2024.08.20. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami
A sorsod és generációs feladatod lesz a legfőbb támája az oktatásomnak, hogy még időben, megelőzésben tudjál róla, mi lenne a feladatod. Ennek a hiteles igazolására, ott van számodra, a két tenyerednek az összefüggésében való leolvasásának, az általam ismert, a tenyereidben látható vonalaidnak, amik számodra sokat mondóak lehetnek.
Az általam, képleteknek, sorscsomópontoknak mondottakat ki is fejtem részletesen, s azoknak a jelentéseiknek, az apró részletekig menően, a sorsfordulók és a már teljesíthető feladatok, a tenyereidben, mind láthatóak.
Ahogy akkor mondom, átmegy minden a lelkiismereted kontrollján, nincs tévedési lehetőség, mert átbeszéljük, s vagy, akkor azonnal érted miről beszélek, vagy a saját idődben, szembesülsz majd vele, érthetővé válik az a számodra, hogy miért úgy mondtam.
Személyes Pakson egy kellemes helyen és ha messze élsz tőlem, a telefonom által, 21 órában adom át, akkor csak neked a tudást, aminek a díja: 500.000.- Ft. mindazt amit, a saját életritmusodra és szintedre igazítva oktatom, az időpontokat átbeszéljük és amiben tudok, én magam alkalmazkodom.
Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. 14. éve várom azt a lehetőséget, hogy tovább tudjam adni személyesen, s az online világában, a feltaláltamnak a hétköznapi életre fordítható alkalmazását, mint egy eszközt, a sorsuk és a generációs feladataiknak a megismeréséhez. A feltaláltamnak az általam megrajzolt oktatási csomagja, hitelesen működik, 153 oldal, amit csupán én magam tudok még oktatni. Várom a jelentkezését, a +36302470589 telefonomon, az erre a tudásomra igényeseknek, akik megtanulják tőlem, mindazt amivel, a feltaláltam által, Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelven, most, 2024. évben is történik a szolgáltatásom. Tisztelettel élj, hogy a magad idejében, magad is tisztelhető legyél. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
2024.07.02.
Oda születni valahova,
ahol előszőr érinti a talpad,
az anyaföldet, az Isten adta helyet,
amit a szülőhelyednek tudhatsz attól fogva.
Igyekszel megtartani abban a minőségben, ami,
akkor volt, amikor megszülettél jó érzésedként.
Azokat a közösségi helyeket, ahol óvtak és tanultál,
abban a minőségben tudni, ahol jó minőségben lehet élni.
Ahol a valamikori tanáraidra jó ráköszönni és jó egészséget,
kívánni, ahol nem uralkodott el az irigység, ami nem magyar virtus…
2024.06.28.
Ah, ha nem törődsz azzal, hogyan hat majd,
az embereknek az életminőségére, az abban érintettekre.
S abból fakadóan tán a hétköznapjaikat is úgy változtatja meg,
hogy elveszíthetik, az addig általuk megteremtett biztos talajt.
Ah, ha a számodra fontos ügyben a döntéseid, csupán önmagadért vannak.
Ha nincs hozzá kellő tudás, se önismeret, sem emberismeret, az a feladat,
csupán azt mutatja meg, hogy emberileg nem elég az elmélet,
tehát szükséges hozzá az is, hogy szakmailag
megfelelő-e a szinted. Ahhoz,
amit anélkül bíznának rád, hogy
tudnák, az addigi munkáiddal mit is
mennyit bizonyítottál, az Isten adta Nép felé.
Kérlek, ne nyúlj emberhez addig, amíg a gyakorlatban,
a hétköznapi életed, nem bizonyítja, hogy önismereted és
a szakmáddal járó felelősséged és megfelelő önbecsülésed is van.
Ah, tán bizzad szakemberekre, akik abban emelkedtek ki és bizonyítottan,
a felvállalt feladatukhoz felelősen élnek és emberileg megfelő szinten vannak.
Heringes Árpádné prevenciós.
Műhely, a megelőzésért ev.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
2011./2024.
Hidd el, az igazi érték benned van ember.
Figyelj rá, hogy ne érintsen meg a hirtelen jövő,
megcsillanó értéktelen.
Amit nem te teremtettél, nem a tied,
nem fejlődik tőle a lelked, se az emberséged.
Megszünhet az a motiváló energia benned, ami
addig fejlesztette a szíves, lelkes éned.
Hiszen amikor már van mindened, amit te nem
érhettél volna el generációsan se, sem a sorsodban,
elveszhet közben, az addigi emberséges tartásod neked.
Egy idő után megfordulhat és vissza is köszönhet,
s ha nem emberesedtél, hát a saját szintedre helyez.
Ah, ne birtokold el, ami által másoknak kárt okozhatsz,
annak következtében, akár többszörösen generációsan is hat az.
A saját sorsodtól is eltérsz, ha meggondolatlanul szerzel, ah.
Egyszer fordulsz ki, utána már nagyon nehéz, a jó útra találni,
jöhet a kezd el, még egyszer, még egyszer, még egyszer, érted lesz.
Azt a, hóha, hóha, hát miért nincs emberségesség próba, ha túl korán, vagy
túl sokáig élvezi a jót, amihez se tudása, sem embersége. Se azon a szinten
nem lehetne, belekerülhet a kerengetőbe, üresedve, ha nincs hozzá megemberesedve.
Volt-e előző példa, hogy az intelligens emberek álmai miért nem válhatnak időben valóra.
Emberséges tartás, emberi méltóság, ha nem gondoskodsz rólunk, akik a hazánkba teremtettünk,
egy gondolatod sincsen, miből is dőzsölsz, a munkádnak van-e, az embereknek a jólétére a hatása.
Egy haza ez csak egy, mindannyian ide teremtettünk, ki miből és mennyit tudott, hát bele is adott,
hiszen adni születtünk mind, s azt várjuk vissza, amit a hazánkba teremtettünk és abban a
minőségben.
Gondolkodj, miért annyit fizettünk a közösbe, ha vállalkoztunk és csupán megoldás volt a
döntőnek,
hogy azáltal volt munkánk, hiszen mellette a gyermekeinkre is költöttünk, jó megoldás volt-e az,
ha a nyugdíjba nem számítottak bele azok az évek, ahol nem volt miből fizetni a közösbe, azt a.
Azt a, tán fékezz le, ha nem veszed komolyan, hogy a lóval növelt magasságod, nem a tied,
mert nem csupán neked szól az, ha a lovad megteszi azt érted és még időben fékez, helyetted.
Emberismeretnek neveztem el, a 30 évem gyümölcse, a hivatásom által láttam meg összefüggésében,
oktatnám, adnám a tudást. Tán jól jönne az sokaknak, a családokban legalább lehetne egy értő
ember.
S tán egyedül is boldogulnának sokan azáltal, hogy felismerik a saját családjukon belül, a
sorsukat,
generációs feladataikat. Ah, hogy ne hulljon a semmibe, amit megteremtettünk ezidáig, ne bizzuk rá
másokra.
