Benned, hogy érződik az ünnepi érzésed.

Kikkel ebben, másokban meg más ügyben,

értek egyet, vagy hasonlóan gondolom.

Kettő jobbra, kettő balra, ez a csárdás,

régen a bölcsődében, megtanították.

Gondolkodtál-e azon, amikor látod,

élni, meghittségben is lehetne.

Tanulhatsz-e, fejlődhetsz-e.

Én ugyanúgy, nem kaptam,

a tudásom átadásához, egy

huncut fillért sem, mint te.

Segíts magadon, az Isten is

megsegít, így élem mindezt.

Igyekszem, hitelesen átadni,

 amit, én, tehetségként kaptam.

Magamhoz képest csak vegetálva,

oktatom, nevelek, a tudásom által.

Tehetsége mindenkinek van, hozta.

Nem tartozom én se ide, sem oda,

így tartozom én is mindenhova,

mert egy Haza ez, csak egy.

Vagy mások szerint éled,

azt, amit megélni lehet.

Tudod-e, van neked is,

saját életed és sorsod.

Hősiesen nyögöd, amit

ránk erőltetnek, tetszik,

nem tetszik, nincs más.

Tájékozatlanul elhiszed,

mert másféle rálátásod,

 sincsen, nem adják, ingyen.

Ami ingyenes, az nem arról

szól, a kíváncsiaknak nem ad.

Alapos az információ hiánya,

nem mutatnak meg mindenkit,

akikre büszkék lehetnének sokan.

Nem tudhatnak róluk, mintha nem is

lenne érdeklődő, ők a Hazánkért teszik.

Mindig ugyanazokat láthatjuk már csak,

mintha mások nem is léteznének, hinnye.

Nincs hol, megkérdezni se a miérteket.

S megint, bocsánatot kérek, ah.

Az élet maga a körforgás, hinnye.

Kérlek, kommunikálni tanulj meg.

A tehetséged adott, valami jóhoz

mindenki hozott, én úgy látom.

Adni születtünk, mi mindannyian,

aki még csak önmagáért tett, talán

tanulja meg, ha kinevelődött volna.

Ha túl nagy sérelem maradt benne,

forduljon oda, ahol segíthetnének.

Felismerni a saját sorsát, hinnye,

ne ártson a saját sarjainak sem,

 a többieknek semmiképpen, ne.

Szegény Hazánk Csodaszép, ah,

kérlek ne menj, marad nekünk,

megtanultuk, megbecsülünk.

Győzz meg, legyőzni könnyű,

nem harcolok sem veled,

se ellened, a nevelés, s

oktatás lehetőségem,

keresem itt is, hinnye.

Kérlek ne erőltesd rá,

másokra, azt az egyet.

Egy Haza ez csak egy,

beletettük a szépet és

jót, azért, hogy legyen,

nekünk, pont idejében.

Belülről jövő érzések,

lelkesen, szívesen,

gondolkodva,

mert döntött, az

 intelligens agyad.

Azon legyél, hogy

időben felismerjed,

ki az, aki átlátja, kihallja,

megérzi a családodon belül.

Ki az akitől érdemes kérdezni,

mert tisztelhető, emberiesen is ő.

Hozott, az intelligenciája, a tanulás,

sok mindent pótolhat. Amire igénye

lenne már, hogy átlássa, kihallja és

megérezze, mi van ott körülötte.

Minden családban láthattam,

legalább egy emberiest,  aki

segíthetné, az ő családját.

Tapasztaltként írom le,

nagyon fontos lenne,

az is, hogy tudjanak

egymás gondjairól.

Hiszen széthullik,

a családjuk, ha

nem tudnak

egymásról.

Valószínű

azért is,

család,

segítsék

egymást.

Azon vagyok,

hogy észrevegyék,

megtanulhatók ezek.

Szerintem a legkisebb

összetartozásra

teremtődtek

a családok.

