Két oldalunk van,

kettő a talpunk,

páros szervein

két agyféltekénk.

 Persze, egy lábon

is lehet ugrálni, csak

nagyon el fogsz fáradni.

Közben figyelj a gerincedre,

belülről is igazítsad hát meg.

Tartásos ember, így lehet

belőled, ki ne tekeredj.

Van jele annak ami,

nem egyenes, hát

a könnyen jött, ah,

az nem marad meg.

Mindig megtaláltak,

a nehéz feladatok.

Tíz év, egy évtized,

most 67 vagyok.

A tudásomnak a

 szintjén, nemcsak

a Világnak vagyok.

Miközben, itthon,

ha megtisztelnek,

szeretettel fogadom

a hozzám érkezőket.

Ne várjál hát,

tőlem, jóslást.

Tenyérolvasó,

mély elemző,

belső tartást,

méltóságot

megtartani

segítő ember.

Prevenciós is,

l9. éve vagyok.

Sorsolvasóként

kezdtem, mára

már, az vagyok.

Valaki elvette

a jó minőségű

életemből azt,

ami nekem már

megadatott, volt.

Magának tudta be,

a túlzásos feladatot,

pedig nem változott.

Kicsiben és nagyban,

ugyanaz a lenyomat van.

Sokan nem tudják azt még,

hogy apró fontos porszemek

vagyunk mi itt, mindannyian.

Ha nincs önismereted, mert

olyan helyen tanultad, ami

összehordottan mutatta,

azt amit nem is tudott.

Nem az anyanyelved

szerint volt kifejezve,

félrehallható is volt.

Félretéve, lefedve,

azzal, azt, ami itt

 feltisztultan és

oktatható volt.

Ennyi csupán,

aki nem tudta,

belecsúszott, ah.

Ha a csend beszélni

tudna, mondja a nóta.

Hinni a lélek erejében,

gyakran köszönteni az

eget, s amit a mai nap,

megélhetően, tisztán

idetett, szép reggelt.

2010-ben előjött,

belőlem a mondat.

Hol bujkálsz szeretet,

gyere elő kérlek, de ha

lehet fogd kézen a reményt.

Igyekezzetek visszatérni ide,

tudom, hogy nem tudtalak

akkor megvédeni. Mert

magamat, magunkat

kellett, hiszen, hogy

mondtam volna el.

Ha, a hihetetlen

szintje volt az,

mindenhol.

Hát itt van.

Amikor én

felfedeztem, a

 sok szenvedésnek

árán. Azokat, amik

mutatták a tiszta,

szeretethez már,

a járható utat.

Boldogultam,

jót tett mindenkinek,

akinek már volt rá igénye.

Mert felfedezte, ott van az

benne, benne, benne, benne.

Mindenki azzal született meg.

Nem idegen tőle a tisztelet

alap dolog, a szeretetet

arra felépítheti. Tiszta

tudás, tiszta forrás,

meg is élhető és

működőképes.

Hiába a tudás,

 nem vigyázod.

Felfedezte ah,

rés a pajzson,

beférkőzött.

No hiszen,

elájultak

tőle sokan.

Rangot és

méltóságot

mutat, szabad

azt is, amitől,

a másik, még

óvná őket, ah.

Akkor meg,

mit beszélnek,

régi elavult az

mindegyik már.

Így, az adott

szerint jobb

volt menni.

Ah, miért

kellene hát,

a megrögzött.

Ami, itt, ott, még

tiltja, ezt meg azt.

Belecsapni abba,

ami akkor még,

nem azt mutatta,

ami a valóság ott.

Aztán már látszott,

homok került bele, ah,

csikorgott, vicsorgott.

Akkor viszont már

mindegy is volt, oly

nagyon kibontakozott.

Nem tudta senki, hogyan

lehetne visszaterelni oda,

ahonnan besomfordált.

Elfogyott az ereje, a

mozgatásához ott,

ahol nem volt meg

hozzá a kellő erő.

Nem fedezték fel

magukban a lelkes,

szíves, gondolkodót.

Mára már, ugyan, itt

bolyong, csak azoknak

akik elhiszik azt is ami

életszerűtlen. Hiszen

tudják, eltávozott, ah.

Úgy is viszik tovább,

mintha még hatna.

Pedig az már csak

bennük munkál.

Az élet élni akar,

megújítja ám,

magát hamar,

mert élni akar.

Nem adtam fel,

várom a reményt,

csupán annyit kérek.

Valaki vegye már meg,

aki képes arra, hogy

bevigye és alapot

csináljon belőle.

Így természetes,

az élet élni szeretne.

A gyermek csak kicsi,

nem gügye, hol ezt, hol

meg mást hoz többletként.

