Látszik, azt gondolod, hogyha elérted az anyagi jólétedet,

akkor az már tervezetten, újratöltésekkel  úgy is marad.

Nem titok az amit nekem szánt az Isten tudásomnak, a

 feltaláltammal már a másik oldaladat is láthatod majd.

 Azután összefüggésében megláthatod a generációsan

és a sorsszerűen is fontos további feladataidat mind.

Honnan jöttél, milyen irányt veszel, hova tartasz,

ha nem hiszed el még, hogy van a lelked,

szíved, s mindezeket kontrollálja,

a gondolkodó agyad, mond,

akkor te hova tartasz,

magad szerint, külső korlátokkal,

vagy csak mások késztetésére haladsz.

2013. éjjelén,

átfordultunk,

azóta gyorsabban

pörög  már minden,

s ahhoz alázatot kell

nekünk gyakorolnunk.

Így, ha alkalmazkodni

tudunk, vele haladunk,

ha nem, lemaradunk.

Te meg ő és mi is,

máris haladunk,

vagy most épp,

ácsorogva, a

haladásunkra,

várunk, de így

is előre, hátra,

de mind sajátos,

mozgásunkban

 is megvagyunk.

Mit teszel akkor,

ha nem ismerted fel,

hogy te elérted a saját

lehetőséged plafonját.

Mert bizony csak az

ismétlés segíthet,

hiszen valamit

elrontottál

menet

közben,

esetleg.

Rákjegyben

születtem,

magamat

neveltem,

az életem

nem igazán

kényeztetett

egy cseppet sem.

Mindenki csak azt

mondta, hogy nem

jó úgy, de senki sem

mondta azt, hogy mi

annak időben a módja.

Ah, majdnem rögzítettem,

nincs más csak a lehetetlen.

Hosszú idő kellett,

mire el is hittem,

hogy

ne

mástól és

 hiába ne várjam,

végre magamért is,

nekem kell megtennem.

Araszolva ha tudtam haladtam,

a lehetőségeket magamhoz képest

nem, csak még újabb gátakat kaptam.

Közben folyamatosan arra gondoltam,

mekkora kegy volt az Istentől, hogy a

hivatásomat azt azért folyamatosan,

tapasztalva és tanulva, gyakoroltam.

Amikor azt hittem,

befejezem és már

azután mást teszek,

nem engedték meg

azt nekem az emberek.

Azt mondták, nem

képzelem, hogyha

én ennyi emberrel

már találkoztam,

mind – mind másabb

tanácsokat adtam,

mindegyiküknek.

Elgondolkodni

segítettem,

csak úgy azt

mondhatom,

holnaptól,

hogy

már

többet

nem fogadom őket.

Ők bizony azóta is megjönnek,

viszont, most már,

Messenger

Heringes

Árpádné online.

Adni születtem,

hát adtam, adtam,

s az érzést én is kaptam,

ami abból eredt, az egy kegy,

rájöttem, segítő ember lett belőlem.

Amikor megmutatta magát a könnyebb út,

mellette nyugodtan elmentem, nem csábított

egyáltalán engemet, inkább megszenvedtem.

Anélkül jött, hogy akartam volna minden.

Hiszen annyi ember sorsa által éltem

 azt is meg, hogy a nehezebb az

lehet számomra

a könnyebb út,

a sorsomig

az vezet.

Igen

keskeny

mezsgye az,

ahol a nehézben,

ki tudod várni, hogy

majd tovább is haladhatsz,

vagy a könnyűnek tűnőben,

a mások tanácsára már ma,

magadból ki is fordulhatsz.

Ha mindenáron be akarod

bizonyítani a saját igazadat,

akkor a magad útján maradj.

A saját életritmusodban

haladva fejlődj, aszerint,

ahogy az élet odateszi azt.

Meghozza a sorsod a sikered.

Ne akarjad összehasonlítani a

 magadét a többiek sorsával.

Nem tudhatod, hogy ott,

hány ember élte már át,

azért az előző generációt,

a lehetetlen helyzeteket.

Miközben ők semmit,

senki ellen nem tettek.

Elég egyszer kifordulni,

onnan már igen nehéz

lesz visszafordulni.

Alig várják az ártók,

hogy beállj az ő sorukba.

Tapasztald az életed, hogy

fel tudjad ismerni, a saját

és generációs határaidat.

A múlt elmúlt, gondolj a mára,

a most értékessé tehető pillanatára.

Haladj a saját utadon, alázatot gyakorolva,

ha még nem tudod mi az, a sorsod segít abban.

Idejében azt is érted teszi, megmutatja, van értelme,

a körülményeknek megfelelően, a saját értékrended

szerint, nem ártva, nem bántva, magad szerint tisztán éljed.

Ismerd meg önmagad, hogy felismerjed időben a saját utad,

hagyatkozhatsz arra, mit pulzál a lelked, milyen ritmust ad a

szíved, s mire mond igent és őszintén a gondolkodó agyad.

Ahhoz képest, amit hoztál, ahonnan jöttél, kivé, mivé lettél.

Kérlek ne engedd a saját nagyságod fölé emelni magadat,

mert nem tart majd, tudás, áldás nélkül téged meg ott az.

Maradj önmagad s várd ki azt, amit felkínál neked az élet,

mert menet közben jössz majd rá, veled volt abban az Isten.

Figyelj a lelked jelzésére ember, ne szédítsen meg a könnyebb,

mert nehéz lesz, a felelőtlenben, elszámolni a lelkiismereteddel.

Önismereti oktatás, nevelés, önbecsülés a tenyereidből tréning,

neked,  aki már érted, ha megtanulod, összefüggésében is láthatod.