ki ezt, más meg a másikat hozta, gazdagságaként, amikor megszületett.

Amit nem tudunk, azt mind illene megtanulnunk, hogy ne, egyoldalúan gondolkodjunk, viselkedjünk, abban éljünk, unalmassá ne legyünk.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése, oldalam.

Ah, ha az egyik feladatunkat elvégeztük, a másikat is sorra veszzük.

Hiszen két lábbal állni is megtanultunk, azután jöttek csak, a biztos lépéseink. Emberiesként élni, tiszteletről, szeretetről, hétköznapi szinten, életszerűen beszélni, észrevenni, de jó abban élni.

Egymásnak nem ártani, magunkra is jól vigyázni, meglátni a csodát, hogy mit jelent a hazaszeretet érzése, telített energia, hinnye.

A család az ugyanez kicsiben, más formában, a hétköznapok sűrűjében, ha nem adunk bele folyamatosan, elsatnyul, hinnye.

Jó energiákban vagyunk, a jót lenne fontos erősítenünk. Persze ahhoz vannak, a gyakorlati életet is, jól ismerően, tudással rendelkezők és azt átadni is tudók.

Tíz éve már, hogy igyekszem, elmondani, nehéz megfogalmazni, benne élni könnyű, legyen jó másoknak is, igyekszem továbbadni.

Egyenként születtünk, magunk szerint szükséges fejlődnünk, ahhoz, hogy adni tudjunk, amikor az éppen szükséges.

Adni születtünk és emberségesnek mindannyian. Ha ismernék az emberek, a sorsukat, generációs jeleiket, generációs feladataikat, nem ártanának, inkább segítenék egymást.

Hiszen sokan megfogalmazták, egyedül nem megy, ha meggyengítik egymást, jót röhögnek majd, akik éppen arra várnak.

Öt éve az energiák megváltoztak, lehet nyomni a régit, látszatra igazi, csupán már életszerűen, nem működik.

Tudom, hogy annyit engednek meg nekem, amennyit.

Magamat ahhoz tartom, szeretném, ha végig tudnám vinni a sikeremig. Tartozom vele, magamnak és a generációs feladatomnak.

A többieknek meg, jól jönne végre egy, Julamami Magyarosan Agyalósa, hinnye.

Időben kontrollálnák, honnan jöttek, meddig érdemes elmenniük.

Jól jönnének már, az értően, szintek között fordítók, hinnye, megismernék az arra már érettek, tisztelet nélkül, nem a jót erősítik.

Hol vannak, az egészséges lelkes, szíves, gondolkodó határaik, ahol a sikereiket megélhetik és nem, csak irigyeik lesznek.

Jó szerencsét, minden jóravaló emberségesnek, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Ha eléd tárul minden, amire érdemtelenül ráláthatsz,

akkor se szolgáljad ki magadat, a másokéból, azt a.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ennek tükrében tanulunk az oktatásomon, hinnye.

Vajon, mit tanítanak meg, abból, amit nem szabad.

Kitűnő megajánlottat kaptam 20 éve, elfogadtam.

Olyan tanulási lehetőség volt, ami meg is maradt.

Rámutattak, vannak olyanok, amit nem szabad.

A belső, kontrollja, működne mindenkinek,

óvatosan mondom, nem figyelnek rá, hinnye.

A könnyű meglebben, úgy tűnik neki is megy,

aztán rájön, mások szekerét tolja már régóta.

Ha, időben, észleli, ki tud jönni még belőle, a

tapasztalatom azt mutatja, visszaáll a rendje.

Csupán, annyi, hátránya lesz, megérzi előre.

Akkor talán vannak, akik pont abban tudnak,

jól boldogulni, amit rendesen, nem szabad.

Annyira eltérnek, hogy nem találnak

vissza, a valóságot, nem, is, ismerik,

hogy ismernék fel a jót és szépet.

Megelőzni, megelőzni,

megelőzni. Három

a magyar igazság,

ami a tulajdonom,

ne használjad, védjegy.

Tudom mondták, hogy most

nálunk, nem számít semmi ilyen.