A saját sorsunk, az a mi feladatunk, a generációs feladatainkat se hagyjuk rá a következőkre, mert az
nem rájuk
tartozik, a sorsukkal párhuzamosan, a legmagasabb szinten lévők észlelik csak. Kifogásolhtják a többiek,
mert nekik,
nem láthatók, hát felvállalják az érintettek, úgy nem terhelődnek és van úgy, hogy azzal a többiek is
szintet emelnek.
Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. heringesa1@gmail.com
Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
2024.06.18.
Mivel akikre bízták a kiszámolását és azt, hogy nettóból legyen számolva, úgy látták, hogy nincs 40 ledolgozott évem, csupán, tán, 36 ledolgozott évemet és néhány hónapot találtak, hát ebből a nyugdíjszerűből megélnem nem lehet, most éppen 85.000 ezer és kétszáz, valahány forint.
Így hát eltart a férjem, miután ebben a nem várt és emberséget nélkülöző megoldásukban is helyre tettem magamat és az önbecsülésem nem sérült bele, szerencsémre a hivatásommal jár az is. Ah, van alázatom bőven, egy idő után, feldolgozom, haladok tovább, emberesedve, kapom a következő feladatomat, nem unalmas az életem, pedig látszólag, tán üresnek tűnhet.
Ah, így hát azáltal is fejlődöm, hogy alkalmazkodom ahhoz, addig, amíg nem adom el a feltaláltamat, hát megváltoztatni azt amihez számomra lehetőség nincs, nem tudom, kitartok abban ami van, teszem azt ami éppen a hétköznapokban adott, a dolgom.
Úgy gondolom, hogy a feltaláltam miatt tett, magamhoz és a hivatásom szerinti szolgáltatásomhoz képest, szegénnyé, valaki és csupán sejtem, hogy miért. Ah, hiszen nem tudni ki az, aki úgy tehet ahogy csak akar, senki sem véleményezheti, a hatalom azt üzeni, úgy is tehetnek, mintha nem is léteznénk, valakinek a döntése az, hogy nekünk nincs a saját hazánkban lehetőségünk.
Ah, van, akinek miért is lenne, bizonyára, nincs szégyen az orcáján, se emiatt, sem egyéb másokat érintő, a várakoztatásnak a 14 éve alatt, a hosszútűrést gyakoroltatás, kitűnően sikerült, az akkorra már elért, jó minőségű sokunk helyett, ez hatott.
S nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is kitűnően működött, magamhoz, a sorsomban teljesítésemhez, képest, elszegényítő lett önmagamhoz, az emberségemhez, a szakmai szintemhez, a tudásomhoz, az eddig teljesítésemhez mérve.
Valószínüleg el vagyunk zárva, nem lát ránk az online világa, nem adnak lehetőséget abban, hogy lássák ők, akiknek eddig szoltáltattam a világhálón, online, telefonon, skype, messengeren, már valószínűleg nem is látják, mit értem el, a feltaláltammal.
Ah, az is eszembe jutott, hogy hátha azt tervezték volna, hogy az ellopott igazolványaimmal, mással helyettesíteni próbálkoznak és hatalmas bevételt várnak.
Nem fog menni, nélkülem a feltaláltamnak az oktatása, nem működik hitelesen másnak. Ah, csupán nekem, mert én találtam fel és rajzoltam meg az oktatási formáját, egy napon, egy ritmusban.
Emberséges jelnyelven fogalmazom meg, nem hallottak még így beszélni mást valószínűleg, ezzel védem a feltaláltamat, hogy ne tudják ellopni és plagizálva magukénak tudni.
Azt is tudom, hogy próbálkoznak vele itt és ott is, hogy érdekesebbé tegyék a külföldről behozottat, aminek semmi köze ehhez, nem rólunk szól az, csupán az üzletről, nem magyar virtus az sem, nehéz ezt leírni, inkább elmondom, mert az akkor hat is rendesen.
Azért néha még gyakorlom a hivatásomat, nincs kinek, itt – ott akad valaki aki felvállalja, nincs benne politika, hát nem érdekli őket.
Vannak akik mások által fordulnak hozzám, elértem amit csak lehetett, érthetőre fordítom az emberséges jelnyelvet, amíg nem tették ránk, az uralkodni vágyással a fékeket, a gondolkodó emberekre, mint a hazánkra, a sikereim sokasága volt adott számomra.
Gondolom, sokan nem tudnak róla, akiknek a családjában ez nem történt meg, a 14 év alatt, vagy már az elődeik biztos alapot adhattak, a munkájukkal, alkotásukkal, hivatásuk gyakorlásával érték el azt, az életminőséget, ami a jó sorsukká lett.
S így a sorsukat arra, a jó minőségre helyezhették és a jó életminőséget élik, hiszen az a természetes. Ugyan, tán csak csupán néhány százan, vagy több ezren is lehetünk, hogy a gondolkodó gondoskodás helyett, így elhanyagoltak és igyekeztek lejáratni, kisemmizni bennünket.
Vagy nem értették, mert nem volt ahhoz tudásuk, amit felvállaltak, hogy nekünk azt megoldani nem lehet, amit az elődeinktől a szélhámosok elvettek, viszont nem szükséges, hogy rámenjen az egész jó minőségű életünk. Úgy sikerült, mint aki véget vet az elért eredményeinknek és tán, az is irigységből lett, na hiszen, arra gondoltunk, az nem lehet, hogy magunkra hagynak, hát hazánk is van nekünk.
A hazánkba teremtettünk egész életünkben, reménykedve abban, hogy amit bele tettünk, azzal a hozzáértők jól gazdálkodnak és megtöbbszörözik addigra, hogy remélhetjük, hogy amikor szükséges ki is vehetjük, azáltal, hogy az már akkorra jár nekünk.
Hiszen amíg úgy tűnt, hogy van működőképes ország számunkra is, hát el sem képzeltük volna, hogy minden szó és mondat, csupán értük szólt és egy sem értünk szólt, tán magyarázatra sem érdemesen, a semmibe kerültünk.
Azt gondoltuk, majd az amire szavaztunk és azóta, Ezurópához tartozunk, örülök, hogy eddig sikerült és ott maradhattunk, a nagy közös sem vett semmit észre ebből, kimaradtunk minden jóból és szépből.
Nincs miért és méltatlan lenne hozzám a panasz, hiszen megfestettem a valamikori Tiborc fájdalmát, kétféle festékkel, fehérrel és feketével, hát szürke lett, elajándékoztam, remélem jól bánnak vele.
A feltaláltam az oktatásommal, jól működik, hiteles, tíznél több éve gyakorlom, nem sokan tudhatnak róla, hogy egyáltalán van.
Persze közben rájött az emberlánya, hogy a megfogalmazásban van a csízió, a magyar és az emberek, nem mindenkire vonatkoztak valószínűleg, viszont jól hangzott bedobva azt a közös hallgatóság közé.
Mindenki azt hisz, vagy vesz ki, amit csak akar, vagy amit a belső tartása elbír, tán a kutúrája megengedő azzal, vagy az elért szintje, már nem billegetethető, azoknak a szavaknak, a hatásai által.
