Hónap: 2021 október

Ne árts, ne bánts, magadra is vigyázz,

téged sem pótolhat ám, senki más.

Tiszta úton járni, tisztelni, szeretni,

méltósággal, tartásosnak lenni.

Ne félj megtapasztalni, az új és

 számodra még, ismeretlen jókat,

figyelj jól, a belső kontrollodra,

annál nincs pontosabb.

Mint a lelkes, a szíves,

a gondolkodó éned.

Miért csapna be

téged, hiszen,

a kontrollod is,

te magad vagy.

Van aki tudja és

sokan még nem,

tanulni, soha sem

késő, nem szégyen,

semmiképpen.

Ismerem mint

a tenyeremet,

mond-e valamit neked.

Már vannak akik ismerik,

a generációs feladataikat.

Önismereti oktatás oldal,

ha érett vagy már arra,

szeretnél segíteni

magadon, jó

minta lehetsz,

a szeretteidnek általa.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Nekem mit jelent, a boldogulás,

minden körülmények között,

megmaradni emberiesnek.

Együtt és egymás érzéseit,

tiszteletben tartva, hinnye.

Boldogulni tanuljál a jelenben,

vagy megmarad az, mint álom.

Ha már kikopott belőled, nem

tudsz lelkesedni, szívesen élni,

akarattal, erőből, nem lehet.

Minden, ami másé lehetne,

potyog a pocsékba rögvest.

Megtanulni boldogulni, ah,

az adott helyzetnek

megfelelően,

megélni,

hogy

hétköznapi

csodává legyen.

Mert, azáltal, nem

üresedne ki, senki sem.

Az emberies belső tartásunk,

kontrollálja mindannyiunkban.

Mit jelent, a tisztelet, a szeretet,

az önmagunkhoz, egymáshoz való hűség,

Más a látszat és megint más, a belső tartás.

Kinek azt, másoknak meg, teljesen mást is,

jelentenek, ugyanazok a szavak, lefordítva, ah,

még nem mindenki tudja, nem megy át hitelesen.

Fontos lenne, megtanulni, hamar le lehet maradni.

A lelkes, szíves, gondolkodó emberekhez, őszintén

szólni, hogy átmenjen a mondandó, a belülről való.

Kitartás, a Hazánk mellett, mint a szeretteikért,

tevékenyek, akik, teszik a dolgukat. S közben,

nem gátolják a többieket, a maguk jóiban sem.

A  nehézben mutatkozik meg az emberies léte,

a megtartó erőt gyakorlók, mint belőle valók,

mint az ide, szépet és jót teremtők, mi mind.

A lelket, szívet, gondolkodást formáló,

érzés mellett, a legfontosabb, az,

ki ne kopjon, a tisztesség,

fennkölt érzése, a

  felelősség.

Van az

Isten.

Tartás,

méltóság,

a tudásnak, a

megtartó erejével.

Belőled, onnan ered-e,

vagy, mások kalapjával,

szeged be, színesíted,

teszed látványossá.

Ami természetes,

működőképes, a

 mondvacsinált,

nem hoz sikert.

A tiszta szó ékes.

Ha nem teszel

magadért,

mástól,

ne várd el.

Ugyanúgy,

ő azt nem

tudhatja,

mi a jó

neked.

Mond el.

Kérdésre,

jön a válasz.

Kommunikálj.

Tisztelettel élj,

jó minta legyél.

A hamis szavakat,

hagyd magadban,

tiszteld meg azt,

aki kihallja, az

őszintével.

Legyen

ünnepi

az érzés,

annak, aki

már tudja,

mit jelent,

a Haza.

Ahol

fontos

vagy te is,

otthon vagy,

várnak haza.

Mindenki

eljut, ahhoz

a pillanathoz,

amikor, azt

érzi, hazaért.

Adjon az Isten,

minden földi jóból,

annyit és akkor, amikor

az a legjobb mindannyiunknak.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

Útjára viszi a vándort,

amikor a sorsára ébred és rájön,

kifogyhat az útból és az időből, hinnye.

Amikor a nagy megfelelésekben, ah már

annyival lejjebb ment, a saját szintjénél,

megrogyhat, a gerince a törpülésben.

Nem veszi észre, nem egészséges

az elvárások szintje se, hinnye.

Mit vár el, miről beszél, azt a,

ha ő maga meg nem úgy él, ah.

Jelzi már neki a lelkiismerete,

tán a saját életritmusában,

gondolkodva is élhetne.

Tudja, van az Isten,

nem különb senki

sem a másiknál.

Csupán másban

hozták a jót és a

szépet, hinnye.

Nem kapkodott,

nem sietett,

megoldotta

amit egy

porszemnyi

embernek lehetett.

Akkor is, ha mások azt hitték,

nem érti, nincsen rá elég pénze,

anélkül meg megoldani nem tudja.

Pedig érti, nagyon is érti, de már

nem sérti, hogy a nagyravágyó,

szerint nincstelen, hát lenézi.

Mert az életét egyszerűen éli.

A többlete a tudása lett,

tapasztaltan, alkalmazkodva

éli a saját életét.  Nem ártana

senkinek, hiszen tiszteli az

embereket, amíg azt lehet.

Már tudja, hol a teteje és

hol az alja. Az emberiest

a gondolkodó agya, a

lelke, a szíves énje adja.

Nem a külsőség a fontos,

nem a rápakolt, van tudása.

A múlt elmúlt, a most, az

fontos, a

 megérdemelten

jó minőségű,

életünk lehetőségeként.

Ne a holnapra ácsingózz,

a minőséget a megélt,

az adni tudás adja.

Ami a te dolgod,

ne hagyjad azt a

következőre,

megterheled vele.

Elgondolkodtál-e rajta,

magadhoz képest túlzóan

elkényeztetetten élsz-e, ah.

Megteszed-e ami generációsan

fontos volna a családod számára.

Meghajolsz-e legalább gondolatban,

az emberi nagyságok előtt, akik vállalják

akkor is a méltatlant, ha másképp is élhetnének.

Hiszen látják már honnan jönnek az emberségesek,

nem hagyja az emberségük, hogy elkényeztessék őket.

Minden hat mindenre, sok az intelligens szerencsére.

A belső kontrollja jelezne mindenkinek, ha nem ismeri

fel a számára letörleszteni valót, ah, akkor meg minek.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), neked.

A tapasztalt tudásomból állt össze és rajzoltam  meg.

Segíthetne sokaknak, a tanulásra már elég éretteknek.

Tanulni soha nem késő és nem szégyen semmiképpen.

Van amit hozunk lehetőségnek, másoktól megtanuljuk,

azokat amiket meg ők hoztak tehetségüknek, hinnye.

Tudod-e, ki vagy te, honnan jöttél,

merre tartasz,

mit hoztál

tehetségnek.

Julamami

Magyaros

Agyalósa

nevet adtam,

ahova, várom,

szeretettel a

tanítványaimat.

Ah, megmaradt-e,

benned is, az emberies.

Vagy már csak sodor a huzat,

hol erre, na meg, arra csap.

Csak nem gondolod, hogy

rólad, szólna, minden jó.

na, meg a szép, azt a.

Az összes többi meg,

legyen jó a többieknek, ah.

Érjék be, azzal, mert, ha nem,

legfeljebb keserűek lesznek.

Azt mondják, azzá válsz,

amit beviszel és

amit teszel.

Tanuljál meg

főzni,

hogy tudjad,

miket eszel. Ha valamit

túlzásba viszel, nem köszöni

meg, a majdnem, tökéletesre,

megteremtett, a szervezeted.

Ah, az Isten, teremtménye, vagy,

becsüld meg a bőrödben magad .

Érezd jól magadat, a bőrödben,

gyakran, szoktam, mondani.

Amikor úgy látom, nincs

rendben, önmagával.

Ha nem tudja azt,

hogy honnan,

hova tart,

mi az,

ami

hajtja.

Talán, az

étel, amit

magához

vett volna.

Bizonyára.

Vajon mikor

csinálhatott,

mérleget arról,

hol tart, most.

Ahhoz képest,

ami feladatot,

generációsan

és saját sorsaként

megoldani, hozott.

Ha nem tudja elvégezni,

a generációsan rápakoltakat.

Amit az elődei, a maguk idejében,

nem oldottak meg, mit ad alapul,

a következő generációinak, ah.

Akkor csak, a hiányok maradnak.

Nem született senki se fölöslegesnek,

minden egy, egy minden, apró porszemek

vagyunk, a homokförgetegben mindannyian.

Senki sem különb a többieknél, legfeljebb ő,

már tudja, azzal, hogy generációsan teszi

a dolgát, van tartása és méltósága, ah.

Mindenkinek van, generációs határa,

ha időben felismeri, nem megy mellé.

A belső kontrollja, figyelmezteti,

a lelkes, a szíves, a gondolkodó

énje, megmutatja a határait is.

Nézz magadban szét, látod

milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mindannyian

így születtünk ide, ez a Hazánk.

Itt szükséges kiteljesednünk, úgy,

hogy a szeretteinknek, hagyjunk,

hátra valami talpalatnyit, hinnye.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel

legyél, hogy vissza is azt kapjad.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

Felelősség, hinnye, nosza,

látszik, hogy nincs neki,

felelősségtudata, ah.

Nem teremtettek

ők még sohasem,

költeni szeretnek.

Egyen mosolyt

eregetnek ott, ó

és magasröptűnek

láttatják az üresen is,

fintorgató hangulatot.

Értük, nekik szól, hiába

kattogtatsz, zömében,

már róluk szól és mindaz.

Megragadtak az anyagban,

nem látnak ki belőle, hatásosan

kérkedően, hancúroznak benne.

