Ne hagyd el a sorsodat… 2021.05.21. – 2016.05.21.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

Önismeret, Önbecsülés, Emberismeret.

A Sorsunk adott, ha nem térünk el

és törlesztjük amit szükséges,

a következőkre nem hárul

a nehéz, amivel dolguk

sorsszerűen nem is lenne.

Ne hagyd magára a Hazádat,

s végleg ne hagyd el,

ne add fel,

kezd el még egyszer,

még egyszer,

még egyszer.

A sorsodat itt,

tudod csak megélni.

Ne birtokold el tőlünk,

legyen mindannyiunknak,

/talpalatnyi/ saját földünk.

Ahonnan nem küldhetnek el,

azáltal a saját jó sorsunkat, itt az

 anyaföldünkön élhetjük jó minőségben meg.

A talajunk birtoklását nekünk is megadja az Isten, a

lehetőséget a jó életminőségünket biztosíthatjuk azzal, hogy

 a sorsunkat a családunkért is teljesíthetjük, Hazaszeretőkként.

A tisztelet,

a szeretet,

különböző

szintű jó energiák.

A boldogsághoz úgy,

juthatsz el te is,

ha az előzőeket,

már megélted.

S boldogultál,

s nem egyszer,

önmagad felé is

sorsszerűen,

kitartottál  a

nehézben is

bizonyítottál,

azáltal elérted

a sorsod szintjét.

A fokozatosságot,

ha nem ismered, biza,

nem tudsz akkor még, az

életről csak nagyon keveset.

Ha csak úgy menne az is,

hogy fogod és kiírod, hogy

ez is az is, már /boldog/,

tán te majd azzá varázsolod,

azt a másik oldalon találod.

Ne igyekezzél nagyon azon,

hogy a racionális

oldaladat

bővítsed.

Azáltal,

amit a

motiváció

miatt kaptál,

a  lelkes, szíves

oldaladnak az

erősítésére

jól figyelj.

Mind a

két oldalad

önmagadért

tenne, ha

elhinnéd,

a létezését.

A belső

egyensúlyod

határozza

meg mindazt,

amit a saját

gondolkodó

agyad lelkesen

motivációként ad.

Van az Isten,

ha még nem hiszed,

az legyen a privát ügyed.

Ne csapd be az embereket,

azzal, hogy mindegy a sorrend,

az ember a tisztaság felé megy.

A belső tartásodat,

a lelkednek,

a szívednek,

a gondolkodó agyadnak a

együttműködő hármasa adja.

A tiszteletnek,

a szeretetnek,

a boldogulás a társa,

s a boldogság a barátja,

mert rajtuk van,

az Isten áldása.

Ha nagyon kapkodsz,

túl gyorsan és megszerzed,

visszafordulhat az ellenedre

lehet, ha ismételned szükséges.

Győzz meg, érveljél kérlek,

legyőzni könnyű engemet,

nem harcolnék ellened sem.

Megerősödsz tőle lelkileg,

ha nem a más életritmusában

éled az egyszerű életedet sem.

A sorsod azt várja tőled,

hogy megéljed a nehezeket,

is teljesítsed a szeretteidért.

S a generációs jeleidet se

felejtsd el, a jó sorsodat,

megcsinálni neked szükséges.

 Átruházni senkire se lehet, mert

nem csinálhatja jól meg helyetted.

Mert az alapokat adod a családodnak,

azzal, hogy végigéled a sorsodat.

Minden nehezét és sorsfordító

eseményeit átéled,

mert már felismered,

nem teszel jót velük azzal,

ha a könnyebb utakat választod.

Ha őket a nehézben a sorsukra hagyod,

csak azért, hogy neked könnyebb legyen,

az érzésed, hogy majd helyettük teljesítesz.

Alapok nélkül bizonytalanok a lépéseik,

ha nincs türelmed kivárni azt, hogy a

  saját életritmusuk szerint oldják meg.

A saját idődben majd felismerheted,

a miérteket, amikor megláthatod azt is,

hogyan fontos korrigálnod, a számodra,

bizony lehet, hogy kihívásosan nehezet.

Mindezekhez eljutva,

lehet,

hogy még a

pénzteremtéssel,

nincs is feladata akkor, viszont, a

 tartást, méltóságot erősíteni van dolga.

Két oldalunk van,

kinek először a pénzbeni gazdagodást,

másoknak meg a lelki, szíves, motiválót adja,

mint első lehetőséget, össze ne keverjed.

Hiszen, ha másban erőlködsz,

mint amit a sorsod a teljesítéshez,

oda tesz és át is erőlteted rajta, azt a.

Az igazságérzeted miatt még akkor is,

ha törik, szakad, reped, na akkor bizony,

majd meg kell tudjad mit vétettél ellened.

Bizony neked meg jöhet az ismétlések sora,

azt tapasztalom a 27.  éve annak is, hogy

 mindazok után, átélés nélkül, már nem megy.

Ha neked most a lelkileg boldogulást, s csak utána,

a pénzbeni gazdagodást hozza, megmutatja a sorsod.

S egy idő után, ha abban, már stabilan állhatsz és a saját,

utadon járhatsz, a pénzbeni jó lehetőségeidet is megkapod.

Ha meg először a pénzbeni gazdagodás lehetőségét kapod,

az már azt jelenti, hogy az előző generációid a nehézben, a

  gazdagodásukért már fokozatosan megszenvedtek.

A saját sorsában is át és megélte mindazokat ah,

amiket neki mások okoztak, mint hiányokat, s

 megalázóak számára, nélkülözést okoztak,

a nehéz anyagi helyzetét, a sorsa  jóra fordítja.

A saját sorsát éli persze akkor, ha azt felkínálta neki,

tisztán mint lehetőséget, s azzal nem ártott senkinek.

Nem punnyadhat, nem illik bele az üresedés sablonjába,

se jólétében, sem sorszerűen, nincs olyan dolga, ah.

Persze, mindezekhez, fel kellene erősödnie,

a lelkének, szívének, gondolkodó agyának.

Tiszteletem én a sorsomat élem, de néha még,

jól bekavarnak az életembe, nem a sorsomba,

teljesítéseim időbeni megoldása elé vetett gátakkal,

s azok a sablonok, bizony erősebbek, a lehetőségeimnél.

Kérlek benneteket emberségesen, tisztán,

vigyázzunk rá, hogy ne üresedjen ki az adott szó.

Ne vigye el azt a szépet és jót az álságosat mutató, s

 csak az ürességet hagyó, visszafele tolató hajó, hahó.

Egészséges életet, tisztelettel, szeretetben élni jó,

becsüld meg azt amit a sorsod adott, boldogulást hoz.

 

 

 

 

Tisztelettel élj, hogy tisztelhető legyél.  2021.05.18. https://julamami.com

 

Boldogulni tanulj… 2021.05.17. –

2016.05.17.  https://julamami.com

 

Boldogulni tanulj meg most,

ne a nincs mire várakozva,

álmodban is hánykolódva,

a semmibe kapaszkodva,

a jó élet helyett álmodozz.

Ha azt gondolod, egy szavat

meg is fordíthatsz és attól már

azt  jelenti amit szeretnél, ah.

Minden és minden fontoskodó,

a pénzszerzést ostorozva ácsingózó,

ígér s csak ígér, önmagának jót akarva.

Belőle nem fogy ki, az ígéret is marad,

miközben mindent oda és csak oda.

A legfontosabbakat meg félrerakja,

a jó mintákat még látni sem hagyja.

S majd észreveszi, hogy a múltja,

őt a legjébe érni, úgy se engedi,

hiszen nem az a sorsa, hinnye.

Generációsan előre meg nem

oldhatja, se hátra nincs képlet.

Nem érdemes a sorssal szembe

menni, hisz azt szükséges élni.

Mindent idejében, a fölösleges

szavak is odahatnak kikottyantva,

ha a rózsaszín ködtől nem láthatja.

Akik felülbírálják és azon vannak,

hogyan lehetne a sorsukat úgy

megélni, csak kapni és kapni.

Azon kaphatják magukat,

hogy akkor is csak kapnak ha

már inkább adni tanulnának.

Csupán az eltervezettekbe

futnak bele, no hiszen

annyira szerettek

volna a többiek

fölé irigyeltekként emelkedni.

Már addigra meg is van mindene,

amikor az érzéseit, örömét megosztaná,

s keresné, a megbízható megértőket, rá kell

jönnie, nem maradt más mint a telis tele zsebe.

Nagyon vágyik rá, legyen aki megértse végre,

kipakolná már a sok sérelmét a végére érve.

Ah, az őszintéket, barátait, tiszteltjeit,

mind lehagyta, régen elhagyta,

csak a túlzást tolta, vitte.

Bele szeretett volna

bújni a másiknak a

bőrében, mivel

ártott vele, azt

önmagával is tette.

Azt gondolta minden

rendben van, ugyanúgy működik,

mintha nem ment volna a túlzásokba bele.

A sorsát kikerülni nem tudja, körbeért hát,

a sorsa odarakja minden törlesztenivalóját, ah.

Ha mindazokat akik a hivatásukat gyakorolták,

ostorozta, a saját hibáit, az értékes segítőkre,

sorolva, elszürkíteni is gyakran próbálta.

Egy katyvaszba kutyulni igyekezett,

 nem tudhatta, hogy ők intelligensek,

nem kérkednek, a jótetteikkel sem.

Már megirigyelte a szavahihetőségüket,

de rá kell jönnie, bármennyire sok is a pénze,

az élet nem hoci – nesze. Mások az eszükre is,

hallgatnak, nemcsak, a telezsebükkel döntik el,

a hitelességért emberesedve élnek nincs mese.

Szorgosan keresi az emberiest magában,

hogy valaki végre őt meg is megértse,

azért lemegy jó mélyre,

s ott rá kell jönnie,

a nagy sietségben, abból

 nem maradt, nincs is semmije.

Nem lehet abban ugyanúgy otthon,

mintha azt is tapasztalta volna, ott is

elölről kezdődik ám minden, mintha

az első lépéseivel újra járni tanulna.

Sikerült, körbeértem, tapasztalva,

is tanultam az összefüggéseket,

lelkesen, szívesen, s ésszel is,

felfogva, ahol az igény ott oktatom.

Emberiesként csak óvatoskodnék,

hiszen magam is,

életszerűen tapasztaló,

utamon járó oktató volnék.

Kicsi és nagy, szeretetből vagy.

Amikor megérint egy – egy sors,

ne fojtsd le a lelked lángját hát,

hagyd pislákolni legalább.

Erőre kap majd időben,

ott van vele is az Isten.

Feltűnt a túlzó, sokasodó,

óriásra nőtt önmagához képest,

s egy idő után, a tudás hiánya mögött,

nem bújhat meg, ah, mint a lufi leereszt.

Se tapasztalás, se tartás, se méltóság,

bebábozódva, tudatlanul tobzódva,

nem számít arra, ami már várja,

a sorsát ki nem hagyhatja.

Mert ha egykaros az osztó,

nem nagy ott az amplitúdó.

Keskeny, óvatos a torkosnak sávja,

alaposan vigyáznak belül is az álmára,  ah.

Tapasztalatlanul botladozik a Világban a sok árva,

akire rá van bízva az sem vigyáz rájuk, csak felvállalta.

A kisujjából minden „gusztustalan” terve terhét kirázta,

minek is tanulna, hiszen úgy tudja, azt a legjobban ő tudja.

Nem is hagyja, se fejlődni, se kinőni, mások által is megleseti,

kit hol lehetne, behatárolni, szürkévé tenni, ah, jól elhatárolni.

Hahó, topicskolsz csak, vagy teszed amit neked szánt a sorsod,

élsz-e a lehetőséggel és a többit a fejlődőknek meghagyod,

vagy belehemperegsz, az általad bizonyítatlan bőségbe.

Nem való az a felfoghatatlan, átláthatatlan rengeteg,

az erősen hiányosan kérkedő, fejlődésképtelen,

avatatlan kezekbe. Mert ha óriásra nőtt a többlet,

azt a meg nem kapott pénzük, lehetőségük hiányával,

sokan szenvedik azt meg. Istent játszol, felfogtad-e már,

a valóság meg az,  nála van a hatalom és csak egy az Isten.

Jó egészséget emberségesek, áldjon meg az Isten minden,

földi jóval, a szaktudásotokhoz, intelligenciátokhoz mind.

Lélekből, szívből, a gondolkodásotokból eredő,

tehetségeteket meglátó, ahhoz értő,

szíves, lelkes, jól megérdemelten bölcs,

átlátva adni tudó emberekkel benneteket.

A sorsunkat azért hozzuk, hogy teljesítsünk,

generációsan, s a sarjainknak megalapozzuk,

 amiért ők megszülettek, mert a Világ így kerek.

Szépülne, épülne, fejlődne, mindenki által,

mert senki sem született fölöslegesre ide sem.

Egy Haza ez csak egy, beletettünk sok szépet és

jókat, nem várunk mást vissza, csak ugyanazokat.

Az Isten adta Népnek megjárna a jó minőségű élet,

természetes az, hogy megélné itt ahova megszületett.

Ha nincs megfelelő lehetősége jól megélni, bizonyára

komolyabban szükséges venni a létezését a Népnek.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan bőven, hogy legyen

honnan meríteni, vinni mindenkinek kimenőben.

.

Minden családban lehetne egy…

2018.05.16. – 2021.05.16.

https://julamami.com

Ha nem működik időben, a szeretet

kapcsolata szülő – gyermeke között,

bizony ott lesz az, mint probléma,

  később, mind a két felnőtt hátrányára.

Mindazok elsimogathatók, hahó, hahó.

Tiszteletben élni szép, szeretetben jó,

igaz, mindezek, jó embereknek valók.

Minden családban lehetne, egy,

olyan ember, aki tanácsot

adhatna a többieknek.

A gyermekeknek

fontos lenne az,

folyamatosan,

agyalhassanak.

Ismerjék meg, az

igazi önmagukat.

Azt is, nagyon is

különbözőek,

elfogadónak is

 szükséges lenni.

Nehezen értik

a felnőtteket,

miért mondják

úgy, miért, nem

őszinték hozzájuk.

Mintha, egy üresen

álló köztes ott lenne,

nem megy át, a szó.

A sok év alatt, volt,

példa mindenféle.

Szemüveg nélkül

a világ, átlátható.

A belső látásukról

nem beszélnek, ah.

Pedig a gyermekek,

összefüggésében

látva, születnek.

Feleleveníthetnék,

a felnőttek, így is

látni, a zsengéket.

Hiszen mindannyian

 így születtünk meg.

Ha szükséges előlről

újra megtanulni és

azt megismételni.

Nagy élmény, azt

megható átlátni.

Néhány szóval,

megtalálják ott a

közös hangot, ah.

Ismerem, mint a

tenyeremet, ah.

Én igen és mások

miért nem készek

szembesülni, az

ott lévőkkel, ah.

Nincsen, hova

fordulhatnék.

A mestervizsga

után érdeklődtem,

nincs kinél vizsgázni.

Kérem szépen ezen

tessék, jó irányba

gondolkodni, ah.

Miért is, egyedül

viszem ezt, csak én,

miért nem, sok-sok

a hozzáértő immár.

Magyarország, az én

Hazám, itt születtem,

itt élem meg mindazt,

amit oktathatnék is.

