Ha egyszer megmutatta az Isten azt,
meddig mehetsz el egy helyen, azt is
jelenti, ne menj túl azon, még akkor
se, ha erősítve látszik, az a te helyed.
Ne csábítson a látszatos, megmutatod,
gyakran az ismétlés bölcsességet hoz.
A fokozatosság nélkül el is veszhetsz,
hiányozni fognak ott a lépcsőfokokon
a gyakorló lépéseid a biztonságoshoz.
A kulcsod, ne menjél túl önmagadon, a
túlzók általi, gyakran kiüresedést okoz.
Akkor majd azt hallod, nem vagy oda jó,
miért vállaltad azt fel a felelősség a tied.
Na, hogy bírsz majd el a lelkiismereteddel,
mit miért tettél, ha másokat számba sem
vettél, így értük még semmit nem tettél.
Pedig milyen szépen és színeseket ígértél.
Elérhető ám, a legmagasabb, amit neked
szánt feladatként az Isten, benned van
hozzá minden tudás, hát azt használd.
Ha több kezdeti önmagadat akarod
látni magad körül, téged Istenítésül,
idejében meglátod köztük az utódod,
azt csinálja veled is, amit tőled látott.
Annyira ne örüljön az aki ezt itt nem
szereti olvasni, azt kérem ne is tegye.
Nem neki írom, de lehet, hogy érte is,
nem vagyok beteg, csak a vállaimban
érzem, a megérdemeltnél nehezebb
életem súlyát, a góca az ennek, hogy a
maradandó fogam jön a 66. évemben.
Az idő is az Istennél van, ember azt ne
herdálja, adja – vegye, osztogassa azt is,
mintha a sajátja lenne, be ne kebelezze.
Tartsd be a saját és generációs határodat,
ne vegyed magadhoz a másoknak szántat,
az a továbbiaknak generációs gondot okoz.
Nem lesz mit megköszönniük nekik feléd,
elvetted tőlük a fokozatosság lehetőségét.
A motiváció is fontos mindenkinél, ha
ő nem is hozta, tanulni még megtudja.
Ha nem teszik meg köszönetképpen
feléd, megérdemelten, gesztusba
formálva, azért hagyjad, hogy a
lelked, szíved, agyad,
belülről megsimogassa
a vállaidat, mert neked is,
az egy egészséges légkörben,
bizony már régen megjárt volna.
Éld át az érzést, ha a tehetségedet,
szorgalmas munkádat, okosságodat,
tudományodat, találmányodat,
hétköznapi
szinten
teszed.
Hiszen
azáltal is
fontos lehetnél
a saját Hazádnak.
Ne szégyellj úgy élni,
hogy a fölöslegesből,
ha már megtanultad
a hogyant, mára már
tudsz érzéssel adni.
A lelked azáltal is
tud gyarapodni.
Jó szerencsét
jó emberek,
áldjon meg
az Isten ,
minden
földi jóból,
annyival ami
a generációs
törlesztéshez
szükséges lesz.
S abból, ami a
legjobb nektek
bőségesen lásson
el most benneteket.
Legyen miből adnotok,
ha a bőségre beértetek, s
adni vagytok már képesek, de
kiszolgáltatni magatokat nem.
Olyan mintha önmagadat le
vagy felépítenéd általa,
ha látod, rajtad múlik,
hisz már csak a pénz
hiányzik ahhoz, hogy a
Hazája hasznosához adhassa.
Akik még nem látják át, túl korán
kerülhettek oda, nem az életkoruk,
a tehetségük, intelligenciájuk adja.
Mindenkinek megvan a magához
illő, a Hazájához is hű feladata,
nem a rang se a méltóság adja.
Mivel ők nem ugyanabban jók,
de ugyanakkor tanulhatják,
az egyikük az elfogadást,
a másik az adni tudást.
A gondolkodóként
is szívesek, lelkesek,
két lábbal állnak majd
a gyakorlati életükben.
Különös oktatás, nevelés.
Elbírnak a feladatukkal,
mert fejlettek lettek
lélekben, szívben és
gondolkodva élnek.
Amikor az emberek
rájönnek, mert már
átlátják az egészet,
megköszönik azt az
Istennek, hogy még
időben mutatta meg.
A tudást választottam,
a sok pénz helyett, meg is
gazdagodhattam volna, de az én
lelkem, szívem, gondolkodó agyam
nem engedte azt meg nekem, van
a hétköznapi, de megküzdök vele.
Tudom eljön az idő és az is rendben.
Adni születtem, a segítség is megjön,
az elfogadást tanulom, nem könnyen.
Mit is kezdenék egy túl könnyű élettel.
Tartásos ember lettem, a méltóságom az
emberies létem, megélem a tehetségem.
Ha nem gátolnának 10. éve már nem itt
tartanék, de higgyétek el, láthatatlanul
is megvan, bennem a tiszta hozadék.
Rájöttem milyen jó is ez, meglátni
az egyszerű élet nagyszerűségét.
Nem hagytam hátra generációs
terheket se, megoldottam amit
csak adott a sorsom és lehetett.
Így nem unalmas az életem se,
hát mindent a saját idejében, a
generációs határom közt élek.
Magam fedeztem fel, megélem.
A mások számára lényegtelenek,
számomra fontos dolgaimat nézem,
tulajdonképpen így, megvan mindenem.
Amikor már jó helyre adtam el, a tudásomat,
az Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasót”,
a Hazámba bekerülhetett, nyugodtan öregszem meg.
Az oktatásom által, megtanulják és tanítják ők tovább,
örülnek majd a felnőttek által a gyermekek és a fiatalok,
beszédtémája lesz, s egymást segítve ők is megoldhatják.
Ez az én feltalált tudásom, amivel a Hazámban tanácsokat
adva összegződött bennem, van rálátásom a Világra mert
mindenhonnan jöttek és megtiszteltek, oktatni én tudom.
Még másnak nem tanítottam meg, nyugdíjkiegészítő lett.
Hat éve várom, valaki döntsön, vegye meg a Haza, de ha
mégsem, az idén megjön az arra jelölt, az új tulajdonosa,
ne keress a turisztikai térképen, a Tv-ben, az oktatásban.
Nem találsz egyiken sem, van az Isten, magamon segítek.
Kellemes ünnepeket és időtöltést kívánok mindenkinek.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból szeretettel.
Magyarosan Agyalós Julamami videó tisztelettel.