Nem szeretek, szomorúnak lenni,

ne tedd ezt velem, mennyi kárt okoztál.

Nem mondta senki, hogy az emberek adni

születtek és alapvető tulajdonságuk, a jóság.

Vagy azért használod a dolgaimat ilyen formán,

mert tudod, hogy én, nem ártanék, senkinek sem.

„Látod kiírom ide, kockáztatva azt, hülyének néznek”.

Nem gond az nekem, sokszor hagytam tegyék, hiszen,

nem tudtak még, felnőni, a saját nagyságukhoz, addig.

Bizony, mindenki felnevelődik valahogy, vannak, akik,

elviszik a balhét mások helyett, ők se, arra születtek.

Ne csináld, hagyd abba, egyszer valahol megcsúszol,

aztán nem tudsz már, visszajönni onnan. Azt nem

ismerem, a valóságot élem, nem kíméltek, ah.

Ha a jók feladnák, már csak te maradnál,

a lelkiismereted dolgozik, neked is.

Attól elfutni, nem tud senki sem.

Foglalkozom azzal, amihez,

még egyedül én értek, úgy,

hogy az átmenjen rendesen.

Legalább nem ártani, fontos,

ha a belső tartásodat ismered.

Nem mégy mellé már, lefékez,

kontrollál időben, hát ez az,

amit meg tudok tanítani.

Úgy, hogy mindenkiben

ott van, az egészséges

énje, kontrollálni tudna, hinnye.

A példa rá, amikor már, többgeneráción,

keresztűl, szenvednek attól, amit nem csináltak meg.

Jön a következő generáció, magasrezgésű családtagja,

már, nem tud mit tenni. Kénytelen megoldani, mert csak,

vegetálni tudna, önmagához képest. Megcsinálja azon szülő

helyett, akinek a generációs feladata rávetül, elviszi a balhét.

Nem szeretne szintje alatt vergődni, szidják rendesen,

azt a, az összefüggésében látása, úgyis segít neki.

Minden családban, szükség lenne, fordítóra, ah,

ne bonyolódjanak, kezelhetetlen órdításokba.

Lehet szint alatt is valamit csinálni, irigységbe

bonyolódni, másokat kihasználva élni, azt a.

Akkor már inkább a nehéz sorsot viszem.

Pedig megoldottam, minden olyat, amit,

mint nehezítményt, elém, tettek, mások.

Azok által, nehezítettben élek, de fejlődni

folyamatosan, azok megélésével is tudok.

Óriási nagy kaland, a tartásomat és az

emberies méltóságomat megtartani.

Szerencse, hogy van az Isten,

egyedül nem valószínű,

hogy elbírnék ezzel.

Pici kis asszony

vagyok, nem

lehet nagy

kihívás,

senkinek, legyőzni.

Jól tudni érvelni, az

oktatásomon, azt is,

meglehet ám, tanulni.

Aki, túl minden határon,

visszaél, a túlzó helyzetével.

Nem gratulálok, ne várjad, hogy

együttérezzek, hagyd abba, hinnye.

A sikeremet, pont ezek miatt, nem

tudom végigvinni, hát elmondom

itt így. Hátha vannak olyanok,

akik meg, segíteni születtek.

Abban, amiben vannak, vinném

tovább a sorsomat, generációsan,

tartozom azoknak, akik miattam,

szenvedték meg, amit nekik,

már nem szabadna, hinnye.

Jó nagy kaland, a sorszerű,

de még mekkora, az, amikor,

a felszínen maradásért, teszek.

Gondolom te kényelmesen, mert

neked szabad, teszed mintha ez

természetes lenne.

Hiszen mások is megtennék,

ha megmaradhat az előző hely, ah.

A kutya is kapar egyet-kettőt, hátra,

a lehetőségét megadja, a rend miatt.

Nem győzöm rendezni, az átnevezett

dolgaimat az interneten, gyorsabb vagy.

Lehet az is, hogy már egy okos robot, ah,

de, hogy tud összejönni, a buta telómmal.

Nem adom fel, van az Isten és kell, hogy

legyenek hasonló emberek, abban is,

mint magam vagyok, nem ártanak.