Azért adta az

 Isten nekünk, hogy

jól becsüljük meg.

Azokat, akik amit

megígértek, azt

teljesítették.

Nemcsak

magukra

gondolnak.

Egy a Hazánk.

Abban legyenek,

a megtapasztalhatóak,

onnan kikerülve, ők már,

tapasztaltan látnak hozzá.

Hisz, kicsiben és nagyban,

ugyanaz a lenyomat van.

A barátságok, amint azt

látom, már igen gyakran,

 szanaszét, csúsztak,

már csak leginkább,

az egy ügy, tartja tán.

Látszatra összetartoznak,

de belső tartalma nincs meg.

Olyan, ami bevonzaná, azokat,

akik, hasonlókban reménykednek.

Vannak akik vezetni születtek, mások

meg, nem csinálták végig, azt sem, ami

által, vezető lehetett volna belőlük, hinnye.

Nem lehet megúszni, a késztetés ott marad,

 megcsinálni, sokat tapasztalni, nem akarnak.

Kiszolgálták őket, a pottyanthoz szoktak,

 tapasztalni, adni nem, kapni akarnának.

Amit megoldanak magukért oldják meg,

nem látják át, csőlátásban jól elvannak.

Kívülről nézve, ah, nevetségesen hatnak.

Nekiveselkednek, egy szintig el is érhetnek,

ahol meg macerássá válik, onnan kipördülnek.

Keresik a könnyebb lehetőségeket, pedig azzal,

nem erősödnek, lelkesen, szívesen, gondolkodva.

Felelősségtudat van-e benned, a legjobb tudásod

szerintit, mutatod-e meg. Vagy a mások tudásával

vértezed magadat, megtévesztve a reménykedőket.

Nem figyelsz a lelked, szíved, gondolkodó agyadnak

a jelzéseire, azt már ne, túlmentél he, neked is kell,

azt korrigálni, ha nem kontrolláltad magadat sem.

Amit most teremtesz, abban fogunk, majd itt élni,

talán te magad is, ha csak nincs tervedben lelépni.

Hiszen nem alakult ki benned, a felelősségtudat,

nem csináltad végig azt, ami kialakíthatta volna.

Mutasd meg, mindannyiunkért, akit a döntéseid

érintenek, tudunk-e abban jól élni, felelős vagy.

Hiszen mi mindent megtettünk azért, hogy a

jó életminőséget, elérhessük a Hazánkban.

Ilyen-olyan, döntéseid által nem úgy lett.

Kérdezés nélkül, döntöttél felettünk, ah.

Össze-vissza magyarázkodás, hinnye.

Emberismeret nélkül, hogy is van ez.

A gyermekeknek is megjár a kérdés,

szeretnéd-e azt, vagy úgy megélni.

Jó nagy bocsánatot is kérek, de

inkább azt mondanám, kérem

szépen, soha nem késő semmi.

Megtanulni azt, amit nem hozott,

nem szégyen, hogy jó vezető legyen.

Szép értékes, színes a Világunk, ha nem

látja át, nem is érzékeli, nem is hallja, a sok

sanyargatott panaszát sem ki, ugyan hogyan.

Várná el, hogy megtagadják egymást a családok,

mindenféle hatások érnek bennünket, mi értjük,

a miérteket, csak ők nem fogják fel, kilátszanak.

A valóságot fontos tükrözni a szavainknak, hisz

a gyermekek, a felnőttnek látszókat utánozzák.

Ha nem éretten teszik a dolgukat, milyen minta.

Sok – sok intelligens ember van a Világban, ne az

legyen a gyakorlat, hogy ők, meghúzzák magukat.

Az éretlen szót, kérlek hagyd magadban, nem jó

az se idő előtt learatva, nem lesz belőle vetőmag.

Ugye, nem egy évre tervezhetünk csak, a vetés-

forgó az évente, de az embernek is van élete.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Szeretettel, Julamami.