Hónap: 2021 október

Hagyjad nyugodtan, a ki nem nőtt szárnyaidat.

A legjobb, ami történhet veled, az,

 hogy minden körülmények

között, emberséges

maradsz.

Vajon

mondta-e

bárki is, aki,

hitelesen szólt, ah.

Amikor túllépette ah,

a sajátjaival, a kezelhetőt.

A maguk fölé helyezettben,

ártanak maguknak s azzal,

a saját sarjaiknak, ah.

Nem élhették át, azt,

ami a belső tartásukat,

megerősítette volna, a

 hozzájuk, merészen,

kitalált feladatukra.

A nevesedése közben,

kinek mennyi jót, lenne

fontos tennie, ahhoz,

hogy emberies

maradjon.

Utalt-e

valaki,

arra,

hogy

ismerni, a

feladatát, fontos.

Ne vállaljon olyat,

amit ő nem láthat át,

mások szerint, jó az.

Ne várjon el, senkitől,

olyat ahol még nem tart.

Ah, tudja-e, honnan indult,

 tett-e már, azért, ami ott van,

a látszatosban. Vagy, csak, az

a fontos, úgy sem láthatnak,

mást, mint amit mutatnak,

az éppen, aktuálisak, ah.

A gazdag szegények,

nem véletlenül,

akadhatott, a

 kezembe,

egykor.

Amikor,

gyermekként,

két necchálóval,

hordtam haza,

a könyveket.

Messze volt,

tőlünk a könyvtár.

Nem volt akkor

más, mint az

olvasás.

Átsegített,

akkor, azon a

nehézen, hinnye.

Sok „nagy ember”,

életét ismerhettem,

 a könyvekből meg.

Sokszor adott vigaszt,

ha másom, nem volt, akkor,

hogy nem volt sokkal különb,

sokaknak, akkor sem a sorsuk.

Sokan, keresték az útjukat,

tanultak, olvastak, hogy

le ne épüljenek, hinnye.

Amikor feltételezed,

ah, mások is olvasottak,

tanultak, intelligensek.

Nem is gondolod, hinnye,

hogy amit látsz, annak, a

mögöttese, teljesen más.

Hiába várod, hogy majd,

mutatják, neked, a helyes

utat, ha mindenkinél, más az.

Amikor már a sorsodat élheted,

fel sem fogod, óriási, a kegyed.

Valaki a családtagjaid közül,

megcsinálta az alapot,

amire állhatsz,

majd,

vagy

éppen,

ah, legott.

Gyűjtőnév, az

önismereti oktatás.

Néha fáj már csak, ha

arra gondolok, ugyan,

kiknek, köszönhetem.

Maradtam, a semmiben,

nem engedtek, még be, ah.

Nem látják át, nem hallják ki,

nem érzik meg, sokan, azt amitől,

a sajátjaik is, szenvedhetnek, ah.

Elfogadóan megint az ismétlésben,

elölről kezdek, mindent, körbejárok.

Nem mint a nyomtató lovacska, hinnye,

leginkább, írom, a másoknak nehezet, a

 szerintem, „kiteljesítős” könyvemet.

Kommunikálni, kommunikálni,

legalább egymás között,

megbeszélni, nem

lépni át rajta.

Mintha nem

is létezne, ah,

vagy, lett volna, a

generációs feladata.

Vannak, akik nem

csinálták még meg,

az alapot sem, az

ő sarjaik meg, ah,

attól szenvednek.

Vannak, akik, olyan

magasságokban

élnek, amit nekik,

 „sorsszerűen”,

most se lehetne.

A mások terheit,

ne vedd a nyakadba,

náluk van a megoldása.

Kinek, mit fontos tanulnia,

elvégezni a gyakorlatban,

egészséges körforgásban.

Múlt, jelen, jövő,

boldogulni tanulj,

( most), ah és ne

majd álmodban.

Mire alapozzon, a

 sarjad, ha az neki,

sem tartást, se

méltóságot,

nem adhat.

Ismerjed meg,

fontos a sorsod, a

generációs jeled.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Julamami

Nem vagyunk kevesen, akik már

 átlátjuk, mindezt összefüggésében.

Ez is egészséges folyamattá lett ám,

 életszerűen működik, a tudásunkat adjuk.

Azzal, hogy megtisztelően egymásra lelnek,

mert keresik a magyarázatokat ők mind.

Elérték a legmagasabb lélekszintjüket,

hasznára vannak a Hazájuknak és

az emberieseknek, tevékenyek.

8 éve kezdődött el, létezik, van

lassan megismerjük egymást.

Kommunikálni születtünk, a

 2017. év emberiesei ilyenek.

Teszik a dolgukat, elvették

tőlük, a meggazdagodáshoz

vezető lehetőségeiket eddig.

Idejében beérnek a sorsukat élik.

Mások élik meg helyettük most,

a már megérdemelt jó minőséget.

Hamis förgetegeket eregetnek ők,

 nem tudásalapúak csak nagymenők.

Valaki rákapott mert, rá s megérezte,

hol üresíthet ki, mindenhol mindent.

Térlátás híján beszorulva rohan előre,

nem ismer mást, csak a szerzés érzését.

Ez életidegen ez, az intelligensek látják.

Nem ártva, nem bántva haladnak, ahogy

éppen lehet, s várják, hogy az ámokfutók

mikor teljesítettek, kapnak engedélyeket.

Mintha elköltöztünk volna, olyan a hatása,

mint a megtűrteknek, a mások Hazájában.

Nincs hol kérdezni, ha mégis, nincs válaszuk.

Ide teremtettük a szépet és jót, megvárták, a

 lehetőség is mind az övék legyen mindenben,

csak nem képzelik, hogy mindenki elköltözik.

S rájuk marad a mi szeretett Hazánk, nem ám.

Ó ha látnák ők kívűlről és felülről magukat,

szégyenérzetük lenne, akiknek még van.

2009. óta írtam másutt, most meg itt,

hátha a megelőzésben átmegy, még

 időben lesz és ez nem történhet meg.

Körbeért szabad lett, egészségtelen a

 körforgása, ahol már ott van, mindent

lehet és bármikor mindent meg is tehet.

Úgy is megy tovább, ha bebizonyosodott,

nem egyenes úton került abba a helyzetbe.

Nem lehet mit tenni, ez végig fog menni.

A lelkesek, szívesek, gondolkodók átlátják,

de ember nem bír el vele, hiszen van az Isten.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

olyan emberieseknek, akik szeretnék érteni.

Pillanat töredéke alatt, hirtelen nőttek ki,

szerencséssé, az

elhatározásuk

is kellett hozzá.

Nem volt kedvük,

végigélni úgy azt, az

ő sorsukat, hogy amikor ők,

odáig elérnek már szerencsések.

Kicsi a saját Hazánk ehhez, mások

sablonjaitól vergődnek emberek.

Megfordult itt minden hirtelen,

talán ott, amikor könnyezett

az ember, de jókedvében,

oly sokan lettek, s el is

hitték boldogan.

Ők azok akikre

érdemes nézni,

no lám mégis,

különbek ők,

az összeget

 befizették.

Büszke lehet

apraja, nagyja,

attól kezdve az lett,

életük meghatározója.

Kész volt a művük, lettek is

 nagy mindennapos kiváltságok.

Megadták a módján, akárki oda

nem mehetett, mindenféle rangúak

lettek, pénzkérdése csak és mindazok.

Kialakult egy olyan réteg, akikre számítani

lehetett, hiszen azóta lenne mit elveszítsenek.

Másfajta elméletekben, túl könnyen, üresednek,

hát feltöltődnek a számukra kijelölt feladatokkal,

miért gondolkodnának sorsszerűen, jó a könnyebb.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), nekik,

 akik már keresik az élet és sorsszerű, magyarázatokat.

Fontosnak tartják azt, a sarjaiknak tisztán alapozzanak.

Ők megmaradtak kitartóan, elhiszik, hogy van az Isten.

Helyüket feltöltötték, fölöttük döntöttek már közösen,

nem kaphattak munkát itt, egész családok sem, ha úgy

látták, nem éljenzők, eléggé még nem törték be őket.

Betöltötték a kontrollálni tudók, kiüresedett helyeit,

 kerültek be a szövegek, hajlítások miatt át nem látva.

Megtanulható, az is már átlátni, kihallani, megérezni.

S azok akik hivatásuknak tekintik és eredményesek,

őket meg, csaknem veszik komolyan, hiszen, amit

felvállaltak, minőségében, hozzáértően elvégzik.

A tartás, emberi méltóság, már nem lehet sikk.

Még divattá tennék azt és elvárnák tőlük is,

teljesíteniük kellene, a sok ígéret halmazt.

Megesett sokakkal, hogy mielőtt a sorsuk

révbe érhetett volna, mindenük már oda.

Teszik a dolgukat, hiszen a remény létezik,

csak akadnak köztük olyanok, akik szintén

a felvállaltjaikat emberiesként, jól végzik.

Csalóka az, hogy a sorsukat becsaphatják,

a valóságos életfeladataikat elhagyják és

helyette majd megkapják az igazolásukat.

Megmagyarázzák a saját sarjaiknak, miért

nem lehetnek büszkék rájuk, sok emberiesnek

kínjáért, megrekesztésekért, sorstalanságáért.

Mielőtt a feladataikat sorsszerűen teljesíthették.

Hisz ez, ismétlés, ismétlés, ismétlés és valóban nincs

aki megmeri mondani, az ismétlés lefele vivő energia.

Nincs meg az előrevivő, egészséges körforgása annak se.

Nincs benne humor, csak komorság, végtelen szomorúság,

mintha valaki szétosztaná, a fel nem oldottját, a fájdalmait.

Nincs meg a magyaros ritmusa, magyarosan ízes mondata,

nem mosolyognak egymásra az emberek, annak a hatására.

Inkább rezzennek össze, ugyan milyen újat találtak ki mára.

Miért nem kérdeznek bennünket is meg, akik emberiesen a

hivatásunkat gyakoroljuk, azért mert azt adta feladatként.

Nekünk a teremtő, nem vitathatja el azt senki, az emberek,

azzal, hogy megtiszteltek adták meg rá az ő minősítésüket.

A sok tapasztalat, emberismeret, az alázat az emberekhez,

ezek jól működőek, meglehetne tanulni, az emberekért tenni.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), Online oktatásom.

Talán ma még most azonnal bocsánatot se kérek minden szavamért.

