Hónap: 2021 október

Hahó intelligensek, segítsétek egymást, kérlek,

ne maradjon magára egy se, (elvédtelenedve).

Tanuld meg tisztelni az embereket, hogy képes

legyél megismerni, tisztelni azáltal önmagadat.

Amit másoktól elvettél mint lehetőségüket, az

 nem hozhat érdemben jót még a sarjaidnak se.

Elérhetsz csúcsokat, elhordhatsz hegyeket, ha

az (emberiest) elveszíted, nincs önbecsülésed,

hogy várhatnád el azt, hogy tiszteljenek téged.

Újra életszerűvé lehet tenni azt, tanulás által.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Ismerjed meg a saját s generációs határaidat,

hogy azokat be is tartva, kontrollálni tudjad.

Soha el ne felejtsd, te is szeretetből vagy.

A saját Hazánkban tapasztalhattam meg,

ide eljöttek, a tanácsaimért, megtiszteltek.

Itt élve, minősítettem a születési helyemet.

Tagadásban élve, magadat tagadod meg.

A szeretet nem múlik, a boldogság a

 barátja,  rajta van az Isten áldása.

Otthon vagy, amikor a kicsiben

 már látod magadat,

nem mentél

sehova, a

Világ mégis

ott van nálad.

A felszínen élni,

kikerülni a nehezet,

azt is lehet, az élet az

maga a tapasztalható,

tanulható lehetőségek.

Ha nincs lehetőségünk,

szintünk alatt az életünk,

ott mi, nem fejlődhetünk.

Fel oda ahova sorsunk

szerint teljesítenünk lenne

szükséges, hogy a következő

generációknak, legalább a jó

alapokat tudjuk tovább adni.

Ki melyiket hozta feladatnak,

számomra a pénzbeni jó hátteremet

lenne szükséges megteremtenem.

Mert azt hoztam generációsan a

megoldásomnak, hát megtanulom,

ha nekem adta az Isten feladatnak.

Rájöttem, hogyan tudom mindazt,

nem ártva, meg senkit azért, nem

bántva, magamra is jól vigyázva,

számomra sorsszerűvé emelni.

Amit több generációnkon

  keresztül, mindeddig, máig,

nem tudtak megoldani még.

Nézz szét, látod milyen szép

 a saját teremtményednek tükre.

Amit magad köré teremtettél, ha

nem is gondoltál vele, akkor is abban

és úgy fogsz élni, ahogy  megteremtetted.

Ha túlmentél már minden határodon, sebaj,

az úgyis megfordul és felépítheted újra, az

első lépések lesznek nagyon keservesek,

az amikor még nem tisztelnek tégedet.

Ha nem ismered, mitől az ismerősöd,

mennyi kárt okoz, legyél határozott.

Vannak akik elhiszik, s mások nevében,

az ismeretségre tekintettel, (visszaél).

Kontrolláljál mindent, a biztosra menj.

A lelkes, a szíves, a gondolkodó agyad,

kontrollálja a sorsod, a történéseket.

Vissza kell álljon az önbecsülésed,

ne mások által várjad, te csináljad.

Tanuljad, ne szolgáltasd ki magad.

Ismételni lehet, addig fölösleges,

 amíg az elmélyüléseid még meg

nem hozták, a jó minőségeidet.

Vannak a jó minőségű emberek.

A 2017.  év gyümölcse mindez,

ha nem ismered fel, lemaradsz.

Amit elrontottál, azt vissza is

fejtheted, a sűrűbbnél is,

sűrűbb bocsánatkérés,

sokat segíthet neked.

Amivel azt amit,

nem bocsátottak

meg neked, lassan,

odaadóan, az alázatot

gyakorolva felfejtheted.

Ne mond azt, hogy vége,

fordulj meg, látod te kerültél

az elejére, le kell menned addig.

Amíg meggyőzően hiteles is az,

amiért, már elhiszik neked újra,

az ismétlések által, van alázatod.

A múlt elmúlt, a jelen a tanulásról

szól, hogy a most, az ne a megnőtt,

még taszítóbb mellényedről szóljon.

Amikor se a saját, sem a generációs

határaidat, nem tartod tiszteletben,

önjáró leszel, egy kitalált történetben.

A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk

arra, el ne vegyék, a kimondott szavaknak a

becsületét, ne töltsék be, az üres hőbörgések.

Az önjelölt vezetők általi felelőtlenségek sora,

ami az emberek életminőségét megrongálhatja.

Az intelligensek, ha a vezetéshez tehetségesek,

megélik a hétköznapjaikban a nagyszerűségüket.

Tudják mit akar mondani a másik, ha kifejteni azt

nem képes, már segítik őt a következő kérdéssel.

Jó vezető akkor vagy, ha akiket a tevékenységed,

megérint, boldogulnak és nem kiszolgáltatottjai.

Miről beszélsz, ha te nem is éltél úgy sohasem,

hagyd meg annak a feladatot, aki gyakorolja,

abban is a hétköznapokat, szépen haladva.

Ha már felszáll a köd és leomlik az álca,

a hamis szavakat, az intelligenseknek,

az azt értőknek, hogy magyarázza.

Ne menj le a szinted alá, megaláz,

 más érve nincs, ismeri az igazadat.

Néhány embernek beszélhetnek

csak, ennyi értetlen ember nincs,

megfelelve a látszatnak, hamisak.

Nem jöttek rá, fejlődhettek közben,

azok, akik nagyon akarták őket rég.

Édes Hazám Csoda Szép, kérlek,

ne menj még, hiszen a sok jót, a

szépet, amit ideteremtettünk,

 életszerűen mi nem éltük meg.

Különös oktatás, nevelés, online

is, nemcsak személyesen lehet.

Sorsolvasás a tenyereidből, az

  általam feltalált összefüggésében.

A tehetségemet a megelőzésben

hoztam, 18 éve a végzettségem,

lett. Nemzetközi Tudományos

Prevenciós. Tiszteletem.

Szeretettel. Julamami

 

Ne láss hozzá, ha soknak tartod,

ez csak végigolvasva hatásos rád.

Naponta többször is hozzálátok,

ha jön a gondolat azt ide leírom.

Az irigység, a legalacsonyabb

szintű energia (ajándéknak)

generálva, nagy csapda.

Magára ne vegye azt,

ha nem tartozik bele,

az ő saját kultúrájába.

Megismerve önmagát,

a tehetségét, letudja,

boldogul mert átlátja.

Tudod-e, ki vagy te,

honnan jöttél,

kikhez

születtél meg.

Felismerted-e

abban a családban,

ott mi dolgod van neked.

Tudod-e merre kell menned,

ahhoz, hogy amit te feladatul

hoztál, a saját idődben megoldjad.

Ad-e tartást neked a származásod,

volt-e olyan tartásos valakid, aki a

családodban  jó mintát mutatott.

Ami aztán azt az érzést adta,

hogy lám megcsinálta akkor

is, ha ezer nehezítmény volt

akkor rajta és az hátráltatta.

Minden azon múlik tudod-e

milyen tehetséget hoztál te.

Annak volt-e már előzménye

a családodban, valaki által.

Honnan – meddig tartanak a

 saját lelkes, szíves és emberséges,

gondolkodó határaid abban neked.

Miért a nehezet kellene választanod

most is, akkor is, ha mások a könnyűben

látványosan jól boldogulónak látszanak.

Amiben mások már megcsinálhatják azt,

amit a többiek nem, azt jelenti az ő elődeik,

vitték a nehezeket előttük, mert rájuk volt az is

szabva, nem mentek el mellette, ők megcsinálták.

Tehát van alapja neki  most már az ő tehetségének a

kibontakoztatásában a saját idejében, van az Isten.

A legtöbb ember azt nézi, hol van az ő számára a

 könnyebb megoldás, a jó nagy hibát választva.

Mert, ha túl könnyen jut el, önmagához

és a generációs feladataihoz képest,

bár sok hibát követett el, nem csinált

végig semmi nehezet, önmagáért sem.

A kiemelt helyzetekre vágyik, ott ő nem

tud boldogulni, csak megy amerre éppen

mondják neki, jól meg lesz azzal vezetve.

Eljön mindenkinek az ideje ahhoz, hogy

ő megfelelő minőségű életet élhessen,

az nem mindegy ő maga érte-e azt el.

Vagy kitaláltak neki egy szerepet,

ami vonzó lehet azoknak, akik,

majd szintén a könnyűt keresik.

Érzékelhető ám minden emberen,

a körítés emelte-e, abba a helyzetbe,

vagy megvan annak is ott a megfelelő,

súlya a lelkében, szívében és agyában.

A hozzáértők tudják, érzékelik azt,

ha van egy jelölt valahova, tán

azt is meg kellene nézniük, hogy

volt-e olyan helyzet az életében.

Amikor kibújt a felelősség alól és

messzire küldték, hogy elüljön az,

ne derüljön ki róla, hogy felelőtlen.

Ne kapaszkodjál bele másokba,

addig működik, amíg az érdekük az.

Erőből, sok mindent el lehet ám érni,

lelkierővel, a kifinomult emberek képesek.

Ezek, jól kontrollálható rezgéskülönbségek.

Ha mindent magadra tervezel, a sarjaidnak

csak az jut, ami megmaradt mint lehetőség.

Ha leplezve a tudatlanságot, a sarjadat előre

tolod, kitálalt energiákkal ott a hátteret adod,

 az csak időleges, nem lehet hasznára a jövőjének.