Nem fizetik ki még a sajátjaikat se,

jól figyelj velük közösködni akarsz-e.

Úgy osztogatják az összeadottat, mint

a szabadon költhető sajátnak tudottat.

Az látszik el is hiszik, megült rajtuk egy

fura energia, elhisznek mindent, láttatott

mesét, tálalja azt az ő számukra fenséges.

 Mintha mindez természetes is lenne úgy.

Micsoda mintahalmazok, nosza, ó legott,

ne csináljatok semmit, ne igyekezzetek,

hiszen ilyen tükröt tartanak nektek.

Nincs más minta, azt megmutatva,

felemelve, fennkölt hangulatban,

azt nyomják, amit el soha se

érhetnek, nem akarják.

Minek az okosság,

minek az eszes,

gondtalanság,

na az jó lesz.

Elszegődött

valahova,

ahol neki

mindent

lehetett.

S költötte

a pénzeket,

amivel mások

nem tudtak mit

tenni, sok volt, hát

bedobták a közösbe.

Amikor a csalafinta

őket arra késztette.

Most már kibillentve,

nincs más útja csak oda.

Mindegy mire ment az el,

csak hasznosra nem mehet,

olyan volt, mintha kidobták volna,

mert valami miatt az már, nyomta a

lelküket, ha látták másoknak meg semmi

nem maradt, mindent alaposan elherdáltak.

Látszott, szerették látni a fájdalmait másoknak.

Hát íme nagyot játszanak, a közösből adakoznak,

kinevezték magukat, miért ne, hát azt is lehet.

Hisz belőlük hitelessé nem, olyanná válni igen,

minden ami belefér s belefér, nincs kontroll ott.

Ne utánozzátok, ilyennek születni nem, de azzá

válni a sok tétlenkedő, könnyű keresésében lehet.

A belső tartás és emberi méltóság, nem üres, teljes.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), értetek.

Egyenként és mindenki, más feladatra született meg.

Ha alapos körítéssel tálalják, még a hitelteleneknek is

hitelességet kölcsönözhetnek, annyi időre, amíg azt is,

megszerzik, mert nem hinnéd el, ah milyen vakmerőek.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés…,

egy icipici pontocska mindig adott lehet, bármiben, bárhol, ami

által megmagyarázódik, nincs semmi gond, kilátszik a megoldás is.

Ha benned tisztelet sincsen, ne hivatkozz a szeretetre, hiteltelen.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

Ha csak úgy csinálsz mintha,

ha valamikről le van

az már másolva.

Innen – onnan,

összevissza, csak

eredeti igazi ne legyen.

Hiszen így majd azt lehet

mondani, hogy abból merítette,

arról másolta, nem az övé a felelősség,

csak annyira mint amihez vannak szokva.

Másoltak, hamisak, leutánozók, semmi nem

lehet látható ami tiszta, a tükör pedig akkor

is ott van már, önmaguk szerint generálva.

Ahhoz viszont nagyon meg kellett ott

ragadnia, hogy elhiggye azt magáról,

mindenkin képes kifogni, olyan okos.

Amikor megszületünk, tehetséget is

hozunk valamihez, aki rátalál időben,

azt gyakorolva, elérheti az ő sikereit.

Ez lenne a természetes folyamat ahhoz,

hogy kiteljesedjen mindenki az ő idejében.

Nem lenne miért irigykedni, mellé menni.

Akik viszont nem akarnak fejlődve haladni,

megkeresik a kiskapukat, azokon közlekednek.

Sok energiájuk megy el arra, hogy láthatatlanok

legyenek, úgy helyezzék el magukat a történésekbe.

Összefüggésében megláttam a jeleket és feladatokat,

erre oktatom a jelentkezőket, nevelődnek a sorsukhoz.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ha érted

már, szükséges megtanulnunk, amit mi még nem tudunk.

Ha tudnák az emberek, a tartásuknak és a méltóságuknak,

milyen erős a természetes, megtartó ereje, kikezdhetetlen.

Nem igyekeznének felgyorsítani a saját idejüket, magukhoz

képest, hiszen ott vannak a kibillenéshez, az ő erős esélyeik.

Annak függvényében, mennyire hirtelen és nagyon eltérően,

fordulnak ki az egyensúlyukból, van még lehetőség vissza oda.

A (bocsánatkérés), nemcsak egy vagy több mondat szóhalmaza.

Egy erős érzés, ami az arra alkalmas sejteket végighangolva, oldja.

Mind emberiesnek születtünk, feladatot hoztunk, generációsan is

 van, /gyakran ha senki nem csinált ott semmit/, biza sok a dolgunk.

Magunkért és generációsan is törlesztünk, hogy a következőknek,

élhetően tiszta alapokat rakjunk, aki még nem tudja, ideje tanulnia.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

Értem én, ha rátolod a következő életedre.

 Magam, szeretem megcsinálni rendesen, ah,

mert tudom, van generációsan is feladatom.

Lehet, hogy még nem hiszed el, amit látsz se,

én már elhiszem, hogy van generációs jelem.

Nem raknám, a felelősséget a következőkre.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

mit ér a védjegy, ha magyar, mennyit a világban.

Egyéni vállalkozásban, a gyűjtőneve, „önismereti”,

nem számít, hiszen, ők nem érintettek, benne, hinnye.

Újrakezdés, mókuskerék, ah, doktorálni tudnánk belőlük,

ettől is erősödik, a lelkes, a szíves, a gondolkodó énünk, ah.

Ha, csak, a pénz meglétének, a fontosságát nyomatod, majd,

nézd meg, magadat, amikor, a megrekedtekkel vitatkozol.

Mihez van, tehetséged, neked, neked, neked, hinnye,

a szüleid, a tanáraid, a nevelőid, az oktatóid,

felismerték-e, időben, azt, benned.

Mert a tehetségedben van,

az emberies éned, ah.

Ezért különbözők, az

idők, amikor, elérik.

Azt az utat járod-e,

amivel hasznára

lehetnél,

te is, a

Hazádnak.

Esetleg azt

gondolod, ah,

neked, az jutott.

Amikor oktatok, az

 első mondataimban, ott

szerepel, a földből jövünk,

porrá leszünk, ah.

Tartás, méltóság.

Ami, ott, közte van,

az a sorsunk, nemcsak,

 mások szerinti, az életünk.

Felvállalva azt, amiben éppen,

vagy, van-e ahhoz tehetséged.

Nem mindegy az, a többiek

tekintetében se, hinnye.

Tisztelet és hozzáértés,

van-e benned bőven.

Vagy van és alapos,

az üzleti, érzéked,

különbözőek ezek.

Megelőzőként, hiszem,

a két oldalnak, közvetítem,

közelebb vinni, igyekszem.

Alázattal, araszolva, ah.

A ellehetetlenülve

is élhetnék, hisz,

csak magamra

és tudásomra

számíthattam,

tíz éve, hinnye.

Ijedtemben ah,

kiszaladtam az

online világba.

Amiben élhetsz,

megegyezik-e, az,

a saját szinteddel, ah.

Ismered-e, a generációs

jeled, generációs feladatod.

Vagy épp, csak, szajkózod,

azt, amit elvárnak tőled.

Na az nagyon kevés, ahhoz,

hogy megalapozódjon, valami,

nagyon fontos, egyedül születtünk.

Ami, hasznára lehet, a saját szintjén,

minden egyes, érintettnek, hinnye, ah.

Pörgetik és forgatják, mondja, mondja,

mondja, ah. Ha megkérdeznék, miért,

valószínűleg, nagyon alacsonyan

tartó, lenne, arra az ő válasza.

Látszik nincs kontrollja,

nem belülről jövő, hisz,

nem úgy él, csak beszél.

Nem a saját agya szülte.

Átlépte, máris, azt, ahol,

a saját hozottja, na meg,

a kontrollja, megállította

volna, de nem érzékelte.

A talajra, nagy szüksége

lenne, percenként megérezni,

nem elhagyni. A belső kontrolljára,

alaposan odafigyelni, még időben jelzi.

Belső kontrollal születtünk mindannyian,

kiből, mikor kopott ki, mi lazította fel, ah.

A lelkes, a szíves, a gondolkodó énünkről

írok most, a motivációt, a lélek adja, ah.

A szív, a saját életritmusod, megadja,

a gondolkodó agy, hozza a döntést.

Ez egy meghatározó, erős érzése,

mindenkinek. Ha túl sokat várnak

el gyermekkorban, valakitől, hinnye,

önmagához képest, vagy lustának látszik

utána, vagy kibillenve önmagát túlhajtja, ah.

A másik véglet, amikor a tervezettek szerint,

beállnak, a nemlétező sorokba, ragadva a múltba.

Folyamatosan, minden, oda, alájuk pakolva, hinnye.

Megbillenhet, az egészséges belső kontrolljuk, ah.,

Ide – oda kapkodva, hozzák, a döntéseiket, mikor,

ki, milyen, hatással, van és mit várnak el, éppen.

A belső kontrollod, a lelkes, szíves, gondolkodót,

kihagynod, annyi, mint, mások életét élni, hinnye.

Egyedül születtünk, nem párban, se csoportban.

Amit feltaláltam, arra is, segítséget nyújthatna,

ahol visszarendezhető, ah, az egészséges útra.

A tehetségemet, 42 évesen ismertem fel, meg

is lett a gyümölcse, ott, ahova tanulni mentem.

Megkaptam, a válaszaimat, mi, miért úgy van.

Felismerhettem, miben van a tehetségem, ah,

 hozzáértő hely volt az, ahol kitűnőt ajánlottak.

Ne vedd zokon, hát, magamat, menedzselem,

miért, állna, mellém bárki, kitől várhatnám el.

Nem lettem, divatos, mert, komolyan veszem,

az emberek sorsát, ne vedd könnyen, te sem.