Amikor, a naponta változtatottakkal, tán nem maradt semmi a régiből, amik megváltoztak itt a 14 év alatt is változtak közben. Nem lehet követni, vagy úgy is van az tervezve, hogy mi akik nem vagyunk fontosak számukra, ne ismerjük ki magunkat benne.
Nem esik jól és nincs is miért, hiszen van az isten, viszont a sokféle, mindenféle azt igazolja, hogy jobb az ha, megteszem, hinnye má, hát bocsánatot kérek. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
2024.06.17. Heringes Árpádné prevenciós, 73 éves, egyéni vállalkozó. Ne aggódjon senki az életkorom miatt, a nincs mire várakoztatásban is frissen, fejlesztem magam és a feltaláltamat, csupán az életkorom halad, mint mindenki másnak.
Az email, heringesa1@gmail.com ahova üzenni tud és amikor észlelem, válaszolni is fogok, s ha a tájékoztatásomat arra érdemesnek tartja és felvállalja, hát szolgáltatni is azáltal fogok.
Mindent elmondok a telefonom hívása által is, tájékoztatom, azt is fogja tudni, hogyan tudom jól olvasni az átküldött tenyérfotóit, már 2009 óta szolgáltatok így, az arra igényeseknek, az online világában.
Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
Ebben az évben van a 30. éve annak, hogy hol abban a formában, hol meg így, vállalkozom, szerintem annak megfelelően, ahogy könnyebb volt a döntőknek.
Az, hogy ki hogyan élte azokat a változások meg, nem tudom, hiszen csupán a hivatásomat gyakorlom, a +36302470589 kihangosított telefonomon.
Bár most már 2024.évben, ha felvállalja a bejelentkező, akkor egy a gyermekkoromnak és a fiatalkoromnak nagyon kedves helyen ülünk le, egy padra, amihez asztal is van. Nem panaszkodott még senki sem, hogy ne érezte volna jól magát ott, a szolgáltatásomhoz a két tenyerére van szükség.
Vagy ha hoz magával frissen készült a tenyere nagyságára kinagyított, jól olvasható fotót, akkor arról olvasom le és ha van rá igénye, megmutatom a tenyerében a vonalat, amiről éppen akkor beszélek.
Tiszteljen meg, ha úgy érzi, szívesen megtapasztalná újra, a körülmények és az életkorom változott, valamivel már másképp is látom összefüggésében. Azóta is oktatom, nem álltam meg, fejlődöm és a feltaláltamat fejlesztem, napra készen. Hála isten, gyakorlom a toleranciát és van alázatom bőven. https://julamami.com
webtenyer. 2024.01.12. 
Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy.
Ismerve a generációs feladatod, tán teherként, a következőkre nem hagyod. heringesa1@gmail.com
Nagy volt a felismerés bennem,
amikor a válaszokat,
kihallottam,
összefüggően,
megláttam,
a sorsom
nehezében.
Másképp
értékeltem,
amikor azt is,
megélhettem.
Azt, hogy a sokféle,
tapasztalat,
az engem
megtisztelő,
velem szemben,
a felém nyitott
tenyereikkel,
helyet foglaló,
embereknek,
a tenyerei,
szintén,
adtak,
válaszokat.
Mondjuk, akkor
éppen hol tartottak,
a saját sorsuknak, az
attól kezdve, már értően,
törlesztésében, a rájuk
vetülő generációs
feladataikban.
2023.04.04. Tisztelettel élj,
hogy a saját idődben, magad is, tisztelhető legyél.
Sokféle vezetést láttam, átéltem,
meg is találtam benne,
a saját életminőségemnek megfelelőt,
haladtam. Körbe – körbe, naponta ismétlésnek látszott,
viszont, sok tapasztalhatót adott. Nem gondoltam arra,
hogy közben fejlődni is tudok, a sok tapasztalás által.
Nem volt más, hát megéltem,
amit éppen adott az élet,
nem láttam mást,
mint a hétköznapokat.
Elhittem azt amit mondtak,
mert nem volt hozzá, más tapasztalatom,
hiszen én magam, nem csaptam volna be senkit sem.
S azt amiben felnőttem, arról, már gyermekkoromban tudtam,
éreztem, láttam, másképp is lehetne élni. Hiszen, az, nem az, amit
nekem követnem szükséges lenne,
azt megismételve, nem a sorsomat élném általa.
Ah, hiszen, a gyermekkorunkban,
a felnőttek mondták meg, mit lehet és mit nem szabad.
Nem kérdezte senki sem, hogy miért úgy, vagy miért nem, más
módon, szeretném megélni a hétköznapokat. Miért nem mennék,
szívesen, iskolába aznap. Tehát ami most van, nem ismeretlen
számomra, valamiféle ismétlése annak,
ami lehet, hogy így történt régen is.
Amikor gyermekként,
tudomásul véve,
igyekeztem követni,
amit elvártak.
Nem volt más,
nem is rólam szólt az,
de nem volt attól üres érzetem.
Valahova tartozni,
valaminek az útján járni,
az sem jutott volna, eszembe,
hogy mást is lehetne csinálni.
Már korosodóként, tudom,
hogy mit találtam meg és fel, miért lehetne,
az hasznára, a hasonló szinteken élő,
gondolkodó, embereknek.
Látom az interneten, sokaknak megadatott,
maguknál magasabb szinten, kényelmesen kényeskednek.
Mindazokat alapnak használva, ami nekem, azt jelentené,
hogy jó minőségű életem lehetne, egyikük által is, úgy,
ahogy beleteremtettem, a Hazánkba és teszem azt még naponta.
Nem fejlődve, a kiüresedésig érve, mindazért nem téve,
mégis természetesnek véve, ah, mintha az övék lenne.
Az önmagam és mások tisztelete azt is jelenti, nem veszem el senkiét,
felismerve a saját határaimat, nem megyek túl rajta.
Így, mire, felismerném a racionális énemet,
rájönnék, hogyan tudnám, a magam számára,
pénzzé tenni. Ah, hiszen a sajátom, vannak,
akik, már üzletelnek is vele, általa.
Ha legalább megkérdezték volna,
azt válaszolom, mennyit ér az
neked, hogy nekem is legyen pénzem belőle,
megbeszéljük, hogy
nekem is jó érzésem legyen.
Hiszen a sajátom, amiből,
ha a racionális énemmel,
már beérek arra, tartalék pénzt tudnék
a magam hasznára, teremteni.
Régen voltak lehetőségek,
behatárolva, ugyan,
most már látom.
A gondolatsort,
ami által, úgy
éreztük, hogy
a lehetőségeket
adva, gondoskodók.
Ami most történik,
azzal, talán nincs is,
tisztában senki se,
hogy mi lehet,
ennek a
következménye.
Emberismeret,
önismerettől,
az önbecsülésig.
Amit összefüggésében,
megtanulhatnának, s lenne,
mire és hogyan alapozni, azt,
ami most üresben van.
Önjáró lett ugyan,
szabadon futóval,
azt a hatást kelti,
mintha haladna.
Nincs meg,
az attól –
addig,
érő, határa.
S akik jól el vannak,
látva, vagy akik, sok munkával,
érik azt a szintet el,
megélik a munka becsületét, ami tartást ad.