Mert, ha egy lépcsőfok kimarad, azt lehet pótolni,

a következő lépéskor lassúbb a folyamat, hiszen,

megváltozott minden, most tapasztalva tanulod.

Hamisságra alapozva, a hamisság azt nyuvassza.

Viszont ha minden hiányzik a tudástárból, akkor,

ha azt hiszed megtudod tartani most is erőből,

már nem megy, változott a Világ azon túlment,

a pénz tartja még egyben, tartása már nincsen.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Tanulni nem késő, a tájékozottság nem szégyen.

A tudatlanság legyökerez, elhaladnak melletted.

A legmagasabb szint amit tapasztalhattam az,

amikor olyan hatással tud lenni, belülről jövően,

az emberies, ami biztosítja a többieket, ő hiteles.

Félre lehet tenni embereket, úgy körbefonni, hogy

ne látszanak ki, ne tudjanak magukhoz mérten ők is

ott sikeresek lenni, az amit így védenek, nem is hiteles.

A múlt elmúlt, otthon kellene lennünk most a Hazánkban,

hogy kapjunk a sok jóból, ami bejön más emberiesek által.

Ne csak azt láthassunk, megint hirtelen kiemelkedett

valaki, aki érdemben, nem csinált semmit életében.

Megérdemelnénk azt már, hogy magunkhoz képest,

mi is jó minőségű életet éljünk, ne vegetáljunk csak.

Nem tudunk róluk, így a lehetőségeinket mások élik.

Az irigység ártó, elavult energiájára építenek mindent,

az intelligensek, alkalmazkodóképesek, alázatuk van.

Ha úgy is mérnék az embereket, hogy ki mennyit tett,

a többiekért, nemcsak a hatalmassá tettek egymásért,

szép, színes, szíves, lelkes, gondolkodó Hazánk lenne.

Megtaláltam az emberek tenyereiben a térképeiket,

ha ismerhetnék azt, könnyebben boldogulnának,

még a nehezítettjeikben is, hiszen tartást adna.

Nekik is az, amit meg lehetne csinálniuk most,

hiszen elérték azt a tudásszintet, arra érettek.

Az intelligensek, összefüggésében is látják,

most vezetni szánta őket a teremtő, akkor

is, ha a tudatlanok gátolni próbálják őket.

Fura egy körbejárás az, ami nem változik,

ugyanaz a már megfáradt, porladozó sablon

gyártja, időtlen idők óta, most már mindhiába.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt is lehet, az

életszerűség most a lényeg, a többi csak fölösleges.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok,

se veled, sem ellened, az oktatás lehetősége, az érdekel.

 

Szeretettel.

 

 

 

A saját belső kontrollom jelzi, kérjek bocsánatot, íme.

Megoldom, ahogy lehet, mivel mindenki arra vár,

mi lesz a jövő héttől. Hát, amihez többen adják,

erősítik az akaratot, s fejlődni nem szeretnének.

Minek tanulna belőle, robog tovább, mígnem, a

 teremtővel kerülhet pont szembe, azt a, hinnye.

Túl magas az emberségéhez az álma,

bármire képes, csak

 bebizonyíthassa,

mindenkit legyőzhet, ha azt akarja.

Azzal nem számol csupán, amilyen ő maga,

sokan vannak hasonlóan, csak önmagukért, ah.

Ha már, elég sokan, nem látják át és félnek attól,

amit láttatnak velük, ah. A belső kontrollja működik

mindenkinek jelez, egyenként születtünk meg mind.

Átlátni, kihallani, megérezni, összefüggésében látni,

 lehetne már 5. éve, minden vezetőnek a sajátja, ah.

Aki a szintje alatt, felett kér tanácsot, nem fejlődik.

Jó vezető az, akire hatással van, mind boldogulhat,

a saját élethelyzetének megfelelően, nincs sablon.

Az agg  is lehet gyermeklelkű, egész életében, a

gyermekek, egy pillanat hatásába bele is

öregedhetnek.

Nem értem

miért ne

maradhatna védve,

a gyermekkorú és az öreg.

Nem azért építettük a jót és

szépet, nekünk nem mindegy.

Egyik sem ronthatta ezt így el,

tudatosan ember ilyet nem tesz.

Az sugallod, vigyázzon mindenki

magára, ezt meg neked ki mondta.

Ah, amikor az ember cseperedik,

akkor lenne fontos vigyázni rá.

Ha nem érsz rá, vagy valamit

fontosabbnak ítélsz meg,

annál, hogy rá vigyázz,

a gyermeki lelke

helyett, hűlt

helyet

találsz.

Ki volt az

aki elhitette

veled, hogy amit

szeretnél elveheted, ah.

Ha nem kapnád meg életed

során, majd megszerezheted.

Nem magyaros virtus, az sem.

Hinnye már, hát nem mondta

senki sem, hogy mi anyák,  azt

megszenvedtük, ah,  amikor

gyermeket szültünk. Nem

váratlan  pottyant, vártuk.

Miért nem tarthatunk

ott,  ahova eljutott,

az ember. Miután

ráállt a  két lábára,

a gerince, lassan

kiegyenesedett.

Maradj emberséges,

ne használd ki a helyzetet,

ne vegye el a köd se, a józan eszed.

Emberesedj, ha bármilyen magasságokat

érsz is el, a belső tartásod, emberi méltóságod

maradjon, a saját kontrollálható emberséged is meg.

Ne akarjad magadra venni a látszatra úriembert, mert

úgysem hiszi el rólad senki sem, kiül már az arcodra ah.

Kérdezd majd meg amikor pont a szabadosságtól fékez

meg a szabadságvágyad téged, olyan hirtelen, hinnye.

Szerinted miért nem veszed észre, a belső jelzést,

ami lefékezne még időben, ne legyél hiszékeny.

Nem érted szólít meg, viszi le amit még lehet,

hiszen azon a szinten, már nem várnak el

semmi emberségeset, minden mindegy.

Vannak akik azon dolgoznak, kopjon

ki a becsület, a tisztesség, esetleg.

Eszednél legyél hinnye, nem lesz

gyermekszületés, ha nincs meg

az alapja a tiszta élet lehetőségének.

Emberies tartás, emberi méltóság, nézz

már a szemébe, amikor meggyőzne, miért

nem állja a tekintetedet, ah. Ha az még némileg

egy szikrányi jót jelenthet, van tán szégyenérzete.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

se veled, sem melletted, de ellened se, oktatás, nevelés

az amivel át tudnám adni a feltaláltamat, kivárom, nem

adom fel. A remény ott van ám mindenkiben, egy ügy,

és szerintem a legfontosabb, ne veszítse el senki sem,

amit eddig felépített magában. Nem  az látható, hogy

majd kap még időt a földi életminőségének a rendbe

tételére.  Inkább az látszik, sokan és nagyon fiatalon

 mennek máshova, máshol teljesítik ki a sorsukat, ah.

Ide szülte őket az anyjuk, úgy rezegnek mint a Haza.

Tisztesség, becsület, emberség, ha szabad, ha lehet.

Miről beszél, ha ő maga nem  úgy él, ha majd elmúlik

a káprázat, kitisztulnak a fejek, a  tájak. Egy Haza ez,

csak egy, ha elhagyod, ha nem igazítod  meg a belső

tartásodat, méltóságod, az vár majd, ami maradt, ah.

Szeretet, szerencse, legyen bőven a zsebedben,  hogy

időben adni tudjál, mert hiábavaló, ha elkésel,  hinnye.

Mihez képest jobb, vagy más,

most éppen ki a hibás.

Hanyadik generáció,

milyen feladatra született.

Amit láttok még azt sem hiszitek.

Szerintetek, miért születik hozzátok a

gyermeketek, talán, hogy időzzön nálatok.

A jókedv, mosoly, harmónia, boldogság, mind,

valamilyen rezgés, kölcsönös, egymásra hatása.

Tapasztalatom  szerint, az egyensúlyban tartása, a

 racionális és a motiváló oldalunknak, a boldogulás.

A legmagasabb, rezgésnek is gondolják mindazt,

amikor, éppen boldognak érzik magukat.

Sokan nem éreztek még olyat, a valóságtól

távolodva azon a szinten, (elszállhatnak).

Kibillented, a természetes ritmusából,

hirtelen hatásként, felkészületlenül éri,

ugyan, hogyan talál vissza magától.

Tapasztalatom szerint, mindenki,

más feladatot hozott,

más az a hatás,

amiben

boldogul,

máskor,

mástól

boldog.

Ha ő a

magasabb

rezgésű, hinnye,

erőlködhetsz, ah.

A mosolyt, az

arcára, azzal

hozod,

ha azt

hiszed,

nem érzi

benne, a

hamisat.

Jókedvet

csinálhatsz,

ha felismerted

annak a módját.

Ne erőlködjél,

ne téveszd

meg, azt,

akinél

még

ott van,

tisztán, a

belső érzés.

Boldogulni

tanítsad,

hogy

idővel, a

 sorsában

a saját

idejében,

boldog

lehessen.

Egyenként

születtünk,

mind, más

feladatot

hoztunk.

Nyisd ki,

a szemeidet,

hogy meglásd,

a nyilvánvaló

lényegeset.

Tartsad hát,

tiszteletben,

van az Isten,

mindenkinél,

más időben,

történik meg,

hát alázatot

gyakoroljál.

Legalább,

kárt ne

okozzál.

A gyakorlatban

tapasztalhattam,

s amikor körbeért,

lerajzoltam, hogy

átadható legyen,

kézzel foghatóan.

