Oktatnám a lerajzoltamat,
a most szükséges tudást,
nem hallják még a szavaimat se.
Azt írják magas százalékon vagyok,
hirdessem meg ott és révben leszek.
Nem jut eszébe azon a magas anyagi
síkon már senkinek, adja azt ingyen.
Hiszen azért mert ilyen vagyok, nem
gazdagodtam, a tudásomból meg.
Mielőtt még, félre gondolnák,
magamat sem hibáztatom, ki
mondta, hogy adjak ahol nincs
épp oda, a szintjére került vele.
Tudom én túl sokat adtam mindig,
de mit tehettem volna, ha látszott
más nem látja meg, a szükséget ott.
Elgondolkodom, hány év szükséges
ahhoz az életemből, hogy átmenjen.
Mit kezdjek majd nagyon öregen,
mindazzal, ami előbb járt volna.
Megelőzésként, értük is tenném,
végig is viszem, tán meg is oldom.
Ha gügyét akar csinálni belőlem,
le akar győzni, én bizony hagyom.
A lelkiismeretem megnyugtatom,
megtettem mindent amit hagyott.
Mástól, másképp tanulja azt meg,
attól kezdve, nem az én dolgom.
Ahhoz szoktak, jól láthatóan ott
hirdetik, akik nevelnek, oktatnak.
Nem tartozom se ide, sem oda,
tartozom az érkezőkhöz és épp
oda, nehezen megy a hírverés.
Nincs működőképes ingyenes
lehetőségem, hogy átmenjen.
Sok éve annak elzárták előlem,
az oktatásom akkori szintjének
megfelelő pénzcsapját, hinnye, ah.
Miért is gondolják, hogy képesek,
vezetni magas szinteken, hogyha
nem látják át, nem hallják ki, az
emberek beszorultsága hangját.
Van-e rádió hallgatható szinten, a
hosszú utakon vezetés közben.
Vagy csak a magas kategóriások
vannak kiszolgálva azon közben.
Nagyon boldog voltam, amikor
megéreztem belül a Hazaszeretet
megrendítő érzését. Igen vegyes,
érzések voltak, mintha nem azt
éreztem volna, értem is van az.
Folytak a könnyeim is rendesen,
nem vagyok egyedül ezzel tudom.
Legfeljebb rájuk is raknak bélyeget,
hol ilyet, hol olyat, nekik az mindegy.
Ki ne látszunk, emberiesek vagyunk.
Ha nem beszélünk ezekről, megy
valami nagyon üresbe minden.
Különös oktatás, nevelés, az
adna magyarázatokat oda.
Sorsok, generációs jelek,
teljesíthetőek lennének.
Vannak akik a lelkes, szíves,
gondolkodójukat hozták,
mások meg pénzesedhetnek.
Generációsan fontos lenne, hogy
ezekben is fejlődhessenek a sarjak.
Sok olyat látni a szerzésben, hogy
vesztesek kezeikbe kerülhetnek.
Mások meg, ha megkaphatták
volna a lehetőségeiket időben,
emelték volna, azt amit lehet.
Nemcsak magukra gondolnak,
teszik, hivatásukat gyakorolva.
Most kérek bocsánatot, sokat.
A szeretet szó tartalmát régen
tudtam kontrollálni magamban.
Sokféle hatással volt az sokakra.
Még olyanok is akadtak, akik azt
hitték, szeretetet hazudhatnak.
Vissza is sokan élhettek azzal,
mert rájöttek, kontroll nincs
az emberekben, magukhoz
mérnek minden tisztát, jót.
Hiába minden, nem működik,
különböző szintű emberek
nem hallják meg egymást.
Íme itt vagyok fordítónak.
Van aki abban is képzetten
emberies, a dolga is volna.
Tegye közzé mindezeket,
ingyenesen nem megy
át oda ahol pénz van.
Persze lehet tolni,
úgy mint régen.
A megszokott
szerint, csak
nem működik.
Az intelligencia
hiánya mögé bebújva,
nyafogásba bocsátkozva.
Azzal nincs semmi pótolva,
erősen nem hat rá, nagyítja.
Nem tudom, a gyakorlatában
nem ismerem, így tájékozatlanul
feltételezem. Azzal, ha nem, veszik
fel, a folyamatnak megfelelően az
életritmusát, le is maradhatnak.
Hiába minden volt hamisság,
nem működik azzal már.
Jó energiák vannak.
A tapasztalást nem
szabadna kihagyni,
hiányozni fog mint
következő lépcső.
Lehet ugrálva is
közlekedni, de
a biztonságos
lépésben, néha
csak az araszolás,
a valós tapasztalás.
Egy sima, egy fordított
és úgy tovább, hacsak nem
tesznek bele csavart mintát.
Kettőt jobbra és kettőt balra,
ez magyaros, igazán fenséges.
Egészséges ritmus ám a csárdás,
megigazíthatja az embernek
minden apró részletét.
Visszakapja általa,
az életének azt
a működését,
amiben élni
jó és szép,
Az egyszerű
dolgok azok a
legnagyobbak.
Amikor tudod, ki
vagy te, hol tartasz és
ha vezetni születtél volna,
megkapod azt a lehetőséget.
Felismerve az életritmusodat,
megérzed a saját határaidat.
Rájössz, lépni megint lehet,
továbblépni, csak akkor,
ha megvolt minden
lépcsőfok odáig.
Megalapoztad.
Ha nem volt,
lehet elölről
kezdeni azt.
Nem megy az,
ha, csak ugrálsz,
össze – vissza, azt
sem tudva, hova.
A hitelesnek tűnő
még nem biztos ám
hogy az is, tán meg
sem tapasztaltad.
Honnan tudhatod,
hogy valóságos-e az.
Ha kikopott már az
emberies belőle tán.
Nemcsak a látszat,
ami mögött, ott ül a
kánya, épp arra várva,
ah, mikor lehet károdra.
Megszokta, kellene neki az
elégtétel, hogy mindenki
neki hódoljon, különb ő,
másoknál mindenben.
Csupán azt nem vette
észre, a nagy igyekezete
kivette belőle, lelkének
a jól megszokott erejét.
Hiszen a szintje fölött
sokkal több kell abból,
mint a saját szintjén.
A tapasztalást nem
adják ám készen,
megdolgozunk
alaposan érte.
A jó és a rossz is
jön vele vegyesen.
Rájöjjünk arra is,
számunkra, mi a
lent és mi a fent.
Meghatódtam,
amikor éreztem,
milyen jó az nekem.
Hisz, beérem a saját
egyszerű életemmel.
Nem vágyom nagyra,
nem siettetek semmit,
nem másokhoz mérem.
Hiszen rájöttem az ízére,
nagyszerű érzés, élni a
jól megszokott
egyszerűben.
Ugyan miért
cserélném le,
tán azért, hogy
többnek lássanak.
Aztán, meg mire jó
az, a születésemnél
engemet is elneveztek.
A Nagy Julianna nevet adták,
ami nem sok jót hozott nekem még.
Talán, ha a nagyapám jól kiérdemelt
előnevét felveszem, felemelt volna,
így megmaradtam, épp csak látszom.
Nincs értő segítség, hát nem várom.
Ami azt jelentette, jót tett a többiekkel.
Mivel ismétlésben vagyok, csak másképp,
hát, a jól megérdemelt életminőségre váltanék.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó.
Olyan embernek, aki tudja mit vesz meg általa, beviszi
az oktatásba, s azáltal mindenki, akinek igénye lenne rá,
hozzájuthatna a saját Hazájában, kerüljön a szintjére vele.
Híresedjen és nevesedjen is általa, a jó üzletét megcsinálva.
Ha így, nem megy és jön valaki messziről, hát vegye és vigye,
jól járhat bárki, az oktatás hatásával, tartással, méltósággal.
Adjon az Isten minden földi jóból, mindenkinek annyit,
ami számára, akkor éppen a legjobb.
Jó szerencsét kívánok.
Magyarországról,
Pakson a Hergál Házból, Heringes Árpádné,
Julamami Szeretettel.