Prevenciós lettem, annak születtem.

A szülőanyám bölcskei, apám uszódi,

apai nagyanyám madocsai származás.

Ha nem tiszteled magad, ugyan hogyan

tisztelhetnéd, az összes többi embert.

Bennem van az őzés,  az odatartozás.

Magyarosan Agyalós a Julamamival.

Minden ember, jóra, szépre született,

ne térjen el tőle, nehéz lesz a vissza.

Tiszta utat járni, tisztelni, becsülni, a

méltósággal járna, embernek lenni.

Megnéztem a szó jelentését, azt a.

Hiába minden, én nem értem,

amikorra megérteném,

összekeveredik.

A miérteket,

nem fogom

fel, pedig,

végtelenül

egyszerű, ah.

Ahogy mondják,

úri huncutság,

miért kellene

megértenem

azt, ha csak,

utánozzák.

Elég, ha

az érti,

akinek

az jó.

Mások

meg ne

szóljanak

bele se, mert

nem róluk szól.

A sokhoz képest,

csak néhányukról.

Attól, hogy egyféle

módon van tálalva,

 látszik, nem ehető.

Remekeltek és kész

 a mű, hű, de mű lett, ah.

Valamiről megfeledkezve,

néhányan eldöntötték, tetszik,

nem tetszik, jó lesz az nekünk.

Aki jön, aki nem, ők elmennek

arra, ami nekik, az előre, dicséretes

volna, ha működne, amit kigondoltak.

Elmentek az igények, egymás mellett,

nem ért össze, az embereknek a kérése,

igénye, s az, ami, néhányuk szerint jó lesz.

Amikor nem az alapoktól indult az se ki,

sem tapasztaltan, a saját ritmusában.

Mintha nem magyaros virtus lenne.

Hirtelen felkerültek a szintjük fölé,

a mások szerintit, alkalmaznák,

akarják, de nem működik.

Az élet élni szeretne, ha

el is fárad néha, igyekszik

összekapni magát, hinnye.

Megkeresi az élhetőt itt is,

egy Hazánk van, a mienk.

Miről beszélnek ah, ha ők,

nem abban, se úgy élnek.

A Hamupipőke cipője.

A mostoha, a saját

gyermekének a

lábát faragta.

Pedig tudta,

másé a cipő.

 Hiába a vágy,

nem egyezik

a valósággal.

Emberismeret,

anélkül nem megy.

Nem elég az, ha jó a

beszélőkéje, hinnye.

A valóságnak is, ott

kellene legyen mögötte.

Tiszta forrás, tiszta beszéd,

akkor hivatás, ha megvan a

hozzáértés. A tanultság sem

elég, a veleszületett szükséges.

A múlt elmúlt, gondolj a mára, a

most fontos pillanatára, ami az

alapja a holnapnak. Ha nincsen,

meg a hitelessége, abban még,

nem bizonyított. Elérhetett

bármilyen magasságokat,

ah, megmászhatott

hatalmas

csúcsokat.

Ha tisztelet

nincsen benne,

a többi ember felé, ah,

hogy működne az alázat.

Kommunikálni, kommunikálni,

kommunikálni, hozzáértően tenni,

nem elég az, hogy külsőleg úgy néz ki.

El lehet tüntetni minden egyértelmű

működőképes, kifejezően érthetőt.

Az emberekben ott marad, mert

alapja az emberiesség, mind úgy

születtünk ah, adni s nem kapni.

Megtanulható az, hogyan lehet

úgy elfogadni ah, ne sérüljön bele.

Ha nem fejlődött fel, arra a szintre,

ami nem az ő tehetségével egyezik meg.

Ahhoz nagyon sok ebben a Hazában azok

sora, akik intelligensként születtek ám ide, ah.

Pont azért, hogy ők vezessék a többieket azon az

úton, ami működőképes, nem sérül bele senki se.

Ha meg felfogták, átlátják, sokan nem tudják

feldolgozni, hogy nem úgy van, ez megint.

Ahogy jó lenne nekik is, nem akarnak

belebetegedni, hát tesznek azért,

mert próbálják már ki kérem.

Meddig tudnak eljutni, úgy,

hogy nem rájuk szabták, a

 megfelelő körülmények

közötti kivizsgálásokat.

Amik már a tünetek lettek,

keresik a megoldásokat ott,

hátha nem betegednek bele.

Emberséges maradjál,  ah.

Egyszer fordulhatnak ki,

ha nem ismerik fel, a saját

és generációs határaikat.

Üressé válhatnak a szavak.

Könnyűvé válhatnak ám,

ha nem az emberekért,

önmagukért terveznek.

Kiteljesedni születtünk

mindannyian, ki ebben

jó, ki meg máshoz ért.

Nem különb senki se

másoknál, ha mégis

azon lenne, hogy

megalázóan,

kimutatná, hinnye.

Magának generálta

azt, amit kap, az övé.

A megelőzésben vagyok

úgy, hogy látom mit miért,

hogyan lehet megelőzni még.

Ide jönnek, megtisztelnek azzal,

hogy a tanácsaimat kérik, hát eljutnak

 idáig ők, mert a saját megoldásaikat keresik.

Nem vagyok olyan helyzetben, hogy pályázzak.

Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

eladó, hogy több emberhez jusson el, az a jó szó.

Tanulja meg, egy családon belül, legalább egy

ember, aki tanácsokkal láthatja el a többit.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

kívánok jó szerencsét, szép napot nektek.

Szeretettel, Julamami