2024.06.30.
Heringes Árpádné, prevenciósként gyakorlom, a tehetségemből lett hivatásomat, Műhely, a megelőzésért ev. most a hivatalos elnevezése. https://julamami.com
2024.07.01. Ah, hát nincs fék se itt sem ott, nincs önismeret, hogy felfognák amennyit ártanak az Isten adta Népnek és leszármazottainak, annyit ártanak azzal, azzal egyidőben, a hasonló szinten élő számukra fontosaknak. Na hiszen, nem tűnik az annyira régen történtnek, viszont véget is vetett az aki úgy döntött, a maradj otthon, életet is menthetsz, megfogalmazásával, annak az időszaknak.
Mert elgondolkodtatott, ha ennyire azt csinálnak amit akarnak és nincsenek tekintettel arra sem, hogyan él majd meg közben és annak következtében, az Isten adta Nép, ha a saját Hazánk nem rólunk szól, hiszen, arra koncentrálnak akkor is, hogy bennyi a hasznuk, mintha minden már akkor a sajátjuk lett volna, azt a.
Ah, ha nem fontosak a jövő felnőttei, megalázóan nincs akkora összege, a gyermektartásnak, a családipótléknak, a kisvállalkozásokra nem figyelnek, pedig a vállaikon múlik sok minden, akkor már értem, ha nem tanulták meg a gondoskodó tisztelettel, jól bánni az Isten adta Néppel, ha mindezek a tudásukból hiányoznak, ugyan miért adnának annyi nyugdíjat, hogy megőrizhessük, az emberi méltóságunkat.
Ha még és még, megalázzák azokat, akik próbálkozntak, ha vannak akik még esetleg nem adták fel és újra próbálkoznak, tán megtalálják a kivezető utat, a csapdahelyzetekből, hiszen, bármikor megváltoztathatják azt, amivel emberséges viselkedést követve, dolguk lenne, hogy adjanak a városoknak és az ott lakó Isten adta Népnek, hiszen ide teremtettünk és sokan még most is gyakoroljuk a hivatásunkat, ha a szigorúság nem véd meg annyira bennünket, hogy ne lássanak ránk az ingyenes böngészőkben, legyen lehetőségünk pénzt teremteni, a megélhetési összeg helyett, az aprópénznek számító nyugdíjunk mellé.
Ah, hiszen ide jöttek személyesen nagyon sokan Paksra, hogy velem szemben ülve, olvassam le, mind a két, felém kinyújtott, nyitott tenyerüket, emberesedtem általa és nagyon alaposan, szerintem ők maguk is úgy voltak akkor azzal.
Annak előtte, évek voltak szükségesek ahhoz is, amikor a tehetségemből eredően tevődött össze, s eljött az a nap, amikor ott volt a pillanat, hogy az addigi, tapasztalataimból összefüggésében megláttam, a lényegest.
Azóta is szinte naponta, áll össze a múlt a jelennel és összegzi azt, ami a következő lépéshez, a családunkon belül egyikünknek, majd a sorsa adja, vagy szinte párhuzamosan történik a gyermeknél az, ami számunkra már felnőttként sem volt adott, mint lehetőség a sorsunkban.
Szerintem van min gondolkodnunk, miképpen vagy hogyan tudjuk azt átadni úgy, hogy át is menjen oda ahova az éppen való, az életünk által sokat tapasztaltakként, szükséges gondolkodnunk.
Szerintem, tudomásul szükséges vennünk azt is, hogy mi módon lehetne számukra az, elfogadható alapnak, amit arra szántunk egész életünkben, amikor most mint a partra vetett halak, nincs hangunk, mert nagyon gyorsan változik megint minden, ami számunkra akkor is értelmet adott, ha megvalósítani nem tudták, hiába küzködtek, széllel szemben, nem lett az meg, érdemben.
Ah, hát nincs annak semmi bizonyítéka, hiszen oda lett, amikor mindent átneveztek és szerintem, azzal tán éppen azáltal, érdemben, tán nincs is bizonyíték arra sem, hogy az, valaha is létezett. Maradt ránk a neheze mindennek, a jót és a szépet nem nekünk szánták, kezdődött azzal, hogy amikor a nyugdíjat személyünkre szabva kiszámolták, mást nem vette figyelembe, mint amit akkor éppen jónak láttak, hogy a számaik rendben legyenek.
