Jól jön az, ha bocsánatot kérek akkor is, ha mások nem tennének még olyat, pedig ha nem  hangzik el időben az, sok  kárt okozhat önmagának azzal. Az oktatásom rajzos formája olyan, hogy minden hétköznapi módja  benne van annak, hogy ismerjen önmagára, aki odáig eljutott,  hogy felvállalja. Ahogy haladunk előre egyre inkább rálát arra, mi lenne a saját és a rábízottak felé a megelőzésben a dolga, 16 év után kezdtem  el úgy oktatni, hogy körbeértek  a  miértek és hogyanok. Felszabadító érzés volt bennem, a megcsináltam,  ha azt tapasztalhattam, hogy boldogulni képesek. Nem lehetett se segítőm, se utamat egyengetőm, nem pályázhatok,  hiszen nem tartozom se ide,  sem oda. Pedig milyen jól jöhetne ez a tartást, emberies méltóságot megtartó erős erő, minden szépben és jóban tevékenykedőnek,  hinnye. Ha nem tanulja meg, nem tud alkalmazkodni időben. Sajnos az a tapasztalatom, hát nem ígérhetem, hogy nem lesz meg később, a hátránya annak. Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona.

Nem engedtem meg senkinek sem, hogy a Julamami védjegyet használja.

 

 

A fajtája szerint terelő kutya,  nagyon tudja,  hogy mindenkinek jár a játékhoz a labda. Egymás után nem sorba adja vissza, valamiért tudja, hogy kit, hogyan vigyen be akkor a játékba.

Ugyan fel tudod-e mérni eléri-e

azt a szintet, ami a tied, vagy lemégy a szinted alá, mert ott már nem te teszed a dolgodat, veled teszik meg azt. A hasonló szinten lévő emberségesek,  nem térnek  el attól,  ahol önmagukhoz képest jól  működnek. Hiszen nem másokhoz lenne szükséges mérni,  magadhoz, ha nem tudod miért oda születtél, mi lenne a hozzád tartozókkal, a magad szintjén a dolgod, akkor honnan tudod, mit miért csinálsz. Tisztelettel  legyél, hogy majd ha eljutottál oda, tettél érte elég sokat, azt is  kapjad, hinnye, ah. Ugyan,  hogyan várhatnád el, hogy megint kapjál, ah, ha amikor megtehetted volna, a jól megérdemelt ki ment a fejedből, nem  adtál. Oda, ahol ha nincsenek akkor melletted, most nem ott tartasz, el ne felejtsd hát, a tiszta értelemben vett, adok  – kapok, az egészséges körforgásban maradok. Persze tudom ez nem lehetett divatossá, lett helyette, a  jól  kitaláltak egymásra épült könnyűben való topicskolása, amiért nem jelzett senki sem. Ah, valójában, hamar megtörtént, hogy nem is volt hova jelezni, a hozzáértők  helyett, a már csak  a sajátjaiknak megengedők voltak ott. Elhitték, hogy valakik lettek azokon a helyeken, pedig már nem mert hozzájuk fordulni senki sem. A  titoktartás ugyan működik-e még, vagy csak jó begyűjtő hely  lett  a történések ellenőrzésére, ah. Bocsánatot kérek hát,  ha nem veszem komolyan, amikor hamiskásat vár el  tőlem, összekeveredett már, talán nincs érzékelhető szintje, a jónak és a szépnek.  Minden arról szól,  hogy ki nyeri meg, ki az aki jól jön ki belőle, valóban jól van ez, a helyén van- e kezelve az emberségesek, intelligensek sokasága, ah. Miért nem fontos, tán felváltotta  a legértékesebbet az embert, valami egyéb, csak még nem mondják ki, mert nincs aki jól megfogalmazza, ah,  huh, hinnye.

Bocsánat, ha inkább abban hiszek, amit feltaláltam, hiszen tapasztalhatóan jól működik. Az emberségesek önmagukra találnak, az oktatás által megerősödnek a hozott tehetségükben. Jól érzik  már magukat és teszik a dolgukat, élik a saját,  számukra már válaszokat adó sorsukat.

Műhely, a megelőzésért e.v.

Önismereti oktatás, igényesen, neked, aki már keresed a válaszokat, a kialakulóban lévő kérdéseidre, a keletkező hiányokra.

 

 

Ismerem, mint a tenyeremet, elég gyakran hallani,  amikor valaki arra utal, hogy

 abban a dologban teljesen biztos.

Bizony vannak az életünkben

olyan helyzetek, amikor azt

érezzük, nem bírjuk már,

abban, amiben vagyunk.

A legtöbbszőr elhagyjuk

azt a  helyet, mert nem ad

már úgy,  hogy ott tartson,  ah.

Pedig lehet, hogy csak váltásra

lenne szükségünk, mert abban,

ahhoz, hogy úgy folytassuk,

elfogyott az energia belőlünk.

A tenyerek olvasása közben, már

az első napon egy nemzetközi táborban,

el voltam halmozva mindennel, ami által ott

a pár nap alatt, neves, sikeres lettem, hinnye.

Elvitték a nevemet külföldre, azt,  amit a  helyi lapunknál főszerkesztő, adott nekem.  H. Nagy Júlia,

néven írtam alá, az

 írásaim úgy jelentek meg.

Az előzménye annak az,

gyermekeimet kísértem reggel,

az iskola folyosóján szólított  meg,

lenne-e kedvem írni a helyi újságba.

Mivel minden összefügg mindennel,

azóta már sokszor bizonyította az

az élet számomra, hogy tudjak

róla, mi az és van még amit

a sorsom elém pakolhat.

A nemzetközi tábor hozott,

másnaptól nagyon sok embert,

hogy szükséges volt nekem,

úgy elhelyezni az időmbe,

hogy ne bántódjanak meg.

Hiszen azt hallják tőlem,

amikor azonnal szeretnék,

hogy a tenyerüket leolvassam,

             hogy olyan gyorsan, teljesíteni nem tudom.

Át volt szükséges látnom, mennyi időbe telik egy tenyérnek a leolvasása és hány emberrel tudok  foglalkozni naponta. Már többször bocsánatot is kértem a családomtól, mert csak azt az embert látták esténként,  aki minden oda adott már, ah. Az energia ami még maradt bennem, néha azt is mondatta velem, hogy ma nem főzök. Mert amit akkor azzal tálalnék fel, amit fáradtan főztem, bizony nem sok  jó menne át általa. Idővel a nagyon nehezek által rájöttem, arra, hogy

szükséges lenne,

magamra is jobban figyelnem,

ne fogyjak el minden nap annyira,

mint aki enni és aludni jár oda haza.

Amikor az elején voltak olyan emberek, akik  miután megtanulták jól tőlem. A már meglévő, hasonló segítő hivatásukban alkalmazni szerették volna és vannak akik már alkalmazzák is azt azóta. Voltak akik úgy gondolták, hogy a siker egyenlő a sok pénzzel. Mindenkinek elmondtam többszőr, nem arra adta az Isten ezt hivatásnak, hogy gazdagodjanak. Inkább, hogy vegyék észre, a lelkes, szíves, gondolkodó énjük gazdagságát. Annyit viszont megenged a teremtő, hogy jól éljenek belőle, mert a tudás hatalmas erő, szinte egyenrangú a tisztelet, szeretet együttes erejével.

Nem értek az üzlethez, botcsinálta vagyok, gyakran változtatják azt a gyűjtőnevet. Ahova éppen beleférek, mint „bt”. kültag, vagy egyéni vállalkozó, nettójából nyugdíjasként, hinnye.

Most már csak a jó minőségre figyelek, megadom a módját a hivatásom által a kellő időt is rászánva. Hiszen, már tömegnek számít, ahány emberrel, a 26 év alatt, megtisztelően, találkozhattam. Meg úgy sem  gazdagodok ebből, mert ez nem arra való, hinnye. Viszont betaníthatnék sok – sok emberséges, a hivatását ezzel is kiegészítő, az oktatásom által megtanuló erre érett embert.

Megelőzésként fogalmazom meg, emberies jelnyelven, amit magam  találtam fel. Hozzá illesztve az oktatási anyaghoz, ettől teljesen egyedi, a találmányom, eladom, ha megfelelő  emberséges jelentkezővel találkozom. Aki képes úgy bevinni a köztudatba, hogy megértsék az arra már érett emberségesek mind.  Ezt már jól tudva a gyakorlatban, tartásosan is új hivatásukra találhatnának, ezáltal a tudás által…

 

Mit is mondhatnék, hiszen magam is csak tapasztalva oktató volnék,  hinnye.

Sokakat kértem, de nem állt

velem érdemben szóba senki sem.

A hivatalos nevemen adtam ki, erre volt

engedélyem, hibásnak  találtam selejt lett.

Nesze semmi fogd meg jól, ez jellemzi mindazt

ami történik velem, hiszen talán „megtűrtnek”,

bélyegeztek meg, valahol valakik, megtehették.

Olyan  magasságokat érhettek el a pénzükkel,

hogy el is hitték, mindent megtehetnek már, az

idén a tudásra szükség van abban amit felvállaltál.

Ah, különben ott ragadsz azon a szinten ahova elcsábultál, mert mindenben túlzásra vágytál már.

Szerintem írom, ne vedd komolyan ha nem érted

az itt leírt miérteket, egyszer majd megérted ezt.

Sok éve megérintett a pillanata annak, amit akkor

mások ránk raktak, remélték, nem kell megéljék.

Azóta már megélik azt is, amit megteremtettek.

Az élet élni szeret, mindent el is követ azért, ah,

  élhető életet teremtsen, minden érintettnek.

Figyelj  rá mit kívánsz, mert ha megadatik  az,

abban fogsz élni magad is, mint mindannyian.

Apró fontos porszemként élve, van alázatom,

minden olyanhoz, ami a tehetségemben adott.

Igen,  jó lenne tudni, az emberséges öregek, nem

szenvedik túlzottan meg, a máshol újra kezdést.

Gondolom vannak mások is, akik azt érzik most,

semmi nem biztos, reggelre megváltozhat, ami

tegnap még úgy volt jó, a megmondók szerint.

A csoda című könyvem, az emberséges létet

igyekszik  érzékeltetni,  megsiratta azokat,

akik éltek már valami hasonlóban egyszer.

Valószínűleg az lehet a gond, hogy a saját

magam nevelése által megtanultam azt,

mire valamibe belekezdek, előtte ott

van már, a tudás ahhoz bennem.

Azt már tudom, nem szenvedni

születtem. Bár egyszer egy

nagy nevetéstől, megszakadt

valami bennem, nagy betege

lettem annak, azóta óvatosan

nevetek, vigyázva magamra.

Nem  várhatok semmi olyat,

ami arról szólna, magamhoz,

a feltaláltamhoz képest, jó

minőségű életem legyen.

Nem tudom milyen az,

hiszen magamhoz

képest az még nem

volt a gyakorlatban.

A megcsináltam állapot,

számomra azt jelenti, készen

van az, szép kerek, működőképes.

Összefüggésében látás az, amit már

tíz éve oktatok online azoknak, akik

megértették azáltal azt,  hogy addig,

mit nem  értettek meg a sorsukkal,

a velük történtekkel kapcsolatban.

Boldognak éreztem  magamat

akkor, amikor magamhoz

képest elértem oda,

amit beterveztem.

Szerencsém volt,

hogy értettem

már, hogy mi

történik ott,

akkor velem.

A sorsomnak a

megismerésének

a következménye

az a jó érzésem.

A sok, a fontos, a

felszínen jól látható,

a lényegesek alatta

vannak, léteznek.

Ha kapkodsz és

csak villanások

maradnak meg

benned, nyugi,

majd előjön az

ahhoz megadott

folytatás. Lehet,

hogy teljesen

másképpen,

látod meg az

életed értelmét.

Nem tartozom sem ide,

  se oda, tartozom az online

 megtisztelő hívóhoz,

akkor pont, éppen oda.

Nem mások szerint,

a magam tapasztalt

módján gyakorlom

a  hivatásomat, ah.

A feltaláltam  tanulható,

azt érteti meg az oktatásomon

jelen lévőkkel,  hogy ki mit hozott

és ahhoz képest hol tart épp akkor.

Maga rendezi a sorsát, önmagának

megfelelően, általam kapja hozzá,

azt a 152 oldal tapasztalt tudást.

Persze lehet élni bele abba is ami

éppen valakik szerint kitaláltan

ott van feltálalva, csipegethetsz belőle.

Túlléptél, átugrottad, megugrottad és még tengernyi sok változata annak,  amiben nem

lehetsz biztos,  hogy elérted a „megcsináltad”

állapotodat, akkor bizony nem rólad szól az.

Valószínűleg belehuppantál, a tutinak vélt,

másoknak jól működő helyzetekbe, azt a.

Várhatóan a sok pénzt céloztad meg vele,

valakiknek lesz is belőle bizonyosan.

Mindannyian hoztuk a tehetségünket,

amíg nem ismered fel a sajátodat, biza

tolod a szekerét a jól kitaláltaknak.

A saját tehetségedet nem ismerve,

tudod-e ki vagy és mit tudnál elérni,

ha a saját szekeredet tolhatnád, ah.

A nagy loholásban elhagytad azt,

ami előtte fontos volt számodra.

Mindenáron bizonyítva, hogy

különb vagy mindenkinél,

ugyan ne bánkódjál, ah,

lesz sok szerzett javad,

majd veszel magadnak,

mondjuk,  barátokat.

Aztán tudod-e azt, a

 mostani önmagadhoz

a sorsodban hol tartasz.

Isten óvjon engem attól,

hogy bárki megmondónak

úgy tartsak tükröt, hinnye,

hogy még  nem érti azt, hogy az

most számára a legfontosabb lenne.

Eljutottam oda mára, hogy sikerült  azt

megértenem, mekkora jót tettek velem,

 néhányan,  akik megtartották maguknak

azt, ami egykor nekem járt volna, hinnye.

 

 

 

 

 

Bocsánatot kérek, de legott, tudomásul vettem, anélkül élni itt nem lehet, amit erősen rányomnak mindenre, az nem mindannyiunk érdekét jelenti.

Megesett, nettóból számolták a nyugdíjamat, így helyette 53 ezer sincs, már méltányos emeléssel, bele gondoltak-e milyen méltatlan fogalmazás ez.

Hahó itt élünk, azért mert már nem ezen a szinten élnek, vagy mindig magasabb szinten éltek, talán

észre kellene venniük, nem kaptunk a jóból, azt a.

Magyarország a Hazánk, ide szült bennünket az

anyánk, itt nőttűnk fel, tükrözi azt a kultúránk.

Amiért olyan sokat adtam, megalapozhatná a további fejlesztésemet. Eladó a  feltaláltam, betanítással, tanácsadással, hozzáértő jelentkezését várom tisztelettel.

Fejlődtünk a tudásunkat adva, a tehetségünket sok évig minden nap gyakorolva, azt gondoltuk,

 magunknak is teremtjük amit ide beletettünk ah.

Mit gondolnak meddig várjunk arra amit ide bele  adtunk. Mondják már meg, hogy  ne várjunk, nem kapunk abból a jóból, szépből amit teremtettünk.

Ugyan miért kell azt hallanunk, hogy segítségnek

fogalmazzák meg, amit életünk során a Hazánkba tettünk, elhittük, hogy visszakapjuk mindazt a jót.

Nem értünk bele, a magunk által teremtettnek a

szép részébe, maradtunk a tudásunk szintje alatt.

Megváltozott hirtelen minden, amit addig megteremtettünk, arra már alapoznunk nem lehetett, a bizalmunk az most nincs hova legyen.

Eladó a feltaláltam, betanítással, tanácsadással.

Íme belőlem meg a sok emberséges embernek a

megtisztelő érkezése  által,  Hazaszerető lett. Szerintem a teremtő, intelligenciát osztott, majdnem minden családban egy, vagy több  emberségesnek az is megadatott.

Ahol már sokat adtak a közösbe, úgy látom, oda adta, hogy  a tehetségükkel hitelesen jó minták legyenek. Hiszen adni születtünk mindannyian.

Az egészséges körforgás így működik, hinnye.

Felzárkózni tanulnak az okosak, hát tanulnak, tapasztaltan is tanulnak,

mert nem, csak, kapni akarnak,

a jó megoldásokon elgondolkodnak.

Hasonló szinteken már értik azt, amit

 addigra, lehet, hogy már sokan szenvedtek meg,

ha a megmondó emberekről nincsenek emberies tesztek, azt a. Odáig eljuthatnak, hogy már csak a túlzások hatják meg, s lelkesen oda vonzza őket.

Nem látják át még sokan ezt, hiába intelligensek, mivel ők nem ártanának, el sem hiszik mi történik. Akik már képesek átlátni, megérezni, serényen

alkalmazkodni tanulnak, hinnye.

Ah, ha látják azt is a másik az igazából

még nem engedhet, megült benne

 az erős akarata, igaza kell legyen.

Úgy fogja fel, hogy vesztessé válna ha engedne. Hiszen még nem  ismeri fel, a lelkes énje általi ajándékot, a motivációnak a jól  átható érzését.

Önismereti oktatás, igényesen. A saját sorsodat is

 megismered, a generációs feladatodat megérted, azt, hogy mind mások vagyunk, jól megjegyzed.

Megváltozik a rezgésszinted, más embereket is megismerhetsz, a felfogásuk adja a szintjüket.

A legnagyobb amikor önmagunkat legyőzve már megértjük, miért nem fontos, hogy abban is igazunk  legyen, amihez mi nem is értünk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem

harcolni jöttem, oktatnám  azt, amit magam

találtam fel és rajzoltam meg egy nap alatt.

Van már hozzá 152 oldal, sorsolvasó érvem, tanuld meg, mit jelez a belső tartásod neked.

Megerősítheted, a racionális oldaladat azzal is,

hogy felismered a sok addig kérdéses miértet.

Neked mennyit ér a tartásod és a méltóságod, fontos-e,

az emberséges

életed,

a tisztelet,

a megbecsülés, hinnye.

Ah, van-e a szótáradban tisztelet,

vagy hagytad kikopni. Ah, amikor azt jelezte önmagadért tennéd, hogy megértsed miért nem egyezik két ember véleménye ugyanarról, hinnye.

Abban maradtál és lehet, hogy azóta már

gyakran fáj a lelked, a lelkesedés  helyett.

Mindazokat, megérthetnéd, amiket nem

értettél akkor még, miért jelez hát gyakran,

fájdalommal a lelked, mit várna el tőled, hinnye.

Felismerhetted volna, ha időben hozzáértőktől kérsz tanácsot, mi módon változzál, hogy jó érzésed legyen attól, amit ha megértesz,

más módon cselekszel a többiekkel, hinnye.

A vezetés nemcsak érted, a többiekről is szól.

Ne másoktól várjad, magadért,

értően csináljad,  hogy

megértsed, mindenki

más tehetséget, a sorsa

szerinti teljesíthetőt hozott.

Tanulni, fejlődni, soha nem késő

és nem szégyen az semmiképp sem.

A lelkes, szíves, gondolkodó éned az

ami jelez feléd, hol gyengén, hol erősen,

igyekszik  tudatni veled, fejlődni kéne, hinnye.

Oly sokat tapasztaltként tudom már, magamért

tettem akkor is, amikor nem harcoltam. Elengedő voltam, s elfogadó lettem, azokkal, akik még nem

értették, mit miért szánt a fejlődésükért a sorsuk.

Különösen fontos lenne, tudni arról részletesen, ha a nagy álmuk az, hogy vezetni szándékoznak.

Bocsánat, ha nem ismeri fel, ah kiket, hogy vezet,

a tapasztalatom az, hogy hat éve már itt van a jó,

még ha felzárkózva is ahhoz, tudni  már  fontos.

Általános műveltséget növelő” Tenyérolvasó”, neked, hogy megértsed, ah, mitől szenvedtél,

amikor a magyarázatokat még nem ismerted fel.

Rájöttem és ahhoz  is sok  tapasztalásra volt szükségem, a hivatásomnak a gyakorlása közben.  Nem másoktól tanultam, tapasztaltan tudom. Ha valami úgy tűnt, hogy félbe maradt, valószínűleg nincs nekik akkor, abban, együtt

több feladatuk. Ezért aztán

elgondolkodtató, van úgy,

hogy a leválás  a megoldás.

Mit jelent,

a maradj önmagad,

ami ugyan, nem jó arra, hogy

 leutánozzák a másik életét, viszont együtt jól élhetnének. Ha tisztában lennének vele, hogy  ki mit hozott sorsának és generációs feladatának.  Többszőr is elválhatnak  az emberek akkor, ha nincsenek tisztában azzal, hogy hiába a válás, ha nem törlesztette le a sorsa tekintetében, amit hozott párkapcsolati szinten, viszi tovább, ah.

„Önismereti oktatás,  igényesen, online, hinnye. Ne aggódjon senki, hogy nem megy át a mondandóm”,  átmegy a helyén lesz.

Érdekes élmény volt tapasztalni, hinnye,

az ikrek sorsolvasásánál,

egymást  követve jöttek  a Világra.

Éppen ki, hogy helyezkedett el,

pocaklakóként és volt abban a helyzetben,

hogy előnyösebb volt mindkettőjüknek,

az ő elsőként érkezése,

nem verseny helyzetben.

Vannak a tenyerekben

látható „bankár” jelek, biza

érdekesek a történetek, azt a.

Másoknak meg a jó ember ujjba

megy, bizonyos fontos vonala.

Nem lenne sikeres egyikük sem,

összecserélt  hivatástudattal, ah.

Egyikük a lelkes, szíves,  gondolkodó,

másikuk meg a racionálisban otthon lévő.

Minden azon múlik, tud-e a saját

egyensúlyában maradni,  hinnye,

akkor, ha a hozottban,

fogyóban van a motiváció, ah.

Az a sok, amit megtapasztalhattam,

betöltötte a lelkes énemet. Ah  és  ebben a helyzetben bocsánatot is kérek, hogy nem  tudtam a pénzesedésben látni a jövőképem.

Nem látom a pénz szemüvegével a sorsokat,

mert mindenkinek mást jelent a két oldala.

Ugyanezt jelenti a vallásos hatás, nem az

én feladatom az,  a hivatásomat gyakorlom.

S nem ingott meg az emberekbe vetett hitem, inkább minden nehezített helyzetben, alaposan „emberesedtem”.  Mivel egyre inkább fordult el tőlem mindenki és minden, ami csak a pénzről szólt,

megmaradtak az igazi értékesek.

Persze, lehet, hogy csak szerintem értékesek, mert nem is kell körülnézni, ah, láthatja aki már látja, önmagukból nem fordultak  ki, hinnye.

Nem lett divat az emberségesek, intelligensek sokasága, az igazi tudást nekik adta az Isten.

Tisztában vannak azzal, hogy két oldaluk  van,  az egyiket erősítik  azzal, hogy ismerik a másikat. Abban lesznek  a helyükön, amihez értenek.

Nem ártanak, se bántanak, nem halmoznak, élnek, abban amit a teremtő nekik szánt.

Minden családban van valamilyen alapja a következőknek. Ha azon is túl a túlzásokba keverednek, néhányan majd le és ki akarnak onnan válni. Mert nem érzik a lelkesedést magukban annak a folytatására,

amit a többiekkel együtt csináltak addig.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Ez jól látszik a lélektérképükön a tenyerükben, amikor  eltérnek attól  a megszokottól és más irányt vesznek. Hiába minden  meggyőző erő, leválnak arról amit megszabtak nekik, akkor is ha a látszat  más. Mindenki a saját tehetségét hozta, abban bontakozna ki, arra van belső késztetése, hinnye.  Akkor tud lelkesedni továbbra is, ha azt érzi, ott is van olyan élethelyzet számára, amiben fejlődhet még. Úgy gondolom a sok tapasztalatom alapján, ember tervez az Isten megengedő  abban, hogy milyen módon tapasztalja meg és teljesíti a tervét abban amit rábízott. Hiszen túl sok dolga lenne,  ha mindenkinek meg akarná mondani, mit tegyen. Úgy teremtett meg bennünket, hogy tudja ott van bennünk  az emberséges, tartásos énünk. Van aki a  gyakorlati életből  meríti a tudását és viszi olyan magas szintre, hogy az intelligens agya elégedett legyen azzal,  a napi  sikereit megélve. Ahhoz szükséges tudnia, a belső tartásáért és az emberséges méltósága megtartásáért is ő felel…

 

 

 

 

 

Ismerem mint a tenyeremet, a tudásod is lehetne.

Önismereti oktatás, igényesen, azt a, hinnye, kivé,

vagy mivé lettél aközben, hogy magadra, a belső

tartásod  terhelhetőségére nem  figyeltél.

Most ebben a túl gyors pörgésben oda

lehet az is, amit megteremtettél.

Nem adtál, csak vettél, vittél,

a nem lévő, elvárható

tartásodból veszítettél.

Az egészséges körforgásod

helyett, másokra figyeltél,

elvitt a káprázatos huzat.

S közben önmagadhoz

képest kinőttél,

s túl nőtt

rajtad

az

amit,

már

régen se

teremtettél.

S ott állsz, nézel ki

a  fejedből, amikor rájöttél,

neked, a túlon túl is óperenciás van.

Miközben másoknak már az alapok is

elvesznek, hiába teremtettünk a Hazánkba,

ha nem élhetjük azt az életminőséget meg.

Kérem a bruttóból kiszámolt nyugdíjamat, nincs

hova fordulni, ne  másoktól halljam magyarázni.

 A nagy habzsi – dőzsibe, nem vetted  észre,

a lehetőségeidtől milyen messze vagy.

A nagy kapkodásban,

vagy éppen a várakozásban

nem észlelted még időben,

a működőképes belső

jelzéseidet. S egyszer csak rád mordult a

lelkiismereted, s a visszautat nem ismered.

Ne keseregj, hátha időben van még, ismerjed

meg a sorsodat, hol mit várna el még tőled.

S mikor már van arra megfelelően jó időd,

hogy teljesítsed amit addig nem tettél meg, a

lelkes éned szerint. A méltóságod maradásáért,

ah, még megigazgathatnád az emberségedet,

vagy felvállalod, hogy szépen lassan,

esetleg hirtelen, ki is üresedhetsz, hinnye.

A saját döntésed mind a két megoldás. Észleled-e,

hogy nem kaptad meg a neked járó tisztségedet,

 ah, aztán nyugodtan dőlj  hátra, arra a kis időre.

Amikor úgy látszik, nincs döntési lehetőséged,

akkor azt még azért eldönthetnéd, neked hol

van azon belül amit megszereztél, a lelkesedés.

Hiszen a lelkes, a szíves,

a gondolkodó éned

érted lenne,

a racionális oldaladdal együtt.

Érted szólna, mutatná a jó utadat.

Ahogy a járásnál egyik lábad a másik után

rakod, mert ha eltévesztetted, amikor kicsi voltál, gyakran estél hasra hinnye. Az ismétléssel nem mindig jár együtt a tudás mélysége se, azt a.

Van, amikor csak a

 könnyebbség miatt gyakorlod

ugyanazt, ah mert már  várod, hogy

 megmondják merre van az előre neked.

Hiszen vesztes még nem voltál sohasem,

megtaláltad azt az utat ahol csak  kaphatsz.

Mivel mindannyian adni születtünk elsősorban,

van akinek már teljesítettek az elődei,  hinnye,

ah, hát fölöslegesen ne bonyolódjon ismétlésbe.

Aki meg csak a könnyűt kedveli, ugyan honnan tudná, merre van a megmondás nélküli előre.

Nézz le a lábaid fejeire,

az ujjaid  mutatják az utat,

a gondolkodó agyad mozgatja az egészet, az nem

mindegy, elhiszed-e gondolkodni születtünk mind.

Ha bármilyen magasságokat érhettél is el, nézzél

vissza oda, ahonnan indultál,  havonta is csináld meg a napi  mérlegedet, a saját tartásod miatt.

Ah, ne felejtsd, abban fogsz élni, amit teremtettél,

attól, hogy azt sem tudtad, miért úgy döntöttél.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta tükre, mindannyian így érkeztünk le, hinnye.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél, ah, ki ne kopjon belőled a lelkesedésed, a szíves létezésed, a gondolkodó agyaddal együtt hozzák meg a döntéseidet. Amikor már rájöttél, hogy milyen tehetséget hoztál, kiteljesedhetsz abban amiben éppen vagy. Úgy is, hogy nem ártasz, nem bántasz, s magadra is vigyázz majd abban a pillanatban. Az hat rád, amit mások generáltak, ah, ők nem szeretnék azt megélni, jól begyakoroltak úgy hatnak, hinnye. Áthathat, mert az emberséged szerint segítő emberséges vagy,

ülj le gondolkodjál el,

a következő lépésed előtt,

használjad az intelligens agyad.

Szépen kérlek, ne bábozódjál be, hinnye,

mert annak a következménye, hogy magadhoz képest lepke könnyűvé válhatsz, ember maradj.

Nekem a legnagyobb saját értékem tán az, hogy minden körülmények között, a valóságot írva, s ki is mondva, hinnye, azt a, emberséges maradjak.

Az online találkozunk maradt, személyesen nem   oktatok, sem nem találkozunk, ne vegyétek ezt zokon kérlek. Ahogy hallgatom a megmondókat

mivel 69. évemben vagyok, a nyugdíjamat már nem hozzák bruttó helyzetbe, tehát energiát

spórolok, online könnyebben, hamarabb elértek.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

A sok tapasztalatom íratja velem,  hiszen

nem mindegy, milyen minőségben élnek, a jelentkezők az oktatásomra egyenként jönnek. Úgy nőnek fel a leánygyermekek, mint régen, amikor még nem tudták mi a dolguk,

mint nőknek.

Ugyan tudod-e,

ha nőnek születtél,

bizony tudnod illene, mi minden

 feladatod lenne még, ha tudnál róla, hinnye.

 Vannak férfiak  akik elvárnák, hogy a nők minden olyat tudjanak amivel úgy érzik, nekik semmi dolguk nincsen, mert nem férfias feladatnak  tartják azt. Nem mondta meg nekik senki,

hogy a teremtő a férfit és a nőt,

egymás kiegészítésére teremtette, hinnye.

Persze csak akkor, ha egy szinten élnek, azt a.

A magzati szakaszban már átélünk minden olyat amit a megszületésünk után  fontos lenne, tudnia az anyáknak. Nem lehetne vita tárgya az, kinek mi a dolga most, mert tudnák. Ki mit hozott azt lenne fontos törlesztenie, a sorsának megfelelőt hinnye. Miért is születtek a leánygyermekeik, pont azon az ágon s oda. Igyekeznének megtanulni azt is,

amit nem hoztak tehetségként, ha arra már lennének a döntők között is értő fülek.

Én bizony a gyakorlatban tapasztalt

tudásomat, egy nap alatt rajzoltam le.

Nem biztos, hogy a gyakorlati tudás

nem több már annál, mint amit,

valaha is megtanulhat papírról.

Átfordultunk, 6. éve annak már,

az intelligensek  szeretnék azt

megmutatni, meddig jutottak úgy,

hogy senkitől se kaptak lehetőséget.

Hiszen ők nem sablonosan teszik a

 dolgukat, a saját intelligens agyuk

által végzik el a feladataikat, azt  a.

Nem fontos,  hogy nő vagy férfi  az

illető személyiség, a teljesítménye

minősíti őket, tehetségük általi az.

Mindenki hozott tehetséget,

van aki észre sem veszi mi az.

A hétköznapokban, a férfi és a nő

kapcsolatában,  a feladataiknak  jó

elosztásában, tanácstalanok,  hinnye.

Viszont szükségük lenne a következő generációban fontos feladatokat hozott

leánygyermekeiknek,  az anyjuk tanácsaira is.

Ha az anyjuk  nincs megfelelően felkészülve, nem haladt a korral előre, ah a saját sorsát nem  ismeri, bizony a leánygyermeke szintjének megfelelően nem tud tanácsot adni. Olyankor szoktak az apjukhoz fordulni tanácsért, ha megfelelő az apjuk tájékozottsága, nő ügyekben, azt a.

Önismereti oktatás, igényesen, hinnye, ami

megadja a támpontokat, amik által felismerhetik a sorsukat, generációsan fontos feladataikat,  ah.

H. Nagy Júlia néven szólítottak nagyon sokan. Igen tudom, nem akartam divatossá válni azzal,

amit tudtam akkor,  amikor egy nap alatt lettem,

nevesítve,  egy nemzetközi táborban 1994-ben.

Éreztem, nem bírnám még el azt a nagy sikert,

hát igyekeztem beosztani úgy, hogy elbírjam.

Mindig mindent egyedül csináltam, mert mire

elmagyaráztam volna, már megcsináltam, hinnye.

Sokan voltak akik megtettek azért mindent, hogy

elhintsenek valami ártót, valami  nagy negatívot.

Miközben hozzám messziről is eljöttem, hogy

leolvassam a sorsukat, jobban ismertek a

nagy Világban, mint a szülőhelyemen.

Nagyon komoly, emberismeretre

találtam közben a napi gyakorlatban.

Így hát tíz éve már kint vagyok,  oktatok,

az online Világában, naponta szolgáltatok.

Annyit még, minden körbeér és sokak számára már láthatóvá is válik, szerintem még az idén.

Ah sokan láthatják meg a visszáját annak, amit

életük során kontroll nélkül összegyűjtöttek…

A valóság maga az életszerűség, mindenkinek

más a feladata a felnőtt élete során, bár egyedül

születtünk, a gyakorlat az, hogy nem csak az anya

és a gyermeke, többen is jelen lehetnek akkor.

Sok múlik azon,  a hivatását gyakorolja-e

a segítő, abban a pillanatban,  amikor

egy új élet arra számít, várják  ott őt.

Vajon átérzik-e a csecsemő érzését,

amikor a kezükbe veszik, tudják-e,

a magzati életében sokat tapasztalt,

átérzi azt, ha ott ismétlés az a rezgés.

Igen tudom, sokat kaptam az Istentől,

amikor megtisztelt azzal, hogy segítő,

azután már hozzáértő segítő lehettem.

Egy napon egy ritmusban rajzoltam meg

azt ami összegződött akkor ott bennem.

Átadnám ezt a tudást, hogy sok segítőből

legyen átérzően, tudatosan hozzáértő.

Orvosi javaslatra vállalták a születésemet,

anyám meggyógyult, miután megszülettem.

Mindenüket elveszítették közben,  albérletbe költöztek, a teljes kétségeik közé születtem.

Túl sokszor volt úgy, már csak a hátukat láttam, mert rohantak, mire meg hazaértek, már minden

energiájuk ott maradt a munkahelyükön.

Szinte csoda, hogy felnőttünk és lelkileg is életben maradhattunk, a körülmények nem hagyták az anyaságában kibontakozni, fájta. Abban hiszek amit feltaláltam, azt mutatja, mindent a  saját  időben szükséges megtapasztaljunk mindannyiunknak.

Sok év kellett, mire  a kérdést feltettem,

mire ahhoz bátor lettem és akkor azt,

tőle már megkérdezhettem.

Miért nem szeretsz engem,

szinte azonnal válaszolt,

mint aki már áhítja,

mikor könnyebbedhet  meg,

látszott, annyira várta már azt a lelke.

Erős rezgés volt a szavaiban, megértettem,

miért nem tudott engem, a sokadikat, apám szerint a „vakarékot” megszeretni. „Magamat mentettem, amikor ott az életért kapaszkodtam,  nem tudtam  rád gondolni. Szabadulni akartam a fájdalomtól, túl akartam  már lenni rajta, mert várt otthon a többi gyermekem”. Megértettem, érett felnőtté váltam, később gyakran éreztem azt is, talán én inkább vagyok az ő anyja, mint ő nekem. Remélem jól érzi magát ott ahol van,

tiszteletem azért, hogy megszülethettem.

Azóta már felnőttem a saját érzéseimhez,

nagyon megtisztelő anyának  lenni.

Hát megköszönöm,  hogy nem

hagytatok el a nehézben,

azt is, amit nem

vártatok el úgy,

hogy teljesíteni

nem tudtam volna, hinnye.

Szép napot, jó egészséget kívánok.

 

Kibuggyant a valósról szól  ez most, koros vagyok már ahhoz, hogy hülyét csináljak magamból, de megteszem, ha önmagadhoz hűen, felneveled  magadat jó humorral, a  saját nagyságodhoz.

Így az Anyák napja előszobájában mondom,

ideje lenne kimondanod, hogy szereted, ha

még nem tudod, akkor hajolj  meg előtte,

jót fog tenni a belső tartásodnak, hinnye.

Mindenkinek van, vagy volt Anyja, aki még

teheti, mondja ki holnap azt, hogy Édesanyám.

Óvatosan őszinte legyen ám, nem lehet azt sem

erőltetni, mert azzal még sokat tudnál ártani, a

még nem őszinte kapcsolatotok minőségének.

Sokféle jeleket láttam a magzati szakaszokban,

mindent szépen óvatosan a megfelelő  időben.

Örülj annak ami éppen van, alázattal engedd felnőni önmagukhoz az intelligens  sokaságot.

Amíg nem élhették meg a saját és generációsan hozott sikereiket, bizony szomorúak is lehetnek.

Alázattal várják, hogy észre vegyed mi a dolgod

velük kapcsolatban, ha nem  látod még, hát épp ideje megtanulnod, vezetni születtek ők mind.

Nem szükséges messzire menned, otthon is van

biztosan legalább egy, aki által felnevelődhetnél.

Ez a csend éve, vegetálok magamhoz képest tíz éve, ne pakold ide, amikkel  mások pakoltak meg.

Ah, rakjad vissza oda, ahol nem kérted és mégis

kaptad, ne utánozzad, használd az agyad, úgy

az egészséges körforgás is mozgásban marad.

Azt a, nincsen meg a megfelelő tudásod ahhoz, amit vállaltál, s hátul kullogsz, a jól megérdemelt értők mögött. Bizony vannak akik tehetnének, most, hogy tartásosak maradhassanak ők mind. Akik eddig a saját tehetségükből, munkából éltek jó minőségben, ne alázzák meg egyiküket sem, ah. Hol vannak a „nagyembereink”, hogy nézhetik ezt, miért nincs aki megoldja, ha más ezt nem tudja. Vagy értően megigazítod a belső tartásodat, ah, rájössz majd, hogy magadhoz képest, jó

minőségű az életed. Az alapokat ez idáig

  már jó minőségben úgy is megcsináltad, ah.

Akik ácsingóznak a kirakatra, a nap  is fakító ott,

ha megkoptak lecserélik  őket, maradjál önmagad.

Bele ne menjél abba ami levisz alacsonyabbra, azt a, hisz vannak  akiknek az a legmagasabb szintje.

Nincsen mása, mint, hogy amit még  álmodni sem  mert úgy lett meg, mások általi tudással mindene.

Az bizony nagy csalódást szokott okozni, amikor

rájönnek alázatuk sincs ahhoz amit teremtettek.

Ah megváltoztatni nem tudják, abban fognak élni,

az elvárás feléjük ugyanaz, mint ott mindenkinek.

Ha fel szeretnének zárkózni annak az elvárásnak a szintjére, van egy feltaláltam,  ami jó lehet arra.

Oktatom, akiknek már elért oda a gondolata, nem másoktól várja, hogy változzanak, megcsinálja, ah.

Magyarosan agyalok, Hazaszerető vagyok, prevenciós lettem, a megelőzéshez már értek.

Ne várjad tőlem hát, hogy ne adjam  tovább azt, amire nagy szüksége lenne most sokaknak, ah.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Becsüld meg a pillanatot amikor boldog vagy, mert egész életedre kihathat az. Amikor már felismerted a saját lelkes, szíves, gondolkodó határaidat, azon belül működik az intelligens agyad. Jaj  bocsánat el ne felejtsem,  ha valaki látná a bruttóból ki nem számolt nyugdíjamat, kérem küldje el hozzám. Vagy legalább mondja el neki, hogy a legjobb helye itt lenne  nálam. Hiszen megdolgoztam nagyon érte, a veszteségemet meg nem is számolnám bele.  Amivel úgy megpakoltak, hogy nem hozott, de elvitte azt a mások irigysége. Ah, valószínűleg nem is gondolnak arra, akik ígérni nagyon tudnak, mások arra építenék fel a saját sorsukat. Hegyekben állhatnak azok, amiket meg nem valósítottak, mert nem volt hozzá ötlet. Így hát füttyentenek aprócskát pöffentenek, hogy akik hallják el ne szörnyedjenek, jól viselkednek.  Könnyített lehet minden, ne fárassza senki sem, hiszen elfáradhatott már gyermekként abban, amit most rárakhat bárkire, kiteljesedve, hinnye. Oda lett a tegnapi csend, zakatolhat is szabadon,  ami másoknál a nem, ott duzzasztó, az igen, igen.

Hol és mi alapja lenne a következőknek, hiszen biztosan nem tudja, hinnye, senki sem született fölöslegesnek. Az életünk az Isten teremtménye, jajj, ne nyúlkáljon senki se bele, csak  óvatosan mondanám, láttam én már sok csodát, amit az

embereknek  megengedett a teremtő. Legyen ereje gondolkodni  akkor is, ha benne a nincsben kerengeti a kesergő. Gondolkodjál el, ha a mások  által megteremtettnek a tetejére készülsz felállni. Jusson eszedbe, a mások által felépítetten, nem tudsz majd változtatni, neked kell alkalmazkodni. Mondjad elgondolkodtál-e már rajta valaha,

ami a túlzásokba visz bele,

sokszorozza már benned, hinnye,

az valahol a „nincset” erősíti fel, hinnye.

Nincs papírtrombitám, de harmonikám volt

már, eladtam, mivel játszani rajta nem tudtam.

Volt a családunkban olyan aki amikor játszott a

harmonikáján, mindenki sírva fakadt. Tudod-e,  hogy miért, mert elérte a lélek magasságának

a hangrezgését, neked is van lelked tudod-e.

Ne várd meg még rád mordul a lelkiismereted,

figyelj, ha a lelked jelezget, nem jól van az, ahogy elbánsz, sok tehetséges értékes emberségessel.

Ah, ha nagy benned a ragaszkodás mindenhez és észleled, halkan mondom csak, ilyenkor azt  éled, már átlátva újra írod, a saját gyermekkorodat.

Igyekszel rendbe hozni, magad szerint

megélni, halljad ki a szüleid mit is

mondanának, arra a kérdésedre,

hogy miért akarták, a születésedet.

Miért vártak el tőled többet, mint amit

ők megadtak  addig neked, úgy könnyebb,

hogy az elvárás ott lebeg minden pillanatban.

Magunkra méri  azt is az Isten és nem másoktól

várjuk  ám  el, mert akkor törik  szakad az a lélek.

Hisz túl magas a mérce, a teljesítés meg gyenge.

Alázatnak hívják, ha nincsen benned, hát ne

másokra vetítsed azt ah, az akaratosságod,

ártó lehet a sajátjaidnak, mert mindenáron a

kirakatban lennél, hát áradjon az irigység.

Jó vezető akkor vagy,  ha minden  szinten,

mindenki jól boldogulhat, a döntésed által.

Ah, ha ezen érzés benned még nincsen, hát

bepótolhatod, tanuljál emberismeretet, a

 tanulás  soha nem késő és nem szégyen.

Nem csak rólad szólna és azokról, akik

ahhoz hozzá vannak  szokva, ebben

nőttek, de nem ők teremtették meg.

Túl magas a mérce, ha az értő nézi,

túl könnyűvé válik az elvárásként,

de nem annak, akinek más lenne

a  dolga, másban tehetséges, ah.

Hát viszi a saját szintjére azt is,

amire rálátása sincsen, fölötte él.

Jó reggelt emberség, tisztelettel

élni jó, szeretettel élni szép, figyelj,

ha megszólít a lelkiismereted, ah

nehogy helyrehozhatatlanul kiüresedj.

Bocsánatot kérek, el kell mondanom, azt is,

ahogy én látom másképp van. A szülőknek fontos, lehetne, ah, hogy a gyermekük  jól érezze  magát a saját bőrében,  ne az ő álmaikat várják el tőle, ah.

Amit nem tudtak megadni neki szeretetként ott  akkor régen, be lehet pótolni, sok – sok, rengeteg bocsánatot kérek, elfér ám egy helyen, hinnye.

Vagy rászánva az időt,  meglátva a fontosságát,

a  következő generáció már tükrözi azt amit,

beletesznek, türelemmel, tanítgatva. Kacagva ha valami nem úgy sikerül, egymásra találva ah, a nehézben, emberesedik az intelligens agy.

Ne várd el kérlek, ha lehetne, hogy boldog

legyen, nem lát olyat nincs rá minta, hát

tanítsad önmaga szerint boldogulni, ah.

Hiszen a boldogulás  már maga a boldogság,

ugyanaz az energia sáv. Önismereti oktatás,  igényesen, igény szerint, a jó sorsának, a megismerésével.

Bizony, addig másokra terelődik a felelősséged,  amíg észre nem veszed, magadért tegyed azt meg,

neked fontos, milyen alapot adtál a  sarjaidnak, a jövőképéhez, amikor megszólít a lelkiismereted.

Hiszen ha majd visszanézel, látni fogod, mikor mit nem tettél meg önmagadért, s azzal a következő generációra maradt ami nem lenne az ő dolga, ah. Vergődésben, leutánzásban, a jónak tűnő, mások szerinti életminta követésében is el lehetsz.

Hinnye, hát punnyadásban araszolhatsz,

magadhoz képest vegetálásban várakozhatsz.

Gond az, ha nincs meg a mihez képest hol tartasz.

Mindenkinek más a ritmusa, ahogy a szíve adja,

a belső lelkes, szíves, gondolkodó én, éltet téged.

Ha túl mégy a belső kontrollodon, kibillenhetsz,

ha egy darabig billegsz ide – oda, a tartásodat az alaposan  megkoptathatja, a hitelességed is oda

lehet, ha nem  veszed észre, a szinted  alatt vagy.

Önismereti oktatás, igényesen, ha van már rá  igényed,  felnőttként is fel tudod nevelni magad.

Ha fel tudnád mérni, kinek az ágán mit hozhattál, ahhoz képest, abból mennyit csináltál már meg.

Vagy mire vársz még,

hogy majd valaki kinyitja helyetted a szemeidet,

s mozgat mint  egy fabábot és azt érzed a barátoddá lett, hinnye.

Az erős hatások, van úgy, hogy leépítenek, az általad még nem látotthoz képest, amit hoztál tehetségnek. Mást csinálsz, mert még nem jöttél rá, addig teszi oda a sorsod a feladatodat,  amíg azt magad szerint jól, meg nem csinálod, azt a.

Felelős vagy a saját életedért, sorsodért,  na meg ne csodálkozz rajta, ha az elődöd odarakja azokat a  jelzéseket feléd, ah, azt teljesítve éld az életed.

Saját sorsot hoztunk, generációs feladatokat,  amik azért vannak, hogy teljesítsük őket időben. Ha az nem  történik meg a saját időnkben, jön a nehezebb fokozat. Amikor már nem tudod azt látni, hogy majd legközelebb, mert több lesz. Ha halogatod, félre rakod, rájössz lefékeződsz általa.

A  szinted fölé vagy alá kerülsz közben, annak megfelelően, felfogod-e ki vagy tulajdonképpen.

A belső tartásodon múlik az, hogy kinek érzed, tartod magadat, sokak számára meglepő lehet,

ah, nagy pénz nélkül is teljesítik sokan a sorsukat.

Megjött az esze a sorsához, szoktam mondani, amikor ott a feladata régóta, csak hárítgatja.

Emberies jelnyelvnek mondom ezt, ami által  itt is írok, valószínűleg azért olvassátok, mert valamit  mindannyiótoknak mond, egy – egy  mondatom.

Igen, én már készen vagyok ahhoz, hogy eladjam

a  feltaláltamat. Az oktatását jó minőségben, igényesen,  az intelligensek felé jó tálaláshoz értő, jó kézben, akarom tudni. Nem csak eladni, az útját addig kísérni, ameddig az szükséges a minden napi sikerének az eléréséhez, nagyban is.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,  az

ami által a saját szintedre hozhatod fel magadat. S egyben megismersz egy, a tenyereidben lévő, a sorsodat mutató jelnyelvet, többlet tudást ad az. Egyenlőre mástól nem tanulhatod csak tőlem,  nem  tanítottam meg az oktatására senkit sem.

Prevenciós vagyok, a saját feltaláltammal olvasom  le a sorsokat. Betanítanám olyan embereknek,  akiknek a hivatásuk hasonló és  jól jönne mellé ez a kézzelfoghatóan kontrollálható.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép a lelkednek tiszta tükre, mindannyian, valamiben tehetséggel születtünk.

Ha nem idejében teszed a dolgod, megmarad addigra, amikor már pihenésre vágynál, ne siess azzal, várd meg, pihenhetsz ám majd korosodva.