A jó minőségű élet, alapos, nem látszólagos.

Belül zajlik, nem a kirakatnak élünk, ah.

Megszülettünk, élünk, aztán megyünk,

magunkért a sarjainkért s azért, amit

megteremtünk, van felelősségünk.

Valószínűleg meg nem szűnünk,

máshol körforgásban leszünk.

Nem mindegy, ha teljesítünk,

mások fölözik-e le, hinnye.

Honnan hová jutottunk

közben, vagy

csak időzünk-e,

a Hazánkban, ah.

S majd ha megint

jövünk, megint,

máshova

születünk…

Mihez, kihez

képest, merre

megyünk.

Vagy mi

az ami

érezteti

velünk,

mit is

kellene

tennünk.

Azért, hogy

önmagunk felé,

a sarjainknak,

jó mintaként

lehessünk.

Véletlenek

lennének,

azok,

akik

egy

családhoz

tartoznak.

Vagy csak az

ilyen, vagy a

másabb fontos,

a többiek nem

számítanak.

Mit jelent

a tisztelet

érzése, hinnye.

Azzal születtünk-e,

vagy csak menet közben

érünk el olyan fejlettséget.

Amikor, valamiért, valakit

tisztelni lehetne, hinnye.

Nem láttam még olyan

tenyereket, akik,

 a többieknek a

kihasználására

születtek volna, ah.

Viszont látom, mikor,

miért fontosabb, a

belső tartás helyett.

Az alapokat, ismerik-e,

akik megkülönböztetnek

egymástól embereket.

Mi miatt, van bennük,

azon érzés, hogy egyik

különb mint a másik.

Valóban csak a pénz

tenné fontosabbá,

elismerhetőbbé, azt a.

Pedig jobb és bal, oldalnak

nevezték el, ha az egyiket

vesszük csak komolyan,

akkor mi legyen a

másikkal.

Azt mondják,

a menetelésnél,

bal, jobb, bal, jobb.

Az mindenképpen

két lábra utal, de

a láb, ahhoz az

oldalhoz

teljesít,

ahol

van.

Ha

egymásról

nem vesznek

tudomást és

mindig csak,

eggyel próbálnak

járni, ugrálásnak hívják.

Hamar össze-vissza lépnek,

akkor is, ha aki a ritmust adja,

 nincsen, belső harmóniája.

Ugyan mivel kontrollálja

önmagát, vagy csak

teljesít oda,

ahol éppen,

elvárják, ah.

Nézz bele hát, a

saját tenyeredbe,

mit mutathat az,

neked, tudod-e.

Magad szerint,

alkalmazkodva

élsz-e, vagy majd

az éppen aktuálisak,

szerint éled-e, helyette.

Ha nem tudod, honnan és

miért jöttél, mit szükséges

ahhoz teljesítened, hogy

a saját életedet éljed.

Milyen módon adod,

az alapokat a sarjaknak.

Amikor majd eljön az ideje

és elkezd a lelkes, a szíves és a

gondolkodó éned kérdezni, mit

miért cselekedtél, úgy, akkor.

Tekintettel voltál-e azokra,

akik tőled várták a jó életet.

A lehetőségüket mindahhoz.

Milyen minta vagy, ah, te magad,

fejlődsz-e, napi szinten, tanulsz-e.

Van- e, sikerélménye, a lelkes, a

szíves, a gondolkodó énednek.

Gondolsz-e arra, ki mindenki

várná tőled, a jó minőséget,

mert megtett azért mindent.

Jól megérdemelten, szeretnék

megélni azt, amit megteremtettek.

S azt tapasztalják, hogy nem róluk szól,

sem a sarjaikról, a saját életük-e, hinnye.

Ha bizonyos szavakat, igyekeznek nem

használni, attól azok az emberekben,

érzésként léteznek. Ha kikerülnek

a szótárból, sem elfelejthetőek,

ha napi szinten megéljük őket.

Az emberi szervezetet, szinte

tökéletesre teremtette az Isten.

Ha bármilyen magasságokat

érsz el, maradj emberies.

Ezt hoztuk, erre építjük

az életünket, senkit se

teremtett az Isten, ah,

fölöslegesnek, hinnye.

Jó vezetők azokból

lesznek, akiknél,

a döntésük által,

az emberek, mind,

a saját szintjükön,

boldogulni képesek.

Bocsánatot kérek,

én már, azok helyett

is gyakran, akik még

maguktól nem tudnak.

Tanuljál, fejlődjél, ne mások

életét éljed, van sajátod neked.

Szerintük jól, bánjál, a gyermekekkel, ha

rád bízta valamiért az Isten, az nekik jó legyen.

Figyelj a belső kontrollodra, ne csak, a te igazad

legyen a fontos, igazsága, mindenkinek van.

A belső kontrollodra figyeljél,

alkalmazkodva éljél, hinnye.

Hiába várnád el másoktól,

ha nekik, még nincs olyan.

Ismerem, mint a tenyeremet.

A különösen nevelés, oldalon

tájékozódhatsz, tanulni jó.

Kellemes napot, minden

jóérzésű, embernek.

Akiben éppen nincsen,

hát keresse azt meg.

Tisztelettel legyünk,

hogy el ne fogyjon,

ki nem kerüljön

a szótárból,

gyakoroljuk

naponta, hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,  tisztelettel.

Julamami