Hiszen segítőknek születtek.

Jó szerencsét jó emberek,

én nem bántam meg, ezt,

 az életet, én választottam.

Nem lettem pénzes, azt a,

hiszen gazdagnak születtem,

lelkesen, szívesen, gondolkodva.

Nem én vagyok, az ellenséges, abban,

hogy jó minőségű életet élhessek, hinnye.

Csupán az értő vevőre várok, akinek éppen,

az a dolga, hogy fektessen be, a jóba, szépbe.

Ha kitalálták, az anyagi különbségeket, tán,

a hidakat is felépíthették volna, közlekedni

is lehessen rajta, oda és vissza, életszerűen.

Ha adni nem tudsz, azért, ne vegyél el sem.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek,

tiszta tükre, mind így születtünk meg.

Ha bármilyen magasságokat érsz el,

maradjál önmagad, emberiesen.

Kellemes napot, emberségesek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

Bocsánatot kérek így előre, nem tudom mit írok, gyors

az, amit közvetít, az agyam az írásra, az ujjaimnak.

Julamami Generációs Jelei= Heringes Árpádné,

magyarország közelében, használja valaki, ah.

A megváltoztatott jelszavamat, egy perc múlva

megváltoztatta, hinnye, a telefonom nem okos.

Írja be a pinkódot, 3. próba már, nem próbáltam,

kikapcsoltam éjjelre, úgyis, minden látszik, ah.

A lelkiismerete, van mindenkinek, hála Isten.

Ha nem jól vigyázol, a született tehetségekre,

az okosakra, szorgalmasokra, a hivatásukra

talált, azt a hétköznapokban gyakorlókra,

nem marad más, csak az akarnokok, azt a.

Lehet, elhiszed azt, amit csináltak belőled,

komolyan is veszed, megmosolyogtató, hinnye.

Nem nevezheted magad fejlesztőnek, mert azt se,

magad határozod meg. Majd ha beleférsz a sablonba,

akkor, döntenek feletted, tán, fejlesztőnek mondanak.

Nem vették észre, még sokan, ah, nincsenek sablonok.

Amikor, ráébredsz, erre, elkezded, óvni, a dolgaidat, ah,

működik a belső kontrollod, de alig hiszed el, azt a.

Nem tehetsz mást, mint rábízod magad, arra,

ami azt mutatja, érted is van, hinnye.

Nem mondasz nemet, megtanulod,

azokat a kifejezéseket, amikkel,

boldogulni tudsz. Majd úgy,

hogy ne pörgesd ki magad,

a saját Hazádból, hinnye.

Naprakészen kell legyél.

Nincs más lehetőséged,

belemégy a sablonba,

amit használsz,

az egy fajta,

talán

neked,

is jó lesz,

hinnye.

Azután,

annyit kell,

alkalmazkodnod,

hogy a nemlétező

sablonokban erőlködsz,

és nem mégy, semmire se.

Kezded azt érezni, nem rólad

szól, az sem, nem adja meg azt,

mint érzést, hogy sikerülhet valami.

Nem adhatod fel, mert milyen minta

lennél akkor, kitartásban kudarcosan.

Nincs meg, a körforgás, csak egyoldalú.

Az agyunknak, szüksége van, a táplálékra,

a legfontosabb, ah, a sikerélmény, amivel jól

működik és nekünk megfelelően is fejlődhetünk.

Kérem, ha valaki kihallja, megérzi, átlátja, adja át,

hátha van valaki, aki felelősen teszi amit felvállalt.

Talán észreveszi, vagyunk még, de tán nem sokan,

akik hiszünk, a valóságban és azt is éljük, most is.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél, hogy tán,

lesz akiktől majd, azt is kaphatod, amit te is adhatsz.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Ezt se, bosszantásnak szántam, a valóságról írom, ah.

Felfogtad-e, honnan jöttél, mit hoztál feladatnak,

a belső szíves, lelkes, gondolkodó határaid

és a generációs feladataid,

mit engednek,

neked

meg.

