Ne félj, éld meg azt, amit megteremtettél.

Ja, hogy nem mondta senki sem,

milyen lett volna az igazi,

az életszerű

számodra.

Azt hitted,

ha mondják,

az úgy is lesz.

Reménykedjél,

nem tűnt el,

visszajön,

csak,

szabadságon

volt a remény.

Nem láthatja

mindenki,

azt sem,

milyen

szép,

az

északi

fény.

Az idő, az

Istennél.

Ha nem tervezel,

ugyan, hogyan

érnél révbe.

Ne bízzad

másokra,

csak te,

tudod,

mi jó

neked.

Kérdezz

ott, ahol,

tudják a

választ.

Jelezd oda,

ahol a többlet,

a túlzó már nem

érti, mit jelzel.

A generációs

feladata fölött,

a sorsától,

a számára

valóságostól

távol él már.

Legyél otthon,

a Hazánkban, ha,

ide is teremthetsz.

Nekünk is hasznunkra,

legyen a szép és jó, abból.

Mutasd, értünk is szól az.

Kommunikálj,

mondjad el,

mit szeretnél.

Kölcsönös tiszteletre

oktatás, nevelés, neked,

aki „mostanra” már, igényes.

Hiszen tudja, ha akkor, nem látja át,

nem érzi meg, mi a sorsa, a generációs jele,

csak beleélt volna, abba, ami, a mások sorsa.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek tiszta

tükre, mind, más, jóra, szépre, születtünk meg, hinnye.

Jó szerencsét kívánok, minden, jó akaratú embernek,

legyen ottan, bőven tisztelet, ahol éppen vagytok.

Julamami