Hónap: 2020 szeptember

Ah, ne a 70. évemet nézzed, hogy az öreglányt majd jól átvered, az is

megvolt néhányszor, hagytam, majd rájön időben mindenki. Hinnye

nem tud mást becsapni, csak az emberségét az önbecsülését letudni.

Kérlek tisztelettel ne a szemem köré írt hivatásomat gyakorló ráncot

nézzed, a tekintetem  megmondja  azt, jól tudom amit feltaláltam, ah.

Oktatom általa mindazt, a tiszta forrásom mára feltisztult tudásom

lett, az ellopott igazolványaim miatt Julamami védjegy az enyém lett.

A  humort láthatod a tekintetemben, a tehetségemet nekem adta  az

Isten. Ne az életkoromat nézzed akkor, ha át akarsz verni engemet,

inkább tanuld meg tőlem, hogy mi a  módja, hogy át ne verhessenek.

Sokszor hagytam, hogy hülyének nézzenek, nem az én dolgom volt,

majd az élet odateszi mindazt, amire szüksége van a fejlődéséhez.

Ami a tíz év alatt segítségemre volt az, hogy kiírtam a  facebook

oldalamra, hogy mivel  nem bírok el egyedül. Nem  bántam  azt

sem,  ha hülyének  néztek azok akik  úgy tudták amit ők tudnak

csak az lehet az igaz  és működőképes az elvártjaikban, azt a.

Mindenütt ott vannak  az emberségesek, nekik  is  szükséges

 arra is rálátni, amit az oktatás  által  nem tanulhattak, itt van.

Az élet élni szeretne és úgy, hogy részt vehet a saját sorsának  a

  fejlődésében, mert maga szerint alkot elsősorban önmagáért tesz.

Minden jót  és szépet, élhető formájában megtanul  és beenged,

 fejlődhessen mindaz,  ami minden szinten kiszolgálja az embert.

Átfordultunk 7. éve annak is, jött az érzése és megfestettem, ah.

A népből kiemelkednek, akik a saját sorsukban már kiteljesedtek.

S azt a feladatot kapták a következő emberséges fejlődésükhöz,

hogy a hivatásukká váljon, az alázatuk nagysága által mindaz, amit

a sokaság szeretne megélni. Ahhoz is felnőtt már, őket abban amiben

meg a saját nagyságából kiteljesedve tenni tud értük, segítheti őket.

S amikor eljutott oda már a láthatóan hiteles tudásával, amit nem a

többiekkel teremtetett meg. Alázattal van oda mindazokhoz hinnye

a láthatóan kiteljesedőkhöz akik emberségesen haladva is adnak, a

nagyságokhoz, amiért az Istennek és a tehetségeseknek lehet hálás.

Mond mit remélsz, ha elhagytad a belső kontrollod nyújtotta

biztonságodat és a nagy pénznek a reményével  járó

lelkesedésedet véglegesnek és komolyan veszed.

Sokan hajtanak a nagy pénzekre, ah, közben

kirakatban vannak ám és mindent meg is

tesznek azért, mindent birtokoljanak.

Odáig eljuthatnak, hogy nem veszik

észre olyan területen vannak,

ahol az Isten adta népet is

birtokolnák már, hinnye.

Belecsúsznak a nagy

hajtásban észre sem

veszik,  ugyanazt élik majd

meg utána, hinnye és mindegyik.

A csoda című könyvemet azért

írtam, mert telített energiában

már szükséges volt közreadnom.

Eredménytelen lett, mert nem

vagyok üzletasszony, nem tudtam

a megszabott kereten belül eladni.

Sokféle módon újra és megint

hozzá láttam, hogy az aprócska

de nem vicces nyugdíjamhoz,

bevétel teremtsek, nem megy.

Hiszen a két oldalunkból én a

lelkes, szíves,  gondolkodó oldalt

kaptam, a másik oldalról  csak az

ígéretek  lapossága maradt végleg.

70.  évemben nem adhatom fel,

hiszen a saját alapjaimért  teszem,

hazaszerető lettem, mivel nagyon

sok emberrel találkozhattam, úgy,

hogy messziről  is jöttek, megtiszteltek.

Az egészséges körforgáshoz tartozik az,

van aki megteremti van aki csak beszél arról is.

Ah, úgy, mintha valaha is lett volna az életében

már sikerélménye azzal, amit a  tiszta tehetsége

által, egyedül, működőképesre teremtett meg.

S abból él  még ma is, ami  jó és szép volt abban.

Kezd el még egyszer, még egyszer,

még egyszer és majd mindazokból már

amit közben tapasztalhatsz összeadódik.

Nem különb senki sem a többieknél, ah,

csupán másban tehetséges, lehet az is,

hogy nem birtokolni, adni született.

A tehetségét akkor tudja kiteljesíteni,

ha szabad marad a lelke, szíve, gondolkodó

agya döntheti el, merre megy, a sorsát élné.