Egyedül

születtünk meg,

saját sorsot hoztunk.

Nem előre szökkenve,

hátrataposva haladunk.

Összesározni azt, amit,

addig építettél, ah, hinnye.

Letudni, magad szerint, azt,

aki sokat tett érted, hinnye.

A tapasztalatom az, addig,

kapja mindenki, a feladatát, ah,

amíg, megtanulja jól megoldani.

Óvatosan azzal, kit húzól fel, a

magad szintjére, ha tudás, nincs

még ahhoz benne, megalázhat.

Magadat is rongálod vele, ah.

A HAZAÉRTEM érzése, a

legfontosabb, mert,

tükrözi azt, ami

a lelkes éned.

Futsz, loholsz,

észre sem veszed,

elmentél, a neked lényeges

mellett, a másoknak, fontosért.

Nem is észleled, sokaknak már csak,

néhány lépésre lenne szüksége, elérnék.

Összekapod magadat és legyőzöd azt is,

aki, amikor magáért tesz, érted is teszi.

Nem akarod tudni, amit nem tudhatsz,

mert, nem hoztad, feladatnak, tanulj,

hogy kihalljad, megláthasd, érezzed át,

a másiknak, a beletett összes energiáját.

Egy tengely körül forog, ami megfáradt,

motivációhiányosként is, sokat mutat.

A körforgásban, benne vagyunk, mind,

aki hozta amikor megszületett. Mások

megtanulják, amikor behozták a tudást,

felismerjék, az összetett energiát.

Győzni akarsz mindenáron és

amikor végre kifulladva,

megpihensz, rájössz,

megvolt, már

az indulásnál,

magadhoz

képest,

mindened.

Felismerve a

saját helyzeted,

azt teszed bele a

közösbe és nem

fordítva, hinnye.

Győzz meg,

legyőzni

könnyű

engemet.

Nem harcolok,

se veled, sem

érted. Oktatnám,

amit feltaláltam,

általatok tapasztaltam,

értetek oktatnám, hogy

magamért is tegyek.

Adok és adok, ez

egy egészséges

hétköznapi,

életszerű

állapot.

Ha nem

engedtek be

sem, mert, hol

egyikötök, hol meg

a másikotok érdekei

fontosabbak, hinnye.

Akkor én, az egyszerű

nép gyermeke, nem jutok

oda se, hogy hozzáférjek, ah.

A saját magam által, megcsinált

megjáró sikeremhez, mert mire,

meglehetne a Hazaértem érzése,

már megint, mások, tolnak félre.

Nem ahhoz, vagyok szokva, hogy

egymás ellen, hanem egymásért is.

Párhuzamosan haladva, ha látom,

hogy egy lépésre van már és beérett,

arra, hogy meglépje, előreengedem, ah.

Mert tudom, megvan mindennek és biza,

mindenkinek a maga sorsa és a maga ideje.

Én tudok együtt örülni velük, nem romlott el

bennem, a természetes életszerűség, hinnye.

Nem jó lenni versenyhelyzetben nekem, hisz,

nem arra születtem, csak, az apró sikereimet

ismerem, de azt életszerűen, naponta élem.

Bocsánatot gyakran kérek, ne legyek útba,

senkinek, arra is jól figyelek, mert ahogy

látom, nem is látják. Mások is élnének.

a saját lehetőségeikkel, mert éppen,

beértek volna. Amikor megint és

újra előlről kezdődött, így sose,

élik meg a kisemberek sikerét.

A látványos, gyakran hátrányt

hoz, nem értünk szól az a nóta se,

legfeljebb hallhatjuk, nem éljük át.

Küzdj és bízva bízzál, mondták és

ha nem arra születtem, akkor mi van.

Megint én viszem el a balhét, mint máskor,

hozzászoktam, hogy csak, a honnan és miből,

az, amit észlelhetnek. Ismeretlenül is vagyok,

szolgáltatok, nem fogadom őket örökbe sem,

tiszteletet adok, viszont, azt el is várom, ah.

A kölcsönös tisztelet, az alap dolog, hinnye,

ne szolgáljad ki magadat, nem a te tudásod.

