Nem működik… 2018.02.18. https://julamami.com

Oktatnám a lerajzoltamat,

a most szükséges tudást,

nem hallják még a szavaimat se.

Azt írják magas százalékon vagyok,

hirdessem meg ott és révben leszek.

Nem jut eszébe azon a magas anyagi

síkon már senkinek, adja azt ingyen.

Hiszen azért mert ilyen vagyok, nem

gazdagodtam, a tudásomból meg.

Mielőtt még, félre gondolnák,

magamat  sem hibáztatom, ki

mondta, hogy adjak ahol nincs

épp oda, a szintjére került vele.

Tudom én túl sokat adtam mindig,

de mit tehettem volna, ha látszott

más nem látja meg, a szükséget ott.

Elgondolkodom, hány év szükséges

ahhoz az életemből, hogy átmenjen.

Mit kezdjek majd nagyon öregen,

mindazzal, ami előbb járt volna.

Megelőzésként, értük is tenném,

végig is viszem, tán meg is oldom.

Ha gügyét akar csinálni belőlem,

 le akar győzni, én bizony hagyom.

A lelkiismeretem megnyugtatom,

megtettem mindent amit hagyott.

Mástól, másképp tanulja azt meg,

attól kezdve, nem az én dolgom.

Ahhoz szoktak, jól láthatóan ott

hirdetik, akik nevelnek, oktatnak.

Nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom az érkezőkhöz és épp

 oda, nehezen megy a hírverés.

Nincs működőképes ingyenes

lehetőségem, hogy átmenjen.

Sok éve annak elzárták előlem,

az oktatásom akkori szintjének

megfelelő pénzcsapját, hinnye, ah.

Miért is gondolják, hogy képesek,

vezetni magas szinteken, hogyha

nem látják át, nem hallják ki, az

emberek beszorultsága hangját.

Van-e rádió hallgatható szinten, a

 hosszú utakon vezetés közben.

Vagy csak a magas kategóriások

vannak kiszolgálva azon közben.

Nagyon boldog voltam, amikor

megéreztem belül a Hazaszeretet

megrendítő érzését. Igen vegyes,

érzések voltak, mintha nem azt

éreztem volna, értem is van az.

Folytak a könnyeim is rendesen,

nem vagyok egyedül ezzel tudom.

Legfeljebb rájuk is raknak bélyeget,

hol ilyet, hol olyat, nekik az mindegy.

 Ki ne látszunk, emberiesek vagyunk.

Ha nem beszélünk ezekről, megy

valami nagyon üresbe minden.

Különös oktatás, nevelés, az

adna magyarázatokat oda.

Sorsok, generációs jelek,

teljesíthetőek lennének.

Vannak akik a lelkes, szíves,

gondolkodójukat hozták,

mások meg pénzesedhetnek.

Generációsan fontos lenne, hogy

ezekben is fejlődhessenek a sarjak.

Sok olyat látni a szerzésben, hogy

vesztesek kezeikbe kerülhetnek.

Mások meg, ha megkaphatták

volna a lehetőségeiket időben,

emelték volna, azt amit lehet.

Nemcsak magukra gondolnak,

teszik, hivatásukat gyakorolva.

Most kérek bocsánatot, sokat.

A szeretet szó tartalmát régen

tudtam kontrollálni magamban.

Sokféle hatással volt az sokakra.

Még olyanok is akadtak, akik azt

hitték, szeretetet hazudhatnak.

Vissza is sokan élhettek azzal,

mert rájöttek, kontroll nincs

az emberekben, magukhoz

mérnek minden tisztát, jót.

Hiába minden, nem működik,

különböző szintű emberek

nem hallják meg egymást.

Íme itt vagyok fordítónak.

Van aki abban is képzetten

emberies, a dolga is volna.

Tegye közzé mindezeket,

ingyenesen nem megy

át oda ahol pénz van.

Persze lehet tolni,

úgy mint régen.

A megszokott

szerint, csak

nem működik.

Az intelligencia

hiánya mögé bebújva,

nyafogásba bocsátkozva.