Nem tudják azt,

megtanulni,

csak, ha,

beértek

már arra

emberileg.

Nem életkor

függvénye, az

 sem, hinnye.

Tapasztalva,

fejlődünk,

tanulhatunk

egymástól is.

A fokozatosság

a lényeg, ne

rugaszkodjál el,

mert túl könnyűvé,

leszel az emberieshez.

Vedd át, a gyermekektől,

a hétköznapjaikban,

 ismétlésként, hinnye.

Vezesd vissza oda,

ahova született,

amikor ők, arra

már, be is értek, ah.

Kontrollálva, de azt,

önmaguk döntsék el.

Generációsan nekik,

fontos tapasztalataik

lennének, mindent, a

maga idejében, igen.

Győzz meg, legyőzni,

könnyű engemet, nem

harcolok sem veled, se

ellened. Nevelésként,

oktatnám, amit a sok

év, egy nap alatt,

lerajzoltatott velem.

Kiegészíthetnék vele, a

 tudásukat, az emberek.

Tapasztalatom szerint,

kevés már, az elmélet,

a gyakorlatban megélni,

napi szintre hozni, fontos.

Ne erőltesd, nevetségessé

válhatsz, tiszta kontrollok

ám, a gyermekek, van Isten.

Ne kopjon ki, az se, amit,

emberiesként hoztunk.

Jó szerencsét jóérzésűek,

tisztelettel élni, könnyebb.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért.

Online oktatásom (rajzos találmányom).

Vannak akik szorgalmasan megtermelik,

mások meg, hogy megfeleljenek oda,

sajátjuknak tudják, mielőtt leszüretelnék.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, sem veled, se ellened, ah.

A valóságot, olvasom le, a tenyerükből

azoknak, akik megtisztelnek engemet.

Ide – oda lép, egy ritmust utánozva,

halványodik, az életritmusa, ah.

Megtartja, a saját sorsa, útja.

Nagy divat, ah, az okosak,

intelligensek utánzása.

A valóságos kontrolljuk,

a lelkes, szíves, gondolkodó

énjük, önmaguk maradnak.

Megtalálható az, a saját

szintjük maradt, ha,

megnézik, mi

az a lábuk

alatt, nahát,

 a talajt is látják.

Az Isten őket épp,

lelkesen, szívesen,

gondolkodóknak,

teremtette, hát

abban gazdagok.

Élik a sorsukat,

van,

aki meg,

könnyen,

bővelkedhet.

Ah, össze nem

neki kellett,

raknia, így a

fejét csak az

élvezetre

adja.

Nem

méltó,

ahhoz,

amit mutat,

mintha az a sajátja

lenne, ahhoz, bólogat.

Mihez, kihez képest vagy,

az, aki lettél, a generációs

feladatodat felismerted-e.

A félbehagyott jót és szépet,

továbbvitted-e, mihez tudod

viszonyítani, ha még azt sem

tudod, neked, mi a dolgod.

Átlépsz a múltadon, mint

egy ott hagyott halmon.

Magadat is, leértékeled,

ha nincsen önismereted.

Amit felépítettetek, azt

sem kellően becsülöd.

Nem adod a részét, nem,

észre sem veszed, közben,

azt sugallod, a többiekben,

nincs már teremtő erő benned.

Miért gondolnád, új motivációk

szabadulnak majd fel, tebenned.

Rájöhetsz, még mi mindenben,

vagy, rejtetten, tehetséges.

Visszanézve, ah, nyugodtan,

megigazíthatod a gerinced.

Emberismeret és kontroll

nélkül, mulatozol, hinnye.

Kifigyelnek a furfangosok,

hol van, könnyű pillantod.

Mire ráébredsz, az érdek,

volt, ami miatt, a barátot

mutatta, állsz, jól lelakva.

Önmagadat, nem találva,

a könnyűben egy helyzetben.

A könnyű felé terelődhetsz,

észre sem veszed, megállhat,

a fejlődésed, kár lenne érted.

A belső kontrollod, jelezné,

válaszd a nehezet, az okos,

intelligens éned, kér téged.

A saját tehetségükben való

lehetőségeiktől, eshetnek el,

mindazok, akik nem is láthatják,

az emberiesek rájuk is gondoltak.

A lazák, gyorsan kiteljesedhetnek,

a valósághoz semmi közük nincsen.

Ha nem látod át, nem is érzékeled,

ah, akkor, várjál a vezető szereppel.

Az élet élni akar, megismétli magát,

igen gyakran, hamar, van olyan is,

ahol, a teremtést nem is ismerik.

Az elért jó és szép, a szinted lett.

Ha nem tervezel, sosem végzel.

Ha másokra fordítod, azt a sok

energiát, ami, a sajátjaidnak jár,

azt is leépíted, amit megcsináltál.

Ne topicskoljál a kellemetlenben,

a jó és szép megoldásokat keresd.

Magadban intézzed, kontrolláljad.

A szintek között, óriásira nőttek, a

különbségek, fordítók szükségesek.

Olvasd el kérlek, önismereti oktatás,

az igényeseknek, az arra éretteknek.

Lásd meg, a szépet és a jót, minta

legyél, akkor is, ha nem várják el,

az emberséges tartásod miatt.

Önmagadra is figyelve éljél, ne a

kitaláltat utánozzad, hinnye, ah.

Belső kontroll nélkül, csapongsz,

a tartásod, a méltóságod, fontos,

emberségesnek teremtett, az Isten.

Ne árts, se bánts, magadra is vigyázz,

maradjon meg, az emberies értéked.

Szép napot kívánok, tiszteletem.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Törődjél

magaddal,

másokkal is,

beletörődni,

kitörölni,

letörölni,

feltörölni,

megtörölni.

Nem mondta

azt senki sem

neked, hogyha

valamit valaki

elkezd, azt neki

kellene végigvinni.

Miből lesz a tartása,

méltósága is ejnye,

ha mielőtt sikere

lehetne, elzárják

az útját őelőtte.

Tanítani is lehet,

honnan – hova,

merre vinne

az ő értő útja.

Meddig van a

lefele, aki ezt

megszokta már,

s nem tett azért,

hogy jobb élete is

lehessen, értem, de

aki megtett azért is

mindent, miért ne.

Azon belül élni,

ahogy most lehet,

álmokat is kergethetsz,

fel kell nőnie mindenkinek.

Az nem mindegy, hogy azt

öregségedig elviszed, vagy

idejében éled még meg.

Alapban nem ártok,

nem bántok, de

magamra is jól

vigyázok, élem

azt amit lehet,

hogy ne kelljen,

mindentől félnem,

ami számomra még

ismeretlen, hát fogom

 megtanulom és értem.

Tudod-e, hogy azért is

van két oldalunk, hogy

mindkét lábunkon állni és

 járni tudjunk, gondolkodó

emberként is élhessünk.

Idő előtt ki ne üresedjünk,

így, ha az egyik feladatunk

elfogyott, hozzálátunk a

másik feladatunkhoz.

Felismerted-e már,

hol egészséges még

az életed, miután és

mettől kezdve

rongálod magad,

más még elbírja azt,

te abba megrogyhatsz.

Bizonyos idő után már

megfordíthatatlan az is,

 az életviteled fárasztó,

elhasználod magadat,

vagy változol, váltasz.

S közben nem ártasz,

magadra is vigyázva élsz,

hogy tükörbe is nézhessél.

2016 embere vagy-e,

haladsz-e előre, te a

sorsodat éled-e meg.

Ismered-e a lelkedet,

azt a szintet, ahol te is úgy

élhetsz, hogy boldogulhatsz.

A boldogság a pillanatok sora.

Ismered-e a generációs

jeled a saját feladatodat,

sokat segítene az neked,

hogy a sorsfeladatodon túl

 ne menjél, ott belül tegyél.

Ha egy pillanatnyi váltásod

miatt elhagyod a múltadat,

mi marad meg a talpad alatt.

Eszedbe jut-e neked, hogy

annyifélék vagyunk mi itt,

a Hazánk ez minekünk,

nem politizálva élünk,

ahhoz érteni kellene,

 nem ahhoz értünk.

Amíg mi nem tudjuk

megélni a sikerünket,

addig csak vegetálunk,

vagy éppen csak túlélünk.

Ha valaki valakiket képvisel,

ahhoz tehetségesnek születni

és azt életvitelszerűen élni kell.

Legalább annyit mondanának

nekünk, hogy hol kezdődik az

szerintük és meddig bírjuk ki.

Hol lesz a végéhez közeli,

valaki tudja-e azt, mihez

képest hol tartunk most.

Elmondaná-e mi lesz az,

amikor érezzük fordul

át valamibe ami rólunk

is szól majd, az életünk.

Nem vagyunk egyformák,

nagyon különbözünk mind,

sorsokat hozunk, generációs

feladataink lennének nekünk.

Tehetséggel születtünk meg,

egy sem fölöslegesnek, ő is

a gyermeke valakiknek.

Az életük értelme is

lehetne, ha nekik

másuk már nincsen.

Mi vagyunk maga a Haza,

bánjon jól velünk, tegyen értünk,

ki ne üresedjen ám a nagy jólétben.

Gondolom azért is szegődött el oda,

hogy itt jót és szépet tegyen értünk.

Ugye nem okoz csalódást nekünk.

Számít-e neked még

valaki, valami,

vagy bármi,

vagy csak

továbblépsz,

abból a helyzetből

fogod magad és kilépsz,

csak úgy másokon átlépsz.