Az arra már érettek,

taníthatnák tovább.

Ne kerülje el az iskolát,

szívesen lelkesedjen,

gondolkodva éljen.

Sokféle volt már

az, ami bántott,

nem csinálnék,

magamnak sem

bánatot. Azzal se,

hogy oda fordulok,

ahol, nincs megértés.

Teljesen más a hozzáállás,

 összefüggésében nem látják át.

Bohóc is voltam már elégszer, azt

is tudom milyen, úgy elviselni, ne

okozzon, maradandó élményt.

Túl sokan vannak még akik,

nem látják át, nem hallják

ki se, a gondolkodó agyuk,

jelez, csak nem tudják fogni.

Lehet, hogy éreznek valamit,

de, nem tudják kontrollálni,

jó-e az, vagy figyelmeztető.

Ha nem tudják fogni a belső

jelzéseiket, satnyát fognak,

csinálni magukból megint.

Pedig mindenki hozott,

amikor megszületett,

valami fontosat, az a

tehetsége, éljen vele.

Tegye bele a közösbe,

egy Haza ez csak egy.

Vagy lehet úgy is, hogy

minden, a legnagyobb,

rendben, csak mégsem.

Legalább is a látszata

azt mutatja, hiába

minden, tanulni,

fejlődni, nem is

akarnak minek.

Jó nagy gond

lehet az, ha nem

tudnak feltisztulni,

a lelkükben marad.

Tárolják sokáig, ah,

egyszer csak az,

rájuk zúdítja,

az összeset.

Amit nem

oldottak meg,

menet közben, azt

 a helyére tenni, nem is

tudják magukban sem.

A sok történés, amivel,

el kell számoljanak ott,

a belső hármasukban.

A lelkesedés, a szívesség,

a gondolkodó agyunk

adja az életritmusunk.

A gondolkodó agyat,

azért kaptuk, hogy

gondolkodjunk, ah.

Mindannyian úgy

születtünk, hogy

minden megvolt

bennünk ehhez.

A sok hozzá nem

értő által, sokan

voltak kiszolgáltatva,

olyanoknak is, akikről,

tudták, hogy milyenek.

Viszont senki sem

vállalja fel, így

nem áll meg.

Teljesen

szabadon,

azt csinál,

amit akar.

Minta az is,

már másoknak is.

Ha nem beszélnek

róla, mi a jó és mit

nem szabadna már.

Hol van, a belsőjükben,

a működőképes határuk.

Hol lehetne észrevenni

és még időben jelezni,

a hozzáértőknek, ne

legyenek a kontroll

nélküliek jó minták.

Ne legyen, az se

természetes, ami

nem is az, beszélni

arról, ami már van.

Azokról is, amik még

abból lehetnek, ah, meddig

terjednek a következmények.

Nem úgy csinálni, mintha nem

is létezne, hátha meg sem érint

senkit sem. Elmúlik magától ah,

nem kell foglalkozni se vele.

Amikor felvállalják azt is,

amihez nem értenek,

kísérletinek néznek.

Ugyan miért nem,

kísérleteztek előtte,

a hatásaikat is nézve.

Az idén már, minden

kilátszik, így talán ne is

rosszalkodjanak, hinnye.

Vagy számoljanak vele,

látják már sokan,

 nem is gondolnák.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mind így születtünk meg.

Legalább ne árts, senkit se bánts, magadra

is jól vigyázz, téged sem pótolhat, senki más.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

eladó, annak, aki nem a fiókjába szánja, hinnye.

Jó szerencsét emberek, adjon az Isten, minden

földi jóból, annyit és amikor, a legjobb nektek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el…

2016.05.15. 2021.05.15. https://julamami.com

Ma azt gondolom, hogy a lehető legbelsőnk,

templomában voltunk egyszerűen ottan.

Van az Isten, ha hiszed, ha nem,

örülj, ha majd a saját idődben,

leomlik egy helyen a térded,

s imádkozni kezdesz.

Rábeszélni erre,

senkit sem lehet,

s nem is az én dolgom ez.

Van úgy, hogy azt mondom,

menj az Isten Házába,

s gyújts meg annyi gyertyát,

amennyit a lelkedért érzel,

imádkozz úgy ahogy érzed,

ha még egyéb imákat nem ismersz.

Egyszer egy családtagért imádkoztam Pécsett,

 a körtemplomban, már nem az volt az első eset,

hogy másokért oda elmentem és imádkoztam.

Baloldalon elindultam és mentem,

olyan lassan, ahogy a gondolatban,

a vállamra vett kereszttel tudtam.

Némán imádkoztam, s lassan,

haladtam, úgy a  kör közepén,

van a Szt. Rita fényképe és az ő,

saját imája. Ott elidőztem, olvastam,

a saját imáját természetesen némán.

S azután ahogy tovább léptem volna,

a félhomályban ülő négy apáca felé,

néztem és ők hangosan elkezdték,

imádkozni azt, amit addig is imádkoztam,

s utána átváltottak arra, amiről azt gondoltam,

gyermekkorom óta elfelejtettem.

Eszembe jutott és hangosan imádkoztam velük együtt.

Azután az embereknek akikért addig én tettem,

amikor már megtehettem, el is mondtam,

tanuljanak meg önmagukért, szeretteikért,

imádkozni, ha lehet, ne más tegye értük.

S mond te tudod-e, hogy miben,

s mennyire vagy tagadásban és lefékezve,

magadhoz és a generációs jeledhez képest.

Most 2016-ban már nem működik az elavult,

a szakmát amikor már elvárható a tudás,

bizony pótolandó, ne akkor tanuld.

Kilátszik hamarosan a hamiskodó,

hiszen vannak sokan, akik számára,

a minőség hiánya, már régóta látható.

Ne mások után menj, a saját sorsod vigyed.

Ha elvárod a saját kultúrád és életritmusod,

akkor valami elmúlik ott, amit a Hazánk hozott.

Érezted-e, hogyha a Hazádra gondoltál,

hogy belőle való vagy, egy az veled.

Ide teremtetted a sok szépet és a jót,

azért születtél ide, hogy itt teljesedj ki.

Emeld a minőségeddel az ismertségét,

tudásoddal, a tehetségeddel, az

intelligenciáddal a tudás szintjét.

Ne add fel, mások hatására ne válj el,

a Hazádat ne hagyd magára, végleg ne hagyd el.

Ha nem kapja meg a kiteljesedéséhez,

a lehetőséget és ezáltal ő lemarad,

valami generációsan fontosból kimarad,

felfogod-e azt, hogy nem teljesíthet amiatt.

Mekkora benned a felelősségtudat,

önmagadért és a többiekért teszel-e,

a lelkedre, szívedre, gondolkodó agyad,

tisztán érted szóló jelzéseire hallgatsz-e.

Szegény Hazám Csodaszép, ne menj még,

hiszen a széppel, a jóval, még meg sem jöttél.

Valóban elhiszed még, hogy eltudod a hamisat fedni,

nem látszik majd a legváratlanabb időben az ki.

Tanulj meg most élni, mert nagyon le tetszel maradni.

S miután elrobog melletted az élhető, jó minőségű életed,

a sorsod már csak visszafelé integet, s várhatod, hogy majd,

újra ad ugyanahhoz életképes, működőképes lehetőséget.

A sorsforduló azt jelenti, valaminek a végéhez értél,

de abban a pillanatban, egy új lehetőség kezdődik el.

Ha nincs most jövőképed, s ahhoz meg a terved,

majd áttervezik helyetted,  ha tetszik, ha nem,

azt éled, a saját sorsod, a generációs helyett.

Nyisd ki a szemed, hogy meglásd a lényeget.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolnék most sem,

amit feltaláltam,

nevesíteném.

S közreadnám,

a  fejlődésükhöz,

a még Hazánkban lévők,

az önmagukhoz képest vergődők,

a megelőzők oktatási lehetőségét, az

önismeretükért,  önbecsülésükért.

Megtartó egészséges egyensúlyt,

jó egészséget

kívánok.

A kulcsa… 2017.05.14. –

2021.05.14. https://julamami.com

Magyarország az én Hazám,

nem véletlenül szült ide

engemet az anyám.

Ne szégyelljed,

ha azt veszed

észre, hogy a

Hazaszeretete,

ott van benned.

Mindenkinél ott

lesz az idejében.

Itt találtak rám,

vártam sokakat,

a megérkezőket,

s találtam fel azt,

ami itt lehetne most

talán a legfontosabb.

Tartásod, méltóságod,

tudni azt mi a dolgod,

generációsan te

mivel tartozol.

Magadnak és

a szeretteidnek,

a sorsod a családod

az amire építhetsz.

Akkor, ha azt már

mindannyian meg

is értitek, mi a dolog

most és mi az amit el

kellene simogatni, a

múltbélit, hogy ne

lefegjél sorstalanul.

Mert mi lesz akkor,

ha nincs talaj a talpad

alatt, annyi sem, amire

úgy léphetsz, hogy ne

szóljanak már rád.

Nem szedheted le,

mert az nem a te

  réted, meződ, így

nem a te gombád.

Mi védi meg attól

az embereket, ha

a másoké a terület

és mégis rálép, mert a

 gomba ott van, leszedni

csak úgy tudja, ha odalép.

Mi történik akkor, ha nem

tudja az aki rálép, hogy más

területére lépett, vele akkor

bármi lehet, felette a tulaj,

nyugodtan rendelkezhet?

Megmérték-e a tereket,

hogy hány emberre és

mennyi jut, van-e annyi,

hogy elférjenek, ha talán

egyszerre odamennének.

Ugye ezt olyan emberek

számolták ki, akik ahhoz

értenek is, nem bíztak-e

meg vele olyat, aki nem is

tudja számolni, de eldönti.

Nekik annyi abból most elég.

Ha valaki felvállalta most a

feladatot, legalább azt

már tudja, amit ő nem

tudhat azt megtanulja.

Talán már kegyelmedet

meg is kérdezném róla, ha

nem lenne már annyira ott is,

minden életszerűtől elzárva.

Hátha már fárasztaná az ami

nem hétköznapi módon hat.

Mindenki más, azért teszi

a dolgát, hogy fejlődjön,

fel önmagához és az ő

szeretett családjához.

Tisztelettel a Hazához

adja, a szépet és a jót.

Mindenkinek meg kell

tanulnia alkalmazkodni,

mert az emberies tudja,

miért van intelligens agya.

Neki kell alkalmazkodnia,

mert hiába „óákolna” azért

senki sem szaladna segíteni

oda, talán ha lenne egy szó,

ami az emberieseknek való.

Akkor tudná, hogy nincsen

egyedül abban, rá is látnak,

kihallják, megérzik sokan.

Régen még emlékszem,

voltak akik tudták, hogy

ők összetartoznak, nem

kellett mondani, tudták.

Az egy rezgésbe tartozó

emberek, értik, tisztelik

egymást, akkor is ha az

anyagi síkjuk nem egy.

Mert úgy nincsenek

különbségek, mind

az Istentől valók, nem

ártani, tisztelni vannak.

Beéri azzal ő, ami neki

megadatott, dolgozott,

teremtett, összerakta,

kigondolta és feltalálta.

Nem vágyik a másokéra,

hiszen amit elvenne az

úgy sem lenne soha az

övé, másképp rezegne.

Rájönnének mi az idegen

őtőle, hiszen nem úgy van

az, hogy beszél csak, meg

is kell szólalni és azzal azt

mondania, ami oda is illik.

Mert leszűrhető rögvest, a

 hozzá nem értése ahhoz se,

s akkor nem jöhetett belőle.

Nem az ő tehetsége, na meg a

tanultság is érzékelhető, annak,

 is megvan ám, a maga rezgése.

Különös oktatás, nevelés…

Mennyit ér egy ember,

akkor, ha nem pénzes,

mennyit ér, ha kényes,

mennyit akkor, ha tudta,

hogy mit csinál, amikor te

benne, tisztán megbíztál.

Ismerni kellene egymás

kultúráját, ahhoz, hogy

mennyire bízol benne.

Nem úgy működik,

mint te, ha nem

tudod, nagyon

meglepődhetsz.

Rájöhetsz, hogy

azt is mondta, csak

te nem hallottad ki.

Ilyenkor jól jönne ott,

az általam nevelődött,

aki átfordítja ide-oda.

Emberies jelnyelven.

kihallik neki az is,

ami neked nem,

átlátja és kihallja.

Magadból indulsz

ki, magad szerint

teszed a dolgodat.

Abban bízol, hogy

a másik is ugyanúgy

bánik veled, mint te

 bánnál ővele, abban a

 helyzetben, szerepben.

Megelőzés, megelőzés, …

Sok embertől hallottam,

de kár, hogy nem jöttem

évekkel ezelőtt el hozzád,

hogy megtanuljam, most

már látom, amire nem

gondoltam volna soha.

Mindent látott utána,

ez a magas rezgésűek

hétköznapias csodája.

Megtaláltam a hidakat,

a két oldalunk között.

Mindannyian átlátva,

kihallva, megérezve,

születtünk, ezzel tudjuk

átvészelni azt az időszakot,

amikor az ember, teljesen

kiszolgáltatottá válhatott.

Azért „óákol” jelez, a

csecsemő, egyre

hangosabban, ha

gondja van, hogy

odajöjjön aki érti,

 őérte tesz valamit.

Mert meg tudja azt

is különböztetni, hogy

mikor sír azért, mert

fáradt, miért sír úgy,

ha fázik és miért, ha

szeretetre, törődésre,

gügyögésre is vágyik.

Add meg neki kérlek,

ne rázd le, mert fáradt

vagy, inkább add meg

megadat a helyzetnek.

Mert később megbánhatod,

visszacsinálni azt nem tudod,

ne kelljen magyarázkodnod.

Elárulok egy most titkot, hogy

amit már másképp tennél,

az visszasimogatható,

a szeretet is idején való.

S az majd, amikor felnőtt

lesz már ő is, beteljesedhetik.

Hiszen lásd mindenki más és

más törleszteni valót hozott.

Van aki gyermekként bölcs,

neki nagyon nehéz azt, el is

hitetni, hogy ő, jobban tudja.

Pedig úgy van, bizony, bizony,

ha makacsul kitartasz az üres

érved mellett, belepirulhatsz.

Nem lesznek vitás helyzetek se,

mert egymást pontosan értitek.

S te most, okos felnőttként úgy

 is átlátod, mikor telítődött,

a sérülékeny lelkecskéje,

nincs is másra szüksége,

lelkileg mint a szerettei

érte szóló törődésére.

Győzz meg, legyőzni is

könnyű engemet, hagyom hát,

hiszen az oktatás miatt jöttem.

Hagyjad lógni őt magadon,

hagyd kicsit had nyúzzon,

a munkád megvár úgy is.

Ezek a pillanatok majd,

a legfontosabbá válnak,

nagy kár lenne, a hiánya.

Amíg ő kicsi annak feleljen

meg az öltözeted, kényelmes

rendezett legyél, megfelelően

a legfontosabb feladatodhoz.

Ne bízzad a legfontosabbakat

másokra, ne, olyanokra akik, úgy

szólnak rá, nyúlnak hozzá, hogy

árthatnak egy pillanat alatt.

Tudjad kezelni a helyzetet,

ha lerázod, azzal magadat

minősíted, ha látnák néha

magukat kívülről, bizony

nagyon meglepődnének.

