Átfordultunk… 2016.04.28. –

2021.04.28.

https://julamami.com

Átfordultunk, már 7 éve,

2012 – 2013. éjjelén,

megfestettem annak

a mondanivalóját.

Elő voltak készítve

a kellékek és futott

a kezemben a széles

pofájú  ecset,  ez lett.

Azóta csak vagyunk,

ha nem érted még,

az addig nem lenne gond,

amíg nem te döntesz ott.

Átlátó, kihalló, gondolkodó,

 érdemben hozzáértők nélkül,

helyettük, betöltetted a helyet.

Tudod-e a jó energiákban vagyunk,

gyakran, a jó sorban, sorszerűen is,

felfordul az alja, jól láthatóvá válva.

 Meg és felkapaszkodva, ontva rontja

viszi lefele, be is betonoztatná végleg.

Ez a Hazánk, ha nem szereted,

becsüld érte, azt a helyet,

 ahol gazdagodnod lehet.

Teszi a dolgát, akkor is,

ha mások azért,

tesznek,

most ne legyen,

a gondolkodóknak jó.

Tudod-e milyen érzés,

a Hazaszeretet, tettél-e,

érdemben úgy, hogy csak,

adtál, érte el nem fogadtál.

Ha még nem, akkor utánozd,

azokat, akik már többször is,

megélték, időben adtak, tettek.

Ne mástól várjad, másoknak is,

tanítsd úgy, mintha magadért,

időben tennéd, el ne vétsd.

Vagy inkább fütyöréssz,

ha még nem érted ezt.

Állj meg, tedd zsebre,

mind a két kezedet,

ne ártsál már többet.

A tanácsot a hozzáértőktől

és ne a csak akaratostól kérjed.

Látszik a saját szintjük az,

ami már szétcsúszva,

nem észrevétlen,

őket már úgy is láttatja.

Úgy gondolja jól kitalálta,

azt el is hiszi, elbújtatja,

egy alkalmatlan pillanat,

csak az, amikor önmagát,

láttatva, ripityára alázza.

No lám, kilátszik ám, az

intelligencia hiánya.

Van az Isten.

Az üresben

na meg a robogók

és a szabadonfutók.

Hahó, hahó,

tisztelettel,

szeretetben élni, lenne ám jó.

Megtanulta, hogy merre az arra,

előre csak előre,

nincs más útja sehol se.

Lép,

óvatosan lépeget,

vigyázza a nem is létező

tyúkszemét, nincs egyéb.

Tervez, mert azt még lehet,

naponta változó, mit lehet,

mit meg már nem szabad.

Egyedül született,

csoportba se lépett, hú ha,

egyszer majdnem tévesztett.

Elhitte, mint a kisgyermek,

amit mondanak az igaz lehet,

arra is ráébredt,

addig is árva volt,

gyorsan felnőtt lett.

Láttad-e már a rémült,

 árva gyermekszemeket,

a kiszolgáltatott intelligenseket.

Akik számára kezelhetetlen helyzetek ezek,

amikor már rádöbbentek,

hogy odalett a biztonság is.

 A bizalom helyett hova lettek,

s azzal minden addigi tartás,

amit megérdemelt, elveszett.

A lelked tisztulásának vágyát,

a testednek kiszolgálásával,

egyre lejjebb az és üresedsz.

A sajnálat az negatív energia,

nem hat oda, aki felette van,

az már tudja, átlátja, mit is,

szeretne elhitetni az ostoba.

Boldogan áll a megdicsőülők,

közé, s nem zavarja kitől kapja azt.

Magyarázkodhat ha az élet mutatja.

Vigyázzad a hiteleseket,

a gyermekekért,

önmagatokért.

Kevesen vannak,

tudnak és igazak.

Ha nekik ártasz,

az olyan mintha,

a saját szeretteid ellen tennél.

Egy porszem elmozdításával,

leomolhatnak a hegyek.

Leutánozójuk van,

kontroll nélkül

már rengeteg,

megtévesztenek,

ha nekik elhiszed.

Az összeolvasott,

morfondírozókat,

követed, magadat,

szinted alá viszed,

s nem átmenetileg.

Akik kapaszkodnának,

de nem értük szól az már,

ami van, abban kiszolgáltatottak,

a semmibe kapaszkodni nem lehet.

Hinnye mán, egy Haza ez csak egy,

a saját Népünkké, a mienk,

ide teremtettük,

a sok jót

és szépet.

Azt kérnénk,

amikor szükséges

lesz, amit beletettünk ide,

nem mást, visszavárjuk és ugyanazt.

Ha ezt nem értenéd, ismétlést kérj ott,

ahol nem tanították ezt meg neked,

nem lehet keveseké az, ami a mienk.

A természet visszarendez mindent,

amikor már a túlzóak messze mentek.

Kérem szépen hova is fordulhatnék,

lehetne /álmese/ helyett esetleg,

hogy átélhessük a jót és a szépet.

Az eddigi ránk rakottak helyett,

valami gyermekien őszinte tisztát,

valamit aminek nagyon örülhetnénk.

Várhatod a jót, ha magadért nem teszel,

olyan sorsod lesz, amit maguknak kerekítenek.

S íme, nézz oda, ni csak, remény ül a fűben,

ott a pusztaságban,

nahát, hátha az szól mos a Népről.

Megbújik csendesen a lehetőség,

ah, onnan is közben elkerítettek,

nem léphetsz oda,

nincs már szinte hova,

az mind – mind másé lett.

Mintha nem is léteznétek.

Uram Isten ők meg már,

mennyire túlmentek.

A pénz, a birtoklás,

nem számít más.

Jelzik is felétek,

se oda,

sem nem amoda,

hiába általatok lett,

ti nem mehettek.

Rátok rakták,

a mások által,

meg nem élt,

nekik lehetőség,

nektek terheket.

Tapasztalni sem

szeretnének,

inkább csak,

elbirtokolnák.

Édes Hazám

Csodaszép,

ne menj még,

hova sietnél,

hiszen,

meg

sem

jöttél.

Na talán,

mégsem,

látod jól,

odanézz,

nézd csak,

jó nagy terjedelmes,

szabadon toccsanó tehénlepény,

ó, hogy fogadja be a természet.

Reménykedsz

és újra reménykedsz,

mert a remény az emberséges,

azt meghagyták tán épp azért

mert nem vihető el nyomtalan.

Hiszen gombaszedést ígértek.

Jó szerencsét jó emberek,

áldjon meg az Isten,

a sorsotokhoz,

kellő alázattal benneteket.