Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,
nem harcolok, sem veled, se ellened.
A gyakorlati életemben láthatóan,
még nem értem révbe. Pedig lehet,
hogy emlékszel rám, segítettem, tán,
neked is, amikor magamon segítettem.
A különösen nevelés, szakmai képzés,
oktatás is a védjegyem.Tanáccsal látom
el azokat, akik megtisztelnek, jönnek.
Van-e benned még, jóérzés, vagy,
mire felnőttél, sikerült
kitakarítani
belőled is.
Emberiesnek
születtünk mind.
Kit, mikor, sikerült
kibillenteni, úgy, hogy
azt utánozza le, aki azt
végigvitette odáig vele.
Miért gondolják, akik
önjelöltként mondják,
hogy nem fontos már, ki
mit hozott tehetségként.
Mindegy mit, tanuljon,
csináljon valamit, hinnye.
Nem juthatnak vele révbe.
Legfeljebb, a mondvacsinált,
sorba állnak fölöslegesen be.
Beleszürkülnek hamar, ah.
Gyakorlatiasnak tanuljuk,
azokat a szülőket, akik, bár
ott, jelen, vannak, de nem
vesznek részt. A megoldás,
az ismétlés, s a szintemelés.
Megtanulnak, a gyermekeik,
érzelmi életében, úgy részt venni,
hogy az, igényüknek megfelelő legyen.
Emberismeret nélkül, nincs a gyakorlatban
sikerélményük, nem fejlődnek fel, a feladathoz.
Kívülről intézik, nincs érzelmi része, azt a, hinnye,
mint egy, betanítható gépecske a gépiessel szemben.
A tapasztalatom szerint, a lelkes, a szíves, a gondolkodó
énünk, a legigényesebb részünk, mindannyiunknak, ah.
Ha nem ismerik időben fel, az igényességük fontosságát,
bizony, az igénytelenségbe futhat bele, minden, hinnye.
Van az Isten, ki már tudja, ki majd, megtudja idejében.
Nem helyettesíthető, rengeteg önjelölttel sem, nem a
mennyiség, az emberies minőség, most már lényeges.
Attól tanulj, aki tudja, önmagadhoz fejlődj fel, a saját
sorsod után, vannak a generációs feladataid, hinnye.
Sikerélmények nélkül, kiüresedik, az erős jellem is.
A jól bevált gyakorlatom szerint, bocsánatot kérek,
még azért is, ha nem mennek át, a visszahívásaim.
Adjon az Isten minden földi jóból, annyit és akkor,
amikor az, egyenként, neki, neki,neki, a legjobb.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel,
Julamami