Van amit hozunk tudást,

van amit tanulnunk kéne,

hogy lelkileg, a szívünkben,

 gondolkodva is rend legyen.

Különös oktatás, nevelés…

Mit tesz az ember, egy

számára ismeretlen

helyzetben,

alkalmazkodik,

ahhoz amit meg

kellene tanuljon.

Annak kapcsán,

hogy ne kerüljön

vissza, ugyanabba.

Át kellene érezzen,

ki is kellene halljon a

beszélgetésekből, meg

kellene kérdezze még azt,

amit nem ért, de érzi, mert

mi mind átérezve születtünk.

Ez az amit az Isten megadott itt

nekünk, minél könnyebben élsz,

annál inkább kopik ki belőled az.

Ami másoknak megmaradt és élni

is tudnak vele, ő lesz a győztese és

hidd el, bármi okos is vagy, nem te.

Mielőtt eladnám megpróbálom,

elmondani, átadni az értelmét,

miért szeretném, ha tudnád a,

„hogyant” és a „miértet”, még a

megelőzésben, hogy ne szenvedj.

Amikor már nincs mit tenned, csak

nézel ki a fejedből, hogy nem vetted

észre, hiszen ott volt konkrétan előtted.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

neked, neked is, hogy ne úgy  legyen legközelebb.

Az oktatása, Magyarországon Pakson a Hergál Házban.

Az online pedig, ahol éppen élünk a nagy Világban, tisztelettel.

A kezdet, amikor már tudtam, hogy mennyi az emberies bennem.

Közben találkoztam sokszor tízezer emberrel, oktatnák, nevelnék,

azzal a tapasztalt tudásommal, ami általuk összegződött bennem.

Betanítanék, nevelnék, ebben tehetséges embereket, többeket,

hogy adják tovább, oktassák, tanítsák, éljenek a lehetőséggel.

Feltisztult tudás, tiszta forrás, még nem tanítottam meg

eddig, ezt oktatni, tanítani, ezzel nevelni, senkit sem!

Fejből tanítok, oktatok és nevelek, ha már eladtam,

összeállíthatok, ha kérik, egy könyvet belőle, de

most addig véd engemet, amíg más tanítani

 ezt nem tudja. Nincs nála a tudás kulcsa,

anélkül ebből semmi értelmes,

működőképes nem lehet,

nélkülem ez nem megy.

Nekem adta az Isten.

Különös oktatás, nevelés,

az arra beérett, igényes értőknek.

 

 

 

 

 

A fokozatosság…2018.05.13. –

2021.05.13. https://julamami.com

A születéseddel hozod az alapjaidat,

építkezhetnél arra, ha ismernéd

a saját utadat, sorsod

szerint

élhetnél, ah.

Ha nem tudod

tisztelni önmagad,

hogy tudnál másokat.

Hinnye, ilyen gyakran,

el sem tévedhetnél,

azokban, mint amit,

elbír, a lelkes, szíves,

gondolkodó éned, ah.

Túl gyors, az a pörgés,

önmagadhoz képest.

Ha nem tiszteled,

az emberieseket,

nem kapsz, nem

lesz már honnan,

őszinte segítséged.

Tanulj meg magadból

meríteni, ne másokra

bízzad, a töltésedet.

Könnyen mellé vihet.

Magam építgetem azt,

amit a gyökereimnek hívok,

Kapkodni, a mások ritmusának

megfelelően, haladni, nem tudok.

Bizony, bizony, ebből a szempontból

magamat, szerencsésnek mondom.

Nem másoktól várom, hogy az a

dicséret elhangozzon, a jó

érzés, ami megadatik,

pont elég ahhoz.

Tudom, van

jó kontrollom.

A lelkes énem,

a szívességről,

le kellett szokjon.

Feltételeztem, csak

akkor működik jól,

ha ingyen adhatom.

Rá kellett jönnöm,

sok a hiányosság

bennem, tanulni

szükséges nekem.

Azóta folyamatosan

odafigyelek arra, megint

amit tudásként, magamhoz

vehetek, úgy, hogy ne ártsak,

ne bántsam vele, magamat se.

Mert, hogyan lehetnék, ah, én

magam boldog, ha a többiekre

nem figyelnék. A saját kútfőmből

merítve száguldoznék, a ritmusát

is magam szabnám magamra. Úgy

ahogy a legkényelmesebb, hinnye.

A vezetés nemcsak, a vezetőkről

szól, fontosabb annak, az alapja,

mind különbözünk, más okból.

Ha nem, a saját kútfőjükből

ered, rárakott, összeollózott,

menet közben, még felvett az.

Bizony teljesen fölösleges lesz.

Nem épülhet bele az emberekbe,

hiszen fordított a működése, ah.

Nézz szét, látod milyen szép, a

lelkednek tiszta tükre, mind,

hoztuk a tehetségünket.

Kiteljesednének ők is,

akik már megtették,

a hosszú utat, adtak.

S még nem jöttek rá,

hogy nincs mire várjanak.

A sorsukat és generációsan

is maguknak csinálják, hinnye.

Mindannyian, valami fontosba,

tudást, feladatot, hoztunk, tennénk

bele, a közösbe. A Hazánkat építve,

szépítve, mert belőlünk lett, a Haza.

Egymás tiszteletére figyeljetek, hisz

nem pótolhat senki senkit se. Tévedés,

ha azt gondolja bárki, beállhat a mások

sorsának igazgatásába, van az Isten, ah.

Ha nem a feladatát végzi, a könnyebbet

választotta, hogy neki legyen jó dolga.

Tudás hiányosan is, vezetni akarna, ah,

mindenki csak emel rajta, hol a talaj,

már nem érzékeli, elveszítette azt.

Pörgetik csak, azt sem tudja, hol

a teteje, hol az alja, lebegtetik, ah.

A sorsa azt is megfordítja, ha a mások

tudásából szemezgetve, saját tudásként

adja közre, csapdát építhet sokaknak, hinnye.

A tiszta forrás, tiszta tudás, felemeli azt, ami

éppen beérett már arra, hogy legyen, a Hazánk

hasznára, ő maga is, a szintjén haladva, hinnye, ah.

Elérhetsz, bármilyen a magasságokat, megélheted,

megveheted a múltadat, a jelen helyett. Ha nem

 működik a belső kontrollod, az is leépíthet téged.

Tiszteljed a Hazánkat, műveljed a földet, vessél,

aratni is tanuljál meg, nem tudhatsz mindent,

hát tanuljad a többiektől, amit ők tudnak.

Összetett tudásból kerekedik, az amit,

összefüggésében látásnak neveznek.

Mindenkinek van fontos feladata.

Ha valaki elérte a „legjét”, a most,

fontos ahhoz, hogy kiteljesedjék.

Ha bármilyen jólétet kerekítesz,

magad köré, maradj emberies,

mert, ha nagyon igyekszel,

kifordulhatsz magadból.

Az emberek pontosan

tudják, ki hol tarthat, ah,

kinél van tudás, hinnye.

Kiből csinálta a pénz azt.

Ha magad fölé emelnek,

haszontalanként dicsérnek.

Pont azt erősíted fel és meg,

ami, nem a te kútfődből ered.

Kiteljesedned abban nem lehet,

óhatatlanul, az eredeti erősödik.

Miért nem azt csinálod, ami a tied,

neked adta, tehetségként az Isten.

Tisztelet, szerencse, teljesség, tudás,

legyen ám, ottan bőven. Mindannyian

jóérzéssel vigyenek belőle kimenőben.

Tanulj meg időben adni, hogy ne kelljen,

ha tetszik, ha nem. mások szerint kapni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Szeretettel. Julamami

 

 

Ne vállald fel… 2017.05.12. –  2021.05.12.https://julamami.com

Ha  van ideje  tanulja meg a generációs jeleket

olvasni, a családokból olyan embereknek,

akiket okkal tisztelhetnek a többiek.

Segíthetnék a szeretteiket olyanokon

amit egyedül, ennek a tudása nélkül,

megoldani ők képtelenek lennének.

Magyarországon találtam én ezt fel, a

Világból a tanácsaimért megtisztelő,

hozzám megérkező, emberek által.

Az emberek tenyeréből ered minden,

tiszta forrás, ennél pontosabb nincsen.

Kérem tiszteljenek meg jelentkezzenek

be, szombatonként oktatok, nevelek.

Tájékoztatás, a +36 30 2470 589 és

a +36309003272, na meg a

+36707253808 telefonok által.

Nehéz helyzetben vannak a szülők,

most, meg kellene magyarázzák,

hogy ezt ne vegyék komolyan,

csak játszanak azok akik azt

megtehetik most, a többiekkel,

amit lehet, azt velük mind elhitetik.

Vannak akik elhiszik, megérdemelten,

a jó minőségű életükre vágynak ők már.

Hiszen azért ők is mindent megtettek itt,

magukból indulnak ki tisztán, életszerűen.

A csoda az bennük van, tudják, nem kergetik.

A gyermekeknek pedig, gondolkodó, szíves,

lelkes, belülről jövő érzéseik azt jelzik még.

Nehezen értik, akkor meg mi is történik, ha

ezt a sok felnőtt annyira komolyan is veszi,

akkor miért várják el tőlük, ha nem teszik.

Kicsi a mi Hazánk, ehhez a sablonhoz is.

Ha nem mondják el az emberek,hogy ők

mit is szeretnének, hogy tegyenek értük,

akkor önmaguk szerint találják ki, ha nincs

ötletük, megveszik azt ami már jól bevált.

Más igen sikeres és fejlett országoknál jó is,

nekünk kell megélni majd a nehezét megint,

hiszen lődörgünk a kicsi Hazánkkal benne.

Kimaradnak ezzel, az életszerű sorsok,

abból ami itt megadathatna, ha kapna.

Van pénzük bőven, sokféle eszközzel

felkészülve, nyugodtan tehetik.

Reméljük, ha már kijátszották

magukat, őszintén elmondják,

csak hajlítottak meg ámítottak.

Legalább a bennük hívők nagyot

ne csalódjanak, csak játszottak.

Kibővítették a végtelennek tűnő

határaikat, védtelenné válhatnak,

felettük az Isten, nem gondolták.

Na meg azt sem, hogy vannak az

emberiesek, hála Isten jó sokan.

Kipróbálták azt, hány emberre,

hogyan hat, ha bejönne, akkor,

tán azt igénylik az emberek.

S újra értük szól megint az

a néhány év, nekik teremt

minden ember, s ők jól élnek.

Aki azt teszi amire született,

az emberiesen megdolgozik,

megérdemelten jól élhessen.

A hivatását értve gyakorolja.

Tapasztaltan oktató, nevelő

vagyok, 2017. évben már

nem lehetne ugyanazt, a

most már fejletlenné vált,

elavult szövegeket nyomni.

Én szóltam és időben, mert a

hétköznapi életemben élem

meg azt amiről ők még nem

tudnak, átfordultunk a 8. éve.

Kilátszik mind, ami tisztátlan.

Persze nem azt mondom ám,

ezzel, hogy igazam van ebben,

ugyan, hogy mondanék én ilyet.

A tapasztalt tudásomról beszélek,

s nagyon halkan mondom, lelkesen,

szívesen, gondolkodva éljétek meg ti is.

Ha a 2017. évet nem érted még meg,

igen gyorsan mellé mehetsz,

ha az alázatot nem ismered.

Amit egymás között, nektek

 is lehet, azt az intelligensek

természetesnek vennék, ha

megjárna, a teljesítésük okán.

Más szinteken élik az életüket,

ami neked nagy dolog az érthető,

 azok a hétköznapjai a többieknek.

Ha mindaz igaz lenne, amiben

hisztek, hogy csak az anyagi

sík, lehet már a sikk, akkor

miért nyilvánultok így meg.

Óriásira nőtt az emberiesből

a hiányotok, a mindenit, hűha,

ezt most tényleg senki sem látja.

Ma mindkét oldalunkon szükség

lenne a boldogulásra, a 2017. év,

már két lábon kellene álljunk.

Ismerem mint a tenyeremet,

én ismerem, már generációsan

élem meg, a sorsomat teljesítem.

Ha te még nem tartasz itt most,

hagyd meg azoknak akik ezt értik.

Senki nem született fölöslegesen,

mindenkinek dolga lenne az, egy a

 Haza csak egy, munkánk van vele.

Beletenni a szépet és jót, hogy

azt is lássák a gyermekek és

a fiatalok, választék is legyen.

Ne menjenek el innen, mert itt

kellene jól érezzék magukat.

Egy – egy részletecskére, nem

lehet sorsokat építeni sem.

Megelőzés, megelőzés, …..

Ne vállald fel, ha azt érzed,

hogy abban jó nem lehetsz,

mert ahhoz egyáltalán

nem értesz.

Nincs hozzá

emberiesen

érzés benned.

Vagy tán tanuljad

és úgy már teheted.

„Hűbelebilibambus”

nem lehetsz jó abban,

amihez nincs meg az a

tudásod. Ne járasd le magad

azzal amit tudás nélkül várnak el,

nehogy nevetségessé tegyed magadat.

Mindenki született valamiben tehetségre,

abban kellene a legmagasabb szintjét elérnie.

S akkor lépni tovább, ha már tudja, megcsinálta,

anélkül, hogy nyugtáznák az eredményeinket,

 sikerélményeik maradandóan nem lehetnek.

Érteniük kellene ezt az emberies /jelnyelvet”/

Mert, attól is fejlődik a lélek, szív, gondolat,

önmagunk szerint haladva, boldogulva,

az emberek nem elégedetlenkednek.

Van aki ha már azt elérte, sikernek

vélheti és valóban neki az a siker.

Másoknak meg az lenne a

hétköznapi élete, ha azt

aki felvállalta, értené is,

hogy mit miért vállalt fel.

Amikor önmaga tekintetében

már elérte a /legjét/, jöhetnek a

következő lépcsőfokok, hiszen az

életében, a körforgás nem áll meg,

ha lepattintod, már csak mosolyog.

Hiszen összefüggésében látja azt.

Belülről jövően tudja, van Isten, s

ezáltal is, tartása és méltósága.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Becsüljed meg az Isten adta Népet…

2021.05.11. – 2016.05.11.

https://julamami.com

Általános műveltséget növelő

/Tenyérolvasó/, az Önbecsülésért.

Magam tapasztaltam, egy napon a

sok év után, meg is rajzoltam.

Önismereti oktatás, most

a gyűjtőneve, magam

oktatom, eladnám.

Összefüggésében

látónak ajánlom és

betanítanék annyi

arra érett segítő

emberségest, akik

tovább tudnák azt

amit feltaláltam, így

életszerűen oktatni.

Prevenciós vagyok, a

hivatásommá lett a 27 év

gyümölcse ez, többször

volt szükséges és éltem

át azt, vagy megmaradhatok,

vagy már csak voltam, hinnye.

Az tartotta bennem a lelket,

amikor a legnehezebbeket

is át  kellett élnem, hogy

a következő generáció

számára maradjon

hátra, ha csak

alapot is ad az.

A lelkes énünket is

szükséges megismerni,

ahhoz, hogy tudjunk róla,

létezik, jól működtetne

bennünket, ha felszínre

jöhetne, hogy az is van.