Az egyenestől nem eltérve teszi, elég azt

megtalálni és minden körülményeknek

hatásai alatt is a saját egyensúlyában

 igyekszik már megmaradni,  hinnye.

Megtanul hát a nagyon különböző

hatások között is, mindazt egészséges

körforgásban túlélni, megmaradni.

Viszont visszaemlékeznek az adott

sejtjei, volt olyan is amikor önmaga

felett tudott a sorsáról és a generációs

feladatairól dönteni, azt motivációként

nagyon vigyázva, igyekszik  megmenteni.

A sejtje emléke azt is jelenti, elégedetten

boldogulni, s ha már

kitalálták  azt, hogy

a pénznél semmi

sem fontosabb, ah,

lehetőséget keresni a

megfelelő mennyiség

megteremtéséhez, azt a.

Hiszen a semmiben a nincsben

maradva, önmagához a sorsához

képest számára ismeretlen hatásokban

az ígértek helyett nem megfelelően

emberséges szinten van ellátva.

Mind a két oldalunknak

teljesíteni időben, ah,

a jó sorsunkat nem

is kerülhetjük  el.

Tartalmas, értelmes

életet élhetünk, elég

a szükséges mennyiség

a  pénzből, minek több.

A Hazaértem érzését már

megélnénk, ha korosodunk,

jól esne tudnunk hozzáértően

jelentkeznek felettünk dönteni.

Mintha nem is tudnánk gondolkodni,

megalázó rólunk azt feltételezni, hogy az

 életkorunk a legnagyobb teljesítményünk.

Minden lehet az irigység  forrása, amit

magadért képes vagy, a tehetségeddel

tenni. Ha emberileg a helyeden is

tartásosan akarsz maradni,

láss hozzá, a jót megteremteni.

A vezetés nemcsak rólad szól,

leginkább minden döntésed

érintettjeiről, az Isten

adta Népről szól, azt a.

A teremtés,  az alkotás

lehetőségének a hiánya,

megalázó. Ha felvállalsz

valamit ami érinti őket,

alkalmazkodnod bizony

neked lenne szükséges.

Kiszolgálni azt amit

vállaltál minden jóval,

hogy érezzék értük van.

Ne gondolkodjál mások

helyett, mert úgy sorsot

teljesíteni nem tudnak.

A lelkesedés, a szíves lét,

a gondolkodó agynak a

tápláléka, a napi siker.

Ha nincs érzéked az

emberségesekhez, a

tehetségesekhez, azt

tanulnod fontos. Addig,

amíg  rá nem jössz, tán ne vállaljál

olyan neked nagy feladatot, ami

a  szinted alá visz téged  és

minden érintettet, hinnye.

A lehet az még nem azt

jelenit,  hogy szabadna is.

Ha magad fölött vállaltál,

tanulj  meg odaadó  lenni.

Adni,  teljesíteni úgy,

hogy elégedettek

legyenek minden

szintet ismerned

kell, ne maradjon

ki a  jóból egy sem.

Mindenki hozta a saját

sorsát, azért ő maga a felelős.

Ha nagyon eltér a  jótól, széptől,

ha csak önmagára  gondolva és az

 ígéreteit nem betartva él a túlzásban,

nagyon magára marad majd, ah.

Hiszen elveszíti a  hitelességét,

olyanná válik, mint ahogyan azt

intézte, ahány  embert becsap,

ugyanaz megtörténik vele is.

Adni születtünk mindannyian,

ha kimarad a  gyermekek  életéből

az adni tudás öröme, ugyan mi

kerül majd be annak a helyére.

Tisztelettel legyél,  hogy azt

is kapjad, nem azonnal

történik az sem majd.

A tiszteletlenség

behozza a könnyűséget,

az bizony az egyre lejjebb.

A gondos gazda, először a

jószágot látja el, hogy

nyugodtan időzhessen,

meghittségben a családjával.

Aki az emberekkel szeretne jól

működő kapcsolatot kialakítani,

megfelelő emberismerettel

szükséges rendelkeznie.

Önismeret, önbecsülés,

benne van az oktatási

formában, lerajzoltam,

tartást megtartó az ereje.

A feladat mindig adott,

emberesedni fontos

ahhoz, hogy komolyan

tudják venni mindazt,

amit szeretnél elérni.

Ha nem tanulod meg,

nem fogod érteni őket,

ha nem érzékelik azt, hogy

hitelesen emberségesek a mondataid. Neked

szükséges  alkalmazkodnod, pótolni a hiányodat, ha

 elhanyagolod mindezt, lefékez majd a lelkiismereted.

Már meg se hallják, a mondandód rég nem érdekli őket,

megkeresik azt ahol a lehetőségeik emberségesként adottak.

