2024.01.12. webtenyer. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev., https://julamami.com

A hivatásomat gyakorolnám, van tudás bennem bőven, ide leírom, hogy ne halmozódjon fel, ne ártson, inkább, ide kimenjen minden, összefüggésében, belőlem.

Ami ha bennem maradna, nem tudnék úgy teljesíteni, ahogy azt a hozzám forduló, engem megtisztelő elvárna tőlem. S persze rásegítek a festéssel, eladható ugyan nem lesz, de kiment általa belőlem, ami ha nem tudna kimenni, árthatna is nekem.

Na, hiszen azért fordul hozzám, a gondolkodó ember, mert hiteles tudást szeretne megtanulni, hogy hozzá adja a saját tudásához, vagy mellé vegye mint egy tükröt tartsa számon.

Azt meg, egyedül csak én tudom, a feltaláltamat, nem tanítottam meg,
eddig senkinek sem, hogy érdemben oktatni tudná, úgy, hogy az át is menjen, összefüggésében.

Mert feltaláltam valamit, ami másnak nincs oktatható formában meg,
az agyában, akkor sem ha látszatra azt mutatja, hogy ezt is, megoldja.

Esetleg,
úgy oktatja, hogy én azt nem is tudom, miért kérdezett volna meg,
azért, hogy azt hallja, nem engedem meg, én a Julamami védjegyet,
komolyan gondoltam.

Mert hozzászokott,
hogy mindent lehet,
attól az, a megoldás helyett csak látszat, nem lesz hiteles.

Az Emberlánya, csak várja, a jó sorát, mert feltételezi, ha annyit jót tett,
egész életében, a Hazájába segítőként, teremtette bele,
na meg 2009. év óta az Online Világában sem ismeretlen,
az emberséges hivatásával, a tehetségéből eredő tudásával.

A szépet, a saját maga által megteremthető anyagi biztonságot betudva, élne nyugodtan.
Nincs szüksége másra, mint arra, amit ide, a Hazájába és a születési helyére beleteremtett.

Ne mondja azt nekem senki, hogy minden védjegyes, oldalamba bele szabad nyúlnia, lenyúlni azt,
ami tetszik, vagy ami nem adatott meg oda, mert nem tettek érte annyit, mint én magam.

Nem tudok üzletelni, ne várja el tőlem azt senki, hogy ahhoz is értsek, amit most tanulok,
mert nem hoztam a születésemmel, de szeretném eltartani magamat, mert méltatlan hozzám az.

Amit valakik kitaláltak nekünk, a segítőknek, a lelkes, szíves, gondolkodó, motiválóknak,
nincs más lehetőségünk, mert a várakoztatásunk közben, eltelt sok – sok év, mind hiába.

Tessék már kipróbálni ennyi év hivatás gyakorlása után, érezzék át, azt a megaláztatást,
nincs megoldás, se lehetőség, csak elvárás, túllépnek mindenen, nem felelősek érte.

Valószínűleg ismeretlen a terület, tudáshiányosan kerültek bele, ezekbe a helyzetekbe, túl gyorsan,
haladtak, nem gondolkodtak azon, mi lesz az emberek életében annak a következménye.

Sorstalanná válhatunk, pedig végig vittük a sorsunkat, figyeltünk arra is, hogy a generációs
feladatainkat időben megoldjuk, gondolkodók vagyunk.

Hát, ne hagyjuk hátra a következőknek mint, akkor még megoldhatót, ami következményként, már tehernek számít. Méltatlan érzést kelt az is, bennünk, mintha eddig, a Hazánkért, az emberekért, semmit nem tettünk volna.

Nagy alacsony szintű tájékozottságra utal az, ha azt sem tudják, hogy ki ebben, más meg,
másban hozta, a tehetségét és azáltal tudja, jól megcsinálni a sorsát, s teljesíteni a
generációs feladatait.

Kérem szépen ne gyakorolják azt, amiről alapvető dolgokat sem tudnak, hiányos az emberismeret.

Hát igen, az látszik, hogy előre és hátra generációs csodákat varázsolva,
hegyeket raknak oda, vagy hordanak, abból, amiből számunka is
juthatott volna, ha az dönti el, aki a munkájából teremtettek által él jólétben.

Ígéret már nincsen, csak zúdul a negatív magyarázkodás, ez van és nincs más lehetőség.

Az életkorunknál fogva, mi a korosodók, ugyanabban a helyzetben vagyunk,
mint a gyermekek és a zsenge
felnőttek. A, hát, nem tudunk változtatni, ha nincs miből gazdálkodnunk,
nincs pénzünk, mert úgy lett itt minden kitalálva, hogy anélkül nem megy.

Mert felettünk hirtelen döntöttek, felkészülhettünk volna, gondolkodó emberek vagyunk,
ha legalább adtak volna rá időt.

A megváltozott szintek között, nincs átmenet, valaki felvállalhatná azt is, hogy
visszamenőleg átnézi, hogy hol nem figyeltek eléggé, hol tévedtek végleg el.

A megmondók csak kijelentenek mondatokat, lehetőséget, sem időt annak a
megoldásához nem adnak, így hát,
nem tudjuk megteremteni, a jó életminőségünkhöz szükséges pénzt sem.

Minden ember más sorsot hozott és másban hozta a tehetségét,
más szinten van emberileg, mást tud jobban mint a többiek.

A múlt elmúlt, bebiztosítva magukat, élnek, megállás nélkül, feltörekvően,
a jólétben, itt maradtunk a semmiben.

Kiló számra kértem már bocsánatot, elfogyott a késztetés belőlem,
tán most tanulják meg, akikben még vannak emberies érzések, hogy
idő előtt, vagy végleg ki ne üresedjenek.

A saját sorsomat teljesítettem, a tapasztalt tudásom szerint,
még az lenne vissza, hogy a racionális énem által,
biztonsági tartalékot képezzek magamnak.

Mivel nem abban, hoztam a születésemmel, jól működő, tehetségemet,
hát tapasztalva tanulom naponta, nem hagyom annyiban, megoldom.

Julamami Magyarosan Agyalósa, egyik oldalamnak az általam adott
neve. Hazaszerető lett belőlem, én sem úsztam meg, ezt az átható érzést,
annyi ember tisztelt meg, nagyon sok emberrel találkozhattam, a 29 év alatt.

Nem aggódhattam azon, hogy használják a Julamami védjegyet,
ami 2010. év óta van, Heringes Árpádné nevemen. Nem ártani
születtem, szóltam is érte, én időben, ahol azt észleltem,
már megszokták, hogy kiszolgálják magukat.

Ah, tán, mint egy lehetőséget,
úgy élik meg, senkit sem zavar, hogy a Julamami védjegyet,
magamnak szántam, tudtam miért fontos, úgy neveznem el.

Ah, ha nem lett azóta belőle az online világban, 100,
mert annyira megtetszett,
hogy férfiak is használják tán.

Az online világában már sok országban,
2009. év óta, az írásaimnak, a szolgáltatásomnak,
köszönhetően, lettem nagyon ismert.

Ez jól jöhetett bárkinek, aki gyorsan akart gazdagodni,
vagy hozzá van szokva, hogy másoknak a tehetségét másolja.

Nem mondja, tán, nem gondolja komolyan,
hogy védjem meg a védjegyem, át is lehetne nevezni,
hogy komolyan vehető ne legyen.

Tisztelettel élj, hogy a saját idődben majd azt is kapjad.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már meglátod önmagad,
nem mentél sehova, a Világ mégis ott van nálad.

Minden áron el szeretnéd érni a vágyaidat, alárendeled
önmagad és minden pillanatodat.

S amikor elérted, észleled is, hogy
amikor elindultál, a vágyaid teljesítésében,
már megvolt mindened.

Lényeges lenne, felismerni a saját emberséges határaidat,
ami segítene abban, hogy ne másokat utánozva élj, s másoktól,
azt, hogy jobban tudják nálad, ne reméljed.

Önmagadért saját sorsod szerint, lenne szükséges teljesítened,
élheted is gondtalanul, nem gondolva, az életed, akkor viszont,
ne csodálkozzál, ha gyakran mellé is mégy, ha nincs, a sorsod
szerinti saját célod.

A elégedettség érzése ott van benned, ha egyszer is megérint téged,
a következőkben keresni fogod, hogy újra átéljed, mert gondolkodva,
tudod, hogy életszerűen, az lenne a dolgod.

Nézz magadban szét, megláthatod a belső kontrollod szerinti határaidat,
azért jelez a lelkiismereted, időnként neked, tán gondolkodva cselekedjél.
Csupán azért, tán, a sorsodtól úgy távolodjál el, hogy végleg mellé ne menjél.

Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a Julamami védjegy.
Paks. https://julamami.com