A különbségeket,
nem is érzékelik és túl sokan, hiszen
az számukra pottyan, használhatják azt,
aminek a létezéséről, a többiek tán nem is tudnak.
Ha összemossa a mosógép,
a többféle színűeket,
a fehér ruhákkal,
nagyon ronda,
annak a
végeredménye.
Nem teregetik ki,
mert használni,
azt már nem lehet.
Az ember gondolkodó,
nem egymást másoló.
Össze sem mosható,
hiszen, minden sors,
más és másképp élik.
Emberismeret nélkül is
döntenek, ah, hiszen már a jó energiákban,
élünk, nem hiányzik más, mint a lehetőségünk.
Nem mindegy, hogy magunk szerint dolgozunk, alkotunk,
hivatást gyakorlunk, azt a. Vagy az elért szintünk alatt,
várakoztatva, valahova besorolva, csak elvagyunk,
várakoztatva, üresedni szántak bennünk.
2023.04.03. Tiszteletem.
Ha nem tartják be, legalább azt,
hogy amit mások fedeztek fel,
azt ne úgy tálalják,
mint a saját feltaláltjukat,
akkor, bizony,
egy katyvaszba megy és minden,
s nem sok értelme lesz, semminek.
Hiszen minden ember hozta a tehetségét,
ha a sorsát élhetné, meg is teremthetné,
a saját jó minőségű életét.
Belekerülve a középszerűségbe kezelhetetlen,
ha nincs jól működő, teljesíthető minta,
a punnyadás marad,
ami ha túl hosszú ideig várakoztat,
leépíthet sokakat.
Viszont, a hol innen, hol meg onnan,
kiollózott, kimásolt, plagizáltaknak a hatása,
hangzatossá teszi azt amit hallanak, ah.
Ha a mondatok kimozdításról áradnak,
s csupán azok érnek el, más nincsen,
nagyon felerősödve hathat,
a hol ide, hol meg oda,
jól terelhetően létezőihez, ah.
S nyomják is, láthatatlannak maradva,
a tetszik lehetőségével úgy élve, akkor is,
ha a saját oldalammal teszik azt,
amit én magam nem tennék.
Használják,
az oktatásomhoz használt kifejezéseimet.
Ah, mintha tanulták volna általam,
anélkül, hogy tisztában lennének,
az oktatásom által használt,
magam által, elnevezettek jelentésével.
Nincsenek tisztában, a részletekhez illő, szavaimnak,
a tudásom által, hitelesitett értelmével,
az idén ez is a felszínre jön és láthatóvá válik.
Ah, a múlt elmúlt, 8 éve tapasztalva,
tudom és elértem odáig, a most,
azt jelenti,
szükséges lenne a tapasztalat mellé,
velem, a feltalálóval azonosított,
hiteles, elméletet is megtapasztalni.
Tehát megtanulni és nem csak úgy használni,
mintha értenék,
mit is jelent, nem gondolnak arra,
hogy az ami nem az övék, mellé viheti őket.
Ah, hiszen a tudása annak, megjelenik az emberies tartásban.
Amíg nem tanulja meg tőlem, az még nálam van és folyamatosan fejlesztem azt.
Így hát kifinomultabb azóta már,
az eredetihez képest a jelentése is egyszerűbb lett annak.
Mindenféle hatások által,
teszik kiszolgáltatottá, mindazokat,
akik így nem ismerik meg a hiteles formáját,
a feltaláltamnak az azóta, már többszörösen lényeges voltát.
A plágium kifejezésnek az értelmét félretéve,
mintha az nem is létezne.
Mivel, a múltat, a jelent és a jövőt is,
a sorsunk, mint az adott pillanatot, egy időben tálalja.
A sorsunkhoz és a generációs feladatainkhoz,
számunkra, mint gondolkodva élők számára, a most fontos,
szerintem van az Isten.
Ugyan, mi lehetne az életünk egyik értelme, önmagunkért is szükséges lenne, tenni és nem egy helyben, várakoztatva, kiüresedni, ha túl hosszú az idő, tán le is épülni.
Szerintem, valószínűleg, nem a két oldalukként, gondolkodók, akik elképzelni sem tudják, hogy nem elég, a racionális oldalukat erősíteni.
Azzal, hogy pénzessé nem a tehetségükkel, se nem a generációs feladatukkal, válnak, birtokolva, elbirtokolva, egyre nagyobb területeket, csak és kizárólag, a saját magukénak, a tulajdonuknak akarnak tudni, telített energiába kerülhetnek.
30. éve, gyakorlom a tehetségemből lett, a tömegnek számítóan sok ember tisztelt meg és ült velem szemben, leolvashattam a tenyereiket, általuk vált a hivatásommá, hiszen ők hitelesítették azt, amit feltaláltam.
Előszőr is, az első években és azóta is folyamatosan, átmentem sokféle szűrőn, az összefüggésében látásommal. Hiszen, különböző kultúrákba született embereknek szolgáltattam.
A tenyérolvasás tudásom által alaposan megtapasztalhattam, hogy mi vált elméletté, a sok év adta, a gyakorlatból lett az elmélet és az oktatásommal adom tovább, azt amit feltaláltam. Hát így megy vissza az egészséges körforgásba az, ami azóta, bár még nem túl sok embernek lett, a saját tudása mellé, a tőlem való megtanulása által, a saját sorsának a kontrollja.
Nem vettem el senkitől semmiféle tudását, se le nem másoltam, sem ki nem szemezgettem másokéból, a működőképeseket, tiszteletben tartottam, hiszen tudtam, nem az én felfedezésem.
Mindannyian kaptunk, nagyon különböző tehetségeket, más és más szinteken éljük meg, hogy fejlődni tudjunk, magunkért, önmagunknak, a saját szintünknek megfelelően.
S, nem csupán most, nem előszőr nincs, a hivatásom szerinti oktatásomra, bejelentkező, tehát nincs a feltaláltam szerinti, hivatásomból bevételem.
Ah, azért annyi tiszteletet kaphattunk volna, ha már a nyugdíjunk összege nem elég a saját magunk eltratására, hát a hivatásunk gyakorlásához a lehetőségeket tán biztosítani is lehetet volna.
A +36302470589 telefonom, nem csörög, azért, hogy bejelentkező lenne, a telefonos szolgáltatásomra. Odáig jutottam, hogy se skypet nem tudok használni, ugyan van a nevemen az látszik, viszont én nem tudom használni, ám, letörölni sem tudom.
Sem a Messenger szolgáltatást nem tudom igény bevenni, csupán írásban. Viszont nincs hang hozzá, hogy az átküldött tenyérfotóikat le tudjam olvasni, szolgáltatásként, vagy tudjak, a feltaláltam szerinti oktatásomhoz, a rajzaimból átküldeni.
Fizetős lett a facebook, nem nézték ott sem, hogy a sok minden amit felraktam, 2010 évtől, nekik az mennyit hozott közben. Na meg, azt sem ajánlották fel, hogy a jó minőséget ingyen adnák annak arányában, ami tudást tán a többeik hasznára, oda bele adtam, felraktam.
