Belőled csak egy…2018.04.22. –

2021.04.22. https://julamami.com

Belőled is csak egy van, nem  is

pótolhatja, a te tiszta tudásodat,

senki más, tiszta forrású az is, ah.

A tehetséged születéskor hoztad

és mindenki hoz valami széphez,

jóhoz, hogy megteremtse azt.

Ha  lemásolod, más tudását, hamis vagy.

Türtőztesd hát, magadat, ah,

A sajátoddal nevesítsed magad, amikor már emberileg is ott tartasz.

Emeled a helynek a jó rezgését,

ahol épp vagy, jó ha ezt is tudod. A szülőhelyed rezgése benned is ott van.

Ha a kontroll nélküliek, rosszalkodnak,

ártanak, hát meglátszik majd rajtuk, ah.

Te is, ők is az Isten teremtménye ám mind.

Jót teszel azzal, ha szinted alatt vagy, a csak statisztikákat néző

és elemzőknek, gyártóiknak, hinnye mán.

Fejlődjél fel, önmagadhoz most, ah,

adjad bele a te tudásodat, az élhető jóba.

Nem tiszteli a gana, csak a pénzest,

hiszen már elbirtokolhat most,

szinte mindent, jól belejött, ah.

Fel nem foghatja, azt nem érti,

hogy lehet, elnéznek már mellette.

Nem veheti ám meg, mindenki, hinnye,

 aki hűen végigviszi, az csak igazinak adja el,

nem a polcokra szánta, se a fiók mélyére, ah.

Televigyorral éli  életét a gana, mindent visz,

 azt is, ami rólunk szólna, a mi Hazánk ez.

Töri erősen a fejét, ahova nem adott,

ott tán azé, ahova meg túl sokat,

ott meg azé, néznek át rajta, ah.

Különös oktatás, nevelés, neked,

általa sikerül, legyen méltóságod,

tartásod, merítsél magadból néha.

Figyelj az életedre, éljed meg azt,

amit a sorsod eléd tár, hinnye már.

Ne vedd el a másokét, az nem lesz

soha sem a tied, nem úgy rezeg.

Figyelj ha a lelked jelez, a

 szíved, a ritmust adja,

gondolkodva

dönti el az

 agyad, mi

a jó neked.

Mindenkiből

csak egy van.

Ha azt már

felismerted,

mellé nem

mehetsz.

Nem

ugyanaz,

mindenkié

más és más.

Jóérzéssel

lenni a másik

ember felé, az

a természetes, ah.

A racionális létre

születetteknek,

fontos, hogy az

anyagi síkjuk,

rendben

legyen.

Hisz

arra

születtek,

ők adják hozzá,

a közöshöz azt,

amit úgy hoztak.

A születésükkel

megkapták ők is,

mint mindenki,

a tehetségüknek

megfelelő feladatot.

Amiben élve boldogulnak,

ha elérték, a szintjükben a

legfelsőt, úgy, hogy nem

ártottak, úgy haladtak.

Hivatást gyakoroltak.

Léphetnek feljebb,

mert ők jó minták

lehetnek, azért

megdolgoztak.

Rend a lelke

mindennek.

A belső rendje

mindenkinek jelez.

Ezt tanuljuk meg, ha

már kikopott volna,

vagy mellé ment,

a feladatának,

megtanulható.

Megengedte az

Isten, nekem, hogy

vezessem az oktatáson,

azokat, akiknek erre már

igénye van. Nem tudják

megtanulni, csak akkor,

ha odáig el is jutottak, ah.

Valaki nagyon kedvesen

szólt hozzám, köszönöm.

Valakik meg, nagy tudással

gyakorolták a hivatásukat,

köszönöm, na ez az, mindenki,

a saját szintjét elérve tevékeny.

De szép is lehetne a Hazánkban

az élet,  ha mindenki, a megfelelő

helyen, a szintjét elérve, hozzáadná

a tudását, pont ott, ahol a legfontosabb.

Élhetnénk boldogulva, beleadva azt, amiben

elértük a legfelső szintünket, a Hazánkhoz adva.

Kikerekedhetne egy szép, tiszta tudással járó is, a

hétköznapjainkban, a sikerélményekkel gazdagodón,

emberiesen tevékeny, egy szinten lévő sokaság, hinnye.

Lenne miért, igyekeznie azoknak, akik most kezdenék el a

hivatásukat értőkként, tennék a dolgukat. A fokozatosság,

nem hiányozna, beépülne az intelligens énjükbe, érezhetően.

A mi Hazánkban sok az intelligens ember, tevékenyen boldogul,

ha nem veszik körbe egy csomó, még hiányosan, az uralkodást,

hatalmaskodást is megcélzók, akik belőlük viszik a tudást, ah.

S  fel sem ismerték még azt se, hogy végig szükséges

járni a lépcsőfokokat, ahhoz, hogy olyan

legyen a rezgésük, mint akik hozták.

A tehetségesekben benne van az.

Tanulják meg mindazt, amit nem

hoztak,  ne legyőzni akarják.

Azokat, hanem tisztelni,

tanulják meg, hiszen,

mindenki tanulhat

mindenkitől.

Valamit, ami

fontos ahhoz,

hogy úgy töltse

be, a hőn áhított

posztját, teljesített.

Tisztesség, becsület,

ha szabad, ha lehet.

Ha kikopott belőled

már a jó szó, a benned

lévő, emberies, mert,

nem tűrték a többiek.

Hát hozd helyre kérlek,

még időben, durva energia

az, amit csak akarat generál.

S nem adja hozzá a lelkes,

szíves, gondolkodó énjét.

Hiába minden ezek nélkül

már nem megy,  fejlődünk,

mindannyian, nem életkor

függvénye, a tapasztalat

teszi, ha jó helyen van,

jó időben valaki, ah.

Mindenkinek van

a hozott többlete,

általában kinevelődik

belőle, mert nem adják

meg a lehetőséget neki.

A kibontakozásához, így

egyszerűbb, elhasználni,

s aztán azt mutatni, mintha

ő maga lenne az okozója, a

saját mellékessé válásának.

Ha tudatosan tették azt vele,

megtörténik velük, ugyanaz.

Nem úszható meg, hinnye.

Van az Isten, figyelj, ha a

lelked jelez, megszólít,

a szíved, a gondolkodó

agyad, nem jól van az.

Ne hagyd mellévinni,

annak magadat,

mint, amiben te a

legjobb vagy, hinnye.

Ne állj be, a nemlétező

sorba, kiüresedhetsz tőle, ah.

Küzdj és bízva bízzál, mondta,

valaki, egy beszélgetésünkkor.

Az nem azt jelenti, hogy ne vedd,

észre időben, hol vannak a határaid.

Ha túlléped, a kezelhető szintjeidet,

mert valaki arra késztetett tégedet,

bizony azt magadnak köszönheted.

Elvárni mindenkitől, hogy azt érezze,

amit te, úgy gondolkodjon, ahogy te.

Álljon be a sablonba, ami nem létezik,

kitaláció az is, már nem él, a mozgató,

csak annak aki nem sajátjából merít.

A múlthoz ragaszkodik, ami nincs már,

tanulni nem akar, úgy tudja mindent tud.

A saját élettelenségéig érő csapdája az,

önmagának gyártotta azt közben le.

Ha elveszíted a talajt a lábad

alól, mert elhiszed, hogy

segíteni mindenkinek

képes vagy, csapda az.

Kiteljesedni születtünk

mind a saját Hazánkba.

Felismerve a saját és

generációs feladatainkat,

tudjad, merre van az előre,

hogyan juthatsz, a megfelelő

szintedre, egészséges lélekkel.

Ha időben nem juthatnak előre,

ők, akik már arra éretten várakoznak.

Mert előttük, a hiányosak tornyosulnak,

kerülnek, jó helyzetekbe, belebetegszenek,

hiszen kiteljesedni, a rárakottakkal képtelenek.

Ne vállaljon ilyen feladatokat, ha ezt nem érti,

 ha elfogynak az intelligensek, kik maradnak.

Ideje lenne odafigyelni a megelőzésre, ah.

Vagy őszintén nézzen mindenki szembe, ah

önmagával, ne vállaljon fel olyan feladatot,

amihez nincs még kialakult személyisége.

Ne várjad meg, amíg rádmordul, a saját

lelkiismereted, utána az nehéz lesz,

szembesülni a sok /mellé menttel/.

Nézz magadban szét, látod milyen

szép, a lelkednek tiszta tükre,

mindannyian, így érkezünk le.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

 

Megállni nem tud….

2018.04.13. –  2021.04.13.

https://julamami.com

Egy Haza ez csak egy, becsüljük meg,

hogy a Hazánk, mindig meglegyen.

Amikor nem tudja felmérni, hogy

számára, mennyi, a még kezelhető.

Sajnos túl fog menni, megismételheti

azt is, amivel nem lenne dolga sohasem.

A körforgás felszínre hozza minden olyan,

lépését, ahol, másokkal vitette el a rosszat.

Ugyan mint, hogyan magyarázza ki azt majd,

ha elvonult a köd, s bizony, lehullik az álca róla.

