Valós úton járni, tisztelni, szeretni,
méltósággal, embernek lenni.
Teremtsed meg azt, amint
lehet, amit elfogyasztasz.
Ne azzal hivalkodjál,
amiért te nem tettél,
hanem alád raktak.
A jólétedért tegyél, a
túlzástól óvd magad.
Mielőtt elrontana ah, a
túl sok, add oda ahol,
megérdemelnék és
még soha nem volt.
Nem kívánhatsz
magadtól,
csak
ennyit.
A többi
az Isten
dolga. Ah, ha
belenyúlkálsz
veszed azt is
a sleppel
együtt
magadra.
A hozzáértő
tudja, az a dolga.
Mindenkinek
van saját élete,
és sorsa, na meg
generációsan fontos
feladata. Az csak az ő
dolga, ah, más nem tudja
megoldani, csak elrontani.
Hiszen nem az ő dolga, ezért
nincs hozzá meg a tudása se.
Mások irányítják, hamar kopik
az összevisszába, hiszen azzal
neki nem is lehetne semmi dolga.
Túl nagyot ugorna fölfele, nincs
meg hozzá semmi benne, csak
várná, hogy mondják meg,
mikor mit kellene tegyen.
Mikor, kinek, éppen mire
lenne kedve, teljesítse.
Így az idő, elhalad őtőle,
minden a maga idejében.
A helyén kezelve szépül,
ha túl sok az, hát leépül.
Nem számolnak azzal,
hányféle ember van,
a mi Hazánkon belül.
Ahányan, annyi félék,
más szinten vagyunk.
Egy az anyanyelvünk, s
mégsem értik egymást,
tanulással megoldható.
A megértés az vonzó,
feltisztult energia,
nem hamisítható.
Itt születtünk, ide
visszajöttek, akik
elmentek. Mert ők
már befektethetnek.
Mások meg meglátják
a helyben az ő üzletüket.
Alkalmazkodni képesen,
beilleszkedve, jól élnek.
Ki mennyit fejlődött,
kinek sikerült iskolát
végeznie olyat, ami
hasznos a számára.
Ki meg csak néz ki,
a fejéből lemaradva.
Hiszen, aki még nem
látja át, nem hallja ki,
nem gondolkodva dönt.
Tanulásra kellene adnia a
fejét, hogy képes legyen arra.
Ki mit hozott tehetségként, ki
meg tanulási lehetőséget keres.
Ha beérett arra, hogy kiteljesedne.
Nem punnyadásra született senki se.
A körforgás nem áll meg, halad a maga
ritmusában, aki későn ébred, lemaradhat.
Azután már, csak néz utána, elhaladt az ő
lehetősége, nem vette észre, ha a saját élet
és sorsritmusában lenne, nem szomorkodna.
Tudná mi éppen aktuálisan a saját dolga és mit
tehetne a családjáért, a többiekért, hogy időben
vegyék észre, nekik is, a jó életükkel, dolguk lenne,
Egy ember nem érthet mindenhez, ezért az összetett
tudás, a más megközelítésből való rálátás, tisztánlátás.
Az összefüggésében látás fontos, hogy lehetőleg ki ne
maradjon senki haladni, fejlődni képes. Aki szunnyadna
továbbra is, más meg, idő előtt ébreszti, nem tudja mit
tegyen hirtelen, későbbre szól, az ébresztő rendszere.
Az éretlen szót, hagyjad beérni, majd idejében jöjjön,
s tiszta szavakkal fogalmazva ki. Ne arasd le, haszna
nem lehet, a közös elfogadó energiákba nem kerül.
Nem tud adni, csak kapott, elvett egész életében,
természetesnek vette, illene felébrednie, hinnye.
Nem érett arra, hogy adjon, csak vinne, elvenne,
az intelligens energia tudja, hol van az ő helye.
Beleviszi a művészetébe, hatásos lesz belőle,
többször is adja hozzá, ami máshova nem jó.
Egyszer, azt veszi észre, ott van benne lelke.
Alázatot tanul már sok ideje, azért tudja azt,
mikor minek van ott az ideje, meglátja végre.
Megérte várni, az érettségre. Nem ártva, se
bántva halad ő előre, ahogy az Isten engedi,
úgy megy, se nem saját, sem más ellensége.
Kettőt jobbra és kettőt balra, ez a csárdásnak
a jól bevált ritmusa, aki azt gyakorolja, tudja.
Az aktuálisan éber sejtje, visszarezegteti oda,
felébred tőle, az energiaszintje, azt a, hinnye.
Mert, ha csak egyoldalú minden, az nem lesz
jó mindenki számára. Szép színes, gondolkodó,
a mi Hazánk, megfértek egymás mellett szépen.
Tanácsot adtak egymásnak, a vetésforgó fontos.
Hozzáértő kell ahhoz, akinek van az anyaföldből,
az el nem herdálhatja, az ősei hozadéka, tisztelje.
Gondoskodjon róla, vessen, hogy arathasson majd,
ha beérett, haszna legyen belőle, megdolgozott érte.
Jusson az egészséges, friss kenyérből is mindenhova,
az ünnepekre mazsolás kalácska, érett gyümölcsíze,
jól elkenhető rajta, az egyszerű élet az nagyszerűbb.
A tudása ott van benne, gyakorolja, hiszen a sajátja.
Adjon az Isten minden földi jóból annyit és akkor,
amikor az a legjobb, mindenkinek az ő idejében.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel, Julamami.