Ez a történet is, a szerintem valóságról szól,
nem írhatok másról, mint az összefüggésében
látásról, hátha időben tartom a tükröt, bocsánat.
Kérem senki ne vegye zokon, emberies jelnyelv
az, ahogy írom, na meg, így is oktatom.
Lehet meg és leszólni, viszont az
amit most beszélnek, már
alaposan összekeveredett.
Erős vegyesen, gyakran szutykolódva
szólnak, ártó kifejezéseket használnak, hinnye.
Hahó felnőttek, a gyermekeknek minták vagytok.
Nekem, nincsen kedvem ócskákat mondani,
inkább ezen beszélek, sokan értik
már, tíz éve gyakorlom naponta.
Átmegy a hangzása megtalálja
ahova szólna, hát nem árthat,
a tisztelet, a szeretet az alapja.
Nem akarhat senki ártani általa,
mert jóra, szépre használható és
semmi meg és kirekesztőre nem.
Az oktatásomnak jó hangulata van,
kimondjuk azt, ami akkor feljön, ah.
Az online szolgálatásom most is van,
nehezen fogadjátok el, bocsánat,
kicsit vigyázhassak magamra
is, köszönöm a megértést.
„Maradj otthon”,
fogadd el azt,
hogy mostantól
online vagyok,
„életet menthetsz”.
Vannak akiknek hosszú idő
szükséges mire kicsomagolják.
Nem utánozható, megtanulható.
Van benne egészséges, jobbító erő,
feltaláltam, de nem volt kötelező.
Ha a sorsodat megismered, láthatod,
ahhoz képest amit hoztál tehetségnek,
kivé vagy mivé váltál, azt a, hinnye.
A valóságot láthatod,
ha számodra a fejlődésed fontos,
van úgy, hogy könnyebbnek látszik,
ha inkább másokat utánozva várakozol,
tétlenkedve élsz bele a mások szerintibe.
Miközben a saját szinteden való mozgásban,
van a megoldása annak,
hogy előre haladj akkor is,
ha mások szerint úgy tűnik, hogy nem haladsz.
Hatodik éve annak, hogy feljön minden múltbéli,
ami akkor még fontosnak másképp látszott.
Arról mára már érzed, hogy nem ajándék,
fel kellene dolgozzad azt, másokhoz
szoktál, megoldották helyetted.
Önismereti oktatás, nevelés,
általuk a helyére kerülhetne.
Az és minden egyéb ami sorsszerű,
vagy generációan hozott feladatod.
Te magad szerint önmagadért teszed azt,
ami az oktatás után már természetes lesz.
Nem különb senki sorsa sem addig, amíg
le nem törlesztették már azt is, amit az
elődeik meghagytak kényelemből.
Bizony, mindenkinek adott,
a megoldáshoz a lehetősége,
ha még észreveszi időben, ah, de
ha mégsem, megszenvedi értetlenkedve.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
Az agg is lehet gyermeklélek egész életében, a
gyermekek lelke, egy ártó pillanatba bele is
öregedhetnek, ezt a címet adtam, egy
soktörténetes írásomnak, hinnye.
Ah, ha nem látott még életében,
addig tisztán
megélhető folyamatokat, hát ismétel csak.
Úgy hát az maradt lehetőségnek a gyakorlatban,
amit látott, hallotta nap mint nap, hogy másokról
mit mondanak. Talán elmenekült otthonról a
tisztelet, bujkált csak a kiüresedni nem akaró
szeretet, megmaradt hát ismétlésként mindaz.
Nem hallott olyat, hogy elnézést kértek és
bocsánatot kértek volna, mindent úgy vett,
mintha az ellene szólna. Azt érezte, hogy a
sérelmeit mind tovább kell adnia. Ahol csak
megtehette keresztbe tett mindenkinek, pont
azzal, hogy nem tolerálta mert nem tudta, hogy
azt is lehetne, általa emelkedhetne a szintje.
Mindig mindenen megsértődött,
ami nem építő volt szerinte, az őt
nem vitte azonnal előre, hinnye,
egyre ellenségesebb terveket generált.
Rábeszélt akit csak lehetett olyanokra,
amik vele mind megeshettek, azt érezte,
könnyebb attól, ha másnak is kellemetlen az.
Mindenkit rábeszélt minden olyanra, amiben
üzleti lehetőségeket látott önmaga számára.
Hát kitalált a követőinek valamit amit nem értett,
hogy mi miért, de elég furcsának tűnt. Ahhoz,
hogy másokra úgy hasson, különlegesek
lesznek, ha ahhoz tartozhatnak, hát
mutatta a csak számára létező jót.
Hinnye, azt a, a nagy igyekezetében,
azt észre sem vette, mennyivel lejjebb került.
Mivel a visszavezető utat nem találta, maradt
ott lent, ahova másokat is terelgetni igyekezett,
hogy az ő tudásuk által kiemelkedhessen.
Egy Haza ez csak egy, a Világban már sokan
összefüggéseiben is látják egymást, hinnye.
Nem tudta, neki azt senki sem mondta, hogy
ott maradt mindenben a lenyomata, mint
egy akaratos térképe mindent megmutatva.
Rajongók sora, ami elhitette vele, különb lett
már bárki másnál, határtalanok a lehetőségei.
Régóta minden a múltba réved, nem frissítették.
Csak nem mutatja meg, hogy arra még
akkor nem volt érdemes, most meg minek.
Pedig abban a megoldások is ott vannak,
összefüggenek a múltbéliek, nem frissültek.
Aztán egyszer egy rövid időre, az unokája
rámaradt, csak nézték egymást az „évesnyi”
gyermekkel. Várta, hogy majd odabújik, vagy azt
érezteti vele, mint mindenki más, hogy meghajol ő
is, az ő nagysága előtt. Érezte a pelenkán erősen
áthatót, tudta, hogy neki kellene azt megoldania.
Próbált úgy helyezkedni, hogy baleset a tisztázás
közben ne érhesse, nem volt kire várnia, nem
adhatta senkinek ki a parancsot, egyedül voltak.
Nem szólt hozzá a gyermek, elfordította az arcát
és eljátszotta neki, amit már gyakran látott tőle.
Kijelentette a szavakat csak felé szisszentve,
igyekezzen, de a játszásban őt ne zavarja,
mert a tisztázáshoz most nincs kedve.
Nézz magadban szét, látod milyen
szép a lelkednek a tükre, mind
emberségesnek születtünk, ah.
Műhely, a megelőzésért e.v.,
tájékozódjál, ha már érted,
milyen módon tanulhatnád
meg, hogyan segítsed most a
hozzád forduló szeretteidet,
a családod tagjait, hinnye.
Szerintem, a jó energiákban vagyunk,
ah, azt a, hinnye, immáron 6. éve,
abban él, aki azt már időben észrevette.