Megállni nem tud, viszi magával azt mind,

amit anélkül vállalt fel, hogy

átlátná, kihallaná,

megérezné.

Nem

tanulná,

na hiszen,

úgy tudja,

ő azt is

jobban

tudja, ah.

Nem elég,

ha a pénzhez

ért, szükséges

hozzá az is, hogy

ismerje a határát.

Hol, miben, nem

szabad, tovább

mennie annál,

mint amit ő

átláthat.

Üres az,

amikor

elintézteti,

másoknak a

dolgát. Vajon

tudja-e mi jó,

 mi meg nem,

a többieknek.

Mert egyenként

születtünk mind,

saját sorsot hoztunk,

vannak ám generációs

jeleink, feladataink.

Ha nincsen még

meg, a megfelelő

önismerete sem,

emberismerete se,

ugyan, hogyan

dönthetne jól, hinnye.

Úgy hát csupán azt

csinálja, ami

a legjobb

számára.

Senki

más

nem

érdekli

már, csak

önnönmaga.

Elvárja mindazt

mindenkitől, amit

a  fejlődése miatt

szükséges  lenne

megtapasztalja,

megtanulja.

Kivetíti és

átvetíti,

dícséret

helyett, csak

korholni tudja.

Ahogy nőtt azt

le is utánozná, azt a,

hacsak nem akad már,

annál már jobb minta.

Ami által tapasztalva,

a saját szintjére érve

képes és megoldja,

alkalmazkodni és

 alázatot tanul.

Át sosem látta,

ki sem hallotta,

nem kellett neki

gondolkodnia.

Megtették

helyette,

nagy

hiba.

Most

elvárni

ugyan mit,

hol van az

előre, na

meg, hol,

a hátra.

Marad a

közepén,

tán ott

majd,

végig

tudja

vinni,

azt,

amivel

nincsen

dolga.

Pedig

mind,

hoztuk a

fontosat,

amit már

tudunk

és mások

tanulnak.

Az a saját

dolgunk,

mások,

nem

tehetik

olyan jól.

Hiába hát,

nem lehet,

istentelenül,

végigvinni

az életet.

Ha alázat

nincs benned,

kezed csak

legyintsen.

Jobb talán a

legyintéshez

szokni, mint

megalázó

kezeket

rázni.

Ne árts,

se bánts,

magadra is

jól vigyázz,

mert nem

pótolhat

téged sem ám,

 senki más, hinnye hát.

Maradj mozgásban úgy,

ahogy abban amiben vagy

lehetséges. Legyen meg a

megfelelő számú lépésed,

a szinteden maradásodhoz,

az igényét ahhoz már észleled.

Az egészséges körforgásod miatt,

közvetíti számodra azt időben, az

arra legalkalmasabb sejted.

Naponta megfelelően jó

egyensúlyt találni  a

két oldalunkhoz,

tisztelettel élni

már könnyebb.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

A múlt elmúlt, gondolj a

mára, a most élhető,

jóleső pillanatára.

Ha úgy érzed, jót tett,

éppen jókor, érkezett,

megelőző volt az írásom.

Segített az élethelyzetedben,

gondolj rám kérlek tisztelettel.

 

Az életed, a sorsod a tiéd…

2018.04.09. – 2021.04.09.

https://julamami.com

Vannak akik nem veszik

észre, telített energiába

sodródtak, idő kérdése,

s átbillennek, hinnye.

Aki túlbillent, sajnálni

való, a valóságtól távoli.

Ha ezt most önmagáról

elhiszi, nincs mit tenni,

akkor falig fog menni.

Ahogy eltervezték,

végig is vitték,

megmutatták,

mindent lehet.

Tökéletes lenne,

ha természetes

lehetne, hinnye.

A gondom csak

annyi, nem látják

át, nem gondolták,

majd hallják mi lett.

Az embereknek van

sorsa,  ez meg itt a Haza.

ahol megélni kellene azt.

Ami jót, szépet beletettünk

ide, nem kapjuk visszafele.

Van ám, generációsan is

feladata mindenkinek.

Ne gátolja hát meg,

abban senki sem, a

sorsok körbeérnek,

nem „lefeghetnek”.

Mert a természet,

odateszi ám, azt a

feladatot annak,

is aki ott, most a

soros éppen és mind.

Megtanulja mit is tett,

nyögheti, el nem bírja,

mindazt amit mások

ellen tett mindaddig.

Azt a látszatot mutatva,

mintha a legjobb lenne.

Nem fejlődött csak azt

vitte amit  jól kitalált,

nem  működik az már,

annak  a látszatából

egy darabig megél.

Vannak akik ennyit

 egész életükön

keresztül sem,

tapasztalnak.

A tudás lett az,

használni is lehet,

nem a hatalmas, az

egyszerű a győztese.

Nagyszerű emberies,

egyszerűen éli meg,

alázatot gyakorol.

Generációs jelek.

Nézheted őket is

nyugodtan, ezért

bárminek, attól

 már tudják azt.

Amiről még sokan

nem sejtik, létezik.

Van az Isten, ha

nem  hiszed, azt

 megtudod majd

a saját idődben.

Az intelligens, azt is

megoldja, amiért sokan

beálltak, a nemlétező sorba.

Mások meg viseljék majd azt el,

amikor megkérdezik tőlük, ugyan,

miért döntötték ők mások felett el.

Miről beszélsz, ha nem abban élsz,

 majd felszáll a köd, lekopik az álca,

akkor, ki, hogyan magyarázza azt el.

Igazítsd meg a belső tartásodat, ah.

Ha egy feladat elfogyna, keressenek

 kihívásosat, másikat, ha meg mégis,

váltanak, azt vállalják, ami jó nekik.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva

élik az életüket, nem változva marad

benne a tiszta életben, emberségesen.

Van amit nagyon sokan nem tudnak,

dolgozik a saját lelkiismeretük, van.

Mások fájdalmát bevonzzák, amit

aközben okoztak ők, amikor ellenük

tettek, mindenáron győztesek lettek.

Ah, az emberiest veszítették el, hinnye,

felelős a mások gyermekeiért, akikért

nem tett jót, mert nem jutott eszébe.

Nem lehet mással, csak megéléssel

törleszteni, ha kimented a sajátodat

a feladatok alól. S felemeled őt olyan

szintekre, ahol sokat árt már azzal is,

hogy látják ők, akikről elfeledkeztek.

Mivel a hála, kiment a divatból, most,

csak a látványos, hivalkodó, az a fontos.

Elhisznek mindent, hiszen a szintjük alá

kerültek azzal, hogy a tartásuk odalett, a

 hiányokat élik majd meg, nap mint nap.

Maradnak benne, ami a látszat csak, ah,

vagy gyakorolják, a magukra vetteket.

Lám hisz, mindennek van,  jó és rossz

oldala, az attól függ,  mennyit tettek

bele a tudásukkal a közösbe, hinnye.

Vagy időben észlelik és átgondolják,

hogyan vegyék magukhoz a tudást.

Vagy mennek, s mások szerint élik,

az életüket, nem is fejlődnek, ah.

Lehet pénzük is tengernyi, állást

is halmozhatnak, boldogok nem

lettek, ha, mások elől vették el

 a lehetőségeiket, ember maradj.

Ha megélnék a mások sikereit,

beülnek oda, ami nem nekik

való, meg kell élniük azt is.

Maguknak teremtették ah,

nincs kinek reklamálniuk se.

Sem tisztelet már nincs, ah,

pedig azt gondolták azzal,

amiért olyan túl magasra

emeltették ők magukat,

meghozza nekik, de nem.

Belül kellene keresni azt is,

amit kívülinek generálnak.

Figyelj a lelkedre ember,

amikor jelzi, túlmentél.

Fel kell ám dolgoznod,

azt, amit mások ellen

közben elkövettél.

Hiába, minden,

pénzért nem lehet

megvenni, a tiszta utat.

Magadnak lesz szükséges,

megdolgozni is érte, hinnye.

A túlzóan kényeztetőnek vége.

Elölről kezdeni, végigjárni

úgy, mintha eddig ott sem,

 jártál volna, tedd magadat a

 tiszta útra, az járható most is.

Te meg ne menj, a lelkes, szíves,

gondolkodó szinted alá, mert

hiába valónak tűnik a munkád.

Semmi sem veszett kárba, ha

benne maradtál a tisztában.

Ne azzal törődjél hát, hogy

ki milyen módon járt el.

Menj tovább, lépjél a

sorsod útjára, ne várj.

Magad szerint csináld,

maradjál  mozgásban.

Keresd a lehetőségedet

már ma, ami történt, az nem

a te hibád, mindent megtettél.

Látható a tehetséged, sikered,

hiszen magad  jártad végig, nem

csináltak meg helyetted semmit.

Sokat adtál, jót még nem kaptál,

ha nem érettek arra, hát hiába.

Kevesen látják még azt, amit te

már a születéseddel hoztál, ah.

Ez itt a Hazánk, becsüljük meg.

Mindenkinek magának kell majd

elszámolnia a lelkiismeretével,

ahogy látom nem úszható meg.

A saját tudásod szerint élj, nem

jó az, ha mások szerint történnek

a dolgok, egyedül születtünk mind.

