Hajrá Magyarország, azt kiáltják,
mert győztesként nagy az örömük.
S ha az agyalósok meccseznének,
az mennyire lenne kiváló kiáltás.
Lehet, hogy még nem késő és
tán össze is lehetne hozni,
közös asztalhoz ültetni, s
nem hagyni elveszejteni.
Örüljenek a tiszta tükröknek,
addig jó amíg meglátják abban
magukat, mert ha már nem,
akkor már végleg elszálltak.
A hamiskodóknak teret adtak,
a Hazánkban cseléddé tenni
az intelligenseket, a tudásuk
által elért eredményeseket,
hiába minden, nem lehetett.
Szerencsére, arról a szintről
meg se láthatják a kitűnőket.
Hol vannak az Úriemberek,
hol vannak a nem látszatos
Hölgyek, a Hazaszeretőek.
Hátha lenne köztük sok,
akik befejezték azt amit
hoztak, amikor születtek,
új értelmeket keresnének.
Valóságos támogatásokból,
célirányosan is jöhetnének,
fejlődnének vele az értékesek,
mert bíz, egy Haza ez csak egy.
Hol vannak a határaid, nincs is
teneked, hol vannak nekem,
más és más mindenkié.
Aki érti már tudja azt,
miben meddig mehet.
Egy sablon nem lehet
jó, hidd el mindenkire.
Amit másoktól elvársz,
azt te is kipróbáltad-e.
S mond, mikor lett
az Édes Hazából
mára mostoha,
merre halad, hol
ki és miért, kit is
motiválhatott arra.
Az emberek életéért
az élhető minőségért
miért nem teszel,
mikor mentél te
mellé úgy először,
hogy tudtad, onnan tán,
már visszaút nincs neked se.
Emlékszel-e még az első olyan
tettedre, amikor nem foglalkoztál
azzal sem, hogyha abba belehalna,
akitől az utolsó éltető lehetőségét
elveszed, nem törődtél azzal se.
A fontos csak az volt, hogy soha
ne mondjon ellent senki sem,
igazad legyen és mindenben.
Csak sároztad őket is serényen
nem vetted észre rád fröccsent,
nem másért, magadért tetted.
Jót tettél-e már életedben úgy,
hogy a saját igényed szerint volt.
Amit megtartani már nem tudsz,
mert észrevétlen az nem lehet,
jobb előbb szívesen odaadni azt,
mint felvállalni a te szégyenedet.
Különös oktatás, nevelés neked.
Ahhoz nem értesz, amihez ők
a legjobban értenek, alá nem
szabadna menni, mindig a
legjobbhoz szabadna csak
az ő tudása miatt fordulni.
Ezt tudják is az igényesek.
Varázslatot is lehet bűvölni,
de ha bele tetszett mélyülni,
benne is tetszett ám maradni,
nem szedi le azt már soha senki.
S amikor azt hiszi, hogy vezet,
rá kell jönnie őt vezették meg.
Van az Isten, ha hiszed, ha nem,
majd elhiszed azt a te idődben.
Mert ott vannak a válaszok.
Körbearanyozva szabadon
az uzsorást kitermelte
nyíltan a szabadosság.
Nem működik nincs, a
kisemberekért semmi
ami használható lenne,
mintha már csak róluk,
s értük szólna minden.
Nyugodtan érezhetjük,
mert csak azt éreztetik,
fölösleges teher minden,
ami nem direktbe termel.
Potyognak az elgyengültek
mint az ecetes fölött a legyek.
Ideje lenne már magatokba is
néznetek, a lelkiismeretetek
mikor szólt utoljára nektek.
Mikor voltatok ti utoljára
emberiesek között, vagy
készültek-e a Hazánkról is
tesztek amik emberiesek.
Vajon észrevetted-e azt
amikor elkövetted az
első korrigálható hibád,
s miért is nem jelezted oda,
ahova azt kellett volna tenned.
Miért hajlítottál először úgy szavat,
hogy az igazából azáltal, hamissá lett.
Emlékszel-e, az első olyan alkalmadra,
amikor már élvezettel csináltad a rosszat.
Tudtad-e, felfogtad-e, hogy mindazokért,
akiket érinthet majd az, te felelős is vagy.
(Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem
harcolnék se veled, se ellened, csak oktatnék).
Vagy te is csak tetted gépiesen, megtehetted,
mert rád bízták a sorsdöntő döntéseket,
mert ők ahhoz, még úgy sem értettek.
Érezted-e valaha, hogy a lelked, szíved,
jelzi, hogy bízzál a gondolkodó agyadba.
Ne mások után menjél, saját kútfődből
teremtsél, rájöttél-e mi a tehetséged,
fájt-e utána a te szíved, lelked, hogy
nem teszed, nem a sorsod éled.
Észlelted-e te azt esetleg, hogy
ott akkor, még tehettél volna
másokért, vagy csak azt láttad,
hogy miből mit csinálsz majd,
ha te már azt is birtokolhatod.
Én segíteni most rajtad így már
nem tudok, a megelőzés nem
működik már abban, sem ott.
Mi lesz az értékes fiatalokkal,
ha azt sem veszik észre, hogy
sanyarognak, a szintjük alatt,
természetesnek veszik azokat.
Hiszen olyan magasságokban
vannak már, oda sem látnak,
tán jobb is, mert ártanának.
Nekem az volt az első olyan
pillanat, amikor átgondoltam,
annyira nem lehet fontos az,
hogy én abból is kirántsam
és önmagával is szembe
fordítsam.
Hiszen
annyira
tiltakozott
minden ellen,
hogy az nagyon
megalázó volt neki,
lett volna nekem is.
Kinek hol vannak az
emberies határai,
az enyémet már
ismerem, sokan
megtiszteltek,
hogy tanítsam
nekik is meg.
Azóta időben
megérzik ők is,
hogy hol és mibe,
ne menjenek bele.
Köszönik jól vannak,
megváltoztak ők is,
emberiesek lettek.
Nem kell aggódni,
nem veszítették el
a vagyonukat sem,
csak átlátva már azt
amijük van, megköszönik
az Istennek is, nap mint nap.
Ha még teheted önmagadért
is változz meg, persze ha érted,
s van a minőségi élethez igényed.
Összefüggésében látni az maga a
csoda, belőled jön elő, ott is lakik,
a lelkes, szíves, gondolkodó éned.
Nem siettem, se nem kapkodtam,
hiszen nem érezhettem volna, az
élet ízét, csak a felszínt láthatnám
megéltem azt amit adtál, idejében
Uram, kivárom a lehetőségem.
Bocsánatot is
gyakran kérek,
nem tudom hol a
határ abban nekem.
A szintemen élem azt
amit most lehet, nem a
megérdemelt jóban élek,
mint a kisemberek egy sem.
A tartásom is jelzi gyakran,
igyekezzek a szintemre
kerülni, hogy egészséges
maradhassak, ne tegyem
ki magamat annak, hogy a
határaimat tágítom hiszen,
65. évemben az életkorom.
Ne érd be azzal, hogy csak
egy oldalunk van, kettő az.
Magyarországról, Pakson
a Hergál Házból,
Onlie önismereti oktatásom,
ha bárhonnan jelentkeztek be a Világból.
Szeretettel. Julamami
