Kértél-e már bocsánatot mások helyett, pironkodtál-e
amikor azt hitték értik is azt, amit épp cselekszenek.
A talán, az esetleg, a majd, a betervezett, hinnye,
hol van a most felelősen megélhető ezekben.
Mindenkinek fontos lenne megtennie, azt
amit éppen odatesz a sorsa, tegye. Mások meg,
sokszor megtettek hasonlókat a maguk idejében.
Úgy fogalmazom meg, oktatás közben, hogy már
letörlesztetted és ismétlésre nincsen szükséged.
Vágysz a kiemelkedésre, semmit nem teszel érte,
igen gyakran erősíted a mondvacsináltakat, hinnye.
Pedig a belső kontrollod jelezné feléd, gondolkodj,
a lelkes, szíves, gondolkodó éned, nem fölösleges.
Nincs más lehetőségem a kommunikációra, ha
majd kiderül a tudás helyett, ah, csak csalafinta,
a szeretteinek, ugyan, hogyan magyarázza.
Beálltál-e a sorba akkor is, ha nem
szeretted volna, hogy
meg ne szóljanak.
Vállaltad-e azt,
hogy neked
más az
érzésed.
Érveltél-e
azzal a
témával
kapcsolatban,
magadat igazolva,
a vezetést vállalva.
Felfigyelsz-e egy
új, másfajta érzésre.
Vagy belemerülsz a
megszokottba, ah.
Állj meg és érezd át,
ennek a napnak a szép
hangulatát. Másnak az
oldalát, engedély nélkül
ne használjad, hinnye már.
Azért mert nem szólnak rád,
azért még nem kaptál ahhoz
engedélyt, ah. Elvárnák ám azon
a szinten, ne csak mutasd, hogy
van emberséges oldalad, ah.
Mond minek nevezed azt,
hogy mindent meglát a
szemed, ahol nincs
kontrollálva.
Nem tartod
be az ígéreted,
a könnyűt viszed,
észre sem veszed,
elveszíted a bizalmat.
Vagy azt
gondolod,
nem is látják,
ah, hasznossá
teszed, jó lesz az neked.
A jó gép megmutat mindent,
aki átlátja az egészet összefüggésében,
pironkodik helyetted. Ugyan hogyan lehet
eljutni odáig, hogy gügyének nézed a többit.
Pedig egy dologban biztosan jobb vagy talán
mindenkinél, az nem jelenti azt, hogy másokat
úgy használj ki, hogy észre sem veszik, hinnye.
Tettél-e már jóvá valamit is életedben, vagy
csak mégy tovább a lehetőségeidet, ki
nem hagynád, nem tanulsz belőle.
Halmozod szorgalmazod, azt is
ami haszontalanná tesz téged.
Az öregeket és a gyermekeket
miért tisztelnéd, nem várja
el semmi, nincsen róla
„védett” passzus.
Pedig nagyon sokaknak
billeg a rálátása, az életszerűek
helyett megrekednek egyben.
Nem akarnak változni
minek, hiszen az
milyen
kényelmes,
azt érzik megjár az nekik.
Igazuk van és kész, hiszen,
azt gondolják, az áll jól nekik.
Nem is veszik észre időben,
a sorsuk elhaladt mellettük,
pedig integetett is nekik, hinnye.
Nem dicsérve, el nem ismerve,
tárgyilagosban maradva, ah.
Úgy nem látnak bele a
jól kitaláltjába, ha
az embereket
már nem is
tudja
tisztelni, ah.
A mindent célozta
meg, mert átbillent.
Tisztelhetné önmagát,
annyira, hogy ne higgye el,
mindent lehet, mert nem szólnak rá.
Vannak akik pironkodnak miatta eleget,
mert rálátnak úgy is a tapasztalt tudásukkal.
Szinte vakmerő néhányszor az, amivel előjönnek,
mintha az emberies lelkek, nem is léteznének, hinnye.
A bocsánat kikívánkozik belőlem, ha az egyik oldalunk
feladata elfogyott, van még a másik oldalunk. Aminek a
fejlesztésével foglalkozni lehetne, most már fontos az.
Tudom mondták, hogy most szinte mindent lehet, ne
vegyem komolyan, hogy a védjegyet elismerik.
Nem csinálok belőle annál nagyobb ügyet,
mint amit az emberséges, segítő élet adhat.
Lehetnének az emberségesek is védettek, a
gyermekek és az öregek is szóba jöhetnének.
Tisztelettel élni, másoknak nem ártani, sem
bántani, magunknak se
ártani, mond-e valamit.
Önismereti oktatás,
pont a tiszta lelkeknek, ah,
önmagukhoz felerősödjenek.
Önismeretre nevelés meg azért,
hogy tisztelni tudjuk önmagukat is ah.
Miről beszél ah, ha nem is úgy él, ha majd
elmúlik a káprázat, kitisztulnak a fejek
és a tájak. Amikor a sajátjaid helyett,
másokra jobban odafigyelsz, mert
azt várják, a fölöslegeset tolod.
A fejlődés fontos, hogy
le ne maradjunk a sorsunkhoz
képest, jó alapot adhassunk,
generációsan a következőknek.
Emlegethessenek majd az ünnepi
asztalnál, hogy azt jól megcsináltad.
Szánjál időt a saját pihenésedre, aki
azt nem tartja tiszteletben, kérdezd
meg, ő miért nem pihent kellőképpen.