Saját sorsot, tehetséget, intelligenciát

hoztatok sokan, egymásra találtok majd.

Jó mintaként, akkor is mutatjátok az utat,

 emberiesen, jóra, szépre. Hát akik ezt még

nem értik, tettek titeket most félre, hogy

különbnek érezhessék magukat annál.

Mint amiről már rég szeretnének

megfeledkezni, de nem lehet.

Bennük a lenyomat.

Amíg nem rendezik el a

múltat, hát egyre erősebben

dolgozik rajtuk a lelkiismeretük.

A múlt elmúlt, gondoljatok a mára,

a jelent, megélni való pillanatára, a

jövő a küszöbön, úgyis megvár majd.

Amíg nem rendezték el azt se, amivel

tartoznak azoknak, akiknek ártottak,

hiába minden más, nincs megoldásuk.

Rávetülhet generációsan az, „7 rét” is,

tapasztaltan tudom, megelőzhető, hinnye.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

neked, neked, neked, neked, akinek megvan már

mindened, tán pont attól üresedik ki a lelked, szíved.

Mert amikor már mindened megvan, nincs semmire se

szükséged, a motiváció üresedik, megszűnhet, hinnye.

Maradjál a saját lelkes, szíves, gondolkodó szinteden, az

alázat legyen otthon benned, a többihez közöd nincsen.

A tartásodba, méltóságodba beült, az a tiéd is lett már,

a saját sorsodra figyelve élj. Ha majd eljön az ideje már,

megélheted azt is, amit eddig, mindig másoknak adtál.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

Tartás, méltóság… 2012.12.08. –  2021. 04.01.

Prevenciós vagyok, a hivatásommá lett, magam is úgy élek.

Hiszek benne, hogy az élet minden lehetőséget megkeres,

ahhoz, hogy a saját és generációs minőségében élhessen.

Hiszen az életminőség fejlődne, jól élni szeretne az Isten

adta Népünk a Hazánkban, nem nélkülözésre született,

 tanulni, jól teremteni, jót alkotni jöttünk a világra.

Beletenni a jót és szépet és a Hazánkat úgy

megalkotni, hogy jó legyen a Népünknek.

A sorsunkat élni, generációsan is

teremteni, boldogulva jól haladni. A

Népünknek a saját életritmusunknak

megfelelően egyensúlyban lenni, a két

oldalunkat kontrollálva ügyelni az

egészségünk megmaradására.

A  hozzáértőkre jól figyelni,

a megelőzésre odafigyelni.

Tisztelet, emberséges

szakértelem  legyen

ottan bőven, hogy

az embereknek is

véleménye lehessen.

Az emberek nem némán

élni születtek, kimondanák a

 véleményüket életszerű az.

Az egészséges körforgáshoz

erre mindenkinek van igénye.

Aki ezt nem így látja, tanulja

a saját tudásához, azt ami

szükséges az átlátásához.

Adni születtünk mind,

ha teljesítettünk,

kérhetünk onnan

ahova teremtettünk,

mert az egészségesen

emberséges kontrollunk a

 helyén, az élet élni szeretne.

Álmomban a talaj fölött, a

túl szerényhez képest jóban voltam,

minden szépnek, jónak látszott onnan.

Addig, amíg le nem néztem a járható talajra,

ugyan ott meg mi az ami még mozog a porban.

S megláttam benne önmagamat,

ahogy kiáltok, nyújtom felfelé a karjaimat,

itt vagyok erre, ah. Lassan a kavarógép mindent,

ide hord le, befedve azt is ami szép és jó volna itt,

az össze-vissza energiákban nem találják önmagukat.

Én meg ide pottyantam nem vártan, azóta is itt élek, már

teljesítettem a sorsomat, betartottam az ígéretemet,

amire képes voltam és hagyták, meg is teremtettem.

Hát már kitartanék itt ahova születtem,

de nem látom a kiutat, vegetálok 7 éve csak,

másról szól ez, nem a tevékeny /kisemberekről/.

Nem megyek sehova, messziről, a Világból eljönnek,

megtisztelnek. A Különös oktatás, nevelés tréning és

a személyükhöz szóló generációs feladataikat is

összefüggésében látásom, a sorsolvasásom miatt.

A már régen a maga fölé emelt, a valóságra nem látó,

akiknek dolga lenne, azt sem tudja tán, hogy van, létezik.

Így biza, minden /szélfutta/, sokra éhes fölénk kerekedik,

akkor a szerény életünket, alázattal, hogyan éljük itt,

hahó, hinnye már, ejnye, ejha, azt a mindenségit.

Nyújtom fel a kezem, feltaláltam valami élhetőt,

ami jót tenne a Hazánknak, az emberségeseknek.

S azoknak a segítőknek, akik már tisztán láthatnak,

hogy a megérzéseikre és kihallásaikra is figyeljenek.

Nem véletlenül adta az Isten azt a tudást nekik sem,

arra van, hogy hozzá tanulva ezt, segíteni tudjanak,

ne keseregjenek fölöslegesen a szeretteik, sem

a hivatásuk által érintettek, a rájuk bízottak.

Jó szerencsét, emberségesek,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval bennünket is,

egy Haza ez csak egy, becsüljük meg.

Lenne dolga mindenkinek itt is, aki ide

 született és aki ide is teremt, aki ezt még

nem tudja, ha igyekszik bepótolhatja.

Ha két lábbal áll a talajon, azokat

úgy is felváltva használja, ah,

hátha rájön,  nem véletlen

az se, hogy két oldala van.

Összefüggésében látással

tud haladni, mert az Isten

arra teremtette, adta neki ezt a

 tudást, arra vár, hogy adhassa tovább.

Kommunikálj, kommunikálj, jól kommunikálj.

Jó szerencsét emberségesek, tisztelettel is jól

legyetek, hogy arra, jó minták is lehessetek,

önmagatokat jó minőségben tartások meg.

Jó egészséget kívánok, kellemes napot.

Tiszteletem. 2021.03.31.  – 2018.03.31.

https://julamami.com,

https:szeretetbenelni.com

Ne halványodj szeretet,

tarts ki, kérlek, végleg.

Én kitartok melletted,

ah, hogy hiszek benned.

Azt tapasztalom tíz éve, a

tiszta szavakkal átmegy.

Hamisítani nem lehet, az

 ünneped lesz, tebenned.

A kiteljesedésére

vágyik az, aki azért

született a családba,

hasson a többiekre.

Haladjanak mind a

sajátjukban, a sors

megadja amit lehet.

Közben jól boldogulhat,

egyre erősebb tartása lesz.

Ugyan, hogyan tudod,

a más gyermekeit jól

ellátni. Ha a sajátjaid

siratják a velük nem

gondolkodó szülőt,

ha lenne rá igényük.

A meggondolatlanokat

magad mögött tudod,

nincsenek válaszok.

Magyarázat helyett,

belekezdtél az újba,

mintha a múltad,

nem is lett volna.

Ugyan, hogyan tudja

rendezni a két oldalad

egyensúlyba mindazt.

Benne van ám minden

a körforgásodban.

Ha nem tiszteled

önmagadat, hogyan

tiszteljenek mások.

Megváltozik tudod-e

azt, a te megítélésed,

ha neked minden kell.

Nem rendezed el úgy,

hogy tartással lehessen

tovább is lépned, hinnye.

Túl sok a szomorúság, a

 meg nem valósultaknak a sora

 hova, mivé az emberek sorsa.

Látják azt, nem fontos

annyira a mások sorsa,

hogy bíznának benned.

Sanyarogva nem értik,

miért ők szenvedjenek,

nem látják a felelős éned.

Elhitettél velük mindent,

s egy pillanat alatt mintha,

az ígéret nem is lett volna.

A túlzás, a pénz, tett-e,

azzá, amivé lettél

és kivé lehettél volna.

Ha tisztelni tudnád azt,

ami megjár a múltnak.

Igényes múlt nélkül,

igénytelen a jövő.

Az élet élni szeret,

megismétli önmagát,

amilyen gyorsan lehet.

Nem jól van ám az, ha

kitúrják, kipörgetik,

ki nem teljesedhetik.

Jó mintának született.

Segítsél hát magadon,

az Isten is

megsegíthet.

Erősödik

benned,

ha nem

futamodsz

meg, ott lehet

a szeretet érzése.

Látszik ám a kereső

mutatja, minden lépés

ott van rajta. Egy betűt,

rárakva, a másik lehagyva.

Elterelve, megkavarva, ah.

A valóságtól távol, arra utal,

nem érzékelő az, aki csinálta.

lépésről, lépésre megmutatja.

Nem csoda, hogy nehezebb az,

 hiszen, csak használják, hinnye,

Amivel, nagykapukat, kaphattak,

mégis kiskapukon bujkálva járnak.

Óvatosan mondom, ah bocsánatot

is kérek, gyakran, a mondvacsinált

nem ad, lelkileg se energiát, sőt, visz.

Lehetne, tisztán maradva is megélni,

nem a látszatosba belebonyolódva,

a valóságtól el a hamisságba betérni.

