Amit teszel másokért, az majd visszatér,
a saját sorsod segítőjévé tesz, hinnye.
Elhatározol valamit, ami számodra
fontos.
Nincs
benned
az érzés,
rálátás se,
át se hallod,
csak akarod.
A gondolkodó
agyad jelezne, ah,
az sokakat érintene, ah,
tanuljad, ha nem hoztad.
Nem tervezel, csak végzel,
minden mást megcsinál más.
Nem éled át a folyamatnak a
ritmusát, a következő lépésnek
a jelző taszító hatását, ne csináld.
Kiadod a feladatot, nem kérdeztél,
nem vársz választ sem, megcsinálják.
Eszedbe sem jut, hány embernek lesz
attól egy pillanat alatt, változás az életében.
Ha megfigyeled a hangyákat, amikor vonulnak,
visznek mindent magukkal, ami számukra az új
helyen szükséges, terveznek és mennek szépen
sorban, valószínűleg, az irányítójuk is ott van.
Ugyanazt éli át velük együtt, úgy pontosan
érzékeli a hatásokat, rendezteti,
azokat akik lemaradtak.
Mert egy a csapat,
mindenkinek
van fontos
feladata.
Nem
vállal
többet,
mint azt,
amihez
már ért.
Együtt,
gyorsan,
hozzáértően
építik majd fel, a
mindenkiről szóló,
megváltozott életüket.
Nem szükséges helyettesíteni
másokkal, az idő nagyúr. Ha nem
a maga idejében történik, bármilyen
nagy energiával is látnak hozzá, nincs
még meg, a ritmusa annak, amiről szól.
Mindenkinek megvan a maga tehetsége.
Az idő az Istennél van, nem véletlen az
sem, amikor a nagy sietségben sokan, ah,
váltak bizonytalanná, pedig biztosak
voltak abban, hogy bízhatnak.
Megélték a saját sorsukat.
A tehetségükkel jót tettek,
helyettesíteni, nem lehet.
Emberiesként, vezetnek.
Egyedül születtünk, saját
sorsot hoztunk, élünk,
abban amit éppen,
nekünk szántak.
Tíz éve már, ah.
Vagy abból amit
nem is nekünk,
csak aki kapja
marja, így azt,
az intelligens
nem akarja.
Meghagyja,
mert úgyis
elveszítené.
Hiszen vannak
akik meg, arra
kaptak rá, hogy
mindent csak oda.
Nem lehet megszokni,
azt ami nem az Istentől
való, mondvacsinált.
Minden ember
sorsa más.
Megélné,
ha azt,
akiknek
tudnia
lenne
fontos
tudnák, hinnye.
Segíts magadon, az
Isten is megsegít, ah,
módon élek tíz éve.
Szorgalmasan, itt
voltam a számomra
szűkre szabottban.
A mások által állított
mókuskerékben, ah.
Fejlődtem, feltaláltam.
Azt gondoltam, mivel
közben, rájöttem mit
jelent a Hazaszeretet
nekem, köszönöm Istenem.
Ugyan, hogyan magyarázza,
ha majd lekopott az álca, ah.
Nem is úgy élt, mint amiről,
üresen, erőltetve beszélt.
A csoda című könyvemben
írok a Pisti cipőjéről, amikor
a gazdag ember a kezébe
adja a lehetőséget.
Ahhoz, hogy neki
megfelelő legyen
az öltözete, ah.
Járjon iskolába,
tanuljon abból is,
ami akkor történt.
Hiszen mindenki,
volt már olyan
helyzetben.
Amikor
segíteni
jött meg
a kedve.
Attól neki,
a lelkében,
megvolt, arra a
napra az elégtétele.
Önmaga, szerint tette,
mert, ott volt az ideje, ah.
Hát nem ártott magának se.
Adok – kapok, így egészséges
körforgásban vagyok, hinnye.
Általános műveltséget növelő
„Tenyérolvasó”, mindenkinek, aki
érti mit is jelent, a hétköznapjaiban.
Legyen, jó minta, de tudjon róla, ha
egyszer eljött az ideje, nem állhat le.
Mindenkinek, megvan a maga ideje.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel.
Julamami