Vannak-e még érzéseid,

vagy már észre sem veszed,

hogy mit is érzel, jó-e az neked.

A barátokból miért is válhatnak

ellenségek, az unokáknak majd

mit mesélnek, hogy volt egyszer

egy ember, kicsináltam sikeresen,

pedig együtt nőttünk, egymást mi

tiszteltük volt miért, csak jött egy

hatás és megszüntette az érzést.

Mit jelent neked a tiszta, vagy

minőségi emberi kapcsolat mond,

van-e rá még igény  benned, vagy

csak még az után, aki magáról azt

meséli, emberies és abban sikeres.

Miért nem annak hiszel amit látsz,

miért azoknak az akik ártásban, nagyon

otthon vannak, maguk fölött lebegnek.

Nincs már talaj sem a lábuk alatt, hol

vagytok ti akikben még ott vannak

az értékek, valamit már elértek,

pont azzal amit az Isten adott,

hogy magukon és másokon ők a

 tudásukkal, hivatásból segítsenek.

Van egy pont a tenyérben, ahol az

látszik, hogy mikortól lehet pénzes,

legfeljebb nem tudja, hogyan tegyen

érte, hogy tiszta maradjon a lelke, szíve.

Emlékezhessen rá, amikor az övéit átvitte,

a másik oldalra, hogy a következők már ne

szenvedjék, mindig ugyanazokat a köröket.

Gondoltál-e arra amikor átszakítottad azt is, ami

emberiesnek számít még, hogy miért, miért, miért…

A pénzéhes meddig tartja a gerincedet, hiszen lesz,

majd egy mindig, aki még pénzesebb s így tovább…

Tartásosan, vagy mások után loholsz és lépést

tartasz a divatosokkal, csak le ne maradj.

Nem törődsz a saját sorsoddal, nem hogy

azzal, hogy másoknak is van-e saját sorsuk.

Ha valamibe ők belekezdenek, s te fogod és

átrendezed, anélkül, hogy megkérdeznéd,

vajon mit is tettél akkor vele, bocsánatot

kérni tudsz-e, vagy nem számít a mások

ügye, sem a számára fontos gyermeke.

Megfeledkeztél esetleg, hogy az ember

az nagyon törékeny, tiszteld, mert ha

nem tudod megtenni, téged sem lehet

ám a túl laza viselkedésedért tisztelni.

Tisztesség, becsület, ha szabad, ha lehet.

Elindul az útján értve teszi a dolgát és

nem veszi senki észre, jövőt épít vele.

A mához igazodni esetleg nem kellene,

ha nem vagy rá képes, hát más tegye.

Szaladsz az idegenbe, hogy tanácsokat

kérjél tőle, bár ő nem itt él, így azt sem

tudja, hogyan élünk itt, hát miről beszél.

Ennyi embernek kellene alkalmazkodni

ahhoz az egyhez, hogy a kényelme neki

meglegyen, miért gondolod, hogy azt is

amit máshol tanultál, itt alkalmazhatod.

Mindenki és minden hely, másképp rezeg,

hogy illene ide, a mások rezgése által itt,

ugyan, hogyan működne, azt tudod-e te.

Ha egy óriás lebernyeg eltakarja a napot,

akkor sokan azt hiszik, nap már nincs is.

Ha újra és megint ugyanaz a módszer,

talán nincs is értelme, mert nem jut

előre vele, csak a sajátos köröket

futja, újra meg újra és megint futva.

Tényleg nem látja senki kívülről és

nem is szólhat senki, nyekereg ám az

a verkli is, tán meg kellene generálozni.

Gondolod tán, hogy mások fölöslegesen

születtek a földre, s csak asszisztálnak,

ahhoz, hogy néhánynak jó legyen, mert

eszükbe sem jut, hogy neki az vajon jó-e.

Az idén tisztán kellene kommunikálni már,

ha van valakinek arra igénye, hogy másokat

megértsen, s ő is meg legyen itt végre értve.

Ha elfáradtál, s nincsenek ötleteid se, tegyed

zsebre a kezeidet, pihenjél, fütyörésszél mint

a madár, legyél egy a semmivel a mindennel is

próbáld meg, hátha  megérezheted újra élsz.

Mi lesz veled, ha megint fázós lesz a lelked,

hol melegítheted megértően azt újra meg,

ha a nagy sietségben máris mindenkit félre

tettél, legyőztél, bekebeleztél, tönkretettél.

Mondhatja-e valaki még neked őszintén, hahó

tisztelettel, szeretettel, hozzáértéssel élni jó.

Szombatonként 10-12 vagy 14-16 között,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban

oktatást tartok, a generációs jelekről, így a

sorsodról  igényesként megtanulhatod, az

 érkezésed kérlek, szombaton 9.30-ig jelezd.

Nem kérdezem ki vagy, honnan, miért jöttél,

menet közben teszed a helyére a történeted.

20 óra után, az Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó) tréningről oklevelet adok neked.

Tudom, hogy a divatosoktól eltérően egyszerűen

teszem, de ennyi az amit elértem, magamból

mint tudást, meríteni tudtam a 22 év alatt.

Az évek alatt bebizonyosodott, működik.

Tisztelj meg, ha minőségi énedet így is

szívesen megismernéd, igazodnál a 2016.

évhez, magad terveznél és valósítanád meg.

Persze azon belül, amin belül neked is lehet.

Tisztelettel:

Rajzol a jó öreg, a kis fekete gubanc, a legszebb rajza.

Nagyon ragaszkodtak egymáshoz,

akkor egyszer, érte, a

( kicsi barátja)

életéért

ugatott.

Hívta a

gazdáját,

meg azokat,

 akik kihallották, az

 ugatásából, oda ugatná,

a segítséget, ahogy bírja.

Mert erősebb a vihar nála.

Szomjas lett, a kicsi árva,

megettek mindent, amit

a hirtelen adódott,

szülei odaraktak.

A vakarcs

sós volt,

kívánta

utána,

az oltó vizet.

Kapálni mentek

a felnőttek, sokan

jókedvűen, dolgoztak.

Ment a fiúcska, az érzése,

a loccsanásnak vélt hangok, a

  remélt, szomját oltó után. Az járt

az eszében, az édesanyjával, ha

kapálni voltak, a kertjük végében,

mindig ittak egy jóízűt. A jó munka

örömére,  az (édi), úgy mondta.

Ott tanulta meg, a víznek is van

hangja, hogy azzal, a szomjasat

odacsalogatva, magából itassa.

Ezért sietésre fogja az apró lábait.

Egyre erősebben hallatszott, a

csobbanások hangja, ahogy

a víztömeg csapódott a

folyó partjának.

Szalad a hangok

után, szerencsére,

ahogy odaértek, egy

hozzájuk képest, hatalmasat

csapódott, a víztömeg, a partnak.

Hátrahőköltek, csuromvizesek lettek,

a víz ereje, földobta őket egy bokorhoz,

aminek az alján, egy gödrös rés volt.

Mint egy bölcsőt, tálalta nekik, a

 természet, a védelmükre.

A vizes talajon nem

tudtak kimászni

belőle.

Közelebb

húzódtak hát,

a bokor tövéhez,

mint egy védelemhez.

A két vizes apróság, így hát,

egymás mellett, fáradtak bele,

az életüket megmentő, alvásba.

Belealudtak, a hüppögésbe,

a vacogás, egymáshoz

rendezte, őket.

Nem felejti el

azt az érzést.

Ahogy rázta a hideg,

nagyon fázott, a víz meg,

egyre közelebb csapdosott.

Teljesen ki voltak szolgáltatva, az

 elemeknek, semmit se tehettek.

Amit a szél vágott oda oldalról, az

esőből, csípte a bőrét, szakadt

a könnye. A legerősebb

érzése a szomjúság volt.

Ment volna a víztömeg

után. A kis gubanc meg,

igyekezett nagyon,

tiszta erejéből,

ráugrált, hogy

visszahuppanjon.

Belemélyedt a lába,

 körbefogta az agyagos

talaj, így, talpon maradt.

A még erősen kölyökkutya,

érezte, nagy bajban vannak.

Vicsorogva ugatott, ne menj

oda, ne menj oda, emberi

nyelvre fordítva.

Küzdenek ők

ketten, a kicsi a

vízért, ő meg, az

újdonsült barátjáért.

Eszébe jut, hogyan terelte,

őket az ő anyjuk, amikor, többen,

voltak ők egy falkában, mint amivel,

könnyen elbírt volna. Hangosabbra

váltotta az ugatását, amikor már,

 azt látta, nehezen bír el velük.

Elhagynák, a biztonságos,

 számára még átlátható,

terelhető távolságot.

Átváltott haragosra,

körbejárta a kicsit,

ne menjen sehova.

Ott biztonságban van.

Gyors váltásokkal adta

a tudtára annak aki, kihallja,

egyedül nem bír el, a gonddal.

Megfordult a szél, megmentette

életüket, a kitartó ugatásával, mert

érkezett, a gyapjúszagú, érezte.

Közeledett, nem láttak semmit,

abban, az embertelen viharban, de

 mindketten tudták, megmenekültek.

Tolta magát, előre, az eső, meg az erős,

viharos szél, sem tarthatta vissza.

Sokan keresték már a kicsiket,

hangfoszlányokat hallott a

kicsi eb, rekedten, de ugatott.

Segített megtalálni a gyermeket,

 odaugatta, az életüket mentőt.

A földről felkapta a vállára,

a csupa láz gyermeket.