Gátolva vagyok a facebook használatában, az ingyenes nem működik nekem, csupán néha tudom elérni az oda feltett oldalaimat, nem írták meg, hogy mit engednek és mit meg már nem.
Gondolom önmagukon nem próbálták ki ezt nem élték át, mielőtt ez a helyzet teremtődött számomra, gondolom nem csupán egyedül vagyok ennek a méltatlan helyzetnek a megélője.
Valószínűleg, amikor döntöttek valamiben, nem gondoltak ránk, akik a nyugdíjunkból nem tudnánk megélni, ezért 73 évesen is igyekeznék, megoldani az eltartásomat. Hiszen eddig még, nem tudtam a sorsomat, úgy megoldani, hogy tartalékot tudtam volna képezni.
Aki most arra gondolna, hogy tartsanak el engem, azok tegyék már meg, hogy megélik azt előtte helyettem.
S ha akkor is úgy döntenek, hát én akkor sem kérem ezt, a saját Hazánkhoz adtam a tudásomat, oda teremtettem, csupán azt kérem vissza és akkor majd eltartom abból magam.
Abba, hogy mások, akiknek, tán, fogalmuk nincs, mit csináltak, amikor így döntöttek és magukat kiszolgálták, a jó minőséget biztosító összegekkel, úgy gondolták, hogy az nekik megjár, hát a lelkük rajta.
Nem értek ahhoz, amit megengednek maguknak és szerintem, úgy látszik, hogy emberileg nem akarnak, a feladatokhoz felnőni, inkább megugorják azt amit látnak, feltételezik, hogy az számukra is lehetséges, ugyanugy mint másoknak.
Tán attól sem tartanak, hogy nincs szükségük az önismeretükre, akkor se, ha a lelkiismeretük, a minden alapokat nélkülöző, döntéseiktől, önmagukért is, egyre erősebben, ébresztőként fog jelezni.
Viszont, nem biztosították előtte, az anyagi biztonságunknak, a megteremtéséhez való lehetőségeinket, eldöntöttek valamit, aminek nincs, működőképes, alapja sem, viszont ki nem próbálták, hogy működőképes-e.
Mivel a sorsomat és generációs feladataimat megoldottam, már csupán a tartalék összeget szükséges megoldanom, önmagamért és a nyugodt lelkiismeretem miatt, hogy megcsináltam úgy is, hogy nincs üzleti érzékem.
Szerintem, 14 éve kezdődött, tán, hogy elkezdték várakoztatást és visszatérően most is, várakoztatva vagyok, szerintem nem fogok 100 évig élni, hogy ki tudjam várni, azt, hogy visszatér, a felelősség tudata a döntőknek.
Tisztelettel kérem, akik vannak abban a helyzetben, hogy hozzáértően hozzanak döntést, hogy azután már, kapjunk lehetőségeket és annak a következményeként, a jó minőségű életünket biztosítani is tudjuk azok által, önmagunknak.
Mi, gondolom nem vagyunk kevesen, akik nem szeretnénk sorstanná válni, mások által emberileg, meg nem alapozott döntései miatt.
Mi, akik nem tartozunk se ide, sem oda, szeretnénk, mert tudjuk még jó minőségben gyakorolni a hivatásunkat.
Mi, elsősorban, a saját jól megérdemelt, jó minőséget biztosító lehetőséget várnánk önmagunk miatt, azt amit bele teremtettünk a Hazánkba, azt kapjuk vissza, azt szánnánk magunknak.
Mi akik, megtartanánk az emberi méltóságunkat, nem várunk mást, mint, a lehetőséget, a saját Hazánktól, a szülőhelyünktől, a lakóhelyünktől, hogy hetvenen túl is gyakorolni tudjuk gondolkodókként a hivatásunkat.
Átadnánk a tudásunkat oda is, ahol arra éppen van érdeklődés, emberileg, a sorsuknak és generációs feladataiknak megfelelően, igényesek már arra a szintre, amit a szakmájukban elértek.
Nem szeretnénk bele kerülni, abba a helyzetbe, hogy el kelljen tartani bennünket, az olyan, emberileg még nem érett döntők, általi helyzetekbe s szeretnénk kerülni, ami megalázó lenne a számunkra, a lehetőségeket kérjük és megoldjuk.
Meddig még, mit remélsz, hogy emberileg mindent elbírsz, kirezegve mindazt,
ránk az Isten adta Népre, a sokaságra a gondolkodókra, mert azt már nem bírnád el, nem gondoltál még rá, hogy inkább tanuld meg azt kezelni, hogy aztán meg tudjad oldani, hogy ne szenvedj.
Itt vagyunk otthon, mások országában,
nem érezhetnénk, élhetnénk meg a hétköznapjainkat úgy, hogy közben rájövünk,
mit jelent, a megcsináltam állapota.
A Hazánkat megbecsülni és kitartani mellette, a számunkra ellehetetlenítettek közepette, élni meg a hétköznapokban az ünnepi pillanatnyi sikereinket, a nagyon nehézben emberesedve.
Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. 2010. év óta, Julamami 132-139
Ha nem tisztelnénk a helyet,
ahova születtünk, nem hordozhatnánk a tartásunkban, a hova tartozásunkat.
Nem ismertük volna fel, hogy a talpunk alatt a föld, úgy rezeg mint mi magunk,
földből jövünk, porrá leszünk, a Hazánkért közben, mint önmagukért is teszünk.
Volt miből merítenem, nagyon sok ember tisztelt meg az érkezésével és ült velem szemben.
Az elém nyújtott, nyitott tenyereivel, szerintem, az emberséges tartását óvta,
mindazzal, amit hallott tőlem, hozzá adva, a saját tudásához, mint tükröt,
a rálátását azzal is biztosítva.
Mind itt vagyunk, akik a munkánkból, hivatásunkból élnénk meg, most már nem lehet,
mert valakik döntöttek felettünk és kizártak minden lehetőségünkből, nem keresünk pénzt.
Pedig ki lett adva, hogy tartsuk el magunkat, nekünk az akkor, nem mondott semmit, hiszen,
addig is úgy volt, szükséges az a tartásunkhoz, az emberi méltóságunkhoz.
Ah, ha mi nem tudjuk magunkat megvédeni, ez ügyben, akkor védje meg,
az emberi méltóságunkat a saját Hazánkban a jog, mert ide teremtettünk,
rólunk is szóljon a jó és a szép.
Se nem több, sem kevesebb annál, mint az amit jelent,
hogy a Népből, belőlünk lett a Hazánk, hűségesen maradunk hozzá, általunk is lett, hát,
itthon kellene éreznünk magunkat, benne.
Ugyan, hova mennénk máshova, rólunk is kell, hogy szóljon most is, ez ami még megmaradt,
magát mindenkinél különbnek, felsőbbrendűnek mutatja, nem tartja titokban, a sorsunkat megszabja.
Gondolkodva élünk, a sorsunkat vittük előre, terveztünk és megvalósítottuk, ahogy tudtuk.
Volt, akár, napi, sikerélményünk belőle, nem irigyeltük mások sorsát,
mert tudtuk, hogy azt nekik kell jól, működőképesen, megoldaniuk.