Lelkes, szíves, gondolkodó,

racionálisan gondolkodó,

a lépéseinkhez is fontos,

 hol az egyik lábunk, azután

a másik és már újra járunk.

Önmagunkkal egyensúlyban

a belső kontrollunk által vagyunk.

Tagadásban is lehet bárki, csak

amíg akaratosan a saját igazát

ünnepli, a többiek haladnak,

egy idő után úgyis utánuk

kullog, hátha hallják

azt amit megmond.

Ne rohanj, a  szeretteid

 épen várnak, addig menjél

gyakrabban, amíg önmagadért

hazavárnak. Adjál tiszteletet azzal,

 emlékezzél ma meg mindegyikükről,

akik nem élnek, engedd is el azzal őket.

Az emlékeidben tovább élnek másképpen.

A múlt elmúlt, holnaptól a jövőd tervezzed, ne

hogy későn jöjjél rá, elment minden lehetőséged.

Az élet a jó minőségű élhetőt szeretné

élni hinnye és mindent megtesz érte.

Megelőzésben, talán még időben

lenne, valakinek szükséges,

elmondania, az anyák a

bizalmukat is adják.

Amikor a jó életre, a

szavahihetőkre, jó

életminőségre

tervezik, a

gyermekeik

születését.

Tisztesség,

becsület,

 ha szabadna,

tán még lehetne.

Csőlátásból, annak

megtanulása nélkül

nem  lesz térlátás, hinnye.

Minden fontosra, születnek

tehetségesek, nekik szánta

 a teremtő Isten sikernek.

Az összeollózottak az

utánzásaikkal,

csinálhatnak jó

nagy problémákat.

Ha a valóságot tisztán

tükröző nem látható,

így nem tudnak róla,

hogy hitelesen, jól

megtanulható.

Az Isten adta

Nép, várja az

emberséges

jó megoldást, ah.

Miért erőltetnéd

bele magadat egy

olyanba, ami csak a

rövid megoldása,

látszatosságát

mutathatja.

Boldogulni

tanuljál most

azon belül

ami adott.

Ha nem

élted át

a saját

sorsodhoz

a szintváltást,

bármiben lehet

olyan, ami

megadja a

lehetőséget,

annak is a

szintváltásod

lesz, hinnye, a

jó eredménye.

Cinkos az, aki

tehetne, aki amikor,

beszélni is lehetne róla,

marad továbbra is néma.

Amikor már minden jól,

össze van kavarva ah,

a /katyvaszba/,

átlátásának,

kihallásának,

megérzésének a

 hiánya nem óvhatja.

Maradj a saját szinteden,

ez mond-e valamit neked,

hiszen megszenvedted.

Múltba nézelődő,

a révülő is,

meg aki,

nem szeretne,

fejlődni sehogy se.

Hiszen azt gondolja,

elérte, csak topicskolni,

mindent eluralni szeretne.

Az ő szintjét valóban elérte.

Nem szabadna továbblépnie,

hiába minden ah, nem értené meg.

Majd megéli tanulságul ő is idejében,

a kezelhetőjén, önmagán is túl ment.

Belső kontroll nélkül nem megy,

alázat nélkül nem vezető, ah,

erősen erőlködő csak.

Mikor kivel,

s egyszer,

mindenkivel,

megeshet ez.

Ugye ez nem jó,

nem helyes, ebben hol van,

a tartás, a tisztelet, a szeretet,

ha nincsen otthon bőven, hogyan

vihessen a zsenge kimenőben.

Mond ajándékba kaptad-e azt,

amit emberi méltóságnak hívnak.

Vagy megszenvedtek érte a tieid,

hogy megbecsülve tovább vigyed.

Mondták-e már neked, hogy ha,

nem veszed észre az tán a korpa,

belekeveredve te leszel a kaja.

Aki jól kitalálta, már alig várja.

Van az a pillanat amikor már ki,

kell tudjad mondani a nemet.

Gyermekként a korai szakaszban,

sokan kísérlik azt meg, azután

rájönnek. Jobb ha megtanulnak

jól érvelve kommunikálni, hátha

abban lesznek a legjobbak, hinnye.

 47 évesen sikerült kimondani azt,

hogy nem, akkor az át is ment.

Mond te felismered-e már,

hol van neked az a határ,

ahol időben megállj,

hogy magadnak sem, se

a sarjaidnak ne ártsál tovább.

Ha már magadért nem tudsz tenni,

mert értelmét annak már nem érzed,

sok száz határon is átvittél simán mindent.

Helyesnek érzed mert, eltudod magyarázni,

 igen régóta, minden bántó lett már mellé vitted.

Mi lesz a sarjaiddal, ha úgy emlegetnek majd fel,

előttük, hogy miattad, nem bíznak bennük, ah.

S mi lesz, ha elfordul tőled a gyermeked,

mert hiába szeret, azzal a sok mindennel,

nem bír el, ami által eljutottál abba amibe.

Amiért megvetik helyetted majd őt a többiek,

mert ő nem olyan laza, szabadossá lenni nem tud.

Mert az ő belső tartásában hozza a tisztességét,

s eltérni nem fog tőle, mert ő már tudja, neki az

minden tartása, méltósága lett a saját kincse.

Akkor mit teszel, hogy magyarázod,

neki meg, hogy miért is kellett mindenkit,

legyőznöd, félreállítanod, ellehetetlenítened,

kényes helyzetekbe hoznod, mit miért tettél,

amikor nem a jó út mellett döntöttél, hinnye.

Ha azt gondolod, hogy neked nincs is,

már saját magadat elszámoltató lelked,

hát nagyon tévedsz, állj meg, ne tovább.

Örülj, hogy már megszólít a lelkiismereted,

mert akkor még kezelhetők a mellé mentek.

Ne menj túl a végső határodon akkor sem, ha,

már rád szólni, megállítani téged nem mer senki sem.

Kérlek Isten erősítsd a lelkükben a gyengéket, vigyázzad,

a védteleneket, óvjad a hozzá nem értőktől a gyermekeket.

Hiszen az életünket tisztaságra szabtad mindegyikünknek.

Oktatnám ezt, de kívül hagytak, nem engedtek be, hát

reménykedem a feltaláltamnak meglesz a jó vevője.

Engedd meg, hogy végre lássanak, tisztán átlássanak,

hátha megláthatják még abból amit elkövettek a kiutat.

Szólj hozzájuk kérlek, hogy el ne vesszenek végleg, hiszen,

ők is jók voltak, térítsd a jó útjukra őket, mutasd meg nekik.

A jóságodat, a megbocsátásodat, árassz feléjük ami jót lehet.

Érezhessék át újra mint a kisgyermekek a tiszta, jó érzéseiket.

Mutasd meg, az egyetlen hatalom az a tied Isten, hiába minden.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ rajzos tananyaga,

a fejlődni, tanulni vágyóknak, az arra már beérett igényeseknek.

 

A siker íze… 2021.05.10. –

2018.05.10. https://julamami.com

A siker ízét ismerem,

megvolt az már,

az első hét

gyakorló

évemben.

Egy éjszaka

múlt el, a /Sorsolvasó/,

 papírom után. Másnap

reggel, ott voltam,

egy nemzetközi

táborban, hinnye.

Kétezres év se volt,

 s az én nemzetközi

megajánlottam,

a diplomám,

/kitűnően/

itthon volt.

A mester

akinél

tanultam,

nézett, egy nagyot.

Ugyan mit keresek ott.

Azonnal kivitték a Világba

a létezésemet, nem volt rá

szükség, hogy hirdessek.

Szedhettem a lábaimat,

hogy felvegyem a /siker/

ritmusát, benne maradjak.

A /nagy faluban/ sokat jártam,

szolgáltattam, oktathattam ott.

H. Nagy Júliának hívtak, sokan.

Volt akinek, a titkárnője, nem

hitte el amit ott tőlem hallott.

Pedig, úgy volt, én tudtam,

hiszen láttam a tenyerében.

Jó nagy sikereket, értem el,

átélve már, nem mindig tetszett.

Hiszen rá kellett jönnöm, nem rólam

szól az, leginkább azokról akik ott voltak.

Megtanultam szépen lassan, úgy szolgálni

az embereket, hogy az nekem is, adjon, de

igazából a tartásomat, méltóságomat adta.

A tudásomhoz mért pénzem nem is lett, ah,

nem engedte meg a lelkem, szívem, agyam.

Majd meglesz az, ha a feltaláltam eladtam.

Építhettem fel magamat a saját szintemre.

Hamar megtanultam azt is, hol vannak a

határaim, a rajongások ott, hangulatok.

Amit én akkor kiváltottam, azzal amit,

tudtam, másnap, másnak, már másról

beszéltem. Nem ismételtem meg azt,

amit már elmondtam, továbbhaladtam.

Hiszen azáltal fejlődtem, alaposabb lettem,

valószínűleg az lehetett a gond a szervezőkkel.

A magukét mondták, várták el, nem vették észre,

haladtam előre. Azután már magamat igyekeztem

menedzselni, viszont, nem ajánlgattam, hagytam,

vegyék észre mennyit fejlődtem menet közben.

Nem tartozom se ide, sem oda, az érkezőhöz

és éppen akkor, neki mondom, róla szól az.

Nem lettem híres, neves, nem emeltek ki,

sokat tanultam belőle, se nem égtem ki,

sem, nem, használódtam el, túlzottan.

A saját ritmusomban haladhattam,

így voltam  képes alázattal lenni, ah.

Összeállt bennem az oktatáshoz,

neveléshez az, amit lerajzoltam,

egy nap alatt, azóta oktatom.

A családjukban való utakat,

mutatom generációsan, ah.

Annak megfelelően, ahogy

a családban segítőm, azt,

a számozásom szerint,

összerendezte nekem.

Nem vagyok egyedül,

a sikereimmel sem,

így, a nagyszerűkben,

már egyszerűen élhetek.

Az alázatot régóta ismerem,

az irigység kikopott belőlem,

tudok örülni, a mások tiszta,

valóságos sikereinek, hinnye.

Mert tudom, egyedül semmire

nem mennek az emberek, ott van,

a segítség, csak nehezen ismerik fel.

Nem biztos, hogy volt még igazán siker

az életükben, addig, amíg nem hatódtak

meg, a mások sikereinek átélése közben.

Összetett energia, a legkifinomultabb,

változata, annak, amit, mindenkinek,

legalább egyszer szükséges lenne

átélnie, elszállna, az önzése.

A valóságról beszélek, ah.

Addig nem igazán jó az

ötlete bárkinek, hogy

vezetőnek állna be.

Persze bocsánat,

 az én tapasztalatom

jó nagy. Nem veszem

zokon, ha akiből kikopott,

az emberies, nem tisztelne.

Ők csak a pénzre mennek,

az tette, nagyokká őket.

Az emberiesek jönnek,

őket, érdekli, hogyan

tovább, különböző

sikereket élünk meg.

Gyakran a másik oldal,

a másban sikeresek is,

ugyanúgy látják a sikert.

Alázat nélkül nem megy.

Tisztelettel élünk, tudjuk,

szeretetben élni jó, ah,

jóakaratúaknak való.

Vigyázzunk rá, hogy

ne üresedjen ki az

adott szó, hahó.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami

 

A túlzón is túl mentél…

2021.05.09. – 2016.05.09. https://julamami.com

A tehetségünket a születésünkkel hozzuk mindannyian.

Éppen 42 éves voltam amikor a tehetségemet jól

felismertem, segített hozzá a belső kontrollom.

Azóta gyakorlom, nagyon sok embert megismerhettem,

megtiszteltek Online és a Paksra, a szülőhelyemre érkezésükkel.

Általános műveletséget növelő /Tenyérolvasó/ a címe,

emberies jelnyelven oktatom, magam találtam fel.

Győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem

harcolni születtem. Az alázat a védjegyemmel

jár, alkalmazom az  Online oktatásomnál és a

saját magam feltaláltammal sorsolvasásomnál.

Az emberséges jelnyelvem, maga az érvem,

nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az

éppen engemet megtisztelőhöz, akkor oda.

Megtiszteltetés volt mindaz, amivel és akikkel

találkozhattam a 27. év hivatásomat gyakorolva.

Egy napon rajzoltam le az egész oktatási formát,

ami a Julamami védjegyet kapta, a 2010. évben.

Azóta várom, hogy lehetőséget kapjak a saját

Hazámban, tán elsősorban a szülőhelyemen.

Ahogy változott a Világ én magam is azzal

együtt ismerhettem fel, megváltozott minden.

Online napi szinten vagyok, mert párhuzamos

 a személyes és az alkalmazkodásom a Világhoz.

Nem harcolok sem veled, se ellened, melletted

sem, a találmányommal a megelőzésre születtem.

Ha nem ismered fel a két oldaladnak a kontrollját,

ha még tagadásban vagy a lelkes énednek a létezésével,

akkor bizony a hajlításokkal járó következményeket éled.

Ha a túlzón is túl mentél már, bizony, nem ismered fel,

mennyit birsz el, régen elveszett, a téttel a féked.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek, ne menj még,

hiszen a jóval még meg sem jöttél.

Ember nyisd ki a szemeidet, hogy

megláthasd a nyilvánvaló lényeget.

Ez itt a Hazánk, tettünk érte jót és

szépet, hogy azt kapjuk ha szükséges.

Nagyon kérlek, ha csőlátásban vagy,

ne vállalj felettünk döntő tisztséget.

Hozzuk a sorsunkat, a feladatunkat,

s élünk, ahogy megszabják nekünk.

Nem is lenne az gond, ha hozzáértően,

emberiesen sikeres, döntene felettünk.

Mindenki hozott valami számára és a

családja számára fontos alapot, amit,

neki lenne szükséges megcsinálnia.

Generációsan ahhoz, hogy a szerettei

felé a generációs alapot meg tudja adni.

Mert, ha minden csak ugyanoda megy,

egyszer csak belülről oldódik az meg.

Ha annyira birtokló vagy, hát vegyél,

egy szigetet magadnak és ott kérjél,

mindenkitől aki kíváncsi rád, belépőt.

Mi sem fölöslegesen születtünk ide,

saját magunkért és generációsan is, a

  dolgunkat, feladatunkat tennénk végre.

Milyen fura, hogy az ember lánya,

ennyi évesen még csak reméli,

hogy a megérdemeltet,

az oktatás lehetőségét,

még időben elérheti.

Még  csak várakozik,

a feladatához nincs

még lehetősége sem,

itt a saját szülőhelyén,

ahogy a sorsát elképzelte,

pedig mindent megtett érte.

Én a segítéshez értek, oktatok,

a megelőzésben vagyok jól otthon.

Feltaláltam az emberek számára fontosat,

ismerhetnék a saját és generációs jeleiket.

Tehát nem tartozom se ide, se oda,

tartozom hát ide, s a tanácsomért,

 az oktatásért hozzám érkezők által,

egy kicsit ide, oda, tán mindenhova.

A szíves, lelkes, gondolkodó oldalon,

nem ártok, nem bántok, de itt vagyok,

szoktuk volt mondani a tiszteltjeimmel.

Itt alázattal, az életemet élni igyekszem,

a sorsomat, a generációs jelemet ismerem.

Ha ennyire elrugaszkodtál önmagadtól,

legalább ne vedd túl komolyan magadat,

mert, hamarosan nevetségessé válhatsz.