Amilyen gyorsan lehet,

fordult vissza, segítette őt

már a szél, még az eső

is lendített rajta.

Szólította volna,

a kölyökkutyát, de

 nem volt még neve.

Ó milyen hálátlanok

voltak vele, ugyan,

 hogyan

szólítsa.

Abban a

pillanatban érezte,

az orra hegyét a kutyusnak,

a lábaszárát megérintette vele.

Lenyúlt fölkapta a kicsi árva mellé,

a mellkasára rakta, mindkét karjával,

magához szorította, mindkettőjüket.

Azt érezte, hirtelen, megvan mindene.

Megrogytak a térdei a meghatottságtól,

de nem tudott elesni, mert váll a vállal,

körbefogták. Szinte, maguk mellett,

tartották, tolták előre, mint egy

győztes társaság. Hiszen,

a kicsi emberpalántát,

meg az ember barátját,

a hűségeset, megtalálták.Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel,

Julamami

 

 

 

 

Az intelligens tudja, hát gyakorolja, azt

 átlátva, fejlődik azáltal, a Világ rezgéséhez.

A határait felismerve gyakorolja a hivatását.

Nem sérülhet meg tőle, megvédi a tehetsége,

alkalmas, alkalmazkodni tud, a sorsát ismerve.

Együtt marad az ami összetartozik, változik az

akinek már nincs más dolga, átlátni is tanulja,

tapasztalva, meglátja benne a saját sorsát.

Az ismétlés arra való, abban is elmélyüljél,

mert a sok jó tapasztalat a szintedre emel.

Ha oda takarítod a szutyit, kontroll nélkül,

ahol mások, azon igyekeznének, hogy jó

 minőségben szeretnék élni az életüket,

( hosszútűrőként) is a (megelőzés) vége.

A kezdet, az emberek szívesek, színesen,

egyéniségként szeretnének kiteljesedni,

mert ha a kezdet után jön a vége, akkor

minek születnénk mind emberségesen.

Sikerélmény nélkül, vagy túlzásokban, a

  lélek ugyanúgy elsatnyul, a sorsodat éljed.

Ha valamibe túlontúl sokat raktál bele,

csak azzal foglalkozol és még nem

elég hozzáértéssel gyakorlod.

Mindent beleengedsz oda, a

  környezetedre negatívan

hatva, életszerűtlen az.

Tanuljad folyamatosan,

mellé ne menj, el ne térj.

Telítődhet, ártóvá lenne,

lefékezne téged időben.

Segít a sorsod terel,

az lesz a jó teneked,

amiből tanulni tudsz.

Éld át, tapasztald meg,

ha nem tehetsz épp mást,

viszont legalább ne ártsál és

senkit se bántsál, magadra is

jól vigyázzál, legalább annyi.

Erősödik a belső hármasod,

tartást, méltóságot ad, az

emberséges tudásod.

Az oktatás közben,

beszélünk arról,

kinek, minek,

hol vannak

a határai.

Az ember

a sorsát,

is hozza.

Azon van,

hogy még időben

megvalósíthassa.

Generációsan

megalapozza,

épít rá az alapra,

majd az ő sarjai is.

Mindene van annak,

akinek van működő

szerető családja.

Amit pénzzel

nem lehet

helyettesíteni.

Hiszen teljessé

válhat mindaz,

amit az ahhoz értő,

 lépésenként vezet le.

Mindent idejében,

 jól kontrollálva.

Kiteljesedni,

tapasztalva

teljesíteni,

egészséges,

lelkes, szíves,

gondolkodó lesz.

Nem emberies az,

ha csak nyomja az

elméleti részét és

az nem illeszkedik

sehova, hanem majd

igazodnak kifordítva.

Az a lényege, hogy őt az

már ne zavarja meg, hagyja

nyugodtan a szerzésben.

Addig mondja, mondja,

hátha maga a szövegezés

majd megoldja. Talán nem

látszik, hogy azt sem tudja,

kik kerülnek sanyargásba.

Mint a mesében a varázsló,

a látványos részét felvállalja.

Ami utána történik azokkal akik

annak ki lettek ott szolgáltatva, azt

már nem látja, mert olyan kiterjedésű.

Hát, lehetetlen mindazt egyedül átlátnia,

hogy várnának tőle el, ennyi mindent, ah.

De azért nyomja, nem számít az sem, hogy

kidől annak a fala, majd újra felfalaztatja.

Hol van az emberies, hol vannak azok,

akik nem rongálnak, teljesítenek,

hol van, legalább a látszatra,

a nép felé, a tisztelet.

Sokan vannak, akik

addig sem jutottak

el, hogy bocsánatot

is kérjenek, azért amit

tudják, hogy elrontottak.

Pedig anélkül nem megy,

az nemcsak a szó, hanem egy

működő, embertől emberig érő,

telített energia, kimondani azt, jó.

Az magyarázat arra a helyzetre, amit

nem emberies hozzáértők generáltak.

Túlbillentek, túlzásokba esve lebegnek.

Nem életszerű az, ami ránk vetül azáltal,

olyan, mint amit maradékként odavetnek.

 Álljon meg, fékezzen, ha nem érti, azt se,

 amit felkavart, kérdezze meg a hozzáértőktől.

Az emberiesek jó minőségűek, ők nem alacsony

szinten rezegnek, nem életkor függvénye az sem.

Velünk született, emberies személyiségünk a sorsunk.

 Ah, ha alacsony szinten rezegve így megfogta a matéria

nem tud eltérni, fogva tartja a túlzott jólét, amihez el se

  juthatott volna soha, ha nem lenne jól önmaga fölé tolva.

Vagy nem birtokolta volna el azt, a megérdemeltektől.

Az nem emberies, nem működőképes, se nem életszerű,

nem a kialakult személyiségekre, jó minőségű emberekre

lett tervezve.  Az nem működik, hogy a saját, önhibái miatt,

a jó minőségű emberiesek szenvednek, hahó, van az Isten.

Vannak akik fiatalon is többet tudnak emberségből, mert

azzal, arra a feladatra születtek, ők jó vezetők is lesznek.

Átlátják összefüggésében emberiesként, amit felvállaltak,

hozták generációsan.  A szülők dolga az, csak lenni átlátva,

 hagyni őket, fejlődve felnőni, kiteljesedni a tehetségükben.

Ha valaki nem nőtt fel oda, hogy tudja ő miben tehetséges,

annak túl sok az emberies hiánya, jelzem be is pótolható.

Hiszen tanulni az a jó, addig viszont ne nyúljon emberhez,

amíg a saját hiányosságait, nem rendezte át emberiesre.

Minden energia, az emberiesek intelligensek, tudják azt,

legalább ne ártsanak, megtanulják azt, ahogy addig ők

nem láthatták, hogy átlássák, kihallják, meg is érezzék.

Mi jó az emberieseknek, mert olyan feladatot vállaltak,

ami feltételezné mindenkiről aki ott felelősen kellene

legyen, életszerűen, meg összefüggésében is látja azt.

Ha az emberieshez nem alkalmazkodunk, kimaradunk,

abból amiben, a fejlődni vágyók haladnak, lemaradunk.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), azért,

hogy feleleveníthesse azt, ami születésénél megvolt.

Prevenciósként azon vagyok, működjön a megelőzés,

azt is látom, nincsenek rálátással se, pedig felvállalták.

 Az Isten mindenkinek, belső tartást, méltóságot adott.

Felszínen élni, kikerülni a nekik szóló nehezet, hát, azt is

lehet, de az hiányozni fog. Amikor eljön az idő, amit nem

odázhat el, nem háríthat másokra, neki kell azt megélnie.

Amikor a lelke tisztulása miatt, rámordul a lelkiismerete.

Ebben élünk az idei évben és mindannyian, szükséges

lenne teljesítenie mindazoknak, akik eddig elodázták.

Elnézést, bocsánatot kérni, folyamatosan, ha arra

van szükség, egyértelmű legyen az életszerűsége.

A találmányomnak a lényege, megtalálni, rátalálni,

a sorsunk adott. Teljesíteni úgy, hogy senkire se úgy

vetüljön mindaz, mintha, nem csak a saját sorsa lenne.

Az élet szép, ha hallod már a lelkedben a saját csendzenéd,

szép napot kívánok, a sorsukhoz igyekvőknek is jó szerencsét.

Szeretettel. Julamami

Nem siettem, nem kapkodtam,

éltem a saját életritmusomban,

s döntöttem úgy, ahogy azt

a gondolkodó agyammal,

lelkemmel, szívemmel,

tehettem, ez az életem.

Életet adtam mint sokan

életet a gyermekeknek,

hogy vigyék tovább azt a jót,

amit én magam nem tehettem.

Mi megszüljük a gyermekeinket,

szép életet, jövőt szánva nekik,

nem tudva azt, hogy olyanok

fogják eldönteni, hogyan

éljenek, akikből hiányzik

valami ahhoz, hogy tudják,

mit és miért is úgy tesznek.

Ha nem tiszteled önmagad, akkor

ugyan, hogyan tisztelnél másokat.

Ha még önmagadat legyőzni te

nem tudtad, meggyőzni azt,

aki már azon túl van, hogyan.

Hol vagytok Világ intelligensei,

adjátok a tanácsokat oda, ahova, a

 jóérzésből, az emberségből még férne,

teszitek-e azt is, ami Isten adta feladat.

S ha benned tisztelet, szeretet nincsen,

kezeid a zsebeidben, jobb legyintéshez,

szokni, mint megalázó kezet rázogatni.