Mások nem tudják azt jól, a sajátunk helyett sem, honnan tudhatnák,
hogy mi jó nekünk, miből van akár naponta, tartást adóan, sikerélményünk.
Éltünk egyszerűen, a számunkra megélhetőt is nagyszerűként érezve, hiszen
azt mind, felismertük, a sorsunk szerinti és generációsan teljesíthető határainkat.
Ha az eddig, végig vitt életünknek az alapjait, nem érezhetjük,
talpunk alatt, akkor a sorsunkat amit megcsináltunk, mivel pótolhatnánk.
Értem én, hogy a megugrásnak az energiájához szoktak sokan,
annak mostanra, a tudás hiányos állapota,
zűrzavart okozhat sokaknál, tudás nélkül nem megy.
Igen észlelem, több mint tíz éve annak is már, amikor, rájöttem, kívül vagyok,
minden jóból és szépből. Győztek, győztek, győztek, hogy ennyire
könnyen megy, arra fel sem készültek, meg hát, tudás nélkül nem megy.
Nem kaptam meg az oktatásomhoz azt, a szintet, amit elértem, mert,
megváltozott közben és nagyon hirtelen minden, ami addig működött.
Aki nem jutott megfelelő eszközökhöz, azon a szinten ahova, a tudása
által elért addigra, lemaradt, kimaradt a jóból és szépből.
Amit akárki nem kaphatott meg, azt
betudták maguknak, valamit tán félreértettek, szüksége lenne,
sok mindenre a jóból és szépből, a boldogulásunkhoz, a letudott,
kimaradt Népnek.
Várakoztatnak, megcsillantják szóban, többszőr figyelmeztettek,
hogy vegyem észre, mibe kerültünk, mit képzelek én, senkit nem érdekel,
hogy ezt sokan, nem így akartuk.
Feltételeztük tán sokan, hogy nekünk is jár az, amit ide teremtettünk.
Azt, is hogy alapban legalább megkapjuk, mert itt a Hazánkban is,
az elért szintünknek megfelelően az járna.
Nem más mint a munkánknak a
gyümölcse, ültettünk, vetettünk, aratnánk, itt maradunk és élni akarunk,
nem mások szerint, hanem annak megfelelően amit ide teremtettünk.
Igen valószínűleg, bocsánatot lenne szükséges kérnem, már nem esne jól,
nem ártanék magamnak sem azzal, most már másoknak lenne szükséges gyakorolnia.
Hiszen, a sok – sok
ember által, akik megtiszteltek, a tehetségemből lett hivatásom okán,
az emberies tartásomat erősítette, egyenesen arányosan a tudásommal.
Mivel a pénz léte a kulcs mindenhez, az ígérgető várakoztatás,
nagyon divatos lett.
A takarékoskodás, elborított mindent és mindenkit,
annyira, hogy sokaknak, nem jut energiája a gondolkodásra.
Minden azt sugallja, hogy gondolkodni minek,
hiszen megváltoztatják megint,
megoldják majd, talán egyszer.
Ám, ha a túlélés kulcsa is napi szinten működne,
az egyes ember és a hasonló szinten élők, életképes
energiája hétköznapi szinten hatna egymásra.
A büszkeség, a valakinek lenni és alkalmazkodni nem tudni,
átment negatívba, taszító az energiája, kilátszik a hamis.
A tolerancia gyakorlása és a szükséges mennyiségű,
alázatnak megtartó az energiája, ha arra emberileg már be van érve.
Lépni vagy lépegetni, kinek mi a jó, az életritmusának megfelelő, most.
Ah, tán észre sem vették, körbe – körbe járnak, ha így folytatják,
megrekednek abban, a számukra jólétben, hátráltatja őket, nem fejlődnek.
Mivel nincs annyi
utánpótlás mint amiben reménykedtek, hozzá meg nem értenek, le is épülhetnek.
Vissza az eredőhöz, így is szoktam fogalmazni, az oktatásom közben, ami azt is
jelentheti, kinek mit jelent és mi a megoldás ahhoz.
108-115 Heringes Árpádné. Julamami védjegy.
Kapni még abból, generációsan, amit akkor nem értett, mára már,
megérti, hiszen közben fejlődött, önmagához képest is sokat.
Ami azóta már
beigazolta az ellenkezőjét is, na meg átfordultunk, nem a múltban,
hanem a jelenben élünk.
Mivel, a többiek haladnak előre, megértik,
menet közben, a sorsuk fontosságát, akik meg csak a felelősséget
hárítják, mert fel sem fogják talán, hogy ők, maguk, nem felelősen fogalmaznak.
Tájékozatlanok,
alkalmazkodni nem tudnak, önelégülten bántóan fogalmaznak, a mondataik,
már nem szállnak el, ám, csak úgy, hogy jópofán jól megmondták.
Mert azóta a szabályok is megváltoztak, amik bizonyára, rájuk is vonatkoznak.
Hiszen azon a szinten, ahova, hirtelen kerültek, gondolom,
az lehetett, azt várták el, az lett, a gyakorlat a hétköznapjaikban,
én, azt tudomásul vettem, oda már nem szolgáltatok.
Ha lemarad, kimarad a fejlődési lehetőségekből, emberileg nem
tud felfejlődni oda, hogy generációsan ne legyen bántó,
a viselkedése, a saját sarjainak, azzal adva az alapokat.
Prevenciós vagyok, a tehetségem, a megelőzés,
aszerint fogalmazom meg,
mindazt, ami jól működik.
Emberséges jelnyelvnek neveztem el, a feltaláltamhoz,
jól illik, mert lefordítom. Ha szükséges, akár, többféle
módon is, az oktatásom közben, érthetővé válik.
Még nem értik, a hétköznapi életben,
furcsának hallják, ezeket a kifejezéseket.
Azért én használom, hétköznapi életemben, hiszen
a hivatásom is én magam vagyok. S megtalálója, egy
nagyon fontos információ halmaznak, ami, a tenyerekben
jól látható.
Ami 8 éve, már sok ember életében működik, akkor is, ha
nem hajlandók, még szembesülni a saját sorsukkal.
Ami által összefüggésében, láthatják, akik azt a nehéz,
oktatási nyelvet megtanulják, a helyére tudják tenni,
a hétköznapi életükben. A tenyereikben látható, leolvasható.
92-99 (1) Heringes Árpádné. Julamami védjegy.
A szülőhelyünk, ahova születtünk, ahol felnőttünk, ahova
most is teremtünk, ha van hozzá, működőképes lehetőségünk,
elérjük a sikeres szintünket, abban, ami éppen van.
Ah, tán el lehetne gondolkodni, ha a racionális oldalunk szerint,
ugyanazt tudnánk nyújtani most, mint a motiváló énünk által,
lemaradnának sokan, akik mások tehetsége által gazdagodnak.
Julamami védjegy.
Na meg, ha lenne hozzá szolgáltató, aki még ingyen is adja,
azt a minőséget, amivel dolgozni tudunk. Julamami védjegy.