Átfordultunk több éve, s nem vetted észre,

már látszik az igazi és kilátszik a fordítottja is.

Nem tehetek mást, s még sokan lehetünk így

ezzel ám, hogy hiába minden,

ha nem gazdagodtunk meg,

nem néznek ezen a helyen,

tán bizony embernek sem.

Elfelejtetted volna, hogy

te lennél értünk, neked kéne,

tenni az itt élők jólétéért,

az Isten adta Népért, hinnye.

Mert mi megtettük már,

amit itt tenni lehetett,

 fordítva nem helyes,

gátol már a halmozás.

Az látszik rajtuk,

hogy nagyon,

komolyan,

veszik magukat,

teljesen,

meg

vannak

elégedve,

önmagukkal.

Elszomorító, hinnye

van aki ennyire képes csak,

elrugaszkodni az igaz valójától.

 A mindenáron

való elérés mintái,

át vannak szellemülve,

amit lehet megszerezve, csak

a saját gyarapodásukat nézve.

S aki mindent megtesz érte,

de nincs a pikszisükben, úgy,

 bizony nem fog ám sikerülni, ah.

Nem haboznak, kihasználva élnek,

nem gondolják, tudja már mindenki, a

 vakmerők nem tudnak óvatosan élni.

Viszont a tisztákat, Isten óvja ám tőle,

majd megtudod ah, ha beálltál mögéje.

Az ember emberiesnek született,

az élet is, az egyszerű ember, itt is, élni szeretne,

az emberek tisztán vágynak a saját sikerélményeikre.

Nem fölöslegesnek, se sikertelennek született ide a Népnek a

gyermeke, értük indult minden, van amikor szükséges az ismétlés is.

Összefüggésében látni…

2021.05.08. – 2011.05.08.

https://julamami.com

Ismerve a generációs feladatod, tán

 teherként a következőkre nem hagyod.

Sok mindennek mostanra,

megvan már a magyarázata, ah.

Ha nem teszel időben magadért,

mások döntenek majd feletted,

amit ők akarnak az lesz az életed.

Emberséges gondolkodj el rajta.

Ne legyenek, a tehetségesek,

emberiesek magukra hagyva.

Kapják meg a lehetőségüket,

hogy a szeretett Hazájuknak

és magukért is teremtsenek.

Maradj tiszta,

ima,

ima,

ima.

Felnőtt ébredj fel,

ne menj át tagadásba.

Éld meg a tieiddel,

tanuld megérteni őket,

ha a sorsod odatette ezt,

generációs feladatul neked.

Online Műhely, a megelőzésért,

Heringes Árpádné egyéni vállalkozó,

a Julamami védjegy tulajdonosa, hinnye.

Online Sorsolvasás, Online Oktatás, igényük

szerit a saját szintjükre neveléssel, igényesen.

Ne add fel,

ne tűnj el,

mások hatására ne válj le, se el,

a Hazádat végleg ne hagyd el.

A magára maradt zsenge,

egy ártó pillanatba,

bele is öregedhet.

Ne sérüljön attól,

inkább tanítsd úgy ah,

hogy a sikereiben, most,

is napi szinten tudjon jól fejlődni.

Boldogulva felnőni, benned bízhasson, a

 hozzáértőkkel beszélje meg, ne a vásottakkal.

A hozzáértők tudják hol vannak ah, az egészséges

határai egyenként, mindenkinek másban adatott meg.

Ha nem kapja meg a napi neki megfelelő agyi táplálékot,

ha elkésik a döntésével a lelassult, alázatot nem ismerő.

A felelősségtudat alapvető akkor,  ha olyat vállaltak ah,

amihez még, nem nőttek emberségükben ezidáig fel.

Várakoztatva a jövőt elkéshet a pillanatnak az ereje,

amiből az Isten adta Nép teremtő szintje meríthetne.

Gondoskodó az Isten, tudáshoz alázattal, tisztelettel,

a nehéznek tűnő, a most, is könnyebben mehetne.

Jó egészséget emberségesek,

áldjon meg az Isten,

amikor ott az idő nektek,

tisztán érzékeléssel és kihallással,

összefüggésében látással benneteket.

Legyetek egyszerűen a nagyszerűben,

az egészséges körforgás legyen meg.

Önismereti oktatást, Emberismeret,

az Önbecsülésetek is maradjon meg.

Ah, ha a két oldal egyensúlyban halad,

az egészséget az Isten adta, marad.

Műhely, a megelőzésért.

Heringes Árpádné e.v.

Tisztelettel. Julamami

 

Édesanyának lenni… 2021.05.07. – 2017.05. 07.

https://julamami.com

Amikor elmegy az idő úgy, hogy várakozik az ember, mást

nem tehet, mint várja azt, amit a Hazájába jót és szépet

beletett.  Rájön, hányan hányféle ígéretet tettek és nem

rajtuk  múlott, hogy az megvalósulhatott-e, csak azt nem

tudta a nagyközönség, hogy mennyiféle az érdek bárhol.

Hazaszeretetet adott nekem a hivatásom, meg a sok- sok

ember aki megtisztelt és hozzám messziről is megérkezett.

Jó vezető akkor vagy, ha mindenki akit érintenek a hozott

 döntéseid, amit az Isten adta Népért hoztál, jól élhetnek

a lehetőségeikkel, a saját szintjüknek megfelelően mind.

Mára eljutottunk oda, hogy nincs se a jelenben, sem a

napi apró terveinkben lehetőségünk,

a sorsunban teljesíteni, se a jó sorunkat elérve élni.

Aki ezt megálmodta, hogy mindenki más csak ostoba,

aki nemcsak a pénzt és a bevételt látja. Nem számít már

a belső tartása, az emberi méltósága, a pénz valóban azt

is helyettesítheti, lehetőleg ne  kelljen érte megdolgoznia.

Túl sok a túlzóan látszatosra alapozott, látszik, nem volt még

olyan amit egyedül a saját kikínlódásod által értél el sikerként.

A munka által lettünk emberségesekké, a munka szeretete, az

 Isten adta jó munka és a dolgozó Nép megbecsülése, hinnye.

Ha már elértél az üresbe, nyomod a gépieset talapasztalatlan,

állj meg nézz körül, az Isten adta Nép emberséges nem gépies.

Akinek nincs benne a sorsában a gazdagság feladatnak, hiába

lett törtető  belőle és minden emberségest hátrahagyva van

csak azon, hogy első legyen mindenképpen és sok az ilyen.

Ugye az nem  lehet, hogy csak azok számítanak akik a

legtöbbet bírtokoltak el, éltek a lehetőségekkel mert

ha másoknak lehet hát nekik is. Pedig nem szabadna,

odáig elmenni, hogy a minden szintre teljesítés helyett

elsunnyogva, ki se mondva azt, jóra ne is számítsunk már.

Hiszen fölösleges kiadások lennének csak, nem hoznánk be a

feltételezett hozadékát annak. Már nyugdíjasként nem termelünk

nekik, akkor meg nincsenek miértek, hiszen csak a pénz számít már.

Biztosan nem hallottak, se nem  láttak olyat, ahol az is ad tartást az

aktuálisan jó vezetőknek, hogyan élnek a különböző szintjükön ide

születetten az emberek. Gondoskodó tisztelettel vannak-e felénk,

még fizetjük az adót azért, hogy dolgozhatunk. Eltartjuk magunkat,

hogy ne kelljen átélnünk azt ami itt éppen most kibontakozni látszik.

Ha nem tiszteled akik a Hazánkba bele teremtették a jót és a szépet,

nem adsz nekik a túlzókból sem megjáró kedvezményeket, magadat

se tiszteled, a saját jövődet is most alapozod, nehéz gépezet ám ez.

Ahhoz képest jól élünk-e, amennyit adtunk a közösbe a Hazánkhoz,

valóban nem fontosak az életszerűséget biztosító reményt adók,

a valóban, nem mondvacsináltan feltalálók. Az idén már a 8. év az

 ami adott, a jó energiákban jól lehetne élnünk mindannyiunknak.

Tudás nélkül, a feltalálók nélkül, jól haladni, a világ ritmusát jól

felvenni és együtt haladni, az emberségesek nélkül nem megy.

Tudom, sok értelmes,  értékes, tartalmas szó kiüresedett a tíz

év alatt és üresek azok amikkel helyettesíteni igyekeznek.

Csupán annyit szeretnék leírni, a lehet az egyáltalán nem

biztos, hogy mindenkinek szabadna élni azzal. Hiszen már

nem gondolnak arra, hogy másokkal mi lesz akkor, ha  nem

a szerzésben tehetségesek, nem megveszik inkább elveszik.

Szegény Hazánk Csodaszép, hova lett a tisztelet feléd, miért

laposkúszós még míndíg  a szeretet, miben nőnek most a

gyermekek. Hát nem azért kaptuk azt a sok közös pénzt,

hogy érezze itthon jól magát, az Isten adta teremtő Nép.

Tiszteletem. Műhely, a megelőzésért. Önismereti oktatás.

Heringes Árpádné e.v.  https://julamami.com

Ma már meg kell tanulni, a gyermekünket megfelelően

tisztelni, szeretni és a teljesítményét is megbecsülni,

intelligens gyermekekből felnőttekké fognak válni.

Most anyának lenni az ennyi, etetni, öltöztetni,

 tisztán tisztelni, becsülni, a szeretetet adni.

Magunk felé is annyi energiát megtartani,

ami egészséges kapcsolatban tud tartani.

Ne önfeláldozással, inkább odaadással,

jó anyának igyekezni, ez fog majd menni.

Hiszen általa az anyaságunkban is tudunk,

éppen ott, a szükségeshez annyit fejlődni.

Jó mintával, megmutatni beilleszkedni, s

úgy élni, legyen miért tiszteletet kapni.

Minden gyermeknek megfelelő időben,

a felnőtté válásához a saját idejében. A

 lépés fokozatosságának a  fontosságát

betartva, a tartásának  erősödéséhez,

a toleránciánkat naponta gyakorolni.

Az életszerűségének megfelelően,

a saját igényéhez érett idejében a

a kezét ha arra érett, elengedni.

Azután a saját

tapasztalását

már kívülről

csendesen

szemlélni.

A kérdéseire

a legjobb tudás

szerint válaszolni.

Ha nem kéri, tanácsot

nem adni, csak válaszolni.

S mindennek az eredményét

anyák napján lehet szemlélni.

S ha nem úgy sikerült, akkor

semmi körülmények között

nem megsértődni, szeretni.

Szeretetet adni, hogy egyszer

majd legyen mit visszakapni.

Megtanítani a miérteket és

hogyanokat, ha szükséges

és már arra érett tovább is

tudja, mindazokat ő is adni.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Ne maradj le fejlődjél…2021.05.05. –

2017.05.05. https://julamami.com

Összefüggésében látnak, így,

 születnek meg az intelligensek.

Amiben tehetségesek el is érik,

hozzátanulják azt, ami hiányzik.

Magam tapasztaltam, ide eljöttek

sokan, az intelligensek a Világból is,

hiszen pont ők azok, akiket még ritkán

értenek meg a többiek. Pedig milyen jó

lenne, ha a tudásukból átvennének, ők

is megfelelően felfejlődhetnének.

Nagyként kicsi ez a mi Hazánk

ahhoz, hogy a hozzá

nem értők által,

itt ne legyenek

lehetőségeink.

Egy pontatlanig

ez még talán,

el is mehetne,

 ha gyakrabban

rájuk néznének.

Miért is kerültek oda,

ha ahhoz nem értenek,

legalább tanulják azt meg.

Engedjétek hát el, ez a

mienk, ez a Hazánk.

Mi most is itt élünk,

innen várjuk el, a

mi lehetőségünk.

Mi már beletettük,

a szépet és a jót is,

 ide kamatozódni

megvárjuk amíg

hozzánk is eljut,

a szépet és a jót,

mindazokat, mi

visszakapjuk.

Sanyargat mert

sanyargatott volt,

nem fejlődött, így

ha bármit is ért el,

méltósága, tartása,

abban neki nincsen.

Különös oktatás,

nevelés, azáltal

neki is legyen.

Tudom, nem

engedned be,

az oktatás köré

sem, így eladnám,

hogy a Hazámnak ez

 a finomság meglegyen.

Magam tapasztaltam meg,

dédelgettem, nevelgettem fel,

amíg idáig elértem, lerajzoltam.

Tartást, méltóságot igazít vissza, a

 saját és generációs harmóniájába.

Ne menjenek idő előtt el

azok, akik még a sorsukat

nem vitték végig, sortalan

tátongó befejezetlenségek.

Ne várd el, ő még ezt nem látja.

A behatároltságukba beszorulva

maradók, nem látják meg a kiutat, sem.

Beszél és mondja a sok semmit, a mindenit,

nem a saját gondolata, sem nem az ő szavai,

kigondolják helyette és megírják azokat neki.

Nem akar fejlődni, mert elhitte azt, hogy különb

bárkinél itt, mert úgy lett, ahogy azt kigondolta.

Azt ő még nem tudja, csak önmagát csapta be,

ha nem fejlődik közben, önmagát építi lefele.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés hitelesen…

Azok akik az ürességhez vannak szokva, igen

jól érzik magukat benne, sőt kiemelkednek

és a többiekhez képest, kifényesedhetnek.

Hol vagytok intelligensek, lapos kúszásban,

alacsony szinten élni önmagatokhoz képest,

leépüléshez, belebetegedésekhez vezethet.

Adjátok oda a jelzéseket, ahol értőkre leltek,

le ne épüljetek, ti itt mind vezetni születtetek,

abban amiben a tehetségetek szerint éltek.

Nem láthatja át, elfedik, eltakarják,

nem hallathatja a hangját,

így nem adhatja ki se.

Nem érzik meg,

csak beleélnek,

 épülnek is le,

a lelkükben

szegények.

Nem hiszi el,

hogy a lelkes,

szíves, gondolkodó,

az ő maga, ott legbelül.

Ő abban gazdag, ott a tudás

nála van, tanulni lehetne tőle.

Nem hisznek a megelőzésben,

mert az lenne a nehezebb.

Különös oktatás, nevelés…

Nem tudtam megelőzni hisz, azt

 sem tudtam, ez is megtörténhet,

ha csak a hivatásomra figyelek.

Lám most kénytelen vagyok és

mindent megteszek, mert ez

nem tetszik nekem, megyek.

Elvégzem, ahogy tudom és

mehet tovább az élet ezzel,

megint tapasztaltabb lettem.

Legyártottam valamit, 23 év. hosszú

idő kellett, mire ilyen jól sikeredett ez.

Belekerültem egy helyzetbe, ami nem

tetszett nekem, de eldöntötték felettem.

Azt hittem mindent elbírnak a vállaim, de

 nem így lett, mintha gúzsba kötöttek volna.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

Persze felismertem a kapcsolódó „miértet”.

Így nem tudok megölelni senkit, nem lehet,

hiszen tudom, ott is minden átment, levettem,

valamit a másikról, mint az elbírhatatlan terhét.

Ez már nem működhet, mindenkinek magának

kell megtalálnia azt a módszert, ami beleillik az

 ő életébe is, csak el ne felejtse, hogy a többiek

is léteznek, legalább nem ártok és nem bántok.

Összegezve, felfejlődtem benne, továbbviszem.

