Nap: 2019. október 7.

Kölcsönös tisztelet,

Műhely a megelőzésért,

Önismereti oktatás, nevelés,

az emberies tartást, méltóságot erősítő.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Sok éve kapta ezt a nevet, mielőtt a Julamami védjegy

lett. Nem hasonlít semmi másra, magam találtam fel

és rajzoltam meg, egy nap alatt az összes oldalt.

Ritmusa van az oktatáson, az általam

elnevezett, megszövegezettnek.

Az emberek tenyereiben

találtam meg minden

aprócska jelnek

örültem. Mert

összekötötte az

előző, működőképesekkel,

a sorssal és a generációs jelekkel.

Amiket emberies jelnyelvnek

mondok, az arra megfelelő

szinten, megtanulható.

A forrása mindenkinél

ott van, a sajátja látható.

Nem találkoztam eddig,

egyforma tenyérrajzzal.

Mellé nem vihető, mert

jelez a lelkes, gondolkodó,

szíves énje, azt a, hinnye.

Minden apró jelet meg

és lerajzoltam, amit

összefüggésében

a tenyerekben

felfedeztem

leolvasni

oktatom.

Nincsen

köze,

az

addig

ismertekhez,

senki mástól,

nem tudtam

megtanulni

semmit sem.

Sok év után

tisztult fel,

ért körbe,

 oktatással

elsajátítható.

Sok féket kaptam

érte, aki nem értette,

milyen a tiszteletnek és

a szeretetnek az ereje.

Lehet, hogy értetlenül

nézte, ha nem volt

hozzászokva

ezekhez,

az életében.

Magyaros a

nyelvezete,

rímek is

vannak

benne.

Jó lenne,

ha tudnának

róla ott is, ahol a

döntő emberek vannak.

Vagy rátalál majd egy magyar

emberies, elszármazott megveszi, viszi ki,

oda ahol él és örülnek neki majd ott, legott.

Jó szerencsét, kellemes napot kívánok, hívjatok,

ha eldöntöttétek, hogy kíváncsiak vagytok,

mit rögzített, a magzati szakaszotok.

Megmagyarázódhat minden addigi,

amire választ még nem kaptatok.

 

 

 

 

Bocsánat, ha nem értenének egyet velem,

megtanultam, toleránsan elfogadni, különbözünk.

Emberesedni annyi, megtanulni nem ártva, senkit sem

bántva, magadra is vigyázva, jó minőségű életet élni.

A sarjainknak meghagyni az értelmes, tartalmasan jó

életminőségért tegyék meg, hogy alapot adjanak, az

őket követő generációknak, éljünk felelősen mind.

Minden hat mindenre és mindenkire, a hasonló

 szinten élő emberek értik egymást.

Vigyázz a lelkedre emberséges.

Nehéz megtartani az élet ízét,

ha kavarognak körülötted, a

 széllel bélelt mindenfélék.

Látva látni, s már átlátni,

rég nem fájni, a bánatot

nem dédelgetni, időben

szintet váltani, elfelejteni.

Nem szabadna túl komolyan

venni magatokat, mert a felfuvalkodott

állapot, bevonzza a körbe udvarlókat és biza,

észre sem veszed és általuk, nevetségessé válhatsz.

Akiken nem múlik semmi, akik tudnak, a saját élhető

szintjükön, megfelelően működő, porszemek lenni.

Amikor vidáman viribültek, az oly hirtelen kinőttek.

A családomnak a talajt felelősen adtam és az online

világában is megélni igyekeztem. Más nem tehette,

 megoldani tanultam, a ránk pakoltat törlesztettem.

Gondolkodom mitől lettek olyan sokan nagyok,

egymás között határozták el vajon, te kicsi

te meg nagy, te meg látható sem vagy.

Mi határozhatja meg azt, hogy

ki marad kint, ki megy be,

láthatatlanná, vagy

láthatóvá téve.

Nem tudom

mi lett volna

velem, ha nem

látom, hogy van

az Isten, hinnye.

Gyorsan öregszenek

az emberek, vánszorognak

sokan, pedig még fontosak

lennének az unokáiknak.

Eladó a megrajzoltam.

Ki meséli majd el

nekik, hogy mit

miért tettek.

Ki örül majd

helyettük,

együtt

velük.

Miért nem

fontos az, ha

láthatják fejlődni

a következő generációkat.

Ha egy két szintet ugranak fel,

oda,  ahol soha dolguk sem lenne,

mások miért maradnak egy helyben.

Megfelelő tudás, tartás, méltóság lenne

fontos, ami belülről van kontrollálva, ah.

Tárgyiasítva is lehet megpróbálni pótolni, a

feladathoz, belül még éretlenséget, hinnye.

Az eredménye nem mindegy, hogy rajtunk

milyen módon gyakorolja a hiányosságok

következményeivel elfedve, mintha mi

fölöslegesnek születtünk volna, azt a.

A látszat és a valóság között óriási

a távolság, nem tölthető fel az,

mert nincs talaj a talpak alatt.

Feltaláltam valami fontosat,

tartást, méltóságot megtartó.

Önismereti oktatás oldalon van.

Akinek még nincs, annak ad annyi

 tartást, igazítsa rá a talajra a talpait.

Megcsináltam, átfordítottam a működő

oldalra a sorsomat, akkor is, ha olyan volt,

a „nehezítmény áradat”, mintha vége se lenne.

Visszanézve, folyik a könnyem  gyakran, hogy volt

ennyi lelkierő bennem, csak mentem, csak vonszoltam

ami adott volt éppen, ah. Aközben tanácsot adhattam a

hozzám érkező, engemet megtisztelőknek, ah. Így, nem

lehet,

azt mondani,

aki nem tudja,

tanítja, hiszen benne van

a hétköznapi gyakorlatomban.

25. éve egy – egy nap szünettel naponta.

Másoknak biztosan úgy tűnik, ugyan miről

beszélek, nekik nem volt ilyen az életében.

Generációs hozadékként, kaptam, csak volt,

hogy alapos és emberileg is hiteles legyek.

A múlt elmúlt, letörlesztettem mindent,

ami rám vetült, még azt is, ami nem lett

volna a dolgom, megcsináltam állapot.

Szinte mindenkinek lenne ám feladata,

ha az egyik oldalunknak teljesítettünk,

a másikhoz hozzá lehetne látni, hinnye.

Tanulják meg az oktatásomon, ha már

érzik a hiányát, marad a tartás és

megerősödik az emberi méltóság.

Nem mondhatja senki sem, hogy ne

szóltam volna még időben, hinnye, ah.

Figyelj a lelkedre emberies, van ami

könnyebb és van a nehezebb, nem

lehet megúsznia senkinek sem.

Ahogy látom, mindenkit

megszólít önmagáért,

a saját lelkiismerete.

Más nem oldhatja

meg azt helyette.

Az nem mindegy,

hogy idejében-e,

vagy hagyva a

végére, hinnye.

Vagy megy tovább

a törleszteni való,

marad hozadékként,

a következőkre.

Tisztelettel éljél,

hogy tisztelhető,

még időben legyél.