Szeretettel. Julamami

 

 

Megszoktam, előre gondolkodok,

2000. év előtti prevenciós vagyok.

Kérlek, tiszteletből, legyen ám,

bőven a zsebeidben, hinnye,

hogy amikor, a szükség

láthatóan ott van,

abból adni

tudjál,

idejében.

Az emberies

énedet, sohasem,

szabad szégyellned.

A tisztelet, adott,

nem lehet meglopni,

időben szükséges lesz,

a megfelelő helyre adni.

Ha jóérzésből eredő a jó,

 építő lehet, azt a, hahó.

Ah, minél többen

jönnek rá,

hogy adni

születtek,

annál erősebbek,

a visszaáradó érzések.

Átadni a fölöslegesükből, ah.

Oda, ahol tudják hol van, valóban,

a szükség, hű bele vágni, hinnye,

kitárulkozóan együgyűség.

Lélektől – lélekig áradó,

szívig ható, ha nem

üres, az adott szó,

emberies marad,

az adó és a kapó.

Gondolkodva élj,

tanuld meg azt,

ami jó neked,

ahhoz, hogy

kiteljesedjél.

Ha hiányzik a

tisztelet,

nincs

jelen, az a,

 sokkolóan,

sokkal, sem

pótolható.

Mert, jön a

hétköznapi

holnap, a

gondolkodás

nélküli hiábavaló.

Ahol felhalmozott,

a nem tiszteletből

való, az már ártó.

Az önismeret, jól

alkalmazható itt is,

 ott is, sorsfordító.

Ah, meggyőző-e,

a hamisan áradó,

csak, egy, ügyet

szolgáló, hahó.

Nagyon

különbözőek

 vagyunk mi,

mindannyian.

Az egy nyelvet,

beszélők között,

a szintkülönbségek

miatt, van-e fordító.

Vagy mindegy, hova

kerül, az elhangzott,

párhuzamos mondóka,

egymást, nem is hallva.

Ah, ne menjen minden,

rögvest, a gyehennába.

Lehet-e még ott, őszinte

kommunikáció, hinnye.

Tisztelet, tartás, méltóság,

legyen, ottan, bőven, hogy

vihessenek belőle kimenőben.

A csőlátásból, térlátás, közte van

még, sok minden más, s majd jön,

az összefüggésében látás, hinnye.

Ah, a megrekedt energia, körbeforgatja,

nem felfele, lefele viszi, a mondandója, ah.

Nézz magadban szét, látod milyen szép, a lelkes,

szíves, gondolkodó tükrödnek a kontrollja, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Tisztelet, szeretet, szerencse, emberség, legyen bőven

a zsebedben, hogy adni tudjál amikor szükséges lenne.

Mire jó, ha van önérzetem, mire az, ha tisztában

vagyok  vele, megoldanom a gondokat

nekem kell és mindegyiket.

Várhatnék, fájhatnék,

egész életemben,

ha azt gondolnám,

mások is felelősek értem.

Rájöttem könnyebb, ha kizárom

mindazt ami lehúzna, amiben már

teljesítettem, nincs dolgom vele.

Generációsan vajon tudják-e

az emberek, ha teljesítés

nélkül öregszenek,

bizony odarakja

azokat az élet.

Mint hiányosságot,

nem tud majd elszámolni,

a lelkiismeretével, ha tudott

róla és nem teljesített mégsem.

Vannak akik azt gondolják, hinnye,

nekik megjár a jó és szép, mert már

mindent megtettek érte, helyes is

lenne, ha a döntők átlátnák ezeket.

Gyakran mondjuk, ha akkor már

ennyi eszem lett volna, vagyis,

ha átláthattuk volna azt így.

Mindent idejében, amikor

jelez a belső kontroll,

dolog van, hinnye.

Különbözőek

vagyunk,

más

módon

teljesítünk.

A  kutúra amibe

beleszülettünk, mind

hat ránk, na meg a  saját

egyéniségünk, sorsunk.

Van dolog bőven, akkor

is, ha úgy tűnik nincs.

Persze csak akkor,

ha teljesíteni

szeretnénk.

Ha rámarad

a következőre,

nem biztos, hogy

a plusz terheknek

örül, ha nem is mondja.

Jó szerencsét emberek,

tisztelettel élni könnyebb.

A megelőzést

találtam jónak,

ahhoz, hogy én is

 kibontakozzak, az

 összefüggésében

látásig jutottam.

Nekem már

az megvan,

hát adnám át,

tovább, hogy

másoknak is

legyen ilyen.

Tolmácsolok

a családokon

belül, akkor ha ők

most is ugyanazt a

 nyelvet beszélik, de

 egyes dolgaikban

 mégsem azonosak,

az elvárásaikkal.

Lefordítom azt,

ha nem értenék, a

 22 évem gyümölcse,

 köszönöm az Istennek.

A generációs feladatom

megoldottam, s most épp

arra várakozom, hogy azok

akik azt sem tudják, hogy

ilyen is van. Hagyjanak

haladni előre, legalább

tudatosan már ne,

fékezzenek, hisz

néma a telefon.

Ember vagy,

és más is az,

ha emberiesnek

születtél, maradj az,

kommunikáljál naponta.

Kértél-e már bocsánatot

mond te a szülője annak,

aki nem találja önmagát,

mert akkor ott te nem

magyaráztad meg,

hogy miért azt

mondtad, vagy

ha indulatosan,

őt megütötted,

soha nem késő az,

 kimondani bocsánat.

Nem tud leállni addig,

azóta is bizonyítja,

nem tudja miért,

csak úgy érzi azt

valakinek meg is

kell oldania, látja.

S azért halmoz el,

hogy el legyél te is,

a (vannal) foglalva.

Ha nem a saját ritmus,

inkább utánzás a módi,

felhalmozhatsz te is

bármiből túl sokat,

addig nincs is gond,

amíg nem éppen az

fordul majd ellened.

Tanuld, életszerűvé

tegyed a jelenedet.

Hiszen magyarázat

helyett, elvásásokkal

halmozod, hogy neked

legyen igazad. Mert a

bocsánatot  kimondani

még nem tudod, van-e

 hozzáértő segítséged,

tapasztaltan itt vagyok,

 a segítségedre lehetek.

Én találtam ezt fel és az

oktatási anyagot is én

rajzoltam meg, nem is

tudja annak a folytatását

senki más, haladok most

is van életszerű folytatás.

Nyomod a megszokottat,

az elavultat, naprakészre

nem hozhatót, mert van

elég pénzed a hirdetésére.

Én az ingyenessel araszolok,

mert nem hagyjátok nekem,

és a hasonlóknak, hogy lássák

őket azok akiket ez érdekelhet,

teljesen elzárjátok a pénzcsapot.

Ez a miénk, a Hazánk nekünk is,

az meg, hogy lehet, mi történik

miért nem értünk is szól ez itt.

Amikor ide teremtettük a jót és

 a szépet, magunkért is tettünk,

ha szükséges, vissza is kapjuk.

Ezen a területen a birtokolás

nem működik, csak szólók,

ez Isten adta saját dolog.

A segítő emberek arra is

születtek, emberiesek,

át is érzők, megérzők,

átlátók, kihallók, mert ők

 hozták azt, a többletüknek.

Gyakran meg sem láthatod

őket, mert lefedik, hogy ne

 látszanak ki a minőségiek.

Úgy nem észlelheted azt

se, amivel különböznek,

nem gazdagodnak ők

abból, csak megélnek, a

titoktartóan tehetségek,

hisz azáltal ők is fejlődnek.

A csoda ott van benned,

a Hazádat, a családodat

végleg te se, a jók nem

 hagyják magára,

de el sem.

Hiszen,

mindent

elhagynál,

amiből lettél.

Ne add fel,

 ne a mások

késztetésére

 váljál te se el,

magad szerint,

ha már minden

olyat megtettél

amit lehetséges,

ha nincsen más

megoldás, akkor

is te döntsd el.

Ha megtettél

érte mindent

amit úgy láttál,

hogy megtehettél,

sértődés nélkül engedd el,

tapasztalnia neki is kell és

szükséges ahhoz, hogy

rájöjjön hol van a helye,

hol van a Világa közepe.

Ne toljad magad előtt, hogy

igen azért, vagy azért sem.

Anya, apa, mond tudod-e.

Hol van az ő világa közepe,

számára ha elért akkor oda,

van-e valaki a családjában aki,

elmondja, merre van az előre.

Egyszerűbb, ha magát másra

bízza, majd ő azt megoldja.

Igen úgy is lehet, csak azt

is szükséges lenne tudnia

arról, ha mások szerint él,

nem  ő irányít, megvezetik.

Amikor azzal, hogy meg és

belapul azt éreztetik vele,

hogy akkor ő majd, azáltal

nagy lesz, ha nekik teljesít.

Elveszítheti átmenetileg  azt

amit hozott a tehetségével,

de véglegesen nem lehet.

Mert az adott helyzetben,

újra jelentkezik az érzés,

tegyél önmagadért, hogy

tegyél a többieknek is,

a jó minőségű életéért.

Kiteljesedni azt jelenti,

hogy amit hoztunk azt

megcsináljuk, kipipáljuk.

Mert ha előbb teljesít kifele,

 el is veszítette azt másokért tette,

nem volt hozzá beérve sem, mielőtt

még megteremtette volna önmagát,

azzal amit nem hozott, tanulhatná.

Amikor már elérte még azt is,

amit nem is gondolt volna, már

mindenki az ő nagyságát látja,

na akkor van mindenkinél az a

pillanat, hogy rájön, elrontotta.

Önmaga fölé hagyta helyezni

magát, nem használhatja azt,

amiért neki, az még nincs meg,

még az életritmusában sem, a

 mások ritmusában loholt csak.

Amikor már vezetni szeretne,

ráébred egy reggelre, hogy nem

 ő vezet, csak meg van vezetve.

Addig jó amíg ezt ő veszi észre,

hogy nem felfele és nem előre,

inkább halad, siettetve lefele.

Tanulni azt amit nem hoztunk,

nem szégyen, soha nem késő

és nem lehet az utolsó sem.

A Világ közepét mindenki

megérzi, megéli, legalább

egyszer.

Amikor a

megélése

által rájön,

ki tartozik

hozzá, ki

az akinek

ő fontos.

Megérzi

mi a most,

nem előbb,

nem utóbb,

akkor ott.

S attól

kezdve

már ő is tudja,

ki ő valójában,

hova tartozik,

azt meg, hogy

meddig mehet,

hol is vannak a

határai abban is,

tapasztalnia és

tanulnia is kell.