Segítek magamon, az Isten, megsegít engem,

így is oktatom, amit még csak, magam tudok.

Adnám, tovább, oktatnám, az oktatóknak és

azoknak, akik, a nevelésben hasznát vennék.

Várom, a Hazámtól, álljanak, ebben, mellém,

olyan hozzáértők, akik felelősen, megvennék.

Ide érkeztek, tiszteltek meg engemet, az online

világban, most éppen megint jobban ismernek.

Az oktatásával, eljuthatna, mindenhova, ahol

szükséges lenne, megelőzésben, tanulhatnák.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolok, se ellened, sem veled, oktatnám,

megelőzésben, azt, amit, itt találtam fel.

Embernek lenni… https:// julamami.eu

Más, még, nem tudja, csak magamra,

van szabva, időben, jól jön a kontrollja.

A kibillent állapotoknak, is van, egy pici

pontja, ahol még visszafordítható, hinnye.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit  és

akkor, amikor az érintetteknek, az a legjobbkor.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Addig kérem a bocsánatot itt, amíg, lehet, hogy

természetes lesz másoknak is és meg is teszik,

otthon elsősorban a családjuk tekintetében.

Mivel segíts magadon az Isten is megsegít az,

amivel átviszem az éveket úgy tíz éve, ah. Bizony

nincsen kihez fordulni érdemben. Egyszerűbb volt,

 azt üzenni, költözzek el a szülőhelyemről, hinnye

és  addig se menjek ki az utcára, a szülőhelyemen.

    Gyakran jutottak eszembe a feltört autóból ellopott

igazolványaim, oktatáshoz engedély, számlatömb.

Egy fejér megyei csárda parkolójában történt meg,

aki az üzenetet elmondta, abból a megyéből jött.

Gondolom egyszerűen megoldás lett volna, le

lettem volna tudva, kevesebb nekik a probléma.

Viszont azt mondták, az igazolványaimat, csak

menekülésre használhatták, tudomásul vettem.

Ide születtem, itt neveltem fel magamat, innen

jártam el megtanulni, ami még szükséges volt.

Innen szaladtam ki, ijedtemben az online világába.

Itt maradtam az egyre nehezebbekben,  ah, várom,

hogy annyi nyugdíjam  legyen, amiből megélhetek.

Attól a naptól, nettóból számolták a nyugdíjakat.

Halad az emelés, még sok évet szükséges élnem,

egyenlőre 51.765.- Ft lett, a méltányos emeléssel.

Megtisztelnek, jönnek, gyakorlom a hivatásomat,

nap mint nap azóta is, egyedül Paksról nem jönnek.

Nem kaptam egyetlen lehetőséget se, a 25 év alatt,

valaki eldönthette kirekesztett és azóta is így van.

Nem akarják tudomásul venni az érintettek, ah,

másoknak is van sorsszerűen, a saját Hazájában

megvalósítandó, tehetségéből eredő dolga, ah.

Vajon tudják-e kik nem lettek még elfogadva.

Egy Haza ez csak egy, itt lenne ám szükséges

kiteljesedni a tehetségünkben és ide lenne

fontos teremtenünk a szépeket és a jókat.

Itt aratnánk le, amit ide vetettünk, hinnye, a

 gyermekek és az öregedők, a kezdet és a vég.

Az nem mindegy, hol és hogyan,

teljesedhetünk ki közben, otthon lehetünk-e,

a saját Hazánkban. Vagy más ország adja-e meg,

azt az érzést, megcsináltam, hazaértem, hinnye.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, ah, azt

 is lehet. Viszont az élet az bizony,

maga a megélhető nehézségek,

az elmélethez a tapasztalat is

szükséges, a jó minőséghez.

Ma nekem, vagy bármikor,

bárkinek megadatik,

a jó és a rossz is.

Kinek

és

mihez

képest jó,

vagy rossz.

Mert,

ha megfordítja,

a

 visszáját

is láthatja,

azzal már,

máshogy is megmutatja,

láthatóvá válik a valóság.

Ameddig  és amennyit

csak lehet tanulhasson mindenki,

aki arra már igényes lenne. Eladó a

feltalált oktatási anyagom,

ahhoz, hogy oktatni és nevelni

tudjon általa, minden apró

részletét megtanítom.

Nem a fiókba szánom,

nemcsak eladni, a

tudásomat átadni akarom.

Megváltozhat általa az életük.

Más megközelítésből is láthatják, a saját

világukat és a nagy Világot, tapasztalásként,

mindazt szelektálni is megtanulhatják általa, ah.

Megmaradhatnak csőlátásban, csak akkor a Világ

az ő rálátásuk nélkül elszalad mellettük, nem észlelik.

Gyakran lehet hallani, hogy nem láttam, valóban nem

látja át, csak maga köré látva éli az életét. Ki tudja vele

szolgálni a közvetlen környezetét, de másra nem lát rá.

Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” által,

megnyílik a rálátása, kihallása, megérzése. Önismereti

oktatás, nevelés, neked, kölcsönös tisztelet, érted, ha

 érted a lényegét, s az összefüggésében látást igényled.

Emelt szinten élhetne, közben és utána. Mintha más

Világra ébredne reggelente, nem lenne unalmas, ah,

tudna majd örülni, a már megélhetőknek, hinnye.

A saját sorsát láthatná a tenyerében, sőt, a

 generációs feladatait is leolvashatná onnan.

Oda belerajzolta a teremtő, mint a lelkes. a

szíves, gondolkodó énünknek a tükrét,

a családokon belüli feladatokat is.

Sok – sok feladat lenne még ott,

ha igényesek lennének, arra

a tudásra, az emberségesek, hinnye.

Nem hagynák a következő családtagokra,

azokat a feladatokat, ami abból,

nekik, a saját sorsukról szólna,

s idejében megoldható volna.

Az élet élni szeret, megtesz azért

mindent, hogy újra éledjen.

Persze punnyadni is lehet,

csak abban mi a lényeg.

Spirálisan lefele viszi,

nem előre, se felfele.

A nagy nyűgösségre, biza,

rámehet az egészsége, azt a.

Jó szerencsét kívánok, a fejlődéshez

az arra már igényesen éretteknek, hinnye.

Önismereti oktatás, az önbecsülésedért neked,

kölcsönös tisztelet, érted és még

vannak a generációs jelek.

Nem elég az elmélet,

fontos hozzá a gyakorlat.

Ölelni jó, ha szeretetből való,

ha nem szereted,

ne tegyed, mert, az is átmegy.

Otthon vagy,  amikor a kicsiben már látod magadat.

Nem mentél sehova, a Világ mégis ott van nálad.

Tisztelettel legyél, hogy majd

a magad idejében,

azt is kapjad.

Abból

magadat

kibillenteni

ne hagyjad.

A belső

kontrollod

segít, ha

hagyod,

önismeret,

ha arra már

igényes vagy.

Legyen

szép ez a nap.

Remélhetőleg, az emberiesekből,

sokan vezethetnek,

hiszen arra születtek.

Ah, jó minták legyenek.

Tudják, nem csak róluk,

hanem, minden

érintettről, szól az.

Van bennük, ahhoz is,

megfelelő, tudás, alázat.

Amikor már beértél rá,

a jóból, a szépből,

adni tudtál,

magadnak

sem ártva,

eddig is, eleget, ah.

Mutasd, a jó mintát,

adj lehetőséget, az

arra éretteknek,

sorsszerűen,

éljék meg.

Ismerjék fel, a

saját határaikat, ah.

Ha a lehetőségeiden

belül vagy és már,

sorsszerűen éled,

a nagyszerűben

is, az életedet.

Add tovább,

a tudásodat, ah.

Jól gondold meg,

mit kívánsz, mert,

ha megadatik,

te is, abban

fogsz

 élni, ah.

Hinnye, a

nehezebb út,

a sorsszerűség,

a küzdelmes élet,

adja az ízét, a minőségnek.

Abban, jól megérdemelten,

élhessen, aki azt, a jóval elérte.

Ami jót megteremtesz, az a tied,

tartást és méltóságot, ad neked.

Az álmaidat, magadhoz mérjed,

úgy bizony, időben elérhető lesz.

Legyen tartásod ahhoz, aki vagy,

engedd felnőni önmagukhoz,

a saját idejükben őket.

Hiszen, ahhoz már,

elég erősek

és tudják,

meddig

mehetnek.

Működik,

az alázat.

Az erősen,

csőlátásos,

akaratnak,

bizony,

 megtartó,

ereje van.

Nem  is

fejlődnek,

az igazukat

keresik, ah.

A következő

generációjuk

szenvedi meg.

Amiből ők,

kimaradtak,

a könnyebbek

mellett döntve.

Jó szerencsét,

minden jóakaratához,

elég éretten gondolkodónak.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szertettel.

Julamami

 

 

Adni jó, adni nagyon jó,

 emberieseknek való.

Tanuljanak időben

adni, hogy ne

kelljen, ha

akarják, ha

nem, elfogadni.

Ezek mind-mind

energiák, kinél és

mikor fordul meg

és át, önmagától,

a hozottól is függ.

Ki milyen módon

 fejlődik aközben.

Vagy ballag a régi

elavult sikertelen

ritmusában és vár

arra, hogy majd

valaki helyette

azt is megoldja.

Ami egyszer jól

sikerült és nem

tudta azt tartani,

feladta, az nem

sikerülhet mert,

elfogyott belőle a

 sikeres energiája.

Az emberi lélek,

a másik oldalon

található mint a

pénzzel vehető.

A hozzáértőnek

ez felismerhető.

Magyarul érezve is

ismerd az embereket,

magyarul gondolkodjál,

magyar szót használjál,

mint minden nép őrizzed,

színes, szíves önmagunkat,

 értünk és nekünk is legyél.