Ami az én tapasztaló életem gyümölcse lett,

ha nem becsülöd meg, az arra érdemeseket,

bizony, ismétlődhet, sokszor az életedben.

Amíg rá nem jössz, magadat rekeszted meg.

Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van.

Minden családban is van, legalább egy, akinek,

hasonló a helyzete. Ha nem tudja megoldani,

hogy kihez, milyen módon alkalmazkodjon.

Kinél mikor húzzon félre, mielőtt felnőne,

már előtte megéli, a felnőttek helyett.

Alkalmazkodásból áll az élete, ah.

Mert a mondjuk felnőtteknek,

mindíg, igaza kell legyen.

Kommunikálni tanítsd,

kimondatni vele otthon,

amit, máshol nem lehet.

Érveljél, ah, ne győzd le,

egyszer majd, a tudására,

szükség lehetne, hinnye.

Ah, különböző szintek közötti

fordítókat tudnék oktatni, hinnye.

Hiszen, tengernyi a tapasztalat, ah,

amit sok éve, naponta hoznak,

amikor megtisztelnek.

A tanácsaimért jönnek,

nézzem meg a tenyerüket.

Hiszen ott van minden, ami

tisztán, valósághűen fontos lehet.

Úgy építsed fel, a sorsodat, legalább,

ne térjél el attól, amit feladatul hoztál.

Eladnám, utána, átadnám a tudásomat mind,

a megelőzés, az, amiben, otthon vagyok.

Botcsinálta üzletasszony vagyok, adni

születtem, nem tudok üzletelni, hinnye.

Meg és feltaláltam, a generációs jeleket.

Hinnye, ide teremtettem, másokkal együtt,

 magam szerint is, a szépet és a jót, szeretném,

ugyanazt megélni, mint, amit, beleadtam, hinnye.

Jó szerencsét kívánok, minden jóravaló emberiesnek.

Egymást megbecsülve, tisztelettel élni, sokkal könnyebb.

Ne add fel, a Hazádat végleg, ne hagyd el, úgy éld az életed,

 nem ártasz, senkit sem bántasz, azáltal, magadat is tiszteled.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Bocsánat, ha újra, valóságról szóló, hagyja el a számat.

Számomra, az éltető elem, a saját magam által, elért

sikereim, a győzni akarást, sajnálom, nem ismerem.

Ha hozzá nem értők döntenek felettem, mi lesz hát,

azzal, amit, feltaláltam, tovább, hogyan, oktassam.

Vevőt keresek, a feltaláltamra, hiszen, olyan sokat

adtam, már, életem során, most, bizony, eladnám.

Addig, Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné

e.v. által oktatom, a nevelésben segítésre vagyok.

Nem ismered fel, ah, amikor fékezned kellene,

mert, jelez ám, a belső kontrollod, időben.

Jó napot, szép napot,

kellemes napot.

Jó szerencsét.

Ha nincsen

benned,

sem

tartás,

se nem

találod, a

méltóságod.

Ki mondja meg,

merre van az előre,

ki hiteti el veled, hogy

az is természetes, ami nem.

A lelkes, szíves, gondolkodó éned,

satnya marad. Ha az igényesség jelzéseit,

elhessegeted, a könnyebbet meglelve, hinnye.

Nem szabsz határokat, magadnak, azt a, hiányos

lesz a tudásod, ha nem tanulsz, csak meg, s elveszed.

A motiváció, a lelkedből jőn, adja az impulzust, a szíved,

 hozzá, szabja, az életritmusodat, mint a mérhető pulzusodat.

Ha erősebb, a vágy, mint a tartásod, akkor, van min igazítanod.

Ne értsél féle, nincs hozzá jogom, nem is tennék olyat,

miért sorolnám azokat, amik, nem

a fejlődésedet szolgálják, ah. Azzal beszéljed meg, át, aki,

abban érintett, de azt gondolom fölösleges kitenni, annak is,

magadat, hogy feldolgozatlanul maradjanak, mindazok, ah.

