Bocsáss meg apám, nem akartalak megbántani téged!
Mi csak éltünk egymás mellett úgy, mintha minden
rendben lenne, te siettél mindig, hogy nekem több
legyen, nem kérdezted meg, mit gondolok arról én.
Kilakoltatták ma a házukból a legjobb barátomat
és a családját, így dönteni kellett, munka nincs,
ha maradunk, rövidesen leépül a tartásunk.
Tudod, gyermekként, az apja meg te a
a legjobb barátok voltatok a faluban.
A lánya az én szerelemem lett,
akit eltitkoltam előled,
nem akartam veled is
megküzdeni érte.
Nehéz volt nekem
őt megismernem,
mert én a te
fiad voltam,
az ő családjának és
az ő szemében, de nem
adtam fel, bizonyítottam.
Megtetszett nekem az
ő családjuk összetartása,
az egymásra figyelésük,
a bennük meglévő szeretet.
Máshonnan hozattál nagyon
olcsó munkaerőt, nem adtál
nekik már egy éve munkát.
Megsértődtél akkor
rá, mert nem
dolgozott
neked sem,
barátságból
se fillérekért.
Mivel elvártad
másoktól is, hogy
haragudjanak veled,
így már nem kapott
munkát itt senkitől sem.
Nem divat már a szakértelem,
nem becsülik meg a jó szakikat,
mondogatja ő gyakran, pedig a
szaktudás csínja-bínja ott van.
Apa az én “mérnökszemem”
látta, hogy milyen lelkiismeretesen
dolgoztak, kifogástalan minőségben.
Két nyáron is, amikor azt mondtam
gyakorlaton vagyok, náluk hordtam
én a maltert, amikor meg szükséges
volt, használtam a mérnők eszemet is.
A nagyapámnál tegnap is jártam, ott van,
küldte neked, egy boríték volt a kezében.
Éppen azután, hogy odaértem ment
el a lélek belőle, a fiamnak add oda,
mondta mosolyogva, szerettem őt.
Amikor az én levelemet elolvasod,
a napirended szerint én már vonaton
ülök. Jó hasznát veszem majd idegenben,
a kitűnő egyetemnek, a nyelvismeretemnek,
hiszen sokat utaztál velem, hogy más nyelveken is
beszéljek, a taníttatásommal is adtál lehetőséget.
Köszönöm a sok jót és szépet, amit kaptam tőled.
A nagyapó hamvairól majd értesítenek téged apa,
nem várhattam vele, el kellett döntenem helyetted.
Nem bontottad ki azt a sok lezáratlan borítékot se.
A bankkártya amit a nyárra nekem szántál ott van,
köszönöm neked, de nem fogadhatom már el apa.
Megéltem általad nagyon sok jót úgy, hogy semmit
nem tettem érte, az a te életed, a sorsom nem az.
Megtaláltam a motivációmat apa, teremtenem kell
a nincsből, fontos tudnom, hogy mennyit érhetek el.
A nagyapám is idegenben kezdte, hazajött időben,
ott van a műhely, kezdeni kellene valamit vele apa,
talán valakinek éppen jól jönne, mert neki nincsen.
Majd értesítelek hol kaptunk munkát csapatostól.
Lenéz az asztalára, a borítékok halmaza olvasatlan,
mindig csak halogatta, majd holnap, mindig sürgős
dolga akadt, a borítékok megvárnak gondolta…
Nem veszítheti el azt, akiért az egészet,
mindenáron, semmit és senkit sem
nézve, ilyen teljes egészre megcsinálta.
Azt hitte ez nemcsak az ő nagy álma…
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból
szeretettel.