Tanulni,  fejlődni,  emberesedni születtünk mindannyian, le lehet

fékezni bennünket akár  hosszan is. A sorsfordulók olyanok mint

a csodák, visszarendeznek mindenkit, ha nem teljesítve haladt,

ott találja  magát ahonnan kiindult, a fejlődéséért történik az is.

Műhely, a  megelőzésért, Heringes Árpádné e.v., prevenciósként is

folytatom a hivatásomat, miközben azt oktatom  amit feltaláltam.

Gondolom jót tenne otthon mindenkinek, ha lenne hozzáértőként,

aki tanácsot adhatna, ebben a hol felgyorsult, hol  várakozó időben.

Eladnám, utána többeket betanítanék, úgy, hogy a hivatásuk mellé,

mint másféle rálátás, kihallás, megérzés többleteként tanulnák meg.

Az intelligenciát hozva, a tehetségéhez hozzátanulva, emberséges

marad. A belső kontrollja időben jelzi, mikor mi a felvállalt feladata,

emberesedve akkor lép előre, amikor a  tudása már a helyén, hinnye.

Eltévedhet, ha azt gondolja elég a tanult tudása, ami  megközelíti azt

 amit mások már hoztak, már generációsan az elődeik megalapoztak.

A fokozatosságot betartva, lelkes, szíves, gondolkodó, emberséges,

amikor megjön az esze a sorsához, kimondja azt, hogy nem addig a.

A hivatásom gyakorlása közben, a nehezeket átélve emberesedtem.

Amikor elértem addig, tudtam mit tudok, hozzátanultam ami fontos

volt ahhoz, hogy abban is tudjam hol van a kontrollom szerinti határ.

Ha a felvállaltja, már kinőtte azt a tudását, ami  akkor még elég volt,

bizonyára szükséges lenne igyekeznie, hogy naprakész legyen ahhoz.

Ha nincs külső és nem működik a belső kontrollja ah  és már régóta,

egészen odáig eljuthatna, nevetségessé válhatna és akár naponta.

Mindenkinek van mit feldolgoznia, ha a lelkes énjére nem figyelt,

az bizony, ha elkezd dolgozni mindent átél, csak  az nem

mindegy, hogy másokra rávetítve, hárítva

próbálkozik-e azt,

magából

kivinni.

Amikor

a sablon

ott volt,

aszerint

éltek sokan.

Feltételezték,

ha betartják azt

amit  tőlük elvárnak,

minden rendben is van.

Amikor rájöttem, hogy a

lelkes én, /ego/ szívesen

dolgozik együtt a jó

döntésekért,

volt egy

újabb

olyan,

ami már

megvolt

tudásként.

Kicsiben és

nagyban, biza

ugyanaz a lenyomat van.

Ah, az nem mindegy, tudja-e

miért és mennyire egy-

személyes az, nem is

tartozik másokra.

Hol vannak

azok a

határok,

mindenkié

más és más,

mennyit bír majd el,

ha éppen törne az fel.

Nem is értem miért nem

lehet beszélni nyíltan arról,

hogy kinek mi fáj akkor éppen.

A sírás sokaknak ismerős még

a gyermekkorból, amikor akkora

könnyek gurulnak, hogy elállnak

még a satnyák is a pofozástól.

Sok mindent átélve másokról

átvetülve rám, nem mondható,

hogy aki nem tudja tanítja.

A hivatásom gyakorlása

közben, sorsolvasó is vagyok.

Hinnye már, talán szabadna úgy is

véleményt mondania, hogy fogalma sincs

miről is beszél. Azt a, miközben elhangzanak

azok a kifejezések, amiket divatossá tehet, ah.

Mert akkor már könnyű, ha belebújnak a mások

által eltervezett, elkészített sablonokba, amihez

semmi közük nem lenne, maguknak is ártanak vele.

Az élet szép, ha hallod már a lelkedben a csend

zenéd, egyenként születtünk, a hasonló rezgésben

lévők, azt megélők értik egymást. A barátságokat

ahogy látom, felváltották az üzleti barátságok.

Ah, csak mondom, Átfordultunk címet adtam,

a  festésemnek,  A csoda c. könyvem  előlapjára

tervezte, aki a művészi érzékével sokat kapott.

7. éve annak már, a hivatásomat online teszem,

tíz éve, hogy várakozom megjön-e a megérdemelt

jó sorsom. Naponta jut eszembe „fogadott anyánk”,

sokat tanultam tőle, tálalta az éppen aktuális elméletet,

amihez hozzámondtam, a gyakorlatban tapasztaltjaimat.

A kétféle összeadódott és megtalálta a helyét, akkor ott,

ahol éppen arra volt leginkább, tájékoztatásként szükség.

Remélem jól  van ott ahol azóta van, hálás lehetek azokért

az összefüggésekért neki, ah.  Pedig  akkor még nehezen

   fogadtam el, erősen akarta, hogy mindazt tudjam, tároltam.