A pénzhegyekért mindent, az emberek

miért nem lehetnek annyira fontosak, ha

szintjük alatt maradnak, csak sanyarognak.

Ha nem érted még a saját nagyságodat, a

többiektől mond mit várnál el és hogyan,

itt igen sokan összefüggésében is látnak.

Ha túlmégy önmagadon, nevetséges vagy,

kilátszik már minden, amit még tervezel.

Szép egészséges lelkű Világunk lehetne,

bennem emberies tolmács is működik,

 úgy mondom emberi nyelven oktatom.

Akik megtanulják tőlem amit tudok,

nekik már nem idegen nyelv ez sem.

Hiszen, nem különb senki senkinél se,

nem választ szét bennünket a pénznek

többlete, hiánya, itt nincs különbség,

önmagukká válhatnak az emberek.

Itt a Hazámban élem az egyszerű,

de nekem mégis nagyszerű

életemet, itt gyakorlom

a hivatásomat, ide jönnek,

 megtisztelnek az emberek.

Nem tartozom se ide, se oda,

tartozom így hát mindenhova,

hiszen az én hivatásom az ilyen,

szolgálat azokhoz, akik ezt is

igénylik, az emberiesek közül.

Sok-sok intelligens ember

jött már el a feltaláltamért,

hogy mondjam meg mit látok,

a tenyerükben, megelőzésben.

Magamat nevelve sokadiknak

születve, elvégeztem az iskolát,

amit itt lehetett és gondoltam,

a számomra a hivatásomhoz

szükséges, mert nem volt,

olyan tudás addig bennem.

Nem mondták, magam miatt

tettem, hogy adni tudjak oda,

ahol ők másban tehetségesek.

Az emberek gondolkodnak,

lelkesek, szívesek, egyedül

születtünk le mindannyian.

Saját feladatunkat hozva,

kiteljesedve az életünk

adta lehetőségeinkben,

hogy a sorsunkat éljük

 és ne csak lődörögjünk.

Kérlek Isten légy velünk,

a Hazánk legyen jó, szép,

ah, ne hagyd, hogy

az emberekre,

rátelepedjenek

az üres érdekek.

Élünk itt, szívesen,

lelkesen, gondolkodva,

együtt mindannyian mint

egy összetartozó családias.

Nem ártunk, nem bántunk és

mégis, megélve a generációs

feladatainkat egyenként is.

Tiszteletben tartva a másik

különbözőségeit, bele

nem ártva magunkat,

se abba, se másba.

Mind itt születtünk,

valami oly fontosra,

senki sem jött ide

fölöslegesre le.

Tudod te Isten,

ha nincs, mert

úgy döntöttek,

diplomája azoknak,

akik nyelvvizsgát, másik

nyelvből nem tettek. Mert

nem abban kiválóak, attól

még tehetségük, tudásuk,

intelligenciájuk az adott.

Hiszen mi is lenne velünk,

ha mindenkinek, ugyanazt,

 ugyanúgy kellene tennie,

lennie. Hisz az emberek,

emberségeseknek, nem

gépieseknek születtek.

Egy Haza ez csak egy,

ide teremtettünk jót

és szépet. Tettük bele

a tehetségünk által is,

a kiteljesedéséhez azt

amivel hozzájárultunk,

ahhoz, hogy majd innen meg

is kaphassuk, amit beletettünk.

Sorsukat ők el nem érték, félbe is

maradt életek, szanaszét emberek,

ugye nem csak a bőségesért teszik,

azért élnek így, ugyan jó-e az nekik.

Hova lesz az emberek reménye,

ha mindent amit elterveztek és

ide beleteremtettek. Ha nem ahhoz

értően, csak úgy, valamit látszólag

tesznek, hogy ne mondhassák el azt,

hogy semmit sem tettek, odavetnek.

A legértékesebbnek még mindig az

embereknek kellene lennie és nem

a pénznek és egyéb hivalkodásukat

mutogató külsőségeknek. Hiszen az

csak kiszolgálná az embereket, hogy

jó minőségű életet élhessenek itthon.

Természetesen önmagukhoz mérve,

legyen meg mindenük, amiért tettek

eleget, hogy a sorsok körbeérjenek.

Emberesedve megerősödjenek, a

sorsukhoz,a  működő alapjukhoz.

Ne legyenek össze – vissza rángatva

az emberek, hogy azt sem tudják,

merre van az előre, ki a segítő, s

ki az aki, a látszatosa mindennek.

Te akit elvittek az energiák jó

messzire a valóságtól, ugyan,

hogy számolsz el te esténként

magaddal, mennyi olyat tettél,

amitől nem önmaguk ők már.

Fordulj valakihez aki tényleg

érti mi miért is van úgy, hogyan

tudsz úgy kihátrálni abból, hogy

meg ne sérüljél te sem, de engedd

el azokat, akik beléd beszélték mindazt.

Térj magadhoz és vissza a helyes útra,

hiszen te is minta, mindenki minta. Egy

vagy több embernek, a felelősségedet is,

gondolom ismered mindezekben tényleg.

Édes Hazám Csoda Szép, nem menj még,

hiszen a megérdemelt széppel, jóval

meg sem jöttél, várunk rád oly rég.

Különös oktatás, nevelés tréning,

Általános műveltséget növelő,

(Tenyérolvasó), gyakorlatok.

A magam által feltaláltak

rajzos formájában, hogy

ne szenvedj az életedtől.

Láss rá a generációs jeleidre,

hogy megélhesd a generációs

feladataidat, ne hagyd a sarjadra.

Azt ami nem  tartozna rá, más az

a sors, amit hozott, nem a tiedet

vinné tovább, van sajátja neki.

Nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom az Online oktatásomra

bejelentkezőhöz és bizony, akkor

ott éppen, ráfigyelek és csak oda.

Magyarországról, Pakson a

  Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

Különös oktatás, nevelés, eladó, jól

érzékelő vevő, boldogan veszi meg.

Ha neki van üzleti érzéke is ehhez,

mert nekem pont olyanom nincsen.

Betanítok az oktatásra, nevelésre,

megfelelő szinten lévő embereket,

akikkel én magam beszélgetek el.

Bárki, nem tudja megtanulni sem,

ahhoz is megfelelő szintű legyen.

A 2017. évben élve, tudni illene,

lelki fejlődés nélkül nem jól megy.

Bajba kerülhetnek az intelligensek,

mert ők, nem ártanának senkinek.

Feltételezik, hogy tán nekik sem.

Védelem, az ő saját lelki szintjük,

lelkesen, szívesen, gondolkodva,

nyugodtan nézhetnek a Világra.

A belső kontrolljuk rendben van.

Amikor össze-vissza nevelődik,

erős hatások alatt van.

Nem tud kialakulni

a személyisége,

olyanná válik,

mint az a minta,

ami ott volt végig, őelőtte.

Van az Isten, ha elhiszed, ha

még nem, meglesz az időben.

Ha túl sok volt a szeretet hiánya,

helyette az elvárásféle, nem volt eleget

dicsérve sem, látható az, ami kialakult benne.

Nincs határa, hirtelen sokat akar pótolni azokból,

amire vágyott, nem kapott meg és nélkülöznie kellett.

S kiszolgálja magát azokban a helyzetekben, amikor már

erősödhetne a karaktere éppen attól, hogy bár ott van, de

 alázattal kivárja, akkor legyen meg, ha megdolgozott érte.

Amikor a másokét elveszed, nincs se tolerancia, se alázat,

se lemondás benned, akitől te elveszel, őt megrekeszted.

Addig gyakorlod, amíg a lelkesek, szívesek, gondolkodók,

kénytelenek elhagyni a helyet, azt lelketlenné teszed.

Mivel nem volt meg a körforgás, csak az általad ártás,

bevonzod a hiányt amit mindezek által te generáltál.

Ha anyagi síkjukban rekeszted meg, mert te abban

rombolod le magadat, akkor lelkileg jön a feladat.

Azután megnézheti magát ő, akire rávetül majd,

helyetted, pedig lehet, semmi rosszat nem tett,

de generációsan pont ő kapja meg, azt a terhet.

Elveszíthetsz mindent ami soha nem volt a tied,

 lelkileg rekeszted meg magadat, s lehet végleg.

A generációs jelek ott vannak sorban, vagy épp

átlósan, esetleg másképp és gyakran, meg lehet

tanulni azt. Megtudnák ők is, akiknek most más

kapaszkodójuk nincsen, az ő tartásuk is beérjen.

Ha lenne néhány emberies is döntés helyzetben.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a sok jót

s szépet, nem válogattunk kinek teremtettük.

Ha nem fékeződik le a szerzésben, előfordul,

hogy láthatóvá válik minden, amit mások

ellen ártásként elkövethetett életében.

Ha bárki bekerülhet, bárhova, ahol

alapvető kellene legyen a tartás,

méltóság, az emberies jellem.

Akkor szét lesz húzgálva az,

ami annak kifele a tartását és az

 ott tevékenykedőknek a méltóságát

addig adhatta, hétköznapivá válik az is.

Elszürkül általa, módszeresen minden,

ami vonzó lehetne a fiataloknak, ami

motiválhatná őket abban, fejlődjenek.

Tegyenek önmagukért, nőjenek ahhoz

fel, a tehetségükben boldoguljanak.

Ha nem lesznek különbségek se és

már semmiben, sehol sem, mert

amit felépítettek, szeretettel

oly sokan sok szépet és jót

beletettek, az odalehet.

Ha nem hozzáértő

dönti el, mi legyen.