Az körbeért, ha magán, azt észleli,

a könnyen szerzettek által, jól élni.

A felelősséget alaposan lerázni, de

látszik, mindenki számára látható.

Ha rákapna, eltéríti a tiszta útról,

nem  bújhat ám, a mások bőrébe.

Mert átvesz vele mindent közben,

olyat is, amire nem is számíthat.

Összekapaszkodva se jól mutat.

Ha nem tetszik, amit a tükörben

láthatnak, változzanak, szebbet

 láthatnak, nagy ajándék lesz az.

A fokozatosság, azt is jelenti,

tapasztalva végig is járni, azt,

ami közben, lelkileg megadja.

Az egyensúlyra vigyázzanak,

ha már inkább a nehezebbet,

 élnék, mint azt, ami által,

túl könnyűvé válhatnak.

Talán hihető is lenne,

megszólíthatta tán,

a lelkiismerete.

Tiszteljék azt,

ami másoknak

az élete is lehetne.

Adjon az Isten minden

földi jóból, annyit, ami

most is a legjobb. Minden

jóérzésű és azon igyekvőnek,

tiszteletben bőséges napot,

  jó egészséget kívánok.

 

 

 

Fura egy hozadék…  2011.04.06. napján írtam, hozzá még 2016.03.29.-én , 2020.09.30.-án és 2021.03.29. napja  van.

Kicsinyke a Hazánk ehhez,

amit nagyban mérnek,

csak lődörögnek benne a kisemberek,

azok, akik mégis kitartanának mellette.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk,

 jót és szépet, a tehetségünket ide adtuk bele.

S most mit érezhetnek, a magukra nem lelők,

tán így, esetleg ezt. Ne hagyjál itt te dőre,

kilátszik itt – ott a lelkednek a pőréje,

hova pottyantottál, mi ez itt, hőhe,

mintha nem is a Hazánk lenne.

Ne vedd el azt a jót, amit ide a

az Isten adta Népünknek

szántak, kapjuk azt meg,

a megérdemelten jó

 életünket várjuk.

Akik azért már

mindent meg

is tettünk, ide

teremtettünk.

Ugye az nem lehet,

hogy minden szépről – jóról,

a lelki tisztaság fontosságáról,

ami a sarjaitoknak is fontos lehetne,

lemondtatok, vagy megfeledkeztetek.

A lelkes, szíves, gondolkodó emberségesek,

tudják azt, hogy szeretetben élni könnyebb.

Apró fontos porszemek vagyunk mindannyian,

egy minden és minden egymásra hatással van.

Jónak lenni jó, ez az igaz való, nem hamis a szó,

ha már a racionális éned felé  teljesítettél, hát

láss hozzá a lelkes énedet se hanyagoljad el.

A fordítottja is lehetséges és adott ahhoz,

a racionális énedet ráébresztheted arra,

a megoldása legyen sorsszerű számodra.

A két oldalunknak megfelelő feladatunk van,

a motiváció mind a két oldalunkhoz tartozó.

Megtaláltam a sorsokat a tenyerekben, azt

is felfedeztem, hogyan függ össze, s vannak

a generációs feladataink, nem véletlenül.

Oktatnám minden olyan emberségesen élő,

vagy a hivatásához kiegészítendő jelentkezőnek,

akik nem hagynák most sem el az igényességüket.

Fura egy hozadék, mintha kifordultak volna,

önmagukból némelyek, nem csoda ha,

ami másoknak fontos is lehetne, az

a fontoskodóknak csak semmiség.

A gyermekeknek, hiszékenyeknek,

tartást adna ám, ha mellé nem beszélnél.

Hol ide, hol meg oda csapsz, ahol látod azt,

van bevételi lehetőséged, éhesek a szavakra,

az ott élő emberek, s feltételezik a hiteleset.

Megtanultam jól az első tapasztaló évemben,

hogy az emberek, biza nagyon különbözőek.

Elértem életszerűen, amit tapasztalva lehet,

megtisztelnek, nap mint nap benne is élek,

nekem már 26. éve, a hivatásom lett ez.

Nem váltok másra, nem üzlet ez,

a nehézségek által fejlődök, haladok,

generációsan, csak én magam vagyok.

Aki csak teheti, ránt egyet a sorsomon,

mit tehetnék, hagyom, ez is az én alázatom.

Kérem szépen, ha megkérhetném, ha látja ön,

a szerencsét, szólna neki, hogy reá várok rég.

A szeretet nem kophat el, higgyék el üde még.

Azért mert nincs jobb, nem akadt éppen,

hát ne nyúlkálj az emberek lelkéhez.

Akkor sem ha az ismerőseid által,

beengedtek, csináld azt a jót és szépet,

amihez jól értesz, kérlek ne nyúlj emberhez.

Nem szabadna, hogy egyoldalú divattá tegyék,

hogy csak a pénz legyen ami számít, ami érték.

Mert ha megszokod, megváltozik a belső tartásod,

minél több a külsőre pakolt csillogásod, azt a, annál inkább,

üresedne, satnyulna szegényedne a lelked. Ezért örülj annak, ha

megszólít még a lelkiismereted, érted szól és nem ellened.

Jó szerencsét emberségesek, ha szabad, ha lehet, azt a.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,  hinnye.

Áldjon meg az Isten minden földi jóval bennünket.

Ah, természetesen a napi bocsánatot azt kérem.

 

 

 

 

 

 

Bocsáss meg… 2011.03.17. – 2016.03.28. – 2021.03.28.

Mindazért, amit nem tudtam megoldani úgy, hogy ne kelljen

átélned mindazt, ami érted szól, pedig úgy tűnt ellenedre van.

Többféle minta adódik az életünk során, aki ismétlésekre adja

a fejét, nehezen érti majd meg. Miért nem érzi jól magát a saját

bőrében se, miért nincsen még vagy már meg a motiváció ereje.

Amit tehetségnek hoztunk azáltal megoldhatjuk mindazt, amit mi

hiába várnánk, a megoldása nálunk van. Amihez meg nem értünk,

azt hozzá tanuljuk ahhoz, amit a születésünkkel hoztunk és adott.

27.  éve tapasztalva tudom, számomra a legnehezebb mi volt,

 az erősebb minta hatott, az ami természetesnek látszott, az

önsajnálatos megoldás helyett, az alázat útjára léptem.

Ma már tudom, sok éve a hivatásommá lett,

 naponta tapasztalom azt is,

 alázatban élve lett a könnyebb.

Felvállalom, úgy döntöttem,

ettől a perctől kezdve,

ameddig bírom, imádkozom azért,

hogy nőjön fel mindenki időben ahhoz

amit felvállalna anélkül, hogy ahhoz

minden emberismerete meg is volna.

Megmondónak állva nem a sajátja az

addig, amíg nem a tudása szerint van.

Tudom, hogy egyedül kevés vagyok,

ahhoz, hogy kérjelek rá titeket.

Nem tartozom, se ide, se oda,

tartozom tán már a sok ember

általi alázatot tanulással,

emberesen mindenhova.

Istenem,

bocsáss meg,

ha vétettem ellened.

Az eső a tisztulás, a könnyek,

szenteltessék meg a te neved Isten.

Amikor ezt az imát imádkoztam,

meggyógyítottál, nem egyszer.

Amikor nagy bajt éreztem,

felerősítettél, erőt adtál,

megmutattad magadat.

Akkor nem túl bátran bár,

de több embernek mondtam.

Ízlelje meg, a szó erejét, a

 te nevedet mindenható Isten.

Erős a lelkem, tiszta a szívem,

szeretetben élni igyekszem.

A 70. évemben teljesíteni most már

önmagam felé is igyekszem, hogy

teljes legyen a hozott tehetségem

és az, amit elvárhatok magamtól.

Hiszen az anyaságunk lenne az

amit elsősorban kaptunk,

feladatunknak, hogy

jelezzük oda,

ahol azt nem tudják.

Adjanak jó életminőséget,

biztosítva ahhoz mindent, hogy

érezzék a gyermekek, a fiatalok azt,

ez itt a Hazájuk. Őket is szolgálja a jó

életminőségük biztosított, ahhoz,

hogy jól tudjanak tanulni most is.

Kérlek bocsáss meg teremtő Isten,

ennek a gyönyörű csodának a Hazánknak,

s nekem is ha vétettem volna ellened.

Kérlek, mutasd meg a ragyogásodat,

a belső fényességed által,

azoknak akik már érettek.

Hiszen tisztán születtünk,

látva látott a szemünk,

a hatalom nálad van.

S amikor,

már megint,

tisztán látva élünk,

az a mi saját életünk.

Az anya az őserő maga,

a gyermeke többletét,

tiszteletben tartja.

Mert tudva tudja,

hogy,

az a gyermeke,

generációs hozadéka.

Adj hitet az embereknek,

szenteltessék meg a te neved Isten.

Nálad magasságosabb és különbség sincsen,

szegény vagy gazdag, mihez képest, ha nem

ismeri még a sorsát, honnan tudná, hogy mind

a két oldala felé szüksége lenne a teljesítésére.

Hiszen minden teremtményedet szereted.

Kérlek Isten, láttasd meg még időben,

a saját tükrükben azokat,

akik a homályosban,

elakadtak és most is

még csak önmagukra gondolnak.

S ezzel a generációsan megrekesztve,

a fejlődésükben, másokat is gátolnak.

Talán időben lenne, hogy megváltozzanak,

a régen még működött, ma már nem jól

illenének oda bele. A tapasztaltaktól

jövő, beérett az elméleti tudásnak a

fejlesztéséhez. Adhatnák hozzá azt,

ami működőképes, nem csak elméleti.

Minek a fölöslegesen elavult elvárás,

ha a két dologból már nem lehet egy.

Nem illeszkedik a kétféle tudás eltérő,

fölöslegesen ne terheljenek senkit se,

mert felelősek azért, hogy annak lesz-e

a hétköznapi működésben jó eredménye.

Vagy a túlterhelt emberségesek, ah, mivel

nem mondhatnak nemet tönkre mennek.

Figyelj ha a lelked jelez, ne várjad meg,

hogy rád is morduljon a lelkiismereted,

persze az is érted lesz, majd  megérted.

A gyermekkor a gyermekekről szól, ha

nem fogja fel azt a megmondó ember,

hogy mit miért vállalt fel, a fejlődése

helyett leépülhet, vissza a kezdetekhez.

Bocsánatot kérni, odáig eljutni, ahhoz elég

fejlettnek szükséges lenni, nem mímelhető.

A motiváció a lelkesedést megtartó erős

erő, ki nem üresedő, adni tudó saját erő.

Megújulni tudó, minden által fejlődni

képes az intelligens és nem önsajnáló.

Adni születtünk mindannyian, akiknek

a családjukban már megtette azt valaki,

benne van a rezgésükben, nem szükséges

még fokozni, elég azt a szintet megtartani.

Sokan vannak még, akik nem szeretnek a saját

tájékozatlanságukkal szembesülni és bizony,

igyekeznek a jó és a szép mintákat jól lefedni.

Tanulni, azáltal is fejlődni jó érzés az magunkért,

soha nem késő és nem szégyen semmiképpen.

Általános műveltséget növelő tenyérolvasó,

tanuljad meg időben, úgy 20 órára van hozzá

szükséged, másképp is láthatsz már mindent.

Amikor odaillik, mondom az emberségeseknek,

jó egészséget és adjon az Isten minden földi jót,

akkor és annyit ami éppen a legjobbkor van nektek.

 

 

 

2017.03.08. Nőnek lenni…

A nő az maga az őserő,

a semmiből is teremtő,

a szeretteire odafigyelő.

Mindezt tartással és

emberségesen tevő.

Megbecsüli a párját,

jó mintát mutatva neki,

hogy azt vissza is kapja.

A legegyszerűbben is

 nagyszerűen nő, hiszen

igazi nőnek született ő.

Pátyolgató, ápolgató,

ha lemondással járó,

azt akkor is végigvivő,

ha éppen fogy az erő.

Tudja, hogy a tartása és

az emberséges méltósága, a

 belső kontrollja nem merül ki.

Gondolkodva tevékenyen,

tudja, hogy a szívességekre és

a felelőtlenül lelkesítésekre,

szükséges napi szinten

rálátnia, mert rajta

múlik a családja sorsa.

A fontos férfira számíthat,

mögött van és mellé is áll,

ha tudja mi lenne a helyes

döntése akkor, ha azt szeretné,

hogy a fontos nője megbecsülje.

A párkapcsolatban a Nő odaadóan

tőlti be azt a szerepet, amire elég érett.

A feleség szerepéhez már éretten, tudja,

hogy a mellette  felnevelődőknek jó minta,

lehetne, ha ráhangolni tudó szerethető.

A fontos nő mellett fel is nő a férfi,

 az igazi betölthető szerepéhez,

mert jól bánik vele, úgy nem

másoktól reméli az

odaadó szeretetet.

Hiszen otthon megkapja,

a dícséreteket és amikor az is fontos,

 a szavakkal átmenő vállveregetéseket.

A nő az utolsó pillanatig nőként él,

és örök reménykedő, azt

akkor is tevékenyen tevő,

 ha neki nem kényeztető és

 a válasz, nem őt dicsérő.

A gyermeket kihordó,

a születés pillanatát

méltósággal átélő,

ha az anyasághoz

addigra már felnő.

A magából is adni

tudó, a semmiből

is táplálékot teremt elő.

Az átlátni tudó, a kihalló,

a megértő, ha kell az övéiért

meg is alázkodó, a dicséretet

ezért nem váró, átérezni tudó, erősítő erő.

Kislány, nagylány, a Nővé cseperedő, a Hölgy,

 mint a párod, a Szülőanyád, a Nagyanyád, a

 mindenből jót és szépet teremteni igyekvő.

A kényelmesebbet, az elkényeztetést is

jólesően elfogadó, de nem komolyan vevő.

Hiszen minden általa és belőle emberiesen

jő elő, Isten ajándéka, megbecsülni való ő.

Műhely, a megelőzésért. Online Oktatás.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

A gyakorlatból az elméletig naponta átéltem, feltaláltam…2021.03.06. https://julamami.eu

Alázatot gyakorolva, igazodva ahhoz,

ami most se lehetséges a tehetségeseknek.

Nekünk a vagyonunk a tehetségükből adódna,

ha hagynak bennünket kibontakoztatni mindazt,

amit a tehetségünkből képesek lennénk most is.

Nem lenne megalázó olyan emberek által váratni,

akik nem tudják, mit jelent adni ami nekünk járna

a jóból, a szépből amit ide teremtettünk mind.

A jólétünkért tenni, itt a Hazánkban, hogy

ne menjen el senki se végleg, másoknak

a Hazájába, mert van neki is itt a sajátja.

Ne érezzük azt korosodókként, hogy amit

eddig teremtettünk, annak nincs eredménye.

Amikor a munkát ünnepeltük, mert akkor az

természetes volt, büszkén meneteltünk a

lakcipőnkben, bár nem volt túl kényelmes.

Nem bántuk ha nyomta itt-ott a lábunkat,

a fehér zoknijainkra ügyeltünk, össze ne

koszoljuk, a mellkasunk vasalt bluz fedte.

Pörgős, vagy rakottszoknya volt rajtunk,

az ünnep élményét érzésként átéltük.

Akkor még nem tudhatta akinek nem volt

olyan neveltetése, hogy a lelkesedésünk adta

azt az érzést, ami a Hazaszeretetünk lehetett.

Miután már nagyon sok emberrel ültem szemben,

jöttem rá, betöltött az érzése a Hazaszeretetnek,

ami hozta az alázat érzését és véglegessé tette.

Nem beszél az ilyenekről az emberséges,

mert nem biztos, hogy megértenék, mit is

jelent az, hogy annyi ember megtisztelt már.

Hivatástudattá válik egy idő után már, az is

észlelhető az arra alkalmas sejtünkben, hogy

a hivatásunk és mi magunk egyekké váltunk.

Nehéz elfogadóvá válni, ha látja az emberséges,

hogy a Népről nem úgy beszélnek, mintha az

fontos feladatuk lenne, magukról beszélnek.

Azért ezt remélhetőleg elmagyarázzák majd

a gyermekeknek, fiataloknak, hogy ezt nem

lenne jó, ha utánoznák, mert nem tudhatja azt

senki sem, hova vezethetnek mennyire lefele.

Nyilván nem a pénzbeni gazdagodásra utalok,

a saját szintjének, teljesítésének megfelelően,

igen is legyenek gazdagok az emberségesek is.

Fekete – fehér, tán igen  vagy  nem, tudod-e már

 mi mindent vennél a számunkra nem járó pénzen.

Hol vannak a belső tartásunknál a határaink,

jól észlelhetők, megtanulhatók, a saját

érzéseink  által és mindegyik.

Nem tudunk arról

lemondani,

hogy ez itt

a Hazánk.

Innen várnánk

azt amit ide

beletettünk.

Se többet sem

kevesebbet, azt

ami úgy tudjuk,

megjár nekünk,

kérjük innen,

ha lenne rá

szükségünk.

Ami a lelkes

énünk  oldala,

vagy beérett

mostanra,

vagy hiányos

marad végleg

emberileg.

A racionális

oldalára

még nem

mindenki

tud, most

üzletileg

figyelni.

Nem

jutott

hozzá

ahhoz

amivel

dolgozhatna,

hiányoznak

hozzá az

eszközök és

 az induláshoz

a pénznek a

mennyisége.

Van akinek meg

is lenne hozzá

mindene,

nem jött

még meg

ahhoz

a kedve.

Fordítva

lehet, hogy

működne.

Az arra

alkalmas

sejtünk,

utána már az

ahhoz szükséges

információkat megadja.

Amikor újra van tapasztalni

valónk, már ismerősként

üdvözli azt az arra

alkalmas sejtünk.

Megtanulható

az is, mi a helyes

út és mi a hamis.

Nem ugyanazok a

jelzések vannak

mindenkinél, így

sablon nem lesz belőle.

Személyre szabottan okatom,

a megrajzoltam által, hozzá

igazítva, számára kiválogatom.