Igyekszel elfelejteni, honnan

indultál, miért csak odáig jutottál,

a fejlődésedre nem adtál, körbejársz.

Van-e elég, vagy nincs a fejlődésünkre

elég pénzünk, ki éli meg helyettünk mindazt,

ami megjárna, mert ide a Hazánkba születtünk.

Amiben lehetne jó nekünk, ahogy mi itt élhetnénk,

   emberségesek vagyunk, nem a csak pénzesek,

sem nem csinálmányok, nézz le és te is itt

megláthatod az igazit, a valóságot.

Itt mindig sok volt a tehetséges,

most is van abból bőven, ki miben.

Ne húzz ránk valamit már megint,

ne nézz le és tárgyaknak se nézz,

tanulj tőlünk is, mi vagyunk az érző,

halló, Hazánkban élő gondolkodó Nép.

Kommunikálj és

kommunikáljál.

A vezetés az

nemcsak rólad

szól, leginkább

mirólunk szól.

Ha te győzől is,

 az még nem azt

jelenti nekünk,

hogy értünk szól.

Mi nem mentünk

innen el, sem ki nem

fordulunk magunkból.

Gondolkodva vagyunk.

Az emberekben

régen is, ott voltak

már generációkon át

 a nem az én dolgom az,

lenyomatok és okolók,

hozottak, rosszallások

beidegződések, rideg

érzéketlen szokások.

Túllépnek a dolgokon,

pedig egyszer neki is

ott lesz más módon.

Mint fejlődési mód,

lehetőség ahhoz is,

hogy önmagáig azzal

eljuthasson, haladjon.

Megbeszéljük ezeket

itt az oktatásaimon,

átérezni, megérezni

tanulunk, fejlődünk.

Spityu kullog haza,

 estefelé jár az idő,

az anyja

nincs

otthon még.

Iszik egy pohár

tejet, kenyérből

már kevés van,

meghagyja.

Furcsa egy

várakozás

futkos át rajta,

abba alszik bele.

Reggel ugyanaz,

kikészítette

nekik,

a hűtőbe

az anyja,

a parizeres

kenyereket,

be van fóliázva,

 tegnap biztosan

fizetésnap volt.

Fogja és szinte két

falásra be is nyomja.

Azt veszi észre magán

izgatott, nem megy ki

a fejéből az a tegnapi

kérdés a méreteiről.

Erősen csíp a levegő,

megborzong tőle

percenként, egy

 pulóver ráfért

 volna még

a bőrére.

Sikerült

jó erősen

odagumiznia ma

a cipőjét a lábához,

nem tud elmozdulni,

nem kell félnie, hogy

lifeg és elesik benne.

Alig várja, hogy újra

meglássa az autót,

 jön is az, ő meg

úgy igyekszik,

hogy ne lássa,

mennyire várja.

Már lent az ablaka

kinyúl egy kar és

azt hallja, váltsd be

a szemközti áruházba.

Megköszönni sincs idő,

már tovább is hajtott.

Egy ajándékutalvány,

cipőre, ruhára, ejha.

Majdnem elé lép

egy autónak,

annyira ott

akar lenni.

Felpróbálja

és benne is marad,

cipő, nadrág, ing, pulóver.

Összetalálkozik az anyjával,

éppen hazafelé tart szatyorral.

Nem győzi kérdezni mi az rajta,

honnan van, ugye nem tett érte

semmi rosszat, ugye betartja

a megbeszéltekre vonatkozó

szabályokat. Megengedi neki,

hogy elfogadja, úgy sincs mit

tennie, megy a saját feje

után ez a kamaszodó.

Vacsorát főz az

anyja, segít

neki.

Eldugja

a testvérei

elől a ruhát,

cipőt, ne kelljen

magyarázkodnia.

Reggel boldogan

készülődik, vizes

fésűvel a haját is

formára igazítja.

Új a ruha szaga

de nem bánja,

abban megy

már nem

szeretné

felvenni

a foltozottat.

Lenéz a lábára

na nem a talajt

vizsgálja, a cipője

az valami csudacsuka.

Rugalmas, kényelmesen

elfér benne a lába, a zokni

is olyan mint amit a padtársa

kapott a minap és fájt a szíve

érte, hogy neki is milyen jó

lenne olyan, hát most van.

Kidülleszti a mellkasát,

mint egy kiskakas,

aki megmutatja,

mindenkinek,

hogy ő is van.

Tolja magát

felfele, még

a felkelő nap is

 örülni tud most vele.

A vállán egy sporttáska,

nem ám akármilyen, még a

 gazdagok is megirigyelhetnék,

igazi márkája van annak.

Belülről azt érzi, hogy

most mindenki csak

ráfigyel és örömmel.

Ahol eddig az autót

kifordulni látta, most

nincs sehol, csak egy

finom dudaszó valahol.

Fülig szalad a szája, látod

bácsi, megyek az iskolába.

Az autóban ülő már előrébb

járva, arra gondol, hogy mi

lett volna vele, ha akkor

 régen, azon a reggelen,

vele valaki nem

ugyanezt csinálja.

Boldogan gondolhat a

 sajátjaira, Istennek hála,

szebb lett ez a reggel mára.

Szeretettel. Julamami

Megjött a sorsához az esze,

szoktam mondani,

amikor azt

látom

megértette,

meg kellene

élje a nehezet.

Mert, ha a könnyű

mellett döntene, hát

bármikor megkaphatja,

feladatként azt a nehezet.

Minél később teszi oda a sorsa,

 féket kapva, nem mehet csak úgy

megtapasztalás nélkül túl rajta.

El kellene fogadja a sorsának a

 jelzését, hiszen önmagáért szól.

Nem életszerű, a könnyebb utat

 választva se, nem valóságos az.

Egyre nehezebb lesz meg is élnie, azt

a sorsában úgy mutatni kifele a látszatra jót,

el ne késsen, hiszen megnőtt ahhoz az életkora.

Maga körül azokat látja, akik már a saját idejükben

végzik el a sorsuk feladatait is, tehát korkülönbségesek.

Kényelmetlenné válhat az számára, vagy az életkora miatt,

nem tudja felvenni a ritmust se a többiekkel, egyedül marad.

Aztán, hogy mindezt, valahogy elfedje, lehetőleg ne lássanak

bele a döntéseinek a forrásaiba, össze – vissza kapkodva kavarja.

Parancsol inkább, mint kérné őket, átbillen, visszatérni képtelen.

Mert látja, hogy azok akik a saját idejükben intelligensen teszik a

dolgukat, könnyebben boldogulnak abban, amivel ő még küzdeni

próbál, nem kérdezheti őket, hiszen átlátszó lenne, többet tudnak.

 Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, íme  Oktatás, nevelés.

Magyarosan Agyalós a Julamamival YouTube látható és hallható is.

Ne riadjon meg senki a nagy választéktól, ennyi volt akkor, bennem.

Otthon vagy, amikor a tehetségesek által, a múlt elmúlt, lemaradsz,

ha nem pótolod az elmaradtakat, tétlenkedve, megrekedve maradsz.

Ne fékezzél folyamatosan, mert a Világ melletted alaposan elhalad.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból.

Szeretettel.Julamami

 

Kicsiben és nagyban, ugyanaz a lenyomat van.

Ha nem ismered a sorsodat, akkor mit

élsz meg éppen,

vagy

minden

mindegy.

Ha nem

tervezel,

úgysem

érheted el.

Élsz bele  valamibe,

amit éppen eléd tálalnak.

Vagy érdeklődő vagy és

megkapod a választ.

Vannak, akik csak

úgy, mert arra

megkérik

meglépik.

Nem is

gondolnak

bele, annak

következtében,

mennyien lesznek,

magukhoz képest

ellehetetlenülve, hinnye.

Felépítenek egy életet azok,

akik tudják mivégre teszik azt.

Ha túl sokat dolgoznak és nem

marad idejük a jól odafigyelésre.

Az övéik mindazért tájékozatlanul

lelkesednek-e kellőképpen, vagy csak

azt látják, nincs idő úgysem semmire.

Hát fogják és megkeresik azt amit

a legjobbnak vélnek az idejüknek

az eltöltésére, adott helyzetben.

A nagyon elfoglaltak meg, nem

értik, miért nem kapnak hálát,

azokért amit értük tesznek.

Pedig bevonhatnák őket.

Ugyan,  hogyan lehet

elvárni, azoktól,

akiket nem

tájékoztattak.

Az őket érintő, a

sorsukat majd

befolyásoló

döntéseikről.

Honnan – hova,

merre van az előre,

ha a múlt, ami elmúlt,

meg ami lesz esetleg,

fontos csak ennyire.

Közben meg, sok értékes

idő megy, sikerélmények

nélkül a semmibe, ah.

Mihez képest tudom

felépíteni a sorsomat,

hát ahhoz, ami maradt.

Ami a talpam alá adta

a lépéseimhez járó talajt.

Meddig van az addig, amíg

biztonságosan léphet, a sorsát

keresve, megérzi hozzá a talajt.

Mennyi az elég,  ahhoz, hogy azt

érezze bárki, ah, a sorsa körbeért.

Mikor lehet túl gyorsan haladni,

magunkhoz képest, hát bizony,

bármikor, az nem mindegy, mi

az, amivel azonosulni fogunk.

Mit látunk, érzünk meg, miről

gondoljuk  azt, értünk is szól.

Jó  vezető abból lesz, akinek

a döntései hatására, most,

kaphatunk lehetőségeket.

Nem a múltra  utalva tálalja,

a jelenhez igazítva megadja.

Amiből meríthet mindenki,

naponta, nem mások szerint,

önmagunkat építően haladva, ah.