Nehéz lenne tudomásul vennem, hogy nem tudom gyakorolni,
azt amivel az emberi méltóságomat meg tudom erősíteni,
az maga a hivatásom. Julamami védjegy.
Hiszen személyesen már nem találkozom az emberekkel.
Tiszteletem. Kérem ne vegyék zokon a szót, akkor sem,
ha szokatlan a hétköznapokban, egy korosodótól,
de igazat szól. Julamami védjegy.
Az Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Julamami védjegy.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., oktatom. Julamami védjegy.
Ha igénye van rá,
a sorsához nevelem, szolgáltatásomat,
sok éve, teljesítem, heringesarpadneje@gmail.com. Julamami védjegy.
Csak nem azért van, mert nem szeretném,
hogy az oldalamon legyenek,
akik miatt itt tartok, akiknek,
nincs miért leírnom, a szeretettel szót, az oldalára. Julamami védjegy.
Talán, ott, ahol, abból a magasságból, bármit lehet,
emberileg viszont, tán nem szabadna, hogy abban a magasságban,
már kontrollálni nem tudják, önmagukat sem. Julamami védjegy.
Ha meggátolnak abban, hogy szolgáltatni tudjak,
a nyugdíjamból megélni nem tudok, ne alázzanak tovább.
A működőképes, jó ehetőségemet kérem,
iszen ide a Hazánkhoz teremtek még mindig. Julamami védjegy.
Ah, ugyan felfogják-e,
azokon a nagyon magas szinteken, mi történik, abban az esetben,
ha a haza, a jólétben, amiért ide teremtettünk sok évet, rólunk nem szól. Julamami védjegy.
Nem gügyék vagyunk, csupán a szolgáltatók díjaihoz képest,
maradtunk az ingyenesben, nem hozzánk szabták, azt sem.
Julamami védjegy.
132-139 Heringes Árpádné. Julamami védjegy.
Igen betartjuk azt, amit leírtak és kimondtak,
eltartani igyekszünk magunkat, ahogy elvárják teljesíteni úgy sem lehet,
mivel nem adtak, az elindulásunkhoz annyi nyugdíjat havonat, ami által eltarthatnánk magunkat.
Már nem vagyunk fiatalok, korosodunk, tanulunk, fejlődünk,
ha van hozzá lehetőségünk, elvárni és nem adni, az meg mi.
Julamami védjegy.
Akkor végre, mivel elnézést kérni,
már nagyon kevés ahhoz,
adjanak, azt a jó minőségű megélhetést, abból vissza, amit bele teremtettünk a Hazánkba, vagy lealább, nyugdíjasként lehetőséget, hogy tartalékot képezve is megkereshető legyen az
számunkra. Julamami védjegy.
Tán nézzenek utána, ha nem tudják, mit hozhat, a döntésük magával,
annak megfelelően, amit bele teremtettünk,
az akkor még másképp működő Hazánkba. Julamami védjegy.
Isten óvjon bennünket, minden általuk kitalált és nem kipróbált,
megoldástól, nem azért,
teremtettünk a Hazánkhoz, hogy az ne kapjuk vissza. Julamami védjegy.
Most itt az ideje, amikor arra,
szükségünk lenne, most oldják meg, mert ez nem működik,
tudásuk is szükséges lenne, nem elég az akarat. Julamami védjegy.
Viszont, az emberséges tartásunk miatt van az, ha már elértünk,
elég régen, az életünk során. Megdolgoztunk mindenért,
hát megélnénk a Hazában lévő jókat is.
Amiért tettünk, ide teremtettünk, hát jól megérdemelten,
sok – sok aprócska sikert éltünk meg, az számunkra most is,
maradjon meg. Julamami védjegy.
Amit, akár naponta megéltünk, van még most is belőle,
a hitelességünket, a hivatásunknak akár a napi, gyakorlása adja.
Julamami védjegy.
Nem mondva csinált, igazi, valóságos, át és megélt sikereink sokasága.
A saját magunk szerint megoldott, sikereinket átéltük, az adja a tartásunkat,
megtartjuk magunknak. Julamami védjegy.
A másokénak meg, sokszor tudtunk örülni,
akár naponta, látva, tudva, vagy, ha velünk is közölték, azokat. Julamami védjegy.
Nem a pénz csinálja az embert, az embernek maradni,
azt is mutatja, van, a sorsa és a generációs feladata.
Ami által, ha megoldja, emberesedik fel, a sorsához,
akár pénzes, akár most még, annak az útját keresi. Julamami védjegy.
Mert ha mégis, megcsinálta úgy, hogy a látszatra hagyatkozott,
azt gondolta, a pénz tán örökre, betakarta. Julamami védjegy.
Akkor tán pótolni is lehetne,
azokat, amik majd megjelennek,
az életük során esetleg.
Pont, a hiányos tudásuk által,
kerülnek felszínre, a könnyűben. Julamami védjegy.
Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev.
heringesarpadneje@gmail.com leírom és hétköznapokon 10.00 és 16.00 óe között, a +36302470589 telefonom által tájékoztatom.
Julamami védjegy.
https://julamami.com,
2010. év óta Heringes Árpádné, nevemen van. a Julamami védjegy.
Majd csak kitalálják, a szavaknak, mondatoknak,
a pénzre váltható a módját. Julamami védjegy.
Kitöltheti a hiányokat, rögtön, pénzre válthatja,
a sok üresjáratban lévő, várakoztatóan hatókat. Julamami
Mivel tudja, két oldalunk van, ami a két énünket tükrözi,
ha egyikben a tehetségünket hozzuk, a másikban azt amit nem tudunk, hozzá tanuljuk.
Mert, a két talpunkat rakjuk a földre, amikor járni tanulunk,
mindenkor újra szükséges, hasonlóképpen, hogy tapasztaljuk meg,
mi magunk, meg tudunk-e állni a talajon, azzal amit tudunk.
A hétköznapokban lényeges az, hogy az elmélethez,
még mindig szükséges,
a napi tapasztalt tudás.
S, hogy biztosak legyünk,
megfelelő-e a tudásunk,
úgy, hát, ha magunknak is jót akarunk,
akár, naponta hozzá is tanulnunk.
Ha vannak a megélései által, érvei,
azt, a saját, tudásának a tárában tárolja,
benne van, nap mint nap teljesíthető a sorsában.
A tisztességesen megfizetetteknek,
az a tartását is megigazíthatja, ha a saját igénye szerint,
megfelelővé lesz, azáltal is az életminősége.
Hiszen a külső az, ami megjár a tudása által neki.
Ah, azzal már nem vitatkozik senki, nem igyekeznek lehúzni,
a saját szintjükre, az irigyei.
Megadják, a jóban és a szépben,
a megjáró, tiszteletet számára,
az érveit hallva.
A tudásnak,
van, felismerhető, hiteles, tisztelhető rezgése.
Tanulni, fejlődni, hogy ne maradjon hátra,
a következőknek,
mint meg nem oldott, rájuk vetülő feladat.
Amikor a sorsodat már ismered, a belső kontrollod,
mint a lelkiismereted jelzi,
a számodra jó életminőségednek, a határait.
