Szép jövőben hinni,
szabadon jönni – menni,
meglátni a hétköznapi csodát,
tisztelettel lenni, szeretben
élni szeretne, az Isten adta Nép.
Emberség, alázat, jól boldogulás töltse
be a házakat, a szeretett Hazánkat.
Ha önmagadtól túl messzire van
az amiben vagy, ne aggódjál a
megoldás sem kerülhet ám el.
Ha nem emberesedtél időben,
az is lehetőség ha már beérett,
visszarendezi azt természetesen,
megtörténhet kezd el még egyszer.
Az ismétlés helyett tanulni is lehet,
hogy fejlődjél tán magasabb szintre,
vagy maradnak melletted akik értenek,
de fejlődni ők sem szeretnének, minek.
Látszik már ami látható, nem
működik a saját tükre, így
a tekinteten átható,
mások munkájától
megdicsőülten
elégedetten,
körbenéz,
hiszen
a mű
kész.
Nem
a tied,
s nem is
a másé az,
csak az övé.
Mert, ha
azt hinnék,
az övéből tán,
osztozik,
rájönnek,
megérzik,
meglátják,
hallhatják is,
nem osztozik.
Amíg van mit,
csak addig,
s ha már,
elfogyott,
elhagyja
azt ott,
hiszen,
minek,
lenne
ott,
ha
már
az
nem
adja
meg
azt,
ami
csak
neki,
hozza,
mindazt,
ami tetszik,
ha nem tetszik
tán akkor is elviszi,
fogja elveszi, jár neki.
Az Istent nem ismeri,
nem hisz abban sem,
azt is butaságnak veszi.
Büszke ő magára, meg arra,
a minőségiek, a szaktudásúak
és az intelligensek ott már,
nyomokban sincsenek.
Mi van akkor,
ha megvan
mindened,
gondoltad-e,
hogy mit is,
jelent az neked,
aki nem abban jó,
látszatra csak hozzá
se értő gyengécske.
Ó hát örülj,
hiszen tied,
már most
minden,
amit az
egész
életed,
se adott
volna
meg neked.
Lám ott van
láthatóan
nálad,
az is a
tied
lett.
Ezt még
akartad,
sikerült,
gratulálj
magadnak,
mert mások
neked azért,
nem fognak,
csak irigyeid lettek.
Hamisnak éreznek,
hiszen, mindenkit
meggyőztél róla,
hogy győzni kell,
teljesítetted is,
hiszen győztél.
Sikerült neked,
megcsináltad,
gratulálhatsz
is magadnak,
most
már
nincs
senki más,
egyedül vagy.
Látszik már az ami
látható, a tekinteten
átható, nincs meg
elszaladt a fakó.
Üresen lődörög,
ugye nem lehet,
hogy elgurult
volna a faló.
Aki még van,
itt is marad,
mintha nem
is létezne,
őt kihagyták,
így meg nincs is,
a térképen sem,
így azt hiszik,
mivel nem is
látható,
nincs is.
Felette
zajlik ah,
ami szinte
valósághű,
amit mutat,
az bizony,
hitelesen
jót mutat.
nemcsak
üresen
láttat.
Nem hitted
volna, hogy
ez meg is
történhet
veled,
íme,
lám,
igen, meg.
Édes Hazám
Csodaszép,
ne menj
még,
nekünk,
a széppel,
a jóval,
amit
ide bele,
teremtettünk,
még meg sem jöttél.
Szépen, színesen, szívesen
éltünk itt oly sokfélék, s most,
a kevésből látványos lett a sok.
Hahó, mi itt várunk már és még,
megvárnánk itt, a jóhoz az esélyt.
Hahó, ejnye, a jóban lévén, rólunk,
a nekünk jóról, hinnye, azt a,
ott fent, el ne feledkezzék,
teljesítsen hát rendjén,
mielőtt kiüresednék.
Ugye emlékszik rá,
milyen is volt az,
nem lehetett,
oly nagyon rég,
abban és azt megélve sem,
van időnk, hát várunk a jóra még,
így csendben is mi vagyunk a Nép.
Mond, te talán tudod, itthon hányan
vagyunk még,
elmentek ők,
s mennyi az,
ami a hozott,
ami idejött
és mennyi
a felvett,
a névleges,
az esetleges,
a statisztika az
mit mutat meg.
S te aki tudtad,
mindezt ami lett,
mosolyogsz-e,
hogy sikerült,
alaposan,
becsapnod,
azokat akik,
annyira várták,
a hiteleseknek,
tűnők mögött,
a nekik szóló,
igazságukat.
S nem
vették
észre azt sem,
hogy igazat szólsz, ah,
csak a te igazadat.
S mond,
te most,
hogy vagy,
aki éppen,
készülsz
elhagyni
a családodat,
a te Hazádat.