Állj meg, ha már képes vagy arra, hogy továbblépjél hát,

vállaljad, annak a következményeit, ami azzal jár, mind.

Erősít a belső tartásodban, ha nemet tudsz mondani.

Az ember, ha bármilyen magasságokat is érhet el,

maradjon emberies, ah, önmagához hű, hinnye.

Az Isten tökéletes, az embert, egészségesnek,

alkotta meg, ne rongáljad, magadat se, hinnye.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

önismeret, érted, ha már, igényesen érted.

Annyira erős, a másik oldal, hogy nincs,

hozzá mérhető, a hétköznapokban.

Nem életszerű, az egyszerűben, ah,

ha nincs, megfelelő nyugdíjam se.

Az egészséges egyensúlyhoz,

fontos lenne tudni, azt is.

Mennyit tud a lelked, a

szíved, a gondolkodó

agyad, feldolgozni.

Mikor szükséges

váltani, ahhoz,

hogy emeljen,

ne lehúzzon,

az ami, ünnepnek

szánt, túlzássá vált.

Önismereti oktatás,

kölcsönös tiszteletre

nevelés, segítése.

Agytorna, ha

nincs másra

igényed, csak

a sportolásra.

Ne várjál soká,

most vagyok itt,

más ezt oktatni,

még nem tudja.

Garantálom,

az agyadat, ez

frissen is tartja, hinnye.

Magyarországról, Pakson, a

 Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Álltunk a teraszunkon és gondolkodtunk.

volt egy fehérre mázolt, üres, falunk.

Oda hordtuk a festékeket

és készültünk arra,

hogy magunk

szerint

föstünk rá.

Ki mit gondol és

tart szépnek, azt azért,

megbeszéltük, milyen színt,

melyik másik színnel, nem keverhetünk.

Mert a tapasztalat, adta már sokszor előtte, ah,

 annak akkor, szép látvány, nem lehet a következménye.

Mi meg négyen, szoros baráti szövetségben, csak, festeni,

szerettünk volna, a saját örömünkre. Hátha másoknak is

jót tesz, annak a hatása, megnyugtatóan hat, ha látják, az

 értők, azt le is olvassák, milyen jó hangulatunk volt közben.

A Kicsinyke, a Barinagy, a Százhármas, na meg én magam,

időztünk együtt, akkor, mi voltunk ott, éppen, négyen.

A Tüske, futott, a kötelességét tette, ugatta körbe, a

területet, mert, csordából jött, terelésére született.

A fajtája miatt, mindenkit elugat, az a kötelessége

és komolyan is veszi, sokszor meg is ismétli.

Gondolom estére kelve, azért van rajta,

a pofáján, az elégedettség érzése.

Nekiláttunk, a festésnek, a birkák,

mert a Barinagy és a Százhármas az,

árvákként kaptuk őket, itt növögettek.

Álltak és teljes odaadással, figyelték,

mi történik, ilyet még nem láttak.

Boldogan festettünk, egy másik

szinten jártunk, csak alkottunk.

Éppen a bordót vittem fel,

nem sajnálva rá a festéket.

Amikor a Tüske a munkája

végeztével, teljes sebességgel,

fékezés nélkül megérkezett. A falon

landolt a pofácskája. S ahogy észlelte

a fekete nedves orrocskája a nem tervezett

falat. Húzott egyet a sűrű loboncával és alkotott,

egy nagyon rendes, szélességű, többszínű foltot.

Nagyon jól álltak neki a színek, vitt mindjárt négyet.

Összenéztünk a Kicsinykével, eldobtuk az ecseteket,

ahogy az égfelé emeltük, örömünkben a tenyereinket.

Többszőr le és fel hadonásztunk a karjainkkal, úgy kacagtunk.

Látjátok, mondtam, mintha mindenki értené is, most megvan

mindenünk, ott mindenkinek, teljes öröm volt,  a kifejezésében.

Aha, mondta a kicsinyke, s ennek a szabadságnak, az érzését,

soha el nem felejtette, azóta ez, volt már, gyakran, emlegetve.

A kicsinykének meg, a felnőttek képei között, egy-két képe.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

A valóság, egy tiszta tükör, ahhoz képest,

amit éppen, mások szerint csinálsz.

Összeollózni,

mások

tudásából,

csak, a jól

hangzókat

hozzácsipegetni.

A saját maguk szintjére

behelyezve, kiszínezve, azzal,

ami éppen aktuálisan jól hangzik.

Vagy még kell hozzá valami, talán,

elég is a siker látszatához, hinnye.

Ugysem reklamál, senki, hiszen,

honnan tudná, a végereményét,

majd utána jönnek a hatások.

Miért érdekelné, mennyi

embernek árthatott, azt a.

Jól akar élni, azzal nincsen

tisztában, hogy majd sem,

a múltjához, se a vágyott

jövőjéhez nem tartozik, ah.

Nem tisztelhető, nincs miért.

Kölcsönös tiszteletre nevelés

segítése, az elnevezése annak.

Ami, amikor átmennek a szavak,

azonnal jelzik kontrollként azt is,

miben érintették meg életszerűen.

Évekkel ezelőtt, felhívott valaki és

azt mondta, „hitelesítést”

ad, ha bizonyos fizetője,

leszek valaminek.

Mert, hogy azt

ők szabják meg,

az interneten, ki

sikeres, ki meg nem.

Mondtam, ha

ez így megy,

akkor, nem.

Hiszen meg

és feltaláltam,

valami igen fontosat.

Ők fogják hitelesíteni, azt,

 a tudást, ami bennem van, akik

 megtanulják és rájönnek, működik.

Azt mondják, gyakorlat teszi a mestert,

az elmélet is nagyon fontos, de ha nincs meg,

hozzá a gyakorlat, akkor, csak kimondott szavak.

Ha tudnák a kisasszonyok és a hölgyek, hogy mit

jelentenek azok a rezgések, amik igazolják őket,

nem tévednének el, a szintjük alatti rengetegben.

A tenyerekben minden ott van mindenkiről, ezért,

hiába a sablon, ha már megkopott, a múlt, elmúlt.

Ha nem jegyezték meg, a rezgésekből eredőket,

ismétlések jönnek és egyre nehezebbek, hinnye.

Ismerem mint a tenyeremet, többen már igen.

Mások meg, majd rájönnek, ha pontosan

szeretnék tudni, honnan jöttek,

merre vinné, a sorsuk őket.

Ha a belső kontrolljuknak,

a jelzéseit felismernék, időben,

nem csapódnának, hol ide, máskor

meg oda, a könnyebb szekereket tolva.

A külcsín és a belbecs, egynsúlyban van, ha

nem változtatják meg, a divatos hatásokkal.

Természetesen hat, az oda ható aktuálisat

ismerő sejtjeink, közvetítik a megfelelő

rezgéseket, az impulzust veszi az agy.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk, hat.

Motiválja a pillanatot, hogy mikor, mit fontos,

tenni ahhoz, hogy kialakítsuk, a belső tartásunkat.

Ha előbb lesznek sikeresek, mint ahogy arra beértek,

belső tartás nélküli, motiváció hiányosan, nem megy.

Tapasztalataim szerint, így alakul ki, az egészséges,

harmónia bennünk, ami tükrözi, a természetünket.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk, kontrollja jelez.

Ha nem vesszük, a jelzéseket, a saját időnkben,

késésben leszünk, minden sikerről lemaradunk.

Átéltem életemben gyakran, amikor elhessegettem,

a belső kontrollomnak a jelzését, nem akartam elhinni.

Lehetséges az, hogy mások tudatosan, rosszat akarnak,

csak azért, hogy számukra, előnyöket szerezzenek, hinnye.

Figyelj, ha a lelked jelez, nem jól van az, ha billeg a belső hatás,

azt jelzi, kérdezz rá, kérdezd meg, kommunikáljál, kontrolláljad.

Nem mindenki, működik, jóakarattal jól, ő látja azt amire nem is

gondolsz, a formális megoldást választja. Igaza legyen igaza, ah.

A többiek nem látják, az emberies a hiányosságait, fel se ismerik.