Ha tapasztalva élsz, azt is időben megérzed,
hogy számodra, mi akkor, abban a helyes.
A gondolkodó
agyad, meghozza a döntést neked, nem helyetted, érted,
hiszen az is te magad vagy.
Gondolkodva, magadhoz képest,
nem kapkodva,
úgy, akkor is, a saját
életritmusodban maradsz.
Minden hat mindenre,
leginkább a hasonló rezgésben hatnak gyorsan,
ahol nem gondolkodva hozzák a döntéseket,
hibákat követhetnek el.
Az végig is mehet, mind azokon,
akik a saját életritmusukból, hirtelen kibillennek.
S nem azzal foglalkoznak, hogyan kerüljenek,
az egészséges
egyensúlyukba gondolkodva vissza.
Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó.,oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból.
Mert megszokták,
hogy, mások szerint döntenek, pedig az is lehet,
hogy ők maguk, már a megoldásra is képesek.
Tudás nélkül már nem megy, magadra ügyelj,
helyetted nem teheti azt úgy más, tájékozódj,
arról, ahol és amiben éppen vagy.
Ha éppen adott egy helyzet, amiben vagy, jelezni
fog az agyad, ha azt a helyzetet mások teremtették,
nem biztos, hogy képesek helyre is hozni mindazt.
Ami
annak a következményeként, rád is hat,
a legjobb tudásod
szerint oldjad meg, gondolkodva azt.
Segíteni akkor tudok, ha én magam jól vagyok.
Nem ártok, nem bántok, magamra is jól vigyázok.
Ha azt látod, hogy felelőtlenül,
túl könnyű a megoldás, tán összefüggésében nem látják,
a mögött nem biztos, hogy van, hozzáértő tudás.
A tudással jár, a tolerancia és az alázat, akkor meg,
különösen, ha másoknak arról fogalma sincsen.
Ne az igazadat keresd, majd meglátod, hogy mindenki azt keresi.
Ismeretlen területre ne tévedj, ha más a kultúra ott,
tájékozódj, hogy s mint van, miben alkalmazkodj ott.
A gyakorlat az, hogy lehet, hogy kedvesek, mert azt várják
el tőlük a munkájukban, azon kívül, ne várjad,
hogy alkalmazkodni fognak, a számukra ismeretlen sajátodhoz.
Addig, utánozzák a hasonlókat, amíg,
rá nem jönnek a maguk szintjén az emberek,
hogy egy igazságon belül, többféle megoldás is lehet.
Hiszen, kevesen vannak, tisztában vele, más a sorsa és
a generációs feladata, egyenként és mindenkinek.
HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com
Ha önmagad fölé kerülsz és azt el is hiszed,
hogy azért, mert ott jó neked, jól, megfelelő
szinten azt, be is tudod tölteni.
Majd kivárja,
azt, minden abban érintett, hogy a feladathoz,
majd egyszer megfelelő is leszel, nem úgy van az.
Hiszen a fejlődés közben naponta halad előre,
utolérni, majd felzárkózni nem lehet, az már elmúlt,
amikor az még, azt láttatta, ugyan nem jól, de működik.
Tudáshoz már szükséges, a tolerancia, a megfelelő alázat
és mindenhova, ha az még nem megy, lemarad, kimarad, mielőtt
azt felfogná, kinövi a saját köre, már nem hisznek benne.
HeringesÁrpádnéPaks. https://julamami.com
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Nincs miért aggódni, a saját lelkiismereti
kontrollja, jelzi, hogy az a tükör, ahogy,
a mondataimmal megfogalmazom, számára valós-e.
Ez lett az elnevezése a hivatásommá vált, a
tehetségemből lett és tükrözi is azt,
amit a feltalált tudásomként,
át tudok adni, oktatom.
Ha az itt elolvasott mondataimnál,
nem érti amit olvas és mégis,
bejelentkezik, hát,
azonnal, a szolgáltatásomkor,
se fogja érteni amit mondok.
Azért aztán, egymást lebeszélik,
ne vegyék igénybe a szolgáltatásomat,
mert úgy sem értenék, amit mondok.
kevesen jelentkeznek be.
Azt már nem mondják el, hogy közben,
azt is mondom és gyakran, hogy
megállíthatnak, a tenyérolvasás közben,
kérjék,
kérdezzenek rá, hogy mit mondjak más szóval.
Van a feltaláltamhoz szótáram és bőséges, nem
sablon szerint mondom, ami oda illik,
úgy fogalmazom, mert a sorsunk, csak a miénk.
Ha valami nem fogható fel még, úgy,
ahogy akkor, éppen megfogalmazom, később, majd,
amikor már ott
tartanak a sorsukban,
jönnek rá, már, azt élik éppen.
Amit akkor, amikor szolgáltattam számukra,
hallottak tőlem, van úgy, hogy felhívnak, s
azt hallom, hogy éppen akkor,
landolt a mondatom.
Nehéz az emberséges jelnyelvet érteni, viszont lefordítom,
többszőr és másképp is, addig, amíg, annak aki hallgatja,
érthetővé nem válik.
Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. 2010. év óta, Julamami 132-139
Más nem tudja oktatni úgy, hogy annak értelme is legyen,
annak a számára, aki éppen az oktatásomat akkor hallja.
Azt, majd, hasznosítani tudja, aki megtanulta.
Érezhető lesz, az emberséges tartásában utána.
Nehéz megtanulni,
akik megtanulták, azt mondták megérte,
a nehezet felvállalni.
Mert arról beszélünk, ami éppen aktuális számára,
amikor oda elér,
a sorsában, már nem úgy érzi,
hogy a nehezeket kapja.
Feladatnak fogja fel és amikor ott az ideje,
azt képes lesz meg is oldani.
Hiszen az oktatásom által,
az akkor hallott nehezeket, már feldolgozta,
mindaz, hétköznapivá vált számára.
Kérésre a sorsukat és generációs feladataikat,
megismerni oktatom, a saját feladataiknak, a
felismeréséig, az oktatási rajzaimmal elvezetem.
Nekem ez a feladatom, hogy vigyem be oda,
ahol rálátnak és eldöntik, hogy van-e,
igényük, ennek, a magam által megrajzolt,
emberismeretnek a megtanulására.
Két oldalunk van, a hozott, a nem hozott,
viszont a megtanult, a gyakorlati
életükben tapasztalt, összegződik bennünk,
úgy tudunk, napi szinten, önmagunkhoz fejlődni.
Ki a racionálisan gondolkodó oldalához, énjéhez,
adva megtanulja, a motiváló énjét. Mint, a lelkes,
szíves, gondolkodó oldalát, igyekszik azzal, ébreszteni.
S mind a két oldalát megismerve, most, a toleranciát,
alázatot gyakorolva, a jobb életminőségét megteremteni.
https://julamami.com,
www. julamami.com,
julamami.com
[/video)
Ismerve a generációs feladatod, tán teherként, a következőkre nem hagyod. heringesa1@gmail.com
Heringes Árpádné,
Műhely, a megelőzésért ev.
heringesarpadneje@gmail.com Paksról a Hergál Házból, szeretettel a Julamami védjegy.