Ha tapasztalva

nő fel, a nagysága

igazi lesz vele, nem

kell azt játszania,

mintha az lenne.

Nem építhető be,

nem rakható oda,

úgy, hogy azzal ő

igazinak látszana.

Mikor éppen ki az,

aki kiemelkedik ott

valamiben, csak nem,

ilyen egyszerű, az is.

A pénzen megvehető az

 látszatos, az emberies azt

is jelenti, életkora van neki,

hacsak nem, generációsan

ott tart, hogy törlesztettek

emberiességből az elődei.

Amikor elértél a pénzed

által a csúcsra és már

mindent megvehetsz,

akkor mi késztet még

mondjad, kitől kéred

hozzá a te tanácsaidat.

Szaladsz messzire, oda

ahol a legdivatosabbak

láthatóak, megtalálsz

egy-egy kultúrát és

ott igyekszel abból,

gyorsan minél többet

magadhoz venni, hozni.

Sietsz, hogy elmondhasd te

is ott jártál és azt adod át

a többi kíváncsinak, de

nem kell elmenjenek

oda mert te elhoztad.

Mától a sok-sok ember is

azt az ő hiányossága miatt

tanulja, ha kell neki, ha nem.

Mikor még azt sem tudja

mi az igazi saját kultúrája.

Nevesedsz, híresedsz általa,

 túlzó jólétben élsz, mert nem

 vagy hozzá lélekben te sem

felerősödve, mellé mégy.

Azt veszed észre, hogy

ott vagy megint annak

a legelején, másokat

erősítve gyengültél.

Látszik elfelejtetted

honnan is jöttél, ki az

aki az életedért tett,

hova is tartoznál te

valójában. Mondjad

helyetted ki csinálja

meg a generációsan

rád váró feladataidat.

Ó csak nem a sarjaidra

hagytad, mert fel sem

fogtad, hogy mit teszel,

változtál nagy hirtelen.

Maradt belőled az emlék

a régi jól működő helyett,

a kifordult, elfordult van.

S te azt várod el a tieidtől,

hogy aszerint igazodjanak,

ahogy azt kitalálod naponta.

Eszedbe sem jut, de tényleg,

hogy minden addigit azt,

ami a legfontosabb volt,

a pocsékba nyomkodod.

Azzal, hogy a dolgaidat

nem törlesztetted, így

te nem is végezted el.

Az hiányos lett neked,

pótolni csak azoknak

megtapasztalásával

lehet, mással nem.

Van amit hoztunk,

s vannak amit meg

kell tanulnunk azért,

hogy tudatlanok ne

maradjunk, tudjunk.

Az érzelem hiánya,

a szeretet hiánya,

a tájékozatlanság,

a tiszteletlenség,

és még és még,

a rossz mintáját,

jónak ne mondja,

nem is pótolhatja,

 a tenger pénz sem.

Minél több pénzzel

vannak a hiányosak

pótolgatásban, annál

inkább látszik ki azzal,

hogy sokkal több már

még annál is a hiány.

Tanuld meg, élni a

most pillanatában,

ne csak álmodjad,

hiszen tudás

nélkül, át sem

láthatod, mibe is

mentél azzal bele.

Mondjad miért jó az

neked, neked, neked,

hogy így elbánsz azokkal

akik a tudásuk által éltek.

Se nem annak megfelelően,

sem nem a hozzáértőek adták,

szabták meg ők miből is éljenek.

Kiszolgáltatottjai lettek azoknak,

akiket tudás nélkül is kiemeltek.

Pedig az ő dolguk lenne az, hogy

tanácsokat adjanak, jó minták

legyenek a fiataloknak és

 a tanácstalanoknak.

Az ember tartással

született, nem is

kerülheti el azt,

hogyha, most

el is bliccelte,

megtanulnia

úgy is meg kell.

Van az Isten és

mindent,

mindenkit

felismer, hisz

jókedvében tette,

hogy megteremtette.

Nem csinált különbséget,

ki mire született, hozta a

tehetségét, arra a feladatra

szánta és nem boldogtalanságra.

Előbb a boldogulást kell tanulja,

hogy tudja, nemcsak magáért,

de másokért is szükséges,

életszerűen dolgoznia.

Mert egy Haza ez bizony,

csak egy, a mienk, mi mind

jól kellene, lehetne érezzük

magunkat ezen a helyen,

mert általunk lett.

Ezek mind-mind

belső érzések ott

benned, a gondolatod,

a lelked, a szíved, mind

a három maga a tartásod.

Az emberi méltóságod tükre,

pénzzé nem váltható, azzal meg

nem oldható, emberies, igaz, valós.

Édes Hazám Csoda Szép hozzánk jó

is lehetnél, hiszen megtettük érted,

azt a sok szépet és jót,

ami idáig a jóléthez

eljuttatott téged.

Most meg mit is

látunk, nap mint

nap, az uborkafára

kapaszkodva egymást

odébb kotorva rohangálnak.

S észre sem veszik azt, hogy

azáltal ártanak maguknak is,

ha a földön csúsznak, másznak.

Ah milyen minták a sajátjaiknak,

a pénzért mindent, ah kérem lehet,

hogy a feltaláltammal oktathatnék.

Ha elértél valamit, tettél érte szépet

és jót a közösnek is hasznosat, az a tied,

a belső tartásodat igazgatja. Az emberies

 lényegedet, kirakod azáltal a kirakatodba,

 megismerhetnek, milyen is vagy valójában.

Magyarországon születtem, Paks városában,

kétszer időztem máshol, amíg azokat tanultam,

 azóta az emberségemet, a kenyeremet adják itt.

A harmadikhoz oda-vissza tettem meg az utakat.

Voltak helyzetek az életem során, amikor azzal

kiemelkedhettem volna, de nagyon korai lett

volna az a lelkemnek, szívemnek, agyamnak.

Van bennem a születésem óta egy kontroll,

szigorúnak tűnik, magamhoz is az vagyok.

Tartás, méltóság, a velem született hozott

és a tanultak által az vagyok aki itt lehetek.

Hatások, minden és mindenki hat mindenre,

akkor is ha még nem tudja, lehet, hogy mások

előbb fejtik őt magát meg, mint ő maga rájönne.

Hozunk valami fontosat, s ha gyakoroltuk már

elégszer azt, hát megtanuljuk azt is, amit nem

tudunk még, hogy két lábbal álljunk a talajon.

Naponta  bejelentkezhetsz, ha erre már,

beértél és tanulni szeretnéd mindezt.

Nem könnyű a rajzos agyalós,

tartást és méltóságot igazító.

Frissen tartja az agyakat,

egyféle agytorna ez is.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát

mindenkinek”, kinél hol van a határa az emberiesnek,

tanuljuk kontrollálni, a belső határaink, meddig érnek.

A belsőnkben ott a kontroll, jelzi meddig mehetnénk

úgy, hogy egészséges maradjon a lelkes énünk.

Ha egy fontos életszerű körbeért, tovább

szükséges lépni, szintet váltani, hinnye.

Amikor egy nap alatt lerajzoltam azt amit,

azóta oktatok, a neveléshez használom,

gazdagnak érezhettem magamat.

Bocsánat, hogy nem a pénzbeni

gazdagságot nevesítem, hinnye.

A gazdagság így is, úgy is igaz,

ha kicserélődne az energiája,

mindenki boldogulhatna.

Az adok – kapok által már,

egészséges a körforgás.

Vagy a pénzek által,

vagy a lelkes

énjük által

lehetnének,

az emberek

gazdagok.

Az egészséges

körforgást a tapasztalás

adja, tapasztalj hát, hogy

egészséges körforgásban

maradhass, hinnye.

Attól még,

hogy túl

nagy a gátja

a tehetségeseknek.

Azon vannak, hogy kihozzák

magukból, nem hagyják

punnyadni, azt az

energiát,

beleviszik

az alkotásaikba.

Haladni, akkor tudnak,

ha a felszínen tarthatják,

nem fedik le tagadással.

Ha nem akarsz fejlődni,

ülj le és pihenj, ne nyúlj emberhez.

Hiszen gyors pörgésben van a Világ, hagyjad

fejlődni az arra érett többieket már, ah, hinnye.

Ne legyen ekkora fék, ne gátold a többieknek a

lelkes, szíves, gondolkodó fejlődését. Vonulj el hát

a már nem töltő, csak energiát vivő életedbe, hinnye.

Ne költözzenek el a törődésért a saját Hazájukból, ah.

Élhessék át, hogy vannak hozzáértően, tisztán maradt

és a lelki fejlődésükbe vitt alkotásukra is figyelők, ah.

Az odafigyelés, az odafordulás, a kiteljesedésekhez

alapvető emberies viselkedés, nem idegen érzés.

Az emberi agy, folyamatosan éhes, a tápláléka a

 sikernek az érzése, átélése a saját alkotásában.

A Hazaszeretet hétköznapi az emberieseknél,

beleadni, hozzáadni, építeni, gyarapítani, a saját

belső energiáját hozzátenni, a Hazát megbecsülni.

Sikeréhesen, fejlődéshiányosan, a legfejlettebb agy

is csak vegetál, nem odaadó, nem épít, csak terel és vár.

Csukott szemmel, túlzottan fennhéjázóan, csak magad

szerint élni, másokat nem is érzékelni, azzal ártani kár.

Tagadni felesleges, ahhoz sok a tisztán átlátó már, ha

rájöttél, hogy az önzőségeddel ártottál. Keresd meg

a módját, a hozzáértőket és segíts magadon azzal,

hogy őket, lehetőségeket adva, bevételhez segíted.

Hiszen felkészületlenül ért sokakat, a változás, ah.

Nem mindenki tartozik kitalálthoz, vannak egyedül

is teljesítők, ők jó minták lehetnének a többieknek.

Amit elkezdtek lefeg, nem lett beteljesedett sorsuk,

azon igyekeznének, végleg sorstalanná ne legyenek.

Kérj tőlük időben bocsánatot, ah, hogy nem ártottak,

elviselték, a számukra sanyargató éveket. Hajtsad meg

a fejedet előttük, a tudásuk előtt. Akkor valamennyit,

letörleszthetnél, a lehetőségeik elzárásától, máshova

irányításától a pénzeknek. Hiszen önmagukhoz képest,

pénztelekké váltak, sokan a már csak megszerzőkké

váltaknak, kiszolgáltatottjaikká  lettek, hinnye már.

