Haladunk, fejlődünk, sok minden

hathat miránk,  ki vagyunk téve,

olyan embereknek is, akik még,

azt sem tudják, ők mit vállaltak fel.

Az őszinte építő kritikát nem tűrik el,

ahhoz még emberileg nem fejlődtek fel.

Így aztán élnek abba beágyazva, amit nem

ők értek el, megkapták anélkül, hogy

tettek volna azért, a jó minőségi életért.

S vannak azok, akik soha nem érhetik el,

mert lefékezik őket, a hozzá nem értők, a

haladni, fejlődni, teremteni nem szeretők.

Azzal is, hogy nem látják át sem azt ami jó

lehetne mindenkinek, a szintjére kerülve.

Az alkalmazkodás képessége nem jön ám

mindenkivel a születésénél, tanulni lehetne,

de macerás szembesülni, azzal ami nincs meg.

Ha nem vagyok őszinte, akkor miért jönnének

el ide, pont azért jönnek és tisztelnek meg,

az érkezésükkel, mert a nehéz utat járom,

én magam is tanulok tőlük sokat közben.

Akik nem érzékelik a különbségeket sem,

hát igyekeznek mindent lefele vinni, azt

az ő szintjükre, otthon vannak jól abban.

Ők nem fejlődnek ott azáltal, de mi sem,

megrekedünk, hisz döntenek felettünk.

Nem maradhatunk ugyanazokon a régi

szinteken, a lelkes, szíves, gondolkodó

agyunk, előre vinne, új szintre tenne.

Alkalmazkodnunk nekünk kellene,

hogy ne maradjunk, se magunkhoz

képest, se generációsan, mi sem le.

Amikor kimondom az embereknek,

hogy minőségi ember lett belőled,

van aki körülnéz, hogy jó lenne, ha

nem hallaná senki más, tart attól.

Ugyan ki fog belekötni mindazért,

amit ő maga által már elérhetett.

S ha tebenned tisztelet nincsen,

kezed inkább csak legyintsen,

jobb legyintéshez

szokni,

mint

megalázó

kezet fogni.

Ha ott érdeked

már nincsen neked,

megváltozik a hangod,

kikopik belőle a tisztelet.

Kijön belőled az igazi éned,

nem tudsz mást gyakorolni,

mint hárítani a felelősséget.

Pedig rá kellett beszélned,

elhitte neked, hisz annyira

mondtad, hogy jó lesz az.

Segíteni szeretnél tán,

de csak önmagadért

tetted meg, nem

törődtél te

azzal, hogy

milyen az ő

helyzetük.

Azt is szerinted

oldottad meg,

nem vetted

tudomásul se.

Jelezte azt ő,

ami a gondod

gyökere lett.

Nem az ő élete

volt fontos ott,

csak a sajátod.

A kezdet óta,

a legnagyobb

hibáid amikbe

beleeshetsz ez.

Megelőzéshez,

a megelőzésben…

Ha túl jól szalad a

paci veled, fut ám a

szekér, hangoskodók

lesznek a kijelentések.

Pöckösödik a járásod,

hasít a vitorlásod.

A megelőzésre, a

 szintkülönbséget,

nem tartod fontosnak,

így tiszteletben sem,

nem is gondolsz vele.

S, amikor már csak

azt látod, haladsz,

 neked mindent lehet,

na akkor állj egy szóra

meg és gondolkodjál el,

kifordultál önmagadból.

Megelőzés, megelőzés…

A saját tükrödet tartod,

láttatod, te nem látod,

de a szeretteid látják.

Megéri-e neked azért,

hogy így nagynak lásson,

aki nincs miért tiszteljen,

tudja ki vagy te, hidd el.

Honnan indultál, hova

jutottál, hány hibába

estél, onnan, hogyan

jöttél ki, hagytad el.

A befejezetleneid,

végtelenül lefegnek,

 sorstalanokká lettek.

Hány ember ment

tönkre azzal, hogy

elhitte azt neked.

Mennyi

volt az,

amit éppen

csak megúsztál,

de le mégse, nem

fékeztél, rohantál.

Mert elhitted, hogy

mindent megoldasz,

ha gondod akad majd.

Hiteltelenné váltál, bár

visszafelé is bizonyítani

akartál, elhalmoztad,

azzal, amit másoktól

vettél el, sikertelen

lett azzal, sok ember.

A dicséretét mégsem

kaptad tőle soha meg.

Jött a meggondolatlan

amibe jól belefutottál,

mert akkor már mindent

akartál, addig sikerült is.

Hány ember láthatja a

kárát annak, elhitte,

amit olyan nagyon

jól begyakoroltál.

Vessen magára

aztán, ha nem

látta, csapda.

Nem lenne

jó ott lenni,

amikor majd

megszólal a te

lelkiismereted

bárkik felé és

elszámol veled.

Szembesülsz ott,

magadat építed le.

Hát, ilyen módon

is a saját csapdáidba

futottál alaposan bele.

Mire jó az, ha hamarabb

érsz be a célba hamisan,

mint kivárni és megoldani,

tapasztalva tanulni belőle.

Az emberiesek nem hamisak,

segítenek egymásnak annyit,

ami aztán nekik sem árthat.

Az lenne a lényege, hogy

felkészülten haladhassál a

jövőd felé, megbecsülten.

Különös oktatás, nevelés.

Egy életen belül csak az

adódik úgy is, ami fontos

ahhoz, hogy megcsináld

jól a saját és a generációs

feladatod, megéld a sorsod.

Nem bír el úgysem többet a

te emberies léted sem, mint

amennyire be van kódolva az

arra alkalmas hozottad, sejted.

Ha túl szaladsz, keserves lesz az,

amikor elvárnád, de a sarjaid sem

elérni, sem túlmenni nem tudnak.

Sanyarognak az akarataid között.

A lehetőségeid helyett a másokét

is megélted, begyűjtve és mindent

vittél amit láttál, a tiednek tudtad, a

 többit azzal a semmibe taszítottad.

Amikor szembesülnöd kell azzal is,

hogy a hibáidat te követted ott el,

még őszintén bocsánatot kérhetsz.

Mivel rájössz arra, csak önző voltál,

nem tartottad be, sem a saját, se

az ott lévő generációs határaidat.

Örülj annak, ha visszafordítható,

 nem romlottál el, köszönd meg az

érzést, ha abból megmenekülsz.

Becsüld meg a pillanatot amikor

boldognak érzed magadat, mert

az egész életedre ki is hathat.

Van az Isten, majd rájössz,

amikor átsegít a nehézen.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból szeretettel.