Megerősödtem ahhoz, hogy ebben is segíthessek.

Hát eljárok a hozzáértőkhöz, hogy ezt a terhet,

rendezni segítsenek, mert egyedül nem ment.

Kidolgozom a vállaimból a rám rakott terheket.

Vannak sokan, kontroll nélküli módszerekkel, amivel

megváltoztathatják az embereknek az egészséges

belülről jövő működését, húha, ne nyúljanak gyerekhez.

Persze a kényelmes felnőtteknek, nem kell erőlködni

se, majd megcsinálják helyette. Miközben az,

mindenkinek a saját döntése kellene

legyen, hogy neki mennyi lenne jó,

meddig mehet abban is el, bír el.

Sorsot hoztunk, sorsot viszünk,

generációsan is fejlődhetünk.

Különös oktatás, nevelés, ezért…

Kommunikálni, kommunikálni…

Ha rád raknak, egy nem létező

sablont, s tudás hiányosan azt

várják el, működjél benne és

úgy, ahogy elvárják azt tőled.

Na akkor jelezni kellene, ahh,

mindenki másban tehetséges.

Ne várjanak tőled idő előtt el,

semmi olyat, amit nem lehet.

Folyamatos önkontroll, tartás,

méltóság lehet belőle, ha van

hozzá tisztelet önmaga fele.

Kommunikál, kommunikál…

Intelligensen a minta elég,

éld az életed, csak legyél…

Állj meg és figyelj kicsit,

te is befele, mit sugdos

 a lelked, szíved neked.

A gondolatod hol jár,

mit szeretnél tenni,

azért, hogy neked

is jobb legyen.

Kommunikálj,

kommunikálj,

kommunikálj.

Ha odafigyelve

élsz, rájössz mind

másképp rezgünk,

mint lelkes, szívesek.

Emberiesekként nem

lehet elmenni csak úgy,

minden mellett, mert

ma még nekem,

holnap neked,

és másoknak.

Mindenki a

saját szintjén

látja át, érzi meg,

ne várja el a másiktól.

Neki az még nincs meg,

de holnapra lehet meglesz.

Fejlődünk lelkileg ahhoz is,

amire nem gondolunk, de

az Isten hatalmas és

gondol mivelünk.

Az emberektől

ne várjad el azt,

hogy helyetted

gondolkodjanak.

Kérjed a segítséget

abban, amiben nem

boldogulsz, adj érte

tiszteletet. Mert az

nem természetes,

hogy megjár neked.

Menj el odáig, hogy

neked is legyen ott

sikerélményed, az

a lelked tápláléka.

A boldogulásunk

azt is meghozza.

Annak hiányától,

folyamatos lehet

a te leépülésed.

Felszínen élni,

kikerülni a

nehezet,

azt is

lehet,

de az

élet az

maga az

egészséges

nehézségek.

Az hozza meg

a fejlődésünket.

Egyedül születtünk, a

sorunkat magunk oldjuk meg.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Sorsod vagy életed…

2021.05.02. – 2011.

https://julamami.com

A sorsodat ugyan ismered-e,

az életedet éled-e,

vagy,

eszi

nem

eszi,

nincs

más

amit

lehet,

megengednek, csak

 azt éled meg, a saját sorsod helyett.

Vannak akik látszatra, mindenhez értenek,

és vannak akiknek irigylésre méltóak,

hiszen már a mindenük

 megvan,

kategórián is,

a túlon is túl vannak.

Nem látnak tán mást,

csak a szerzés hajtja őket.

Sorsod az életed ezt oktatom,

sorsszerű  akkor, ha az elődeink

a sok komoly, nagy feladatot már

teljesítették, mert sorsszerű volt.

Rangot, pénzbeni gazdagságot is

adtak alapnak, így az élete a sorsa.

Így épülhettek fel sok mindenkire

építkezve, aki a családjukban tette

a dolgát a  nehézben, a könnyű nem

fogta meg, teljesített sorsszerűen.

A könnyen jött könnyen is megy.

Generációs feladatoknak mondom,

nagyon örültem, amikor felfedeztem,

hiszen sok minden megmagyarázódott.

Így hát érvelni tudok, a tapasztaltan is

emberségesen megélem a nehezeket.

Gyökeresedni igyekszem azon vagyok,

ne maradjon a rengeteg tennivalóból

a következőknek, hiszen jó sorsra

érdemesek, ha tudnak teremtenek.

Vannak akik ott tartanak, ah, még

tagadásban vannak, hogy hoztuk-e

a sorsunkat, azon gondolkodnak.

Nem jönnek rá, honnan tudnák,

hogy ha az egyik oldaluknak,

a hozottban teljesítettek,

lehetne a másik oldalt,

attól fogva megtanulni.

Két lábunkkal állunk,

két karunkkal ölelünk,

vannak páros szerveink,

két szemmel és belső

látással is láthatunk.

Akik mindezeket nem

látják át, nem érzik meg,

nem gondolkodva döntenek.

Néznek csak nézik, nem látják át,

mikor mentek bele a csőlátásba

az a mindent  csak oda,

belevitte őket, ha

nem tudnak,

kijönni

belőle, üresednek.

Vannak olyanok akik

az óvatlanokat,

beleterelik,

mert

elhiszik

nekik,

hogy eljött

az ő idejük.

S most ott

tartanak, hogy

léphetnek egy nagyot,

meglehet,

még az is,

nekik,

amit,

egyikük sem álmodhatott.

Nem ismerik a belső tartásukat,

boldogok szeretnének lenni,

miközben már akkor azok,

nem tudhatják,

hogy mihez,

képest,

hol tartanak most.

Se előre,

se

jobbra,

se,

balra,

nem, de körbe sem néztek,

csak maguk fölé és előre lestek.

Így elmennek a saját sorsuk mellett.

Sikerélmény nélkül éhes marad a lélek,

a szív, a gondolkodó agyad üres marad.

Ne játsszál az emberek sorsával, ah,

ha nem is látod át, ők tudják azt.

Van akinek az a dolga,

hogy abban,

az önelégült,

állapotukban,

csak figyelje őket.

Kivárja a legkedvezőbb,

helyzetet, rezgést,

ha nem veszik észre,

még rá is segíthet esetleg.

Felismerve a kapzsiságukat,

jól rájátszott, felkínálta olcsón,

utána kapott, hamm eltüntette.

Helyettük bekebelezte, úgy,

ahogy volt az egészet, tán

 azzal jóllakott lehetne.

S csak terjeszkedett,

mert más mintája

nem volt,

szerzett.

Azután kiderül,

bebujtak a bőrébe,

párhuzamos lett a cége,

tán egy betű se az eltérés.

Így aki reménykedett,

a tehetségével, a

jó  sorsa megélése,

helyett hiánya lett.

Mindent a sajátjaként

magának átvezettetett.

Persze nem addig a,

van az Isten, újra

 a talpára állítja, a

tudása ottmaradt  nála

és kivárja, ha szükséges vegetálva.

Tudja, egyszer ő is bekerülhet a jóba,

mert megvan neki is ahhoz a  jó sorsa.

A különleges tehetségének hála,

tudja, elkezdi újra és újra,

az ismétléseket felismerte

  nem aggódik hasznosítja, a

 gyakorlat teszi a mestert.

Aki meg nagy bátran,

ezeket megszerezte volna,

ah, számoljon is vele, ha

 majd  az átforduláskor

az a felszínre kerülne.

Önismeret nélkül,

önkifejezés helyett,

mások leutánozása,

na az fura egy buli lehet.

Mivel nincs tehetsége hozzá,

csak sok pénzt szeretne belőle,

előbb – utóbb, saját, önnön

maga elvesztéséhez vezethet.

A Nép nem szereti ha becsapják,

a kiváltságosok meg  máshoz

vannak szokva, a silányos

teljesítés nem élhető pálya.

Megvannak arra is a jelek,

ki az, aki gazdagodni jött,

ki meg gazdagon született.

Hiába minden összecserélni,

más helyett a sorsát megélni,

na azt csak időlegesen lehet, hinnye.

A sajátjában ott vannak a figyelmeztető jelek.

Mutatja a tenyered a saját, generációs határodat.

Mások neve alatt, mások cégét eltulajdonítva,

na az sem lehet maga a csoda,

mert nem is tudja,

hány generációjának,

 okozhatott  hiányt azzal, hinnye.

A jó energiákban vagyunk három éve,

lehet ismételni, rárakodni a fölöslegesre, a

tisztulás mindennek az eleje és a vége.

Mihez képest hol tartasz,

s mikor nyugtázod azt,

hogy megcsináltad,

ha az nem épülhet be

a tartásodba, nem is lehet azáltal,

megerősített emberi méltóságod neked.

Pedig ott van minden vonal, hozzátok,

ott a csuklótokon felrajzolva,

mi a generációs jeletek.

S folytatásaként,

a tenyerében,

van úgy, hogy

a saját élete,

is mindenkinek.

Amikor megszületett,

már belerajzolta az Isten.

Az a sajátja,

nem azonos,

senki máséval,

egyszer ugyan,

láttam egy hasonlót,

két különböző ember,

generációs feladata

egy irányba mutatott.

Ha már az utadat keresed,

azt tudatosan teszed,

valamiből kiindulva,

valamihez kötve,

lépsz,

lépésről,

lépésre előre.

Ha az utadra találsz,

boldogulhatsz rajta.

Útjára viszi a vándort,

megérti menet közben.

Ez az én nehéz, küzdelmes,

lelket erősítő, tiszteletről,

szeretetről szóló utam,

Uram.

Nem sürgettem,

nem kapkodtam.

Tudtam a élet arra való,

hogy át és megéljük,

amit nekünk szántál.

S amikor már látjuk,

hogy megcsináltuk,

a generációs hozadékunkat is. S

  mások ránk rakottját is teljesítettük,

na akkor szabadul fel a lelkünkben,

valami érzés, ami ajándék nekünk.

A következő feladatot,

teszi oda a sorsunk.

Nem unatkozunk,

csak tesszük a dolgunk.

Nem ártunk, nem bántunk,

haladunk ahogy hagyják, ha

tele a lelkünk jó érzéssel,

 sikereink napi szinten,

lelkesen, szívesen,

gondolkodva élünk.

Van reményünk,

tudjuk,

vagyunk mi sokan,

akik magukhoz képest,

gyakran vegetálunk csak.

Megyünk előre ha kicsit is,

néha csak csusszanva,

de a sorsunkat,

ismerve,

végig,

megyünk,

 az utunkon,

nem térünk le róla.

Mert felelősek vagyunk,

a most fontos,

része az egésznek.

A következő generációknak,

megmaradjon, a hasznukra váljanak,

azok a fontos hozottak, amiért,

megszenvedett a Nép olyan sokszor.

Ide születtünk, itt élünk a saját Hazánkban,

itt kellene boldoguljunk, a tehetségünk és önmagunk szerint.

Aki ezt még fel nem ismeri, kérem szépen addig ne vállaljon fel,

semmi olyat ami újra és megint sokaknak, a Népnek gátakat rak.

Árthat azzal is, amit nem láthat át, mert megalapoznánk azt,

amit hoztunk magunk szerint mi is, a családunknak.

S adnánk és a következő generációinknak,

valami alapot a jövőjükhöz legalább, hinnye.

Te is tisztelettel gondolj a szorgalmas őseidre,

vállald fel a származásodat, s azt amit neked hagytak,

feladatnak. Egyedül nem oldhatod meg, azt amit nem akartak,

azzal egyáltalán nem foglalkoztak, ne húzd ki a szorgalmasok alól

már a telítettben, erősen motiválatlanként, humorizálva se a talajt.

  Ami lefutott és másik szinteken nem vonzó, abba tenni fölösleges,

amit nem lehet megmásítani az itt a valóság. Ha a Nép nem akarja,

mert nincs az életminősége változásával érdekeltté téve, az

nem hozza mert megváltozott az Hazánknak a rezgése.

Minden az egyes emberből indul ki, ha csak az van

aki itthon maradt valami miatt és nem érzi jól

magát a bőrében, ugyan mennyire tudhat

jó minőséget adni az érkezőknek, azt a.

Az egyenestől eltérő egy fura rezgés,

nem tudja biztosítani arról a pihenni

vágyókat, betartják-e az ígéretüket.

 

 

Munka, hivatás, elhivatottság… 2021.05.01.

• – 2018.05.01. https://julamami.com
• A munka örömét megismertem amikor nyáron
• üveget mostunk, nagy kádakban volt előkészítve,

leáztattuk a befőző üvegekről az előző  cimkéket.

• Meg  amikor sok paprikát leszeleteltünk lecsónak,
• nyári munkák voltak ezek, pénzt is kerestünk vele.

Szerettem azokat jó munkák voltak, ahol komolyan

vették azt, amit ott munkaidőben elvégeztünk.

Felelősnek  éreztem magam azokon a helyeken.

Tartást adott az a hely is  ahol dolgoztunk és

tanultunk,  éppen, hogy nagykorúak voltunk.

Megbecsültek  bennünket és ugyanazt tettük

mi is megadtuk a tiszteletet mindenkinek ott,

hiszen komolyan vették azt, akit alkalmaztak.

Emberségesnek éreztem magamat, jó érzéssel

töltött az el, abban általuk is nőttem felnőtté.

Éreztem, hogy bizalommal vannak ott

felénk, hát igyekeztünk a legjobb

tudásunk  szerint teljesíteni.

Nem volt versenyhelyzet,

csapatmunkára neveltek és

 gondolkodásra is bennünket.

Hiszen az ápolásban voltak

olyan helyzetek, amit ketten

hárman tudtunk jól elvégezni.

Amikor 42 évesen ráébredtem,

hogy a tehetségem a hivatásommá

lehet, megtanultam mindent ami ahhoz

szükséges volt, a fokozatosság is meglegyen.

Kiteljesedhettem mivel egyedül voltam minden

sorshelyzetben úgy emberesedtem a nehézben.

Hát a kényelmesebbek nehezen

vették tudomásul és voltak ahhoz többen,

hogy 156 centisen, naponta vagyok többször is

döntéshelyzetben, jól megállom a helyem benne.

• Rájöttem időben a saját döntéseimmel tudom jól
•  megcsinálni azt is, amit a tehetségemmel hoztam.
• A hivatásom 27 éve alatt sokféle helyzetben és
• nagyon különböző emberekkel és csoportokkal
• lett bőséges kinálattal is színes a tapasztalatom.

Segíts magadon az Isten is megsegít módokon

álltam helyt, lettem még tapasztaltabb általa.

Akik eldöntötték, hogy nem  számítok bele a

fontosak közé, azt is eldöntötték,  hogy az én

sorsom helyett, a másokét kínálták csak fel.

Ilyen módon tíz évet késtem ahhoz képest,

amihez akkor már készen voltam vegetáltam.

Óvatosabb lettem az emberek ígéreteivel

kapcsolatban, már előre figyelmeztettem

őket, hogy úgy sem tartják be akkor majd.

Megint és újra a talpamra álltam és tettem

azt, amit épp lehetett, azokban a nehezített

helyzetekben. Ami  nem lett volna a sorsom

de fel  sem fogták, mi az amit nekem szántak.

Bár lehet, hogy mások ugyanígy jártak, vagy

hasonlóképpen bántak nem jól velük a dötők.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolni, sem nem versenyezni születtem.