Ha eljutottunk odáig, emberiesen

lehet haladni, amikor az érintetteknek

boldogulást hoz a döntés, van hozzáértés.

A majd, a lehetőséget hozó, a jövőképed adó,

nem a jelent igazoló, ugyan mire alapozna, ha

elodázó az, ami a tartásunkat adná, nincs.

Fontos azoknak akik terveznek, akkor is,

ha nem úgy tűnik a többieknek, van mire.

A tudás hatalmas dolgokat képes építeni.

Átlátni, kihallani, megérezni, gondolkodva

élni, összefüggésében látva el lehet dönteni.

Egy döntés meghozhat százat, ha egy porszem

elmozdul, meghozza a megoldásokat, hinnye.

Egy Haza ez csak egy, jól becsüljük hát meg.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

önismereti oktatás, neked, ha van mindezekre

igényed. Hiszen nem érted miért történnek meg

veled olyanok, amit te nem tennél mások ellen.

Amit hozunk a megszületésünkkel, megéljük,

amit mások hoztak tudásként, tőlük tanuljuk.

Hiszen senki sem született fölöslegesnek, mind

hoztunk valamiben tehetséget. Addig nehéz az élet,

amíg nem tudatosan éljük, letörleszthetjük azokat,

amiket az elődeink, feladatként, észre sem vettek.

Megadva a következő generációknak, mindazt, ami

tartást és emberi méltóságot biztosít az életükhöz.

Nem helyettük, értük teszünk, hogy jó minőségben

élhessék az életüket, kiteljesedhessenek idehaza.

Ami az ő sorsuk, ha átgondoltan, jól csináljuk,

nem üresedő életvitelt adunk, tartalmasat.

Bocsánat ha irritálóan hat, mögötte tudás

van, nem  másoktól tanultam, tapasztalt

lettem, a sok szint alatti sanyargásban.

Segítségemre volt ah, a segíts magadon,

az Isten is megsegít, a megoldásokban.

Ne odázd el, tanuld meg a saját idődben.

Ne mások után kullogjál, teremtsél hinnye,

alkossál,  azon belül amin éppen most lehet.

Persze bocsánatot kérek, hiszen nekem a most,

fontos, szerintem a lélek nem hal  meg. Viszont,

ilyen tapasztalattal, na meg amit feltaláltam,

ne vegye zokon senki sem, ha nem hiszek

az átláthatatlanul fondorlatosakban.

Ha van aki abban hisz, nekem nem

gond az sem, nincs dolgom vele.

Más feladatot adott a teremtő.

A szintek közötti megértést,

oktatnám, nevelnék általa.

Jó szerencsét minden jóra és

szépre, életszerűen élhetőre

tervező, építkezőnek, hinnye.

Ne akarjál, mindenben bővelkedni,

ha csak, néhányaknak, járna minden,

a többiek, minek születnének meg.

A saját gyermekedet, arról,

amit, ő másképp lát,

életszerűen éli,

 a magad, igazáról,

 mindenképp, meggyőzni.

Mit teszel, ha nem ért egyet,

veled, a gyermeked,

generációs

különbségek.

Minden ágon,

elölről kezdődik,

a feladatok sora.

Van amikor, azt,

a gyermeked,

a születésével

hozza. Amivel,

neked, még,

ismerkedned

szükséges, ah.

Fontos, hogy

legyen,

önismereted,

emberismereted,

elfogadó legyél azzal,

hogy a gyermeked,

másképp

gondolkodva él.

MA-MI ALAPÍTVÁNY.

Boldogulni tanítsad,

mert, a boldogságnak,

előszobája az, hinnye.

Szép jövőben hinni,

szabadon jönni –

menni.

Meglátni, a

 hétköznapi csodát,

 fejlődni, tanulni,

megérdemelten,

jó minőségben élni,

vágyik a Világ.

A lényeges,

nem hivalkodó,

a sok, a fontos, a

felszínen jól látható.

Amit másoktól elveszel,

az ő hiányukkal bővelkedel,

annak a hozadékát is viseled.

Amikor már nem számolsz vele,

eléd teszi, a teremtő, oldjad meg.

Adj tiszteletet időben, ne maradjon

ki az életedből, kapjad meg idejében.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel.

Julamami

Mi is a gazdagság,

nem álmodozom róla,

nekem mást jelent az,

hogy mi gazdagnak lenni.

Legyen meg annyim, ami

a tehetségemnek

a kibontásához is

szükséges kelléke

és a hétköznapjaimnak a

minőségét adja, csak ennyi.

Az ember legnagyobb kegye

úgy is az, hogy mindig és

minden körülmények

között is emberies marad.

Nem tartozom se ide, se oda,

 igényeseket oktatok naponta, s

 amikor egyformán gondolkodunk,

akkor kicsit hozzájuk is tartozom.

Egyszer azt mondta egy szerettem,

hogy el ne magányosodjak abban,

hogy csak oktatok, szolgáltatok.

Megnyugtattam, ők néha már a

 sok év alatt és igen gyakran a

  fogadottjaimnak számítanak.

Szerintem, az igazi gazdagság az

 bennünk van mindannyiunkban,

az embereknek

a gondolkodó

agyában,

szívében,

lelkében.

Nyilván

ez a saját

tapasztaló

22. évem

gyümölcse.

Aki azt hozta,

generációsan

odatette a sorsa,

hogy pénzes is legyen,

az a sorszerű a történetéhez

adott, ahhoz mindent megadott.

Van úgy, hogy az apa sikeres és

pénzes és nagyságos, a fia meg

ebből magában egyiket sem hozta.

Na akkor aztán ott van ám, elvárja

tőle legalább azt, amit ő produkált,

de ha még arra sem képes, bizony

gyakran a kitagadása is lehetséges.

Tapasztalom, hogy vannak már és

nem kevesen olyanok, akik mások,

mondataikat továbbírják, ráállnak a

szintjükre s ihletük híján azt el is viszik.

Vannak az ihlet híján másolva festők is,

na meg a túl sok pénzzel kifényezettek.

A pénz förgeteges vágya mozgathatja őket

tán, annak a rezgése megtévesztően hathat.

Egy idő után észlelhető a tévedés azoknál,

akik a rezgésszinteken nem tájékozottak.

Nagynak akarnak látszani ők mindenáron,

sok ember eshet ám bele a csapdájukba,

látszatra adva, kontroll nélkül elfogadva.

Se tisztelet, se tartás, se méltóság nincsen,

amikor túlmégy a szinteden, gondolkodj el,

  elveszítheted önmagadat, úgy mi lesz veled.

Az emberek lelkének szintje igen különböző,

a generációs feladataikhoz emelkedik meg.

Ha a szintjén nem tud lenni, sanyarog csak,

nem mindig tudatosodik benne a miértje.

Ismerem mint a tenyeremet tréningen van

magyarázata annak is, válaszolok minden

olyan kérdésre, amire addig nem kapott.

Ismerem az utat, ahol egészséges lélekkel

járni lehet, megjöttem onnan is már régen,

ami most csábít oly sokakat, kontrollálatlan.

Szerencsém volt, megengedte az Isten azt,

hogy lerajzoljam, hétköznapiként oktatom,

érdekli az intelligenseket és megtanulható.

Akik önmaguk fölötti rezgésekre utaznak,

tehát olyat is megengednek maguknak ami

számukra még nem lehet természetes, s

 az túlrezegteti őket, biza ki is éghetnek.

Ezen el is lehet gondolkodni, mi az,

amit ők tesznek, a tehetségesek

ugyan miért is nem tudnak itt így

kibontakozni, életutat végigvinni.

Kommunikáljál és kommunikáljál.

Miért mennek idő előtt el sokan, s

kik lehetnek ragadozó tempóban.

Győzz meg, legyőznöd könnyű, nem

harcolok ellned sem, oktatni jöttem.

Összefüggésében, hivatásomban is

tapasztaltan, itt vagyok kérdezz.

Kommunikáljál, kommunikáljál.

A  mese része itt, hol és miért

és kiknek is volt már,

egy olyan napja,

amikor azt hitte

neki különbnek

kell lennie, mint

a többieknek és

azért, azután már

mindent meg is tett.

Másra egyáltalán nem is

  tudott figyelni, csak arra,

  úgy csúszott bele a sorba.

Kommunikálni tudsz-e már.

Ó, pedig ő is olyan nagyon

akarta, s magát azért sok

erőt beleadva előretolta.

Naponta keresve azt,

amivel ő is kitudott

lépni abból ami

neki adatott,

életritmus,

az Isten

adta sorsa az.

Kinek mi lehet

az amitől már

gazdagnak

érezheti

magát.

Van

olyan,

hogy

tán egy

pár új

cipőtől

is meg

jöhet

az

érzés.

Hiszen

az érzés az,

 ami megadja a

pulzáló erőt, a

ritmust, ami

 lélekből jön

 szerintem,

mint erős

impulzus.

Megérzi,

rezegteti

a szívet, s

az adja hozzá

az életritmust,

motiválva lett az

 agya, döntést hozott.

Spityi áll az útszélén,

ácsorog, nézi a lefele

elhajtó autós sorokat.

Ritmusosan haladnak,

mintha valaki meglökte

volna őket, na mehettek.

Hezitál rajta átmenjen-e

a túloldalra, lemond róla.

Egy gödörbe lépve érzi

a bokáját, megállapítja

sok a gödör a járdán.

Lenéz a cipőjére,

s ezzel már el is

döntötte, nem

megy iskolába

ma sem, ebben

a cipőben nem.

Kigúnyoltatni

nem akarja

magát, az

megvolt

tegnap

is nahát.

Kimegy az

 útszélére,

nem akarja

kerülgetni az

 embereket.