Azzal nincs semmi pótolva,

 erősen nem hat rá, nagyítja.

Nem tudom, a gyakorlatában

nem ismerem, így tájékozatlanul

feltételezem. Azzal, ha nem, veszik

  fel, a folyamatnak megfelelően az

életritmusát, le is maradhatnak.

Hiába minden volt hamisság,

nem működik azzal már.

Jó energiák vannak.

A tapasztalást nem

szabadna kihagyni,

hiányozni fog mint

következő lépcső.

Lehet ugrálva is

közlekedni, de

a biztonságos

lépésben, néha

csak az araszolás,

a valós tapasztalás.

Egy sima, egy fordított

és úgy tovább, hacsak nem

tesznek bele csavart mintát.

Kettőt jobbra és kettőt balra,

ez magyaros, igazán fenséges.

Egészséges ritmus ám a csárdás,

megigazíthatja az embernek

minden apró részletét.

Visszakapja általa,

az életének azt

a működését,

amiben élni

jó és szép,

Az egyszerű

dolgok azok a

legnagyobbak.

Amikor tudod, ki

vagy te, hol tartasz és

ha vezetni születtél volna,

megkapod azt a lehetőséget.

Felismerve az életritmusodat,

megérzed a saját határaidat.

Rájössz, lépni megint lehet,

továbblépni, csak akkor,

ha megvolt minden

lépcsőfok odáig.

Megalapoztad.

Ha nem volt,

lehet elölről

kezdeni azt.

Nem megy az,

ha, csak ugrálsz,

össze – vissza, azt

sem tudva, hova.

A hitelesnek tűnő

még nem biztos ám

hogy az is, tán meg

sem tapasztaltad.

Honnan tudhatod,

hogy valóságos-e az.

Ha kikopott már az

 emberies belőle tán.

Nemcsak a látszat,

ami mögött, ott ül a

 kánya, épp arra várva,

ah, mikor lehet károdra.

Megszokta, kellene neki az

elégtétel, hogy mindenki

neki hódoljon, különb ő,

másoknál mindenben.

Csupán azt nem vette

észre, a nagy igyekezete

kivette belőle, lelkének

a jól megszokott erejét.

Hiszen a szintje fölött

sokkal több kell abból,

mint a saját szintjén.

A tapasztalást nem

adják ám készen,

megdolgozunk

alaposan érte.

A jó és a rossz is

jön vele vegyesen.

 Rájöjjünk arra is,

számunkra, mi a

lent és mi a fent.

Meghatódtam,

amikor éreztem,

milyen jó az nekem.

Hisz, beérem a saját

egyszerű életemmel.

Nem vágyom nagyra,

nem siettetek semmit,

nem másokhoz mérem.

Hiszen rájöttem az ízére,

nagyszerű érzés, élni a

jól megszokott

egyszerűben.

Ugyan miért

cserélném le,

tán azért, hogy

többnek lássanak.

Aztán, meg mire jó

az, a születésemnél

engemet is elneveztek.

A Nagy Julianna nevet adták,

ami nem sok jót hozott nekem még.

Talán, ha a nagyapám jól kiérdemelt

előnevét felveszem, felemelt volna,

így megmaradtam, épp csak látszom.

Nincs értő segítség, hát nem várom.

Ami azt jelentette, jót tett a többiekkel.

Mivel ismétlésben vagyok, csak másképp,

hát, a jól megérdemelt életminőségre váltanék.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, eladó.

Olyan embernek, aki tudja mit vesz meg általa, beviszi

az oktatásba, s azáltal mindenki, akinek igénye lenne rá,

hozzájuthatna a saját Hazájában, kerüljön a szintjére vele.

Híresedjen és nevesedjen is általa, a jó üzletét megcsinálva.

Ha így, nem megy és jön valaki messziről, hát vegye és vigye,

jól járhat bárki, az oktatás hatásával, tartással, méltósággal.

Adjon az Isten minden földi jóból, mindenkinek annyit,

ami számára, akkor éppen a legjobb.

Jó szerencsét kívánok.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból, Heringes Árpádné,

Julamami Szeretettel.