S nem engedsz,
abból ami csak
a tied, tudsz-e,
elszámolni majd,
a lelkiismereteddel,
ha háborog, a meglépett,
átgondolatlan lépésed miatt.
Nem osztozol, vissza sem
osztasz, ugyan minek,
pedig neked,
van lehetőséged,
ahhoz újra és újra.
Hiszen arra vagy,
beállva a sikerre, s
hogy szerezz, csak
menet közben arról
feledkeztél meg,
hogy ez itt mind,
nem lehet a tied.
Van az Isten, ha
hiszed, ha nem,
átfordultunk s,
már a jó energia az
ami itt mindenre hat.
Aki elérte a legfelső
határán túl is, amit
csak elért elvette,
az épül szépen le,
hiszen már elérte,
mert mindennek,
megvan a maga
ideje és helye,
na és a szintje.
A természet az
visszarendezi,
ami az övé és
a működéséhez
szükségest rendezi.
S te aki elmentél,
a még több miatt, s
te, ugye visszajössz,
ha majd megalapoztad,
azt amit itt nem lehetett.
Ugye benned van a Haza,
a Hazaszeretet érzését, azt
érzed, nem hagyod el végleg, ugye.
Nem hagyjátok magukra az ittlévőket,
mi vagyunk azok, akik így is kitartanak,
a Hazájuk mellett, mert hisszük, hogy a
szükségesnél több, magában nem boldogít.
Lelkünkben, szívünkben,
gondolkodó ésszel,
felfogjuk azt itt,
ha mindenki más
elmegy innen, aki
most tehetne van mit itt is,
a boldogulásáért valamit.
Ebben a nehézben is,
hinne abban is,
önmagában is,
a mindent
idejében,
akkor is ha most,
nem látja a lehetőséget,
s ahhoz, nincs elég önbizalma,
még önmagában, a tehetségében.
Pedig ha ismerné a sorsát tán lenne.
Tapasztalva rájönne már, hogy az
amit másutt megteremt,
az nem a Hazáját erősíti,
gazdagítja, sem ő, se a
családja igazi hasznát,
annak nem látja, az a
sok pénzt meghozza, s amit
majd megvesznek rajta, értékes-e.
Ti tudjátok miért mentek el, ha azért,
hogy megteremthessétek ott,
a családotoknak a jólétét,
ami generációsan már be
is érett, hogy a tieidnek,
jobb élete legyen, mint
nektek volt, s azt csináljátok,
amit az elődeitek nem tettek meg.
Úgy, hogy nem ártasz senkinek sem vele,
ha meg is hozzátok az áldozatot azért,
hogy abból minőségi életet éljetek.
Az ugye a családotokat össze is
tartja, építhető rá a következő
generáció úgy, hogy méltatni is
tudják, mi mindent megtettetek,
mint elődeik, azért, hogy nekik ne,
kelljen már semmit se csinálniuk.
Közben mi megy rá erre mond,
mi az ami elmúlik, megszűnik,
mert nem azt adod nekik, ami
nekik a legjobb, van-e még
tisztelet, szeretet nálatok.
Hiszen mindenki ezért is
vállalja, akár, a robotot,
hogy megbecsülést,
szeretetet kapjon,
a családjától és a
Hazájától is, hiszen,
az önérzetes azért tesz.
Figyeltek-e rá, közben mi
történik bennetek veletek.
Hiszen az a legfontosabb,
hogy jól érezd magadat,
a bőrödben, s ha már,
rájöttél, mi az ami,
benned kelti ezt,
azt az érzést és a
te kulcsodat is
megtaláltad,
ahhoz, hogy
kinyissad a
te sorsodat.
Rájössz te is,
megvolt-e már
akkor a lelkedben
mindened neked is,
vagy te, most értél be
arra, hogy megláthatod
a saját megteremtettedet.
Hiszen tudnod kellett azt,
hogy mire vagy még képes.
Az okozott-e boldogulást,
hozott-e több boldogságot,
együtt van-e már a fontos,
a családodat láthatod-e te,
amikor azt szeretnéd, vagy
csak akkor, ha megengedi
a szerencséd, hogy lássad
őket, ha örülhettek annak,
hogy ti vagytok egymásnak.
Van az úgy is, hogy amikor
már úgy érzed, teljesült
az álmod, plusz a többlet,
s megvan már mindened,
a nagy hajtásba belefáradva,
rájössz, önmagadat elveszítetheted.
Megelőzés, megelőzés, megelőzés, azt a.
Különös oktatás, nevelés, oktatása nektek,
Ismerem mint a tenyeremet, megismerheted.
Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”.
Akik már értitek, hogy mik azok a kérdések,
amikre a válaszotokat majd itt találjátok meg,
amikor felismeritek a saját és generációs jeleiteket.