Nem tud

másra

nézni,

csak

a

cipőjükre.

Lenéz a

sajátjaira,

amiket reggel

átgumizott, hogy

ne váljon le a talpa.

Így egy kicsit szorítja,

de legalább tudja, hogy

cipő is van rajta.

Előbb jött

el megint,

mint az anyja.

A saját kenyerét

meg a pohárnyi

tejet otthagyta.

Tudja, hogy így

megissza az

anyja,

megromolni

nem hagyja.

Ahogy az emelkedőn

tolja magát felfele,

mindent belead,

csípi az arcát a

hajnali hideg,

a levegő meg

tele van bűzös

benzingőzzel.

Minden dühét,

beleadja abba,

hogy eljusson

megint és újra

ugyanoda,

a kavicsos

résznél majd

megnyugszik.

Ott leveszi a

roncscipőit,

a mezítlábas,

sanyargatott

fázós talpasai

alatt elmozdul

a sok hideg apró

és nagyobbacska

kavics, szinte

beomlik az a

lépései alatt.

Nem tudja az

okát, de így van.

Szedi a kavicsokat

jó laposakat is sokat.

Vissza is ugyanazt az

utat választja, már

megszokta, nem is

érdekli a dudálgató.

Nyomkodja gondolja,

ha nincs jobb dolga.

Mellette elhúz a

tegnapi szép

autó és

megint

lelassít.

Jól megpakolta,

teleszedte a zsebeit,

ha hazamegy

meg kell

varja

az

egyiket,

elernyedt,

kikezdte a sok

nehéz kavics.

Amint igen

nehéz fejjel

ácsorog ott,

a szép autó

melléhajt,

megáll.

Ejha, ah

s egy kicsit

a kavicsokba

belekapaszkodik,

mindkét keze a

zsebeiben

pihen.

Lemegy a

 kicsit sötétített

 ablak, kiszól egy

köszörülős hang.

Spityi hahó, hányas

a lábad, milyen

a ruhaméreted.

Meglepődik a

kérdésen, nem

tud mást mondani

mondja a számokat.

Miközben a kavicsokba

kapaszkodik izgalmában,

a jobb zsebe megoldja a

nehéz érzést a zsebében,

feladja, csurog ki belőle

 úgy félkilónyi kavics.

Szégyenkezik egy

kicsit, hogy pont most

kellett feladja a rongyosa.

Holnap ugyanitt

mondja a hang,

s az autó máris

elcsurog onnan.

Elment a kedve,

mit szól az meg

bele az életébe,

belerondított az ő

 szabad reggelébe.

Már nem megy a

partra kavicsokat

dobálni, hazamegy.

Olyan érzése van,

mint amikor az

apjára

gondol,

mindig

feljön

benne

egy

nagyon

keserű

érzés,

hogy is

képzelte,

hogy csak

úgy elmegy.

Szeretettel. Julamami

Figyelj a lelkiismeretedre ember, hamar elfogy

a hitelességed, hiszen a könnyebbet választottad.

Megérzed-e kikkel tárgyalsz, átélve elhiszed-e a

megérzésednek, ha figyelmeztetne, óvatosan.

Vagy továbbra is megkörnyékeznek azok,

akik pont arra utaznak, hogy

nem hiszel a megérzésedben.

A sajátodból is kizárhatnak,

cinkosuk is akadhat egy ideig.

A tájékozatlan könnyen adja magát

olyanhoz, ami neki kedvezően hat,

fel sem fogja, védtelenné válhat.

Tudás és alázat nélkül nem megy.

A racionális részében meg,

nagyon furfangosan,

szinte mindent

össze

tudnak

kötni.

Elhitetik

a komoly

emberekkel,

amit akarnak,

nem gondolna

senki sem arra,

milyen kifinomultak.

Azt gondolod, veled az

nem történhet meg, ah.

Önismereti oktatás, neked,

kölcsönös tisztelet, érted.

Emberies tartás, méltóság.

Időben figyelmeztet, a

kontrollálható határokra,

az oktatásomnak a formája.

Szólok időben, hátha, ah,

a kezeletlen látható ám.

Nem érzik a határaikat,

rég túlmentek mindenen,

ami kontrollálni képes lenne

bennük, addig mennek, amíg

bele nem futnak hasonlókba, ah.

Nem  hiszik el, hogy már láthatóak

azokban amit csinálnak, kirívóan hat.

Túl vannak a túlon, nem kérnek sem

elnézést, bocsánatot meg végképp nem.

Megvannak győződve róla, hogy nekik lehet,

azt is, amit másoknak nem, a tartásuk hiányos.

Figyelnek a lelkiismeretükre, nem szeretnének

szembesülni azzal, hogy nem tudják feldolgozni,

 amiben olyan biztosak voltak, óvatosabbak lettek.

Betartják hát a szabályokat, ha nem is kérik tőlük.

Mások meg vadul magabiztosan belefutnak abba,

amiben magyarázkodniuk szükséges lesz, hinnye.

Szerintem a jó energiákban vagyunk már 5. éve,

aki már észlelte, belekerült a jónak a rezgésébe.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), Online.

Van az Isten, megtudja majd azt is mindenki idejében.

 

 

Mondhatnám azt magam is,

én is messziről jöttem, kint

jártam az Online Világban.

Pedig a Hazámból én ki

sem tettem a lábamat.

Hozzám jöttek sokan a

 Világból, a 24 év alatt.

Megtiszteltek, hiszen

a tanácsomért jöttek,

na meg az Online által.

Eladhatnám bárhova, a

 Hazámnak szeretném,

én eladni elsősorban.

A jövő hónaptól,

már bárhonnan

 jön egy magyarul

beszélő, ezt értő,

nem várok már,

neki adom el.

A döntésemet is,

abból meríthetem,

amit megtapasztaltam,

ami által én itt feltalálhattam.

Egyértelmű, tanulható, működik.

Egymásra hatások, tolerancia,

meg az emberismeret,

tartás és méltóság.

Oktatás, nevelés

és folyamatosan,

amíg el nem adom

is bejelentkezéssel.

Utána már, én nem

oktatom, betanítom.

Azt tervezem, ha

jelentkezik olyan valaki,

aki pontosan tudja majd,

mit vesz ezzel meg tőlem.

Leolvasni betanítom,

legyen rálátása,

az oktatására,

nevelés közben is

és aztán a megbeszélt

számú emberieseket sorba.

Eddig még az oktatásra, de a

neveléshez használtra se, nem

tanítottam meg se be senkit sem.

Személyenként nagyon sok,

kisebb munkahelyen,

családokban van,

már jó eredménye.

Óvatosan, alaposan,

haladtam, feltaláltam,

sikeresen alkalmazom.

Egyedül magam viszem,

oktatom, nem fogom ezt

kiengedni a kezeimből.

Egyedül én nem bírnék

el a sokasággal, akiket,

ha megérintene a léte,

igyekeznének belevinni

ezt a középszerűségbe.

Ahol nem működne, az

 erőlködés is méltatlan,

nekem adta az Isten ezt.

Botcsinálta üzletasszony

vagyok, vigyék tovább a

 hozzáértésben nagyok.

Legyen olyan kezekben,

aki elbír majd, mindezekkel.

Megtudja védeni a védjegyet.

A tudásommal végig segítem,

 a tanácsokat személyesen és

Online, nap mint nap adom.

Nem álltam le, addig sem.

Átsiklik, meg nem látja,

csak, a lényegre

törően nézi.

Nem elemző,

meg sem értő,

ő csak lényegre törő.

Olyan módon nevelődő,

hogy győztes legyen ő.

Aközben, lehet körülötte

bármi, akárki, meg se látja azt.

Meglátni oktatom, azzal nevelem,

lássák meg a szemei, azt is, amit

ő nem hozott, nincs rálátása arra.

Akkor érett már rá valaki minderre,

amikor az egyik feladatát elvégezte.

S várná, hogy a következőt vigye már

legalább ugyanarra, a szintű sikerre.

Minden szösszenet fontos a rajzban,

azért rajzoltam úgy, hogy meglássa.

Miután felerősítettem a rajzaimmal,

a benne lévőt, de rég nem használtját,

már másképp is látja, a saját életét is.

Van aki hangosan fejezi ki magát, oly

nagy az öröme, az érzésnek, meglátta.

Érzékenyebb lett azok által is a Világra.

Megérezni az a következő is lehet, kinél

így, másoknál meg másképp sorolom be.

Személyre szabom akkor, ha az szükséges,

ki mikor miben van éppen a nehezítettben.

Csoportnak oktatom, az összehangolásnál

fontos, mindenki marad olyan amilyen, de

már megérzi azt, amit még a másik nem érez.

Munkatársaknál, utána már nem veszíthetik

el a sok időt, energiát, hogy mindenáron azt,

szeretné, hogy a másik is ugyanúgy érezzen.

Nagyon különbözők vagyunk, ettől színes,

szíves, gondolkodó a világunk, elfogadjuk.

Mindannyian hozzuk a tehetségünket, ki

abban, kik meg egészen másban, alázatnak

hívjuk azt, amikor megtanuljuk elfogadni ezt.

Megerősítve mindezekkel azokat, amit hoztunk,

vagy megtanulva azt amit nem hoztunk, kiteljesedni

tanulunk, az életünkre nevelődünk, hogy azt elbírjuk.

Amikor már elég edzettek vagyunk ezek által, tovább

haladunk, a kihallásig, megjön az eszünk gondolkodunk.

Akkor nagyon nehéz, ha valaki vezet egy olyan helyen,

ahol nála fejlettebbek vannak jelen és nem láthatja át,

a többiek meg őt teljesen átlátják, az a fékezés inkább.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet azt is lehet, az élet

meg odateszi, felkínálja időben a tanulási lehetőséget.

