2025.04.17. Ah, hát kérem szépen, hova jutottunk, hogy csak úgy bárki kénye kedve lehet az, azt úgy is hírdeti, hogy akár, el is adhatja, a julamami./hu / védjegyemet, a julamami nevet magam neveztem el, 2010. évben került a nevemre, a díja ki van fizetve.
Az emberséges határaink is különbözők, mint a sorsunk, van a belső kontrollunk, s ha azt nem vesszük figyelembe, hogy hol és miben, meddig mehetünk, az emberséges határainkat betartva, hát azt már ne kívánja senki sem önmagának sem. A sok év és az engem azzal megtisztelő, nagyon sok embernek az elém nyújtott nyitott tenyerei, azt a tapasztalatot adták számomra, hogy ne vegye könnyen senki sem a saját emberséges határait.
Nem mondhatja senki sem, hogy nem írom le, hogy hol tart most az, ami még szerintem, az emberséges határokon belül van. Prevenciós vagyok a tehetségem a velem született és a magzati szakaszomban átéltek által adott volt, az alkalmazkodásnak a megtapasztalása nekem.
A születésem óta, igyekszem, úgy alkalmazkodni, hogy túléljem, mindazt amit a meg nem értések miatt, nem kerülhettem el. Hát szerintem mentem, azon az úton ami a sorsomig vitt, azóta már a sorsomat élem, amikor szükséges, van úgy is, hogy a szavaimmal, akkor éppen, csupán magamat védem.
Hiszen a hivatásom most már adott, hát tudom, hogy nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok. Szükséges lenne tudnia már a gyermekeknek, hogy a szüleikkel beszéljék meg elsősorban, ha lehetséges, na meg legyen otthon lehetőségként az számukra, hogy a saját kultúrájuk szerint is napi beszédtéma legyen az.
Ah, na meg szerencsésnek érzem magamat, hogy tudom, amihez már képes vagyok, azon elgondolkodva ugyan és a helyzetnek megfelelően, viszont, én magam alkalmazkodom, hogy ne sérüljek közben én sem. Heringes Árpádné prevenciós Tenyér – térképolvasó és oktató. Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy. Ha tisztelettel vagy felém, akkor szólíthatsz, julamamivédjegyöreganyámnak.
Kérem nagy tisztelettel, hagyjanak békén a politikának mondottal, mert annyi kárt okozott az már nekem, hogy ideje lenne, ha valaki vállalná a felelősséget ott legfelül és rendezné mindazt. Ami akkora veszteséget okozott, nem csupán nekem, hanem az Isten adta Népnek is, hogy úgy fogalmazták meg, mintha az hiteles is lenne, aztán jött a vagy, meg a segítésnek fogalmazott. A megalázó megfogalmazások az Isten adta Népnek megjárók helyett és jöttek bőségesen az évszámok, hogy mit mikorra terveznek, aztán nem lett belőle semmi sem.
Vagy a sok év már kitermelte azt az Isten adta Nép és úgy intézték, mintha, valami jótétemény lenne az felénk, a korosodók felé. Megdolgoztunk mi mindenért, azt kérjük amit beleteremtettünk a Hazánkba, mint az Isten adta, gondolkodva dolgozóknak a sokasága és ne úgy, mintha kegyelemkenyeret osztanának, már bocsánat.
Ah, nem hallottam bocsánatot kérni eddig, a csupán megugróktól és vagy, a fontoskodóktól, valószínűleg, természetesnek veszik, hogy minden és még azon felül, az is megjár nekik.
Nehezen értem meg és bocsánatot is kérek, hiszen csupán azt teszem amit hoztam a tehetségem szerint és a megelőzésben találtam meg azt mint a hivatásomat, hát nem ártanék, viszont magamnak sem.
Ah, ha nem vették azt évek alatt észre, hogy az idő alatt a tengernyi sok pénz, nem az Isten adta Népet helyezte jólétbe. Tán el kellene gondolkodni azon, ne kelljen csalódnunk minden szinten mindenben, most már itt az ideje annak, hogyan térítsék meg mindazt.
Amit úgy állítottak be a kommunikációikban, hogy nem beszéltek róla, amit akkor nem is kérhettünk, mert megfogalmazva sem lett előttünk, úgy véltük, hogy az a nekünk nem járó rész és majd egyszer csak, mivel nagyon sok volt az ígéret, tán elkezdik teljesíteni és mindet. Vagy azt gondolták, hogy mindenkit hitegethetnek, mert ahhoz vannak szokva, viszont bennünk már ott a kérdőjele annak, hogy tán csak nem annyira becsaptak bennünket, hogy nem is léteztek azok amit ígérgettek, azt ah.
Hát ennyi várakoztatás után, már kiben és mikor, fogyott el az egészséges türelem, önmagához mérten, vagy a további várakoztatáshoz elegendő pénz, várjuk a válaszokat, hogy miért szenvedtünk mi az Isten adta Nép, miért lettünk idáig várakoztatva. Persze most rögvest bocsánatot is kérek.
Mentek az évek és mostanra már le akarnak tudni, mert gondolom öregnek tartanak, ahhoz, hogy be és meg vagy már át tudnám adni, az arra igényeseknek azt a tudást, amit magam találtam fel és rajzoltam meg működőképesként jól oktathatóra.
Hitelesítette a sok ember aki megtisztelt a tehetségemért az érkezésével, vagy az interneten jelentkezett be, mostanra már tán semmi sem érvényes, a hasonló életkorúakra mint én magam, tudás nélküli üres sablont használnak tán.
Eszi nem eszi nincs más, azt gondolják, úgyse reklamál, a legtöbben örülnek, ha békén hagyják, nem akarja azt érezni, hogy nem érti azokat a szövegeket, annyiszor lett átnevezve. S szinte minden, hogy sokuk, lehet azzal úgy, hogy azt sem tudja, hogyan fogalmazza meg, jól körbe van az kanyarítva, ne legyen könnyű dolga, aki abba belefogna. Ah, tán, akár fájdalom díjnak is nevezhetik, hátha van arra is pénz, hogy aközben, amíg nem úgy figyelnek arra, hogy tán nem való lenne oda, mert számára a látszatosítottakkal a bizalmat begyűjtetni az fontos ott.
Tán már rájöttek, hogy ha, azonnal, nincs rászólva, már nem derülhet ki, mert mögötte van az elkerülő mondat, azt a, világhírre vágyó, nagyon gyorsan reagáltat mindenre, ami pénzt hoz a számára és már láthatóan profitál mindenből, abba beleáll és amit elképzel azt, végig is viszi, nem érdekli önmagán kívül tán senki.
Alapvető dolgok nincsenek meg és ahogy kinéz, még nehezebb életet szánnak az Isten adta Népnek, hiszen megtehetik a számok rendben vannak, ha valami csak a külseje miatt jó és szép, az nem magyar virtus, nem magyar kultúra csupán egy jól kitalált és fontossá tett része. Így, hát abban élünk, túl sok idő az a 14 év, mindenben más mint a saját kultúránk és aszerint van bizonygatva, mindaz, ami nem lehet hiteles sem, hiszen azon a módon nem rólunk szól az, abból nem is jellemző ránk semmi egyáltalán.
Ah, ha nincs már hova bővelkedniük, azt látszatosra igazítják, hiszen kit érdekel az annak a módja, hiszen nem közülük valók vagyunk, hogy mi van a dolgok mögött, ha a felszín jót mutat, azt is ami nem úgy van a valóságban.
Az addig elért dolgaink nem biztos, hogy működni tudnak a kultúrájuk nem felel meg annak a szintnek amit elértünk a munkánknak a becsületével, hivatásunkkal, az alkotásainkkal,
Ah, tehát nem láthatnak bennünket, ők akiknek már szolgáltattunk, hiszen minden megváltozott és magunkhoz képest szint alatti lett. Ahogy most áll a dolgunk, már nincs a felszínen, aki fel meri vállalni és emberségesen, ha van azzal dolga, a szociálisan érzékenységét már csupán kevés ember mutatja és vagy vállalja, van aki csak érvel, viszont, az emberséges létre utalva, azt jól megoldja.
Jól megtervezett zuhatag volt, ahogy ez történt, kifordult a sarkából a Hazánk, lett belőle egy ország, ami a jó számokat igazolva is elegendőre lett teremtve, szerintem. Az pedig ahogy az lezajlott, hirtelen ötletek alapján mozgott, nem volt mit tennie és senkinek se, mert legfeljebb megváltoztatták az arról szólót és mindent, ami szükséges volt ahhoz, akár egy nap alatt, ha ahhoz volt kedvük.
Ah, azt ah, jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha megjön ahhoz is sokaknak a kedve, kinek mikor van ahhoz ott az ideje. Heringes Árpádné prevenciós Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó. Szeretettel a julamami védjegy, kérem tartsa tiszteletben, köszönöm.