Élethelyzeteknek

megfelelően fontos,

hogy ne romboljon,

ha építeni nem képes.

Ne sodorjon bele olyan

embereket, akiknek, nem

az a sorsa, csak intelligensen

nem tanultak meg ártani, csak

védekezni igyekeznek életükben.

Akkor lépnek a saját érdekükben,

ha már látszik, nem tesz értük senki,

valami oknál fogva ki kell várják a jót.

Hasonló másokkal, meg ne történjen,

azért képesek azt, szerintük jelezni.

Ha nem tanulható sehol sem, akkor

mit és hogyan várhatják ők azt el.

Mondhatják könnyű nekem ennyi

mindenféle emberrel találkoztam.

Igen így van, oktatnám, nevelném,

hogy másoknak is meglegyen ez is.

Ha benne tatás, méltóság nincsen,

nem hivatásként gyakorolja, csak

feltolták oda. Annyi esze lehetne,

legalább neki, hogy visszanézve

a tükrét neki is, el kell viselnie.

Legalább ne árts, se ne bánts,

tanulj meg magadra vigyázni,

téged sem pótolhat senki más.

A múlt elmúlt, a most pillanata

az a fontos, alapot adhat arra,

hogy felismerje, alkalmazkodni

is neki kellene, megtanulnia.

Átfordultunk három éve a

jó energiákban vagyunk,

aki mégis rosszalkodik,

tapasztalni fogja ma,

vagy holnap, esetleg

a jövőhéten, kilátszik.

Felszínen lesz minden,

jól láthatóan hétköznapi

lesz az is, amit oly sok éve

elfedni igyekszik, már látszik.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék sem

ellened, se melletted, én oktatnék,

nevelnék azzal ami a hivatásom lett.

Akit az írásaim megérintettek, meg is

értették általuk azt, ami ünnepi lehetne,

ha felismernék az emberek a hétköznapok

sűrűjében, a megoldásaik is ott leledzenek.

Egyenként, saját és generációs jelekkel szült

az anyánk bennünket mind, amit nem hoztál

tudásként, tanuld meg időben, el ne késsél.

Mert a visszanézésnél, el kell számoljál

önmagaddal, tisztítsd fel a lelkedet,

kérj segítséget azoktól, akik abban

avatottak, akik emberiesek és tudják,

életvitelszerűen naponta gyakorolják.

Legyél igényes rá, hogy tartásod és

méltóságod legyen, a sorsodhoz.

Nézd meg, hogyan él, az beszél.

Magyarországról,  Pakson a

Hergál Házból. Online

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

Az első kimondott(nem),

sokakat fog

elfordítani tőled.

Vagy melléd állnak,

ah, ha az( igen),

érthetően hat.

A döntésedet,

meghoztad hát,

magad szerint.

Azután, a saját

idejükben,

rájönnek,

másképp,

nekik sem megy,

mint meghozni, a

saját döntéseiket.

Hiszen minden döntés,

sokakat, mind másképp

érinthet meg, hinnye.

A saját és mások

sorsáért is,

felelősen döntsél.

Óvjad a segítőket, a

 hivatásukat,

hozzáértően,

 az emberségükkel

gyakorlókat, hinnye.

Mert ha kiüresednek,

már csak egymásra,

számíthattok.

Remélhetőleg,

ebben is egy

húron vagytok.

Az üres szöveget,

hagyd magadban,

nem jó az, idő előtt

se, learatva, azt a.

Ah, ne hagyjad, a

saját nagyságod

fölé helyezni

magadat,

mert

ha, a

tudás

hozzá,

nincsen

benned,

levihet

onnan, a

 hirtelen

keletkező

 huzat, ah.

Elment a

tegnap,

már a

múltad,

éld meg,

a mában,

azt a jót,

amit lehet.

Ki ne hagyd,

a nehezet.

Ne hagyjad

el, a múltbélit,

anélkül, hogy

ha bármikor,

visszanézel,

nyugodt

lehess,

afelől,

jól

döntöttél.

Kihúzhatod

a gerincedet,

tartásos vagy.

Generációsan,

méltóságot ad az,

tartsd tiszteletben,

alapok lesznek, ah,

a következőknek.

A holnap, a

 küszöbödön,

a sorát, úgyis,

megvárja majd.

Hiányos tudással,

ne döntsél mások felett.

Tapasztalva is tanulhatsz,

ön és emberismeretet, ah,

addig, helyezd jó mélyre,

a zsebeidbe a kezeidet.

Legyen szép ez a nap,

tisztelettel legyél,

hogy majd, azt is kapjad.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

Julamami Webnagyi

Ismerve a generációs feladatod, tán teherként, a következőkre nem hagyod. https://julamami.com

Mári néne…

Szeretettel. Julamami

 

 

 

Elment a köd, látható

már, tiszta a táj itt is.

Vegyél egy nagy

 levegőt pont jót,

érezd meg, hogy

a szorítás ott máris,

megszűnt, hahó nincs is.

 Nehogy újra másoknak

a ritmusában kelljen,

  vánszorognunk még,

nekünk az is már

 sokszor megvolt.

Mi itt egyenként

születtünk mind,

saját életritmust

is hoztunk, abban

lenne fontos élnünk,

hogy egészségesen

működjön a lelkünk.

Tisztelni,

szeretni,

méltósággal,

embernek lenni,

ha nincs benned,

mindezek igénye,

tanuld meg, hogy

igényesen élhess.

Ha nem érted azt,

ahogy a többiek

kommunikálnak,

abban nem ők a

hibásak, tanuljad,

hogy azt is tudjad.

Megteremtettük

ide a szépet és jót,

hogy majd legyen miből

kapni hiszen beletettünk,

átdolgoztuk az életünket.

Élhessünk szépen és jól,

méltányosságot kérni ah,

nekünk milyen megalázó.

Úgy tudjuk ez a miénk,

a Hazánk nekünk, hát

ne különböztessenek

meg kérem bennünk.

Ne kapaszkodjál te

abba, ami nincsen

benned, hiányos az,

lehet, hogy te még

nem is látod. Ki mivé

válhatott a túlzók által,

azoktól a helyzetektől,

amik őket, itt meg még

nem illetik, azt mégis ők viselik.

Kívülről mindez olyan jól mutathat,

többek el is hiszik milyen jó ez itt,

amiért sokak szenvedve élnek.

 Azért már sokan látták azt ám,

hogy a cipőbe nem férhetett,

fedetlenül maradt a patája,

elment nem illet oda bele, de

táncoltatták hamisan is a bálban.

Látszik, most már onnan kiradírozni

sem lehet, ahhoz van sok a Hazánkban,

az összefüggésében látón is emberies.

Íme, köszönés nélkül ment el a tegnap,

vegyél egy levegőt, a jövő a küszöbödön

várhat még, ha nem érzed a szükségét.

Számodra még nehéz megérteni azt,

 ki kell már nyitni az ajtódat, hogy

bemehessen hozzád is,

a holnapi nap.

Mert a többiek,

már továbbléptek,

 most éppen magadat,

te lefele kerekítetted, az

a körforgás nem állt meg.

Már lent és fent az életed,

kontroll nélküliben bízol,

nincs harmónia benned,

mert szerinte végzed.

Amit te nem értesz,

az attól még a tied,

a feladatod lenne,

ha felébredne

rá benned,

az igényes.

A generációs

feladataidat is

szükséges lenne ám

teljesítened neked is,

na meg mindenkinek,

akinek van sarja, hogy

a fölösleges terheket rá

ne rakja, ő maga oldja meg.

Mivel ringatod a gyermeked,

tán azzal, hogy bocsánat de,

mást adni nem tudsz neki,

mint azt a semmit, ami itt

jutott neked is, vigye ő is.

Amikor pulzálva jelez a lelked,

adja hozzá, az egyetértő ritmust

a szíved, s a gondolkodó agyadnak

nagy segítségek ezek, meghozzák az

érted is szóló, életszerű döntéseidet.

Általuk nősz fel a felnőttes döntéshez,

nem másra bízod, a legalapvetőbbet,

az életminőségedet, magadnak és

magad szerint tervezed, mert az

ember egy, egy, meg egy és egy,

hát nem masírozhat össze ő se,

senki mással, hiszen kinek jó

az, ha csak egyikük vezényel.

Sír, zokog majd a lelked, hogy

megint nem oldotta meg senki,

aszerint, ahogy jó lenne neked.

Akkor az összes többi ember,

valakiért él, valakiért tesz, de

érte meg, úgyse senki sem tesz,

ahogy neki lehetne a legjobb. Így,

segíts magadon, az Isten is megsegít

téged, téged, téged, és téged is, meg

mindenkit, az önmaga szerinti legjobban.

Mert egyedül születtünk le mindannyian,

a vezetés rólad és mindannyiunkról szól, az

emberismeret nélkül, mihez képest megy

vagy tán nem megy, tanuld meg és mehetne.

A tisztelettel kezd el

önmagaddal, hogy te

megértsed a mihez

képesteket, hogy

általa megértően is

tudjad tisztelni már

 őket, a többieket.

A következő

fázisa lenne,

az a szeretet,

amit sokszor

és sokaknak,

kimondani is,

igen nehezen

megy.

Hahó,

tisztelettel,

szeretetben

élni könnyebb.

Különös oktatás,

nevelés tréning az,

amit én találtam fel,

magam is oktatom.

 Magyarországról,

Pakson, a Hergál Házból,

 Online, ha bárhol is éltek

most éppen a nagy Világban.