Azt tapasztalom naponta, hogy új és megint új hatások érnek bennünket, s valahogy nincs közte semmi jó, sem emberséges, sem szép, csak az vetűl ránk, amihez már nincs kedve ugyanazoknak felelősen, rendezni azt, ami a végén megmaradt fizetik velünk. Na hiszen mi meg úgy sem tehetünk semmit, hiszen a partravetett halak, már nem sokáig tátognak, hangjuk meg úgy sincs, meg kit is érdekelne, mi történt itt velünk, az Isten adta Néppel a saját Hazánkban.
Láthatóan, szerintem azokat ócsárolják éppen, akik valószínűleg sokat tévedtek, vagy túl erősek voltak rajtuk a fékek, amikor már szinte, minden egyik kézből a másik kézbe járt akkor is át, már semmi nem volt a régi, mindent megváltoztattak. Arról is meséltek, volt úgy is, hogy a hangulat függvénye volt napi szinten, az is csak, ha nagyon örültek a sikereiknek és élvezettel, lassan történtek az átcsurgatásai, az Isten adta Nép által, megteremtetteknek és annak a hozadékainak.
Azt, hogy az emberek sorsa, nyilván, kinek mennyi maradt addigra még hátra, vetűl rájuk, a generációs feladataikból, megoldották-e a családtagjaik, a saját idejüknek megfelelően, ott az eredője és adta az akkori egészséges körforgás lényegét. Az a napi alkalmazkodás, ami álal lehetséges a fejlődés, a tolerancia alkalmazása és az abból összetevődő, mindenkinek a saját személyiségéhez tartozó alázat, mennyire lényes és fontos a gondolkodóknak.
Mivel körbeért, már minden, az egészséges körforgáshoz szükséges lenne most, hogy tartást adjön a saját sorsunk ismerete, a generációs feladataink, mindazoknak, akik arra már emberileg a tartásukat megtartani is érettek, igényesek lettek.
Az érveim alapján, az értők tudják, ha ide születtem, s azt nekem szánta feladatnak a teremtő Isten, más nem tudja átadni ezt a tudást. Úgy, hogy működtetni tudják általa, a saját sorsukban felismerjék, a számukra jó minőségig vigyék, élve a saját életüket.
Nem adom fel, nem hagyhatom a saját sorsomat el, tartást adott, minden szintje, amit a sorsomban át és megélhettem.
Hiszen minden új élethelyzet, ad valamit amiért, fontos lenne tudniuk az érintetteknek, hogy amit feltaláltam, számukra is működik. Miután megtanulták, az jó eszköz lenne ahhoz, hogy kirángassák magukat, ha kibillentek, valami miatt az egészséges egyensúlyukból.
Ha nem tudják, hogy mit találtam fel, nem tudok a segítségükre lenni általa, hiszen, a saját szülőhelyemen, eddig még, nem tudtam bemutatni, azt sem, hogy mit találtam meg, a tenyerekben generációs feladatokként.
Az internet világában már ismernek, 2009. év óta, amikor, megüzenték, hogy zárjam be, azt a gyermekekért, fiatalokért létrehozott, internetezésre alkalmas helyet. Mielőtt feladtam volna, a megélhetésem miatt, kiszaladtam az internet világába. A magyar oldalakon igyekeztem, bemutatni mit találtam meg, összefüggésében a tenyerekben.
Nem kényeztetett el, az élet, a már egy ideje kint élő magyaroktól nem kértem segítséget, inkább felajánlani igyekeztem a tudásomat. Nem hitték el, hogy valós az ahogy írom, a kirekesztő mondatok sem vették el a kedvem, a túlélésünkért küzdöttem. S azután, az írásaim által megismertek, úgy hát, oda is szolgáltattam, teltek az évek, volt akiket, az akkori bemutatkozásom után több évvel, oktathattam.
Kinek mire volt jól hasznára, az, hogy megtanulta tőlem, nem tudom, nem mondták el, hogy sikeresek lettek-e, nem jeleztek vissza. Lehet, hogy meg sem találtak, hiszen azóta, megváltozott s rájöttem, elkezdték használni a Julamami védjegyet, jól összekuszálták és nemcsak engem tükrözött már a Julamami. Nem kérdezték meg, nem engedtem volna meg, mégis, ki tudja mire, használhatták, nem szólt rájuk senki.
