Ez a történet is, a szerintem valóságról szól,

nem írhatok másról, mint az összefüggésében

látásról, hátha időben tartom a tükröt, bocsánat.

Kérem senki ne vegye zokon, emberies jelnyelv

az, ahogy írom, na meg, így is oktatom.

Lehet meg és leszólni, viszont az

amit most beszélnek, már

alaposan összekeveredett.

Erős vegyesen, gyakran szutykolódva

szólnak, ártó kifejezéseket használnak, hinnye.

Hahó felnőttek, a gyermekeknek minták vagytok.

Nekem, nincsen kedvem ócskákat mondani,

inkább ezen beszélek, sokan értik

már, tíz éve gyakorlom naponta.

Átmegy a hangzása megtalálja

ahova szólna, hát nem árthat,

a tisztelet, a szeretet az alapja.

Nem akarhat senki ártani általa,

mert jóra, szépre használható  és

semmi meg és kirekesztőre nem.

Az oktatásomnak jó hangulata van,

kimondjuk azt, ami akkor feljön, ah.

Az online szolgálatásom most is van,

nehezen fogadjátok el, bocsánat,

kicsit vigyázhassak  magamra

is, köszönöm a megértést.

„Maradj otthon”,

fogadd el azt,

hogy mostantól

online vagyok,

„életet menthetsz”.

Vannak akiknek hosszú idő

szükséges mire kicsomagolják.

Nem utánozható, megtanulható.

Van benne egészséges, jobbító erő,

feltaláltam,  de nem volt  kötelező.

Ha a sorsodat megismered, láthatod,

ahhoz képest amit hoztál tehetségnek,

kivé  vagy mivé váltál, azt a, hinnye.

A valóságot láthatod,

ha számodra a fejlődésed fontos,

van úgy, hogy könnyebbnek látszik,

ha inkább másokat utánozva várakozol,

tétlenkedve élsz bele  a mások szerintibe.

Miközben a saját szinteden való mozgásban,

van a megoldása annak,

hogy előre haladj akkor is,

ha mások szerint úgy tűnik, hogy nem haladsz.

Hatodik éve annak, hogy feljön minden múltbéli,

ami akkor még fontosnak  másképp látszott.

Arról mára már érzed, hogy nem ajándék,

fel kellene dolgozzad azt, másokhoz

szoktál, megoldották helyetted.

Önismereti oktatás, nevelés,

általuk a helyére kerülhetne.

Az és minden egyéb ami sorsszerű,

vagy generációan hozott feladatod.

Te magad szerint önmagadért teszed azt,

 ami az oktatás után már természetes lesz.

Nem különb senki sorsa sem addig, amíg

le nem törlesztették már azt is, amit az

elődeik meghagytak kényelemből.

Bizony, mindenkinek adott,

a megoldáshoz a lehetősége,

ha még észreveszi időben, ah, de

ha mégsem, megszenvedi értetlenkedve.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Az agg is lehet gyermeklélek  egész életében, a

gyermekek lelke, egy ártó pillanatba bele is

öregedhetnek, ezt a címet adtam, egy

soktörténetes írásomnak, hinnye.

Ah, ha nem látott még életében,

addig tisztán

megélhető  folyamatokat, hát ismétel csak.

Úgy hát az maradt lehetőségnek a gyakorlatban,

amit látott, hallotta nap  mint nap, hogy másokról

mit mondanak. Talán elmenekült otthonról a

tisztelet, bujkált csak a kiüresedni nem akaró

szeretet, megmaradt hát ismétlésként mindaz.

Nem hallott olyat, hogy elnézést kértek és

bocsánatot kértek volna, mindent úgy vett,

mintha az ellene szólna. Azt érezte, hogy a

sérelmeit mind tovább  kell adnia. Ahol  csak

megtehette keresztbe tett mindenkinek, pont

azzal, hogy nem tolerálta mert nem tudta, hogy

azt is lehetne, általa emelkedhetne a szintje.

Mindig mindenen megsértődött,

ami nem építő  volt szerinte, az őt

     nem vitte azonnal előre, hinnye,

egyre ellenségesebb terveket generált.

Rábeszélt akit csak lehetett olyanokra,

 amik  vele mind megeshettek, azt érezte,

 könnyebb attól, ha másnak is kellemetlen az.

Mindenkit rábeszélt minden  olyanra, amiben

üzleti lehetőségeket látott önmaga  számára.

Hát kitalált a követőinek valamit  amit nem értett,

hogy mi miért, de elég  furcsának tűnt. Ahhoz,

hogy  másokra úgy hasson, különlegesek

lesznek, ha ahhoz tartozhatnak,  hát

mutatta a csak számára létező jót.

Hinnye, azt a, a nagy igyekezetében,

azt észre sem  vette, mennyivel lejjebb került.

Mivel  a visszavezető utat nem  találta, maradt

ott lent, ahova másokat is terelgetni igyekezett,

hogy az ő tudásuk által kiemelkedhessen.

Egy Haza ez csak  egy, a Világban már sokan

összefüggéseiben is látják egymást, hinnye.

Nem tudta, neki azt senki sem  mondta, hogy

ott maradt mindenben a lenyomata, mint

  egy akaratos térképe mindent megmutatva.

Rajongók  sora, ami  elhitette vele, különb lett

már  bárki másnál, határtalanok a lehetőségei.

Régóta minden a múltba réved, nem frissítették.

Csak nem mutatja meg, hogy arra még

 akkor nem volt érdemes, most meg minek.

Pedig abban a megoldások is ott vannak,

összefüggenek a múltbéliek, nem frissültek.

Aztán egyszer egy rövid időre, az unokája

rámaradt, csak nézték egymást az „évesnyi”

gyermekkel. Várta, hogy majd odabújik, vagy azt

érezteti vele, mint mindenki más, hogy meghajol ő

is, az ő nagysága előtt. Érezte a pelenkán erősen

áthatót, tudta, hogy neki kellene azt megoldania.

Próbált úgy helyezkedni,  hogy baleset a tisztázás

közben ne érhesse, nem volt kire várnia,  nem

adhatta senkinek ki a parancsot,  egyedül voltak.

Nem szólt hozzá a gyermek, elfordította az arcát

és eljátszotta neki, amit már gyakran látott tőle.

Kijelentette a szavakat csak felé szisszentve,

igyekezzen, de a játszásban őt ne zavarja,

mert a tisztázáshoz most nincs kedve.

Nézz magadban szét, látod milyen

szép a  lelkednek a tükre, mind

emberségesnek születtünk, ah.

Műhely, a megelőzésért e.v.,

tájékozódjál, ha már érted,

milyen módon tanulhatnád

meg, hogyan segítsed most  a

hozzád forduló szeretteidet,

a családod tagjait, hinnye.

Szerintem, a  jó energiákban vagyunk,

ah, azt a, hinnye, immáron 6. éve,

abban él, aki azt már időben észrevette.