Egy Haza ez csak egy, ha úgy érzed kinőtted,

hát menj tovább, hagyjad fejlődni a többit.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten,

a talpra állásnak a lehetőségével, igényességgel.

Na meg, a napi sikeretekre vágyással, megbocsátó

bölcsességgel benneteket, tisztelettel élni könnyebb.

Szeretetben élni jó, vigyázzunk ki ne üresedjünk, hahó.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Aki a múltját, nem becsüli,

nincs a jövőhöz alapja neki.

Életévé lesz a mihez képest,

kihez képest, megfelelése, ah,

az energiát nem adja, csak viszi.

Nyisd ki a szemed, megláthatod,

 számodra, mi a leglényegesebb.

Amikor, hozzá nem értéssel,

sokaknak, már a hátrányára,

döntesz, megkapod azt, ah.

Amikor magabiztos vagy,

mások, teszik meg, veled, a

 tudás hatalom, ugye tudod.

A tehetségünket kaptuk,

valamelyik ágon hozzuk.

Amit még, nem tudunk,

az abban többletestől,

megtanulhatjuk, hinnye.

Egészséges körforgás.

Mindenki hozott,

fontos feladatot,

nem különb, senki

sem, a másiknál.

Tanulj tolerálni.

Csupán annyi,

ha még időben

észleli, nem

reked meg,

se hiányos,

nem marad.

Megtanulja

azokat, amik

fontosak, az ő,

életminőségéhez.

Remélhetőleg ott is,

adottak a lehetőségek.

Azt, hogy ki, mikor, mire,

érett már be, a sorsunkban,

látható, hiába tolják előbbre.

Ha nincs meg hozzá, a kellő

tudás benne, nem lehet,

abban, kitűnő se.

Emberismeret,

fokozatosság.

Persze, azt, ah,

hogy ki, miben, érte

el a kitűnőt, hozzá nem

értő, vajon, eldöntheti-e.

S alacsonyabb szinten, ah.

Mindenkinek, megvan a

maga ideje, sőt a helye,

senki sem, fontosabb,

másoknál. A lehetőség,

fontos, alapban, hogy

senki se kallódjon el.

Az élete arra való,

megélje azt, a

szintet, ahol,

megjön a siker.

Akiknél meg már,

látható a többlete,

tiszteletet, érdemelne.

Mivel innen nőtt ki, azt a,

vállalja fel őt, a saját Hazája.

Ha benned, tisztelet nincsen,

inkább, dugd zsebre a kezeidet.

Mint olyan döntést hozzál, ami

nem a tehetségedből fakad.

Mert a szintkülönbség,

azzal adott, nincs meg

az alapja a tehetségesnek.

Utánzásossal, ártani nem tud,

ah, ha alacsonyabb szintre tereli,

önmagát fogja nevetségessé tenni.

Alacsonyabb, szinten, meg, ő maga, az,

 össze-vissza, energiátlan, kiszolgáltatottja.

Hozzáértés, hozott tehetség, legyen ottan,

bőven, hogy vihessenek abból kimenőben.

Amíg nincs meg, az átlátni, megérezni,

kihallani, meg kellene azt tanulni.

Persze csak akkor, ha van

mit, s nem ér a tehetség,

már egészen az égig, ah.

Arra, is van megoldás ám,

 maradjon talaj a talpa alatt.

Prevenciósnak születtem, hát

hozzáhallgattam, a hozotthoz,

azt és attól, akiknél a többlet.

 S aközben, gyakran, éreztem,

köszönöm, Istenem, ah, hogy

megláthattam a lehetőséget.

Ahol, meghallom, azokat

a válaszokat, amik, ott,

el is hangzottak, ah.

Önismereti oktatás,

ha már, szeretnék,

megismerni azt is,

amit nem hoztak.

Azáltal, fejlődnek,

átlátják, kihallják,

megérzik, hol van,

a belső kontrolljuk,

tartásos méltóságuk.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel.Julamami

 

Amit másoktól elveszel,

nem a tied,

ha előlük

lefölözöd

a jót, azzal

jön ám majd a

nehéz része is.

Nem lehet csak

úgy a legjavát

kicsipegetni

belőle.

Ha

egy

ember

irigyli a

másikat,

mivel ő azt

is megteheti,

mielőtt a másik

a megérdemelt

jóba beérhetne

a lehetőségét tőle

elveszi, megszerzi.

A másik nem tud róla,

csak viszi a hiányosnak,

a keserves nehéz részét,

azt ismétlésnek, nevezi.

Ami időnként arra is jó,

hogy elmélyüljön benne,

megjöjjenek a gondolatai

általa, kiemelkedjen vele.

Ha csak a jót és szépeket

veszi el, szerzi is meg tőle,

kiválogatja a könnyű részét.

Hirtelen, gyorsan gazdagszik

általa, tőle, nem tud mit kezdeni,

hisz hiányzik a tapasztalata ahhoz.

A fokozatossággal járó biztonságos

lépések sincsenek meg, üresedik vele,

hiszen kiszolgálja a lelkét azzal s azonnal,

szívességet tesz a szívének is, a gondtalanra.

Tehát nem abban a minőségben megy tovább,

a gondolkodó agya felé, nem tud jó minőségű

döntést sem hozni, nincs miből meríteni, üres.

Tapasztalva, tanulva haladtam, értem el erre a

tudásszintre, odarakja a sorsa mindannyiszor,

ahányszor törleszteni tudná ő az elmaradtat.

Az a paletta, ami a másiknál maradt, hiszen ő

már a tapasztalásban, tanulások által elért oda.

Megvan minden hozzá, hogy a következőkben a

 lehetőségét az életével bevonzza, a sorsát megélje.

Aki meg csak arra megy, hol, kinél lehetne szerezni,

ugyanazokat megéli, egy másik hasonló ember által.

Olyankor amikor már azt hitte minden rendben van,

élheti a jót és szépet nyugodtan, kap egy erős féket.

Azt kell észlelnie, mindent kezdhet elölről, amiről

azt hitte nála maradhat, a jó minőségek lehetősége.

Lefékező hatás számára mert nem az ő életritmusa.

Megtapasztalhatta, mi a tanulása általi szintjének

a vonzata, a jók, szépek bevonzása és felismerése.

Amit megad az életed a saját határaidat felismerve

éljed is meg, ami megjárna sorsszerűen, az a tied.

Nem élheti meg helyetted senki mert neked jár az,

hiányos lehet a sorsod, ha mások elveszik tőled a

jó minőségű életedhez, megjáró lehetőségeidet.

Amivel megteremtheted az alapokat a sarjaidnak.

Akihez méltatlanul kerül, azt lehúzza, megállítja.

A sorsunk ott van a tenyerünkben, nem véletlen.

Legalább ne árts, senkit ne bánts, de magadra is

vigyázz, téged sem pótolhat majd, senki más.

Miközben másoktól elveszed és megszerzed,

a hitelességedet elveszíted, tán még egyszer,

hisznek neked, becsaphatod őket, de aztán,

végleg leáll, a mások által megszerzett erő.

Ha felismernék az emberek, hogy nekik is

van saját sorsuk, az életük tálalja feléjük.

Kivárnák a sajátjukat, megcsinálnák azt

is amit generációsan a sorsuk tartogat.

Nem hagynák becsapni magukat, hisz,

pontosan megéreznék ők is a hamisakat.

Impulzus a lélekben, életritmus a szívben,

a feladataik ereje, a gondolkodó agyukhoz,

megtalálva a jó minőségű sorsukat, megélik.

A fokozatossággal felépült, biztonságot nyújtó

sorsukban benne van minden belső kontrolljuk.

Magabiztosan, átélve, tapasztalva haladnak, jó

minták a hasonló életrezgésűeknek, hiába már,

nem tudják becsapni őket, az alkalmakat lesők.

Megszégyenülnek, ha még van bennük olyan,

elódaloghatnak olyan területekre, ahol még

becsaphatóak, fejletlenebbek az emberek.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek,

tiszta tükre, mi mind, így érkezünk le.

A jó energiákban vagyunk három éve,

lehet folytatni azt is ami addig működött,

csak ki fog látszani, a felszínre is kerülhet.

Bármilyen nehéz elfogadni annak itt vége,

eljárt felette az idő, fejlődnek az emberek.

Nem takargatja már be a hamisa, még a

kirezgését sem, olyan magabiztos lett.

Úgy aztán, ott maradt mint pőre,

látja az is már, aki, addig nem.

A fejlődés nem állt meg,

van az Isten, ha hiszed,

ha nem, ott lesz időben.

Talán nem kellene odáig

elmenni, hogy ereszkedik

lefele a térded, keresi azt a

 helyet ahol imádkozni lehet.

 Nem érdekli más már, csak az,

hogyan oldhatja fel a lelkiismereted.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

 

Ne siess, biztos alapokon lépegess, belül éld meg,

a szépet és a jót, tisztelettel legyél másokhoz.

Türelem, alázat, töltse be a fejeket, a Hazát,

a Házad, minek rohannál, ha

a saját ritmusodban

élni sokkal könnyebb.

Önismereti oktatás.

Emberismeretnek

mondom.

Amikor

szeretnél

már igényesen

tudni róla, mit

mondana, ha

le tudnád

olvasni.

Ott van

a rajza benne,

mindkét tenyeredben.

Párhuzamosan lehetne

a generációs feladatokkal,

haladni előre, ne késsél le.

A fordítottja másképp hat,

ha még nem vagy edzett,

a következő generáció,

visszahatva nehezebb.

Egészséges körforgásban

maradj, ne kapni akarj, adjál

egy jó szót legalább, hinnye.

Éreztetve általa, már átélted,

megerősített, mással is így lesz,

a saját idejében megélve jót tesz.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból.

Szeretettel.  Julamami

 

Eljön az idő mindenkinél,

megláthatja azt,

amiért,

megszületett.

Nem másoktól

kérdez, a válasz

ott lesz, benne, a

 sorsszerűségében.

Tisztában van

vele, mindent, a

 maga idejében.

Jelez is, erősen

motiválja már, a

lelkes, szíves,

gondolkodó,

kontrollja,

énje. Kapja,

hozza, azt, a

születésével.

Szerencsés, ha

nem kopik ki

belőle, hinnye.

Utána pótolni

nem lehet, de

ismétlésként,

tanulni, azt igen.

Önismereti oktatás.

Az egy szinten

lévők, értik

egymást.