Viszont, 2024. évben, a gyakorlati életemben, tapasztalva, fejlődésben vagyok naponta, megtanulhatná, akinek igénye lenne arra, hogy szerintem mit jelent, az önismerettől az önbecsülésükig, egyenként, kinek miben, még a hasznukra is válhatna.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Ezt a nevet kapta, a szolgáltatásom,
mindazoknak a rajzolatoknak,
vonalaknak, a leolvasása és pont az, ami,
a sorsuk által, bele van rajzolva, az átküldött fotókon,
a nyitott tenyerekben, szerintem jól leolvasható.
S ha van mit, hát hozzá olvasva azt, ami,
a generációs feladatokat mutatja.
A munkám becsülete, a hivatásom hitelessége,
az egészséges
körforgás okán,
mind a két tenyeret,
összefüggésében olvasom le.
Heringes Árpádné, pevenciós. Műhely, a megelőzésért ev.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,
a feltaláltam szerint történik, a 60 – 90 percnek a tiszteletdíja: 21.000.- Ft.
A többi információt, +36302470589 telefonomon,
mondom el, a számla számát is, mielőtt elköszönök.
Ahova kérem, a szolgáltatásomat követő napon,
tiszteljen meg, a tiszteletdíjamnak az utalásával.
Heringes Árpádné ev. kerüljön, a
megjegyzés rovatba.
Amikor már tudtam, hogy a sorsomat,
magamért, önmagamhoz mérten,
szükséges, jól megélnem.
Arra is rájöttem,
menet közben,
hogy mi a jó
nekem,
szerintem..
Lapozott,
a gondolkodó
agyam, időben,
volt, ahhoz,
hogy
megértsem.
Nem tehet senki
más, úgy, jót és szépet,
hogy az, nekem megadja, a jó
életminőségemet.
Amikor megjön
az esze, az
embernek,
már tudja,
akkor tud úgy,
jót adni, másoknak,
ha önmagával és a saját
sorsával, már tisztában van.
Hiszen a tapasztalatom szerint,
hábavaló minden jó, amit generációsan
adtak. Hiszen szerintük volt az jó,
mert akkor adták, amikor azt, még fel
sem fogta, aki azt kapta. Anélkül,
adtak, hogy azt aki kapta, kérte volna.
Fel sem tudta fogni,
mi történt, akkor, amikor,
megkapta, az általa nem kértet.
Csupán átélte azt, hogy nem kérdezték tőle,ű
kéri-e azt, nem tudta, hogy
mit raktak rá, akár nehezék is lehetett.
Nem gondoltak arra, hogy az hatással lesz,
a további életére, arra sem gondoltak,
hogy el is térítheti végleg, vagy egy időre.
Hiszen, nem tudhatták azt sem, hogy mindenki,
más tehetséget,
sorsot,
hozott.
Amiből,
egészen a
hivatásukig
eljuthatnak.
Abban,
amihez már,
emberileg is,
elég érettek.
Akkor vagy,
elég érett,
a sorsodhoz,
ha önmagad miatt,
ki tudod mondani,
az igen és a nem szót.
A megfelelés és azután,
már, a mindenkinek,
megfelelés, az a saját,
csapda is lesz,
egyben.
Ha mások,
mozgatják, azt,
amit elvárnak tőled,
nem sorsszerű, annak
az eredménye se neked.
Tanuld meg,
hát, tán, tanuld meg tisztelni önmagad, hogy
tisztelni tudjál másokat.
Szeretettel. Heringes Árpádné a Julamami
Álltunk egymással szemben, elcsendesedve, hogy mi minden megy át rezgésben. A velünk szemben lévő, másik emberen, anélkül, hogy tudna róla, miért beszél utána úgy, ahogy életében addig, soha.
Átmegy minden hatás, mindenen és mindenkin, ha ezt nem tudják, a döntők, akkor tudják majd meg, ha ugyanazt élik meg, pedig azt maguknak nem szánták volna, mégis megszégyenülnek általa. Heringes Árpádné, prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy.