A múltad nélkül nincs tartásos jövőd sem hinnye,

valamire  generációsan alapozni szükséges, ah.

Ha nem vagy tisztában azzal, hogy mindenkinek

van valami fontos nehézség az életében, hinnye.

Valamitől emberesedünk, ha a sorsunkat éljük.

Tapasztalom, mennyire nehéz a családokban a

megszokott, berögzült életritmusokon túllépni, ah.

Viszont, ha nincs mibe kapaszkodni, nincsenek meg a

családi gyökereik, szinte lehetetlen, stabil lépést lépni.

Generációs jelekben tükröződnek a lelki örökségek is.

Tapasztaltan mondom,  nincs más lehetőség,

mint a következő generációk alapjai.

Amikor nincs saját sarja,

akkor is találhat

valakit, aki

továbbviszi,

megvalósítja,

azt amit befejezni

ő maga nem tudott.

Oktatás közben sokat

beszélünk a toleranciáról,

elneveztem egy ujjat, tolerancia ujjnak.

A jelentése majdnem megegyezik a jó emberrel.

Jóembernek lenni, nem csettintésre megy, egy

folyamat következménye, a nehezebb része.

Sok lemondás, a nehézségek leküzdése.

Nem félremenve, nem a könnyebbet

választva.

Nem

megijedni,

a feladat halmazától.

Megélni a saját egészséges

életritmusnak megfelelően.

Nem erőből,  egészségesen

lelkesedve haladni előre.

Mindenki fontos

része az

egésznek.

Apró

porszemekként,

alkotunk egy egész

egészséges világot.

Nem különb senki

feladata, a jóra

és szépre,

tisztára

állva.

A gond

ott kezdődik,

ha magukhoz

képest túl gyorsan

haladnak,  nem elég

fejlettek arra agyilag.

Emberesedj, maradj

a talajon két lábbal,

hova szálldosnál,  ha

nincs is szárnyad.

A túlzó lelkesedés bele

sodorhat az ismeretlenbe,

ha nem tudsz nemet mondani

a saját lelkes, szíves, gondolkodó

belső kontrollod szerint, sodorhat

annak az árja, amivel dolgod se lenne.

Tedd hetente, naponta mérlegre mindazt,

amit cselekszel, valóban azt szeretnéd,  vagy

beállsz a nemlétező sorba, mások után nosza.

Tudom nem vagyok divatos, ahogy látom, nem

 látják, hogy mit írok a facebookon. Behatároltak,

akik eldöntötték,  jobb az nekik, ha nem látható,

hogy melyik nap mit írok, mintha nem is lennék.

Óvatosan, halkan mondom csak, van az Isten,

megtudhatja azt is, mindenki, a saját idejében.

Sajátos, mondvacsinálttal,  belesodródottan

megélni végleg, amit megengednek.  Vagy

a nehézben néha araszolva haladva,

a saját életritmusunkról nem

megfeledkezve, ésszel élve.

Habzsolva, mellémenve,

hova sietnek ennyire.

Jól kitalálva bele a

körkörös semmibe.

Az egészséges lélek

vágyik arra, hogy

tudja,  honnan a

hova, mennyi

munkája van

abban benne.

Nem a semmit

célozza meg,

inkább elfárad

naponta,  ahogy

egészségesen illik.

A lelkes, gondolkodó

énjének szívesen teljesít.

Az Isten malmai után járható már,

az emberséges, dolgos, szorgos út, haladhat.

A belső tartásodat, emberi méltóságodat ébresztő

hatás, nem más, mint az egészséges gondolkodó éned.

Engedd el  a múltat, gondolj a mára, a most tisztaságát

hagyd hatni. Időben döntsd el,  sodródsz,  vagy tartod

magad, a  generációs feladataidhoz, a sorsod megóv.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, érted,

ha már megérted, van neked is, érted fékez időben,

a belső kontrollod, mindenkinek van ám,  hinnye.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

tolerancia ujjnak.