Nem úgy,

ha valaki,

feltornászta

magát oda,

ahol, nincs is

dolga, hinnye.

Nem a pénz léte,

vagy, nemléte,

a függvénye ám,

mindezeknek, ah.

Ha, van neki, pénze,

talál hozzáértőket is.

Akik ismerik, már, a

tehetségüket és

megalkotják, az

elképzeléseit.

Abból ő nem

tanul, se nem

fejlődik, hinnye.

A tudásukkal

boldogulnak.

Akik megtalálják,

időben, azt, amiben,

nekik adta, az Isten,

azokat a többleteket.

Nem gátolják őket, ah,

kiteljesíthetnek, azt a.

 Hazájuk hasznára és a

saját megelégedésükre,

az emberiesek örömére.

Így ők is, elérhetik, azáltal,

a jó minőségű életüket,

biztosítja a tehetségük.

Hisz, a vezető mindezt,

összefüggésében,

kitűnően, át is látja.

Nem véletlenül, van,

 abban a helyzetben.

A kitűnőt, azért

kapja, akit megillet,

mert, abban, a „legje”.

A Hazáját emeli vele, ah,

azáltal, hogy ott éli meg.

Úgy rendezte el az Isten,

megmutatja azt, idejében,

ember ne piszkáljon bele.

A hozzáértése, azért van,

hogy összefogja,

őket, akik képesek,

kitűnően megvalósítani.

Nem önmagát nevesíteni,

hanem, a rábízottakkal,

úgy bánni, hogy meg is

tudják, valósítani.

Ha benned

tisztelet

nincsen,

legyintésre

használod a

kezeidet, ah.

Azt sem tudod,

mennyi kárt okozol, ah,

azzal, a tehetségeseknek.

A vezetés, nemcsak, rólad

szól, leginkább, az érintettekről.

Nyisd ki a szemed, hogy megláthasd,

a már, nyilvánvaló, lényegeseket, hinnye.

Tisztelet, szerencse, legyen otthon bőven,

hogy vihessenek belőle, kimenőben, azt a.

Ne szűkölködjön, rádöbbenve, egyszer,

adni tudás nélkül, még nem érett,

olyan feladatra, tudás nélkül,

ugyan, hogyan oldja azt meg.

Ha, óriásiak a szintkülönbségek,

pont a kitűnőek kallódnak, azt a.

Nem életkor függvénye, az se,

aki nem tudja, az tanulja.

Az emberismeret hiánya,

azt jelenti, ne vállaljon,

addig, olyan feladatot.

Amiben, sok emberiesnek

az életminősége, rajta múlna.

Adjon az Isten, minden földi jóhoz,

mindenkinek, annyit és akkor, amikor

boldogul, az neki is a legjobbkor van.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

.

 

 

Pedig a kutya a módját megadja,

kapar néhányat hátra,

a jó szándékát mutatva.

Ha kiforgatod a régen  volt

betegségeket, hinnye, ne.

Az ember azt gondolja, ha

már a várakozó, nem a lyukas

tetőt veszi fel, küldi a világba.

Magát jól kiemelve várja azt

a semmit ami már ott időzik.

Rátelepedve azokra akik,

tennék a dolgukat csak

nincs már nekik mit.

Felfordult az alja,

s most már be

sem takarja.

Vedd le

Isten,

azt a

terhet,

amit ide

mások tettek.

Akik meg most

partnerek ehhez,

számoljanak el a

 lelkiismeretükkel.

Egyszer fordult ki,

utána már nem lehet,

ugyanoda visszafordulni.

Az egészséges életnek van

egy harmonikus körforgása,

ha nincsenek már felelősök,

akkor van akiknek ez a rend.

Kinek mi a rendje, az rend-e,

másoknak, akiknek tartásuk

lenne itt, de a káoszban meg,

ők látszanak rendetlennek.

A hiányosan nevelődöttek

ha nincs saját igényük se,

csak élnek bele valamibe.

Ha túl sokat piszkálták,

olyanokért, amit nem

tanítottak meg előtte,

de elvártak aztán tőle.

Honnan tudta volna, mi

a hátra vagy mi az előre.

Kihallani, megérezni, át is

látni egy időben történik,

a gondolkodó agy rögzíti,

s összeállt benne eldönti.

Nálad még nincsen ez meg

s nem így történik, akkor

bizony tanulnod kellene.

Hiába már, átfordultunk,

a jó energiában vagyunk.

Amikor úgy gondolod,

elértél mindent, mégis

valami belső késztetés,

arra int, hogy még nem.

Tanulhatnád, felismernéd,

a saját és generációs jeled,

újabb motivációk lennének.

Felmérhetnéd hol tartasz,

kihez képest mekkora utat

tettél meg, ki helyett kellene,

megcsinálnod amit nem tett.

  Itt az ideje, lemaradsz jövőre.

Elmegy melletted mindaz,

amire vártál, de nem tettél

érte, hogy megtanuljad azt.

Egymás mellett is lehet úgy,

hogy nincs hatással semmi.

Legalább a tiszteletet ott,

meglehetne adni, mert

nem kérték csak kapták.

Ha nincs megelőzés már,

akkor hirtelen éri majd az

embereket, amire nem is

készültek fel, nem ajándék.

Tetszik nem tetszik nincs más,

nincs hol kérdezni, nincs válasz.

Aki így működik, valahol ezt látta,

nem életszerű minta, ez csak kapca.

Ma már ritkán használják, akik igen,

nem a valóságból merítve élik a régit.

Elakadt, megrekedt, nem működik,

ha átélte ezt valaki valamiben és

át életi most mindazokkal, akik

úgy érzi fölöslegesek, ez nem

is emberies, lelkiismeretlen.

Tán megsérült a lelke, mert

nem törődtek időben vele.

Van az lsten, mindenki

megláthatja a saját

idejében, ha nem

hiszi, majd féli.

Tanuld időben,

ne késsél el,

ott van már

a tükröd is

készen vár.

Nézz bele

felismered-e

azokat már te,

amit elkerültél,

nem csináltál

meg időben.

A fejedre nőtt,

sok lett egyszerre.

A megelőzés ott jönne,

még a saját jó idődben.

Ha lekéstél róla, biza

lemaradtál mostanra.

Nem tudod felvenni,

a gyors pörgő ritmusát se.

Nincs más mint panaszkodsz,

hárítasz, beállsz a nemlétező sorba.

Nem tervezel sajátot, se generációsat,

hagyod menni úgy, ahogy jó másoknak.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már

látod magadat, nem mentél sehova,

a Világ mégis ott időzik most nálad.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Tudod-e, hogy

ki vagy te

a mások

szemében,

milyennek

látnak ők téged.

Megkérdezted-e

azt aki kimutatja,

hogy szeret téged,

mit szeret benned,

miért szeret téged.

Mond, miért fontos,

hogy azt lássák rólad,

ami nem az igazi arcod.

Meddig tudod megtartani

azt az arcodat, amit mások

csináltak neked. Ahogy te

ahhoz viszonyulva teszed

azt amit mondanak, tőled

elvárnak, jó-e az neked.

Vagy csak egy szerep,

abból a választékból,

amit eléd tárnak ők,

akik téged ilyenné

azzá, formálnak.

Fontos-e neked

az, hogy te ki is

vagy, honnan is

hozod a sorsod,

kire hasonlítasz,

kik szerint van az

ami a sorsoddá lett.

Kinek köszönheted

azt, hogy nem csinálta

meg a saját sorsát se még,

de a mások sorsát igazítja,

mintha ahhoz már értene.

Honnan hozták ide, azt a

módszert amivel kezelni

próbálják azt amit neked

kellene megoldanod most.

Mi lesz veled, ha nem nősz fel

a mosthoz, a saját sorsodhoz.

Voltál-e olyan helyzetben,

amikor elindultál volna egy

internetes vagy egyébbel,

ami a megélhetést hozná.

S csak évek múltán láttad

meg, hogy egy forgalmas

oldalon, a julamami nevet

alázó csapat szorgoskodik.

S a valamivel megvettek,

vásottan, nyomkodták,

hogy ne kapjad meg a

hívásaidat, s feladtad még

mielőtt leszálltak volna róla.

Segítségül szánom ezt most,

azoknak akik most így vannak.

Vagy hiába hívtad azt, aminek

állítólag segítenie kellett volna,

pedig akkor azt ott át kellett látnia.

Már nem hívom, magamból csináltam

azzal is fölöslegesen hülyét már eleget,

azt csinálnak amit akarnak, hát minek.

Inkább teszem azt amit hétköznapian

lehet, de van az Isten, na abban hiszek.

Segíts magadon az Isten is megsegít,

ismered-e ezt a hétköznapi ünnepit.

Vagy, valószínűleg korán adtad fel,

 maradtál a szinted alatt továbbra.

A szinteden te is voltál-e már,

felismered-e ott a jót és azt,

amihez közöd sem lenne.

Vagy csak mégy bele a

nagy üresen is fényes

hatást keltő, divatos

kiüresítőkbe, hogy

ne legyél senkinél

sem különb te se.

Felismerted-e,

hogy miért is,

vagy most

is abban a

helyzetben,

amit ha már

felismerted

volna, időben

magadtól egy

jól irányzott

gondolattal

 el is vetsz.

Naponta,

beszéltek-e a

 szeretteiddel,

vagy arra most

éppen ezért nincs

időd se, máskor meg

más miatt nem volt.

Magad szerint éltél-e

vagy más szerint élsz,

s közben észre sem

veszed, hogy mivé

váltál, azért mert te

időben nem jeleztél.

Kinőni ma önmagadhoz,

ugyan van-e rá idényed,

s nem várni el többet a

szeretteidtől, mint amit

 naponta te is beleteszel.

Akadémiát 2000 előtt

végeztem, akkor már

találkoztam, 15 ezer

engemet megtisztelővel.

Oda is azért mentem, hogy

lássak rá a sajátra, a miértekre.

Megláttam és megkaptam ott a

 magyarázataimat, köszönöm.

Lehet azt játszani, a felszín tán

elbírja azt is egy darabig még,

hogy a régi módszerekkel is

lehet rendezni, de ideje lenne,

az élethez igazítva segíteni.

Beszélgetni te is tanítod-e

a sarjaidat, meghallgatod-e

a szüleidet, a tiszteltjeidet,

vagy egy jól összeszedett, jól

irányzott mondatot odateszel-e,

hogy kibírják addig amíg újra látnak.

Adni tudsz-e, vagy ahhoz vagy szokva,

hogy kiszolgálnak, hogy csendben maradj.