Nem írtuk meg a közös könyvet, nem vállalhatta azt akkor fel.

Hát bennem maradt, leírom, mert a nyomtató feladta úgy látszik,

ebből nehezen lesz így könyv. Az online része viszont itt van, lehet,

az a megoldás, ne szomorkodjak azon, amit meg tudok oldani itt így.

 

 

Meglátni a hétköznapi csodát, a tiszta szavakért,

az éltető szeretetért, a jól megélhető

sorsokért, tisztelettel, alázattal van.

A változásokat átlátó Világ tesz az

 emberséges tudás megbecsüléséért.

Ha csak vársz és nem mondod

meg mit szeretnél, honnan tudnák,

azt, hogy az életedben mi nincs rendben.

Mi lenne az ha jóvá változna, ha szükséges azt

írd oda meg, hogy a szavak ne szálljanak el. Hinnye,

ne várakozzunk 70 évesen is arra, hogy a sorsunkat

beteljesíthessük. Hiszen generációsan kapaszkodókat

is fontos  lenne hátrahagyjunk, mint a lenyomatunkat.

Ha emberség helyett pénzért adják annak az utánzatát,

 azzal  már megbillenthetik az egyensúlyt, tán el is hiszi

magáról, hogy hirtelen felemelkedhetett, különb lett.

A sorsolvasásnál minden fontos látszik a tenyérben,

a valóságos erőt ad a  tartásban és a méltóságban.

Generációsan megalapozott az ami benne van az

egyéniségében, arra építkezik emberségesen,

nem  rontja el a kellő pénz jelenléte az életében.

Egyszer volt, hol nem volt,  élt itt egy olyan nép, akik

várták, hogy a saját sorsukhoz legyenek lehetőségeik, ah.

Nem is kontrolláltak semmit, önmagukból kiindulva tették

azt amit mások mondtak nekik, tolták a szekerüket és nem

a saját jó életminőségükért tettek ah, erős erő a tiszta szó.

Nem ugyanazt jelentik a szavak és a kézmozdulatok, ott van

mindenkinek a  saját tenyerében a sorsa, emberies jelnyelven.

Ah,  a tudás mással nem pótolható, viszi előre a jót és a szépet,

mindennek megvan a maga ideje és az adott helye is hinnye.

Különböző kultúrák más és  másabb fejlettségűek, a lefele

az nem előre, a jóllakottsághoz a napenergia nem elegendő.

Amit megteremtünk az beül az arra alkalmas sejtünkbe, az

agyunk meghozza a döntéseket, gondolkodva élünk, vagyunk.

Hinnye, tájékozott csak úgy lehetsz, ha mögé nézel a látszatnak.

Hiszen egy Haza ez csak egy, megélnénk a jó sorsunkat mind,

várjuk az értően jó hozzáállásokat, kintről és bentről, ah.

Hinnye, ne fogyjon el ami egyetlen és életszerű, hinnye,

a semmittevésben várakozva, értelmetlenül,

a még értékesként megélhető napjaink.

Az élhetően jó minőségért tennénk,

átadnánk, oktatnánk, azt a sok jót

és szépet, hozzáadnánk a Hazánkhoz.

A még most is életszerű, működőképes

jó tanácsokat, mint a tisztelet, az önismeret,

az önbecsülésnek  a fontossága,  hogy a szavak, ne

csak peregjenek, értelmezhetőek is legyenek, hinnye.

Mielőtt a legújabb megalázóvá válás rázását is elköveted

magad ellen, az önbecsülésedet neked fontos megtartanod.

A nőt nem játékszernek teremtette az Isten, anyává  válik

egyszer, ha nincs kellőképpen megbecsülve, jó minta-e hinnye.

A férfi az Isten után az első, nem nyers erővel, józan ésszel védi a

legfontosabbakat. Érted, helyetted a tartásodért, a méltóságodért

nem tehet a férfi sem. Egymásért, egymást segítve jó a párakapcsolat

két személyes, hiszen csak ti tudjátok, hol vannak a saját határaitok.

Egyenként születtünk mind, saját sorsot és tehetséget hoztunk, ha

nem teszünk magunkért, másoktól hiába várjuk az nem rólunk szól.

Segíts magadon az Isten is megsegít, így élek már tíz éve és most is

ezt teszem éppen, nem várom azt, amit más nem tud tenni értem.

Ki mennyit tesz bele és mások ahhoz képest,

 nem is tettek oda jót bele, hinnye,

s mennyi jót vehetnek ki belőle, ah.

Egy Haza ez csak egy, a múlt elmúlt,

ha visszafelé teljesítenek és előre

nincsen tervük sem, akkor bizony

megrekedhetünk. Hiszen az egyik

oldal felé túl sokat teljesítettek,

amíg a másikat méltóképpen nem

látják el jól, pedig ide teljesített életében.