Amikor már annyire hazudják

azt is, hogy mennyire tetszik,

s az elég is, akkor ideje lenne,

mindenkinek körülnéznie, a

 rábizottak boldogulnak-e.

Abban ami rá van bízva,

mert feltételezik, hogy

van hozzáértése ahhoz.

Emlékszel még a szeretetre,

a tiszta adni tudó szeretetre,

felfedezheted, hiszen ott csücsül

várakozik, arra vár, mikor kerülhet

megint úgy elő, hogy tiszta maradhat.

Amikor már annyiszor és annyiféle módon

és kitalált módokon körbe van forgatva az,

amit nem lehet önmagától eltéríteni, hiába

a nagy igyekezetnek a sokféle iránya, ah.

Most figyelj nagyon a családodra és

minden szavára, mert kimondja

azt amit addig nem hallottál.

Vedd komolyan minden

szavát, ha többre

vágysz, mint

amire

képes

vagy,

na

akkor

ideje

tanulni.

A hiány amit

benned észlelsz,

megmutatja mit

szükséges pótolnod.

Vannak élethelyzetek,

amikor nem te vagy már

a legfontosabb, hiszen a

 többiek rád számítanak.

Szükséges hát felnőni a

feladatodhoz most,

ha kikopott volna az

ami ott volt mint minta,

de nem vált be addigra.

Tanuljad meg magadért,

s a rádbízottakért, azt a.

Igyekezz azon, hogy ne

tudjanak kibillenteni, a

 belső egyensúlyodból.

Tenyérolvasásból lesz

az Önismeret, na meg

az Önbecsülés, amikor

már tudod, honnan és

miért oda születhettél.

Túl sok a hitelesnek

látszó, könnyen jött,

ha elérte a célját,

úgyis elmegy.

Kapni akar,

nem  számít

neki más,

olyan lehet

utána az ami

megmaradt,

mint a sorscsapás.

Tanuld meg hát hol vannak

a saját határaid és azt is tanuljad

meg, hogy mivel segítheted úgy a

rádbízottakat, hogy szét ne tudják

zilálni, a szeretetet ott nálatok, ah.

Ha nem hallják már meg azokat a

szavakat amik egy ideig beváltak,

akkor van egy arra megfelelő

emberies jelnyelv, ami

megtanulható.

Érteni fogjátok

egymást általa.

A hasonlóan

rezgő szavakat

is kihalljátok általa.

Mielőtt eladnám, még

csinálok egy főpróbát,

grátisz már nem tudom

adni,  az már megvolt és

sokszor. Ha megérintett

itt egy szó, egy mondat,

gondolkodjál el rajta,

ne húzzad hosszúra.

Meg is vehetek, ha

a  hivatásodban ez

sokat segíthetne.

Magyarországon,

a Hergál  Házban

fedeztem  fel, itt állt

 össze, a rajzos formája.

Összefüggésében látás lesz, a

 megtanulásának a következménye.

Tiszteljél meg vele és vedd meg Te.

A bizalom…

2021.03.06.- 2017.03.06.

https://julamami.eu,

Magyarország Édes Hazám

Csodaszép, ne menj még, hát

hova mennél, nekünk a jóval,

széppel még meg sem jöttél.

Egy Haza ez csak egy, mi ide

tettünk bele szépet és sok jót,

kaptunk nyugdíj helyett aprót.

Végig dolgoztuk az életünket,

szeretnénk látni a szerető

Hazánknak is a törődését

felénk, azt amit mi tettünk.

Nem a maradékot adtuk és

nem is azt várjuk, kivárjuk.

Milyen mintát mutatsz mond,

ha te nem tudsz a jóból adni,

az elfogadást fogod tanulni.

Emberies nyelven írok itt is,

az ember nem árt, nem bánt,

de magára is ugyanúgy vigyáz.

A tartás, a méltóság, a bizalom,

tán ők olvassák, akik értik, vagy

szeretnék még ezt is megtanulni.

Sorsolvasó Julamami, Online.

A bizalom az egyik és egyben a

legfontosabb az emberi és a

hétköznapi kapcsolatokban.

A hivatásom, a bizalom

nélkül nem működne.

Emberiesként meg,

azon vagyok, hogy

 segítsek nekik is,

 el ne tévedjenek.

Más hangon adok,

más hangon kérem,

a tiszta szóval őket,

 pisszentem ha kell.

Ezért biza gyakran

nézhettek már

átverhetőnek.

Nem nyúltam

bele, mert

nem hittem a

szemeimnek.

Na meg úgy van, hogy

megpróbálom még

visszafordítani,

azt amit lehet.

Lehetőleg nem

ártani, viszont

ártani sem

hagyni.

Én segítőnek

is születtem,

vagyunk mi

többen is,

remélem.

Ahhoz,

vagyok

szokva,

hogy az

adott szó, az

 nem más, mint

betartani való.

Nem venném

át a divatosnak a

 nemtörődömségét,

az oda nem figyelését.

A jó minőségű emberi

kapcsolatoknak az alapja,

hogy bíznak egymásban.

Nem fér bele, hogy attól

eltérően történik bármi,

mint amit megbeszéltek.

Kommunikálni nem azt

jelenti, hogy eldönti az

egyikük, hogy úgy lesz

és kész, mert neki az

 kényelmesebb, jobb.

Szerintem az nagyon

fontos, hogy mindent

apró részletekig menően

beszéljenek át, hogy senki

se ejthessen olyan hibát.

Amit nem lehet aztán,

rossz emlék nélkül

visszarendezni.

Különösen

fontosnak

tartom azt,

hogy amikor

valakik között

kialakulhat egy,

olyan emberies

kapcsolat, ahol

már nem ártana

senki sem a másiknak, örök.

Nagyon pontosan és fontosként

figyelnek rá, mert nem egyoldalú

egyetlen jól működő kapcsolat sem.

Mindenkire jól hat, kinek mi a jó

abban, arra használja, előre

viszi, de mindkettőjüket.

Jót tenni, adni születtünk,

ezt nem tudják sokan,

amikor már megvolt,

akkor kapunk esetleg.

Ha nem arra születtél,

de van rá neked igényed,

hát tanuld időben azt meg.

Nem merik kimondani

őszintén egymásnak az

emberek, azt, ami van.

Így gyakran, elbeszélnek

egymás mellett, érdemtelen.

Sajnos van olyan, hogy

gügyének nézik azt, aki

nem fedi fel az igényeit szóra

pontosan, úgy tesznek, hogy

 elsősorban nekik legyen jó.

Feltételezik, kihasználható,

pedig csak intelligensen állja,

megvárja, hogy rájönnek arra.

Nem ártana, ha anélkül is megy,

maguktól kell majd rájöjjenek,

hol van lehetőségük rendezni.

Viszont, ha ők azt pontosan,

egyértelműen beszélték

meg, akkor az a rendje.

Nem veszik észre azt

időben az emberek, ha

 egy értékes emberies

kapcsolatuknak vége.

Mert nem tisztelték

azt a lehetőségüket,

kellőképp vesztesek.

Lesz majd sok, hozzájuk

hasonló változó helyette.

A hasonló lélekrezgésű

emberek vonzzák egymást,

gyakran keverik össze azt,

valami mással, pedig az

egyértelmű, hogy

eljutottak oda,

ahol kitűnő

emberies,

a kapcsolat.

Nem keverik

össze semmi

mással, csak

arra használják,

amiben egymásra

találtak hasonlóan.

Nagy dolgokra lennének

képesek, akik már egy

rezgésszinten vannak,

ha különböző oldalról is,

de bizalom nélkül nem.

A megelőzésben hiszek,

27. éve azt tapasztalom,

gyakorlom, szoktam is

mondani, megjöttem

én már onnan is,

ahova most

indulnak el.

Így van mit

átadnom,

az oktatással,

neveléssel bőven.

A „most” fontos,

mert mindig az

adja az alapot

a jövőképhez.

Hiába akarod,

hogy a múltbéli

dolgaid működjenek

a végletekig, lehetetlen.

Hiszen minden változik és

igen gyakran, persze az nem

ugyanaz, ha meggondolva

magát valaki változtat,

akkor és úgy, ahogy

ő azt kigondolja.

Kommunikálj,

kommunikálj,

kommunikálj.

Akkor minden

porba hull annak,

aki az előzőt elhitte

és arra építette fel,

azt, ami az ő élete.

Van egy alapja és

mindennek, arra

lehet felhúzni,

a továbbiakat.

Ha megváltozik

hirtelen valami,

akkor azt le kell

bontani az alapig.

Így felépíteni egy

sikert nem lehet,

ha folyamatosan

változik minden,

és nem aszerint,

ahogy nekik jó,

hanem, ahogy

annak, aki

azt eldönti.

Abból siker

nem lehet,

csak átmeneti.

Az életed szép,

ha hallod már, te is a

lelkedben a csendzenéd.

Jó egészséget kívánok.

Magyarországról,

Pakson a

Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Lehet azt gondolni, hogy nekem már mindegy

lehet, ha sikerült a lehetőségekből kizárni.