Eredeti, nem hamis, így hát,

gyakran tanulni lehetne tőle.

A szépet meg kinevelik belőle,

azért mert intelligensként

jött, nem tudhat mindent.

Azt veszi át, amit láttatsz,

ha nincs otthon a remény.

Nem fáradhatsz bele, mert

visszafordítani nem lehet.

A jó minta, az természetes.

A gyermeklélek egészséges,

próbálgatná a határait, ha

ahhoz partnerek lennének.

Visszafordítható, jóra való.

Amikor összekeveredett a

sok, a túlzó, lett belőle ez.

Mindent lehet gondolta,

igen valószínűleg sokat

úgy is lehet, hogy észre se

 veszik ha későn ébrednek.

Ki korán kel aranyat lelhet.

A fontoskodók, mennyi káros

szavat adhattak ott a szájába.

Amikor, a forrás nem tiszta,

kontroll nélkül, mind kiitta.

Tesz is érte, aki jól élni akar.

Pályázzon az aki teheti, ah,

vegye meg, a feltaláltamat.

Betanítom, oktatom, nevelem,

a jelentkezőket általa, hogy vigyék

be oda, ahol inog a tartás, s méltóság.

Bocsánatot kérek, nem tudtam egy időben

megtartani azt, ami nélkül élni már nem lehet,

s harcolni azokért, akik akkor még azt tartották.

Elhitték a működését, hiszen egyre erősebb volt.

Soha nem késő, most is ott van, a remény még

köztetek, igazítsátok meg a belső tartásotok.

Julamami Magyaros Agyalósa nevet adtam,

annak, amihez nem társultak olyan emberek,

akik segíteni jöttek volna, már adtam eleget.

A tudásom amiből adok, egyedül próbálom,

továbbvinni a reményt, ha megjön végre.

Kézen fogva a tisztelettel, a szeretet is

ott van vele, tanuld meg időben, ah,

hogy el ne vigye a tartásodat.

A gerinced rugalmas is,

mindenféle, mozgásra

alkalmas. Ha egészséges,

tartást ad kívülről, belül

meg a belső tartásod

ereje, na mit szólsz.

Láthatod működik,

Ne kívülről várjad,

magadnak és magad

szerint tapasztaljad.

Benned van minden

lenyomat, az alkalmas

sejtjeid segítenek, ah.

Építsd fel magadat.

Kérlek, tapasztald

meg a tudásomat.

Harmóniára vágyni,

vagy visszaigazítani.

Mert az Isten, szinte

tökéletesre teremtett.

Ha nem térsz el a túlzásba,

nem csúszol könnyen bele,

hát a gerinced segít neked.

Ha nem a Hazád adta neked

az alapot a tudásodhoz, hát

itt az ideje, ezt is tapasztalnod.

Van az Isten, teljesedjél ki, ah.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

én már láthatom, abban találtam meg a

helyemet, a tapasztalásaim sűrűje közben.

Kontrollálva haladjál, s akkor nem kell félned,

hogy belecsúsznál, fontos lenne megtapasztalni.

Jelez majd, a lelkes, a szíves, a gondolkodó éned.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ah.

A szép és a jók, mert a tapasztalások sűrűjében,

 ott van a kulcs is, a megoldások, jól láthatók.

Nincs a kereskedéshez tehetségem, így

csak nézek ki a fejemből, várom azt a

számomra hiteles embert, aki azért

érkezik, hogy megtanulja előbb,

a tudást értékelve veszi meg.

Hiszen átmegy rajta az, ami

adja a belső tartását és a

méltóságát is rendesen.

Nem mindegy az sem,

ha bármiben eléred,

a tehetségednek

megfelelően azt,

amit beletehetnél.

Viszont a könnyűt

választod, ezt itt

elhagyod. Aztán

meg nézel ki a

fejedből, ah,

mit tettél.

Ne add fel,

kontrollálj

minden nap.

Mindent, ami

a következő

lépésed lesz.

Tapasztalva

erősödsz fel, a

 nagyságodhoz is.

Ki így, ki meg másképp

csúszkál, ha az út, szinte

alig járható. Állj meg és

igazíts meg a tartásodat, a

 lelked, szíved, gondolkodó

agyad, mutatja a járhatódat.

Nézz magadban szét, ah, látod

milyen szép a lelkednek a tükre,

mind így születtünk, ah, hinnye.

Senki sem fölöslegesnek jött,

ha meg nem becsülöd a jót.

Olyan mintha te magad is,

 teremtenéd a hamisságot.

aztán késő lesz a bánatod.

Minden jóérzésű embernek,

szerencsés napot kívánok.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami.

 

 

 

 

.