Mások Hazáját erősíti, mert ott dolgozik,

ah, azzal ide is teljesít, amikor a ritkán látott

 családjának utalja a pénzt, a számok változnak.

Ha ugyanazzal az akarattal látnak  hozzá,  mert

közben  nem  fejlődtek fel ahhoz, nem tanulták meg  azt

amit addig sem tudtak, tán azért maradhattak, hinnye.

Mivel azzal mást nyújtani nem tudnak, már elfogytak

azok is, amikben előtte elérhették a tudásukkal

a csúcsukat. Arra az, ismeretlenre váltottak,

kimondták a mások általit, hát maradtak.

Abból ami  nem vitt sehova semmit,

ah, várakozott, megült, mozgásba

nem lendült, ugyanúgy maradt

minden, várakozik, hiszen

csak látszatos az is.

Az egészséges

körforgásban

mind a két oldalunk jelen

van és a mozgásunkhoz járul.

A gépeket  emberek gondolják

ki, alkotják meg, az emberi agy arra

a fejlettségénél fogva alkalmas, átlátja.

Aki megcsinálta azt amit feladatul hozott,

összefüggésében láthatja. Aki meg szeretné úgy

élni az életét, hogy a saját sorsát már átláthatja,

a maga tudásához hozzátanulja, hogy azt is tudja.

Mindenki tanulhatna úgy, hogy azt amit

odarak tapasztalhatóként a sorsa,

átadja, ha már megtanulhatóvá vált az.

Megtudtam azon az Akadémián, hogy mit

miért csináltam jól addig, hát minősítették.

Addigra 10.000 emberrel ültem  szemben,

mondtam  amit a tenyerükben láttam, nem

tudtam másoktól megtanulni semmit  sem.

Adnám hozzá a Hazánkhoz ezt a tapasztaltan

feltaláltamat, betanítva sokakat, hogy nekik is

legyen meg ez a működő életszerű tudás, ah.

Adják tovább mindazoknak, akiknek arra már

igényük van, mert érzik a hiányát, tanulják

megélni mindazt, amitől addig idegenkedtek.

Nem birtokolja el, ah, sem nem tartja meg  azt

csak magának, hiszen a  Hazáját szereti, hát a

 kiteljesedett, feltisztult tudását hozzátenné.

Ne maradjon le önmagához képest senki,

fejlődjön tovább a saját szintjén mindenki.

Emberségesekként alkotjuk a teljes egészet, ha

 nagyon nem siettetnének ah, sem nem fékeznének,

hinnye már, önmagunkhoz képest, a sorsunkat élnénk.

Ha kicsit elfáradnánk, az életkorunk miatt pihennénk,

de kicsinyke az amit kaptunk az életünk munkája után.

Hinnye,  minden további feladat teherként rakódhat már

ránk ha mások szerint kell megoldanunk. Na hiszen amikor ezt

felvállaltuk, azt gondoltuk egy idő után megoldják jól élhetünk.

Hiszen arra gondoltunk, önmagunkhoz képest már eddig is

jól teljesítettünk, hát élveznénk a jó életet ezentúl kicsit.

Hinnye, mi magunk döntenénk  el, hogy az amit

nyugdíjként kapnánk, elég-e  ahhoz, vagy még

teljesítünk a hivatásunk szerint magunknak.

Mindannyian más sorsot hoztunk, nem

éreznénk  jól magunkat a sorstalanságban.

Ah, ha könnyen elfáradnak a felvállaltjuk

helyett pihegnek mert elérték a sokjukat.

Ah,  pedig akkor kezdődne el az, ami arról

szólt, hogy a nép jól érezze magát itthon,

ah, netán tán a többieknek a jó minőségű

élethez való lehetőségéről elfeledkeztek.

Kezd el  mégy egyszer, mutatja az életünk,

ha  valamit már jobban tudnánk oda beleadni

a közösbe, a  saját Hazánknak a rezgése az,

amit  kirezgünk mi, akik ide születtünk meg.

Nem helyettesíthető  senki sem másokkal,

innen  szükséges kinőni a Hazánk rezgését

emelni a tudásunkkal, amik itt jöttek létre.

A beindított  motornak  a  hangjából kihallja,

ha valami nincsen egy ritmusban, adja a hangja.

Mindennek és mindenkinek van  egy egészséges

kirezgése. A sokat tapasztaló emberségesek érzik

mi az ami eltérő, a  hangban és tudásban van-e

egyensúly, vagy csak látszat, nem valóságos az.

Ha minden együtt jól egymáshoz illeszkedik,

nem akarja legyőzni, csupán meggyőzni, ah.

Ha annyit vesz  ki belőle, amennyit  beletett,

akkor nem marad tartaléknak se, arra, amire

nem  számíthatott az emberi agy, van az Isten.

