Szeretném érezni azt az érzést,

otthon vagyok a Hazámban,

megcsináltam, hazaértem, a

hivatásomban, hinnye, azt a.

Utazni nem nagyon tudtam,

ezért hát, vándorlok az

 online világában.

Másképp adott ő

megtanulhatókat,

nekem ott, ahol

általa időzhettem.

Neki éjjel volt ott,

ami nappal nekem.

Először az online

világában, s általa,

osztozott velem,

az elért sikerében.

Megtanított, maga

szerint, jól bánni a

számítógéppel, ah.

Vesződött velem,

az internet által.

Nem tegnap volt.

Adni akart ő is,

mert voltam neki,

amikor mások nem.

Hiszen, valaki

mellettem

nőtt kicsit.

S amikor az

szükséges

volt, segített,

megtalálni az

online világában,

a megélhetésem.

Nem folytathattam,

tovább prevenciósként,

mert miután magukénak

mutatták, el is tűntek.

Megtanultam azzal,

egyedül csinálok

 mindent és mindig

kontrollálok, hinnye.

Nem akarták, hogy

ott legyek, hinnye, így,

a joslas.org volt az első,

bántotta az sokuk szemét.

 A „Sorsolvasás” tanfolyamra

 iratkoztam, időztem, amit elvártak,

tanulni, senkitől semmit, nem tudtam.

Így 24  év után, sorsolvasó lett belőlem, ah

hiszen nagyon sok ember tisztelt meg, jött el.

Nemzetközi, megajánlott kitűnővel végeztem,

a hirtelen jött, Isten adta lehetőséggel, éltem.

Megkóstolhattam az írást is, itt, helyben.

Na attól még újságíró nem voltam, viszont,

szerettem az írásaimmal segíteni ott, ahol

éppen a szükségét láttam, hátha hat is.

Voltak sikerélményeim, hála Isten.

Ami igazán megfogott abban is,

a tapasztalatok sora, ki milyen

módon reagálja le, azt az egyet.

Ráláthattam, sok mindenre úgy is,

ahogy az addigi hétköznapokban,

nem tapasztalhattam meg, hinnye.

Ah, hányféleképpen reagálják le

az emberek, azt az egyet.

Sokféle tapasztalatom

lett, a bizalom volt az,

ami, nem változott.

Oktatom a rezgését.

Megjártam azt a sok

megtapasztalhatót.

 Alázatot ízleltem.

Hiszen akkor már,

tudtam, csalódni

már nem tudok.

Rájöttem, hinnye

mennyire fontos,

 az emberismeret.

Hiszen az

emberek,

kevésszer

tartják be, az

ígéreteiket, ah.

A belső tartásuk,

meg abból ered, ah.

Hangzatosan fejtik

ki a mondanivalóikat,

úgy jól hat oda, ahova.

Azután, továbblépnek

és mintha nem ígértek

volna, semmit se,

élik vidáman

az életüket.

Nem is

gondolnak

azzal, hogy

mások, amit

mondanak,

azt el is hiszik,

úgy is cselekednének.

Tehát valami mellé megy,

meglátszik, nem fejlődnek.

Ugyan miért nem számolnak

tapasztaltan, hogy önmagukat

selejtezik  le és pont azok által, ah.

Üresen, körbekerekítenek, hinnye,

mire felfogják az ő mondandójukat,

már újabbakat formálgatnak. Így a

 követőik, összevissza is maradnak,

a működőképesre várnak, hinnye.

Tájékoztatás híján, nem váltanak.

Önbecsülés, mások becsülése

helyett, az ellenkezője érik,

önmagukat leminősítik, ah.

Hiszen számítottak rájuk,

azok, akiknek, akkor, ők

voltak, a kapaszkodóik.

Sokan kapni szeretnek,

nem  tudják mikor értek

be arra, adni tanuljanak.

Az emberek egyenként

születnek meg, a sorsuk,

csak az övék, generációsan

is hoznak feladatokat, ah.

Akik megtettek önmaguk

 és a lehetőségeik szerint

mindent, tisztelik is őket.

Sokan csak kapni akarnak,

 adni, nem tanultak meg.

Minek, hiszen, nem

láttak mást, úgy

éltek, ahogy

mások.

Nem is

jutotott

eszükbe,

van saját

sorsuk, ah.

Másoknak

ugyancsak.

Amit

meg és

feltaláltam,

pont arról mutat,

jó utat, s helytelen

megoldásokat láttat.

Két oldalunk

van, lehet

tagadásban

lenni, hinnye.

Az akkor is

úgy van, ah,

későn érnek.

Egyiket hozzuk,

a másikat tanuljuk.

Mindenben adott,

van lehetőség,

a döntéseinkre.

Ha túl korán van,

a döntésekhez neki,

hát nem szabadna,

hogy ő döntse el.

Fokozatosság.

Családon belül

fontos a segítés.

Hiszen vannak a

generációs jelek,

s közös a fejlődés,

családon belül, ah.

Mások már, azon

régen túljutottak,

ott a tarsolyukban.

Ne ellenedre tegyed

annak amit, átlátsz.

Belső kontrollja van

mindenkinek, ideje

lenne használni azt.

Az a fajta tudás, amit

már tapasztaltan és

hozzátanulva, tudnak.

A tehetségüket ismerik.

Különös oktatás, nevelés.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, rajzos tréning.

Megmozgatja az agysejteket

rendesen, jó agytornának is,

az agyunk, sikerre éhes, ah.

Gondolkodásra késztet, ah.

Hiszen betanulható ugyan,

de gondolkodás nélkül, ez a

  gyakorlatban úgy sem megy.

Minden tenyérrajz más és

más, jeleket, feladatokat

mutat, nem tudja oktatni

más érdemben, csak én.

Nekem adta ezt, a tudást,

az Isten, nélkülem nem megy.

Ha megpróbálnák oktatni ezt,

abból, nem sok minden lenne.

Szükséges hozzá, a rálátásom,

kihallásom és a megérzésem, a

gondolkodáshoz szokott agyam.

Más módon is megtanulnak látni.

Ismerem  mint a tenyeremet, címet

adtam néhány online tréningemnek,

valóban, én ismerem  és ti meg,

még mindig nem, hinnye.

Pedig illene, a saját

sorstérképeteket,

 tudni, „leolvasni”,

segíteni azáltal,

a szeretteiteket is.

julamami@gmail.com

 kérdezzetek, felelek.

Van ami erősítheti

a családokat, ez az.

Tolerancia, jóérzés,

együttérzés, felismerés,

s ami fontos lehet az életben.

Az alázat, nem az ember ellensége.

Nem lenne szükséges az ismétlésére, a

nem fejlődést szolgáló, döntéseknek se.

Otthon vagy, amikor a kicsikben már látod

te is önmagad, nem mentél sehova, a Világ mégis

ott van nálad. Hiszen, ha tisztelettel vagy mások felé,

majd idejében megkapod a tiszteletet, te magad is, ah.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból szeretettel.

Julamami