Élem  az életemet úgy, hogy a nyugdíjamat

úgy sikerült megállapítaniuk, azt a.

 Mert minden összejött ami

csak lehúzó lehetett akkor, most kb. 56.ezer.

Ó tudom  nem illik ilyeneket, a valóságról írni,

hisz sokak szerint itt minden nagyon rendben.

Csupán vagyunk emberségesekként még jó sokan,

akiket nem tartanak arra érdemeseknek, hogy mindazt

visszakapjuk olyan jó minőségben , mint ahogy ide

 teremtettünk az életünk során mi a Hazánkhoz.

S megváltoztatnák a döntéseiket már, rólunk

is szóljon az a jó és szép ami a Hazánktól jön.

Hát ha rájuk zúdult volna, a sok akkor még

megoldásokra váró számukra ismeretlen.

Nem gondolom, hogy ilyen könnyen vennék

azt, hogy a Hazánktól kellene kapnunk, a jót és a

szépet, a jó életminőséget mind, Isten adta Népként.

Az emberségesekhez szokott segítők, el sem hiszik,

hogy ez megtörténhet velük a saját szülőhelyükön.

A toleracia már régóta a sajátommá lett és az

alázatot is jól alkalmazom a hétköznapjaimban.

Egyszer igazán átéltem, kitűnő, megajánlott

diplomát hoztam haza, éreztem megérdemlem.

Attól kezdve még alaposabban tettem a dolgomat,

az volt bennem, hogy nem véletlenül kaphattam azt.

Bizalmat szavaztak vele számomra ott, hogy amíg a

hivatásomat gyakorlom, a legjobb tudásomat adom.

A legnagyobb amit a hivatásom  eddig adott, az, hogy

feltaláltam és azt védjegyesen oktatom 11. éve annak.

Látszik ami látható, nem olyan módon bánnak

már az emberekkel, az Isten adta Néppel, mint

amikor ott a sok jó emberségest megismertem.

Ahogy méltósággal átadták nekünk a tudásukat.

Mi is adnánk már át, a lehetőségünk hiányzik.

Megmaradt bennem, hogy úgy értelmes az élet,

ha mint emberségesek igen is számítunk, mert

hiszen az egy ügy, az egyoldalú  hamar kiüresedik.

Kívánok mindenkinek tartásos, emberségesen jó

minőségű életet, hiszen az adja az egyensúlyunkat.

A racionális és a lelkesítő énünk közötti alapokat, a

 motiváló erőt, ami az emberséges tudást tükrözi.

Boldogulós Május Elsejét kívántam mára, így lett,

számomra az emberségesek ünnepi napja marad.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/.

A munka becsülete, a munka minősége, ah,

a megfelelő munka, ami megvan fizetve.

Megmutatkozzon, boldogulhat belőle.

Kérlek ne döntsél felettünk, ha ahhoz

nem értesz,  mi, hogyan élnénk itt jól.

Vezetőknek, születnek az emberek,

nem elég az okosság, intelligensek.

Ami azt jelenti, egymásra figyelnek,

hogy legalább ne ártsanak senkinek.

Nemcsak azért mert velük, ugyanaz

megtörténik majd, annak idején, ah.

Figyeljetek a belső határaitokra, ne

menjetek túl rajta, visszaköszön az.

Jó öltözetnek számított az, akkor

a rakott szoknya,

mentünk, a

kezünkben

kicsi zászlókkal,

szalagok lengtek, ah.

Színesen ható, az éneklők,

sokasága, a jóhoz valamiféle,

összetartozásukat láttatva, ah.

Hasonlók és mindenki együtt,

különbözőek, színes világúak,

és más – más egyéniségek.

Csupán, az nem volt jó,

hogy kötelező volt, ah.

Akik fontosnak tartották,

az önállóságukat, vállalkozni

igyekeztek, sose volt könnyű.

Jó szervezéssel,

úgy intézték,

meglegyen, annak a  jó

hangulata és érezzék a

sajátjuknak, az emberek.

Hányszor, milyen módon

fordult aztán, lett így meg

másképp is, a remény ott

vonult velünk, bennünk.

Dolgoztak a felnőttek,

vidám volt a sokaság,

nemcsak édességet,

életszerű mintát is

kaptak akkor

ott a gyermekek.

Meglátták egymás

családját, érezték, a

 munka gyümölcsét.

A kisemberek azzal

meg voltak elégedve.

Magukhoz mérték, a

 gyermek volt a miért.

Fokozta, a munka

fontosságát, volt

belső tartás attól.

Túlórát kaptak,

ha tudták tanul,

az okos gyermek.

Megünnepelték azt,

ami éppen, adott volt ott.

Nem irigységet generáltak,

a vezetők közéjük oda bejártak.

Partnerként beszélgettek, tudták,

maguk szerint egyformán érintettek,

abban, hogy menjen a munka rendesen.

Látták, szeretnek dolgozni az emberek,

alapvető volt, hogy azzal megoldják, amit

csak lehetett. Mások meg, a gondolkodók,

kiagyalták azt, hogy a többieknek, milyen

módon legyen, az életminősége egyre jobb.

Miáltal lehetnek pontosabbak a munkában.

A munka megbecsülése, adhatja a becsületüket

 arra építhetnek, meg a hozzáállás, a többiekhez.

Alkalmazkodni tudjanak egymáshoz, az fontos.

Alázatnak nevezem, amikor én alkalmazkodom az

érkezőkhöz, amikor megtisztelnek, megérkeznek.

Akkor tudom adni, az életérzést, minőséget, amik

megilletik, ellátom tanácsokkal őket, hiszen ahhoz

értek, hogy jó minőségben leolvassam a sorsukat.

Tehát beleadom  a tudásomat, hozzáértően, jól,

látom el a munkában, amit hivatásnak érzek.

Aki nem jött rá, miben lehet a legjobb ő,

mi az a munka, amiben, kiteljesedhet.

Hiszen azáltal lesz, neki is olyan az

életminősége, ha nemcsak úgy tesz.

Mintha, hanem igazán odaadóan, meg

is csinálja, a legjobb tudását bele is adja.

Néhányan azt gondolják, ha megfáradtak,

                           abban amit addig csináltak, vezetőnek állnak.

Ott hagynak csapot, papot, lesz ami lesz, nekik

jó legyen, nem érdekli a többiekkel, meg mi lesz.

Mára már ez odáig jutott, hogy olyat is elvállalnak,

amihez nekik semmi közük,  soha nem is lehetne, ah.

Ugyan, hogyan kerülhetnek kontroll nélkül be oda, ahol

a gyermekekhez hozzáértés is fontos lenne, hinnye, ah.

Nem abban hozták, a tehetségüket, ők nem tanulták azt,

úgy gondolják, elég hozzá, megoldja azt, az erős akarat, ah.

Ha egy dologban elérték, a legfelsőbb szintjüket, biza,

azon a szinten kellene, kiteljesedjenek, boldoguljanak.

A többieknek is hagyjanak kibontakozási lehetőséget,

nem született senki se, megrekesztésre, azt a, hinnye.

Amit hoztunk tudjuk, a többit szükséges megtanulnunk,

nem elég ám a sok intelligens, tehetséges, okos, szorgalmas,

embereknek vezetésére, az erős akarat, a hivatástudat, na az.

Emberismeret, hozzáértés, hiábavaló, alázat nélkül nem megy.

Ha még, nem  jött rá, hogy a fizikai munka hiányzik, ahhoz az

életéből, hogy abban, boldogulva, boldogság szabaduljon fel.

Látva ah, mennyi energiával, mit képes megteremteni, hinnye,

tán elgondolkodna,  ennek a Hazának adni születtünk mi mind.

Máris, mindkét oldala megkapná azt, ami kiegészítőül jól hatna.

Keresgélhet talán egész életében, betöltheti a helyeket, elérhet,

olyat is ami csupán néhányaknak adatik meg, sem lesz elégedett.

Mert az a belső tartásban zajlik, hogy mi az ami által adni úgy tud,

hogy átélje általa, az érzést, tett bele a közösbe, adott hozzá az ő

tehetségéből, okosságából, hozzáértéséből, elhivatottságával.

Tanulás nélkül, nem tudhatja meg, mi az amivel kiegészítheti

a tehetségét és hozzá társítva, a legjobb minőségben teszi.

Álmodtam egy éjjel, rengetegen vagyunk lent, nem tudunk

se haladni, sem feljebb menni, hiába minden, nem  hallják

meg, hogy nem jó az, ha a megérdemelt jóhoz, nem jutunk.

Továbblépni nem tudunk, se kiteljesedni a tehetségünkben,

mert nem érdekli azokat, nem ahhoz értenek, csak ott ülnek.

Az álom folytatódott, de akkor már, ott ültem, abban a nagy

székben, mert szerettem volna látni, valóban úgy van-e az.

Gyorsan ki is kászálódtam, mintha az integetés nem kérés,

 jelzés lett volna, hanem az elégedettnek látszók sokasága.

Nem hallatszott odáig fel az, mit is akarnak, onnan lentről,

nem volt ott megfelelő, aki abban tehetséges, ahhoz értő,

aki ismeri, a felfele fogalmazás módját, a bejáratot oda.

Úgy tudja gyakorolni a hivatását, megmarad önmaga,  ah.

Hiszen szépnek, jónak látszik, ott lent, tényleg minden,

s kénytelen voltam bocsánatot  kérni. Mert valahogy

furcsán esett, abból a szögből, azon a szemüvegen

keresztül, nem szomorú, várakozó tömeg volt az.

Hanem nyüzsgő sokaság, aki felfele integet, ah.

Túl nagy volt a távolság, nem volt közte átmenet.

Túl kevés a segítő ember, ki nem teljesedhetnek,

pedig a Hazánkat nevesíthetnék ők, mindannyian.

Fordítanák a különböző szintek között a történést,

a feladatokat hozzáértően, intelligensen intéznék.

Nem húznák meg magukat az intelligens gyermekek,

hogy ne kezdjék ki őket, az olyat még nem látottak.

Becsüld meg, ami éppen adott, az adja az alapodat,

keresd a lehetőségeidet, hogy tovább haladhass.

Kiteljesedni, az egészséges, lelkes, gondolkodók,

szívesek képesek, úgy, hogy közben, adják a jót.

Oda is ahol az addig még nem volt, nem különb,

senki se, a másikaknál, csak különböző feladatot

hozott, másban tehetséges, összetett tudás lehet.

S mindenki aki szeretné és arra már képes, teszi a

dolgát, hozzáadva a Hazájához a szépet és jót, ah.

Ne mástól várjad, magadnak szükséges csinálnod,

ahogy azt, érezteti veled, a belső tartásod, hinnye.

Mert mivel magyarázod meg, majd az unokáidnak,

bár láttad, kihallottad, érezted, tudtad, úgy is van.

S mégsem álltál be oda, ahol mások is hasonlókra,

vágytak, a jó minőségű életre, önmagukhoz képest.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek, a

tiszta tükre, mi mind a jóra és szépre születtünk meg.

Jó szerencsét kívánok, minden jóakaratú embernek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

Az agg is lehet gyermeklélek egész életében, a

gyermek lelke egy ártó pillanatba bele is öregedhet…

2021.04.30. – 2017.04.30. https://julamami.com

Siet a férfi karjában a gyermek, a vizes ingében rázza a hideg.

Megfeledkezik egy pillanatra a kutyáról, átfut az agyán,

megretten, hogy szólítsa, hát még neve sincsen.

Muszáj visszamennie, megfordulva a

mellkasát veri az eső, védi a

gyermeket, ahogy lehet.

Kicsi még a kis fekete

gubanc és lemaradt,

nem csoda, ahogy

ijedtében ő most

onnan elrohant.

Eszébe jutott a

kutyát szólítaná,

de nincs neve se,

milyen hálátlanok

voltak ők ketten vele.

Nélküle most nem lenne

a gyermek ott a karjában.

Az Istenre gondol, hogy ő

most gondol-e velük, rájuk.

Tanult imádkozni az anyja azt

is megtanította neki, de nem

vette komolyan, inkább hagyta,

hogy imádkozzanak érte sokan.

Na most milyen jó lenne az, ha ő is

tudná, azokat a szavakat mondaná.

Ami oda illik, megszólítaná az Istent

nem rossz ember ő, meghallgatná tán.

Visszafelé lép néhányat, így most

az arcába hozza az esőt is a szél.

Szorosabbra fogja a kicsi árvát,

átkulcsolja rajta a két erős karját.

Az ázott inge alatt ő is nagyon fázik,

meg kell próbálnia akkor is ha megfázik.

A kutya megérzi a gyapjú szagát, összekapja

magát, talpra áll, az életéért megy amerre az

orra viszi, terelő a fajtája, amit kell megérzi.

Egyszer csak ismerős szagú a láb, aludt már

rajta, tudja, hát közelebb megy, megtalálta.

Ne haragudj, hogy veled nem gondoltam,

a kutya vakkant, tudja, az emberbarátját

megtalálta, akárki ebben a zord időben,

nem ment volna érte, oda megint vissza.

Szép napot kívánok nektek, áldjon meg

az Isten minden földi jóból annyival titeket,

ami nektek akkor a legjobb és legszebb lehet.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

hogy hozzád forduljanak, mint hozzáértőhöz

a szeretteid és tudjál tanácsot adni nekik.

Önismereti oktatás,  Kölcsönös tiszteletre  nevelés.

Általános műveletséget növelő /Tenyérolvasó/.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból,

online, ha bárhol éltek a Világban,

szeretettel. Julamami

 

Átfordultunk… 2016.04.28. –

2021.04.28.

https://julamami.com

Átfordultunk, már 7 éve,

2012 – 2013. éjjelén,

megfestettem annak

a mondanivalóját.

Elő voltak készítve

a kellékek és futott

a kezemben a széles

pofájú  ecset,  ez lett.

Azóta csak vagyunk,

ha nem érted még,

az addig nem lenne gond,

amíg nem te döntesz ott.

Átlátó, kihalló, gondolkodó,

 érdemben hozzáértők nélkül,

helyettük, betöltetted a helyet.

Tudod-e a jó energiákban vagyunk,

gyakran, a jó sorban, sorszerűen is,

felfordul az alja, jól láthatóvá válva.

 Meg és felkapaszkodva, ontva rontja

viszi lefele, be is betonoztatná végleg.

Ez a Hazánk, ha nem szereted,

becsüld érte, azt a helyet,

 ahol gazdagodnod lehet.

Teszi a dolgát, akkor is,

ha mások azért,

tesznek,

most ne legyen,

a gondolkodóknak jó.

Tudod-e milyen érzés,

a Hazaszeretet, tettél-e,

érdemben úgy, hogy csak,

adtál, érte el nem fogadtál.

Ha még nem, akkor utánozd,

azokat, akik már többször is,

megélték, időben adtak, tettek.

Ne mástól várjad, másoknak is,

tanítsd úgy, mintha magadért,

időben tennéd, el ne vétsd.

Vagy inkább fütyöréssz,

ha még nem érted ezt.

Állj meg, tedd zsebre,

mind a két kezedet,

ne ártsál már többet.

A tanácsot a hozzáértőktől

és ne a csak akaratostól kérjed.

Látszik a saját szintjük az,

ami már szétcsúszva,

nem észrevétlen,

őket már úgy is láttatja.