Remélhetőleg tudja azt az addigi munkája által,

ha nem tudja egészséges ritmusban tartani a

 lépéseit, egyet oda a másikat  meg amoda, ah,

akkor bizony az egyik által majd hasra is esik.

A lelkesítés nem elég,  még akkor sem ah, ha

azt nagyon profin tudja. Ha nem jól kapcsolódik hozzá,

 a jól működéséhez a szívével a  jó életritmusát nem adja,

a  gondolkodó agya sem hozhatja a jó döntéseket, hinnye  már.

Minden  egy, ha csak egyről szól  minden, nem tudnak kapcsolódni

ahhoz, akikről  addig nem szólt, nem  voltak egészséges mozgásban.

Várakoztak arra, hogy valaki megmondja merre  van az előre, hinnye.

Mert helyettük gondolkodni látszottak,  akik beszéltek mindenfélét

mondtak, okosat játszottak, feltételezték, tudják is amiről beszélnek.

Nagyban gondolkodni, kicsiben nem  látszik bizonyítani,  előre, hátra

mozogni, az még nem azt jelenti, hogy tud már azáltal helyesen járni.

Egyenként születtünk, különböző tehetségeket, fejlettségi szinteket

hoztunk, amit az elődeink megcsináltak, tovább szükséges  vinnünk.

Ha nagyot álmodik valaki, a tudásnak is szükséges hozzá meglenni.

Ah, ha a mások szerintit követjük,  nem a saját sorsunkat éljük.

Addig amíg  rá  nem  jövünk,  magunkért szükséges  tennünk úgy,

hogy az egészséges körforgáshoz alkalmazkodunk, mi magunk.

Apró  kicsi fontos része vagyunk az egésznek mindannyian, a

teremtő alkotott egy egészségesen jól  működő Világot  nekünk.

Ha betartjuk a  jól  működéséhez szükségeset, lelkesen, szívesen,

gondolkodva élünk, egymás  létezését tiszteletben tartjuk.

Hozzáadott tudásként alkalmazhatjuk, a  Hazánkban az

otthon vagyok érzését átélve jól érezhetnénk magunkat.

Ha végigvihetnénk amit a tehetségünk által feladatnak

kaptunk, nem ártva, se bántva, magunkra

is  jól vigyázva,  gondolkodva meg is élünk.

A dolgunkat, a feladatunkat, a munkánkat

megbecsüljük, mert  tudjuk az életünket élni,

a sorsunkat megélni  születtünk mindannyian.

Aki csak visz és adni nem  tanult meg, eljön az

ideje annak, akkor is kap, ha már adni szeretne.

 

Tudja-e mit is csinál az egészséges körforgástól oly távol, messze jár.

Ha nem lát tovább annál mint a saját érdeke határai akkor a fejlődést

komolyan szükséges vennie, csendesen vár a nép valami jóra, szépre.

Megy minden tovább, mintha nem is kaptunk volna figyelmeztetést,

változzunk meg, az emberséges, tisztességes, becsületes, valóságos

nélkül, nem  lehet jó minőségű  életet élnünk, na meg van az Isten.

Vagyunk, itt élünk, nincs annyi nyugdíjunk amiből, ha már majd nem

tudjuk gyakorolni a hivatásunkat, megélni nem tudnánk, hinnye már,

pedig dolgoztunk sokat és volt is értelme ide teremteni a Hazánkba.

Nem gondoltuk volna, ah, ennyire nem tisztelik azt a jót és szépet,

amit ide bele is teremtettünk. Vannak akik félnek attól amit nem

ismernek, mert nincs hozzá tehetségük, magukból kiindulva,

létrehoznak valamit. Amivel lehet nem is tudják, hogy

mennyi embernek ártanak, hiszen nem tudják

mit beszélnek, de késztetve vannak.

A Világban is szolgáltatok,

már tíz éve annak is. Miért érdekelné őket, a tisztelete, azoknak,

  akik a nép közül jöttek, önmagukért s a népért is tesznek, hinnye,

a végzettségük a hivatásukká lett. Vannak akik pont azt igyekeznek

leplezni talán, hogy megfeleljenek a játékhoz az elvárások szerint.

Nagyobbat mutatnának, mint amit elérhettek volna a saját pénzük

által, a tehetségükből teremthetően, a kiváltságokban már győztek.

Úgy aztán könnyen beszélhetnek, jó nagy üreseket is mondhatnak,

felsorolják az álmaikat, meg is valósítják a látszat pénzes tökéletes.

A valóságot éljük, mennek fel az egekig az árak, nem kaptunk adunk,

mert hivatást gyakorlunk. Van bibi ah az intelligensek mindezt látják,

nem a szemüknek, se a számoknak hisznek, valóságot látva értékelik.