Aztán, ha időben nem tanulja meg, lemarad, az értékes

élet mellette elhalad, azt éli ami ott éppen megmaradt.

Mindent, mindenki, a saját és generációs idejében is

megélhet, haladhat és teljesítheti amit az élet elé rak.

Az élet szép, ha hallod már a lelkedben a csendzenéd,

ne menj még, hiszen még minőségi életet nem is éltél.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), Online.

Szeretettel. Julamami

 

Segíts magadon, az

 Isten is megsegít.

Senki mástól nem

tanultam,  én magam

tapasztalva olvasom le.

Szegény Hazám

Csoda Szép,

jaj, kérlek,

ne menj még,

hiszen a széppel,

a jóval, még

meg sem

jöttél.

Miért,

mond

miért,

maradtak

félbe életek,

hová lettek ők,

úgy sorsszerűtlen.

Valahol befejezetlen

nem lődörögnek-e,

azok akik elmentek,

hogy a szép jövőjüket

másutt keressék meg.

Mivé lettek a családok,

s ott mi hiányzik most,

hozzá lehetne ám

látni,

nap

mint

nap,

a szép

tiszta

imákhoz.

Feltaláltam

valamit ami

fontos lehet

a családoknak

generációs jelek

ahogy elneveztem

azokat a képleteket.

Mond kik lettek itt,

helyettem sikeresek.

Tíz éve nem hívnak,

sehova, megmutatni

mit is találtam fel.

Büntiben vagyok,

helyzetbe hoztak,

ne zavarjam őket,

nem látták ők meg,

a megelőzést benne.

Hát bocsánatot sem

kért senki, egyedül

visszük mi a terheit,

természetes ez itt.

Minek csináltunk

egy helyet, ahol

jól megvoltak a

gyermekek és a

fiatalok, nekik

szántuk, néha

felnőttek is

időztek.

Mielőtt

kialakult

volna be

is zártunk.

Sokan várták

menjünk onnan,

lehetőleg hamar.

Így most, azóta se,

nem tudhatják nem,

mondhatom nekik mit

 is találtam meg és fel,

sok-sok tenyérben,

ami a hasznukra is

lehetne, válhatna.

Ide jöttek és

tiszteltek meg

az érkezők vele.

Itt tapasztaltam

meg a tudást azt,

amit oktatok már.

Ismerem mint a

tenyeremet, még

az is megeshetne,

tán kevesebb lenne

azután már az eset.

Kezet fognának és

nem fordulnának

szembe esetleg,

az is lehet.

Otthon,

vagy tán

bárhol,

belül

némán

meg is

teheted,

 ám nem

tartozik az

 másokra sem,

imádkozzál a

családodért,

a Hazánkért,

az a te ügyed.

Amikor túl

nagy a zaj,

sok csak

kavar,

nem

törődik

azzal,

hogy

mások

életét is

elmozdítja,

kimozdítja,

mindazzal.

S mivel

nem

ők

tervezték azt,

hát toporognak.

Nehezen ismerik

fel a lépésükhöz

az új útjukat,

hiszen az

addigi

jól

bevált

az odalett.

Ők óvatosabbak

lettek mindenkivel,

ki tudja, hogy azok

helyett akiket

lecseréltek,

elköltöztek,

ott kikkel is

töltötték fel.

Olyan bátrak

néhányak,

elhisznek

mindent

mindenkinek,

magukból indulnak ki,

ők nem ártanának senkinek.

Ó ha tudnák azt sokan, hogy

kilátszik ám az iskolázatlan, a

nem veleszületett, sem hozott, s

 nem eléggé áldatott meg jóval se,

hisz az intelligensek ott vannak.

Legnagyobb kegy az életben,

ha a generációs feladatokat

észreveszik, s időben elvégzik.

Hiszen akkor a sarjaiknak már

nem marad semmi fölösleges.

Vihetik a sajátjukat sikeresen.

Ismerd meg magadat, hogy

felismerhesd a másikban

a jót, az emberségest.

Mert az emberek,

emberiesnek

születtek

és mind,

jóra valók.

Ugye anya, apa,

te sem mondod

a gyermekednek

reggelente, hogy

akkor dicsérlek

meg este, ha

romboltál,

ártottál

eleget.

Ha azt

is tudnák,

hogy nekik

is vannak a

generációs

jeleik és

azzal,

jó

sok

infóra

láthat

és azt,

kaphat.

A szép,

az ük,

a déd,

a nagy,

ők sorban

mutathatják

ám az utat,

annak aki

azt is már

fontosnak

tartja,

hogy

mi a

sorsa.

S abból

mit kell

neki is

teljesítenie

ahhoz, hogy

a sarjaira

ne hagyja

a nehezét.

Hiszen az

amit ők

hoztak

jelként,

vinniük

is elég.

Milyen

szép is

lehetne,

ha felépítve

a sorsaikat

biztonságos

alapot adhatna

a családoknak.

Tudhatnák ki az

aki tehetséges,

ki meg mester,

míves, ügyes,

okosként ő

tanulhat,

ki az

aki a

tanácsot

adhatja,

ki meg

hallgatja.

Minden

családban

jó is lenne,

ha lehetne

legalább egy

ember, akihez

fordulhatnának

a többiek, hogy

feltegyék az ő

kérdéseiket.

Családon

belül

marad

szokták

mondani,

akik már

felismerték

annak fontosságát.

Hallgat nem beszél,

egyedül dolgozza fel,

szoktam mondani

az oktatásnál.

Megtanulni

hallgatni,

azt is

jelenti,

önmagad

meggyőzni,

ha kell hát

le is győzni.

A legnagyobb

kincsed az ha

van működő

családod

neked.

Minden

tagja fontos

kell legyen,

mert hozott

valami fontosat,

amit hozzáad a

többihez, hogy

mindenkinek

legyen,

el senki

se vesszen.

Ha ez nincs

meg családon

belül, csak az

a fontos, hogy

ki mennyivel

több a másiknál,

az csak szétzilálja.

Fontos lenne most

nagyon, hogy ami

működik,

még a régiből

azt becsüld meg,

nem cseréled le,

se pénzért, sem,

semmi átmenetileg

csábítónak látszóért.

Nagyon sokat árthat

az irigység, akinek az

alapban hozottan van,

nem magyaros biztos,

igyekezzen rendbe

tenni magát belül.

Tegye rendbe

a múltját,

hogy legyen

mire alapozzon,

tanulja meg mindazt

amit a születésével ő

nem hozott, de fontos.

Pénz hol van, hol nincsen,

azért van az ember látása,

hogy meglássa, megteremtse,

azt ami szükséges ahhoz, hogy

el ne romoljanak a túlzásoktól

a zsengék, sem ő maga.

A szüleik

helyettük

azt amire

nekik lenne

szükségük, a

 fejlődésükhöz

előttük, se értük,

túlzó segítségként

meg ne teremtsék.

Hiszen elillanhatnak a

miértek, kiüresedhetnek

a fontosnak tartottak,

hacsak nincsenek

tudatában annak,

hogy generációs

feladataik is vannak.

S akkor összefognak,

segítenek egymásnak,

hogy ne maradjon le az

sem aki még nem olyan

gyorsan haladhat, nem

ismeri jól a sikeréhez

az utat, lemaradni,

nem hagyják őt

sem a többiek.

Mi is lenne hát,

a legfontosabb,

hogy te minden

helyzetben és a

körülményekhez

alkalmazkodva, de

ki nem fordulva abból, az

 érzésből, hogy emberies vagy.

Túl sokszor ők, máskor mások,

ki tudja miben ki és mennyit

hibázott, s mennyit ártott.

Legyen az az ő gondja,

ha azt tudta, hogyan

oldja meg a hamisat,

kifele is végig kellene

gondolja, ne másokra

bízza, elég ha önmagát

abba is jól belesodorta.

S ha kikászálódott belőle,

kérjen bocsánatot körbe és

sorban is, hogy talán újra ott,

ellegyen fogadva, oldja meg.

Ha mindig mindenki azt hinné,

hogy csak neki lehet igaza abban,

hát bizony, ott kavarognának a

porban toporzékolva, ordibálva,

a legalacsonyabban kavarogva.

Haladunk, vele párhuzamosan,

lelkileg is fejlődünk, hogy ne egy

lábon kelljen ugrálnunk, a földön

két lábbal álljunk, harmóniában

legyünk önmagunkkal és azokkal

akiknek szintén fontos az, hogy ne

csak nekik legyen igazuk, haladjunk.

Ha láttál már olyat, hogy van aki tudja,

ismeri mint a tenyerét, na attól az még

nem fog menni neked, hamar eltévedsz.

Amit megtanultál és tiszta, nem viheted

bele semmi hamisba, mert lehet, hogy azt a

sorsod egy darabig hagyja, s fordulhatsz vissza.

Szép napot, jó szerencsét, jó pihenést emberek,

kinek-kinek az életének megfelelően, áldjon meg

az Isten mindennel, ami a legjobb éppen nektek.

 

Szeretettel. Julamami

 

Figyelj a belső tartásodra emberies,

ha túl sok az alacsony

szintű hatás ott,

megkophat,

 a belső

tartásod.

Amit az

addigi

életedben,

felépítettél, ah.

Tanuld meg, azt,

megtartani, hinnye.

Ne másokat utánozzál.

A saját életminőségedben,

te magad szerint, engedjed

közelebb. Azokat, a jó és

szép hatásokat, amik, az

egészséges, körforgásod

által, megerősítenek téged.

A többi, adódik menet közben.

Rájössz, van, belső, kontrollod.