Az emberies tükör az amikor meglátod benne

magadat, s rájössz, ahhoz képest amit hoztál, te

kivé is fejlesztetted magadat, vagy leépültél-e és

mivé lettél és mit tett veled az elkényeztető közeged.

Eszedbe jut-e abban amiben nem megérdemelten éled

a te túlzó életedet, hogy hány családnak árthatott már,

a te fékevesztett szerzés érzeted, dőzsölős vágyaid.

Hány gyermeknek nem jut majd elég hús vasárnap,

s nem azért, mert a szülei nem eleget dolgoznak.

Hiszel-e annyira a karmádban, hogy felfogtad-e,

vagy mások tanácsára tetted le, inkább mint azt

te megcsináltad volna, lett az most mások sorsa.

Változni, fejlődni, tanulni nem akarsz, minek az

hiszen kiszolgálnak és mindent megcsinálnak,

amit csak kívánsz, hiszen úgy tudod megjár az,

csak azzal nem gondolsz, közben jól lemaradsz.

S minden ami körülötted van az csak a látszatos,

a mézes és mázas, csak kalácsot látsz, s szépet és

jót, nem látod már meg az igazat, a valót, csőlátás-e.

Lefele visz minden túlzó, ami nem a tied, megveszed,

elveszed, amit nem látsz át, azt is viszed, magad voltál,

s magad vagy, magadra maradsz, csak magadért vagy.

Annyira tehetetlenné válsz azzal, hogy kiszolgálnak,

hogy egyszer csak kipörgetnek, s kívül is maradsz.

Kommunikálni, kommunikálni, a valóságról  szólni.

Élni és élni hagyni, azt is jelenti, hogy nemcsak te

vagy, vannak a többiek mind, egyikük sem jött a

születésével fölöslegesnek, mind apró, de

fontos porszemei vagyunk a Hazánknak.

Az adotthoz igazodva,

megéljük azt is ami most

számunkra fontos, de azt

nem rakjuk ki a kirakatba,

hogy nyámnyilázzanak rajta,

vagy elirigyeljék és elvegyék.

Erőlködnek, erőltetik a régi

sablonokat, pedig elkoptak.

Hozzáigazítani a jelenhez,

megélhetően, ez lenne a

 lényege, a múlt elmúlt.

Ismerd meg a sorsodat,

hogy az életeddel, attól

ne nagyon térjél le, te sem.

Hiszen mit kezdjenek veled

a szeretteid, ha csak is azt

nyomod, hogy igazad van.

Az csak egy igazság a sok

közül, mindenki hiszi a

saját igazát, elfelejti

azt, hogy másoknak

ugyanúgy megvan,

a maga igaza abban is.

Ki kinek az árnyékában

éli azt, amit a másik aki

akkor fontosabb, hagyja-e.

Vele tudta megteremteni

a sok jót és szépet, vagy

végig kiszolgálta őt és azt is,

 természetesnek vette, s azzal őt,

  az adok-kapok jóból kirekesztette.

Félbe maradt, befejezetlen életek

és  ki nem teljesedett sorsok,

ki mondja meg nekik, s a

gyermekeiknek, hogy

hol, mit vétett, hogy

 a hozzáértés igényét

nem ismerve döntött.

Milyen minta vagy te,

most így megváltozva,

a gyermeked majd ezt

leutánozva cselekszik,

 alkalomadtán veled is.

Ha te nem tiszteled a

 múltadat, megtagadod

a származásodat, akkor

kikezdhető vagy, mert azt

fogják hinni, valamit elhallgatsz.

Kommunikálj most jól kommunikálj.

Ismerem mint a tenyeremet tréning,

a származás hatásáról, a család köteléke

jelentésről, önismeretről, emberismeretről,

hétköznapi megélhető szintre hozva, oktatom.

Jelentkezz be, ha már nem férsz bele a sablonba,

ha már a többieket irritálja a tudásod, rálátásod, ha

távolodik mindezek által tőled a családod, akkor biza

neked kell igazodnod úgy, hogy kezelni tudjad azt is.

Hiszen, hogy várnád el azoktól, akik még át nem

látják, meg nem érzik, nem áll össze a gondolat.

A családodat úgy szereted jól, ha vagy nekik,

amikor azt igénylik, s adsz magadból akkor,

amikor megteheted, ha nincs miből adnod,

akkor az idő alatt, elfogadóan szeresd őket.

Kommunikálj, kommunikálj, jól kommunikálj.

A túlzott ragaszkodásod, a pénzedből nem adsz,

mert azt csak te teremtetted, vagy szerezted meg.

Máris látszik, hogy simán átértékelted, mi a fontos,

 nem adsz belőle annyit, az állítólagos szeretteidnek,

 amit addig ők megszoktak, akkor csak rád szabtad.

Most meg úgy döntöttél, hogy mást akarsz most,

nem ők a mindennél fontosabbak, nincs ugyan

rá magyarázat, csak az, hogy neked így jobb.

A nagy igyekezetedben észre sem veszed,

hogy magadat közben leépíted, ha csak

kiszolgálod a kényed-kedved, mások és

a családod tükrében, nézd meg magadat.

Kérdezd meg őket, mit szeretnének most,

ebben a helyzetükben, mi is lenne jó nekik.

Kommunikálj, kommunikálj, jól kommunikálj.

Vesd össze amit hallasz és az akaratodat,

az adok-kapok, a legmegfelelőbb dolog.

Vedd komolyan azokat, hogy önző módon,

túlzó, felelőtlen, következményekkel járó

döntéseket ne hozzál, hogy utána is boldoguljál.

Kommunikálj, kommunikálj, jól kommunikálni tanuljál.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

A találmányomat oktatom, megrajzoltam egy napon,

egy  ritmusban Online oktatom.  A bejelentkezéshez,

+36302470589, elérhető vagyok, 10.00 – 17.00 között.

Neked, aki már érted és van arra is igényed, hogy a

sorsodat, az önbecsülésed okán megismerjed.

Ha más nem hát az legyen a sikerélményed,

nem hagytad a következőkre azt, amit

az elődeid addig mindannyian.

Szeretettel. Julamami

 

 

Az őszintétlen, éretlen szavakat hagyjad magadban, se

nem hiteles, sem jó eredménye nincsen éretlenül annak.

Azért mert én hagyom, hogy hülyét csináljanak belőlem,

 nem azt jelenti, nem látom mire készülnek, mit művelnek.

Akik önmagukat sem képesek kontrollálni, ugyan hogyan

tudnák megtanítani a számukra ismeretlent jól másoknak.

Akkor jó a vezető, ha akik arra utalva vannak boldogulnak.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), ugyan mi

lehet most a gondja itt döntőképesen, ezzel a címszóval.

Engedjetek be, 17 gyakorló évem van a megelőzésben.

Hahó, aztán elgondolkodtatok-e azon, tudjátok-e

majd mit tegyetek, egy váratlanban.

Emberismeret hiányosan,

kiszámíthatatlanul,

döntésképtelen,

pillanatban,

döntőként.

Egyszer

én azt  is

hallottam,

előremennek

és majd követhetik

fölfele őket a többiek.

Érdekesnek hangzott,

olyan magabiztosként

szólt, mint aki tudja mit akar,

igen látszik már, nem mi döntünk.

Megközelíthetetlen az a szint amit

ők maguknak, ott fent megalkottak.

Hiányoznak a saját lehetőségeink, oly

alacsonyra a punnyadók, a kezdők közé

sorolhatnánk be magunkat, azt szabad.

Nem pályázhatunk számunk nincs még,

ahhoz sem lehetőség, kipróbáltam  azt.

Végigkísértem az úgymond lehetőséget,

gondolom szomorú vége lett, ott sokaknak.

Segítség, összefüggésében látást is oktatok.

Sikeresként hiányosak lettek, így az évek,

se létrák nincsenek, sem lépcsőfokok,

hogy az elhangzottakhoz csatlakozni,

már tudjunk, mi hitelesen dolgozunk.

Nincs lehetőség a megelőzésre, hisz

nem épültek lépcsősorok oda sem, az

 esetleges létrákhoz kapaszkodók se.

Megállt minden, nem működik, hinnye.

Lefele nincs semmi, ami reményt adhatna itt,

 ha tán feljuthatnánk a saját szintünkre legalább.

Ha nem állsz be a nemlétező sorba, nem létezel,

bizonyára ezt sugallja. Az Isten mindenkit valami

szépeknek, jóknak a teljesítésére teremtett meg.

Ha hozzá nem értők döntenek felettünk, akik már

a feltaláltunk által oktatunk és sok éve sikeresen,

akkor mi nem látszunk ki még a kezdők mellett sem.

Hiszen a saját tájékozatlan szintjükön nyomják azt,

amit kontrollálni sem kell, hiszen most csak ez van.

Azt egyszerűbb elfogadtatni, mást úgysem látnak,

így mivel nincs választék, rálátva nem dönthetnek.

Az intelligensek felismerik a fejlődési lehetőséget,

tudják, azt szükséges tanulni amit még nem tudnak.

Apró porszemként nem különb senki a másiknál,

az anyagi síkjával, mutathat bármit, magából , a

saját kútfőjével, nem ártva érve el, tisztelhető.

Amit mástól elveszel nem lehet a tiéd, azt az

energiát közvetíti át, ahonnan azt szerezted.

Az egyensúly miatt lelkiismeretfurdalást okoz,

s akkor még örülnöd kellene, nem üresedtél ki.

Kicsiben és nagyban, ugyanaz a lenyomat van.

Ha nem ismered a saját sorsodat, hova haladsz.

Sokat segít, a generációs feladatok ismerete is.

Felismerhető a saját sikeres szinted rezgése,

vágysz is rá, de nem teszel semmit sem érte.

A lehetőségük híján punnyadásban vannak,

nem a saját energiaszintjükön az emberek.

Ott csak a hatások jönnek, amik irritálják

 gyakran őket, hogy nekik miért nem lehet.

Irigységet generálva azokkal a hatásokkal,

nem magyaros virtus az sem, de nem ám.

A tapasztalásaim igazolják, a fokozatosság,

teszi kontrollálhatóvá a közben történteket.

Felismerik az arra alkalmas sejtjeid a feladatot,

ami által éppen épülésükre készek, várakoznak.

Jól kitalálta a szervezetünk működését is, az Isten.

Megáll ácsorog, ha nem kapja a megfelelő impulzust.

Információ áramlással adják át s tovább a jót, szépet,

szoktam mondani, jókat kacarásznak a sejtek, élni jó.

A szomorúság nem véletlen, a vidámság a jó élet maga.

A saját lelkes, szíves, gondolkodó szinteden ismerős az.

Hát ezeket tanuljuk úgy, hogy az elméleteket rögvest,

tapasztalásként élik át, akkor, ha a sejtjeik jeleznek,

hurrá felismerték a jó információkat, oda is illenek.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), neked.

Oktatás, nevelés, a saját és generációs feladatod.

Nem hallhattad másoktól, magam találtam fel,

rajzoltam le egy nap alatt a sok tenyérrajzot.

Különös oktatás, nevelés, védjegyet kapott.

Eladom olyan embernek, aki tudja mit vesz

meg vele, valamit ami egyedi, jól működik.

Ragaszkodom a megelőzéshez, hiszen,

sok szép eredményt értem én már el.

Ne keress a kiemeltek között, ott

nem találsz, egyedül viszem,

már 24. éve, most nem

tudok haladni vele.

Megállt minden.

Ezért kínálom

olyan embernek,

aki képes ezt bevinni.

Hazaszerető emberies

lettem, nem szégyenlem.

Belülről jövő, tartást adó.

Az emberi méltóságomban,

alázatomban tartó folyamat.

Nem nagy szavak ezek sem,

nem érint az, ha azt mondják,

aki csinálni nem tudja tanítja.

Tapasztalok, nap mint nap, adom,

a megtisztelőknek a tudásomat.

Szeretettel. Julamami

 

Van akinek csak játék, fel sem

fogja, másoknak azzal,

az életminőségét,

megrongálja.

A következő

generáció

alapok

nélkül

él majd,

a sorsa

helyett.

Vannak,

akik,

elérték

generációsan.

Mások meg, igen

gyorsan, szerezve,

kerülnek, a szintjük

fölé, a kezelhetetlenbe.

A tapasztalatom szerint,

ha túl gyorsan, teljesítés

nélkül, kerülnek, kiváltságos

helyzetbe, olyan az út visszafele.

A tudás hiánya mögé bújni, sokáig

nem lehet, a tudásnak megtartó az

ereje, tisztelet jár, a hétköznapokban

is vele, boldogulás az eredménye, ah.

Ha benned, tisztelet még nincsen, nem

figyelsz a tartásodra sem, a zsebedbe

dugod a kezeiddel igyekszel, megtartani

a tartásodat, mert tán belül még nincsen.

A boldogulás nehezét, kihagyva, csak

a látszat marad, hamar felszínre jön az,

ami, a szintkülönbségekre rámutathat.

Attól, ha nem mondja, még tudja mi van,

akkor, ha felépítenek, egy álságosan, jól

működőt. Amit, észre lehet ám venni,

odafigyelve, kihallja azt a hozzáértő.

Mindenki született, valami fontos

feladatra, ha azt is gyakorolja,

lehet, hogy nagyon nehéz, a

sikere nem hagyja cserben.

Az intelligens, okos, beéri

azzal ami van, hozzátanul,

akkor, ha érzi a hiányát,

valaminek, pótolja.

Mások meg,

kirakják,

már,

azt is,

ami, az

övék sose

volt, nincsen

másuk, csak, a

csili – csala látszatos.

Minél nagyobb a hiány,

a lelkes, szíves, gondolkodó

énje felé figyelésre, annál több,

a kirakatba rakott, elfedni valója.

Nem figyel, ah, a belső kontrollra,

megismétli a hibákat generációsan.

A gondokat rárakva a következőkre,

generációsan, megint nincs törlesztve.

Nagyon vágyott, a vezetésre, kapkodva,

nem figyelt, visszakerült, az elődei szintjére.

A sorsa figyelt rá, megfordította, hát így már,

a másik oldalról is láthatja, tapasztal, hinnye.

Hova sietnél, hiszen még nem is élted a szépet

és jót, amit a Hazánkba beleteremtettél, nem

múlik nyomtalan, olyan, a rezgése, mint te.

Szükséges visszakapnod belőle, hinnye, ez

 is, sorszerűség, az értelmes életed része.

Nem siettem, nem kapkodtam, éltem,

amit lehetett, tisztelettel voltam,

a többiek életminősége felé.

Nem érdekelt a hirtelen,

vagy bármilyen gyors,

hatások, éltem a

saját, nehéz

sorsomat.

Nem bánom,

a sorsomat úgy,

ahogy az adott,

meg is csinálom.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

 

Szeretettel. Julamami

 

Hinni a lélek tiszta erejében,

gyakran köszönteni az eget,

a szép gondolataitokkal is,

megfesteni a szürkeséget,

köszönteni az embereket,

s örülni a jónak,

amit a mai

nap idetett.

Éljen a

tisztelet,

maradjon

tiszta a

szeretet,

kellemes

időtöltést

kívánok

nektek.

Kívánom,

hogy még időben

vegyétek észre

magatokban

a csodát, s

a lelketek

adja hozzá

az impulzust.

A szívetek az

életritmust,

szerintem a

 gondolatotok,

jóság erejétől

vagytok azok

akik vagytok.

A lelkes, szíves,

agyalós emberiesek, hát

megéltem én amit hoztam.

A másik oldalt tanulom most,

hogyan tudok boldogulni a sok-sok

tapasztalatommal, hogy az eljövendő

öregségemre megalapozzam az

anyagi biztonságomat.

Nagyon sok jó leckéket

kaptam az első 7 évben,

kifinomult hamiskodókat is

adott az életem, innen is meg

onnan is, rá is láthattam, azokra a

csíziókra, amikor ismertekre, sikeres

emberekbe kapaszkodva kiemelkedtek.

Ki szoktam mondani, én hagyom ám, hogy

hülyét is csináljanak belőlem, azt is átéltem,

 önelégült megalázó is volt, abban meghagytam.

Amikor ő már azt elfelejtette én még azt tudtam,

már még egyszer becsapni magam nem hagytam.

Nem az én dolgom volt helyére tenni, ha már őt

többször is figyelmeztettem, ne ártson nekem.

Mindent idejében, a sorsa biza mindenkinek

odateszi azt idejében, amikor jóvátehetné.

Ne kelljen a tükrében meglátnia azt neki,

amit nem lenne szabad neki se megélni.

Ne engedje elrontani a saját sorsát se.

Sok akkor még nem hétköznapiakban,

én a hivatásomat gyakorolva voltam.

Mindezekkel, a többségében jókkal,

 évek után, biza érzékeny lettem.

Azok által is tapasztalva tanuló

és oktató is vagyok így egyben.,

akiktől sokat tanultam közben.

S akik nagyon komolyan vették,

hogy hülyének bátran nézhetnek,

azoktól bizony, időben elköszöntem.

Mára már nem mindenki érti meg azt

amit emberiesként sorolok a sorsáról.

Így egymást küldik az emberek, meg is

köszönöm ezt is és gyakran az Istennek.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,

nem harcolnék ellened sem, ide az oktatás

lehetősége és az írás segítsége miatt jöttem.

Kellemes napot kívánok nektek emberek,

áldjon meg az Isten minden földi jóval,

azzal, ami most a legjobb nektek.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Tudod-e, amit másoktól elveszel,

az nem lehet a tied.

Bontakozzál

ki, a saját

sorsodban,

add meg, a

lehetőségét

időben, ahhoz

mindenkinek.

Boldoguljanak

az életükben,

generációsan

jó minőségben,

az emberiesek.

Nem ártanának

senkinek sem, ah,

nekik nehezebb.

Amit elveszel, a

 teremtőitől,

másképp

rezeg,

mint te

magad, ah.

Hárítja, az

addig jól

működőt.

Az emberies

kapcsolataidban

megnövelheti, a

 távolságokat.

Generációsan,

nem hordozza,

a belső tartást adó,

emberi méltóságodat.

A következő generációd,

bizony, megkapja, ha akarja,

ha nem, hozadékként, hinnye.

Tiszteletet, kérek, a többletes

embereknek, akik éppen attól

szenvednek, ők mind, segíteni

születtek. Azért, lelkesek,

szívesek, a gátaknak,

halmazát élik meg.

Pedig, remek

vezetők,

akkor is,

ha nem

nevezik

ki őket.

Mi  mind,

hoztuk ám, a

 tehetségünket.

Van aki már

tudja, s

vannak,

akik nem.

Mi dolguk

lenne, a

Világban,

a saját sorsuk,

miben késztetné

őket, a sikerükhöz.

Jót tenne a Világnak,

ha belülről, a lelkünk

motiválására, a szívünk

ritmusára, a gondolkodó

agyunk döntése szerint,

élhetnénk a sorsunkat.

A festő fest, a költő,

a rímeket, jól rakja,

minőség a tartalma.

A faragó, a fából

a (benne rekedtet)

a felszínre hozza.

Jót tesz a fülnek,

ha az eredi zenét

hallgathatja.

Van, az égi

magasságokat

érintő ária.

A szeretet,

a lélek hangja,

a ritmust hozzá

a szív adhatja.

A tiszteletet, a

maga módján,

mindenki

megkapja.

Nézz szét,

figyelj, a belső

tartásodra, az

emberi

méltóságodra.

A legnagyobb

érték, benned van

ember, úgy hívják,

a szeretet erejéből

eredő, tehetség.

Mindenki

kapott

belőle,

s majd,

visszaadja

örökségként.

Egy Haza ez,

csak egy, jól

becsüljük meg.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból. Szeretettel.

Julamami

Jó tesz az ima,

a két oldalad

között, jó ha

működik az

egyensúlyod,

ha hiányzik a

harmónia.

Sej, ihajka,

csuhajka, ah.

Mindent nem

illik ám, rárakni

a kalapodra.

Szétszórod a

kirakatba,

az, meg

nem oldja.

Amikor meg

földhöz csapod

kínodban, ah,

oda az egész

mondvacsinált.

Fényesen ékes, a

pántlika, szerencsésen

sáros a gumicsizmád.

Az hordja, akinek

azzal van dolga.

Nem irigyli el

azt, senki sem.

Ha összekeveredik,

a mások élete, a

sajátoddal,

nem tölt,

csak visz.

Ha most még,

tisztelet nincsen,

szorgalmasan

tanulni, hogy

időben legyen.

Az intelligensek,

okosak, szorgalmasan,

 folyamatosan tanulnak,

hiszen, ismerik, az

egyszerűség,

nagyszerűségét.