Ha kikerülöd azt amiről nem is tudod,  hogy a sorsod odarakta neked,

hinnye. S a kívánásokhoz prímán értesz, ah azzal gyorsan haladhatsz,

bizonyos lehetsz benne nem kerülheted el magadnak is kívántad azt.

 Ah, hogy kiteljesedve emberesedjek, minden apró jelet lerajzoltam,

oktatom is a már igényeseknek, prevenciósként  a megelőzéseikben.

Amiből nagy dolgok lehetnének ah, ha a Hazánkban a túlzó pénzesek

kiteljesednének, tán meg is ismernék a sanyargást az emberségesek.

Ugyan már miért érdekelné őket ami nem hozza a tervezett pénzt,

hiszen úgy látják, még és még és még több pénzük lehetne, hinnye.

A két oldal ha eltávolodik, az amit nem hoztunk tehetségünknek,

az a sorsunkban nem  szerepelhet addig, amíg rá nem jönnek, akik

kitalálták ezt ami most nekik játék lehet, nekünk maga az életünk.

Persze könnyebb lenne,  ha nem is léteznénk, a mese országhoz van

bőven kapott pénz. Az egész úgy indult valamikor amikor kitalálták,

ah, a nép mellé állnak és viszik a jólétbe az életminőségét a népnek.

Könnyebb volt úgy megoldani, hogy levitték az életminőségünket

nekünk, akik  már elértünk az életünk során a saját megteremtett

sorsunkhoz. Amit sok munkával, a tehetségünk által értünk el, ah,

nem pályázhatunk, valahogy nem férünk bele ezidáig se sehova.

Minek köszönhetjük ezt a nem pozitív megkülönböztetést, talán

annak, hogy igyekeztünk gondolkodva, tanulva, megcsinálni  azt,

amit láttunk, hogy fel sem fogják ah, mit vállaltak fel, hinnye már.

Az egyensúlyunk arról szól, hogy amit hoztunk tehetségünknek,

ah, teljesedjünk ki, párhuzamosan tanuljuk meg amit nem tudunk.

Kitűnő megajánlott diplomát nyújtott át 21 éve, köszönjük, hogy

nálunk tanult, mondta, az akkori  akadémia igazgatója. Köszönöm,

azt az érzést, ah, ami rögvest és még nagyobb alázatra késztetett.

A gyermek csak kicsi nem gügye, gyakran tanulni is lehetne tőle,

hiszen róla szólna minden jó és szép, vagy minden mindegy már.

Ha megismétlik sokan azokat a praktikákat, amik a fékezésben

jól hatnak, akkor kénytelen és lehet kelletlen, veled is ugyanúgy

bánnak, mint amit a felnevelkedésükkor tükörként általad láttak.

Ha azt láthatják csak, hogy siess, fuss, loholj, ne  gondolkodva éljél,

ahhoz bizony, szükség lenne sok intelligens emberséges példára is.

Egy azért minden körülmények között jól működő maradt, ha a

szükség ott van a gondolkodó agy megoldja. Csupán jó lenne

tudnod, hogy van a belső kontrollod, ami a lelkes énednek

az irányítására van bízva, az érzékenységedre jól figyel.

Hiszen nagyon sok év telt el ahhoz, hogy idáig eljutott,

 emberségesen működik  azóta is. S ha az van benne a

 sorsában, óhatatlanul  természetesen gazdag lesz

a racionális oldala megoldja, hiszen az a dolga,

hogy önmagához mérve a feladatait elérje.

Azt amit elértünk emberileg az már a mienk ott

időzik az alkalmas sejtjeinkben és várja azt, hogy

mikor mihez tegye hozzá ah, azt a fajta  gazdagságát.

Ahogy haladsz a sorsodban, megerősödik a hited, ha

arra már elég érett vagy és maradsz akkor is önmagad, ah,

hiszen tudod van egy felsőbb intelligencia, Istennek hívom.

Még nem tudok, .hu-ban lenni,  online addig vándorlok, amíg

nem érezhetem magamat a Hazánkban jól elfogadottan itthon.

Otthon vagy,  amikor a  kicsiben már meglátod  magadat, nem

mentél sehova, a Világ mégis itt időzik naponta online nálad.

Nem kikímélős a nagy játék, vagy emberesedsz általa,

mert megtanulsz úgy élni, hogy még legyen a jóból,

maradjon energiád arra,

hogy minden értük szólna.

Ne add  fel, ne is  tűnj el, a

Hazádat végleg ne hagyd el.

A gyermekek látják és értik is, alig

 maradt nekik a szüleikből hazaérve.

A hazavitt energiákat átveszik és úgy

tartják oda a tükröt, hogy lehet az akkor

nem tetszik, viszont tiszta tükörként hat.

Ha nem beszélik meg velük, hogy mi minek

a következménye ah  és nem velük van a baj.

Még nem tudja úgy kezelni a felnőtt a rárakott

terhet, hogy ne töltse be az érkezésével a teret.