Családok és barátok, társas

próbálkozások, egynézetű,

vagy egyforma rezgésűek,

ha eldöntöttétek, hát

jelentkezzetek be,

beszéljük ezt meg.

Bejelentkezés, a +36 30 2470 589,

heringesarpadne@gmail.com

Szeretettel.  Julamami

Előre kérek bocsánatot, hogy ne okozzak  gondot vele.

Ha még nem ismered a saját sorsodat, megtévesztők

lehetnek a külső hatások, beárnyékolhatják a jókat.

Amikor mindenki felé teljesítesz, ah, csak magadról

feledkezel meg, lefékezhet, a saját lelkiismereted.

Csinálni valamit, vagy a legjobb tudásod szerint

megcsinálni, a siker érzését megélni általa.

Nem mindegy, jelzi azt a lelkiismereted,

a sorsod, a generációs feladatod kész-e.

Át tudtad-e adni a tehetségedből eredő

tudásodat, amit feltaláltál, az Isten adta,

hogy továbbadjad, az arra igényeseknek.

Attól lett a Hazánk tartásos, a sok tudás

által híresek, a  gondolkodók, szíves, lelkesek,

hivatásukat jól  gyakorlók okán. A szorgalmasan

munkáink által jó minőséget nyújtottunk és mindazok

által  adtuk bele a tisztességüket is, akik ide születtek.

Nem várunk többet sem mást, mint amit ide mind bele

teremtettünk, az emberi méltóságunkat hagyják meg.

Hiszen itt tettük meg az első lépéseinket, ugyanúgy

rezgünk mint a szülőhelyünk, ez a Hazánk nekünk.

Ide teremtettük a jót és szépet, nevesedtünk,

Online oktatunk most is innen teljesítünk.

Hiszen a hivatásunk által,  Hazaszeretők

lettünk, a nehezekben emberesedünk.

Ha összefüggésében nem látod még,

kérlek, ne vállalj, döntést felettünk.

Mind más sorsot  hoztunk, másképp

látjuk azt és szerintünk teljesítünk,

hogy sorstalanokká,  mi se legyünk.

Tartásosként megélni az öregedést,

olyan mintha elveszett volna, az,

amiről beszéltek, most nincs.

Pedig tettünk érte eleget,

a korosodásra készülnénk,

méltósággal élnénk meg azt.

A szerencsére vágyva várni,

vagy azért

sokat

tenni, ah.

A különbség

nagyon emberies,

hát ne kapkodj, ne is

siess, van ideje a jónak a

szépnek, de nincs ideje az

önelégültséggel szerzésnek.

Önismereti oktatást tanulhatnál,

hogy megelőzzed az üresedést.

A nagy mágnes odavonzza,

az odavalót, tükörtartónak.

Nem egyenes, az oktatáson

elhangzik, a rajzot olvasva.

A belső tartás fontosságára

figyelve élni,  már könnyebben

megy, nem tévesztendő össze, a

 könnyen jött, könnyen meggyel.

Mennyit érsz szerinted magadnak

és mások szemében ez, hogy is van.

Különböző kultúrákba születtünk bele,

egy nem hathat jól mindegyikre, hinnye.

Keresed az elismerését a munkádnak,

ugyan már,  ha mások szerint tervezel,

nem a saját sikeredet építed, másokét.

A lehetőségeken belül adatik meg a siker,

bármilyen aprócska része az egésznek.

Azt már tudom,  nem  rajtam  múlik az sem,

hogy mikor mit engednek, nem hozzáértően.

Feltaláltam, oktatom és valami nagyon fontosat,

tartást, emberséges méltóságot megtartó mindaz.

Nem is lenne gond talán azzal, ha nem pont a ráérő

igazgathatná a sorsomat, ah, hozzáértő nem akad.

Fiatalon tele tettrekészséggel, dolgoztunk sokat,

az elvárásoknak megfeleltünk, nem gondoltunk

arra, hogy a változtatásokkor magunkat óvjuk.

Nem mi számoltuk ki, hogy mennyit fizetnek,

azért amiért ott hagytuk, a napi szuszunkat.

Tele voltunk jó érzésekkel, jó a menedzser,

beértük azzal, amit mondtak. Nem hallva

ki semmi bennünket érintőt, volt bizalom

hitelesnek tűnt, s a végén mások döntöttek.

Nem tudok mit tenni viselem, nettóból lett,

mire meg lehetne élni belőle, már mindegy.

A tisztelet mások felé, alap dolog lenne, ha

nincsen már meg annak  az átható érzése,

a megbecsülést könnyen elfelejtik, minek.

A sok pénz valahogy könnyűvé tesz mindent,

az emberek átszellemülnek tőle, valami ködös

hatás lehet, az gondolkodik helyettük, hinnye.

Megfeledkeznek mindenről, ami addig éltető,

erő, beérik azokkal amivel kiszolgálják őket.

Átszellemülve élnek, mindent lehet, ül  az

arckifejezésükön, elfeledkeznek  a talajról.

Mint a következő lépéshez az alapjukról és

lépnek bele a szintjük fölötti lebegésbe.

Szaladnának vissza, amikor inog az,

amit nem alapoztak meg, de a

nagy könnyűségben elveszett.

A kulcsuk  oda még nincs meg.

Láttam egyszer egy könnyű

táncot lejtő légies alakot,

nem  vettem komolyan,

csak  a pillanat hatott.

Sikerült felvennem,

de rájöttem, látta

azt mindkét szemem,

rögzítette az agyam.

Jönnek mennek a

hatások, tapasztalt

lesz tőle az emberies.

Az marad meg igazán,

ami jót megteremthetsz,

hiszen rögzíti az adott sejted.

Kellemes napot kívánok emberek,

tisztelettel, szeretetben élni könnyebb.

 

Megmutatnák-e,

kipróbálták-e,

57.000.-Ft alatti

nyugdíjból megélni, ki

 hogyan tudna, ha igen,

akkor beszéljünk róla.

Mi a módja annak, adjon

nekem is kérem szépen, arra

vonatkozóan életképes tanácsokat.

Szívesen tanulok arról, abból is, én még most is.

Magamat neveltem és iskoláztattam magamat is,

47 évesen, ami fontos nekem, abból diplomáztam.

Isten ajándéka volt, az, amit én magam feltaláltam.

Gondoltam, majd eladom, hogy magamhoz képest,

a gazdagságnak az ízét, én magam is megérezzem.

Mivel itt a szülőhelyemen tiszteltek meg oly sokan,

jöttek el a Világból hozzám a tanácsaimért, hát ezen

a helyen is maradhat, a tudásom védjegyes formája.

Amit még csak kevesen ismerhetnek, hiszen azt is,

tapasztalom, hogy nem gondolnak rá, még létezem,

hogy itt maradtam és vegetáltam magamhoz képest.

A megélhetésem miatt szaladtam ki az online világba,

így ismernek meg sokan mint Julamami, mostanában.

A saját városomból, nagyon kevesen tisztelnek meg,

úgy tudják nem gyakorlom a hivatásom én már régen.

Megírtam néhány könyvemet, „prevenciós” is lettem.

Megélném szívesen, lelkesen, gondolkodóként azt is,

amit elértem a hivatásom kapcsán, nincs szükségem,

híresedni, nevesedni, az már megvolt, s most is van.

Arra nem gondoltam, hogy kiszolgáltatott leszek a

hivatásom miatt,  a városunkban a saját életemben.

Arra meg végképp nem, hogy az még tovább is megy.

Nézz magadba ember, hol az emberies már belőled,

nem is gondolsz vele, neked is van egyszerű életed.

 Szerettem volna mutatni a sarjaimnak, generációsan

teljesítettem, a feladatomat ebben is, készülök arra is.

Az öregségem is sokféle gondot okozhat akkor esetleg,

 egyedül intézném majd, mint emberies tanácsadó azt is.

Tanultam (öreg nyelven), az ápolás és gondozás közben.

Tartással, méltósággal öregednék én majd, felkészülten.

Alapvető emberies kérdéseim lennének, oda ahol most

sem képviselnek, ha ebben a városban születtem és itt

tettem jókat s szépeket, akkor hol kellene ahhoz éljek,

 hogy mindezt, abban a jó minőségben meg is élhessem.

Vagy lehet-e számítani arra, sokkal több helyi lakosnak is,

 jut a jó minőségű, jól megfizetett munkákból is nekik itt.

Bizonyos százalékával a jónak, gondoltak-e rájuk is,

nemcsak önmagukra és a sajátos érdekkörükre.

Vannak-e határai a szerzésnek, tudja-e azt is,

valaki, van-e arra hiteles statisztika, az itt

élő, nem vagyonos embereknek, honnan,

lesz jó minőségű és megfizetett munkájuk.

Létezik-e ezekben a miliőkben, szótárban,

a tisztelet, megbecsülés szavak, mert ha

végleg kitörölték, az bármilyen magasan

 vannak a mondvacsináltjukban, rájuk hat.

Majd akkor, ha mindezeket megélik azért,

mert nem tájékozódtak arról, hogy ha nem

tettek semmi jót és szépet, amikor szükségét

szenvedték és körülöttük sokan, a döntéseik miatt.

Hát az én sok tapasztalatom azt mutatja, visszahathat,

ébredj ember, ne szenvedjenek az emberiesek, tanuljad,

hogy azt is tudjad, rád is várhat, kiszolgáltatottja ne legyél.

Élni és élni hagyni,  magadon túl ennyire tán, mégse menjél.

.

Szeretettel. Julamami