Barátságok, nem

kötődnek ám, nagyon

nagy szintkülönbséggel.

Adni születtünk mi mind,

akiből kikopott már, ah,

mielőtt teljesített volna,

a sorsa, azt is megoldja.

Az alkalmazkodni tudni,

az élet érett gyümölcse.

Az alázat is megjön,

idejében, vegyed

úgy, hogy

 a legjobb

ajándék,

elhiheted.

Ó, hogy szól az

ökörszem, trillázva

nyúlik a nyaka, mint,

 a hirtelen harmonika.

Félnótánál, ah, meg is

cifrázza. Aki nem figyelt

rá is meghallhatja, ha

láthatja is, az ő

kiváltsága.

Rezdüljön a

csizmaszára,

annak is megvan, a

maga tartása, érző ember

van a szárában.

Akinek nem

tetszik,

bújjon az üres

kamrájába.

Régóta az egér is,

 szomorkodni jár oda.

Látod kicsi szentem,

itt van a törpevégtelen.

Természetes rét nőtt a

kertünkben, azt a,

megvigasztaltam,

a korhadt ágat,

az illatos futóka,

felébresztette,

a szunyókálásból, ah.

Nem zavarja a külvilág zaja.

Nézd csak kicsi pulya, a terasz

alatt, négy fészekből kettő tele vala.

Aki látja, el nem hajtja, meg sem zavarja.

Fontos, hogy tudják, hol várják őket haza.

Látod a feketerigót, szépen, csendben,

méltósággal, de magabiztosan, peckesen

röppen. Hol ide, hol meg oda, a szeme vezeti,

az eleséget, így szedegeti, viszi haza, máshol

van a fiókákkal teli fészke, eleségért jár a

mi törperétünkre. Szépen ragyog, a

fekete tolla, a nap is vidáman,

csillantja meg magát rajta.

Tanuljad a hétköznapi

életet, alkalmazkodj,

ne a fellegeken ücsörgést

válaszd, mielőtt még a talajt,

megtapasztalhatná a mezítlábad.

Jó szerencsét, minden jóérzésűnek.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért.

Felnőttképzés, oktatás, nevelés, neked,

aki már megértetted, hogy miért.

Legelsősorban is önmagad

szerint kellene megélned,

azt amit elvárhatnak tőled.

Csakhogy oly sokan vannak,

már akik hozzáértés nélkül,

betöltenek olyan helyeket,

amiknek ki vagyunk téve.

Átfordultunk, csak ők még

nem vették azt észre, hiszen,

egyenlőre ők nem abban kell

éljenek amit megteremtettek.

Mi élünk abban amit ránk raktak,

egyre nehezebb azt úgy megélni

sokaknak, ne sérüljenek általa.

Tartást, méltóságot megtartó,

az oktatásom rajzos anyaga.

Magam találtam a jeleket,

rajzoltam le, működésére

való rálátással, eladnám.

Oly sok embernek lenne

a hasznára, ha nem nálam

időzne és csak várakozna.

Híresedhetne, nevesítené,

 őt emberiesként, aki tőlem

hozzáértően ezt megvenné.

Neked is van tehetséged,

valamihez kifejlett

érzékenységed.

Hoztad amikor

megszülettél,

nem vagy te

sem kevesebb

senkinél, csak

más a feladatod.

Ha ismernéd a saját

s generációs feladatod,

könnyebb lenne most a

dolgod, amikor hirtelen

megváltozhat bármi.

Ha a saját lelkes,

szíves, gondolkodó

szinteden éled meg,

nem okoz riadalmat.

Benned se és te nem

vetíted ki, a közvetlen

környezetedre hatásként.

Nekem nehezebb volt azt,

tudomásul vennem, hogy

magamnak is tartozom,

nemcsak generációsan,

fontos, hogy teljesítsek.

Akkora felelősségtudatot

hoztam, hogy három fele is

szétoszthattam volna én azt.

Már jó korán rájöttem arra, még

gyermeknyiként, hogy amit nem nekem

szánt a teremtő, azt nem tudom megoldani.

Tehát ahhoz láttam, amit azért hoztam, hogy

megoldjam, s azáltal el is értem mindent, amit

sikernek nevezhetek, az én vonatkozásomban.

Jó nagy utat tettem meg, amikor beszűkült amit

 addig, lehetőségként megtaláltam. A Világban

találtam azt meg, pedig ki sem tettem a lábam.

Most Online vándorként keresem a helyem,

hol fogadnak úgy engemet, hogy érezzem,

hazaértem, kiteljesedve is megélhetek.

Nem értik ezt még, a (túlontúl mentek),

mitől vagyok jól én akkor is, ha látnak, de

a pénzközpontúságuk szerint nem is létezem.

Majd megértik egyszer, mi nem kapni születtünk,

ez az elsődleges oktatási forma, hogy megelőzésként,

hogyan tudja, felépíteni, az oktatáson résztvevő a sorsát.

Mekkora megkönnyebbüléssel veszik tudomásul, rájönnek,

azokra, amik vannak, tartás, méltóság, saját, generációs jelek.

Nemcsak mesélek ám ott, át is élik és mindannyian az érzését is,

annak ami számukra akkor a legfontosabb, a sorsuk megoldása.

Megbeszéljük mit éreznek, átélik, becsapni őket már nem lehet,

belső kontrollnak nevezzük, mindenkinek működne, ha tudna róla.

A lelkük pulzálásával, a szívük ritmusával, gondolkodók is lehetnek,

arra ébrednek rá az oktatás folyamán, menet közben, lám hazaértek.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

Emberies jelnyelvnek, neveztem el,

azt, ahogy írok, nem másítom, leírom.

Nem könnyű az, de megéri, megtanulni.

Ha leteszed a szemüvegét a túlzó pénznek,

mond, érted-e, a másik éneddel mit látsz.

Megtanulnád-e

azért, hogy

a másik

oldalt is

átláthasd.

Vagy, miért

várod el, a másik

oldalhoz értőktől.

Azt, hogy anélkül,

értsenek a pénzhez,

hogy nem kapják meg

hozzá, a lehetőségüket.

Önmagához, a teljesítéshez

méred-e, vagy mindenki más,

csinálja, szerinted, helyetted.

Rábízod azt, a képzeletükre.

Két lábon állva, vagy

egy lábon ugrálva.

Tudjuk, amit

hoztunk

tehetségnek,

a többit meg,

szükséges lenne,

megtanulnunk, hinnye.

Talán, fontos lenne, látni, a

 másik oldalról is, a tudásodat.

Miről beszélsz, ha nem is, úgy élsz.

Hiába a homályosított, az átlátható.

Összefüggésében is, látszik ám, az,

akkor is, ha a gyakorlati életünkben,

nekünk, nincs biztosítva a rálátás se.

Az egyiket az Isten adta, éljünk vele,

a tudás, a teremtésnek a kulcsa.

A másikat meg, néhány

ember, tartja kézben,

át nem látva, de

látványosan,

 fontoskodva, ah, hinnye.

Nem látják el, az embereket,

azzal, a mennyiséggel, ami, a

jó, megélhetésüket adhatná.

Építően hat, arra, aki belelát,

pedig az, a hozzáértőknek,

az alázatos munkája lehetne.

Fontos az ismétlés, ott a tudás.

Van munka mókuskerekesen,

a térlátáshoz, szükséges az.

Nem ismeri fel, mi lenne

a dolga, az a természetes

számára, oldja meg, aki tudja.

Megelégszik vele, hogy a sajátját

gyarapodni látja, nincs alázata, ah.

Átlátása se ahhoz, amihez nem ért,

többet vár el, mint önmagától, azt a.

Nem is lenne gond az, ha nem ő,

 szabná meg, mit igen, mit nem tehetnek.

A feladataik, már, láthatóan, kinőtték őket.

Hamarosan, kérdezni fogják, a hozzáértőket.

A többieket, akik, mindezeket, értik és átlátják,

s végre, megkapják, a megbecsülésüket is, hinnye.

Az elmélet, az nem a gyakorlati élet, alázattal lenni,

az emberekhez, a fejlődésükhöz, igényesen könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

Kellemes reggeli bocsánatot kérjek-e mindezekért.

Aztán mondjad, átélted-e az energiáját a szónak.

Van-e mérhető súlya a lelkedben a jónak.

Vannak-e az emlékképeid között,

olyanok, amikor azt

gondolod,

majd

holnap

jóvá

teszed

amit

már tudod,

hogy elrontottál.

Hiszen az lábra kelt,

megy tovább, hinnye.

Uram Isten, mi

minden

lehet azóta belőle.

 Mivel, felismered már

a jót magadban, abba az

irányba haladsz, megváltozol.

Van egy nagyon értékes szó, ami

nehezen kimondható, hiszen a másik

oldalhoz tartozó, a bocsánat szó az jó.

A tömeges tapasztalatom szerint, nem

fordítható át egyik oldalról  a másikra,

ha nem hangzik el, a bocsánat szó, ah.

Az oktatásomon használjuk azt az

energiát, finoman fülön fogjuk.

Kimondjuk,  a pillanat fontos,

hogy az mikor hangzik el.

Nekem ezekből van

bőségesen, ha

eljutsz oda,

hogy már

igényled,

vegyed

meg a

tanulást,

legyen hát,

belőle tudás.

Volt úgy,

hogy ingyen

adtam a jóból

elosztogattam,

mert jólesett.

Sok mások

szerinti jót

még

is láttam,

így nincs is

rá igényem.

Botcsinálta

üzletasszony

tán már vagyok,

a tudásomból élek.

A nyugdíjam, mire

akkora lesz, hogy

megélhetek belőle,

már olyan mindegy.

Sokan néztek le érte,

azt sem bántam,  hiszen

én már tudtam, két oldalunk van.

Ha az egyiknek a megélése már nem

motivál, hát váltsál óvatosan a másikra.

Két lábbal állni a talajon, másképp is látni,

mint ahogy megszoktad, mindaz tartást ad.

Nem hagyatkozhatsz másra, mint a saját

megtapasztalható átéléseidre, azt a, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolni születtem, oktatással adnám át azt,

amit tapasztalva átélve tudok, lerajzoltam.

Emberies nyelvnek neveztem el, ami által

megfogalmazható, átmegy ahhoz, aki

arra már igényesen, felvállalja a jót.

Tisztelet, szerencse, legyen ottan

bőven, hogy vihessen belőle,

aki arra a saját idejében,

igényesen be is érett.