Nem is gondolnak rá, a szintjükön az egyszerűben is nagyszerűen

élők, hogy másoknak nincs, belső tartásuk, sem méltóságuk, azt a.

Mivel, tíz évem van benne, hogy láttassam, a belső kontroll fontos,

 mondom, tanulni, soha nem késő és nem szégyen, semmiképpen.

Általános műveltséget növelő, „Tenyérolvasó”, online oktatás.

 Jelentkezni lehet, heringesarpadne@gmail.com, +36 30 2470 589.

Jól gondold meg mit kívánsz, mert ha megvalósul, abban fogsz élni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

Ah, már megint, a valóságról szóló, mondatok ébresztettek.

Vajon átlátod-e, mi a jó, a népnek, a többieknek,

akik hasonló jóra vágynak, mint te magad.

Ugyan, hogyan tudná, adni született, ha

csak kapni szeret. Önismeret nélkül, ah,

ebben felfokozott világban, boldogul-e,

vagy, mindenáron, boldog, akar, lenni.

Vannak, akik, a székekre ácsingóznak,

mert mit ér az életük, ha nem

látják a többiek szemeiben,

a párát, ah mily nagyság.

Vannak akik régóta,

mindenfélékre,

gondolva,

koptatják

a székeket.

Arra, még nem

éretten kerültek,

jól megülnek, ah.

Nem abban van, a

 tehetségük, azt már,

 sosem tudják meg.

Nem odavalók,

nem értik őket,

ám, beszélnek.

Nincs bennük

kellő alázat,

a többiekhez.

Mások meg,

nem érzik,

magukat,

jól, ha

a többiek,

nem hajtják

meg, az akaratuk

előtt, a fejüket.

Ők meg, a

váltásra,

éppen

beértek.

Megmutathatják,

többféle az, amit,

a többiekért tenni

képesek, hinnye.

Ah, nem látja át,

nem hallja ki,

nem érez

együtt, a

néppel.

Kisebb

csoportot

vezetni, arra még

képes lehet, hinnye.

Egyedül, ah, nem megy.

A múlt elmúlt, ha volt már,

ugyanabban, a helyzetben,

és akkor régen megfelelt.

Attól még nem biztos,

hogy átlátja azt,

ami most,

fontos

lenne,

a népnek.

Miről beszél, ha

ő maga, nem úgy él.

Vannak akik vezetni

születtek, azt hozták,

emberségesen teszik.

Megfelelőkkel,

lehetne,

erősíteni őket.

Az egy szinten

lévők értik

egymást.

Akkor is, ha

a másik oldalon

vannak, éppen.

Kik, ezt, mások

meg mást tanulnak,

most éppen, hogy

talppal a földön,

erősödjenek.

Lelkesedve,

szívesek,

gondolkodva

éljenek, hinnye.

Két oldalunk van.

S vannak, akiket,

megterveznek, nem is,

abban tehetségesek, ah.

Ha csak, szintet váltana, is,

 ujjnak számítva, kerülne a tutiba.

Nem ismerve azt a helyzetet, úgysem

ő vezetne, tán meglenne vezetve, ah.

Van az Isten és nem adja ki a kezeiből,

hiszen, ő maga, teremtette, a Világot.

Van aki fel tudja mérni azt, porszemek

vagyunk mindannyian, hol erre, máskor

meg arra, hord bennünket a szél, azt a.

Ha, nincs, rendben, a belső kontrollja,

sem a tudása, nem naprakész. Ugyan,

miért gondolja, mások lesznek felé,

alázattal, amikor neki szükséges az.

Emberismeret, kölcsönös tisztelet,

tolerancia, tanulható, ha nem hozta.

Nézz rá kérlek az oldalamra, hátha,

most vagy beérve, a tudásvágyra.

Tartás, méltóság, jó kommunikáció,

érvek, magyarázkodni meg minek.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

annyit és akkor, amikor, az a legjobb.

Az arra beérettnek, megfelelő munkát,

hogy a tevékenysége, jó legyen a népnek.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mind így érkezünk, tevékenyen

élünk, nem punnyadni született, egyikünk sem.