Mond, neked… 2018.02.08. julamami.com

Mond, neked mennyit ér, a

 mihez képest, fontos-e,

hogy tudjad, a

sorsodtól,

nagyon,

nem is

tértél el.

Ismerve a

 sorsodat,

tudhatnád,

hol és mennyi

 a mozgáshatár.

A belső érzést

kontrollálva, el

 nem térhetsz.

Véletlen-e,

a tenyered

lelkesítő

térképe.

A sorsod

ismerete,

tartást adna.

Mind egyesével

születtünk meg.

A sorsod csak a

tied, a generációs

feladatodat meg,

azért szükséges

megoldanod.

Fontos, hogy

az életedet, te

magadnak és

magad szerint

irányíthatod.

Hol találhatod,

a megoldásodat,

ha kilengtél volna,

vissza is találjál.

Érezni fogod,

hol van az a

biztos érzés.

Belső tartás.

Felerősödve

benned, az

majd segít

 is neked.

Ott van a

gondod,

amikor,

elhiszed,

több vagy,

másoknál.

S mindent,

meg lehet,

tenned.

Hiszen

nem

szólt,

már

rád,

senki se

régóta.

Így, most

már tiéd,

minden

nótának

az eleje

és a vége.

Kit érdekel

a sokat mondó,

kihalló közepe.

Az meg elég,

azoknak, akik

a látszatra adnak.

Beérik a felszínessel, a

 látszatra, jó minőséggel.

Nem néznek mögé, mert

feltételezik, hogy a többiek

sem ártanának, senki másnak.

Miután már néhányszor ez sikerült,

beállítanak baleknak, nem is gondolják.

Tapasztalhatónak a sűrűben, az is jó lesz.

Lehet, hogy sok pénzt csinálnak belőle,

kihagynak, mert nem rólad szól az,

hála Isten, bölcsebb lettél.

Pont azáltal, aznap.

Tapasztalni,

tanulni

jöttünk,

ha nem

teszed,

magadra

vessél.

Amikor

a többiek

láttatják, a

 tudásukat, majd

pironkodhatsz.

Azért, mert ,

nem adtad,

magadnak

sem meg, a

 lehetőséget.

Tanuld meg.

Könnyű,

abban

élni,

amit

hoztál.

Üressé

válnál.

Hozzá

nem

adnál.

Beleélnél.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel,

Julamami.