Kerested-e, megtaláltad-e önmagad,
ugyan tudod-e, hogy ki vagy.
Mások szerint élsz, vagy
talán beleélsz csak,
éppen
abba,
amibe.
Kiszolgálója,
vagy valaminek,
valakiknek és
még rá sem
jöttél,
hogy
ki
vagy.
Mi a sorsod.
Eltervezted,
megcsináltad,
vagy végzed,
a munkádat.
Miközben,
keresed,
ki is,
vagy
te.
Hol,
mikor
jöttél rá,
az értelmes
életedre, ah.
Végzel-e,
valami
munkát,
megélsz
belőle.
Vagy már a
hivatásodat
gyakorolod.
Ah, bármikor
rájöhetsz,
bármi oda
vezethet,
ahol, már
tudod,
miért
születtél oda,
pont arra a helyre.
Ha a jót és szépet
keresed, az egy
döntésed neked,
hogy ne tévedjél el.
Fontos lenne ismerni
a sorsod, generációs
feladatodat, hinnye.
Elsősorban ez az,
amiért, érdemes
keresni, mert
jól, könnyen
élni, talaj
nélkül,
az is
visz
valahova.
A nehézségek,
ha adódnak,
azért vannak, hogy
emberesedjél, tőle, általa.
Ha megkaptad gyermekként,
a megfelelő alapokat ahhoz,
hogy megállj a lábaidon.
Azt jelenti generációsan
átadták, továbbadták,
hogy folytathasd azt,
amit elkezdtek, mert
valaki felismerte, az
útját a családnak.
Jó érzéssel
nyugtázhatja,
a rangidős
családtag,
van olyan emberies,
a családban. Aki, bár,
hétköznapinak tűnik,
mégis megcsinálta.
Felemlegetik az
ünnepi ebédeknél,
majd gyakran, volt
valaki, akinek mindazt
köszönhették, hogy
talaj van, a talpuk alatt.
Még éretlenségre utal, ha az
emberieseket nehezen viselik.
Pedig az erőt, a motivációkat,
észrevétlenül, belőlük merítik.
Ah, tanulhatnának is tőlük, az már,
rendezetté is tehetné, a viszonyukat.
Amikor nagyon hárítanak, pont az lenne,
amit aktuálisan tanulmányozni kellene.
Hiszen, amikor a természeteseket,
kihasználva jutnak el oda ahol,
nekik dolguk sem lehetne.
Azáltal méltóságot
remélve, pont, a
méltatlanba,
erőlködve
lódulnak,
oda bele,
hinnye.
Nem
illenek
ám, bele.
Sorsszerű,
vagy sorstalan,
ha már, felismerted,
a generációs határaidat.
Szerencsés vagy, nehogy,
hirtelen fordítson meg, a
sorsod, visszarendezve,
az eredeti utadhoz.
Amikor, biztos vagy
benne, á, nem történhet
semmi. Szerinted méltatlan,
már veled, biztonságosnak
érzed, amit megcsináltál.
Másokra bízod, magadat,
nem kontrollálod mindazt.
Nem kérdezel rá, akkor se,
ha jelezne a kontrollod, ah,
maradéktalan a bizalmad.
Felemelő érzések borítanak
el, a lelkesedésed nőttön nő,
a szíved jelezne, már félrever.
Jelezné, ne már, gondolkodjál el,
túl nagy, a lelkesedés, benned, a
többiek energiaszintjére tévedtél.
Könnyen, a könnyű felé terelődsz.
Az összetett energia megtévesztett,
a természet meg felelős érted is mint,
mindenkiért, aki megteremtődött itt.
Hol lassan, hol meg hirtelen, gyorsan,
visszarendez, a működőképeshez.
Jelezve, a természetestől, a
saját feladatodtól, olyan
nagyon, ne térjél el.
Hisz, kiszolgáltatott,
lehetsz, abban, amiről,
azt hitted, az, a legfelső szinted.
Mivel, mindennek, megvan, a helye,
az ideje, a feladata, mindenki számára.
Pont az rendez vissza, a talajra téged,
kezd el, még egyszer, még egyszer,
még egyszer, nem fölösleges az.
Arról a megközelítésről is látod,
lesz tőle, általa, többlettudásod.
Semmi nem történik fölöslegesen,
minden érte szól, arról, aki abba,
belekezdett, éppen, ott és akkor.
Más – más, megközelítésekből,
oda ér vissza, ahol a következő
tapasztalható feladatát kapja.
Az nem mindegy, marad-e
általa, a saját sorsában,
vagy másokat, erősít fel,
miközben, nő az alázata, ah.
Alázat nélkül, nincs értékelhető
minőségi élete, ha nem is fogta még fel,
minden nehézség, az emberies énjének szól.
Lehet ügyeskedve, kikerülni, minden nehezet,
a tapasztalhatóak sűrűjében, a megoldásokat is
megleled, tedd a dolgod, kontrollálva, hitelesen.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel: Julamami