Úgy gondolja jól kitalálta,

azt el is hiszi, elbújtatja,

egy alkalmatlan pillanat,

csak az, amikor önmagát,

láttatva, ripityára alázza.

No lám, kilátszik ám, az

intelligencia hiánya.

Van az Isten.

Az üresben

na meg a robogók

és a szabadonfutók.

Hahó, hahó,

tisztelettel,

szeretetben élni, lenne ám jó.

Megtanulta, hogy merre az arra,

előre csak előre,

nincs más útja sehol se.

Lép,

óvatosan lépeget,

vigyázza a nem is létező

tyúkszemét, nincs egyéb.

Tervez, mert azt még lehet,

naponta változó, mit lehet,

mit meg már nem szabad.

Egyedül született,

csoportba se lépett, hú ha,

egyszer majdnem tévesztett.

Elhitte, mint a kisgyermek,

amit mondanak az igaz lehet,

arra is ráébredt,

addig is árva volt,

gyorsan felnőtt lett.

Láttad-e már a rémült,

 árva gyermekszemeket,

a kiszolgáltatott intelligenseket.

Akik számára kezelhetetlen helyzetek ezek,

amikor már rádöbbentek,

hogy odalett a biztonság is.

 A bizalom helyett hova lettek,

s azzal minden addigi tartás,

amit megérdemelt, elveszett.

A lelked tisztulásának vágyát,

a testednek kiszolgálásával,

egyre lejjebb az és üresedsz.

A sajnálat az negatív energia,

nem hat oda, aki felette van,

az már tudja, átlátja, mit is,

szeretne elhitetni az ostoba.

Boldogan áll a megdicsőülők,

közé, s nem zavarja kitől kapja azt.

Magyarázkodhat ha az élet mutatja.

Vigyázzad a hiteleseket,

a gyermekekért,

önmagatokért.

Kevesen vannak,

tudnak és igazak.

Ha nekik ártasz,

az olyan mintha,

a saját szeretteid ellen tennél.

Egy porszem elmozdításával,

leomolhatnak a hegyek.

Leutánozójuk van,

kontroll nélkül

már rengeteg,

megtévesztenek,

ha nekik elhiszed.

Az összeolvasott,

morfondírozókat,

követed, magadat,

szinted alá viszed,

s nem átmenetileg.

Akik kapaszkodnának,

de nem értük szól az már,

ami van, abban kiszolgáltatottak,

a semmibe kapaszkodni nem lehet.

Hinnye mán, egy Haza ez csak egy,

a saját Népünkké, a mienk,

ide teremtettük,

a sok jót

és szépet.

Azt kérnénk,

amikor szükséges

lesz, amit beletettünk ide,

nem mást, visszavárjuk és ugyanazt.

Ha ezt nem értenéd, ismétlést kérj ott,

ahol nem tanították ezt meg neked,

nem lehet keveseké az, ami a mienk.

A természet visszarendez mindent,

amikor már a túlzóak messze mentek.

Kérem szépen hova is fordulhatnék,

lehetne /álmese/ helyett esetleg,

hogy átélhessük a jót és a szépet.

Az eddigi ránk rakottak helyett,

valami gyermekien őszinte tisztát,

valamit aminek nagyon örülhetnénk.

Várhatod a jót, ha magadért nem teszel,

olyan sorsod lesz, amit maguknak kerekítenek.

S íme, nézz oda, ni csak, remény ül a fűben,

ott a pusztaságban,

nahát, hátha az szól mos a Népről.

Megbújik csendesen a lehetőség,

ah, onnan is közben elkerítettek,

nem léphetsz oda,

nincs már szinte hova,

az mind – mind másé lett.

Mintha nem is léteznétek.

Uram Isten ők meg már,

mennyire túlmentek.

A pénz, a birtoklás,

nem számít más.

Jelzik is felétek,

se oda,

sem nem amoda,

hiába általatok lett,

ti nem mehettek.

Rátok rakták,

a mások által,

meg nem élt,

nekik lehetőség,

nektek terheket.

Tapasztalni sem

szeretnének,

inkább csak,

elbirtokolnák.

Édes Hazám

Csodaszép,

ne menj még,

hova sietnél,

hiszen,

meg

sem

jöttél.

Na talán,

mégsem,

látod jól,

odanézz,

nézd csak,

jó nagy terjedelmes,

szabadon toccsanó tehénlepény,

ó, hogy fogadja be a természet.

Reménykedsz

és újra reménykedsz,

mert a remény az emberséges,

azt meghagyták tán épp azért

mert nem vihető el nyomtalan.

Hiszen gombaszedést ígértek.

Jó szerencsét jó emberek,

áldjon meg az Isten,

a sorsotokhoz,

kellő alázattal benneteket.

 

 

 

 

Rend a lelke

mindennek…

2018.04.27.-

2021.04.27.

https://julamami.com

Rend van, a lelkes, szíves,

gondolkodó emberiesekben.

Dolgoznak a tiszta energiák,

felszínen, láthatóvá válik az,

amit kevesen láthattak csak.

Nem megy,  csak úgy fejetlen,

hozzálátni, érdemtelenül, ah.

Nem tartozom se ide, sehova,

tartozom az érkezőkhöz oda.

Boldogságról beszél, s nem

tanítja meg boldogulni se, ah,

hazamegy, keresi, nem találja.

Az irigység nem magyar virtus,

ha bele is bonyolódtál, hinnye.

Alázattal nyugtázom, nincsen,

bennem, a hivatásom vette ki.

Éljed meg, ha megérdemled hát,

az örömed, ne rakjad sehova ki.

Miért gondolod, másra tartozik

az, amiért küzdöttél, lám a tied.

Van tán, aki ezt is tudja kezelni,

ha még jobban felfokozzák.

Nem nagyfiús játék az már.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék, se

veled, sem ellened, oktatnék,

hozzáadnám a neveléshez is.

Valami van, ha évek óta, 50

ország érdeklődik itt iránta,

s abból 49, talán lefordítja.

Különös oktatás, nevelés, a

megelőzésben, jól működik.

Segíts magadon, van az Isten,

a lehetőséget úgyis megadja.

Ha ennyi emberiessel, na meg

intelligenssel találkozhattam,

lett hozzájuk alázatom, íme.

Beálltál a nemlétező sorba,

nincs elvárás a tudáshoz se,

van, ha kikopott is a rangja.

Hova lesz az embereknek,

a méltósága, tartása, ejha.

A vége, kerülhet, az elejére,

kontroll nélkül azt a, hinnye.

Megkopva, kimerülten, azt a,

hát az igaz, ennek végig kell

mennie. Nem állhat se meg,

sem megúszni nem lehet azt,

dolgozik ám a lelkiismerete.

Nem látja összefüggésében.

Miről beszél, ha nem úgy él,

ha majd lekopik az álcája, azt

ugyan, hogyan magyarázza.

Hol a kezdet, hol meg a vége,

mikor jön a szép és jó nekünk,

akik sokat tettünk a jóba bele.

Amit, másoktól elveszel, nem

lehet a tied, nem úgy rezeg,

mint te magad, hiteltelenít.

Nem beérve arra, nem az ő

dolga lenne, erőlködik, ah.

A hitelességét elvesztette,

amikor önmagán ő túllépett.

Ne nyúljon a gyermekekhez,

kiszolgáltatottjai ne legyenek.

Ha megkopott az embersége,

anélkül már nem megy, hinnye.

Rend a lelke mindennek,

kinek a rendje és

kinek a lelke.

Jelzi azt,

mindig,

fontos

lenne,

ismerni.

Egyedül

születtünk,

mindannyian

más tehetséget,

feladatot hoztunk.

A felnőttoktatásomon

elmondom, ha leteszek

egy nagy mágnest és nem

mozdítom el, attól dolgozik.

Kicsiben és nagyban ugyanaz

a lenyomat van, kilátszik az, ami

nem odavaló, se nem természetes.

Mihez képest hova jutottál, kihez

mérhető a teljesítményed neked.

A generációs jelek megmutatják,

mi lenne a feladata annak aki azt

hozta, teljesíteni is tudja, hinnye.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet,

azt is lehet, a működőképes élet,

az maga a nehézségeknek a sora.

Lehet elodázni, kikerülni mindezt,

lehet hinni az előző életekben, az

mindenkinek a privát ügye, ugye.

Ami máshol működik, az itt nem,

ha nem veszed észre időben, ah,

jól mellé visz téged, észlelni fogod.

Belső tartás, méltóság, van mindenkinek,

amikor leszületik, aztán, ki mikor veszíti el,

a neveltetésével, a nemtörődömséggel, ah.

Mérlegre kell tennie mindenkinek, van- e még

lehetőség a megelőzésre. Vagy már csak annak a

kezelésére, megmagyarázására fordítják az időt,

ami észlelni lesznek kénytelenek, elszaladt a paci.

Ficánkol is rendesen, volt arra idő, jól felerősödött,

nem mérték fel mekkora az ereje, jól feltáplálták, ah.

Látható nem elég a  jóltápláltság, a belső tartás és a

méltóság nagyon fontos lenne, van megtartó ereje.

Ha kiengedték a kezükből ők, akik értettek hozzá,

rábízták másokra, akik nagyon akarták csinálni,

hát átengedtek és megengedték nekik, hinnye.

Lett belőle valami, csak nem az amit akartak,

mert hiába az akarat, ha nincs mögötte az

a lelkesedés. Ami csak azt motiválja, aki

arra a feladatra született, mást, nem.

Nem lehet helyettesíteni semmivel,

ami hasonló, de nem elég érett sem.

Van amikor, az idő az úr, vissza is

köszönhet, a késés által lett ez.

A tudás hiányossal megeshet,

van mindene,nincs semmije.

A tudás, az hatalmas energia,

lehet tagadni, a hiányos meg,

már a felszínen van, kilátszik.

Az élet, élni akar, megtalálja

a módját, mindenben hamar.

Szeretet, szerencse, legyen

bőven a zsebedben, hogy

ne szűkölködj majd, ha

adnod lehetne, hinnye.

Nézz szét, látod milyen

szép a lelkednek tiszta

tükre, mindannyian, úgy

 érkeztünk, születtünk, ah.

Figyelj, ha a lelked jelez, nem

jól van az, ha lefeded, elfojtod.

Megdolgoztat majd rendesen,

a lelkiismereted, pedig szólt,

időben, s lelkesedtél még te.

Valamiért, ami már megvolt

akkor is neked, nem azután

néztél, hogyan tanulhatnád,

azt amit nem tudsz, hiányos.

Toporzékolhat is az akaratos,

ha nem látja át, nem hallja ki,

nem is érzékeli, nem tudja ő

azt minőségében megoldani.

Pedig az alapok fontosak,

arra épülhetne, a biztos,

a hiteles,  s a megbízható,

a tehetségére hagyatkozó.

Valami ami a szép, szíves,

lelkes, átgondoltan haladó,

a fokozatosságot is betartó.

A ma fontosságát hangsúlyozó,

a holnapot jó és szép alapokra építő,

folyamatosan, a biztonságra törekvő, ah.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

tartást, méltóságot erősító, visszaigazító, hinnye.

Az alapja annak ami a saját sorsa és generációsan

tartást adna, ha teljesíteni tudja azt, amit addig

még senki sem az ősei közül, nem csinált meg.

Így kapkod össze – vissza, azt sem tudja,

hol az eleje, hol a közepe, mi a vége.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

hogy átlátva, kihallva, megérezve,

legyen a helyén minden perce, ah.

Jó vezető akkor lesz, ha abban van

a tehetsége, s fel tud fejlődni a napi

szintjéhez. S akiket érint a döntése,

boldogulnak, tervezhetnek, tudják,

amit mond, az hiteles lehet számukra.

Átlátva,  kihallva, megérezve, kontrollálj.

Ne hidd el, hogy vége, fordulj meg és azt

látod, amit a következő, nem láthatott.

A saját tükröd az adott, amit elvégeztél,

az a tükröd neked, az minősít tégedet.

Beszél, beszél, nem mond semmit, ah,

mi van akkor, ha igénylik az igaz szót.

Előzd meg, ne kelljen magyarázkodj.

A gyermek csak kicsi, nem gügye, tán,

észre kellene venni, amit mond miért

mondja, ő maga, azt, miért úgy látja.

Tisztánlátókként, születtünk mind.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel és

biztonságban élni, mindenkinek megjárna, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

Julamami

A saját határodat ismered-e…

2021.04.23. – 2017.04.23.

https://julamami.com

Ima, alázat, szeretet töltse be a házakat.

Az emberieseknek az Isten általi kegyei,

ha felismerik, hol vannak az ő generációs

határaik és azt ok nélkül nem is döngetik.

Kivárják a saját idejükben azt a pillanatot

amikor előreléphetnek, az megadatott.

Eljön az idő amikor néhány embernek,

rá kell ébrednie, nem követi, nem

ért egyet vele a sarja.

Erőlködne, hogy

neki legyen igaza.

Nehéz meglátnia,

hogy a születésnél

már felette volt az,

őt követő generáció.

Az első lépéseknél az,

még kimagyarázható,

lehet mondani bocsánat.

A következőkben már viszi

is az áramlat, azon kapta magát,

engedett az érzésnek, elkapta a hév.

Erősen középkorú lett, eltelt a sok év,

lefele menőben az amit túl korán elért.

Nem fejlődött, motiváció nélkül miért.

Mások dolgaiba belehallott, belelátott.

Néha még jelzett a lelkiismerete, tán azt

már nem kellene megtennie,

de megállni ő ott,

 már nem tudott.

Odáig eljutott,

hogy akkor volt

nyugodt, ha mindent

sorban és bezárva tartott.

Lassan már tán csak önmagában

bízott, haladékot se, régen nem adott.

Néha eszébe jutott, hátha az imádottja

megtudja, régóta, kik által és miből is él.

Arra gondolt, nem romolhatott el végleg,

hátha jön valami, ami vissza tudja tartani,

vagy legalább, a jó irányba megfordítani.

A szerzés éhségétől, el tudná távolítani.

Imádkozott már, hogy állítsa meg az

Isten, ne kelljen megtanulnia hol

is lakik, az a mások általi elég.

Megállt volna ő és már régen,

de az össze-vissza, ide meg oda

menésben, nem jött rá, körbe

jár, egymáshoz küldözgették.

Jókat nevethettek rajta, ha

végiggondolták, hány éve

jár már, ugyanazért oda.

Különös oktatás, nevelés,

a sorsod a tied, te is vigyed.

Meg nem oldódott az soha,

rávitte az önhitt lustasága.

Másokra bízva az ő sorsa.

Az igazi titkot kereste

volna, mellé ment,

így rálátása sem

lett, csak arra,

amit ő nem

szeretett

volna.

Nem

volt már

választéka

csak az, amit

elért, nem tudta

abbahagyni, a kell,

a még és még és még,

motiválta, látszott már, a

 legfelső határait is elhagyta.

Pedig csak a szeretetért ment

volna még tovább, hogy azt is

megmutassa, benne van elég.

A titkot kereste, a szeretet

hiánya lett belőle benne,

hiszen annyira akarta,

hogy nem vette észre,

amikor elindult, neki

már megvolt mindene.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból,

 online, ha bárhol éltek most a Világban.

Szeretettel. Julamami