Gyakran még bevételem sem volt, nagyon

kellett tudni, hogyan oldjuk meg azt, ami

azáltal keletkezett hiányként, nem szeretek

rágondolni, mert fájdalmat okoznék magamnak.

Miközben az lett volna a feladatuk abban amit

felvállaltak, hogy a lehetőségeimet kapjam meg.

Talán az enyhébbel úsztam meg, a többieknek

lehet ráment mindenük, anyagi síkon, a

 tudásomnak a szintje alá kerültem.

Remélem ez nem ismétlődik most meg.

Meddig várjak a 70.  évemben vagyok, át

szeretném adni a tudásomat, az intelligens,

okos, emberséges sokaság tudjon róla, van.

Attól kezdve, nem jöttek be a hívások felém,

a kimenők is átmentek valahol nem jogosan.

Meg kellett látnom, hogy úgy is működnek,

vannak olyanok, akik erőből oldják meg azt,

amit mások intelligens módon kommunikálva.

Tiz éve tart már azon is túl van, hogy meddig

nem vállalják fel, hogy Magyarországon van

egy asszony, aki feltalált valami fontosat azt

nem tudom, viszont nem adom fel, kivárom.

A sorsomnak megélem minden pillantát annak

ami épp adott, festek, írok, mivel nem jutott el az

információ még sok emberhez, hogy feltaláltam.

Nem szeretnék valószínűleg, hogy rajtuk kívűl

másoknak is sikerüljön a sorsuk, pedig nagyon

nagy tévedésben vannak, amit megszereztek,

úgy, hogy azt nem vették meg, nem fizették ki

annak az elvárható árát, nem lehet az övék.

Nincsen bennük annak az energiája mint

az ahhoz járó szintű tudásuk energiája.

Nem hozhat sikereket, esetleg csak

addig, amíg nem jönnek rá mindazok,

akik a látszatnak hittek, nem működik.

Azt nem nekik szánta az Isten tehetségül.

A lényege, hogy nem nyugodtam abba se bele,

tettem a dolgomat, gyakoroltam a hivatásom

akkor úgy és abban amiben lehetett nekem.

Lelkes, szíves, gondolkodó szintem alá nem

mentem, apró porszemként gyakoroltam azt

amit feladatként az emberek a Világból hoztak.

Megélem a mindennapos sikereimet, igen sokat,

nem volt akkora hatással rám, elszigetelődtem tőle,

nem is voltam otthon soha az ő megrögzöttségükben.

Tudtam, láttam, éreztem, fejlődtem általa is rendesen.

Lenne mit tanulniuk most, nem kell a bocsánatkérés,

ha majd elmúlt az a pénzszerelem, jusson eszükbe,

mennyi hátrányt, hiányt, megaláztatást éltünk át.

Nem kérdeznek, csak döntenek felettünk, mint a

 magatehetetlen gyermekek felett szoktak ők,

akik nem tudják, a gyermekeknek akkor is jár

az agyuk és ki mikortól, mindenre emlékszik.

A régi jól bevált módszerek elavultak, a 2017.

évben az emberek gondolkodva, átlátva élnek.

Gyakran nem beszélnek róla, ne legyen bajuk,

abból ami természetes lenne, ez a mi Hazánk is.

Azért, hogy amit kitaláltak végigvigyék, azon is

el lehetne gondolkodni, ha olyanok lennénk mi

emberiesek, mint ők maguk. Ezzel a rálátással,

kihallással, megérzéssel, gondolkodással talán,

nekik is jobb lenne, általunk már át is láthatnák.

Mert, ha nem a saját kútfőjéből való a gondolat,

hát bizony az gyakran nagy kavarcot is okozhat.

Arra meg végképp nem is gondolnak, hogy ők a

 sarjaiknak, generációsan mennyi bajt okoznak,

belehelyezve őket a még meg nem illető helyre.

Ha túlzottan kiemelik őket, saját maguk fölé, igen

 gyorsan nevetségessé válhatnak ott ők, nem okosak,

se intelligencia, sem nem emberies, mintha nem egy

nyelven beszélnének, csak mondják a betanultakat.

Pedig a némi nemű felzárkózás oda, már tanulható.

Óriásiak a szintkülönbségek, nem megy át a szó, a

 magas rezgésűeknek az is kihallható, érezhető.

A jól bebugyolált üres beszédük, megfejthető.

Valami nagyon fontosat bízott rám az Isten.

Tudta, hogy szenvedtem annyit én is már,

elbírok a nehézzel, el tudom adni ezt.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, a Julamamival.

Különös oktatás, nevelés, értetek.

Összeállt, beérett az átadására, így

nem vesződnék ennyit vele tovább,

eladnám olyan embernek aki tudja,

mit vesz meg ezzel a tudásanyaggal.

 A végső ponton úgy is eladom, ha

nem Hazám szülöttje veszi meg,

értse az anyanyelvünket, sőt

gondolkodni is tudjon általa.

Nemcsak az én kiváltságom ez,

tudtam mi zajlik körülöttem,

láttam,

amit

mások

tán még nem.

Akik meg látták,

túl lehettek már rajta,

 beálltak a nemlétező sorba,

voltak akik ijedtükben el

 is költöztek  már innen.

Nem tudom mit jelent

a pénz hatalma,

viszont látszik az is.

Nem volt a racionális

oldalamról tudomásom se,

botcsinálta üzletasszonyként.

Jó érzékkel tudtam, mi

az amibe ne menjek bele.

Olyan volt mint egy főpróba,

az emberek nem hitték el amit

láttak és ők ezt pontosan tudták,

hiszen sokszor kipróbálhatták már.

Sokat fejlődtem, erősödött a lelkem

azok által is, olyan volt mint egy erős

bátorságpróba, megmarad ha kibírja.

Tulajdonképpen megerősített abban,

amit látok, megérzem, ki is hallom.

Ki mint tesz, az vele is úgy lesz, ezt

tapasztalom, hogy magukra veszik

a mások által, rájuk rakottakat is.

Aki ismeri a saját sorsát, nem tud

és nem is akar kibújni alóla, azt éli.

Törleszti a sok nehezítettet, egyszer

csak azt észlelheti, megérkezett a jó,

átfordult a sorsa, ő is megcsinálta.

Emberies, van tartása, méltósága.

Reméltem, hogy beengednek és

teszem a dolgomat, s azáltal a

gyermekek, fiatalok is tudják,

amit látnak éreznek az van,

fontos a belső kontrolljuk.

Hiszen a legkevesebb szülő

hiszi el az olyan mesének

tűnő történeteket, amiket

a gyermekek megpróbálnak

közvetíteni most is, a szüleik felé.

A gond az, ha a gyermekük magasabb

lélekrezgésben van mint ők maguk, valaha.

Na itt jött az, hogy ez lesz talán amikor végre,

beengednek, mert tudják, tudok fordító lenni,

még megelőzésben, a beszélgetéseink alatt.

Én finoman a saját szavaimmal, rávezetem a

gyermeket, fiatalt, arra, hogy én látom

azt amit mond és értem is miről szól.

Emberiesnek születtem, az vagyok.

Nehéz dolgom van 10 éve, amikor

felkért egy nő, hogy költözzek el.

Mert ő megérkezett, betölti a

helyemet, a tanítványaival,

gazdasági szakembernek

 pszichológusnak mondta

magát, ne meg jósnőnek is.

Közölte, hogy sok helyen már

vannak irodái, nem kíváncsiként

hát, nem mentem bele az

egyszerűbb részébe, hogy

ne menjek ki az utcára se.

El kell meséljem itt, hogy

akik most vannak benne,

a nehezeikben, lássák nem

futottam el innen, maradtam.

Viszont nem létezem azoknak

a szemében, akik eltervezték,

hogy költözzek el innen, mert

úgy kényelmesen alkothatnak.

Sikerült hát, ember nem teszi be

a lábát a szülőhelyemről hozzám.

Hallom néha, azt is, hogy mennyire

durván, bátrak a lejáratásomban, ah.

Minden hátrányát megélem a

döntésemnek, mert ez olyan,

mintha egy zsinegen rángatnának.

Úgy döntöttek, kiiktatnak, nem vagyok,

ott tévedtek, hogy ijedtemben kifutottam

az online Világába és ott tanultam meg,

ezt a hátrányos helyzetemet kezelni.

Összeülnek, valamit kitalálnak és aztán

megvalósítják rajtunk az óriás fékeikkel.

Hallom, látom, hogy nem találják a kiutat

tulajdonképpen ugyanebből, csak nagyban.

A megoldást nekem szánta az Isten, azzal,

hogy összefüggésében tudom magyarázni

és oktatni, azt a nevelésben is hasznosítom.

Kontrollja van mindenkinek a tenyerében,

nem lehet mellébeszélni, a saját térképünk.

Már mások is rájöhetnének, a gyermekek

nemcsak mesélnek, át is élik a helyzeteiket.

Hiszen tisztán kihallják, megérzik,  átlátják, a

 felnőttek meg igyekeznek jól megmagyarázni.

Talán nem kellene csodálkozni, hogy eltávolodnak

azok a gyermekek, fiatalok, akiknél ez már élesben van.

