Ami nem a te ötleted,
azt ne vállald fel, se el,
abból nem lesz más,
csak látszatos siker,
zajos a felszín, de
így eredménytelen.
Hahó intelligensek,
kiindulni magatokból
már nem lehet, amit ti
nem tennétek meg, az
bizony megtörténhet.
Tanuld meg azt is amit, te
nem hoztál a születéseddel,
tanuld felismerni a különbözőt.
Hahó, a vezetés nemcsak rólad
szól, leginkább a többiekről,
aki érti, mekkora kegyet kap,
ha vezethet alázatot gyakorol.
Ha hiszi, ha nem, az Istennel, a
saját idejében ő is elszámolhat.
A lelkiismerete, a mindennapos,
kontroll igénye, a tükrébe nézve,
Ha ez nincsen, nem tisztelhető ő,
ha csak utasít, parancsol, helyzetet
teremt, tanulja meg gyorsan a jót.
Hisz, három éve gyors pörgésben
vagyunk, lemaradtak sokan, év
vége van és a legtöbben még
azt sem értik, hogy
most, mi is történik,
már a jóban vagyunk.
Amikor megszületünk,
hozzuk a tehetségünket,
mindenki sikerélményekre
született, abból táplálkozik a
lélek, a szív, a gondolkodó agy.
Generációsan is fontos mindaz,
ha valamit meggátolnak, az
nem megy végig, félbemarad.
Nem hajtja meg a szekeret se,
az olyan mintha, megfőzöd az
ételt, aszerint ahogy gondolod.
A belevalót belerakod a tudást is,
el is képzeled, milyen ízletes lesz.
Hiszen beletettél mindent, amit
tehettél, a többieknek is főzöd,
de azért,
te is ennél,
velük örülnél.
Elszólít onnan
a következő feladat,
s azt veszed észre mire
visszaérkezel, hogy neked
abból nem hagyták meg az
adagodat, így éhes maradsz.
Aki megette azt ami neked
járt volna, túlterhelt lett vele.
Az abból felszabaduló ereje,
ártóan is hathat túlmehet vele.
A sikeres előrelépés helyett az,
túlzó, magyarázkodást kelthet.
Aki érti ezt, az korrigál amikor
lehet, hogy ne maradjanak se,
hiányok senkiben. Sem a másik
eredményével ne menjen túl
önmagán, a számára sokkba,
kezelhetetlenül túl senki sem.
Mindenkinek megvan,
a maga feladata és
az abból eredő,
sikeres élete
lenne, ha
ott végig
is mehetne.
Ha ezt még nem
észlelted, akkor biza
lemaradtál a sorban, te
most hátul haladsz csak,
fel kellene zárkózzál ma.
Gondolkodjon az agyad,
hiszen attól még haladsz,
nem te mások gátoltak.
Jó vezető akkor vagy, ha
azok is, akiket érint mindaz,
a vezetéseddel boldogulnak.
Megvannak generációsan is
a határok, ha az elődeid nem
tették a feladataikat, akkor
se azt jelenti, hogy most azt
hirtelen mind meg is oldod.
Hiányoznak a biztonságos
lépcsőfokok ami fokozatos,
az egyikről a másikra lép,
nem ugrálva közlekedik.
Adok-kapok a legjobb és
legértékelhetőbb dolog,
a jó értelmű, emberies.
Ha kezelhetetlenek a
szintkülönbségek, ott
tárgyalási szintre nem
kerül, nincsenek érvek.
Közvetítőkkel mehetne,
a feladatnak megfelelően.
Úgy látszik rögvest az is,
hol eredményes,
miben lehetne,
úgy hasznára a
közösségeknek,
hogy boldoguljon
azáltal ő maga is.
Mert ha nem a saját
életritmusunkban vagyunk,
akkor alaposan lemaradunk, még
akkor is ha látszatra már elöl vagyunk.
Már csak körbe járunk hiányt generálunk,
nincs megoldás akkor, ha aki vezethet nem
érti mindezt, múltban maradt, megrekedt.
A sikerélményekből szabadul fel az is, ami,
előreviszi őt, ami akkor neki fontos, mert
önmagáért is ugyanúgy kell tegyen. S azt
a közösbe adja, a tudásának azon részét,
ami számára már nem az életszükséglet.
Kitalálni, találgatni, a régi elavultban nem
lehet gondolkodni, hasznosabb inkább, a
most energiáit is jól befogni és a sikerest,
mindenkiből hagyni előjönni azt a saját
idejében. Azzal az összetett energiával
jól átgondolva, személyükre szabva,
a sikerük energiájával gazdálkodni.
Kommunikálni, kommunikálni és
kommunikálni, az idei, mai módi,
az emberiesnek a lelke fontos.
Tanuld meg ezt, ha te nem ezzel
születtél meg, valamit hozunk,
a többit meg amikor megjelenik
a hiánya, vagy már az igényed arra.
Otthon vagy, amikor a kicsiben te már
látod magadat, nem mentél sehova se,
akik elmentek ebből most kimaradnak.
A Hazáddal együtt dobban a szíved,
a Világ együttérzése is erősít,
mintha ott lenne nálad, ne
halaszd el, oldjad meg.
Tisztelettel legyél,
szeretetből vagy,
elment a tegnap,
figyelj arra ami most
fontos, a holnap majd a
küszöbön úgy is megvár.