Ni csak, hiszen átfordíthatná hasznosíthatná, ahhoz

is ugyanannyi időre van szükség csak. Annyit mondjon,

fontos lenne pihennie egy kicsit, hogy ne rakódjon pont

oda az ami, nem volt kellemes a napjában, nem oda tartozik.

Kérhetné legyenek partnerek ahhoz, hogy ne ők kapják mindazt,

amit levezetni nem volt közben hol, sietett haza a szeretteihez, ah.

Talán figyelembe lehetne venni azt, emberséges, kitartó, szorgalmas,

okos,  tanulni vágyó, toleráns, a fejlődésre alkalmas, az egészséges

egyensúlyára odafigyelő, ahhoz alázatot is a gyakorlatból merítő.

Átgondoltan tervezi a napját, még visz haza elég jó energiát,

nem teszi bele abba, ami hiábavaló nincs eredménye se.

Mérlegel,  szelektál, használja az intelligens agyát,

A  teljesíthetők, az elvártak nincsenek átgondolva,

ha nem a tehetségéből mondja az csak behatároló.

Átlátni, kihallani, megérezni, nem idegen energia

az Isten adta hozzánk, mindenkinek a sajátja az.

Összefüggésében rajzoltam meg egy nap alatt,

telített volt már az energia az agy megoldotta.

Kivitette velem a 153  rajzot úgy oldottam  meg,

hogy este lett csak azt csináltam meg nem álltam.

Felszabadult érzésem lett az, hogy megcsináltam.

Hinnye, az emberies jelnyelv tisztelet alapú, a

 szeretetet nem szégyellni való valami, sőt,

fokozatosan önmagukhoz

általuk felerősödő erő.

Hinnye, a jó és szép,

amiket

hoztunk,

a nem kímélő

energiák által

kint ne rekedjen.

Mi lesz veled,  ha

ráébredsz, ahhoz

képest  amit hoztál,

mennyire tértél el a jótól.

Elmentél a belső kontrollod

jelzései  mellett, mintha nem

is pulzált volna érted a lelkes

éned. Vigyázz, figyelj, el ne

térjél az önbecsülésedet

fontos  megtartanod.

A  munkát ott éld át

ahol  annak a helye,

a családodat ne ahhoz

igazítsad, egyensúlyozzál.

A munkából eredő energia

ott használható az a munka

egészséges körforgása, azt a.

A család, a generációs jelek, a

 feladatok amik által meg is

maradhat.Tegyél bele olyan

energiákat ami őserőként

van mindenkiben, hogy ki

ne égj, végleg el ne fáradj.

Mert pont onnan kapod azt

vissza amikor nem gondolod.

Jól jön, az okosságot láthatod,

ki mindenki nő ki és fel ott, azt a.

Ah, ahol neked is lenne, fontos

jól kommunikálni tudó,

jóravaló asszonysorsod.

A leányka, ha ahhoz is

felnő lesz belőle nő,

a feleség szerep még

nem azt jelenti, hogy

arra elég érett lett.

Az asszonyává lenni,

vagy nagyasszonnyá

válni, a fokozatosság

gyümölcse, nem kapható.

Már jól látszik az igaz a valós,

megmaradni a nő szerepében,

azt is jelenti, a gondolkodó agy

szerint szükséges jól dönteni.

A nő feladata tisztelhetően

sokkal több, a férfié kevesebb,

viszont, férfias erőt igénylő

feladatokat kapott, ah.

Ha nem tudod időben

felvenni a jelennek a

szaporán változó

nem  életszerű, de

elváró ritmusát, hát,

alaposan lemaradsz.

Ha az ágálásba több

energiát raksz, mint amit

naponta hazaviszel, hinnye.

Eléggé eldurvultak

a már láthatóan

nyomuló és nem

új, csak ismétlődő,

összetákolt, nem

a gondolkodásra

ösztönző sablonok.

Lesz ami lesz, na azt

nem ajánlanám senkinek,

hiszen két oldalunk  van.

Az egyik  a másikkal

bizony egyensúlyt ad.

Sok idő volt szükséges

ahhoz, hogy az emberségesek

idáig eljutottak, nem a jól működő

lett a minta, csupán a szeszélyek játéka.

Általános műveltséget növelő  „Tenyérolvasó”,

neked,  aki keresed a miérteket és szeretnéd tudni

felvenni a saját sorsod ritmusát. Teljesíteni mindazt,

amit generációsan feladatodnak hoztál, hogy ne rakjad

rá a szeretteidre és a tisztelet jó energiája. A  szívesség

ne tűnjön el a szótárból, mert annak az ellenkezője ah.

 Figyelj magadra,  ki ne kopjon a  lelkesedésed ősereje,

az éltető energiája a jónak, a szépnek, az a kontrollod és

 mindenkinek, a gondolkodó agya megoldja azt is, hinnye.