Valamiről beszél a felnőtt és tőle is elvárja, miközben ő meg

teljesen másképp él, olyan mintha a szemébe hazudna a sarjának,

csak ők azt, hogy a gyermekek ezt látják, tudják, nem is gondolják.

Ugyan mennyire kell szeresse ahhoz a gyermek a szüleit, hogy olyan

hosszan, kitartóan, mégis próbálkozik, törekszik a tiszta szavakért.

A felnőtt meg mivel ő nem látja át, nem hallja ki, nem érzi meg azt,

a legenyhébb változatban, a sarját szemtelennek tartja, jól meg is

dorgálja, figyelmezteti rá, hogy hagyja abba, mert erőpróbát tesz.

Ha még az sem használ jönnek a megvonások, meg a befenyítések,

egyéb 100 éves változatok, amik felett vannak már a gyermekeik.

Magasabb lélekrezgésben születtek, amiket a szüleiknek még meg

és át kellett élnie, nekik már nem lenne szükséges az ismétlés se.

Hiszen akkor a szüleik meg miért szenvedték volna meg és lettek

azoktól, vagy fegyelmezettek, vagy ha túlzásba vitték a mondjuk,

nevezzük így a „szigort”, esetleg a szüleiktől nagyon eltávolodtak.

Elszakadtak a szálak és már nem is kommunikálnak, nincs miről.

Én a saját és generációs határaikat fedeztem fel a tenyereikben

az embereknek, kívül hagyva, a tudásomat nem kontrollálva, de

lefékezve, bekategorizálva, íme itt vagyok, összeért a tudásom.

Adnám át ezt, a szülőkkel együtt a gyermekeknek, fiataloknak,

hogy ne legyen ebből végleges állapot, ne szakadjanak szét

az eddig jól működött családok, hogy megláthassák azt.

Miért is különböznek családon belül is annyira és még

időben jöjjenek rá, náluk is otthon van a saját csoda.

Várom a kérdéseiket, ha az érdeklődésük arra

irányul, miben segíthet, ha megtanulják tőlem, a

 többit a hivatásomban átéltem, a 27. évem ez.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

 

A múltad nélkül nincs tartásos jövőd sem hinnye,

valamire  generációsan alapozni szükséges, ah.

Ha nem vagy tisztában azzal, hogy mindenkinek

van valami fontos nehézség az életében, hinnye.

Valamitől emberesedünk, ha a sorsunkat éljük.

Tapasztalom, mennyire nehéz a családokban a

megszokott, berögzült életritmusokon túllépni, ah.

Viszont, ha nincs mibe kapaszkodni, nincsenek meg a

családi gyökereik, szinte lehetetlen, stabil lépést lépni.

Generációs jelekben tükröződnek a lelki örökségek is.

Tapasztaltan mondom,  nincs más lehetőség,

mint a következő generációk alapjai.

Amikor nincs saját sarja,

akkor is találhat

valakit, aki

továbbviszi,

megvalósítja,

azt amit befejezni

ő maga nem tudott.

Oktatás közben sokat

beszélünk a toleranciáról,

elneveztem egy ujjat, tolerancia ujjnak.

A jelentése majdnem megegyezik a jó emberrel.

Jóembernek lenni, nem csettintésre megy, egy

folyamat következménye, a nehezebb része.

Sok lemondás, a nehézségek leküzdése.

Nem félremenve, nem a könnyebbet

választva.

Nem

megijedni,

a feladat halmazától.

Megélni a saját egészséges

életritmusnak megfelelően.

Nem erőből,  egészségesen

lelkesedve haladni előre.

Mindenki fontos

része az

egésznek.

Apró

porszemekként,

alkotunk egy egész

egészséges világot.

Nem különb senki

feladata, a jóra

és szépre,

tisztára

állva.

A gond

ott kezdődik,

ha magukhoz

képest túl gyorsan

haladnak,  nem elég

fejlettek arra agyilag.

Emberesedj, maradj

a talajon két lábbal,

hova szálldosnál,  ha

nincs is szárnyad.

A túlzó lelkesedés bele

sodorhat az ismeretlenbe,

ha nem tudsz nemet mondani

a saját lelkes, szíves, gondolkodó

belső kontrollod szerint, sodorhat

annak az árja, amivel dolgod se lenne.

Tedd hetente, naponta mérlegre mindazt,

amit cselekszel, valóban azt szeretnéd,  vagy

beállsz a nemlétező sorba, mások után nosza.

Tudom nem vagyok divatos, ahogy látom, nem

 látják, hogy mit írok a facebookon. Behatároltak,

akik eldöntötték,  jobb az nekik, ha nem látható,

hogy melyik nap mit írok, mintha nem is lennék.

Óvatosan, halkan mondom csak, van az Isten,

megtudhatja azt is, mindenki, a saját idejében.

Sajátos, mondvacsinálttal,  belesodródottan

megélni végleg, amit megengednek.  Vagy

a nehézben néha araszolva haladva,

a saját életritmusunkról nem

megfeledkezve, ésszel élve.

Habzsolva, mellémenve,

hova sietnek ennyire.

Jól kitalálva bele a

körkörös semmibe.

Az egészséges lélek

vágyik arra, hogy

tudja,  honnan a

hova, mennyi

munkája van

abban benne.

Nem a semmit

célozza meg,

inkább elfárad

naponta,  ahogy

egészségesen illik.

A lelkes, gondolkodó

énjének szívesen teljesít.

Az Isten malmai után járható már,

az emberséges, dolgos, szorgos út, haladhat.

A belső tartásodat, emberi méltóságodat ébresztő

hatás, nem más, mint az egészséges gondolkodó éned.

Engedd el  a múltat, gondolj a mára, a most tisztaságát

hagyd hatni. Időben döntsd el,  sodródsz,  vagy tartod

magad, a  generációs feladataidhoz, a sorsod megóv.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, érted,

ha már megérted, van neked is, érted fékez időben,

a belső kontrollod, mindenkinek van ám,  hinnye.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

tolerancia ujjnak.

 

 Hinnye, de sürgős, szoktam mondani,

felkapja a fejét, a többletes láttán.

A fölösleges zajkeltés, talán azért,

hogy elnyomja, a lelkiismeretét,

vagy hallják meg, merre jár épp.

Volt időszak amikor konkrétan

tudni lehetett merre járhattak.

Mindenesetre hozzászoktak,

a saját maguk keltette zajhoz.

Rájöttek, odafigyelnek a zajokra

az emberek, hát így működnek.

Mások meg, feltételezik azért,

mert valamit jobban tudnak,

náluknál, hát utánozzák őket.

Óvatosan mondom, elmennek

a saját sorsuk mellett, hinnye.

Beállnak a nemlétező sorokba,

beékelődve, a mások sorsába.

Nem biztos, hogy ártanak,

viszont nem is hasznosak,

időveszteséget okozhatnak.

Amíg várnak, a mások általi

tanácsok hasznosságára, ah.

Mindent idejében, az idő meg

az Istennél van, alkalmazza.

Belső kontrollja, mindenkinek

van, csak fel kellene ismerje azt.

Aki nem látja át, nem hallja ki se,

nem gondolkodó, természetesnek

veszi, mindazt ami körülötte zajlik.

Az intelligens meg alkalmazkodik,

hiszen tudja,  nem ő most a  minta.

Van ám, mindenkinek a családjában,

csendben vannak általában, hinnye.

Ha egymásra találnak, boldogulnak,

hiszen ők nem ártanának senkinek.

Majd csak, rájönnek a többiek, biza,

ők valóban vezetni születtek mind.

Ez a mi Hazánk, ide teremtettünk,

szépet és jót, itt várjuk, hogy

visszakapjuk ugyanazt, a

minőséget, amit adtunk.

Nagyon lent van ahhoz,

ami természetes lehetne,

most sokaknak. S nem így ám,

azoknak se akik beleszülettek.

S akik alkalmazkodni képesek,

ismerik a belső határaikat és

pillanat alatt kontrollálnak.

Ezt nevezzük emberiesnek.

Megértik a jeleket, amikre azt

mondják, hála  Isten értik már,

hogy történhetett az  ami történik.

Tanulható és fejleszthető a kontrollja.

Akik eldöntötték ezt, mindenki felett,

nem valószínű, hogy gondoltak arra is,

mit döntenek el, hogyan lesz azután.

Amikor a döntések már, róluk sem

szólnak, mert tervezik, vagy majd,

talán holnapra, átgondolják, azt.

Aminek a hiánya már érezhető.

Egy Haza ez csak egy, a mienk.

Az idő múlik, a múlt elmúlt,

figyelj a saját életedben

tapasztalhatókra.

Az egészséges

hatásra, a szavak

mögötti, valóságra.

A belső tartásodra,

a méltóságodra, ah.

Az adott pillanat

hatására, mert a

holnap, megvár

a küszöbödön.

S akkor is eljön,

ha nem akarják, van

 az Isten, tudom, ez is,

az én alázatom, hinnye.

Ne árts, se ne bánts, de

magadra is jól vigyázz,

téged sem pótolhat

ám,  senki más.

Jó szerencsét jó emberek,

áldjon meg az Isten minden

földi jóval, jó egészséggel.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Julamami