Minden ember más és másabb élettörténet.

Élhessen a tisztelet, a szeretet, attól már, jobb

  minőségű, mindenki számára, a földi élet, hinnye.

Mondjad, megszólít-e még, időnként, a lelked, a

szíved, a gondolkodó agyad, kéri-e a kontrollod.

Vagy, ahhoz szoktál, neked jó legyen, a többi,

meg él, ahogy képes, nem érzed ügyednek.

Mondták-e sokan azt, hogy nyugodtan,

szolgáljad ki magadat. Akkor is, ha

azt sem tudod, tettél-e

valamit,

valaha, a

 közösért.

Ha nincsen

emberismeret,

s nem tettél, az

itt születettekért.

Úgy, hogy az, nekik

jó legyen, hiszen nem

fölöslegesre született,

ide egyikünk se, hinnye.

Akkor, honnan tudnád,

a saját igényeiden felül,

hogy legyen jó, a többieknek.

Látod-e összefüggésében, hinnye,

ha nem, hát tanulni attól még lehet.

Mi az alapja, mihez képest haladna,

 kinek, miben, mennyi az ami elég.

Ahhoz, hogy legyen alapvetően

megfelelő, emberiesen. Hiszen,

mindannyian emberiesekként

születtünk, ki hova, mi a dolga.

Nem született senki sem, csak

úgy, azért, hogy ami neki járna

jó, abból meg mások költekeznek.

Van-e honnan, hova, valaki tudja-e,

mihez képest, kihez képest tart ott.

Vagy mi az ő alapja, ami másoknak,

elérhetetlenül magas. Nem tudják,

még elérni sem, nem, hogy élni általa.

A csecsemőtől, nem azonnal az öregség,

közte vannak a lényegesek, maga az élet.

Lehetne esetleg, hogy megsúgná neki,

valaki, akinek abból baja nem lehet, ah.

Kérdeznie illene, olyanokat, akik tudják,

azt, amiről ő még, nem is hallott, sosem.

Egy Haza ez csak egy, közös az érdekünk,

hogyan látnak, bennünket, ők, akik, abból

szűrik le, milyen emberek vagyunk, hinnye.

Kik tudnak eljutni külföldre, ők a minták, ah.

Hiszen a többieket, akkor sem láthatják, ha

ide jönnek, az is a kiválasztottak kiváltsága.

Vannak-e pillanatok, amikor, a pironkodás,

még megérinti, ha nem is tudja miért, de van.

A tól-ig, neki is megvan-e, vagy csak nekünk.

Tudja-e, hogy minta mindenki, aki kiemelkedik,

jól láthatóvá válik, akkor is, ha elérhetetlen az.

Mit mondjanak a gyermekeknek, mit kell tenniük,

ahhoz, hogy a minta, működőképes legyen számukra.

Egyenként születtünk mind, az egypetéjű ikreknek is,

mást látok és másképp van a sorsuk, nem egyforma, ah.

Nem tudom, hogy vannak-e olyan emberiesek, akik nem

törődnek a többiekkel, mert én nem látok olyanokat, ah.

Azt sem tudom, mikor jön el, az a pillanat, amikor már,

nem számít más, csak a saját világom. A többit mind,

hagyjam ki, vagy, szemellenzővel közlekedjek-e. Kit

 mikor, miben, szólítja meg, a lelkiismerete, hinnye.

Mások, mikor jutnak el, felelősek-e, abban, azt a,

amit hivatásul választottan gyakorolnak, hinnye.

Azt viszont, látom, nem egyedül vagyok ilyen,

hála, a magasságos Istennek, ez megnyugtat,

engemet, hogy felelősen éljünk, mindannyian.

Tisztelet, szeretet, megbecsülés nélkül, hinnye.

Gazdagságra vágytál, a sietségben nem nézted,

alapos tükröd lett, a túlzás lesz, az ellenséged.

A tisztelet nem múlik, a szorgalommal együtt, a

 boldogulás hosszú értelmes útja, lesz a válasza.

Nem a boldogságot kergeti, hiszen már tudja,

 születésétől fogva, rajta van az Isten áldása.

Megéli a hétköznapjaiban, az egyszerűben,

azt amit, ő maga lát nagyszerűnek, hinnye.

Mindannyian más sorsot hoztunk, ami

 fontos most, a generációs feladatunk,

ezzel is építjük, szépítjük a Hazánkat.

Bocsánat, ha megbántottam volna,

bárkit, a belső kontrollomnak fontos.

Összefüggésében látva, foglalkoztat.

Hát megosztottam veletek, kívánok,

kellemes időtöltést. Minden jóakaratú,

tisztelettel élő embernek, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami