Megelőzés,

megelőzés, megelőzés,

írhatnám a végtelent

célozva, reménytelen.

Mi az

emberies

határod neked,

hol van nekem, s

milyen a sarjainké.

Annak függvényében,

hogy önmagadért már

mennyit tettél, honnan

indultál, azt már tudod-e.

Vagy csak a megoldásokat

keresed, s majd valaki azt

is megteszi tehelyetted.

Ha ismernék az emberek

a sorsukat, s a generációs

feladataikat, hát mellé nem

mennének, hiszen mindenkinek

a saját érdeke, hogy a sorsát úgy

csinálja, hogy teljesen révbe érjen.

Nagyon erősek a behozott hatások,

nem tudunk kiteljesedni anélkül,

hogy valakik meg ne orrolnák.

S ne figyelmeztetnének. hol

vannak a határaim, tovább

ne menjek, sértem az ő

kiváltságos érdekeiket.

Felajánlom eladásra azt,

amit feltaláltam, sőt még

azt is, ami nevesített eddig

a Világban, julamami.com

Nevesítsék vele tovább azt,

 ami jót tenne a Hazámnak.

Tessék mondani, én nem

létezem, mert nem úgy

érzem, látom, hallom.

Teljes életet igyekszem

élni itt, még a másoknak

lehetetlennek tűnőben is

 nem veszem tudomásul,

azokat a napi gátakat se.

Megoldom aszerint, ahogy

képes vagyok, hiszen azt adta

nekem tehetségként az Isten.

Három éve a jó energiákban

vagyunk, ezt el ne felejtsétek,

anélkül nem lehet most már

rosszalkodnotok, hogy az

 egészében ne látsszon.

Vagyok, akiknek csak

tudok, ha idetalál s,

 érti amit mondok,

akkor itt vagyok.

Megteszem azt

ami már nem

az én dolgom

lenne, ha az

emberek

tudnák,

nekik

kellene

megoldani, a

 saját sorsukat.

Akkor jobban

igyekeznének

azon, hogy amit

nem tudnak, azt

megtanulhassák.

Különös oktatás,

nevelés is értük.

Kívül maradtam,

jól kitalálták azok,

akik hagyják, hogy

tegyem a dolgomat,

de semmiben nem

számíthatok arra,

ami másoknak

természetes.

Mintha innen

elköltöztem

volna, így

nem vagyok

részese itt a

jónak naponta.

Ezt meg ki

találta ki,

valaki

van-e

aki a

felelőse.

Kibogozni

meg minek,

igen nagyon

meglepődnétek.

Mennyire ment

el a kezelhető,

életszerűtől,

hagyták azt,

nem szóltak

rájuk időben.

Miért pont ő,

miért mások,

valaki majd

megteszi

helyettük.

Hát maradt

nyugodtan és

már benne van

és mindenben.

Észre sem vették,

már ő irányíttatja

mindannyiukat.

Volt rá ideje

elromlott és

már rontja,

akit érint,

naponta a

romlottja.

Emberiesek

nehéz dolfotok

akkor nektek,

ha kitartotok

a tudásotok

mellett a

nehézben.

Azok meg,

akik, amit

tudatlanul,

nem is értve,

csak rutinból,

leutánozva azt,

tehetik, össze is

 szutykolhatnak sokat.

Nem hiszik el azt sem,

hogy ők ilyen bátrak

volnának romlottan.

Megnézhetik

majd magukat,

megoldhatatlan

 terheket kapnak.

Hiszen azt sem

tudják mit miért

csinálnak, de teszik.

Nem érdekli őket,

hány ember éli át,

annak a veszteségét.

A hibás döntéseknek

következtében hányan

vegetálnak, üresednek ki.

Ha ismerhetnék az emberek

a saját sorsukat, generációsan

a hozadékaikat, feladataikat,

hozzá is látnának mindannak,

s tele motivációkkal élnének.

Nem lennének ráutalva sem

azokra, a hozzá nem értőkre,

megélhetnék a saját sikereiket.

Miért figyelnének a minőségre,

azt sem ismerik fel milyen lenne.

Érezni lehetne a lelkes, szíves,

gondolkodó egészségeseket,

mint saját rezgéseket, s nem

a másik végletüket raknák

bele tiszteletlenül oda,

ahol éppen időznek.

Sokan értjük ezt,

így is élünk hála

Isten, reméljük,

mihamarabb

eljön az ideje

annak, hogy

azoknak is

lesz végre igénye

már mindezekre,

akik tájékozatlanul

eldöntenek sorsokat.

Úgy, hogy még csak

lelkiismeret furdalásuk

sincsen, hiszen nem tudnak

róla, hogy mit miért csinálnak.

Persze az nem mentesítheti őket,

dolgozna a saját lelkiismeretük értük,

ha nem mennek el ők addig, hogy majd

kénytelenek és másokkal kezeltetik.

Szerencsésnek mondhatom már

magamat, hogy úgy is élhetek,

mint, amiről írok és beszélek.

Hahó, kontroll nélküliek, tán

meg kellene tanulni azt, amit

olyan bátran régóta műveltek.

Gyertek és ha lehetséges még,

Különös oktatás, nevelés nektek és

 felismerve a sorsotokat megélitek .

Most megszenvedik az emberiesek

azt is, amit hoztak tehetségüknek.

Viszont olyan életminőséget élnek,

mintha ők is gazdagok lennének,

hiszen lelkesen, szívesen eszesek,

mert két oldalunk van, ki ebben,

más meg amabban kapja,  a jó sorsát.

Pénzük ugyan nekik nincsen sok, de az

amit a sorsuk, az Isten adott, az van ott.

Gondjaik akkor lesznek, ha össze-

vissza belenyúlkálnak a mások

sorsába, úgy, hogy ahhoz ők

nem is értenek, átvehetik,

az adok-kapokban azokat.

Addig még csak-csak, ha az

megmarad nekik feladatnak,

de ha nem csinálják meg azt sem,

bizony rávetülnek, a következőkre,

anélkül, hogy ők valamit is vétettek volna.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

szülőknek, családoknak, hogy megelőzhessék,

azt, amivel dolguk sem lenne, ha felismernék.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.