Ha észre sem veszed, mi mindenben
jók a sarjak, ah, tehetségük miben vinné
előre a Hazánkat. Okosak, intelligensek,
nagy szaktudásúak, nagyon sokan. hinnye.
Gyermekeink, nekünk is vannak, sajátjaik, a
sorsaik, generációsan fontos haladniuk.
Az neked jó, hogy beszélsz, beszélsz,
nem mondasz semmit, hinnye.
Pocsékba megy az energia,
nem lehet hasznára az
senkinek, kiürítve.
Mit mondasz majd,
a gyermekeidnek,
mit, miért tettél úgy.
Vagy csak megfeleltél,
feltétlenül, mindenkinek,
mindenkor és mindenhol, ah.
A lelkesedésed, mikor mondott,
neked nemet, a szíved szerint éled-e,
a gondolkodó agyaddal, jóban vagy-e.
Vagy, csak élsz bele, oda ahova lehet,
nem tervezhetsz, mert a megfelelés,
motivál már csak. Legalább arra
figyelj, ki ne üresedj, hinnye.
Ha annak élsz, hogy ki,
mit várna el, tőled.
Mi adja azt a
sikerélményt,
amitől egészséges
marad, a lelkes, szíves,
gondolkodó éned. Ha
nem szeretnéd, hogy
változzon az életed.
Maradjon minden,
úgy, ahogy neked
jó, minden csak
rólad szóljon.
Nem tudod
mi az, a felelősen
gondolkodó, hinnye.
Amikor, a hatásoktól,
az, valamiben, mindenkit
érintően, nekik is jót hoz.
Ha az Isten, úgy szerette
volna, mindenki egyforma.
S a szürkeség, ah, mindenhol,
mindent beborítana, hinnye.
Szíves, lelkes, az emberies,
megéli azt amit lehet, ah.
Tudod-e, felelős vagy,
azokért akiket érint
a döntésed, hinnye.
Ugyan, hogyan élnél,
továbbra is jólétben,
ha kisemmizted őket.
Akik bíztak a születésük
óta, kiszolgáltatva neked.
Mikor, milyen, a hangulatod
éppen, annak megfelelően élnek.
Mi motivált, a teremtésben, ha az
nem, hogy értük, nekik teremtesz.
Ne rongáld a saját sorsodat sem.
Nekik meg generációs feladatuk
lenne, kiszolgáltatva neked,
azt teljesíteni képtelenek.
Másban tehetségesek, ah.
Megrekesztetten, minden
megy a pocsékba, amiért
addig tettél. Attól kezdve,
másképp, ítélnek meg az
emberek, nem tisztelnek.
Ugyanaz történik feléd is,
őszintétlen kapcsolatok,
amik nem adnak, visznek.
Becsüld meg az emberies
kapcsolataidat, azoknál
nagyobb, kincsed nincsen.
Ahogy bánsz az emberekkel,
úgy bánnak majd, veled is.
Felelősen éljél, hogy, ah,
ha, majd visszanézel,
azt érezd, mindent
megtettél. Azért,
hogy ne ártsál,
legalább, ah.
Ha majd,
összegzed,
elégedetten,
nyugtázzad,
emberies
maradtál.
Nyugodt
életedet
éljed, ha
az öregség
beköszönt.
Köszöntésük
őszinte legyen,
megérdemelten
hajtsad le a fejedet.
Ne magyarázkodnod
kelljen, büszkén viseld,
a döntésedet, jó minta
legyél a többieknek, ah.
Megigazíthatod, a belső
tartásodat, elhatároztad.
Jólétben élhetnek ők, a
nekik szántaknak
következtében.
Általuk lett ez,
ide teremtettek.
Emberismeret,
alázat nélkül,
nem megy.
Egy döntés,
életeket
határoz
meg, ah.
Szeretettel,
Julamami
Magyarországról,
Pakson a Hergál Házból.