Általános műveltséget növelő

hatása van, ha ismerheted, a

 saját sorsodat. Gyűjtőneve

lett, egyéni vállalkozásban.

Sokadik, változata ez már,

védjegyesen és megint,

újrakezdőként, hinnye.

Körbe, körbe, körbe,

nem fáradhatok se bele,

sem nem állhatok le, hisz,

generációsan még alapozok.

Tartást ad, emberi méltóságot.

Nem, vagyont gyűjtöttem,

 örökségül, a tudásomat

hagyom, nincs másom.

Önismereti oktatás, a címe,

nézz rá, az oldalamra kérlek,

hátha megérint téged, hinnye.

Segíthet neked, a lelkes éned,

 motiváló és erős a hatása, ha a

 szíved, az életritmusodat adja.

A gondolkodó agyad, meg,

összegzi, a jelzéseiket, így,

sikerül ahhoz felerősödnöd.

Ebből van, a belső tartásod,

az emberi méltóságod, hinnye.

Az intelligens, alkalmazkodik,

hiszen, tapasztalnia szükséges,

ahhoz, hogy fejlődni tudjon.

A saját szinteden maradj,

foglald el, magadat, valami

olyan jóval, széppel, hinnye,

amibe bele is teremtheted,

a (sikeréhes), energiáidat.

Majd később meghozza,

 a sikeredet, másképpen,

addig, csak csusszanjál,

ha a lépéshez nincs hely.

Van, aki a születésétől

tudja, van akinek,

érnie szükséges,

amíg, odáig, elér.

Mindenki felelős,

mindenért, amihez,

a gondolkodó agya már felér.

Jó szerencsét kívánok emberek,

legyen ott, ahol időztök, tisztelet.

Addig tanuljad amíg rá nem ébredsz, a

 születéseddel, mit hoztál a tehetségednek.

Általános műveltséget növelő(Tenyérolvasó).

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból.

Szeretettel.

 

Julamami

Tisztelettel kívánom,

mindenkinek azt,

ami neki a legjobb.

Érzékenyen érint,

ha arra gondolok,

hogy hol lehetnek

ők, akik jártak itt

és sikeresek ott.

Ahova elmentek,

mert itt nem abban

éltek, amire születtek.

A hely ahol ők lehetnek,

az biztosan befogadta őket,

hisz mind okosak, intelligensek.

De egy Haza csak egy, el ne feledd,

ahol születtél az veled együtt rezeg.

Időben, mindenki érezhesse át azt,

hogy másokra az netalántán,

nem biztos, hogy úgy is hat.

Hiszen ők meg másban jók,

mindenkinek van tehetsége,

amikor azzal kiteljesedhetett,

jöhet a tanulása annak amiben,

ő tehetségesként nem érintett.

Kommunikálj, kommunikálj…

Egymás felé és mifelénk is,

tisztelettel kellene lennie,

kérdezzenek bennünket.

Emberiesek vagyunk és itt

élünk abban, amit ők nem

élnek, mert önmaguktól is

túlságosan messzire vannak.

Ha mindenki csak arra lenne

rámozdulva amit ők, fontosnak

tartanak, nem ott tartanának.

  Hiszen tudják a létezésünket,

a jóból nem látunk és nem is

érzékelünk mi semmit sem.

 Lehetőség, tájékoztatás híján

olyan mintha elköltöztünk volna,

csak nem fogadnak be, ide idegennek

néznek itt a saját Hazánkban, jó lenne,

ha rendben lenne ez itt

 valóban, ténylegesen.

Mondjátok el és meg,

a ti szeretteiteknek,

hogy nem ez az ami

jó minta lehetne, ne…

Emberiesként is élni

szeretnénk a jóban ah,

hiszen megtettünk érte

minden szépet és jót is, a

 Hazánkban vagyunk mi itt.

Küldjétek szakemberhez

akinél látjátok a hatalom

rossz hatásának a jeleit.

Még időben legyen arra a

segítség, mert jön ám rá is,

a kiüresedés és elterjedhet,

 el is hiszik nincs más csak az.

Olyan békés is lehetne a Haza,

ha mindenkit szeretettel várnak

tán haza. S tisztelettel töltik be

a házat, otthon lehet őnáluk is a

 szeretet és várják haza mindet,

másnap feltöltődve mennek.

Különböző életformákban,

más-más szinteken teszünk,

kérem, kérdezzen bennünk,

itt maradtunk, még élünk.

Tíz éve vegetálunk, mert

nem vagyunk fabábok, s

szomorúan látjuk, hogy

milyen sokan lettek azok.

Kevesebben még el is hitték,

 a sarjaikat nagyoknak szülték,

 időznek ott ők a vezető helyeken.

Gazdagok, mások helyett megkapták,

hiányzik ott sok és az egészséges alázat.

Ugye nem gondolja azt senki sem, hogy

nem tudja az egész Haza, kilátszik az.

Jaj majd elfelejtettem, ah bocsánat,

bocsánat, bocsánat, bocsánat,

de én nagyon szeretem a

  Hazámat, a hivatásomat

és hiszek a megelőzésben.

Mihez is vezet bennetek,

az, ha nem egyforma

életritmusban

élitek meg azt,

amiben éppen

együtt vagytok.

Hahó, ugyanazok

a múltban ragadt,

hangzatok, miért

nem a mai napra

figyel, aki a szót

csak kiengedi és

nem érdemben

szól, szajkózza ó.

Tán nem is érti ő,

hogy miért ment

oda, ahova mások

nem jutnak soha.

Kevés ott az igazi,

 sok ott a csak pénzes,

akinek nincsenek már

meg az igazi miértjei se.

Nem abban tehetséges,

statisztikákat húzni az

emberekre, az nem

igazi, nem igényes.

Pedig nekik valós

mondanivalójuk is

 volna ott hahó, húha.

A mai napra éretten

kommunikáljatok,

hogy mitől érzitek

azt, hogy ti nem

velünk vagytok.

Miért, hogyan

különböztetitek

meg egymástól, s

 tőletek bennünket.

Tán bennetek se

nem tisztelhető

érzés ez a Haza,

se a nép aki lakja.

Pedig egy a Haza,

annak akit ide is

szülte az anyja.

Annak aki itt él és

a Hazánkat tisztelve,

teszi a szépet, jót benne,

 ha értünk is teszi sikerrel

tegye, érezze jól magát tőle.

Nem egy a lelkek rezgése

 ami magyarázhatná,

ha arra éretten mára

kíváncsian, tanulnátok azt.

 A miértek adnák a válaszokat,

s időben meg is kaphatnátok.

Te,te és te és te, meg te is, a

 2016. évnek a rezgése

megtanuló,

 most, a ma

embere is

lehetnél, ha

felismernéd,

a tréningen.

Ebbe-abba

ugyan

miért

mentél

akkor bele.

Nem fékezett

le a lelkednek

tiszta tükre se,

pedig a válaszok

ott vannak benned.

Vacilláltál is bizony,

hogy jól érezted-e

 amit ott éreztél,

nem volt meg a

tapasztalat sora,

a magyarázata

amik nélkül,

bizonytalan

talaj nélküli

lehetsz még.

Többször

kellene

azt újra

és megint

megérezned,

azt ahhoz, hogy

el is higgyed azt a

  saját érzéseidnek.

Azt még kevesen

ismerhetik fel és

másban keresik,

pedig meg lehet

élniük nekik is.

Anélkül, hogy

bármi olyat,

tennének,

amit ők,

felvállalni

képtelenek, s

csak szenvednek.

Amikor a tréning

rajzos anyagánál

azok az érzések is

 felszínre jöhetnek,

amiket ott akkor,

 majd te átélhetsz.

Rájössz és meg is

magyarázódnak

az események.

Megismered

azokat

is amiknek

kapcsán azt

te úgy élted

meg és várod,

hogy újra azt,

megélhessed.

Hiszen egyéb

módon úgy azt

kontrollálni nem

lehetne, csak át is

érezve, újra, újra…

Hiszen azáltal már

nem lesz ismeretlen

be tudod azonosítani,

eltudsz magadban,

azzal számolni.

Nem nyomaszt

annak a kérdése,

hogy vajon miért

érzed, újra és újra.

Feljön a felszínre és

azzal a tiéd lett már

meg is magyarázva.

Beépült a tartásodba,

a méltóságodban már

érzékeled, felismered,

azzal is tapasztaltabb

lettél, nem másoknak

hittél, azt is kontrollálva,

önmagad felé teljesítettél.

Tégy magadért, hogy erősödj,

s akkor már tehetsz másokért,

mert, ha abból adsz ami neked

fontos ahhoz, hogy boldoguljál,

hát megrekedsz egész életedre.

 Szomorkodhatsz a fejedből kifele,

ha netán arra várnál, hogy majd

mások tesznek érted épp időben.

Van olyan is amikor az Istennek a

tenyerében vagy éppen, de azért

tegyél magadért, hogy az Isten is

 megsegítsen téged, téged, téged…

Az utadra találva haladhatsz előre,

s ha felismerted már a saját rezgésed,

a sorsodat generációsan is teljesítheted.

Lehet, hogy ezt még kevesen értik, ahogy

fogalmazok, de a Különös oktatás, nevelés

tréningen hamar megértik és már tudjuk,

mit takar egy kifejezésem, egy addig

számukra érthetetlennek tűnő

mondatom, vagy kifejezésem.

Emberies nyelvnek neveztem

el, betanító a tréning, a rajzolás

közben, tanuljuk a hozzá tartozó

kifejezéseket, amik egyértelműek.

Mindez a saját rezgésszinteken és

értelmezve történik a 20 óra alatt.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon

meg az Isten minden földi jóval,

szintjükön lévő emberekkel,

emberies hatásokkal

benneteket.

Éljen a tisztelet.